Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-15 / 88. szám

1979. Április is., vasárnap xMitao 5 Ital és feledékenység Vasárnap: teljes nyitás Szülőpótló patrónusok Veszélyeztetett gyermekek Százhalombattán — A lakásban nincsenek bútorok — figyelmeztet dr. Rózsa Márta, a százhalom­battai tanács gyámügyi elő­adója, amikor elkísér Sz.-ék- hez, az egyik legtöbb gondot Dkozó családhoz. így hát nem ér meglepetés, amikor az ajtót nyitó hétéves kisfiú be­vezet a nagyszobába. Dr. Ró­zsa Márta azonban elcsodál­kozik : — Vettetek televíziót? — Igen — feleli a gyerek — és hamarosan bútorunk is lesz, szekrénysor és heverők. Takarítok, hogy mire hozzák, rend legyen. — Miért nem vagy inkább napköziben ? — Elfelejtett anyukám be­íratni. — És a bátyád? — Kirándulni ment az isko­lával, de holnap már ő is itt­hon lesz. — Apukád mennyit iszik mostanában? — Kevesebbet, már nem minden nap részeg. A fiatal jogásznő felsóhajt. — Már ez is haladás — mondja, miután elköszönünk a kisfiútól. A garázda apa Sz.-ék Franciskapusztáról költöztek be a két szoba össz­komfortos, erkélyes, új lakás­ba. A szülők segédmunkások. Az apa azonban nemcsak mértéktelenül ivott, hanem ga­rázdálkodott is. A két lányát állami gondozásba vették. Ret­tegtek az apjuktól. Egyikük már nagykorú, a másik tizen­hét éves. Minden kapcsolatot megszakítottak a szüleikkel. Az apának, úgy tűnik, használt a kilátásba helyezett börtön. Minden valószínűség szerint kevesebb pénzt hagy a kocs­mában, ha már tévére, bútor­ra telik. De még mindig akad teendője a gyámügyi előadó­nak: meg kell győznie a szü­lőket. hogy adják napközibe a két kisfiút. Hiszen épp az, amelyikkel most beszéltünk, nemrég csavargás közben lo­pott az ABC-ben. Az M. gyerekek négyen van­nak. A legkisebb súlyos értel­mi fogyatékos, képezhetetlen. A lakótelepi szomszédok hív­ták fel a tanács figyelmét: a felügyelet nélkül hagyott na­gyobbak kínozzák a beteg kis­fiút. A szülők, ákik ugyan­csak a pusztáról költöztek be a városba, segédmunkások. Az anya váltott műszakban dol­gozik, az apa munka után ál­lattenyésztéssel foglalkozik. A keresetekre szükség van, nem tudnak otthon lenni — így in­dokolják, hogy a nagyobb gye­rekekre hagyják a kicsit. — Egyetlen megnyugtató megoldás lenne — mondja a gyámügyi előadó —. ha si­kerülne intézetbe utalni az imbecillis gyermeket. De eddig még nem tudtunk helyet sze­rezni a számára. Segít a gyámhatóság Következő utunk G.-ékhez vezet. Kívülről nagynak tűnő, szép, kertes ház előtt állunk meg. Alacsony, vézna, sápadt asszony nyit ajtót. Szívélyesen tessékel befelé. A veranda szobának van berendezve. Kell a hely, hiszen a látszat csal: az emelet nem szoba, hanem szárítóhelyiség. így mindössze egy lakószoba jutna hat em­bernek, a beteg szülőknek, az idős, ugyancsak beteg nagy­mamának és a három gyerek­nek. G.-ék örökölték a házat, éjiért költöztek Százhalombat­tára Gyöngyösről, ahol si­ralmas lakáskörülmények közt éltek. A tavaszi nagytakarításban segítenek a gyerekek is. Az apa a kertben veteményez. Pár percre abbahagyja a mun­kát, s bejön a házba. — Hamarosan egyenesbe ju­tunk — mondja —, . csak egészség legyen. — Még egy centrifuga hiány­zik a háztartásból — teszi hoz­zá a felesége. Az anya szívbeteg, az apa évek óta egy vesével él, s nemrég trombózist kapott a lábápa. Igy.a szülők nem vál­lalhatnak ....állandó ' munkát. Am ikor Százhalombattára köl­töztek, a család eigy-egy tag­jára 560 forint jövedelem ju­tott. Ennyiből is igyekeztek G.-ék mindent megadni gyer­mekeiknek — nem rajtuk mú­lott, hogy nem sikerült. — Havi 1600 forintot kap­nak a gyámhatóságtól — mond­ja dr. Rózsa Márta — itt így tudunk segíteni. Ők, negyvenen— A tanácsházán folytatjuk a beszélgetést a gyámügyi elő­adóval. — Az iskolák a legfőbb se­gítőink. Az ott dolgozó gyer­mek- és ifjúságvédelmi fele­lősök jelentik, ha valamelyik családban baj van. Ha a szü­lőket terheli a felelősség, elő­ször elbeszélgetek velük, fi­gyelmeztetem őket. Nagyon sok esetben ez használ. De ha mégsem, határozattal, sőt pénzbírsággal kötelezhetők, hogy változtassanak magatar­tásukon. Végső esetben bíró­sági eljárást kezdeményezhe­tünk a szülő felügyeleti jogá­nak megszüntetésére, büntetés kiszabására vagy alkoholel­vonó kúrára utalásra. A ve­szélyeztetett gyermekek pat- ronálásával egy hivatásos és négy társadalmi pártfogó fog­lalkozik. ök mintegy meg­erősítik a családot ott, ahol a tizennégy éven felüli gyer­mekek nevelése nem megol­dott. * — Hány veszélyeztetett kis­korú él a városban? — Negyven olyan gyermeket tartunk számon — feleli dr. Rózsa Márta —, akiknél anyagi, környezeti vagy maga­tartási okokból védő-óvó intéz­kedéseket alkalmazunk. Há­rom utógondozottunk van, és hatan kapnak rendszeres se­gélyt. Rajtuk kívül tavaly százan részesültek rendkívüli segélyben. Az iskolákban hu­szonegy olyan gyermekre fi­gyeltek föl a pedagógusok, akiknek ugyan még nincs szükségük gyámhatósági in­tézkedésre, de lehet. Közös tennivalók — Miben látja Százhalom­battán a veszélyeztetettség fő okát? — Azok a családok, ame­lyek a városba költözésük előtt igen elmaradott körülmé­nyek között éltek, egyelőre itt is beérik ennyivel. Ügy gon­dolják, hogy ha enni adnak gyerekeiknek, ezzel már ele­get is tettek szülői kötelessé­güknek. Egyébként nem rit­kán közönyösek vagy brutáli­sak velük. Hogy az életmód­jukkal a szemléletük is meg­változzék ezeknek a családok­nak, azért sokat tesznek a párt. és társadalmi szerveze­tek, amelyekkel nagyon jó a kapcsolatunk. Tófalvi Éva Biztonság mindenekfelett Automatika vezérli a gépet Az új pilóták Dunakesziről indultak Szemre alig van változás. Az utas legföljebb ha az ülések kényelmét, a kárpit íz­léssel válogatott színét, a fe’szolgálás gyorsaságát, ud­variasságát érzékeli. Vagy ta­lán még azt sem, hiszen mindez természetes, s mint ilyen: kevéssé feltűnő. 3 hiába is jutna be a szentély­be: a repülőgép kabinjába, gombok, fogantyúk, viliódzó lámpák nem sokról árulkod­nak a laikus szemének. Repüléshez értő embernek kell ahhoz lenni, hogy igazán átérezzük a főpilóta, dr. Fülöp András lelkesedését: — Ez a gép a világhírű szovjet TU-család egyik leg­korszerűbb tagja, a 154-esek legmodernebb változata. Át­alakított pilótafülkéje, mű­szerezettsége, megváltozott, előnyös paraméterei és az, hogy automatikája révén a lehető legteljesebben kiiktatható az ember, eredményezi, hogy vállalatunk két, nemzetközi­leg elismert, az ICAO, a nem­/ zetközi repülésbiztonsági szer. vezet normatívárnál többet tu­dó géppel rendelkezik. Tíz év terve Hat évvel ezelőtt, 1973-ban vásárolta első TU—154 típu­sú gépeit a MALÉV, 1975-ben pedig újabb hárommal egé­szült ki a mai hat gépből ál­ló 154-es flotta. A típus oly­annyira bevált, hogy az el­következő tíz esztendőben ez lesz a vállalat első számú gé­pe. A koncepció első lépése a két TU—154 B—2 típus vásár­lása. — A TU-gyár kollektívája kívánságaink szerint tervezte és építette meg a két gépet — mondja Jávor József, a MALÉV vezérigazgatója. — A nagyjavítások során a már meglévő 154-eseket is B—2 tí­pusúvá alakítjuk át, s az ésszerű, a gyakorlat hozta vál­toztatások után nagyobb lesz a repülés biztonsága és gyor­sabb az utasok kiszolgálása. 30 és 400. Ez az a két szám, amely a földi halandó számá­ra is kézzelfoghatóvá teheti az új 154-esek valóban kiváló tulajdónságait. Harminc mé­teres függőleges és négyszáz­méteres vízszintes látótávol­ságnál is biztonságos a le­Turistaház - tavasszal Csodálatos látvány a táj A kisinóci turistaház nem sokat változott az évek so­rán. Az odavezető út viszont rosszabb, mint valaha. Mély kátyúk szabdalják, a gépko­csiban nem tanácsos beszél­getni, nehogy megharapja a nyelvét az, ember. Igaz, már újra szórják az aszfaltot, s úthenger tapossa a kanyargás hegyi utat Mondják, sokan visszafordultak, kímélték au­tójukat, ennek ellenére épp elég vendége volt a turista­háznak. A vendégjárás volta­képpen csak az időjárásitól függ. Hiány a víz Télen harminc embert tud­nak elszállásolni a fűthető szobákban. Vasárnap, április 15-én megnyitják az oldalsó barakképületet is, ahol a ki­ránduló iskolás gyerekeket he­lyezik el, s 106-ra ugrik a ven­dégek száma. A panzió — reggeli, ebéd, vacsora — nyolc­van forint, a szállásért hú­szat kérnek — vagyis száz fo­rintért teljes ellátásban ré­szesülhet bárki. Illetve: azok, akik az IBUSZ-irodákban jó- előre helyet foglalnak. A meg­rendelések a 11-es számú, Le­nin körúti irodába futnak be Budapesten, innen összesítve küldik fel a megrendelő ‘ la­pokat a Börzsönybe. Májusra és júniusra 40—60—90 fős cso­portokat jeleztek. A nyár már foglalt a turistaházban, sőt őszre is sokan jelentkeztek, jó­szerivel csak a szilveszter sza­bad. Mi a siker titka? Bizonyára az, hogy a szegedi, jászberényi, kecskeméti — vagyis az alföldi — gyerekek, és tanáraik a he­gyekbe vágynak, ha már tá­borozni indulnak. A hegyek­ben pedig kevés a turistaház. Külföldi vendégeket nem fo­gadnak itt, mert nincs me­leg víz. Időnként még a hideg vízzel is baj van. Füstös Géza üzletvezető-he­lyettes meséli: — Három kút látja el a turistaházat vízzel. Egy eleve használhatatlan, mert kevés benne a víz. A másik kettő, a nyári szárazságtól eltekintve, elegendő mennyiséget ad, ha a reggeli és esti fürdéshez nem használnak fél túl sokat. Tavasz elején colival fertő­ződött mindhárom kút, a köze­szállás, s ez az eddigiekhez képest ötven százalékos ja­vulás. A régi típusokon ugyan­is a két minimum 60, illetve 800 méter volt. A B—2-esek újdonsága az automatika is: programok alapján a személyzet helyett vezérli a gépet. Földi navigá­ció nélkül 30 méterre — te_ hát a leszállás legutolsó pil­lanatáig — közelíti meg az ál­lomást. Ami a kívülállónak is föl­tűnhet: a különleges kiképzé­sű pilótafülke, szűk személy­zetre méretezve. A MALÉV- nél ugyanis az eredeti öt he­lyett három fő: gépparancs­nok, másodpilóta, fedélzeti mérnök dolgozik a gépeken. Sportrepülők voltak Nem valamiféle különckö­dés ez: a szükség hozta így. A MALÉV legfőbb gondja ugyanis évek óta a szakembe­rek utánpótlása. Nagy felelős­ségű, időigényes, nehéz mun­kát végez, sokszor nem is ki­emelkedő bérért a vállalat 3000 dolgozója. S egy-egy hajózó­személyzet kitanítása, fölneve_ lése hosszú évekbe telik. A polgári repülés az elmúlt időszakban, úgy tűnik, megta­lálta hátországát: mind gyak­rabban toboroz sportrepülők­ből szerelőket, mérnököket, navigátorokat és főleg — piló­tákat. — A repülés, még ha mun­ka is, különleges szenvedély — mondja Fazekas József, a MALÉV vezérigazgatójának el­ső helyettese. — Egész embert, teljés kötöttséget kíván, s ezt csak az vállalja, aki ma­li patakból szivároghatott át a szennyeződés. Kitisztították a kutakat, de megint fertőződ­ték... Vadas különlegességek Most várnak az újabb tisztí­tásra : ki kell szivattyúzni, hogy aztán tiszta vízzel teljék meg a kutak mélye. Kiírták min­denhová, hogy ivásra alkal­matlan a víz. Üdítő ital, ás­ványvíz oltja a szomjat. S ha megéhezik a turista? Hírből tudjuk, hogy speciali­tásuk a vadéteL Amíg tart a vadászszezon, vaddisznópe­csenyét, szarvashúst lakmároz- hatnak az itt étkezők. Ott- jártunkkor korántsem volt fe­jedelmi választék, inkább sze­gényes. Délután egy órakor nem volt menü. kiikszelték a májat, s néhány más étket. A szakácsot dicséri az ízes főztje, sajnos, az árak meg­lehetősén borsosak. Másodosz­tályúnak sorolták be a Pest- Budai Vendéglátó Vállalat ke­zelésében levő turistaházat — noha erre nincs meg minden feltétel. Ismeretes, hogy az osztályba sorolást szigorú ren­delet szabályozza. Csak egyet­len példa: két illemhelynek kellene lennie, nem egynek. Persze, a falakat nem lehet széttolni, bővítésre nincs nagy lehetőség. Mondják, az áruellátással nincs baj, időben kapnak te­jet, kenyeret, húst, italfélét. Gondot az okoz, hogy a kony­ha nem bírja el a nagy forgal­mat. Időnként ötven-hatvan gépkocsi is megjelenik, s meg­éhezett utasaik szinte egymás alól szedik ki a széket Már­ciusban például 60 ezer fo­rintos bevételt értek el, a szállásdíjakból és az éttermi forgalomból. Áprilisban 120— 130 ezer forintos forgalommal számolnak. , Nincs semmi, ami a vendé­geket elriasztaná. A fáradtsá­gért, a rázós útért, a vendég­látás esetleges hiányosságai­ért kárpótlást nyújt a táj. Az éttermet félkörívben üveg­ablak határolja, bárhová ülünk is, kitekinthetünk a Börzsöny kisebb-nagyobb csúcsaira. Még pőrék a fák, csak a fenyők tűi zöldellnek, közelben és távolban, üde foltjaiként _ a rengetegnek. Sportmelegítő3 iskolás lányok csivitelő csapa­ta közeledik az úton. A leve­gő tiszta, érdemes teleszívni a tüdőt, nagy lélegzetekkel. Mindent kárpótol a táj Hát ez az, amiért idezaránú dokolnak az emberek ezrei. Kérdés: meddig marad ilyen romlatlan a vidék? Törvény- szerű, hogy minél több az autó, a turista, annál nagyobb a szennyeződés. Az út mel­lett, a patak partján eldobált, összetört üvegek cserepei csillámlanak a nap tiszta fé­nyében. Tavaly nyáron egy patakban játszó gyerek talpát széthasította az üveg; Füstös Géza lóhalálában rohant Tra­bantjával Szobra az orvoshoz, hogy szakszerűen ellássák a gyerek sebét. Mi lesz később, ha elkészül a t kétszáz autónak való parkoló, i mint tervezik. Ha még több j lesz a turista? A turistákon is j múlik. | j P. J. , Gépesített állattenyésztés Javuló eredményeket értek el a gazdaságok az állatte­nyésztő telepek gépesítésében. Különösen figyelemreméltó, hogy nehéz munkaerőhelyzet­ben lévő tenyésztési ágakban, például a sertéstenyésztésben- tartásban, milyen erőteljes ütemben sikerült gépekre bíz­ni a nem túlságosan vonzó ta­karmányozási és tartástechno­lógiai munkákat. Minderről a MÉM felmérése tanúskodik, amely egyúttal azt is megálla­gában hordja a repülés, a gép szeretetét. A repülőklubok élete jó eszköz arra, hogy fia­tal korban ültessék el a von­zódást, ami egy életen át tar­tó elkötelezettséget jelenthet. A vállalat sikeres útkeresé­sének mutatója, hogy sportre­pülőink mind gyakrabban dön­tenek a MALÉV mellett, vál­lalva a tanulás nehézségeit, s akár saját munkájuk föladá­sát a repülés hivatásáért. Legutóbb két neves vitorlázó­repülő — mindketten Duna­keszin ismerkedtek meg a re­püléssel — Gönczi Péter, a válogatott edzője és Szabadfi Botond, a Posta MHSZ repü­lőklubjának nemzetközi tekin­télyű, válogatott versenyzője lépett a MALÉV kötelékébe. A messzire nyúló, mélyen gyökerező indíttatásban rej­lik talán a MALÉV-pilóták szaktudásának nemzetközi el­ismerése. Nemzetközi légtérben Elismeréssel eddig sem fu­karkodtak a társvállalatok szaktekintélyei, s a méltány­lás csak fokozódott, amikor márciusban a MALÉV új, TU—154 B—2 típusú gépei föl­tűntek a nemzetközi légtérben. Először Frankfurt lepődött meg, hogy az elborzasztó ada­tok ellenére is vállalkozott a leszállásra, s mi több: sikerrel landolt a magyarok gépe. Majd London csodálkozhatott, ami­kor a megadott idő háromne­gyed része alatt emelkedett hatezer méterre a B—2. Az irányítótiszt vette a je­lentést, majd beszólt a rádió­ba: Bravó, MALÉV! M. A. pit ja: teljes körű gépesítést edj dig csak esetenként sikerült megvalósítani, s ezen a téren további kutató-fejlesztő mun­kára van szükség. Az egy tonna sertéshús elő­állítására felhasznált élőmun­káéra az elmúlt nyolc évben a felére csökkent. Az állatok ta­karmányozását a legtöbb he­lyen gépi szalagokra, berende­zésekre bízták. Nem javult ilyen mértékben a tehenésze­tekben a termelékenység, itt csak 40 százalékkal kevesebb munkáskézre van szükség. Vi­szont a szakosított telepeken,1 ahol korszerű, önműködő gé­peket alkalmaznak, ennél lé­nyegesen jobbak a termeié-* kenység mutatói. Részben a gépesítéssel ösz- szefüggésben növekedett az állattelepek termelése is. A sertéstelepeken öt év alatt ötödével javult az egy férő­helyre jutó hústermelés, amely tavaly már meghaladta a 207 kilogrammot. Az egy tehénfé- rőhelyre jutó tej mennyisége 50 százalékkal nőtt 1975-höz képest és 3300 kilogramm kö­rül van. Azokon a telepeken, ahol a legkorszerűbb fajtákat és a modem technológiát al­kalmazzák, ott az 5000 kilót is meghaladja a tejtermelés. Kü­lönösen az elmúlt három-négy évben javult sokat az állat- tenyésztés tartástechnológiá­ja. Gondot okoz, hogy a korsze­rű technológiai berendezések; szervizszolgálata gyakran meg­oldatlan és a helyi szerelők; szakmai felkészültsége sem mindig áll arányban a gé­pek, berendezések műszaki színvonalával. Az állattenyész­tők kifogásolják azt is, hogy, a tenyésztés „háttér-üzemé­ben”, a takarmánytermelés-; ben késik a modem önjáró ta­karmánybetakarító gépek tel­jes körű alkalmazása. Ezekből a berendezésekből évek óta I nem tudják kielégíteni a szük­ségleteket. Hasonlóképpen rontja a termelékenységet, hogy kevés a rakodógép és azok technikailag csak ritkán j felelnek meg az állattenyésztés f speciális követelményeinek. f i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents