Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
1979. MÁRCIUS 4., VASÄRNAP KTürftm Solymáron Bővítik a bölcsődét — Eredetileg teljesen új bölcsődét szerettünk volna, de költségvetési problémák miatt az egyik meglévő, harmincszemélyes gyermekintézményt bővítjük még harminc helyivel — mondta Kovács Béláné, a solymári községi tanács elnöke. Az építkezések csak jövőre fejeződnek be, mivel az eredeti épületet is korszerűsíteni kell. A községi kisiparosok már most fölajánlották a sédé a munkában részt vesznek. gítségüket, később is Hány napból áll a hét? Balga kérdés, mondhatja bárki, természetesen hétből. Jómagam is hittem e tény igazában mindaddig, míg a Pest megyei szállítási bizottság legutóbbi ülésén egy újfajta időszámítás gyors térhódításáról nem értesültem. A MÁV jelenlevő képviselője cseppet sem lelkesen, sőt érthető keserűséggel magyarázta el egyes élelmes, vagy inkább kényelmes fuvaroztatók újításának lényegét1 bevezették a négynapos munkahetet, legalábbis a vagonkirakásokat illetően. Megtörténik, hogy csütörtökön már fel sem adják küldeményeiket, nehogy eléggé el nem ítélhető módon azok épp a hétvégi pihenőnapokra érkezzenek meg a címzetthez, mert több mint nehéz a hétvégi vagonrakodáshoz munkáskezet találni, az állomáson feleslegesen töltött órák után sem gazdaságos százezreket, milliókat fizetni, összefüggést illene azonban keresni például a késedelmes kirakodás és a termelés folyamatosságát akadályozó anyaghiány között, a népgazdaságra káros szemlélettel, gazdálkodással leszámolni. Zongora a Zsíros-hegyen Egy falu, tizenhat kilométerre a Vörösmarty tértől A címbeli zongora nem Bö- sendorfer, nem Stanway, de még csak nem is Excelsior. Mi több, nem is angol, s nem is bécsi klavír. Sőt, voltaképpen ez a zongora nem is zongora, csak egy beszélgetés szimbólum-játéka ... Dr. Kertai Tamással, Nagykovácsi tanácselnökével beszélgetünk. ,,Importált" elnök — Nagykovácsiban két éve mindössze 29-en verődtek ösz- sze a falugyűlésen, idén viszont több mint 200-an mentek el a község sorsa feletti disputára. A magyarázatot alighanem egy idős helybeli ember mondta ki, amikor így szólt: „A faluban 20 esztendő alatt nem történt annyi, mint a legutóbbi másfél évben.” Szomorú-bizakodó summázata volt ez a két elvesztegetett évtizednek, s a jóra fordulás örömének. De hát hogy is van ez? Csak egy vezető kellett? — Elődöket bántani annyi volna, mint átvenni módszereiket. De tény, sok mindent elölről kellett kezdeni 1977- ben. Hihetetlennek tűnt akkor nekem, hogy ez a falu mindössze 16 kilométerrre van a budapesti Gerbeaud cukrászdától ... — Hogyan lett ön tanácselnök Nagykovácsiban7 — Amikor fél évre megbízatást kaptam, sokan kifakadtak, hogy most már elég az importált elnökökből. Velem szemben pedig azért külön is volt nem kis bizalmatlanság, mert az emberek tudták, hogy egy meglehetősen jól fizetett állást hagytam ott a tanácselnöki tisztségért. A helybeliek biztosak voltak abban, hogy a régi helyemről valamiért el kellett jönnöm. Azt nem hitte el itt nekem senki sem. hogy én ezt a munkát nagyon szeretném csinálni. Felmérések. közvél emény-kutatás — Kinevezése után azonnal új stílusoan kezdett dolgozni a községi vezetés. Kérdőívekkel megvizsgálták az öregek, a nők és a fiatalok helyzetet, s mi** hallom, jelenleg a peaa- gógusokról készült felmérés anyagát elemzik. De mást is említhetnék. Karácsonykor például felállították Nagykovácsi fenyőfáját a község közepén. Vagy ismét más: megrendezték az öregek parlamentjét. Egy mai magyar faluban szokatlan dolgok ezek... — A felméréseket — különösen az első időkben — voltok, akik hobbinak tartották, voltak, akik mániának. Az én véleményem az, hogy a válaszokban tükröződő kritikát látni annyi, mint a vezetésnek tudni feladatát. Megkérdeztük például, hogy „mit tenne ön, ha Nagykovácsi tanácselnöke lenne?”. A válaszok rámutattak számos fontos és tömeges igényre. A közvélemény-kutatás után építettük fel és rendeztük be a szolgál'tatóházat is — Es a karácsonyfa? — A karácsonyfa kísérlet volt. Azt akartuk ezzel láttatni, hogy egy demokratikus faluban a vezetés nem ellensége a hagyományoknak. De kísérlet volt ez más értelemben is. Ebben az országban a politika, a tömegkommunikáció az értelemre apellál, s mi most próbálunk a szívekre is hatni, anélkül, hogy hamis érzelmekre spekulálnánk. Kapcsolat Besenyőtelekkel — Besenyőtelek, ez a délhevesi falu és Nagykovácsi tavaly testvérközségek lettek. Ezt a manapság gyakran formális kapcsolatfelvételt mi indokolta? — A szolgáltatóház, az épülő abc-áruház... és még sorolhatnám, gazdasági kérdés. Besenyőtelek több ennél. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a háború után Nagykovácsi szinte teljesen elnéptelenedett, s ezt követően részben Besenyőtelekről, részben az Északi-hegyvidékről települtek ide emberek. A kettős származás sokáig megosztotta a községet. Nemrégiben itt még mindig úgy mondták, hogy botrányt csinált a kocsmában egy besenyői, s nem úgy, hogy X. Y. berúgott. S az ellentét persze kölcsönös volt. Ezt a hamis, mesterséges szembenállást meg kellett szüntetni. Mivel a besenyőtelkiek voltak kisebbségben, ezért közeledtünk előbb a dél-hevesi faluhoz, s azóta ennek a községnek a tánccsoportja, népi zenekara, irodalmi színpada új színt hozott Nagykovácsiba. Idén ősszel pedig elutazunk északra, mert fel akarjuk venni a- kapcsolatot az ottani „szülőfaluval” is Ki maradjon a kaptafánál? — A rétegfelmérések után ön — mint már erről szó volt külön kérdőívet szerkesztett a pedagógusok munkájának megismerésére. Miért van erre szükség? — Ebben a községben 600 gyereket nevelnek az Erdészeti Kollégiumban, az általános iskolában és az óvodában. Ezek a község legfontosabb intézményei. A gyerekek sorsa pedig elsősorban a 36 pedagógus kezében van. Ezért kell nekünk tudni, milyen színvonalon tanítanak, s egyáltalán, milyen nevelők pedagógusaink. Egyötödük egyébként a névtelen kérdőíven megírta nekünk, hogy a suszter maradjon a kaptafánál, vagyis a községházáról ne akarjanak beleszólni a nevelésbe. De mi úgy látjuk, hogyha értékes emberré formálódik egy-egy gyerek, abból nekünk is részünk lesz, de ha bűnöző, akkor is. A községnek tehát nem lehet közömbös, hogyan nevelnek óvodájában és iskoláiban. Viszont, mert valóban igen fontosnak tartjuk a pedagógusok munkáját. Nagykovácsiban minden óvónőnek és tanárnak megoldottuk a lakásgondját, mert csak nyugodt körülmények között várhatunk el tőlük színvonalas munkát. — Egy járási vezető azt mondta nemrégiben, hogy Nagykovácsiban a „fogjuk meg és vigyétek” helyett úgy mondják, fogjuk meg és vigyük. önről azt hallottam, hogy amikor télen az óvoda kazánja kiégett, hegesztőpisztollyal dolgozott a fűtőtesten. — Azt mondják, az igazi játékos nemcsak játszik a zongorán, de ha kell, el is cipeli bárhová. Én hiszek benne, hogy Nagykovácsiban mi azt a bizonyos zongorát felvisszük, ha kell, akár a Zsíros-hegyre is. A törvény szelleme — önök Nagykovácsiban láthatóan nem kívánják „felparcellázni” a közéletet. Nem kívánják átvenni azt a sok helyen szinte természetesnek tűnő „hatalommegosztást”, miszerint a községfejlesztés a tanácsra tartozik, a nevelés az iskolára, az ellátás a kereskedelemre, a bűnözés kizárólag a rendőrségre stb. Itt a hatalom központja, a tanács mindenre kiterjedő helyi politikát kíván folytatni. Ám a Nagykopasz és a Nagyszénás nem zárja el a külvilágtól a községet. De mert Nagykovácsi nem városállam, a külső környezet nyilván erősen befolyásolja a település életét is. Ráadásul ön csak két éve elnök. Előtte nem is a közigazgatásban dolgozott. Mégis meglehetősen határozott, önálló elképzelésekkel kezdett el egy községet vezetni... ■ - Hosszú ideig a gazdasági életben dolgoztam. Ügy láttam — és ez most szigorúan a magánvéleményem —, nálunk ma azok a vállalatok prosperálnak, amelyeket vállalkozószellemű igazgató irányít. Én ezzel a stílussal próbálkozom meg a községben. Nagykovácsiban a vezetés nem kívánja körülbástyázni a tanácsházát, a szerény lehetőségeket igazoló hivatalos papírokkal, költségvetésekkel. Nem szolgaian a község kasszájához igazodunk a tervezéskor, hanem a legfontosabb közfeladatokhoz próbáljuk megszerezni a fedezetet, mindenekelőtt a helybeli emberek támogatását. Egv községi vezetés sokszor kerül — futballnvelven — ziccerhelyzetbe. Ezt ki kell használni. Mi azt tanultuk a jogi stúdiumokon, hogy mindenekelőtt nem a törvény betűiét, hanem szellemét kell tiszteletben tartani. Babus Endre Párt épít és a D KV-ban A tettek és a példák nevelnek Találkoztam egyszer valakivel, aki beszélgetés közben megjegyezte: későn ismerkedtem meg a marxizmussal, felnőtt fejjel ültem az iskolapadba eszmékről tanulni. Ösztönösen voltam ateista, s ugyanilyen ösztönösséggel kommunista. Valóban, ma is sokakban felmerül a kérdés, ha talán nem is ennyire pőrére vetkőz- tetett megfogalmazásban: mit jelent komumnistának lenni? őri József, a Dunai Kőolajipari Vállalat pártbizottságának titkára és Nagy Lászióné, a pártépítési munkabizottság vezetője sem tagadja meg, ők is szembe-szembe kerülnek ilyen kérdésekkel. — Nagyon gondosan és körültekintően igyekszünk a legjobbak közül kiválasztani az utánpótlást — mondja a pártbizottság titkára. — A pártépítést nem papírmunkának tekintjük. Egy-egy embernek kiválasztása után is hosszú ideig kell bizonyítania: alkalmas-e a párttagságra. — Nagyok ezek a követelmények? — Talán furcsán hangzik — veszi át a szót Nagy László- né —, de a párttagok mindig valamiféle reflektorfényben élnek. Kritikus szemmel figyelik őket a munkatársaik. Az is igaz, hogy ez a figyelem ösztönző erő is. Különb emberek-e? A DKV-ban jelenleg több mint ötszáz párttag van. évente átlag 20—25-tel gyarapodik a számuk. Sok a vállalatnál a fiatal, de hiába teszi lehetővé a szabályzat, hogy a már 18. életévét • betöltött — arra alkalmasak is kérjék felvételüket. A kvalifikált szakembereket igénylő nagyüzembe zömében érettségi után kerülnek az emberek, s akkor még jó néhány évet kell dolgozniuk, míg esetleg párttagnak jelölik. — Sok nálunk — a gyár adottságaiból adódóan — a műszaki értelmiségi, s bizony közülük gyakran évekig várnak míg felveszik — jegyzi meg őri József. — Ügyelünk ugyanis az arányokra, a tavaly felvetteknek 76 százaléka fizikai munkás volt. Ki, milyen mértékben hajlandó a közösségért munkálkodni, azaz a pluszt vállalni? Olyan megbízatásokat kapnak a kiválasztottak, melyek megoldása során lemérhető igyekezetük, szorgalmuk, megbízhatóságuk. Fel rázni a fiatalokat Roznyik Zsuzsát — 23 éves — a festőműhelyben találom. Piros-kék-fehér csíkos kendő szorítja le rövidre nyírt barna fürtjeit. — Második általánosba jártam. amikor a szüleim idekerültek Százhalombattára; a város első épületébe költözÁtépítik a Petőfi-hidat Megkezdődtek a Petőfi-híd átépítésének előkészületei. Hamarosan megkezdődik a Petőfi-híd rekonstrukciója. Képünkön: bontják a Boráros téri hídfeljárót. tünk be. Amikor eljött a választás ideje, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába jelentkeztem. Nem vettek fel, csak a következő évben sikerült bejutnom, Később azonban mégis esti tagozaton folytattam a tanulást. Érdekesnek, változatosnak tartja a munkáját. Festenek kint az üzemekben csöveket, technológiái számokat és töl- tőhidakat. Bevallja: a rozsdakaparást nem tartja éppen kellemesnek. Szerencsére idejük nagy hányadát címfestés és dekorációkészítés teszi ki. — A KISZ-ben is főként ilyen jellegű társadalmi munkára kértek. Plakátokat festettem, kiállításokat készítettünk és mindenféle, alkalomhoz illő dekorációt — mondja. Egyik ajánlója a KISZ- alapszervezet volt, a kérdésre, hogy mi késztette, hogy felvételét kérje a pártba, gondolkodás nélkül válaszol. — A szüleim egyike sem párttag — egyébként a DHV- ban dolgoznak. — Azt hiszem, az alapszervezeti párttitkáromnak köszönhetek mindent. Tiszteltem, felnézhettem rá. Zsuzsa nem vált más emberré azzal, hogy párttag lett Pártmunkával is csak módjával bízták meg. Azontúl, hogy vezetője a műhelye Egyetértés szocialista brigádjának, ő lett a KISZ és a pártalapszervezet összekötője. Bajban lennék Menyházi Kálmánnal. Halk, kevésbeszé- dű fiatalember. Szerencsére csoportvezetője, Zentai Ferenc segítségemre siet. ö a pártalapszervezet titkára. „Apámmal politizáltunk...1’. A villamosforgógép javító műhelyben éppen tízórai szünet van, jut pár perc a beszélgetésre. — Kálmán gyerekként került hozzánk, Várpalotáról, az iparitanuló-intézetből. Szerény, de a szakma iránt feltűnően érdeklődő srác volt. Kitűnt a társai közül — idézi a múltat a csoportvezetője. — Az, hogy hosszú éveken át egyenletesen, jól dolgozott, hogy részt vett az ifjúsági brigád valamennyi rendezvényén, hogy szorgalmával, megbízhatóságával idősebb munkatársai megbecsülését is kiérdemelte, fiatal kora ellenére méltóvá tette arra, hogy felkészítsük a párttagságra. — Tősgyökeres százhalombattai vagyok. Kertes házban lakunk a régi településen — folytatja Menyházi Kálmán. — Az elektrolakatos szakmát szinte véletlenül választottam, a DKV-val tanulmányi szerződést kötöttem. Édesapám is régi olajos, meg sem fordult a fejemben, hogy másutt is dolgozhatnék. A KISZ-ben, politikai vitaköröket vezetve tanultam meg igazán politizálni, és otthon apámmal. Amikor említettem neki, hogy párttag akarok lenni — ő 1958 óta az —, sokszor hosz- szan politizálgatunk. Menyházi Kálmán sorsáról jövő héten határoz az alapszervezet taggyűlése. Nem kívülről kritizálni öt éve vallhatja magát százhalombattainak Cseh Béla. — A Műszaki Egyetem gé. pészmémöki karán szereztem diplomát 1972-ben; a DKV-ba az egyetemen csábított a diplomatervem elbírálója — meséli. — Kezdetben a műszaki osztályon dolgoztam tervező mérnökként; a hegesztő főműhely irányítását 1976 közepe táján bízták rám. Lelkesen beszél munkájukról. Legfőképpen annak örül, hogy a rendszeres karbantartás és a váratlan üzemzavarok elhárítása mellett, egyre aktívabban vehetnek részt a vállalat beruházásainak a kivitelezésében is. Míg hévvel magyaráz Őri József szavai jutnak eszembe. Azt mondta róla, hogy szakmailag és politikailag igen jól felkészült ember. Ezért érezték úgy: a párttagok között a helye. — Nyíregyházi gyerek vagyok, így hát Pesten kollégiumban laktam. Nemcsak a diákbizottság tagja voltam az egyetemi évek alatt, hanem a kollégiumi stúdiót is vezet, tem. Amikor az egyetemen megkerestek és kérdezték, be- lépek-e a pártba, nemet mondtam, Azt akarom, hogy a jövendőbeli munkahelyemen tapasztalhassam ki, milyen a pártélet, mit várnak el a kommunistáktól. Itt jó tapasztalatokat szereztem. Tavaly november óta nem változott látványosan Cseh Béla élete. Az üzemfenntartási főosztály KISZ-alapszervezetén ek ma is ő az agit- prop.-titkára, első pártmunkája pedig neki is összekötő a KISZ- és a pártalapszervezet között. — Tudja, engem kritikus embernek tartanak — mondja. — Csakhogy én nem szeretek kívülről kritizálni. Az a meggyőződésem, hogy többet, jobban, következetesebben kell foglalkozni az értelmes fiatalokkal. s még egy: a legszebb szavaknál is többet mond a példamutatás. Az embereket tettekkel kell, lehet nevelni. Dodó Györgyi Megoldotta a tanács Egy család emberi körülmények között Kískunlacházán Kosik Pál- nét nyolc évvel ezelőtt tragikus körülmények között baleset érte. Azóta egyedül neveli 13 éves lányát és 10 éves fiát, egy vertfalú háznak egyetlen lakható helyiségében. A családnak a nagyközségi tanács volt segítségére: megyei tanácsi hozzájárulással 250 ezer forint értékű házat vásárolt, melybe — mint tanácsi lakásba — két hét múlva beköltözhetnek. Kosikék lakása a Petőfi Sándor utca 5. szám alatt áll, pontosabban dűl ed ezik. — Nem is tudom elmondani, mit érzek , most, amikor bizonyossá vált, hogy emberi körülmények közé kerülhetünk — küszködik a szavakkal Kosik Pálné. — Elsősorban a gyerekek miatt örülök. A Dózsa György út 343. számú ház nyolcvan évvel ezelőtt épült Nagyon szép, régi stílusú, nyeregtetős, veran- dás épület Belsejét Domin János, a nagyközségi tanács karbantartó brigádjának vezetője mutatja: — Sajnos, a szokatlanul kemény tél akadályozott bennünket a munkában, de minél előbb rendbe akarjuk tenni a házat hogy költözhessenek új lakói. Sorba vezet a három szobában. Úgynevezett trikózáras vakolattal látták el szigetelés, dúcolás után a falak alsó részeit hogy az esetleges talajvíz ne veszélyeztesse a lakást. A padlózat egyes darabjait kicserélték. A gyerekek szobája már beköltözhető állapotban van, a családnak csak festetni, meszeltetni kell saját erőből. A kémányjáratok tiszták, az egyik kéményt még ugyan fel kell újítani a padlástérben, s a teljes lakás fűtheto- vé válik. Kosikné mondja: — Amint lehet átköltözünk az új házba. Nemcsak ennyi bútorom van, • amit itt lát — mutat körül a kicsi helyiségben —, mindhárom szobát berendezzük, a tágas kamrából választunk le főzőfülkét magunknak. A család sorsát továbbra is figyelemmel kísérik, mint Komár László, Kiskunlacháza nagyközségi tanács elnöke mondotta. Hozzátéve, hogy a testület reméli, az új otthonnal Kosikék gondjai javarészt megoldódnak. Pósa Zoltán
