Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
CEELÉD! KST HEGYÉI IlItlAD KÜLÖNKIADÁSA H 1 £8 D es 3 ma fí] I MOSOMIDÍKI- 'HíradóVÁCI NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A PEST MEGYEI HÍrVaP KÜLÖNKIADÁSA A VAGI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RESZERE Tíz éve homokot kergetett itt a szél... Gyár épült a sovány földeken Munkássá lett lányok, asszonyok Kilenc-tfz éve még futóhomokot kergetett a szél az Iro- tíagépipari Vállalat vasadi gyáregységének helyén. A mostani munkások és munkásnők egy része akkoriban naponta ingázott valamelyik budapesti gyár és lakóhelye között, más részük a sovány vasadi földeket művelte, vagy ház körüli munkákkal bajlódott. A helybeli asszonyok-lá- nyok közül sokan egyik napról a másikra váltak egyéni gazdálkodóból ipari munkássá. Háziasszonyból munkásnő? A személyi igazolványban csupán egy bejegyzés, rajta a kék színű pecsét és hiteles a minősítés. A valóságban ez a folyamat sokkal bonyolultabb. — A letelepedés előtt jól választották meg az új gyáregység helyét a vállalat vezetői. Annyi volt a szabad munkaerő, az új jelentkező, hogy úgy tűnt, fel sem tudunk venni mindenkit. Ma már mi is hirdetni vagyunk kénytelenek — mondja Cziger János telepvezető-helyettes, a termelés irányítója, aki a vasadi gyáregység létrejöttével lett ingázó. Klein Zoltán technológussal ma már könnyen beszélnek a kezdeti tapasztalataikról. — Nem történhetett meg ináról holnapra az átalakulás. Főleg a helyi asszonyok, lányok közül sokaknak fogalLang Györgyné számára már nem gond a hatalmas présgép kezelése. Mutnéfalvy Zoltán felvétel? műk sem volt arról, hogy például mi az a kaliber, hogyan kell egy géppel bánni. Természetesen számoltunk ezekkel a gondokkal a tervezésnél, a megengedett selejtszázalék tervezésénél is. A csattogó, prüszkölő prés- gépiek között, a ponthegesztők előtt ma már nehéz lenne kiválasztani a hajdani „főfoglalkozású” háziasszonyokat, az egyéni gazdálkodókat. Beletanultak a munkába — mondja Cziger János, Klein Zoltán pedig megtoldja: — Megváltozott az életvitelük, a szokásaik, nőttek az igényeik. Nehéz elhinni, de igaz, akadt, aki reggel kapával jött munkába, lerakta az öltözőben, a műszak végén pedig innen indult a földekre. Felmérik az erőforrásaikat A példáért nem mennek messzire A gödöllői járás közismerten mezőgazdasági vidék. Névéhez azonban aligha társul az errefelé kevésbé ismerős tudatában a szőlő- és gyümölcs- termesztés. Annál inkább a túrái vagy a vácszentlászlói termelőszövetkezet híres kertészete, a kisgazdaságok fóliasátrai és az egyetem tangazdaságának búza- és borsóter- mesztési rendszere, amely a fiél ország gazdaságaival működik együtt. Korparancs De mint hazánkban majdnem mindenütt, errefelé is található szőlőültetvény és gyümölcsös. Alig akad kiskert, amelyben ne állna egy-két alma-, körte-, meggyfa, ne lenne néhány tőke szőlő. A lényeget tekintve ez jellemző a nagyüzemi gazdaságokra is. Nagyobb területen, három termelőszövetkezetben foglalkoznak szőlővel, amelynek jó része nem alkalmas nagyüzemi gépi művelésre, valóban korszerű technológia bevezetésére pedig végképp nem gondolhatnak. Tudvalevő, hogy manapság, és még kevésbé az elkövetkező években, évtizedekben egyetlen, jövedelmezőségre törekvő gazdaság sem engedheti meg magának, hogy veszteséges ágazatai legyenek, amelyek fenntartására más, nyereséges területekről vonják el a forintokat. A korszerűség mindinkább abban is kifejeződik, hogy a gazdaság valamennyi ágazata, ha nem is a legeslegújabb, de a kor követelményeit legalább alapfokon kielégítő művelési módokat alkalmazza. Mindeme követelményeket, ha úgy tetszik: korparancsot figyelembe véve született meg az elhatározás a gödöllői járás két közös gazdaságában, a budapesti Rákosvölgyében és a dányi Magvetőben, hogy mindazokon a területeken, ahol a terepviszonyok és a tőkék állapota lehetővé és indokolttá teszi, rekonstrukciót hajtanak végre a szőlőültetvényeken. A cél a modem technológia bevezetése. A hatásosabbá művelési mód minden bizonnyal növelni fogja a ma még szerény termésátlagokat és csökkenti a kézimunka-igényességet. Babramunka A munkaerőgazdálkodás a másik fő szempont, amit követnek az elhatározás kivitelezésében. Unos-untalan hangoztatjuk a mezőgazdaságból való elvándorlást, aminek egyik következménye a sok kézi munkát, babramunkát kívánó kultúrák visszaszorulása. Ugyanez a helyzet á szőlő- és gyümölcstermesztéssel. A szőlőművelés gépesítése előrehaladottabb, láthattunk már ügyes rázógépeket, de a gyümölcsösök ápolása, még inkább a termés leszedése fölöttébb szaporátlan munka. Egyidejűleg nagyon sok kéz kell hozzá, gyakran éppen akkor, amikor más növények betakarításában is sürget az idő. A Rákosvölgye és a Magvető új szőlőt is kíván telepíteni. A végleges döntés előtt azonban mégegyszer alaposan felmérik erőforrásaikat, a tavaszi és az őszi csúcsidőben rendelkezésre álló munkáskezeket, nehogy nehézségbe ütközzön a betakarítás, a szüret. Szakmai megfontolás Hasonló gondossággal készülnek a járás gyümölcstermesztői is a fejlesztésre. Először is a hatvanas évek elején kellő gazdasági és a szakmai megfontolások híján telepített, gyenge termésátlagú ültetvények sorsát rendezik. Az már biztos, hogy a kivágások után, a következő tervciklus végére a mostaninál kisebb területen lesz a járásban gyümölcsös, ámde megfelelő termelési színvonal esetén a jelenlegi termésnek a többszöröse érhető el. A jő példáért sem kell messzire menni. A túrái Magyar—Kubai Barátság Termelőszövetkezet almása, ha csak nincs szélsőséges időjárás, minden esztendőben elfogadható termésátlagot produkál, s ennek arányában jövedelmezősége is kielégítő. Kör Pál Sok szakember állítja, hogy a spárgatermesztés elterjedése is az ipartelepítéssel magyarázható Vasadon, ahonnan hajnalonként, a szezonban, ma is kocsi karavánok indulnak a Bosnyák téri piacra. A spárga kevésbé munka- és időigényes, mint a többi zöldségféle, művelését az is el tudja végezni, aki három műszakban írógépvagy pénztárgép-alkatrészeket gyárt Néhányan azonban felhagytak a gazdálkodással, mióta ipari munkások lettek: I — Már csak a ház körüli kertet műveljük a férjemmel — mondja Lang Györgyné. Két éve dolgozik présgépen. — A zaj, a nyüzsgés szokatlan volt az elején, de most már nem sírom vissza a korábbi éveket. — Hogyan teltek akkor a napjai? — Elvégeztem a ház körüli munkát s azután sötétedésig dolgoztunk a földeken. Nem volt egy szabad percem. A jövedelmünk így is megvan, s tudom, ha letelik a nyolc órám, beoszthatom az időmet. — Mire jut belőle? — Sokkal több szabad időm ma sem marad, de nyugodtan, kedvem szerint dolgozhatok, pihenhetek. Engem nagyon' kifárasztott a föld. A vasadi gyáregységben a 320 dolgozónak több minit fele nő. Az írógépek, pénztárgépek, amelyekből évente körülbelül 60 ezret készítenek, a svájci Hermes cég közvetítésével külföldre kerülnek. — Elégedettek vagyunk a gyáregység tevékenységével — mondta Mérő Miklós, a vállalat főmérnöke. — A munkások szakmailag alkalmasak, de a minőség javítására még több gondot kellene fordítaniuk. Nálunk jelenleg átszervezés folyik, Vasadon egy alkatrészgyárat alakítunk ki. Ez munkaerő-átcsoportosítással, átképzései jár, ami nem könnyű, de azért határoztunk így, mert bízunk az itteni kollektívában. Vasad a monori járás egyik legkisebb községe. A helyi fiatalok számára az ipartelepítés a biztos jövőt jelenti. Az időjárás, a homok szigorú volt szüleikhez, nagyszüleiéhez. A vas, a gépek megváltoztatják az utódok életmódját. Vereszki János Változik a régi város arculata Eredményes esztendőt tudhatnak maguk mögött a nagykőrösiek: városuk tavaly a rendelőintézet új szárnyával, egyik általános iskolájuk pedig négy osztályteremmel gazdagodott. Mindkét bővítésre égető szükség volt, hiszen az alapellátást nyújtó egészség- ügyi " intézmény zsúfoltsága felülmúlta már a megengedhető mértéket, s az Arany János általános iskolában is nagyon szűkösnek bizonyult a hely. Tavaly hozzáláttak a munkához. Segített Nagykőrös társadalma is: önként vállalt munkával gyorsították az építkezést, nem kis ősz- szeget takarítva meg a városnak. Szocialista brigádok, munkahelyi közösségek, szülők ösz- szefogásával kapott újabb és újabb lendületet mindkét helyen az építkezés, s az ünnepélyes átadáskor mindenki magáénak is érezhette a sikert. Mindezzel, persze, nem merült ki a városépítő igyekezet. Körültekintő gazdálkodással másra is jutott pénz. Jó ütemben haladt például a lakásépítés. A fejlesztésre fordítható összegnek több mint a felét, mintegy 32 millió forintot, erre fordították. A város újabb lakótelepén, a Kossuth Lajos út mentén, 60 otthont építettek, ugyanitt valameny- nyi lakóház alapozását is elvégezték. A nagyszabású terv megvalósulását jelzi, hogy e most alakuló városnegyedben 300 lakás panelszerelését fejezték be, nem feledkezve meg a kapcsolódó beruházások előkészítéséről és folyamatos megvalósításáról sem. E régi alföldi város arculata szinte évről évre változik: az idén újabb lakásokat adnak át több kerületében, hozzálátnak egy ételbár, egy hatvan gyereket fogadó bölcsőde, valamint egy nyolctantermes általános iskola építésé- séhez is. A modem városképhez természetesen hozzátartozik a korszerű úthálózat is. A tormási kertvárosban csaknem négymillió forint értékben kapott új burkolatot az Ifjúság és a Németh Irén utca. Régi gondjuk oldódik meg ezekben az években az itt lakóknak. Nagyteljesítményű, évtizedekig elegendő mennyiségű, jó minőségű ivóvizet adó kutakat fúrtak a város szélén, vizüket az ugyancsak nemrégiben megépített víztoronyba vezetik. A vezetékhálózat bővülésével lehetőség nyílik majd arra, amint erre tavaly is volt példa, hogy egyre több lakást kapcsoljanak be a vezetékes vízszolgáltatásba. Igaz, az alvállalkozók késlekedése miatt egy újabb kút tervezett üzembehelyezése elmaradt, csak az idén tavasz- szal kerül rá sor. Ennek ellenére csaknem másfél kilométernyi vezetéket fektettek le. A Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalattal kötött megállapodás alapján pedig további kilométernyi hálózat épült a Petőfi és a Kalocsa Balázs úton. A jelenlegi ötéves terv harmadik esztendeje elismerésre méltó eredményeket hozott Nagykőrösön. Lakosainak kommunális ellátására összesen csaknem 42 millió forintot fordított a városi tanács, a fejlesztésre fordítható ösz- szeg kétharmadát. Jutott pénz, más forrásból, a gázvezeték-hálózat bővítésére is. A lakosság társadalmi munkáján rk együttes értéke tavaly Nagykőrösön meghaladta a 15 millió forintot, s egy lakosra jutó összege minden eddigit felülmúlt. Ez, és természetesen a körültekintő gazdálkodás, a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erők ésszerű felhasználása tette lehetővé, hogy a tavalyi év Nagykőrösön nagyban elősegítette a középtávú tervben megfogalmazott városfejlesztési elképzelések időarányos megvalósítását. Khim Antal Az ablakok az iskolára néznek A kecskeméti házgyár paneljeiből épül a lakótelep a ceglédi Kossuth Ferenc utcában. Egyúttal megkezdődtek az alapozást előkészítő földmunkák az új általános iskola építéséhez a Rákóczi úton. Apáti'Tóth Sándor felvétele Hol vannak a virágok? Irtútt-amott még manapság is olvasni Vácott néhány utca elején a táblát: Tiszta virágos utca. Sajnos, ma már inkább a feledékenységet bizonyítja — ottfelejtették. Valaha, nem is olyan régen a város sok utcája kiérdemelte az elismerést. A valaha virágos, tiszta utcák és terek elhanyago- lódtak, a lakók egyre ritkábban ültettek virágot tavaszIsfván Tóth of Cegléd Képei bejárják Európát A MŰVÉSZETEK egyik legfiatalabb ága, a fotóművészet, gyorsan teret nyert, és mind nagyobb érdeklődés kíséri. Élvonalbeli művelői magabiztosan használják a fototechnika megannyi lehetőségét mondandójuk árnyalt kifejezésére. A világ legszámontartottabb fotográfusainak egyike a Cegléden élő Tóth István, akinek régóta engedelmes társa a kamera és a celluloidszalag, amelyen oly pontosan tudja megkomponálni a fények és az árnyak arányát. Nagy technikai biztonságra téve szert, képei elegánsak és könnyű fogantatásának tűnnek; a kiállítások látogatói előtt a látvány nagyszerűsége feledteti azt a sok-sok próbálkozást, többszöri modellbeállítást és a szívós labormunkát, amely egy-egy világhírű fotója sikerének hátterében meghúzódik. Tóth István legutóbb 1978 augusztusában Kecskeméten állt a hazai közönség elé Pillanatok című gyűjteményes kiállításával, amelynek látogatói közt több külföldi szakember is volt. Ennek alapján kapott meghívást a jugoszláviai Zomborra, ahol ez év januárjában nyílt meg száznegyven képet felvonultató tárlata. Vendéglátói — a nagy sikert látva —, gyorsan és rugalmasan cselekedtek, így történt, hogy Zomborról nem Ceglédre, hanem Novi Sadra, a Vajdaság fővárosába vándorolt a kollekció. S amíg az újvidéki tárlat tartott, már folytak a belgrádi kiállítás előkészületei. Az ottani kiállításrendezőket dicséri, hogy a február ötödiki Növi Sad-i zárás után, kilencedikén már Belgrádban tartottak megnyitót, s mindkét helyen színvonalas, jó minőségű reprodukciókat közlő katalógusokkal invitálták a közön- g,0g0t. A HÁROM RÉSZRE tagolt fotóanyag átfogta az életmű csúcsait. Jelentős teret kaptak a kortárs művészekről, írókról, festőkről, szobrászokról készült portrék, felvonultak a korábbi évtizedek díjakkal jutalmazott kedvencei, a többi közt a Csónakok, a Masnis akt, a Nehéz út volt, a Boszorkánytánc és az Óreg cigány. . A harmadik ciklus a természetet ábrázoló tájképeit sorakoztatta fel. A kritika kedvező fogadtatásban részesítette, mindhárom kiállításának jó sajtóvisszhangja volt. Ez a sikersorozat azonban csupán epizódnak tűnik a fotográfus gazdag idei kiállítási programját tekintve. Március 9-én Reimsben nyílt egy nemzetközi kiállítás, amelyen felkért kiállítóként vesz részt. Áprilisban Berlinben lesz önálló gyűjteményes bemutatkozása, ahol hatvan képe kerül a falakra. Bécsben a világ tíz legjobb fotóművészének tárlatán szerepel. Júliusban Skóciába utazik, az Edinburghi Szalon zsűrijébe hívták meg. Ezt a megtiszteltetést azzal érdemelte ki, hogy immár húsz esztendeje vesz részt rendszeresen ezen a rangos seregszemlén. AZ IDEI SZALON szervező bizottsága által kiadott nyomtatványon neve és illetőségi helye az alábbi sorrendben szerepel: István Tóth of Cegléd (Hungary). Tóth István gyakori nemzetközi kiállításaival és a hazai tárlatokon való szereplésével mind nagyobb elismerést vívott ki. Erre vall a Fotó című folyóirat 1979 februári számában a róla szóló cikk, amelynek szerzője (Bp) — felsorolva a művész érdemeit — az alábbiakat írja: „Tóth talán az egyetlen magyar^ fotográfus napjainkban, aki 1957 ófa ilyen magas színvonalon képviseli hazánkat a rangos külföldi kiállításokon. Számtalan díja is azt bizonyítja, hogy elismerik munkásságát, s ennek alapján a világ fotográfusai között előkelő helyet foglal el.” A cikkíró joggal nevezi „hazánk újabbkori fotósdiplo- matájá”-nak. Tamasi Tamás szál házuk előtt, mind kevesebben fogtak lapátot, gereb- lyét, seprőt, hogy tavasztól késő őszig szépítsék környezetüket. A Magyar Vöröskereszt váci vezetőségének emlékezete szerint utoljára a hatvanas évek közepén ítélték oda az utcák tisztaságát, rendezettségét elismerő táblákat. Valószínűleg ezért választotta témájául a közelmúltban az egyik váci városkörzeti tanácskozás éppen a környezetvédelmet, a környezetszé- pítést. Ezen a tanácskozáson a 62-es számú tanácstagi körzet tanácstagja, Matyóka László és a lakóbizottság elnöke, Vince Gyula azzal a céllal hívta versemyre a város tanácstagi választókörzeteinek lakóit, hogy ki-ki nagyobb gonddal tartsa rendben, szépítse otthonának környékét, s a lakókörzet közös területeit. A versenyre hívó körzet lakói azt vállalták, hogy rendszeresen gondozzák: locsolják, permetezzék, metsszék az utcákba ki ültetett t virágokat; takarítsák házuk előtt a járda- és utcaszakaszt, tartsák tisztán az esővíz-elvezető árkokat. De ügyelni fognak arra is, hogy senki se szennyezze az úttestet és a csapadékvíz-elvezető árkokat. Mindennek érdekében a körzetben lakó családok mintegy 80 órányi társadalmi munkát vállaltak erre az évre, hogy eleget tehessenek annak, amit felhívásukban így fogalmaztak meg: „Fenti vállalásainkkal kívánjuk öregbíteni a tiszta körzet, virágos Vác hírnevét”. A Hazafias Népfront és a városi tanács a társadalmi és tömegszervezetek bevonásával bizottságot alakított, melynek feladata lesz, hogy a remélhetőleg kiterebélyesedő mozgalom szervezeti kereteit megteremtsék, a versenyt értékeljék és az arra érdemes lakókörzeteknek, utcáknak odaítéljék, munkáját elismerjék. B. H.
