Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-04 / 53. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZríMSZ/ÜP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA , XXUI. ÉVFOLYAM, 53. SZÁM. Ára 1,60 forint 1979. MÁRCIUS 4., VASÁRNAP Megelőzve T úlóráznak a számviteli dolgozók, javában tart a nyereségfelosztás munkája a vállalatoknál, s azon belül természetesen a legnagyobb érdeklődés a nyereségrészesedést kíséri; kinek mennyi -.jár, azon fe­lül mennyivel toldják meg s így tovább. A részesedés legnagyobb tétele a bér függvénye; az alapbér egy­ben annak mutatója is, az illető legkevesebb mire számíthat. S mert érdekes módon a bér mindig akkor válik fontossá, amikor va­lamihez jogot nyújt — azaz egyáltalán nem látszik ér­dekesnek, fontosnak akkor, amikor kötelezettségek hor­dozója —, ismét föllángol­tak a viták azon, mennyi­ben igazságos, igazságtalan ennek meg amannak a bé­re, egyáltalán, maga az egész bérezési szisztéma a vállalatnál. S a dolog már csak azért is izgalmas, húsbavágó, mert a termelő­helyek jelentős részén az idén szerényebbek a bér- fejlesztési lehetőségek, mint voltak tavaly. Ami mögött az a bevallott törekvés áll, hogy a központi irányítás szorosabbra kívánja fűzni a teljesítmény és a java­dalmazás kapcsolatát. Eredményes erőfeszítése­ket tesznek hosszú évek óta a Forte Fotokémiai Ipar­nál arra, hogy növeljék a teljesítmény alapján elszá­molt dolgozók arányát az összes foglalkoztatotton be­lül, 9 hogy a teljesítmény­bérnek egyre jelentősebb része kapcsolódjék a mi­nőséghez. Hatásos lépésnek számított példádul a közvet­len irányítók jogainak bő­vítése a bérek, jutalmak megállapításában, s a mun­kahelyi kiscsoportok ilyes­fajta beleszólási lehetősé­gének fokozása szintén ka­matozik a józanabb köz- vélekedésben. Józanabb ez a közvélekedés a gyáron belül, mint volt korábban, de mint a kifejezés érzé­kelteti, nem teljesen józan; érzelmek, tévhitek még mindig befolyásolják. S ta­lán nem is azért, mert a gyárkapun belül éles el­lentmondások mutatkozná­nak a személyi jövedel­mekben, a bérezés elvei­ben, hanem, mert egy olyasfajta városban, mint Vác, mindenki tud min­dent, azt is, másutt hogyan, miért, mit fizetnek. K ülönösebben bizony­gatni sem szükséges: bármennyire igazsá­gos legyen is egy gyárban a bérezés gyakorlata, ha a többi környező gyárban nem vagy nem egészen ilyen ez a gyakorlat, akkor a legjobb törekvések sem hozhatják meg a várt ered­ményt. Nos, annak ellené­re, hogy a városban a For­téban a legkisebb a mun­kaerő-vándorlás mutató­száma, sok gondjuk támad a követelmények fokozása miatt. Akadnak, akik köny- nyen odamondják, miért pont itt kell megint egyet fölfelé lépni, amikor... Az üzemi pártbizottság meg­győző, felvilágosító munká­jának egyik lényeges eleme annak indoklása, miért el­kerülhetetlen a gyárban a valamit valamiért köznapi szólásának érvényesítése, azaz a növekvő jövedelmek fejében növekvő teljésít- mények követelése. S rá­adásul úgy, hogy a teljesít­mények megelőzik a pénzt; ha az első nagyobb, akkor a második is az lesz. Azt, hogy itt nem egyedi, hanem meglehetősen álta­lános jellemzővel-van dol­gunk, igazolják az ikladi tapasztalatok is. Az Ipari Műszergyár egyike a dina­mikusan fejlődő gépipari vállalatoknak, jelentős technikai, technológiai fej­lesztések valósultak, való­sulnak meg, s azokkal pár­huzamosan növekedtek a teljesítményekkel szemben támasztott követelmények. A gyár pártbizottsága, szakszervezeti • bizottsága kellő érzékenységgel fi­gyelt fel arra, hogy a távo­zók már nem a bérrel ér­velnek, mint útnak indító okkal; elfogadhatónak íté­lik a forintok mennyisé­gét. Egyre nő viszont a ki­lépők • között azok aránya, akik úgy vélik, ezért a pénzért új helyükön keve­sebbet kell dolgozni. Azaz, ha kimondatlanul is, de azt tartják, Ikladon sokat kell dolgozni, de „szerencsére” nem mindenütt van ez így, s mennek oda, ahol a pénz ugyanannyi, de kevesebb az, amit érte az asztalra le kell tenni. E nnek ismeretében vá­lik igazán érthetővé és jogossá az a véle­mény, mely a kohó- és gépipari tárca vállalatve­zetőinek országos értekez­letén hangzott el, s mely szerint a forint mindenütt azonos, de száz forintért korántsem azonos munka- mennyiséget kell teljesíte­nie a foglalkoztatottnak. S a szóban forgó megbeszélé­sen példák erősítették, tár­cán belül is mennyire el­térőek a követelmények, s még inkább azok az egyes iparcsoportoknál, illetve más tárcákhoz hasonlítva. Ahogy az sem számít ritka kivételnek — örökös gond a megyében —, hogy a törzsgyárban ugyanazért a munkáért > többet fizetnek, mint a gyáregységben. Ne kerülgessük a forró kását: messze vagyunk at­tól, hogy száz vagy ezer fo­rint bér fejében mindenütt ugyanannyit tegyenek le teljesítményként a közös asztalra. A cél persze az, hogy a jobban dolgozó vál­lalatok többet fizessenek — de ez ma még csak cél —, s természetes: ehhez köve­telniük is többet kell. Ha azonban másutt ugyan­azért a forintmennyiségért kevesebbet követel hét­nek — mert erre módot teremtenek a szabályozók ellentmondásai —, akkor nem csoda, ha a munkaerő nem oda áramlik, ahová azt a társadalmi célok megkívánnák. Valahol per­sze el kell kezdeni a sok éven át megszokott keretek viszonylag gyors lebontá­sát, s ez a valahol: a vál­lalat. Igen, a vállalat, de nem magára hagyatva, ha­nem a központi irányítás intézkedéseinek, rendelke­zéseinek logikus sorától tá­mogatva. Ezért szimpatikus, hogy az említett két gyár­ban nem enyhítettek a tel­jesítménykövetelményeken, sőt ki is mondták: a bér- követelményt megelőzve teljesítménykövetelményt kell felmutatni. Vannak, akiknek ez nem tetszik? Igen. Mégis, ennél fonto­sabb, hogy a többség érti, miről van szó, s cselekede­teivel tanúsítja, vállalja a szigorúbb feltételeket. M. O. Gáspár Sándor Prágába utazott Szombaton Prágába utazott Gáspár Sándor, a Szakszerve­zeti Világszövetség elnöke, a SZOT főtitkára. Részt vesz a Szakszervezeti Világszövetség titkárságának ülésén, amely a főtanács április 10—13 között Szófiában sorra kerülő ülését készíti elő. Búcsúztatására a Nyugati pályaudvaron megje­lent Gál László, a SZOT fő­titkárhelyettese. Hazaérkezett Czinege Lajos Czinege Lajos hadseregtá- bornok, honvédelmi miniszter vezette katonai küldöttség —, amely hivatalos baráti látoga­táson járt Szíriában, a Jeme­ni Népi Demokratikus Köztár­saságban és Etiópiában — szombaton hazaérkezett. T&hh az intporf vegyszer Jól haladnak a télutói munkák Csak néhány hektáron van heivtz Birkózik a tél a tavasszal. Az előrejelzések szerint még mindig várható havazás, de a jövő héten már igazi már­ciusi esőre számíthatfink. A levegő felmelegedésével egy- időben lassan a határ is be­népesül a megyében. Az őszi vetések felett egyre-másra je­lennek meg a helikopterek, hogy a legfontosabb tápanya­got szórják le a növényekre, nitrogénnel serkentsék a ka­lászosok fejlődését. A me­gyében — erről informált ben­nünket Stágl József, a Pest megyei Tanács szakfelügyeleti csoportjának vezetője — már a gabonafélék vetésterületé­nek negyven százalékát műtrá­gyázták meg. Az ellátás jelenleg zök­kenőmentes, így e fontos tavaszi növényápolási munkák jó ütemben ha­ladnak. Nincs lemaradás a szőlő- és gyümölcsfák metszését illető­en sem. Bár a változékony időjárás gyakran nehezíti a határban dolgozók egy csöppet sem könnyű tevékenységét. Az őszi vetések állapota az eddigi felmérések szerint jobb az országos átlagnál: a duna- varsányi Úttörő Tsz-ben a szakemberek közepes fejlett­ségűnek ítélték meg az idei kenyérnek valót. Kedvező jelenség, hogy a i mezőkről felszáradtak, vagy a talajba szivárogtak a pan­góvizek. A múlt hónapban még mintegy háromezer hek­tárnyi területet elboritó bel­vízből már alig néhány hek­tárnyi területet borít a hóié. Gyakran foglalkoztatta az elmúlt időszakban a mező- gazdasági termelés irányítóit, milyen lesz az idei vegyszer- ellátás. Különösen az import herbicicfek, fő­ként a kukorica gyomirtó­jának hiánya okozott gon­dot az agronómusoknak. A Pest—Nógrád—Komárom megyei Agroker Vállalat a tavalyinál több külföldi kemi­káliát ígér a gazdaságoknak.. Így a legutóbbi mezőgazdasági körképünkben említett pótyi Zsámbéki-medence Tsz is ele­gendő mennyiségű Eradicant kap a kereskedelemtől, ezer 150 hektáros kukoricavetésé­ből, csupán 150 hektáron kell majd hazai gyártású szert al­kalmaznia. Az importból szár­mazó vegyianyagokat \ egyéb­ként csak akkor célszerű ki­juttatni a táblákra, ha egy- egy veszélyessé vált növényi kártevő vagy gyom ellen nincs hatásos, saját készítésű vegy­szerünk; A gazdaságok vezetőit ter­mészetszerűleg az év első hónapjaiban fokozott mérték­ben foglalkoztatja beruházá­saiknak kérdése. Ismeretes, ugyanis, hogy a népgazdaság kisebb teherbíró képessége miatt kevesebb állami köl­csönt kapnak a termelőszövet­kezetek. Ezért főként azok a tsz-ek számíthatnak hitelekre^ amelyek alaposan előkészítették az építkezések megkezdését, a befektetés viszonylag gyorsan megtérül, és elsősorban a gazdálkodás olyan szférájában kívánnak fejleszteni, amely nyereséges. Az elképzelések és a tény­leges lehetőségek egyeztetése a célja a jövő héten sorra ke­rülő tanácskozásoknak, ahol a megye és a járások politi­kai és állami vezetői értékelik a szövetkezetek idei terveit. A megbeszélések természetesen nem arra irányulnak, hogy megváltoztassák a közgyűlések határozatait, sokkal inkább arra szolgálnak, hogy felhív­ják a gazdaságok figyelmét tartalékaikra, egyeztessék a népgazdaság és az üzemek ér­dekeit. —v V. B. Megyei könnyűipari rekonstrukció Rekonstrukció. A megye könnyűiparhoz tartozó, fő­ként textilipari gyárainak dolgozóival gyakran emleget­tük ezt a nyelvtörő szót. A nagyarányú munkálatok során új csarnokokkal, szociális létesítményekkel gaz­dagodtak ezek az üzemek, a modem épületekbe kor­szerű, nagyteljesítményű masinák körüliek, hogy a mennyiségét, minőségét tekintve egyaránt növekvő ter­melést szolgálják. Körképünkben most arra a kérdésire kértünk választ néhány üzemben, milyen beruházáso­kat, elképzeléseket valósítanak meg az idén. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat Üj üzemcsarnokát szovjet gyártmányú SZTB-automata, komputeres vezérlésű gépekkel szerel­ték fel. Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Bálázógép, klímaberendezés rüházás befejezése csak a jö­vő évben várható. Cegléden új szabászati üzem és. raktár készül, ahová 1980-ban mint­egy 2 millió forintért modern gépeket vásárolnak. Még eb­bén az évben megkezdik a szennyvízcsatornahálózat ki­építését. Mintegy 1—1,5 mil­liós költséggel a vállalat szennyvizét a pilisvörösvári bányászlakások szennyvizével együtt, nyomóvezetéken Soly­márra viszik el. Az elmúlt év őszén a mű­anyag fiblakok nagyüzemi gyár­tását kezdte meg a solymári gyár, az idén áprilisban a gyömrőiek gyarapodnak 1800 négyzetméter alapterületű üzemcsarnokkal, amelyben 10 millió forint értékű műanyag­bevonó berendezést helyeznek el, s ezzel újabb nagy lépést tesznek a korszerű korrózió­védelem általánossá tétele ér­dekében. Váci Kötöttárugyár Új konfekciócsarnok Az elmúlt év végén kezdték meg a munkát a Hazai Fésö^foné- és Szövőgyár kerepestarcsai gyárában az új, nagy teljesítményű gépek. A Hazai Fésűsfonó- és Szö­vőgyár kerepestarcsai gyárá­ban dr. Takács Éva arról tá­jékoztatott, hogy a gyakorla­tilag 1978 januárjában meg­kezdődött rekonstrukció befe­jező szakaszához érkeztek. Munkába állítanak egy nagy teljesítményű bálázógépet. A termelést könnyítő, kiegészítő szerkezetek között a legfonto­sabb az a klímaberendezés, amelyet a cérnázóban szerel­nek fel, s ezzel az egészsége­sebb munkakörülményeket te­remtik meg. Két kisebb, félte­tős raktárhelyiség is készül, ahol elsősorban a félkész ter­mékeket helyezik majd el. A hozzávetőlegesen 20 millió fo­rintos beruházás döntő moz­zanata, hogy a gyáregységet bekapcsolják a csatornaháló­zatba. ' A termeléshez közvetlenül kapcsolódó fejlesztéssel egy időben elkészül a gyár új százszemélyes óvodája is. Az új óvoda és a bővítés előitt álló bölcsőde is hozzájárul ahhoz, hogy termelési felada­taikat, elsősorban a magyar gyapjú nagyarányú hasznosí­tását megvalósíthassák. A Váci Kötöttárugyár 111,5 milliós beruházási programot határozott el az ötödik ötéves tervidőszakra. A teljesítés ér­tékelésekor arról számolhattak be, hogy 96 millió forint ér­tékű épülettel, gépekkel lettek gazdagabbak az elmúlt évek­ben. Többek között a kazári telepüket gyáregységgé fej­lesztették, 900 négyzetméteres konfekciócsamokot is épí­tették. Tavaly, a gazdaságos ter­melés érdekében elsősorban gépeiket korszerűsí tették. A festő, kikészítő, és konfekció üzemekben automata és cél­gépek segítik a velük dolgozó nők munkáját. A varrodában gallér és kézelő varrógépek, a szabászaton terítőautomaták, a ikikészá tőben szárító- és hő­rögzítő gép, a festődében rö- vidflottás festőgépek jelentik a legkorszerűbb berendezése­ket. Idén sem maradnak tétle­nek. Saját építőcsoportjuk és a Könnyűipari Szerelő Válla­lat szakemberei Vácott kétezer négyzetméteres kötődéi csar­nokot hoznak tető alá. Az el­képzelések szerint az év vé­gére készülnek el valamennyi munkával. PEVDI Szabászati üzem és raktár A Pest megyei Vegyiáru és Divatcikkipari Vállalatnál, vagy ismertebb nevén a PEV- Dl-nél részben, vagy egész­ben több ezer négyzetméter alapterületű épületet adnak át ebben az esztendőben. Dobó György műszaki osztályvezető elmondta, hogy mintegy 10 milliós ráfordítással új, 1700 négyzetméter alapterületű szo­ciális létesítményt és iroda- helyiséget avatnak Pilisszent- ivánon a közeljövőben. Ide költöznek majd a vállalat fő­városban lévő irodái. Ugyancsak Pilisszentivánon 1200 négyzetméteres export­csomagoló raktár építését kez­dik meg. A nyolcmilliós be­A Váci Kötöttárugyár kikészítő üzemében papírkönyomással úgynevezett transzfer eljárással — poliészter és pamut összetételű kelmét gyártanak, amelyből női blúzokat készítenek. Bozsán Péter felvételei \

Next

/
Thumbnails
Contents