Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-14 / 87. szám
»Veret "4/0? "W K/tm(W 1979. ÁPRILIS 14., SZOMBAT Végső búcsú Mesterházi Lajostól Bensőséges gyászszertartáson vettek végső búcsút Mesterházi Lajos Kossuth-díjas és József Attila-díjas írótól, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjétől, a szocialista magyar irodalom kiemelkedő alakjától pénteken, a Mező Imre úti temetőben. Családtagjai, pályatársai, politikai, kulturális életünk jeles személyiségeinek jelenlétében a Mező Imre úti temető díszravatalozójában Jo- vánovics Miklós, az Élet és Irodalom főszerkesztője; a budapesti pártbizottság. tagja, a pártbizottság, az írószövetség és a család nevében emlékezett Mesterházi Lajosra, a társadalmi fejlődést mindenkor cselekvőén szolgáló közéleti emberre, a magyar irodalom •kimagasló alakjára. A Kulturális Minisztérium képviseletében a sírnál Tóth Dezső miniszterhelyettes mondott búcsúbeszédet. Mesterházi Lajos hamvait a Mező Imre úti temető művész parcellájában temették el. A sírt beborították a kegyelet, az emlékezés virágai. Emlékek az em berről és az íróról Mindig, azonnal, megszégyenítő gyorsasággal válaszolt; számára mindenki első állampolgár volt, nem tett különbséget az emberek között. Otthonának küszöbét miniszterek és mun Írások lépték át; mind- annyiukat egyenlő barátsággal fogadta. Ez a mély, gyakorolt és nemcsak hirdetett demokratizmus személyiségének lényegi varázsát jelentette. Nem hívott; mindenkit várt. Bajait szorosban elzárta önmagának, közügyekről társalgóit. Többször léptem be e gondolatokkal, tervekkel zsúfolt ráckevei fórumra, ahol mindig új eszméket árasztott vibráló és megfontolt szellemisége. A betegsége szűk mozgáskényszert parancsolt rá, ennek ellenére kimagaslóan tájékozott volt közügyekben, szenvedélyesen érdeklődött, s kertelés nélkül, bátran foglalt állást. Milyen tisztelettel tudta kortársait dicsérni. Miközben a vendég a Mesterháziírások elemzésébe fogott, ő udvarias gráciával a legfrissebb novellas kötetekről beszélt elragadtatással. Kivételes példa, hogy valaki alkotó erejét megtartsa és növelje betegségében is. Igaz, hogy asszony állt mellette, aki minden idegszálával és tapintatával szolgálta Mesterházi munkáját. így lett irodalmunk Prométheusza nemcsak a regény és a Tháliában bemutatott dráma, hanem a megélt belső kínok és győzelmek jóvoltából. Ö talán éppen szemérmes rejtőzése miatt azt vallotta, hogy Heraklesz figurájába sűrítette életrajzának tanulságait, de tagadhatatlan prometheuszi sors jutott osztályrészéül. Gyötrelmeiről hallgatott, a műre összpontosított; szelleme mindvégig egészséges maradt. Alig észrevehető méltósággal szerkesztette meg önnön mozgatását, amikor meghívásra előadásokat tartott munkásoknak, diákoknak a Csepel Autógyár Művelődési Házában és a ráckevei könyvtárban. Elemében volt, s fáradhatatlanul érvelt. , Ilyenkor az eszme tábornoki szintű közkatonája volt, nemcsak író — végtelen tisztességgel és bizalommal szólt hallgatóihoz. Az utolsó évtized hatalmas versenyében a művek szüleié- j se meggyorsult. Fokozta termékenységét és szigorát. Irt, Olvasott, gondolkodott, tíz alkotónak elegendő tervet vál lall es teljesített. Ez éltette is ívuiyen örömmel fogadta bará tait a Thália páholyában, amikor szinte egy fiatal író izgalmával feszengett „A Pro metheusz-rejtély” bemutató' ján. ürült, hogy eljöttek a barátai, kicsit az egesz ország, s a taps nem az udvariasság, hanem az elismerés hőfokát jelezte. Amikor dicsérték, kétellyel válaszolt — s szorgalmasan dolgozott tovább. Erezhette, sietnie kell, csak az alkotásra engedélyezhet időt. Alkotásra és az emberi jószándékra. Még azért is oiyan végtelenül 'hálás volt, amikor kutyája, Snuki dörzsö- lődött hozzá. Az is a létezés személyes közlése; vélte, köszönte. Igazságérzete is lebilincselő maradt. Nem tisztségük, hanem emberségük miatt szerette, becsülte barátait. Legutóbb is; amikor kopogtattunk; szívélyesen fogadott, pedig nehéz pillanatban ér keztük, fia halála után. Látszólag ez sem viselte meg; pontosan ezt az újabb tragédiát is elrejtette. Akadozva indult a beszélgetés; aztán csak kitört belőle most először a fájdalom, de ekkor is szemérmesen, méltósággal, keretek között tartva. Utoljára láttuk, pedig megígértette velünk, hogy látogassuk meg hamarosan. Nem vettük észre, hogy terjeszkedik benne a halál, mert ekkor is annyira az írói elkötelezettségét sugározta mosolya, biztatása. 1974-ben adta ki a Magvető „Viszontlátás” című emlékezését, mely Pest megyei országjárását tartalmazza. így fejezi be könyvét: „Ezen az utamon nagyon sok pompás emberrel találkoztam. Tehetséges, elvhű, közösségi emberekkel. ök informáltak, amit írtam, ők mondták mintegy tollba, nagyon kevés benne a magam kommentárja. Az ő munkájukról, eredményeikről, gondjaikról és terveikről beszéltem. Tehát róluk beszéltem. Mert az a véleményem, hogy a pozitív hősöket ne jelzők, hanem a munkájuk, az eredményeik, a gondjaik és a terveik jellemezzék.” Mesterházi Lajos korunk, társadalmunk egyik kiemelkedő egyénisége volt: író és ember, akinek végül is az alkotás öröme és diadala jutott osztályrészül. L. M. KÖNYVRITKASÁG Krúdy Gyula Fehérvári könyve Könyvritkasággal — Krúdy Gyula Fehérvári könyvével — ismerkedhetnek meg mostantól a székesfehérvári Vörösmarty könyvtár olvasói: az intézmény hasonmás kiadásban, igényes kivitelben megjelentette a nagy írónak a Tanács- köztársaság idején írt, s akkor névtelenül megjelent agi- tációs riportkönyvét. Az eddig csak az irodalomtörténészek és a helytörténeti kutatók által számon tartott alkotást nyolcszáz példányban nyomtatta ki a székesfehérvári megyei könyvtár. A műben az író — aki 1919. április 26-án, a Közoktatási Népbiztosság megbízásából járt Székesfehérvárott — a Fejér megyei földműves szövetkezetek termelési és közélelmezési központjában, a SzékesfehérI várott szerzett tapasztalatairól [ számol be, a korabeli sajtóközleményeket is felhasználva. A j könyv 1919 májusában a Köz- ! oktatási Népbiztosság kiadásá- ; ban jelent meg hatvanezer ' példányban, negyvennyolc ol- j dalon. A Tanácsköztársaság ' bukása után az „Elkobzandó • és megsemmisítendő kommu- ! nista és anarchista sajtótermé- j kék jegyékére” került. Mivel • névtelenül jelent meg, csak ! 1959-ben sikerült hitelt érdem- I lően bebizonyítani, hogy írója | azonos a Szindbád szerzőjével. A stíluselemzésen, a „Krúdys” szókaDcsolásokon, jelzőkön kí- | vili döntő volt a földművelésügyi népbiztos fennmaradt honorárium utalása, amely „Krúdy Gyulának a Fejér megyei' termelőszövetkezetekről írt dolgozat fejében” ezer koronát utalt ki 1919. júniusában. Eredetiben a tihanyi alapítólevél Restaurálják a magyar nyelv legrégibb hiteles és eredetiben fennmaradt szórvány nyelvemlékét, a tihanyi apátság alapítólevelét. A páratlan értékű okiratot a pannonhalmi várban levő bencés levéltárban őrzik. A vár főkönyvtárában elhelyezett állandó kiállításon a másolata látható, az eredeti példányt páncélszekrényben helyezték el. Innen szállították most az Országos Levéltárba, ahol a restaurálást végzik. A tihanyi alapítólevelet I. Endre király adta ki 1055-ben. A latin nyelvű oklevél 58 magyar szót tartalmaz. A restaurálás után jövőre — előreláthatólag augusztus 20-án — kiállítják, s a Pannonhalmára látogatók eredetiben láthatják. A rajz,az írás, a forma egysége KAJARI GYULA KERÁMIÁI I Április 23-ig látható ez a tárlat a FIM Stúdió pesti kiállító- termében, melyet Simó Jóitsef rendezett. Kajári Gyula hosszú ideig rajzokkal törekedett arra, melyet bízvást nevezhetünk magaslatnak is. Rajzainak drámai erejével olyan pontra ért, ahol valami lényegest megnevezett és egyúttal befejezett. A benne rejlő cselekvő humánumon alapuló lendület új kifejezési formát keresett. A kerámiában találta meg ezt a lehetőséget. Nem akárhogyan. Nem akármilyen pillanatban. Akkor és Itt, amikor a magyar kerámia igényes fejezetek után tulajdonképpen holtpontra és saját grafikusi fejlődése is a rajz keretében megnyugváshoz jutott. Kajári ekkor nézett köAz olvasó népért Könyvet minden gyermek kezébe Könyvet minden gyermek kezébe és könyvet minden gyermekközösségnek — erre hív fel az idei nemzetközi gyermeknapra, május 27-re az olvasó népért mozgalom titkársága. „A gyermek lelke tiszta lap, gondold meg, mivel írja tele a könyv, melyet kezébe adsz!” — E Móricz Zsigmondi gondolat jegyében fordulnak a kéréssel mindenkihez, aki szívén viseli a gyermekek sorsát, felelősséget érezve a leendő felnőtt nemzedék műveltségéért. A Hazafias Népfront olvasó népért mozgalmi titkárságának országos felhívása a gyárak, a szövetkezetek, az intézmények közösségeit, a szülőket és a nevelőket buzdítja jelképes ajándékozásra: a nemzetközi gyermekév gyermeknapján kerüljön minden gyerek kezébe a szellemi útrava- lót jelképező könyv. A népfrontmozgalom a gyermeknapi jelképes ajándékozással is újabb híveket kíván megnyerni a nyomtatott szöveg varázsának hódoló könyvkedvelők táborának. Nagy falitál, 1977. Ismeretlen Kossuth-levél Eddig ismeretlen Kossuth- levélre bukkantak a nyíregyházi levéltárban. Az iratok rendezése közben előkerült levelet 1873-ban írta a száműzetésben élő politikus. Kossuth hatoldalas, sajátkezűleg papírra vetett üzenetében köszönetét mond Szabolcs vármegye lakóinak a 80. születésnapja alkalmából hozzá, Tu- rinba küldött üdvözlő sorokért. Mint írja, hálával emlékezik a szabolcsiakra, akik jelentős részt vállaltak a szabadságharcban. A Zoltán János alispánnak címzett levélben az egykori kormányzó egyúttal leírja itáliai életének napjait, s ismét hitet tesz az általa képviselt ügy igaza, helyessége mellett. A levél — mely értékes adalékokkal szolgál Kossuth Lajos száműzetésben töltött éveinek krónikájához — restaurálás után a nyíregyházi levéltár gazdag Kossuth-kéz- irat gyűjteményét gyarapítja majd. rül magában és a műfajban. Helyes következtetésre jutott. Ügy vélte, hogy a magyar kerámia a népművészeti jellege nyomán bartóki szintű és nyomvonalú továbbteremtést igényel. Egyszerre lépett át két határt, és korongolt kerámiáinak rajzvonallal és színnel sűrített felülete új képzőművészeti eredmény; a cserép, plasztika, a rajz és a festészet szerencsés találkozása, mely nem önmagában fénylik, hanem jelenünk és a közelmúlt népi, nemzeti önarcképének egyik lényegi arculata. Hogyan történt, hogyan történhetett a hódmezővásárhelyi kerámia ezen Kajári nevéhez fűződő megújulása, erre pontos adatsor a helyes válasz. A század elején alakult meg az azóta híressé vált hódmezővásárhelyi majolikagyár, melynek szellemi inspirátora és első művésze Endre Béla volt, akit Kajári szent elődjének nevez egyik kerámiájának írásos portréja szerint. Az utóbbi évtizedek egyik nagy vásárhelyi korongolója az a Szabó Sándor, aki Kajári padlóvázáinak, táljainak, öblös cserepeinek alapformáját készítette a mű Florentin kalap Labiche bohózata az Operett Színházban % I« indítja el a félreértések összetévesztések véget nem érő láncreakcióját. Egy ló, mely bizonyos Fadinard nevű párizsi fiatalember tulajdonát képezi, s gazdája nagy bánatára felfalja egy éppen félrelépő csinos asszonyka szalmakalapját (egy pipacsokkal díszített valódi florentin, azaz firenzei kalapot) a vin- cennesi erdőben, ahol az ami- nózus kalap azon a bokron hever, melynek tövében a kikapós asszonyka boldogítja Emilt, a zordon hadfit. Eugéne Labiche, a múlt századi francia bohózatírás mestere, éppoly frivol gúnnyal nézte korának polgári erkölcseit, mint kortársa, az operettkomponista Offenbach. A Florentin kalap is ennek a gyakran szemforgató, álszent erkölcsnek a kigúnyolása. Labiche persze ehhez nem a súlyos társadalmi dráma eszközeit használja, hanem a köny- nyed, csípős, szellemes és fölényes színpadi biztonsággal bonyolított cselekményű bohózatét. Megnevettet — és kinevettet. A Florentin kalap humora ma is friss és eleven, különösen ha sikerül eltalálni azt a színpadi játékstílust és azt a tempót, amely ehhez a bohózathoz illik. Átdolgozni igen kell Labiche művét, elég egy jó, mai hangvételű fordítás is. Talán csak arra szükséges a bohózatoknál szokásosnál jobban ügyelni, hogy ez a Fadinard végül is amolyan szerencsétlen pechvogel, maga a született kétbalkezesség, aki bármihez fog, feltétlenül valami eszeveszett kalamajkába keveredik. A szalmakalap kö. rüli szédületes kavarodás is csak egy ilyen fickóval eshet meg: más talpraesettebb, ügyesebb fiatalember gyorsan kivágná magát a félreértések és gyanúk szövevényéből. Az Operett Színházban bemutatott darabot azonban átdolgozta Szenes Iván. Fadi_ nardból jóképű, bonvivánba oltott táncoskomikus figura lett, s ezzel megváltozott a darab egész jellege. Bohózat helyett olyan zenés vígjátékot látunk, mely nagyon erősen közelít az operetthez. Labiche. persze nem olyan klasszikus szerző, akit ne lehetne nyugodtan átgyúrni — de azt, amit ő jól megcsinált, felesleges gyöngébben újraírni, ráadásul úgy, hogy ezzel az eredeti mű sava-borsa jórészt eltűnjön. Szenestől egyébként már sokkal ötletesebb, szellemesebb színpadi munkákat is láttunk; most jószerével csak egyik-másik dalszövegében ismerhetünk közismert poénérzékére, mulatságos szójátékaira. S mintha Fényes Szabolcs zenéje is fáradtabb lenne, mint amit tőle oly sok ragyogó darabban megszoktunk. A változatossággal nincs baj, legalább hatféle műfajt — olvadékony operettzenét jó ritmusú táncszámokat, kupiét, sanzont stb. — képviselnek a zeneszámok. De egyikük sem olyan igazi telitalálat, mint amilyent épp Fényes Szabolcs szokott prezentálni. A Florentin kalap zenéjéből aligha lesz sláger. Csökkenti az előadás hatásosságát az a kissé nehézkes, néhol tétova, máskor a kézenfekvő ötletekkel sem élő rendezés, melyet Mikolay László jegyez. Hogy az egész produkció jóval kényelmesebb, ter- jengősebb, semmint egy zenés bohózathoz illenék, az elsősorban ennek a rendezésnek a rovására írható. Mikolay arra sem fordít elég gondot, hogy jobban összecsiszolja a színészek stílusát. Így fordulhat elő, hogy például Maros Gábor majdnem vásári stílusú karikatúrát játszik, Benkóc'y Zoltán mintha egy Szigligeti vígjátékból lépett volna ki, Hollói Kálmán a földbuta hiú katona paródiáját adja, Kovács Zsuzsa a Mágnás Miska Mar- csájára emlékeztet, Lehoczky Zsuzsa szubrett, Galambos Erzsi pedig olyan ironikus, mint egy G. B. Shaw komédia sznob úriasszonya. A főhőst, Fadinardot Farkas Bálint bon- vivános charme-mal alakítja, dehát ez a figura nem ilyen.1 Talán egygdül Suka Sándor talál rá a süket Vézinet nagybácsi úgynevezett ziccerszerepében arra a stílusra, ami ebben a játékban helyénvaló lett volna. Üdítőek viszont Zimmer Judit ötletes és kel- i lemes jelmezei, s a Széky • József betanította táncok. Kitetszik a bemutatóból az Operett Színháznak az a szándéka, hogy repertoárját az operettek és a musicalek mellett zenés vígjátékkal is gazdagítani kívánja. Ez üdvös. Kár viszont, hogy a szándék — ezúttal — nem olyan szinten valósult meg, amilyenen a színház erőitől kitellett volna. Takács István előzetes szövetségeseként, melyet Kajári Gyula mázzal, színnel, rajzzal, eszmével dúsított. Ilyen találkozás és kettős összpontosítás nyomán érte el a SZABÓ—KAJÁRI kerámia azt az optimumot, mely a nádudvari fekete kerámia, a vásárhelyi Mónus-csálád és a karcagi Kántor Sándor teljesítményének felsőfoka — különb a vallauris-i, Picasso érintette cserepeknél is, mert immár a kerámián képzőművészeti minőséggel testesít hiánytalanul egy tájat és eszmét, a magyar parasztságot és az Alföldet. A szomorú asszonyok és barázdás homlokú férfiak önmagukban hordozzák egy nép sorsát, merengve, roskadva, erősen figyelnek, s Kajári e paraszt-Hámleteket' véglegesíti, színnel, rajzzal, tömbös méltósággal.. Mindez kerek világ. Bölcsesség-antológia íródott a Kajári kerámiák felületére; népi közmondások, saját felismerései, Ady, Juhász Gyula, Simon István, Keats idézetek. Jelen van a költészet és az élet a motívumok sokaságában, melyet egyszerre láttat rajz, írás, forma. Ilyen teljességben válik igazán láthatóvá a szépség öltözékében az élet boldog szimfóniája és sokszor fellobbanó fájdalmas szonátája; szomorú öregek, madarak, halak, gubbasztó varjak, gémek, tanyák, virágok, tiszai hangulatok, öreg parasztok, verekedő kakasok, hadifoglyok; nappal és éjszaka, fény és árnyék, élet és halál. Ezzel telítődik gyűrűs váza és falitál, nagy bütykös és paraszttányér: a rajz és a forma tökélye telíti — Szabó Sándor és Kajári Gyula szövetsége; maradéktalan és visszavonhatatlan képzőművészet. Nincs nagyobb öröm és teljesítmény, mikor végre valami csak önmagára hasonlít. Kajári Gyula művészete most érte el ezt a mélységet és magasságot, az Alföld népének százados keserveit. százados bőségét, százados erejét és méltóságát sűrítette művekké. Ez a holnappá váló jelen az igazság szigorával él e kerámiákban; jelt ad az utókornak. Losonci Miklós Egyedülálló török kori lelet Egyedülálló török kori építészeti emlékre bukkantak a napokban Esztergomban. Régi metszetek, hadmérnöki felvételek alapján tudták, hogy a Duna-partnak ezen a részén valamikor egy félkör alakú rondella állt. A törökök építették, feltehetően a XVI. század második felében, s nagy részét két évszázad múlva lebontották. A megmaradt rész kemény kőfalába mélyen a föld alatt, csatornaépítkezés közben ütköztek most a Bányászati Aknamélyítő Vállalat dolgozói. A XVI. századi építkezésről készült felmérése’'- és fényképek a Balassi Múzeum török kori anyagát gyarapítják. 4 4
