Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-17 / 113. szám
x/unap 1979. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET A közoktatás helyzetéről 308 ÚJ TANTEREM PEST MEGYÉBEN Az idei tanév tapasztalatairól és a következő iskolaév előkészítésének feladatairól rendezett országos értekezletet az Oktatási Minisztérium tegnap a budapesti Kertészeti Egyetem dísztermében. Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter megnyitójában úgy értékelte, hogy a most befejezéséhez közeledő tanév különösen fontos helyet foglal el nevelésügyünk felszabadulás utáni történetében. A továbbfejlődés feltétele, hogy az egész társadalom magáénak érezze az ifjúság nevelésének feladatait. Közös munkára kérte fel mindazokat, akik az iskolai, illetve az iskolán kívüli neveléshez kapcsolódva segíthetik a jövő felnőtt társadalmának formálását. A tanácskozáson részt vett Gosz- tonyi János államtitkár, Szűcs Istvánná, az Üttörőszövétség elnöke, valamint Sárái Lajos, a Pedagógusok Szakszervezetének titkára, illetve a pártós az állami élet különbőzé szintű képviselői. Megyénket képviselte többek között Kiss Béláné, a megye^ pedagógus-szakszervezet titkára, Novák István, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője és Mar- tinusz Ferenc, általános iskolai vezető szakfelügyelő. Dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes tartott vitaindító beszámolót Egyebek között hangsúlyozta: — Folyamatosan végzett vizsgálataink során megállapítottuk. hogy az iskolák nevelő-oktató munkája tovább javul. Elsősorban a tervezés színvonalának növekedése, következésképpen a nevelés tudatosságának fokozódása örvendetes. Ebben kétségtelenül közrejátszott az új tantervek gyakorlati alkalmazására irányuló intenzív felkészülés. Ezt követően a miniszter- helyettes részletesen szólt az új tantervek bevezetésével kapcsolatos vizsgálatok eredményeiről. — Az Országos Pedagógiai Intézet, a fővárosi és a megyei szakfelügyelők bevonásával részletesen elemeztük az általános iskola első osztályos anyanyelvi, matematikai, továbbá a hatodikos fizikatanítás eredményeit. Összessé, gében megállapítható, hogy a tanulók teljesítménye átlagosan megközelíti a jó eredményt. Tény az is: a különböző körülmények között működő iskolák eltérő eredményeket produkálnak, s a kétségkívül jelentkező gondok egy része azzal is összefügg, hogy akadtak hiányosságok a pedagógusok felkészítésében. Összességében mégis megállapítható, hogy a tanulók eredményszintje jobb a tavalyinál. Előre léptünk az anyanyelvi oktatásban; mind az olvasási, mind pedig az íráskészség jobb, az új tanterv szerint tanított gyermekeknél, összefügg ez azzal is, hogy szép eredmények születtek a beszéltető órákon, bár ezek lebonyolításában még tapasz, talhatók bizonytalanságok. Az első osztályos matematikatanítás eredményeit vizsgálva a 6 feladatból álló felmérés 62 százalékos átlageredménnyel oldották meg a tanulók. Meg kell jegyeznünk, hogy a szóródás itt is nagyon jelentős. Beszéde további részében dr. Hanga Mária a szakmunkás- képzők és a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolák anyanyelvi és matematikai oktatásának tapasztalatait összefoglalva megállapította: észrevehetően korszerűsödik a pedagógusok gyakorlata, folyamatosan fejlődik módszertani kultúrájuk. Ugyanakkor meg kell vizsgálni, hogy az anyanyelvi tanításban szükséges-e korszerűsíteni a példaszövegeknél használt szemelvényeket. A továbbiakban foglalkozott az előadó a tanórán kívüli nevelés különböző formáival, elemezte az évfordulókhoz és a kulturális versenyekhez kapcsolódó pedagógiai gyakorlatot. Az idei tanév nevezetes eseménye volt, hogy az általános iskolákban áttértek a 11 napos oktatási ciklusra. A miniszterhelyettes megállapította, hogy a tapasztalatok általában kedvezőek, de a közművelődési intézmények, az iskolai napközi otthonok és a szülők sem készültek fel megfelelően a tanulók foglalkoztatására. így sok kis gyermek cselleng az utcán szabad szombaton. Mindezek mellett a következő tanévben tovább szélesítik a kéthetenkénti szabadszombatos iskolák körét, első lépésként az úgynevezett tiszta profilú gimnáziumokban. A továbbiakban dr. Hanga Mária többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy kialakult egy olyan gyakorlat, amely szerint már a gimnáziumok. első félévében specializálni igyekeznek az oktatást. Ennek ellentmondóan az új dokumentumok: a gimnáziumok első két évét a felzárkó. zás és az orientáció időszakaként jelölik meg. A szakmunkásképzés jövő tanévi kiemelt feladata, hogy megoldást találjunk a tanműhelyi gyakorlati képzésre, sok helyen még nem sikerült megteremteni a feltételekéit. Ide tartozik az is, hogy Pest megyében mindössze 52 százalékos a tanműhely-ellátottság. S nem megfelelő a szakmunkás képzési célú szakközépiskolák felszereltsége sem. A beszámolóból megtudtuk, hogy megfelelő ütemben növekedett az általános iskolai és a középfokú oktatási intézmények tantermeinek száma. Pest megyének e tekintetben meglehetős hátrányt kellett, illetve kell pótolni. De bíztató, hogy ebben a tanévben 219 általános iskolai és 99 középiskolai osztályt vehetnek birtokukba a tanulók. Sajnos azonban alig több mint 18 százalékos a kollégiumi elhelyezés, és arányosan ugyancsak rossz a napközi otthoni ellátottság. A részletes beszámolót csak részben idézve is, valószínűleg sikerült érzékeltetni oktatási kormányzatunk törekvéseit, hogy a diákok harmonikus személyiségfejlesztésével megvalósítsák társadalompolitikai törekvéseinket: a sokoldalúan képzett, az önmegvalósításra képes leendő felnőttek nevelése érdekében. Kr. Gy. Jubileumi bemutató A szentendrei régi művésztelep jubileumi kiállítása nyílik 1979. május 24-én, csütörtököm délután a Szentendrei Képtárban. A kiállítást dr. Pogány, ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitja meg. Az, 1928-ban megalakult Szentendrei Festők Társasága — Réti István nyolc nagybányai, fiatal festőnövendéke — 1929 nyarán művésztelep formájában kezdte meg szervezett szentendrei működését. A tárlat a régi Szentendrei Művésztelep 50 esztendejének történetét a telep régi alapítóinak, és újabb művésztagjainak, ma is itt működő mestereinek mintegy 150 kiállított festményével eleveníti meg. A kiállítás tisztelet- adás a régi telep tagjainak, akik a városhoz kötődő munkásságukkal Nagybánya után Szentendrét tették az újköri magyar festészet egyik leg fontosabb állomásává. Fesztiváldíj a gödöllőieknek Vastaps a Csobolyó és a Csiribiri együttesnek Az elmúlt napokban került sor a középiskolások és szakmunkástanulók immár hagyományos tavaszi seregszemléjére, az egri diáknapokra. A vendéglátókon kívül Szolnok és Pest megye, valamint néhány fővárosi kerület fiataljai érkeztek Heves megye székhelyére. A legnépesebb küldöttség a Pest megyeieké volt: csaknem négyszázan keresték fel a diáknapok helyszínét. Eltelt már néhány nap a hazaérkezés óta, de még most is gyakori beszédtéma a résztvevők körében az a fesztiváldíj, amellyel a gödöllői Török Ignác Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola diákjait jutalmazták. Egerben összesen hat fesztivál- díjat osztottak ki. Mivel érdemelték ki a gödöllőiek ezt az elismerést? — kérdeztük Ságiné Kátai Ildikótól, a KISZ Pest megyei bizottságának középiskolai felelősétől. — A fesztiváldíj odaítélésénél a zsűri nemcsak az egyes kategóriákban bemutatottá produkciók színvonalát értékelte. Figyelembe vették a fiatalok j aktivitását, közösségi szellemét is. Mindebben kétségkívül a legjobbak közé tartoztak a gödöllői diákok, akik több mint százan érkeztek Egerbe: kórusuk, népi tánc- csoportjuk és irodalmi színpaduk — ez utóbbiak Illyés Gyula Tűvétevök című műve egy részletének remek feldolgozásával — vastapsot kapott. S ha már sikerről beszélünk, feltétlenül szólnunk kell a Csobolyó-együttesről, amelynek tagjai — furulyán, cite- rán és köcsögdudán — Gál- ga menti népdalokat szólaltattak meg. Mindehhez még csak annyit: kórusukkal rádiófelvétel készül az Éneklő ifjúság keretében. Kétségkívül megérdemelten vehették át a gödöllőiek a fesztivál- díjat, s az ezzel járó 10 - ezer forintos pénzjutalmat, amelyet kulturális célokra fordíthatnak. — A fesztiváldíj-nyerteseken kívül kik szerepeltek még színvonalasan? — Ügy hiszem, valamennyi Pest megyei résztvevő becsülettel öregbítette iskolája hírnevét. Nehéz kiemelni bárkit, ám a váci Lőwy Sándor Gépészeti és Gépgyártástech nológiai Szakközépiskola küldöttsége egyértelműen megérdemli a nyilvános dicséretet, még akkor is, ha ők nem kaptak fesztiváldíjat. Fiúkból álló kórusukat többször visszatapsolták a színpadra, a fotópályázaton szintén a legjobbak közé tartoztak, s a sportversenyek döntő többségét megnyerték. De szívükbe zárták az egriek a játékos gyermekdalokat éneklő fóti Csiribiri együttest és a pol-beat-csopor- tot: mindkét kollektíva a Gyermekvárosból érkezett. Sikerükre egyébként jellemző, hogy programjukon túl háromnegyed órás ráadást kellett adniuk. A nézők egyszerűen nem engedték le őket a színpadról. — Hogyan összegezné az idei egri diáknapok legfontosabb tapasztalatait? — A Pest megyei szakközépiskolák és szakmunkás- képző intézetek Egerben szereplő diákjai, vitathatatlanul elnyerték nemcsak a házigazdák, hanem valamennyi jelenlevő elismerését. Fegyelmezettségükkel, szervezettségükkel is kitűntek a többiek közül. S ha sikerről beszélünk, okvetlenül köszönettel tartozunk azoknak a pedagógusoknak, akik nagy szakértelemmel, hozzáértéssel késztették fel a kórusokat, amatőr irodalmi színpadokat, versmondókat, zenészeket, népi •együtteseket e hagyományos tavaszi seregszemlére. Bízunk abban, hogy a következő — két év múlva sorra kerülő — országos diáknapokon az ideihez hasonló sikerrel szerepelnek majd Pest megye küldöttei. F. G. VÁCOTT Kor társ szerző KONCERT AZ NDK ZENEI NAPOK ALKALMÁBÓL A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére május 7—14 között NDK zenei napolhat rendeztek hazánkban. Kitűnő német és hazai előadóművészek léptek dobogóra, klasszikus és kortárs zenéjükkel ismertetve meg a hallgatóságot, nyolc NDK-beli zeneműkiadó kottakiállítása nyílt meg a Könyvklub budapesti kiállítótermében, a berlini Staatsoper két művésze lépett fel az Operaházban, a Walkür előadásán. Az ünnepi időszakban több budapesti és vidéki koncertre került sor, köztük a hét végén a Váci Állami Zeneiskolában kamarazene hangversenyt tartottak. Az esten magyar előadóművészek szólaltatták meg a kortárs XX. századi német szerzők műveit. Karl Ottoman Treibmann hegedűre és zongorára írt szonátájával kezdődött a műsor. A darab érdekessége, hogy míg a zongoraszólam inkább ragaszkodik a hagyományos szonátaformához érzelmi töltésében, dallamosságában, a hegedű vállalja a disszonanciát, a kísérletezést, a dallamívek megtörését, azonban a belső rend és jelleg ennek ellenére változatlan marad. Mindezt a legjellemzőbben a harmadik tétel illusztrálta. Szecsödy Ferenc és Kerek Ferenc előadásában talán ezért a formai megoldások kaptak hangsúlyt. Reinhard Ohse Haláltánca parádés előadói lehetőséget nyújtott Ella Istvánnak. A középkori festészet máig is fantáziamozgató gyakori ábrázolása: a halál végső diadala \ mindenki fölött, sok barokk és romantikus művészt késztetett alkotásra, de úgy tűnik, korunk is fogékony erre a gondolatra. Ohse a témát hagyományos zenei eszközökkel jelenítette meg, és Ella István a nagyon jó hangú orgonán maradéktalanul visszaadta az alkotó szándékait. Az örvényléstől az égi harmóniáig, a visszazáruló koporsófedélig. A szép pedálszólóval és a virtuóz előadás egészével az orgonaművész nagy sikert aratott. A műsorban elhangzó utolsó német mű Hanns Eisler Szeptettje volt. Az 1962-ben elhunyt szerző széles körű zenei érdeklődéséről és egymástól igen távolálló sikeres alkotásairól ismert, ö az NDK nemzeti himnuszának szerzője, drámai erejű filmzenét (Űj föld, 1934) írt, emellett Magyarországon szinte mindenki ismeri a Roter Wedding kezdetű tömegdalát, amelyet nálunk Vörös Csepel címmel énekelnek a munkáskórusok. A Szeptett előadói: ifj. Kovács Imre, Viola István, Jano- ta Gábor, Papp János, Párkányi István, Ligeti Péter, Tóth Erzsébet hűségesen éreztették a klasszikus .hagyományokra épülő mű hangulatát, amelyben a modern világ hirtelen hanghatásokkal, merész váltásokkal jelentkezik, nehéz feladat elé állítva az interpretá- lókat. Az est hátralevő részében a váci Vox Humana kórus Makiári József vezényletével magasszínvonalú, szép előadásban népdalfeldolgozásokat énekelt. Az énekkarnak már a megjelenése is hatásos, műsoruk felépítése, előadása pedig nagyon szép. Daróczi Bárdos Tamás: A mikóházi nagyharang, Kodály: Túrót eszik a cigány, és Karai József: Vidám nóta című feldolgozása hangzott el, őszinte sikert aratva. Hajós Anna HETI FILMJEGYZET Premier Ben Gazzara, Gena Rowlands és John Cassavetes a Premier egyih jelenetében. Régi ismerős új filmje. A régi ismerős: John Cassavetes amerikai filmrendező. Az ismeretség pedig első filmjétől, az 1960-ban készült New York árnyaitól, illetve annak magyarországi bemutatójától datálódik. Ez a film annak idején egy újszerű fimművészeti módszer és egy sajátosan új filmkészítési technika revelá- ciója volt. Cassavetes a doku- mentarista játékfilm egyik első nagy egyénisége; egyesek szerint egyenest a z első, s mindmáig a legjelentősebb. Mindenesetre a mozijainkban most felújított New York árnyai annak idején hallatlanul új, meglepő, szokatlan volt; Cassavetes a valóság tényszerű ábrázolásával, a színészi játékstílus minden modorosság, rosszízű művészkedés alól történt felszabadításával, a kézi kamera roppant mozgékonyságot jelentő alkalmazásával iskolát teremtett. S most az új film, az 1977- ben forgatott Premier, amelyben, az első nagy siker óta leforgatott hét film után, Cassavetes mintegy összegezi eddigi művészi útját. A Premier a felületes és sablonos műfaji megjelölés szerint az úgynevezett atelier- filmek sorába tartozna, hiszen hőse egy öregedő — vagy csak az öregedés rémétől félő — színésznő, aki egy semmi kis darab főszerepére készül, majd el is játssza sokszor, először vidéken, majd a New York-i nagy bemutatón is — de az igazi tétet jelentő Broadway premier előtt teljesen kiborul, s az első előadást részegen játssza végig, váratlan rögtönzéseivel csaknem botrányba fullasztva az előadást. Nos, ez eddig a színházak, az öltözők, a művészbejárók világa. Regények, színdarabok, filmek tucatjai szólnak erről a titokzatosnak, kicsit őrültnek, s nagyon izgalmasnak kikiáltott világról. Cassavetes — aki nem a nagy hollywoodi cégeknek dolgozik, hanem szabadúszó —, azzal is megelégedhetett volna, hogy szaporítja eggyel ezeknek a műveknek a számát. De őt más izgatta. Elsősorban a művészi alkotás, a művészi produkció születésének pszichológiai folyamata, az átalakulás fázisainak regisztrálása és bemutatása érdekelte. És ebben valóban remekelt is — nem utolsósorban a nagyszerű színésznő, Gena Rowlands révén. De a film, hallatlanul precíz valóság-részleteivel, mesteri szerkesztésével, iróniájával, remek színészvezetésével együtt is, némi csalódást okoz. Az nem különösebben zavaró, hogy a Premier eléggé bonyolult, hogy nagy figyelmet igényel, vagy hogy túlméretezettnek tűnik. Az viszont zavaró, hogy igen sok jelenetben érezhető az öncélú bravúrkodás, a túlzásba vitt dokumentarista hűség, mely néhol majdnem naturalizmusba csúszik át, s hogy a film egésze, minden lélektani hitelessége, sok remek megfigyelése dacára is, vagy éppen ezek miatt, Cassavetesnek nemcsak az ön-összegezését, de saját eszközeinek az ismételgetését is mutatja. Mi több: Bergman és Antonioni jut néhol az eszünkbe — holott Cas- savetesben — rég tudjuk — van annyi eredeti tehetség, hogy nem kell senkitől sem kölcsönöznie —, még magától sem, mert képes mindig megújulni. A Premierből mintha ez a megújulás, az azonosban is a má s-ság hiányozna. Rózsaszínű álmok Ügy látszik, a cigányság beilleszkedése, életformaváltása, integrálódása Csehszlovákiában éppolyan gond, mint nálunk. Ez vezethette Dusán Ha- nák szlovák rendezőt, amikor elkészítette a Rózsaszínű álmok című filmet. A film egyfajta mai Rómeó és Júlia történet, a kissé mamlasz, lapátfülű, de nagyon kedves, csupaszív postásfiúról, Jakabról, és a szép kis cigánylányról, Jolánkáról. A környezet tiltakozása ellenére egymásba szeretnek, s hogy boldogok lehessenek, megszöknek a falu különböző módon, de egyaránt elutasítóan reagáló cigány és nem cigány lakói közül. Aztán a boldogságnak hamar vége szakad, mert még lakniuk sincs hol; visszamennek a faluba, ahol Jakab tudomásul veszi, hogy Jolánka nem lehet örökre az övé, hanem hozzámegy egy cigány fiúhoz. S hogy mégis jusson Jakabnak is valami öröm, ő viszi a dísztáviratokat a ci- gánylagziba. I Azt is mondhatnánk erre a ! filmre: igencsak sajátos mó- ! dón oldja fel az ellentéteket, i hiszen inkább azt igazolja, 1 hogy a társadalmi előítéletek , mindkét oldalon fennálló kor- 1 látai nem törhetöek át, ci- I gányhoz cigány, nem cigány- | hoz nem cigány való. Csakhogy Dusán Hanák — bár a fenti hibában nagyon is elmarasztalható — valamit mégis jól csinál. Ez pedig a cigány közösség bemutatása. Néhol mintha ifj. Schiffer Pál cigányokról készült dokumentumfilmjeinek képsorait látnánk; Hanák kétségtelenül ismeri a cigányok életét, szokásait, jó típusokat is választ közülük. Ettől ugyan nem lesz jobb, igazabb, bátrabb, okosabb, szókimondóbb, keményebb vagy felbolygatóbb maga a film, de azt mégis jelzi, hogy Hanákban van érzék és tehetség egy valósabb konf- liktusú, mélyebbre ásó cigány témájú filmhez is. Meztelen bosszú E filmjegyzetek olvasói előtt nem titok: kedvelem a jó westemt. Épp ezért szomorí- tott el, de nagyon, az a film. melyet W. A. Graham amerikai rendező készített. A műfaj legrosszabb minőségű előregyártott elemeiből hevenyészve összeszerelt fércmű megcsúfolása a westernnek. Karikatúra — pedig nem annak szánták. De hát egy dolog a szándék, s másik dolog a megvalósulás. Takács István f
