Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-14 / 87. szám

1979. Április il, szombat VtZm Tg scMimím 3 Szigetelés új svéd technológiával A KÉV Metró Vállalat dolgozói Bag határában megkezd­ték az M3-as felüljáró szakaszának szigetelési munkálatait. Naponta 200 négyzetmétert szigetelnek a Bitu Shield elneve­zésű Új svéd technológiával. Halmágyi Péter felvétele Munkával, forintokkal Segítik az idős embereket FeBesBeges mozdußafok (2.) Ilyen volt — ilyen lesz A gödi lakosok egyharmada Idős ember. Egészségügyi ellá­tásuk, gondozásuk igen nagy feladatot ró a nagyközségi ta­nácsra. Az elmúlt évben to­vább fejlesztették az egészség- ügyi ellátást. Javult a körzeti egészségügyi szolgálat, s ez köszönhető annak is, hogy a nagy területre járó védőnők két Babetta motort kaptak a tanácstól. Korszerűsítik a fog­orvosi rendelőt, s az ügyele- tesi szobában lévő XJRH-adó- vevő készüléket is moderni­zálják. Még ebben az évben elkezdik a Göd-alsón levő or­vosi rendelő bővítését. Tavaly 23-an részesültek rendszeres segélyben, az étkez­tetést E>edig, amely szintén kedvezményes, 40-en vették igénybe a községben. Tavaly az egész faluban 376 ezer fo­Derült égből villámcsapás­ként (egy alkalmas pillanat­ban odavetett tűzcsóvától) ki­gyulladt és földig égett a ta­nya, a ház, a szénapajta. Ál­latvész nem pusztított, még csak híre sem járt, de reggel­re elhullottak az anyadisznók, a süldők. Ö, de nagy baj — siránkoztak az ismerősök, mi­re a tulajdonos nagyvonalúan legyintett, nem is olyan nagy baj, hiszen biztosítva volt. S csak utólag gondoltak rá vagy talán észre sem vették, hogy a ropogó tüzet legkevésbé a tulajdonos oltotta. Biztosítási csalások voltak ezek a javából. De régen, in­kább csak a felszabadulás előtt fordultak elő. Nap­jainkra mintha teljesen ki­vesztek volna, s izgalmas, nagy biztosítási manipulációk­ról csak nyugati krimikben hallhatunk. Most már talán nem akar­ják becsapni a Biztosítót? Vagy eleve reménytelen ilyes­mivel próbálkozni? — kérdez­tem Oroszlán Imrétől, az Álla­mi Biztosító Pest megyei igaz­gatósága vagyon- és személy­biztosítási osztályvezetőjétől. — Ügyfeleink túlnyomó többsége tisztességes. De saj­nos még ma sem szégyen, sőt egyesek szemében kifejezetten sikk becsapni a Biztosítót. Próbálkoznak is, s feltehetően mindent nem sikerül leleplez­nünk. Nincs konkurrenda Az Állami Biztosítónak nyil­ván előnyös, hogy nincs ve- télytársa. Ügyfeleik azonban nem mondhatják, elégedetlen vagyok az ÁB-val, akkor át­megyek egy másik biztosító­hoz, esetleg a — mondjuk — szövetkezeti biztosítóhoz. Ugyanezt Szentendrén, az Állami Biztosító járási fiók­jának dolgozói előtt is felve­tettem. Vajon mit szólnának, ha a városban lenne még egy — konkurrens — biztosító? — Nem hiszem, hogy többet kellene dolgozni az ügyfelek megnyeréséért — mondta Ambrus Lajosné. — A konkurrencia aligha bírná a versenyt — fűzte hoz­rintot használtak szociális ét­keztetésre. A rászorulók házi gondozá­sát 11 tiszteletdíjas látja el. Tiszteletdijuk összege tavaly 86 ezer forint volt. A tanácsi költségvetésből 264 ezer forintot költöttek az öregek napközi otthonára, ahol 20 idős ember tölti nap­jait kellemes, derűs környe­zetben. A gödi Kilián György álta­lános iskola úttörői is törőd­nek az idős emberekkel, két nővért gondoznak az úttörői?. Sajnos, egyre nehezebb olya­nodat találni, akik az idős em­berek gondozását vállalják. Ha a szomszédok, a munka­társak, és a szocialista brigá­dok jobban odafigyelnének az idős emberekre, még keveseb­ben lennének magányosak. I Sz. M. zás Baranyai Tibor fiókvezető. Véleményét aztán adatokkal is alátámasztotta. Tavaly a szocialista szektorból 8 millió 398 ezer forint biztosítási dí­jat szedtek be, s 9 millió 524 ezer forintot fizettek ki. A kár többsége jégverésből, vi­harból származott. Pest megyében 1978-ban a szocialista szektor befizetése 371 millió, a lakosságé 253 millió forint volt. Az ÁB vi­szont kifizetett 653 millió fo­rintot. Ebből 560 milliót a vállalatoknak, szövetkezetek­nek. Ezen belül 513 millió fo­rint volt a mezőgazdaság ré­szesedése. Növénykárra 460 milliót fizettek ki. Tehát rá­fizettek. (Igaz, a megyében egyedül itt.) — Mi átlagos évek tapasz­talatai alapján állapítjuk meg a díjakat. — Tehát így történik a Biz­tosító hét szűk esztendejében. De mi lesz a plusz bevétellel a hét bő esztendőben? Gyúrják, agitálják — Igazán jó éveink még nem voltak. De egyébként szi­gorú pénzügyi rendelkezések tiltiák a nyereségre törekvést. Többször kezdeményeztük női­déül a kötelező géoiárműbiz- tosítás összegének felemelését, de életszínvonal-politikai mes- f onto1 ásókból nem engedé­lyezték. Jóllehet ez is ráfizeté­ses ágazatunk. Sokan nem szeretik a Biz­tosítót. kétarcúnak .tart iák. A r>s-+/ysftó munkatársai az ügy­fél megszerzéséért lankadat­lan buzgalommal fáradoznak, munkahelyén, lakásán felke­resik, gvúrják. affitáliák. Ha oedig kár kifizetéséről van szó. akkor kínosan precízzé válnak. Ilven-olvan igazoláso­kat. pecséteket kérnek, szabá­sokat emlegetnek. Közben te­lik az idő. s végül nem, vagy rtsak nehezen fizetnek. — Ez így nagyon szélsőséges vélemény. Olvan, mint amikor húszra vagv vonatra várunk, s m“g csak öt nercet, késik, de ”zt már fél órának érezzük — munttá Oroszlán Tmre. Obioktív mérce is van. Kár- sozfiidőnek nevezik, ami azt jelenti, hogy a kár bejelenté­— A munka- és üzemszer­vezés legfőbb, legmegbízha­tóbb módszere a józan ész. Alkalmazhatjuk a 3M, a 2M vagy bármely más szervezési eljárást, ezek önmagukban mit sem érnek. Első pillantásra afféle leke­zelő megállapításnak tűnhet a fenti kijelentés, amivel a mindent jobban tudó bölcsek szokták elintézni a számukra már túl bonyolult dolgokat. Ez alkalommal azonban mégis komolyan kell vennünk. Aki mondta, nem más, mint a Kohó- és Gépipari Szervezési és Számítástechnikai Intézet munka- és üzemszervezési osz­tályának vezetője, dr. Ter- novszky Ferenc. — A mozdulatelemzéses munkatanulmányozás és mun­kakialakítás, tehát a 3M lé­nyege abban rejlik, hogy az ember munkavégző tevékeny­ségét alaymozdulatokra bont­juk, majd ezek egyenkénti vizsgálata után a feleslegese-1 két, a fárasztókat kiküszöböl- I jük. Mindig két lépésben dől- | gozunk. Az első a helyzetfel­mérés. Ennek során naookig figyeljük az adott munkafo­lyamatot — a váci Híradás- technikai Anyagok Gyárában például az Olympia cég ré­szére készülő transzformáto­rok gyártását vizsgáltuk így —, fényképezzük, filmre visz- szük a dolgozók minden egyes mozdulatát. Ennek mindenre kiterjedő elemzése alapján ké­szítjük el azután javaslatun­kat, amely pontosan tartal­mazza, mit. hol, hogyan csi­náljanak, sőt, az alkalmazan­dó szerszámok, célgépek leírá­sán kívül még az anyagi ősz­sétől hány nap telik el a pénz kifizetéséig. Nos, a műszaki (árvíz, betörés, csőrepedés, tűz, vihar, járműütközés stb.) kárforduló 1978 első három­negyedévében 28 nap volt a megyében, míg Borsodban,- és Csongrádban mindössze 15—15. Pest megyénél csak Fejér megye produkált rosszabb át­lagot, 37 napot. — A huszonhat nap szerin­tünk is tűrhetetlenül sok, és nem is hagyjuk annyiban. A negyedik negyedévben már huszonhárom nap lett, jóllehet egy évvel korábban még 39 volt. — Miért tart Pest megyében jóval tovább a kárrendezés, mint a megyék többségében? — Nagy a tanyavilág, ahol az utánjárás, a kárbecslés időigé­nyes. Pest megyében arányo­san nézve több a betöréses kár, s ilyenkor meg kell vár­nunk, amíg a rendőrség lezár­ja a 'nyomozást. A harmadik ok, hogy viszonylag sok az olyan hétvégi ház, amelynek tulajdonosa a fővárosban vagy más megyében él. A kárbecs­lőink viszont csak a tulajdo­nos vagy megbízottja jelenlé­tében mehetnek ki a hely­színre. Mennyit keil várni Nagy különbségek vannak a megyén belüli ÁB-fiókok kár­fordulói között is. Ugyanarra a pénzre E>éldául Vácott öt és fél napot kell várni, amire a szentendreieknek huszonegy napot. — Hol, hogyan reklamálhat az, aki elégedetlen a Biztosító munkájával? A kérdésre Kovács László, a Pest megyei Igazgatóság osztályvezető-helyettese vála­szolt. — Először a kárfelvételi jegyzőkönyvön közölheti, hogy nem ért egyet. Ha a felülvizs­gálat eredményét sem fogadja el, akkor az Állami Biztosító központjában az ügyfélszol­gálati irodában tehet panaszt szóban vagy írásban. Erre újabb felülvizsgálat követ­kezik. Ha továbbra is elége­detlen, akkor már csak a pol­gári i>eres út marad. Szente Pál tönzési rendszer általunk leg­jobbnak tartott variációját is megadjuk. Stopper és megjelenés Az, hogy mindennek milyen eredménye lesz, már jórészt a kezdet kezdetén eldől. Mi mindemkor együtt vizsgáljuk a munkahelyet és az itt dolgozó embert, s az a meggyőződé­sünk, hogy ebben az ember- gép-környezet kapcsolatban az ember a döntő tényező. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert nem mindenki látja be, hogy nem lehet egyszerűen csak közölni az emberekkel a meg­változott technológiai utasítá­sokat, hanem el kell érnünk, hogy már a kezdet kezdetétől partnereink legyenek a dolgo­zók az új kialakításában. Meg kell nyernünk az em­berek bizalmát, épE>en ezért a helyzetfelmérés megkezdése előtt szükséges részletesen tá­jékoztatni őket a célról és a módszerekről. El kell oszlatni például azt a felfogást, hogy mi afféle normarendezők va­gyunk, s egyetlen célunk, hogy többet kelljen dolgozniuk. Ha sikerült megértetnünk, hogy éppen a felesleges munkától akarjuk őket megkímélni, könnyebben jutunk előre. Van néhány — látszólag je­lentéktelen, de az emberi ér­zékenység miatt mégis rendkí­vül fontos — alapszabályunk. Az egyik, ha mégis- mérnünk kell valaminek az idejét, stoppert akkor is csak elvétve használunk. Ilyenkor igyek­szünk más eszközök, például műszer vagy film segítségével utólag megállapítani az időt. Ezzel nem csapjuk be az em­bereket, hiszen végül is ők takarítanak meg energiát. Mindössze figyelembe vesszük, hogy a rossz beidegződések alapján bizonyos eszközöknek ilyen negatív a hatása. A má­sik, hogy soha nem szabad előkelő idegenként besétálni az üzembe, tehát még arra is vigyázunk, hogy már megjele­nésünkkel megnyerjük a mun­kások bizalmát Elsődleges szempont: a dolgozókhoz aí- kalmazkodni. A három műsza­kos munkahelyeken például éjszaka is ott vagyunk. Mindent a helyére Mikor végeztünk a helyszí­ni feladatokkal, akkor vissza­vonulunk az intézetbe. Sorra vesszük az egyes lépéseket, mindegyikre megkeressük az optimális megoldást. Van sze­relőasztalokkal ellátott labo­ratóriumunk, ahol szimulálni tudjuk a tényleges körülmé­nyeket, hogy a gyakorlatban is ellenőrizhessük az egyes elképzelések helyességét. A részletességre jellemző, hogy pontosan megjelöljük, hol le­gyen például egy munkaaszta­lon a forrasztópáka és a csi­pesz, melyik kezével nyúljon a dolgozó egy rögzítőcsavarért. Végül az egészet írásba fog­laljuk — tehát a felmérést is és a javaslatot is —, s ekkor következik az igazi próbaté­tel: betanítjuk az embereket. Ez egyrészt magyarázatot jelent, másrészt viszont — és ez a fontosabb — munkatár­saink szépen leülnek a szere­lőasztalhoz, s megmutatják, ők hogyan képzelték el azt a mozdulatsort. A lényeg: csak akkor tekintjük befejezettnek a munkánkat, ha a dolgozók már elértek egy átlagos be­gyakorlottságot, s emellett elképzeléseik is beváltak, kedvvel dolgoznak. Sőt, még egy filmet is lehet készíteni, s az elején felvett kópiával együtt lejátszani: ilyen volt, ilyen lesz. Füstbe ment rendszer Vácott sajnos a filmig már nem sikerült eljutni. Mikor mindennel elkészültünk, s be­indulhatott volna az új rend­szerű gyártás, amelyben a ko­rábbi 34 helyett 13 ember az eredeti 544 darabos műszak­teljesítményt 720 darabra tud­ta volna emelni, a transzfor­mátorokat megrendelő nyugati cég felmondta az együttműkö­dést. Minket elsősorban azért bántott, mert egy jól sikerült, komplett munka gyakorlati kipróbálását akadályozta meg. A meghiúsult intézkedések túlnyomó többségénél ugyanis a szervezők rossz munkája az elvetélés oka, kisebb hányad­ban a gyár nem fogadóképes az újra, s elenyésző az olyan esetek aránya, mikor valami­lyen külső körülmény lép közbe. Hát nekünk ez jutott. Mindez azonban sem az in­tézetnek, sem a váciaknak nem szegte kedvét. Mint dr. Temovszky Ferenc befejezé­sül elmondta, jelenleg egy olyan szervezési munka elő­készítésén dolgoznak, mely nem egyetlen termékre, ha­nem egy egész üzemcsarnokra vonatkozik majd. Az egyes termékek értékelemzéses vizs­gálatától a dolgozók anyagi ösztönzési rendszeréig terjedő felmérés, s az ennek alapján készülő javaslatok összességé­nek lényeges eleme, hogy az elképzelések szerint az így el­ért nyereségből az intézet is részesülne. Weyer Béla Következik: Érteni az érthe­tetlent. EGY ASSZONY mos a Bör­zsöny-patak partján. Ragyogó napsütés, kora tavaszi fény. Amíg nézem, régi kéi>ek vil­lannak elém. Asszonyok sok­szoknyában, sulykolóval, a mosnivalóval a patakon. Meg- I görnyednek, kiegyenesednek, a víz csobogása elnyeli beszé­dük zaját. Mosnak. Ez az asszony csak egyedül mos. Nincs rajta sok szoknya, amelynek az alját felkötik, hogy ne legyen vizeá. Parget blúzt sem látok rajta. Kék melegítőben, gumicsizmában és egy pulóverben mossa a szennyest. Igencsak szabódik, amikor megszólítom. Még bele is pi­rul. — Jaj! Már hogyan is mon­danám meg a nevem, még megszólnak érte a faluban, ha megtudják. Így tavasszal tisz­ta a víz. A fehérneműt azért már nem mosom benne, csak a tarka-barka ruhát, meg az olajosabbakat. A férjem trak­toros az Ipolyvölgye Tsz-ben. Nagyobbik fiam kőműves, a kicsi is a bátyja szakmáját ta­nulja. Tovább folytatja a mosást, közben lopva rám tekint. Ke­zének ritmusából látom, hogy gyakran mos itt a patakban. — Ez azért már nem a régi — mélyet sóhajt —, hiszen a víz sem olyan, na meg az em­berek sem. Igaz, én is az első lében már a mosógéppel mo­som. De még emlékszem, hogy volt régen. A mosnivaló egy nagy kádba került, amelynek három lába volt. Alatta volt egy kisebb dézsa, abba csur- gott a víz. A ruhákat szépen egymás tetejére hajtogattuk. Legfölülre került egy vasta­Márciusban 11,6 millió tonna árut fuvarozott a MÁV. Ezzel és az előző havi kedvező ered­ményével pótolta a gyengébb évkezdetet. Ehhez hozzájárult az, hogy márciusban kavicsból 120 ezer tonnával, szénből 32 ezer tonnával, kőből 34 000 tonnával többet adtak vasútra a fuvaroztatók annál, mint amit előre jeleztek. A MÁV Vezérigazgatóság most elkészült negyedévi je­lentése kedvező eredmények­ről számolt be. Az év első három hónapjá­ban túlteljesítve tervét, több mint 32 millió tonna árut továbbított rendeltetési helyére a vasút. Különösen örvendetes, hogy a tranzitforgalom csaknem 300 ezer tonnával haladta meg a A gyógyszeripar alapanyaga Az idén több mint hús2 hektáron termesztenek anya­rozsot a budakalászi Gyógy­növénykutató Intézet terüle­tén. Mint ismeretes, az anya­rozs a gyógyszeripar egyik nél­külözhetetlen alapanyagát szol­gáltatja. A tavaszi napsütés hatására szépen fejlődnek a növények, s a becslés szerint ebben az évben nagyon jó ter­méshozamra lehet számítani. A termesztés legdöntőbb mozzanatára a napokban ke­rült, illetve kerül sor; a rozsra ugyanis április közepén szok­ták rávinni a gombaspórákat, azaz mesterségesen megfer­tőzni a -növényeket, mert ez esetben nem a rozsszemek a fontosak, hanem a gombáso­dás révén kialakuló anyarozs. Ennek a kényes műveletnek az elvégzése meglehetősen fá­rasztó, ezért az intézet vezetői és munkatársai arra töreked­nek, hogy magas színvonalon gépesítsék a munkát. Ilyen kí­sérletek eddig is voltak. A rozs fertőzésére és betakarítá­sára ezután korszerű svájci gyártmányú gépeket akarnak használni. .Várhatóan hamaro­san megérkeznek a nagy mun­kabírású és olcsó üzemeltetésű — gázolaj motoros — munka­gépek, amelvek fordulatot je-, lentenek majd a rozs termesz-: tésében. gabb lepedő, utána majd 10 kiló fahamu. Erre öntözgettük a forró vizet. Ez a lúgos víz mosta ki a ruhát. Azt követő napon vittük ki a patakra a mosni valót. Hamar befejezi a mosást, s a szemben levő házba invitál, meg akarja mutatni, hogy ne­ki azért mosógépe is van. A közelmúltban megvett ház ele­jét átalakítják. Készül az utcai tágas szoba, konyha, fürdőszo­ba. A fiúké lesz. A hátsó szo­bák szépen berendezve, a mo­sógép is ott áll a nyitott ve­randán. Régi, Hajdú-típusú. — Hát itt a gép — mutat rá mosolyogva. — Láthatja, nem kellene a patakban mosni. A nagyszülőim még nem is ál­modhattak róla. Nekik még télen is csak a patak volt. Én nem vagyok ráutalva, láthat­ja. De szeretek ott mosni na­gyon. Vonz a napfény, a le­vegő, s a csobogó víz. S leg­alább embereket is látok ad­dig. Hiszen itthon vagyok egész nap. A ház körüli mun­ka lefoglal nagyon. Két tehén kérődzik a jászol mellett. Hátul az udvaron ba­romfiak hada. A két süldő az udvaron futkároz. A ketrec­ben nyulak, most csak öt, mert a múlt héten volt a szál­lítás. Nyaralásról, hosszabb el­utazásról szó sem lehet, mert az állatok igénylik a gondo­zást. ELBŰCSÜZOM, az utca vé­géből még látom, hogy egy la- vórnyi ruhával ismét a patak­ra indul. S ahogy mos, a cso­bogó víz felidézi számára a múltat, a fiatalságát. j tavalyit, s az export is 263 I ezer tonnával volt több, mint a múlt év első negyedévében. A vezérigazgatóság értékel­te az előszállítás tapasztalatait is. A végleges adatok még nem állnak rendelkezésre, de már most megállapítható, hogy a csúcsforgalom tehermen­tesítésére irányuló erőfe­szítések csak részben hoz­ták meg a várt eredményt. A két legfontosabb tömegáru közül a kavicsból 339 000 ton­nával többet fuvaroztak, mint a múlt év első negyedévében, a kőszállítás azonban elmaradt a várakozástól, mert a bányák nem tudták az igényeket kielé­gíteni, s a vasút sem mindig tudott megfelelő kocsikat biz­tosítani. Kétarcú a biztosító Több a kár, mint a haszon Múltidéző Ä Börzsöny-patak partján Sz. M. Negyedéves MÁV-mérleg Behozták a kezdeti lemaradást h i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents