Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
A nagyüzemi mezőgazdaság korszerű szolgálata Beszélgetés Klenczner Andrással, az Állami Gazdaságok Országos Központja vezérigazgatójával Az Állami Gazdaságok Országos Központjának. vezérigazgatója, Klenczner András válaszolt az ágazat tavalyi eredményeivel és az idei feladatokkal kapcsolatos kérdésekre. • A közvélemény csak felületesen ismeri az állami gazdaságok szervezeti felépítését. Ezért talán tisztázzuk elöljáróban, hogy az AGK minisztérium-e, avagy tröszt? — Egyik sem. Valamikor nagyon régen valóban működött állami gazdasági minisztérium, majd az egy megyében működő gazdaságokat trösztökbe tömörítették. Közben azonban megváltozott az állami gaz. dóságok jellege és minősége. Erőteljes szakosodás és koncentrálódás zajlott le, a vezetés felnőtt a feladatokhoz. Az állami gazdaságok ma már vállalatok, önálló gazdálkodással és felelősséggel. Az eredmények jórészt a vezetéstől, a kockázatvállalási készségtől függnek, és veszteséges mérleg esetén itt is jön a szanálási bizottság. Itt sem tud sokáig helyén maradni az a vezető, aki a vállalatot eredménytelenül vezeti. Az állami gazdaságokban ugyanúgy működnek az üzemi demokrácia fórumai, mint bármely más állami vállalatnál. Mi is a MÉM hatáskörébe tartozunk, a minisztérium azonban nem tud és nem is akar a 125 vállalat ügyeivel részletesen foglalkozni. Ezért a felügyeletet az Állami Gazdaságok Országos Központjára bízza. Mi azonban nem vagyunk hatóság, nem ilyen jellegű a feladatunk, talán úgy lehetne fogalmazni: olyan speciális vállalati központ, amelynek feladata biztosítani az állami gazdaságok összességének fejlődését, amely koordinálja az állami gazdaságok termelésfejlesztését az országos tervekkel. gondoskodik az állami gazdaságok vezetés^ színvonalának javításáról és ellátja a tulajdonosi felügyeletet. Jogkörünkbe tartozik a fontosabb személyi kérdések eldöntése, a hatósági törvényességi felügyelet viszont a megyei tanácsok hatáskörébe tartozik. Szervezetünk ebben az évben egyszerűsödött. Mostanáig minden megyében kihelyezett főosztályunk működött. Ezek segítették a gazdaságok napi ügyeinek intézését. Hasznos, jó munkát végeztek, de a gazdaságok mai helyzete már nem igényli közreműködésüket. Ezért a megyei főosztályok megszűntek, csupán a vállalatfelügyeleti főosztályunk szer- vezett öt kirendeltséget. Ezek székhelye: Pécs, Keszthely, Szeged, Debrecen és Miskolc. Az így felszabadult szakemberek másutt kaptak funkciót. q Ezek után felteszem az első gyakorlati kérdést: hogyan sikerült az elmúlt esztendő? — Alapjában véve jól. Folytatódott az a lendületes fejlődés, amely már több mint tíz éve jellemzi az állami gazdaságokat. Tavaly az üzemi termelési érték 7 százalékkal növekedett. Hektáronkénti termésátlagunk búzából 45,8 mázsa, kukoricából majdnem 60, cukorrépából 360, burgonyából 250 mázsa volt. Büszkék vagyunk az állattenyésztésre, amely 1975-ben a nyereségnek még csak 15 százalékát adta, az elmúlt esztendőben pedig már 35 százalékát. Egy tehén éves átlagos hozama 4380 liter, egy kocára évi 17,5 mázsa hústermelés jut. Baromfitenyésztésünk, magas színvonalú, a juhászat erőteljesen javul, a halászattal azonban komoly gondjaink vannak. Előbbre jutottunk szociális feladataink megoldásában is. Tavaly egy dolgozóra átlag 330 ezer forint termelési érték és 41 ezer forint átlagkereset jutott. A munkahelyi viszonyok az utóbbi időben gyorsan javulnak, a múltból örökölt földpad- lós cselédlakásnak, tanyalakásnak mintegy felét sikerült modern lakásra kicserélni. ^ Bizonyára meghúzódik valami az óvatos fogalmazás mögött, amely szerint az eredmények alapjában véve jók voltak? — Igen. A termelési eredmények javulását nem követi a nyereség, az eredmény emelkedése. Az elmúlt évről készült mérlegünk 3650 millió forint tiszta nyereséget mutat és ez csaknem 400 millióval kevesebb az előző évinél. Az okok — mint mindenütt — erősen összetettek. Egyet kiemelnék. Gazdaságaink között erős a differenciálódás. Ez persze a világon mindenütt így van. Abba azonban már nem nyugodhatunk bele, hogy a legjobb gazdaságokban 0,8 órai munkával állítanak elő egy mázsa búzát, az országos átlag pedig csak 2,2 óra. Ugyanez egy mázsa mama- húsra számítva 11,4 és 33,5 óra. Jó gazdaságaink 3,8 kilogramm abrakot, szemes takarmányt használnak egy kiló sertéshús előállítására, az országos átlag pedig 4,3 kilogramm. A különbség itt már kisebb, de a sertéshizlalás nem tájjelegű tevékenység, ez az eltérés sem indokolható ... • Mit várnak az esztendőtől? — Szeretnénk, ha továbbra is töretlen maradna a fejlődés. Erre az , évre az üzemi termelési érték újabb 6 százalékos növelését tervezzük, említésre méltó szerkezeti módosítás nélkül. A feltételek nagyjából adottak, egy-két géptípus és néhány növényvédő szer kivételével minden eszköz és anyag rendelkezésre áll, ami a termelés fokozásához szükséges. Bízunk a gazdaságok dolgozóiban és az évek során felhalmozódott szellemi tőke kamatozásában is. Szeretném megelőzni a feltételek nagyjából adottak kifejezésre vonatkozó pótkérdést. Ezért elmondom, hogy egy ponton itt is gondjaink vannak. Ez pedig a beruházás. Az eredménycsökkenés, valamint egyéb okok miatt az idén majdnem a felére csökkent a gazdaságok nyereségéből képezhető fejlesztési alap. Ez ugyan az idei termelési eredményeket nem veszélyezteti, hiszen eddig minden évben többet ruháztunk be, mint amit a terv előírt. A hatás majd 1980—81-ben mutatkozna, de ezt szeretnénk elkerülni. Mindent elkövetünk, hogy már az idén gyorsabban növeljük a gazdálkodás eredményességét, nyereségét, hasznát, azt a bizonyos hatékonyságot. Mert akkor a nagyobb nyereségből ismét többet ruházhatunk majd be. Tisztában vagyunk azzal, hogy a leggyorsabban a legtöbb eredményt a legjobb vállalatainktól várhatjuk. Az országos tekintélynek örvendő, ismert gazdaságoktól. De ez kevés. Meg akarjuk mozdítani azokat a gazdaságokat is, amelyek aránytalanul sok munkát, takarmányt, egyebet használnak fel ugyanannyi termék előállítására. Senkitől sem kívánjuk, hogy a termeléstől anyagot, költséget vonjon el, s úgy gazdálkodjon, de azt igen, hogy a felhasznált anyagokból, költségből főbbet hozzon ki, több nyereséget, ehhez kezdeményezni kell, többet kockáztatni. Ehhez igazítjuk az ösztönzési rendszert és a káderpolitikát, erre mozgósítjuk az állami gazdaságok minden szellemi erejét. 0 Kívánjuk, hogy sikerüljön. Es még egyetlen kérdést. A/ állami gazdaságokat annak idején arra alapították, hogy mutassanak példát az új módszerek bevezetésében; segítsék a téeszeket vetőmaggal, tenyészanyag- gal, szakemberekkel; járuljanak hozzá az ország ellátásához. Hogyan állnak ezzel, s egyáltalán érvényes-e még ez az igény? — Érvényes! Sőt, az a kérdésben nem szereplő része is, hogy számunkra az állam korábban kedvezőbb körülményeket teremtett, gyorsabban növelhettük alapjainkat, mint a termelőszövetkezetek. A téeszekben 30 ezer forint értékű állóeszköz jut egy hektárra, nálunk 50 ezer forint érték. Ennek megfelelően a bruttó termelési érték egy hektárra az állami gazdaságokban kereken 31 ezer Ft, míg a termelőszövetkezetek közös gazdaságaiban 18,2 ezer forint. A nagyobb eszközérteket magyarázza az eltérő termékszerkezet. Míg országos átlagban 40 számosállat jut száz hektárra (a tsz- ekben kevesebb), nálunk negyvenhét. A mi hozamaink, jelentéktelen kivételektől eltekintve, meghaladják az országos átlagot. Az ország szán. tóterületének 14 százalékán az országos árutermelés 18—20 százalékát állítjuk elő. Ma már persze nincsenek, vagy alig vannak monopolfeladataink, de tevékenységünknek ma is egyik legfontosabb része az úgynevezett biológiai alapanyagok — vetőmag, szaporítóanyag, tenyészállat stb. — előállítása, talán nem is rossz eredménnyel. Arról sincsen szó, aogy gyámkodni akarnánk a termelőszövetkezetek fölött, erre már régen nincs szükség. < Viszont elmondhatom, hogy a ; szocialista--nagyüzemi mezőgazdaság néhány korszerű termelési, vagy szervezési módszerét mi próbáltuk, fejlesztettük ki. Ezen túl pedig kezdeményező szerepet vállaltunk a termelési rendszerek kialakításában, bejáratásában is. Azon vagyunk, hogy minden tőlünk telhető módon ezután is helytálljunk — fejezte be a beszélgetést a vezér- igazgató. FÖLDEÄKI BÉLA Az idők emlékezete Barangolás az isaszegi múzeumban Isaszegen aligha kerülhetjük el pillantásunkkal a domboldalon álló öreg templomot. A toronysisak a barokkról beszél, de a falak középkoriak. A települést l. István aia- pította, apátságot is építtetett a környéken, de ez, az ország számos légi épületéhez hasonlóan, nem kerülhette el a pusztulást. Pannon-tenger vizéből Azok az emlékek azonban, amelyek megmaradtak, amelyek ma is láthatók, a jobb életért vívott harcról mesélnek. Tudjuk, hogy toborozta itt a parasztokat Mészáros Lőrinc Dózsa seregébe; hol zajlott le az 1848—49-es magyar szabadság- harc nevezetes ütközete; s hogy hol működött a Szociáldemokrata Párt olvasóköre. A község mai lakói, s a lelkes helytörténészek hálásan emlékeznek az elődökre — nemcsak szóval, hanem ki-ki munkájával is. Az Isaszegi Műemlék- és Helytörténeti Bizottság — s főként Szath- máry Zoltán, aki fél évszázada gyűjti,- rendszerezi az emlékeket. — a falumúzeum anyagának összeállításával tiszteleg a történelem neves és névtelen hősei előtt. Évmilliókkal korábban a Pannontenger vize borította a területet — ezt bizonyítják a kiállítás első tárgyai, amelyek a víz üledékvonulatából származnak. Megkövesedett fadarabok, agyar, csonttöredékek, kagylók, csonthéjas gyümölcsök magjai kerültek elő — s egy igen ritka lelet: repülőkígyó fejének darabja. A kő- és bronzkori emberről, a dombhajlatok, völgyek lakottságáról csiszolt kőszerszámok, ráolvasó kő, réz-, bronzeszközök tanúskodnak. A római birodalom limesének — erődítésrendszerének — nyomát több tucat fémpénz őrzi. A vándorló népek — szarmaták, jazigok, avarok, hunok, germánok — közül talán a szarmaták telepedtek meg itt leghosszabb időre: rájuk a tárlóban elhélyézett orvosságtartó emlékez, tét - ' ' Kétszázhúsz nemzetőr A honfoglaláskor Árpád vezér veszi birtokába a ftákos völgyét, s második fiának, „Jelsának zegjéül, széke szegletéül osztotta, vadászó és halászó helyének”. A község a XIV. századtól kezdve igen sokszor cserél gazdát — Sándor Szörényi bán, a Domoszkói, Rozgonyi, Báthory, majd a Botka család kezébe kerül. Fekvése miatt átvonulnak, összecsapnak itt a seregek, ahogyan ezt a tárgyak — Anjou-korabeli zabla, nyugati zsoldosok által használt kard, sisak — bizonyítják. Egy handzsár a későbbi török uralomról beszél. A nép szenvedi a főúri hatalmi harcokat, a győzelmek gyümölcseit nem élvezi. Isaszeg lakói — ahogyan KrieSch Aladár festőművész vázlata mutatja — ezért álltak be Dózsa seregébe, később kurucnak Rákóczi zászlaja alá. A XVIII. században ezért őrizte meg szabadság- eszményét a megmaradt magyar és a letelepedett német, lengyel, szlovák lakosság. Ebből az időből német nyelvű tankönyvek maradtak ránk. A lakosság nagy része szlováknak vallotta magát. Nem számított a nyelv, a nemzetiség: a község 1000 lakosa közül 220 férfi jelentkezett nemzetőrnek 1848 márciusában. A szabadságharc alatt a közös cél volt a fontos, az 1849. április 6-i isaszegi csatában együtt harcolt a magyarokkal több ezer lengyel — s erről tanúskodnak a német Linch Herman visszaemlékezései is. A csata egykori szanitéchadnagya a szabadságharc leverése után itt telepedett le, s itt halt meg 104 évesen, 1934-ben. Szervezett munkások Természetes hát az is, hogy a múzeum legtöbb emléke erről a csatáról, a szabadságharc hőseiről beszél. A gyűjtemény nagyobb is lehetne, ha 1913-ban nem szállítják a gödöllői járási múzeumba az osztrákoktól zsákmányolt kis ágyút, a honvédruhákat, fegyvereket. Persze, így is számos tárgy emlékeztet a győzelemre, amelyet a 28 ezernyi magyar sereg a túlerőn, a 40 ezer fős osztrák csapatokon aratott. Gyalogsági jelvény, puskagolyók, ágyúlqvedékek. Kossuth a hagyomány szerint a kókai dombról figyelte a tüzérségi párbajt és se- lyerpkendővel törölte homlokát — a kendő"'ma a tárlóban, látható. / Az. elesettek tömegsírba kerültek. Súlyos fakereszt a múzeum fala mellett: a katonapallagi honvédsír első fakeresztjét mentették meg, hogy lássák a következő nemzedékek! Mert az elesettek előtt újra és újra tisztelegni kell. Nemcsak a csata áldozatai, hanem például Szikszói Béni református pap előtt is: Rem- sey Jenő színes ceruzarajzon ábrázolja, amint a lelkészt — mert az isaszegi csatában elesett honvédé, két temette — az osztrák hatóságok kivégeztetik. A múzeum őrzi az 1902—1940 között működött Rákóczi-kör zászlaját. A fejedelem rajta lévő arcképét a feltételezések szerint Munkácsy Mihály festette. Ebben az időben még élt a népviselet. Hímzett pruszlikot, fehér ing- vállt viseltek a nők, díszes inget, ércgombos mellényt a férfiak. Két munkás 1904. november másodikán fontosnak tartotta, hogy az épülő tanácsháza falába, gyufaskatulyába, gyűrt papírlapot helyezzen el: ezt a falat Dinnyés József és Sneider Károly szervezett munkások rakták'’. Ezután néhány évvel — 1908-ban — alakult meg a községben a szociáldemokrata, tíz év múlva a kommunista párt, s nem kell hozzá egy év, hogy — 1919. augusztus 3- án — hatvan helybéli vöröskatona egy teljes napig feltartóztassa a sokszoros túlerőben lévő ellenséget. Névtelen hősök Biman B. Das plasztikája A hindu művészet galériai tárlatának anyagából. Az elődökre nyilván nem tudatosan gondoltak, mégis, cselekedeteikkel emlékeztek azok az isaszegiek is, akik 1944 decemberében a szovjet csapatokat segítették. A harcokról egész arzenál — aknák, lövegek, sisakok sora — tanúskodik. Azok nevét viszont, akik együttműködtek a felszabadítókkal, aligha gyüjthetjük lajstromba. Néhányuk arcát talán az a két évtizeddel korábbi levelezőlap őrzi, amely a vasútállomáson, a Bem tábornok hamvait szállító vonatra várakozókat ábrázolja. Néhányan biztosan élnek azok közül, akik a harcok cselekvő részesei voltak. S biztosan emlékeznek az isaszegiek arra az ablakra is, amely a Glück család 12? éves szatócsboltjának kirakata vplt, Apró, zöldre festett, lácsos, nagyon nagyon szegényes ablal. Mögötte mintha árnyék mozogna:,,, sóf mér, krumplit, kenyeret (hozómra, újság- papírosba), s nem söpri le a mérleget ... Ma már ez az ablak is múzeumi tárgy. Emlékeztető. P. SZABÓ ERNŐ Könyörgés
