Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-17 / 113. szám

1979. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK • mr.crei -m KTttm ap •• Ügyfélszolgálat Az állampolgárok javára Dobáson megkedvelte a lakosság A hivatal az ügyfelekért van — szoktuk mondogatni, ha ügyes-bajos dolgainkat nem intézik olyan sebességgel, mint szeretnénk, de még olyannal sem, ami abban a bi­zonyos harminc napos határ­időben benne foglaltatik. Bosszankodunk — és joggal —, ha drága időnket azzal töltjük, hogy egyik előadótól küldözgetnek a másikig, köz­ben — gyakran megtörtént még nem is olyan rég —, ki is oktatnak bennünket, mint­ha nekünk kötelességünk vol­na ismerni az adott hivatal belső ügyrendjét. A tanácsok háza táján az utóbbi esztendőkben változott a kép. A Minisztertanács Ta­nácsi í^ivatalának elnöke még 1976-ban rendelkezett arról, hogy az ügyintézés, az ügyfél- fogadás korszerűsítése és az ügyfelek megfelelő tájékozta­tása érdekében — elsősorban a nagyobb városokban, a fő­városi kerületekben, a megyei városok kerületeiben, a ma­gasabb lélekszámú nagyközsé­gekben indokolt ügyfélszolgá­lati irodát működtetni. Két év tükrében A folyosón hófehérre festett ajtók, vidám, piros számok­kal. Balról az elsőn az léphet be, aki a tanácselnököt, vagy a vb-titkárt keresi, vele szem­ben jobbkéz felől — ugyan­csak az első — ajtó nyílik az ügyfélszolgálati irodába. Je­lenleg csend uralja a házat, ügyfélnek nyoma sincs. Az előző akkor távozott, amikor voltam még olyan kétszáz mé­terrel feljebb a Biksza Miklós utcában. Azóta nem jött senki. A dabasi nagyközségi tanács épületében vagyunk. Ez a nagy csöndesség nem állandó jellemzője ennek a háznak, de ma éppen a soros kira­kodó- és állatvásáron találtak maguknak elfoglaltságot az állampolgárok. Jut hát idő a beszélgetésre, arról, hogyan vált be Dabason az ügyfél- szolgálati iroda? A nagyköz­ségi tanács végrehajtó bizott­sága vizsgálta ugyanezt a kö­zelmúltban, annak a két esz­tendőnek tükrében, amióta működik ez az iroda, Galacz Mária vezetésével. Naponta mintegy húsz ál­lampolgár fordul meg ebben az irodában, a legkülönfélébb ügyekben, reggel nyolctól dél­után fél ötig. A jelentősebb ügyfélforgalom a délelőtti órákban van, délutánra alig- alig téved be valaki. Az eddi­gi tapasztalatok alapján nincs hát egyelőre szükség arra, hogy meghosszabbítsák a nyit- vatartást az esti órákig. A lakosság elégedetten vette tudomásul, hogy nem kell töb­bé egyik szobából a másikba járkálni a tanácsházán, kér­dezősködni, fölösleges perce­ket hiába tölteni. Igaz, kezdet­ben nem volt arra mód, hogy az ügyfélszolgálat önálló he­lyet kapjon, most azonban már hosszabb ideje külön iro­dája van, s ez lényegesen ked­vezőbb mind az ügyfeleknek, mind Galacz Máriának. Sokan keresik fel az irodát azért, hogy tájékoztatást kér­jenek, hogy az adófizetéshez csekket, építési engedélyhez okiratokat — például telek­könyvi szemlét — szerezzenek be. Az ügyfélszolgálat átvesz és továbbít a szakigazgatás­hoz különböző beadványokat, nyomtatványokat, öröklési, tartási szerződéseket, egyebek közt a katonai szolgálatra be­szükség van, igen változato­sak: mezőgazdasági munkavi­szony igazolása (1929—1947. közötti esztendőkre vonatko­zóan) nyugdíjügyekben, név­változás, ingatlanminősítés, külföldi látogató fogadása, kollégiumidíj-fizetés és így tovább. Ez az utóbbi dolog is arra utal, hogy Schönweitz Tamás vb-titkárnak volt igaza, ami­kor azt mondta: az ügyfél- szolgálat formáját napjainkra sikerült kitalálni, megalkot­ni, ezután tartalmának bőví­tésén, módszereinek fejleszté­sén a sor. A legidőszerűbb problémát már meg is oldot­ták: június 1-től ez az iroda intézi a hagyatéki ügyeket is, szoros kapcsolatban az il­letékes előadóval. Módosításokkal Az iroda munkája egyéb ügyekben sem választható el természetesen a szakigazga­tás különböző területeitől, ügyintézőitől. Arról van szó lényegében, hogy az iratok gyorsabban teszik meg a hi­vatalos kört, a többi szobá­ban több idő jut az érdemi ügyintézésre, ha az elsőben csapódik le az ügyfélforgalom zaja, nyüzsgése, egyben ki­szűrve az olyan tennivalókat, amelyekhez nem szükséges a szakigazgatás közreműködése. S az, hogy az ügyfélszolgá­lati munka tartalmát még nem határolta körül véglege­sen a tanács, nem egyedül­álló dabasi jelenség. Országos téma: ideje lenne rögzíteni a mindenhol, mindenkor érvé­nyes elveket, mi tartozzék az ügyfélszolgálat hatáskörébe? Ám attól tartok, itt-ott to­vábbra is megtörténhet, hogy módosításra szorul az ügy­rend, helyi sajátosságok szülte kényszerhelyzetben. B. I. Kocsmából könyvtár Dömsödön egy udvarban, sőt egy épületben van a mű­velődési ház, a könyvtár és az Áfész italboltja. Ki a szelle­mi táplálékért, ki meg a to­roköblítés miatt keresi fel. Az „L” alakú épület nagyobb ré­szében szinte egész nap egy­másnak adják a kilincset a szakköri tagok, a könyvtári olvasók és alkalmanként a színházi előadások iránt ér­deklődők. Ha a látogatottságot mérhetnénk, az italbolt javá­ra billenne a mérleg. Nem kell különösebb képzelőerő ahhoz, hogy a közös udvar­ban levő kocsmában időnként hangoskodók, a kelleténél több italt fogyasztók mennyi­re zavarják a tanulni, műve­lődni vágyókat. Dömsöd nagyközség taná­csának vezetői gondoltak egy merészet: elhatározták, hogy bezáratják az italboltot, át­alakíttatják és hozzácsatolják a könyvtárhoz. A végrehajtó bizottság határozata szerint már megszüntették a Ráckeve Vidéke Áfész bérleti jogvi­szonyát és az olvasóterem még az idén elkészül társa­dalmi munkában. A Dózsa Tsz, a községi tanács és az Áfész anyagi támogatása nyo­mán új bútorokat vásárolnak, ezenkívül gyarapítják a köte­tek számát is körülbelül 50 ezer forint értékű könyvvel. Túlon-túl szép az óhaj, de talán megvalósul: az egykori kocsmalátogatók könyvtárked­velőkké lesznek. Szomjúságuk a tudomány irántira változna, és szellemi táplálék pótolná az alkohol okozta ideig, óráig tartó, egészséget roncsoló ha­tást. Mindenképpen megérné hát, ha elfogadnák a meghí­vást és részt kémének az egykori gazdakör mai kultu­rális) igényeket kielégítő mű­sorajánlatából. U. Gy. Még idén is pusztított a háborús hadianyag Veszélytelen lőszer nincs! A tűzszerészek múzeuma a zártkörű kiállítások közé tar­tozik. Ez a hátborzongató be­mutató — amit a katonák sze­rényen csak mintakertnek ne­veznek — fel nem robbant, még idejében hatástalanított bombákból, aknákból, tüzér­ségi lövedékekből áll. A kato­nás rendben sorakozó rideg tárgyak, a haditechnika rafi­nált eszközei napjainkban az újoncoknak szolgálnak szak­mai tananyagként. — Sok ezer tonna lőszer és egyéb veszélyes harcanyag maradt hazánk területén a há­borúból — tájékoztat Miklós Gyula alezredes. — Jóformán nincs egyetlen olyan eldugott zuga sem hazánknak, ahonnan az elmúlt 34 év alatt ne je­lentettek volna be gyanús kül­sejű tárgyakat. Ma már a föld felszínén ritkán találnak rob­banóanyagokat, de az építke­zések és a mélyebb talajréte­geket megmozgató földmun­kák újabb és újabb veszélyes „leleteket” hoznak a felszínre. A múlt esztendőben is több mint 2500 bejelentés érkezett hozzánk. A helyszínekre siető járőreink közel tízezer fel nem robbant lövedéket mentesítet­tek, hatástalanítottak. — A helyszínek némelyiké­re sajnos már későn érkezünk. Sajnos még mindig előfordul­nak az alkalmi „szakértők”. Azt magyarázzák, hogy ők ér­tenek a robbanóanyagokhoz és szerintük a több mint há­rom évtizede rozsdásodó lő­szerek elvesztik robbanóké­pességüket. Olyan véleményt is hallottam már, mely szerint a lövedéket csak fegyverből lehet kilőni, más módon a ben­ne levő lőpor veszélytelen. Az állításuknak pont az ellenke­zője igaz! „Döglött”, kimerült lőszer nincs! A hosszú állás alatt a robbanásveszély a kor­rózió miatt még fokozottabb! — Az idén Kocson egy fia­talember favágás közben buk­kant rá a második világhábo­rúból visszamaradt lövedékre. A felelőtlen ember a talált y>­Részlet a tűzszerészek minta- kertjéből. Páros György felvétele szert a rőzse tüzébe dobta, ami felrobbant és szétroncsolta az egyik lábát. Kengyelen gyer­mekbalesetet 'okozott a felnőt­tek felelőtlensége, öt helybeli gyermek a védett területről ellopta a már bejelentett lö­vedéket. Egyikük lakásának udvarán megpróbálták szét­szedni, ami mind az ötük sé­rülésével végződött. — Az előző években Pest megyében is voltak a háború­nak késői áldozatai. Még em­lékszünk a két gyáli kisfiúra és a többi felrobbant gyermek­re, akik értelmetlenül vesztet­ték életüket meggondolatlan­ságból. Bár minden évben el­hangzik az iskolákban a fi­gyelmeztető szó, mégis újabb és újabb tragédiák hívják fel a figyelmet, hogy erről nem lehet eleget szólni! — Aki robbanóanyagot, gya­nús külsejű tárgyat talál, ne nyúljon hozzá, hanem „Vi­gyázz, robbanóanyag” feliratú táblával jelölje meg és jelent­se a legközelebbi állami szerv­nek — rendőrnek, tűzoltónak, tanácsnak stb. *•— vagy értesít­se a tűzszerészeket a Buda­pest, Újpest 1. Pf.: 88. 1328 címükön. Udvari Gábor Bába Mihály: u nem uez< et CL vécj tefenli \ menetlevél szerint? — kérdezte ■** a sofőr, amikor beültem a kék Vol gába. Bólintottam. Elindultunk. Már Ve- csés határában jártunk, amikor megkérdeztem: — Hol szokott megállni pihenni, meg egy kávét meginni? — Ritkán járok Hajdú megyébe, nem is tudom ... — Akkor hagyjuk el Szolnokot, az Evezős presszónál. Most ő bólintott. És a presszóig nem is beszélgettünk. Még nem tud­ja, hogy útitervem megváltozott, hogy nem a kábái cukorgyár építke­zését látogatom meg. Nem tudja, mert nincs erőm megmondani, hogy a bátyám temetésére igyekszem, akit villámgyorsan aszalt halálra a rák. Nézem a tájat, tekintetem ide-oda botladozik, mert szüntelenül rá gon­dolok, aki elsőként bukott ki a fél­tucat makacs, konok testvérek sorá­ból. Hetyke ifjúságára, viharos sze­relmére, lányszoktetésére, válására, döbbenetes vergődésére, önemészté­sére, az új révbe való beevezésére, ahol mindig vihart szimatolt. A presszóban a sofőr kávét, kólát kért, én meg egy féldeci cseresznyét. — Kísérővel — tette hozzá a pin­cér. — Igen, kísérőnek hozzon egy há­romcentest. A pincér szemöldöke feljebb reb­bent, de udvariasan mondta: igenis, és két percen belül már minden az asztalunkon volt. — Valami ünnepség lesz? — mu­tatott a sofőr rám, a fekete ruhámra, nyakkendőmre. — Valami olyasmi, csak ez nem lesz vidám. Temetésre megyek, a bátyám temetésére. — Szomorú. Akkor megváltozik az útiterve? — Meg. — Hány éves volt a kedves bátyja? — Hatvan. — Szép kor. — Lehet. Csakhogy az apámat nyolcvankilenc éves korában temet­tük el. A sofőr nem válaszolt, lehajtotta fejét, a kávéscsészét nézte, forgatta ujjai között. A kísérőként hozott kis cseresznye után nyúltam, amikor halkan, mintha reggeli szél sípolna a nádasból, megszólalt. — Én tizenöt éves korában temet­tem el a fiamat. Döbbenten néztem rá. Tekintetem sürgette a folytatását. — Elment kirándulni egy ugyan­csak tizenöt éves kislánnyal. Kocsi­val. A hegyekbe. A kocsit a kislány anyjának élettársa vezette. A kislány szülei elöl ültek, ők meg hátul. Hogy is volt? Igen, már jöttek hazafele a kirándulásról, amikor a másik kocsi­val összeütköztek. Nekivágódtak a korlátnak, onnan vissza, ahogy me­sélték a szemtanúk, második csatta­nás, harmadik, szóval pozdorjává zú­zódott a kocsi, amiből már négy ha­lottat szedtek ki. Csend telepedett asztalunkhoz, fél­tem rágyújtani, hogy a gyufa serce­gése gátat robbant ebbe a derék ter­metű, csupa egészség emberbe. — Hogy velem mi történt azokban a napokban, arra már csak halvá­nyan emlékszem — folytatta még halkabban. — Azt hittem, megőrü­lök! Felnevelek egy gyereket, s ami­kor már embernyi-ember, akkor jön egy szépnek ígérkező kirándulás és vége mindennek. Tudja, érthetetlen ez. Emlékezetemben megmerevedett a gyerek, olyan vidáman bukkan fel emlékezetemben most is, mint mikor utoljára láttam. És ami a legfur­csább, nem tudom elképzelni, milyen lehetett volna öt, tíz év múlva vagy harmincévesen a gyerekei körében. Amikor magamhoz tértem a kábulat­ból, hirtelen észre vettem, hogy sem­mi sem érdekel. Se a lakás, se a ko­csi, se a kis telek. Semmi, de semmi. Persze, tudom, hogy élni kell, ezért aztán megcsinálom ami a munkám és kész. Nem ülök le kártyázni, be­szélgetni se nagyon. Még mindig úgy érzem, mintha rettenetes teher lenne a hátamon. A legszívesebben hallga­tok. Esténként viszont, ha letettem a kocsit a garázsba, magam mellé ve­szem a cseresznyés üveget, iszogatok, nézem a televíziót és gondolkodom, össze-vissza, erről is. arról is. öt, hat pohár után lefekszem. Reggel kezdődik minden elölről... Szóval ezért mondtam én, hogy szép kor. Nem vettem le arcáról tekintete­met. Egy másodperc töredékéig rám nézett. Akkor láttam, hogy békésen kék szeme csillog a rejtett férfi­könnytől. Intettem a pincérnek. Rendeltem még egy kört. Tiltakozott. Két kávé után már rakoncátlankodik a szíve. Inkább egy meggylevet iszik helyette. — Esztendők múltával — mondtam néhány percnyi hallgatás után —, könnyebb lesz, higgye el nekem, sok­kal könnyebb, mint most. Én tudom, mert én is akkor vesztettem el az el­ső fiamat, amikor tizenötödik évét kezdte meg pergetni élete orsóján. Én sem tudom elképzelni húszévesen, vőlegényként, fiatal apaként, seho­gyan sem, érti, csak úgy, ahogy utol­jára láttam... Az istenit ennek a vi­lágnak — csaptam az asztalra indu­latosan. Konokul, szótlanul meredtünk ma­gunk elé. Gondolataim ficánkoltak, képtelen voltam rendbe szedni őket. Cikáztak, mint a villám s bele-bele- csaptak szívembe. Mennyi idő telhetett el? Negyed óra? Fél óra? Nem tudom, de kö­röttünk az asztaloknál kétszer is cse­rélődtek a vendégek. — Mikor lesz a temetés? — kér­dezte váratlanul. Visszazökkentem képzeletvilágom­ból a valóságba. — Fél háromkor. — Akkor indulnunk kellene. Illő, hogy korábban ott legyen. — Igaza van. Menjünk. Tud ve­zetni? — Megszoktam. Vezetés közben bekapcsolom a rádiót, vagy hallga­tom az utasok beszélgetését és akkor nem gondolok arra az esetre. Nem remeg a kormány a kezemben. — Menjünk hát — mondtam feltá- pászkodva. A pincér, aki önkéntele­nül is elleste szavainkat, riadt tekin­tettel nézett ránk. Eltette a pénzt szá- molatlanul és köszönni elfelejtett. M ár a kék Volga mellett álltam, amikor visszanéztem s láttam, hogy a nyitott ajtóban áll és minket bámul. Talán benne is felkavartunk egy fakuló emléket? Lehetséges. Saj­náltam. ÉRTESÍTJÜK kedves vásárlóinkat, hogy Szentendrén, a Marx tér 15. sz. alatt megnyitottuk KÜLÖNLEGES FAZONÚ KÉSZRUHAK, BLÚZOK. A a z I* rv _ j..' __________l •• szoknyák, fürdőruhák, pulóverek, Mó di-Divatáru szaküziGtuniKot fehérneműk, divahaskaknőknek ÉS BAKFISOKNAK. VALAMINT FÉRFIINGEK NAGY VÁLASZTÉKÁVAL VÁRJA ÖNÖKET: A vonulok családtagjainak segé­lyéhez iratokat, kereseti iga­zolásokat. Itt kapható a lakás­igényléshez szükséges nyom­tatvány, az ingatlanszerzéshez nyilatkozat — s a beadvá­nyokhoz okmánybélyeg is. Változatos skála Többször kell Galacz Má- | riának jegyzőkönyvet is föl- i vennie: szociális gondozásba I vétel esetén (amikor a gyér- I mekek nem gondoskodnak | kellőképpen idős szüléikről), i vagy különböző gyámügyek- ' ben: birtokvitákban, ha a fe- t lek nem tudnak megegyezni a telekhatár vonalában. Ebben az irodában veszik át a talált tárgyakat, itt kezelik és itt tartják nyilván — három hó- i napig. Azután átadják jogos j tulajdonosának, amennyiben jelentkezik, ha nem, megkap- I ja a becsületes megtaláló. A lakcímváltozást a költö- ! zés után negyvennyolc órán I belül be kell jelenteni. Ko- i rábban az ügyfelek a szak- ' igazgatási előadót keresték fel I ilyenkor, naponta négyen-öten. Most ezt is az ügyfélszolgálat intézi. Ugyancsak ide kerültek az állatkísérő lapok, tavaly például csaknem ötezret adóit ki az iroda. Ez igazán szép summa, különösen ha azt is tekintjük, hogy az ügyfelek közül sokan nem tudják kitöl­teni a bonyolult okmányt, az i iroda dolgozója teszi meg — ] szívesen — helyettük. Két esztendeje még nem szerepelt az ügyfélszolgálati I iroda feladatai között a ható- [ sági bizonyítványok kiadása. Ám naponta jelentek meg ilyenekért a tanácsháza külön­böző szobáiban az állampolgá­rok, ezért úgy döntött a nagy­községi tanács, hogy legyen ez a munka is egy kézben,. így egyszerűbb. Az ügyek, ame­lyekben erre a bizonyítványra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents