Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
6 1979. MÁRCIUS 18., VASÁRNAP Napjainkban még időszerűbb Újítók a tanácsi vállalatoknál Az intézkedésekről tájékoztatták a megyei NEB-et Az újítómozgalom helyzetét és fejlesztésének lehetőségeit vizsgálta egy évvel ezelőtt a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a megye tanácsi felügyelet alá tartozó vállalatainál; kitértek arra is, hogy a vállalatok felügyeletét ellátó megyei építésközlekedési és vízügyi osztály mit tesz az újítómozgalom fellendítése érdekében. Az osztálynak kötelessége, hogy az irányítása alatt működő vállalatok újítási tevékenységét is ellenőrizze, a munka javítását célzó javaslatokat tegyen, ellássa a 15 tanácsi vállalatot tanácsokkal, s szükség esetén utasítson a munkamenet módosítására. Segítő szándék A vizsgálat időszakában a KEB megállapította, hogy az ÉKV osztály ellenőrző, irányító tevékenysége az újítómozgalmat illetően nem kielégítő. Ennek egyik magyarázata, hogy az osztályon egy személy kapott megbízást ennek a feladatnak az ellátására, de más elfoglaltsága miatt erre kevés ideje maradt. Az osztály nem utasította vissza a NEB segítő szándékú bírálatát, aminek jele az is, hogy már a vizsgálat idején intézkedéseket tettek az újítómozgalom segítésére. A NEB felkérésére ezekről az intézkedésekről számolt be a legutóbbi ülésen az osztály képviselője. Az ÉKV osztály előírta a tanácsi vállalatoknak, hogy komplex intézkedési tervükbe önálló fejezetként építsék be az éves újítási feladattervet, amelynek tartalmaznia kell a munkavédelmi újítási feladatokat is. Ennek végrehajtását, valamint az újítási feladatterv teljesítését az osztály félévenként ellenőrzi. Más lépések is történtek: aiz osztály az elmúlt év novemberében az Építők, valamint a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetével közösen újítási tanácskozásra hívta össze a tanácsi építőipari, valamint a városgazdál- kadási vállalatokat. A tanácskozáson összegezték az újítómozgalom eddigi eredményeit, elemezték a helyzetet és ajánlások hangzottak el a mozgalom fellendítése érdekében. Az intézkedések hatását még korai lenne felmérni, de az elmúlt év eredményei máris biztatóak. 1977-ben a 4800 fős létszámú megyei tanácsi vállalatoknál dolgozók 42, 1978-ban 78 újítást nyújtottak be. Tavalyelőtt 24-et, tavaly 27-et fogadtak el ezek közül; az utóbbi évben 24-et hasznosítottak. 1977-ben 1,1 millió, tavaly 1,6 millió forint hasznot hajtottak az újítók a vállalatoknak. A tanácsi vállalatok sok mindennel foglalkoznak. Az osztály felügyelete alá tartozó 15 közül tíz építőipari és városgazdálkodási feladatokat lát el. Az osztály intézkedései ezt a tíz vállalatot érintik. Az építőipari vállalatokat az ágazati összetartozás ellenére a heterogénitás jellemzi, szakmai profiljaik, technológiáik eltérőek. Fokozza a heterogenitást, hogy a vállalatoknak különféle kommunális feladatokat is el kell látniuk. A vegyes struktúra nehezíti a szorosabb együttműködés kialakítását a vállalatok között, s ez is visszahat az újítómozgalomra. Téma van bőven Az osztály nemcsak a terv- készítésre hívta fel a vállalatokat, hanem javaslatokat is tett. Egyebek között: felszólították a Pest megyei Tervező Vállalat vezetőségét arra, hogy saját újítási tevékenységük kiegészítéséül, az egyes újítások kidolgozásába vonják be a tanácsi vállalatokat is, és a beruházási programok és kiviteli-tervek készítése során hívják fel a vállalatok kollektíváinak figyelmét azokra az újítási lehetőségekre, amelyeknek a kihasználása gazdaságosabb megoldásokat ígér és megtakarítást eredményezhet. Ha tanácsi kivitelezőről van szó, a koordinálásba az osztály is bekapcsolódik. De a vállalatok vezetői, dolgozói maguk is töprenghetnek, az osztály ehhez is nyújt kiindulópontot. Üjítási téma van bőven. A karbantartásoknál használatos újabb célszerszámok konstruálása szinte kimeríthetetlen feladatkör. Lehet gondolkodni ismételten felhasználható felvonulási épületek, szerelőállványok, Vádemelés a verekedő buszsofőr ellen Lapunk szeptember 22-i számában megírtuk, hogy a Volán 20-as Vállalat egyik gépkocsivezetője szolgálat közben a vállalat hírnevéhez méltatlan és közfelháborodást keltő magatartást tanúsított. Kustos György a GC 91-20- as rendszámú busz sofőrje szeptember 16-án reggel a Solymár—Pilisvörösvár—Budapest körjáratú vonalon az ürömi elágazás közelében megütött és megrúgott egy rosszulléttel küszködő, s emiatt vészcsengővel megállást kérő utast. Az önbíráskodás után a gépkocsivezető és a fiatalember összeverekedett, s a dulakodókat végül egy utas választotta szét. Kustos György ezután — mint aki jól végezte dolgát — visszaült a volánhoz és továbbhajtott. A fiatalember pedig ott maradt az árokparton. A sofőr az eset után a III. kerületi rendőrkapitányságon a történtekkel homlokegyenest ellentétes feljelentést tett, egy őt megtámadó ismeretlen férfi ellen. Alighanem úgy gondolta, hogy aki elsőként szalad feljelentést tenni, annak már igaza is van. Állításának igazolására — a szintén Volán-állományba tartozó Völgyi Jánosné kalauznő, valamint Kollár Jánosné és Perjési Jánosné személyében hamis tanúkat is talált. Kustos felelősségét elhárító, félrevezető vallomásaival egyébként jó ideig saját vállalatának vezetőségét is megtévesztette. Ám Kustos György rosszul számított. A III. kerületi rendőrkapitányság ugyanis időközben kihallgatott hat szemtanút, akiknek egybehangzó vallomásai minden -kétséget kizáróan megdöntötték a vádló hamis állításait. Ennek eredményeképpen az időközben felkutatott valódi sértett, F. I. fiatalkorú ellen az eljárást megszüntették. A rendőrségi vizsgálat befejezése után a főügyészség nyomozó ügyésze még egyszer meghallgatta a szemtanúkat, mérlegelte a bizonyítékokat, majd ennek alapján a közelmúltban döntés született.. Az ügyészség Kustos Györgyöt hamis vád és hamis tanúzásra való rábírás bűntettének alapos gyanúja miatt bíróság elé állítja, míg a hamis tanúkat a vádhatóság írásbeli figyelmeztetésben részesítette. A bírósági tárgyalás után az ügyre még visz- szatérünk. Boór András szociális létesítmények megkonstruálásán; szükség lenne időjárásálló tetőszigetelő eljárások kidolgozására, vagy például a szállítás konténerizá- lással történő egyszerűsítésére. Az anyagtakarékossági lehetőségek — figyelembe véve a helyenkénti pazarlást — ma még ugyancsak kimeríthetet- lenek. Szükség lenne — például a villanyszerelő iparban — a fémeknek műanyaggal való helyettesítésére, tv-erősí- tők tranzisztoros megoldására, vagy például olyan újításra, amely elősegíti vagy megoldja a távfűtés üzembiztonságát. Sokat hallottunk a télen az utak, járdák jégmentesítésének problémaköréről. Ezt a munkát tovább lehetne gépesíteni, sőt azon is érdemes gondolkodni, hogy a nem olcsó szóróanyagot hogyan lehetne visszanyerni és újólag hasznosítani. A kertészeti munkák további gépesítésére is kínálkoznak lehetőségek, csak alkotó elmék kellenek hozzá. A faiparra is érdemes gondolni: különösen a praktikus biztonsági berendezés kelne el a gépeken, hiszen munkavédelmi újításokon is többen törhetnék a fejüket. A tények beszélnek Más kérdés, hogy az újítók mit gondolnak: érdemes-e újítani, vagy sem. Az anyagi elismerés érvényben levő lehetőségeit szabályok korlátozzák. Még ma is sók helyen él az a tévhit, hogy az újítási díj aránytalanul megterheli a nyereséget, s rossz hatással van a bérszínvonalra is. Ami az elismerés lehetőségeinek javítását illeti, erre nézve központi intézkedések várhatók. Ezek elsősorban a mozgalom irányítóit érintik majd, akiken, mint tudjuk, nagyon sok múlik. A két aggályt pedig tények oszlathatják el, ha figyelünk a tényekre. A bevezetett, jó újítás hasznot hajt, növeli a nyereséget. Tehát mindenki számára hasznos, a népgazdaságnak, a vállalatoknak, sőt még a nem újító egyénnek is. Az újítási díj pedig, noha valóban a bértételek között tartják nyilván — mert jövedelem —, nem csökkenti a bérszínvonalat, mert az önköltség terhére számolják el. Az ÉKV osztály további elképzelései: a tanácsi vállalatoknál is a brigádok legyenek a gazdái a mozgalomnak. Sokat várnak az újítási felelősök folyamatos képzésétől és az eleve képzettebb emberek munkába állításától is. Két év sincs hátra a jelenlegi tervidőszakból; az osztály egy következő terve a hatodik ötéves tervciklusra szól. El képzelésük, hogy a vállalatok közötti versenyekkel inspirálják az újítókat — és a munkahelyi vezetőket; a testvér- vállalatok közötti újítási versenyeket írnak ki. Ezt * persze akár holnap is el lehetne kezdeni, ha meglennének a tárgyi feltételei. De nincsenek, ugyanis ma még elég nagy a vállalatok közötti szintkülönbség több tekintetben, így szervezetileg is. Ezeket a különbségeket — legalább nagyjából — ki kell egyenlíteni, s erre nemcsak az újítások miatt van szükség. Ankétokat a jövőben is rendeznek majd. Az újítómozgalom felkarolását napjaink gazdasági helyzete különösen időszerűvé teszi. Sokat beszélünk a hatékonyságról, a termelékenységről. Ezek javításához az újításokon keresztül vezet az egyik út H. E. Szökés a fegyházból Hágcsón a börtönudvarra... — Fogolyszökés? Nekem erről még mindig a Hekus Dönci jut eszembe a 40-es évekből. Hetekig cikkeztek róla a lapok, alvilági nevén ismerte meg az ország. Öt ha jól emlékszem — mondta R., a bíró — egy furgon várta, amikor leugrott a Markó ablakából. Később törött lábbal fogták el, rosszul sikerült az ugrás... Aztán nem is igen hallottam ilyesmiről. — Az én praxisomban? Egyetlen egyszer, még 1962- ben tárgyaltam egy ilyen ügyet. Kis tolvaj volt a vádlott, de mindenhonnan meglépett, a rendőrautóból, a bíróságról, még a börtönből is. A börtönőr mesélte, hogy a végén már kéz- és lábbilincs- csel ült a cellában, de még így is egy farkaskutya vigyázott rá. Álc őm - vállalkozás Manapság viszont alighanem Dráfi Gábort és Buronyi Jánost őrzik különös gonddal valahol egy fegyház mélyén. A két férfi — akiket egy lopássorozattal és egy kasszafúrással kapcsolatban már tavaly megismerhettek a Pest megyei Hírlap olvasói — az ország egyik legszigorúbb fegyintézetéből, a váci fegy- házból tűntek el múlt év augusztusában. A szökés ötlete a 26 éves Dráfitól származott, akit kocsilopásokkal kombinált kocsmafosztogatásokért legalább 7 esztendei szabadságvesztésre ítélt pár héttel korábban a bíróság. A patinás intézmény illegális elhagyása azonban nemcsak a kívülállónak tűnhet a lehetetlenséggel határosnak, hanem annak tartotta a társ, a 36 éves Buronyi is. — Kérem szépen, beszélgetni, álmodozni nagyon jó volt róla, c’o valószínűtlennek látszott az egész. A szökéstől pedig én kifejezetten féltem. Kizárólag Dráfi rámenősségén múlott, hogy megcsináltuk... A két férfi mindenekelőtt (a zárkából, vagy a műhelyből, ahol dolgoztak), egy fűrészlapot, majd egy kis darab vascsövet szerzett és azután ezzel a szerény szerszámkészlettel kezdték el a „munkát”. Többnyire a lefekvés előtti zajosabb órákat használták ki, s a fűrészelés során margarinnal, cipőpasztával vagy szalonnával kenték a rácsot, hogy ne csapjanak olyan erős zajt. Időközben megállapodtak abban is, hogy a szökést követően először erdős, elhagyatott vidéken bújnak meg, és ott várják ki a disszidálásra alkalmas pillanatot. Néma riasztócsengők Augusztus 17-re virradó éjjel a „munka” utolsó stádiumához érkeztek. Buronyi és Dráfi felváltva dolgoztak, s amikor a sötétben a felül teljesen, alul félig elfűrészelt rácsot kitörték, egy 30x30 centi- méteres nyílás keletkezett az ablakon. — Fűrészelés közben azonban időzavarba kerültünk — emlékezett vissza a rendőrségen Dráfi. — Ügy gondoltuk, éjfél lehet, amikor az őrség hirtelen ébreszteni kezdte a fogdásokat. Ez viszont azt jelentette, hogy már hajnali három óra van. Gyorsan lepedőket kötöttünk össze, majd leeresztettük a hágcsót a belső udvarra. Előbb Buronyi mászott le, aztán én következtem. Az ablakunktól csak öt-hat méterre lehetett a beton, de engem már nem bírt el a kötél, elszakadtak a lepedők. Felnyögtem, úgy megütöttem a lábamat. Ekkor megálltunk, figyeltünk, hogy meghallotta-e valaki a zuhanást, de csend volt. Aztán halkan a fegyház oldalsó ajtajához mentünk. Az ajtón két lakat volt, azokat az udvarban talált tűzoltócsákány- nyal lefeszítettük. Egy perc múlva mind a ketten kint voltunk. S ha most az olvasó hitetlenkedve tűnődik el azon, hogy Vácott abból a komor őrtornyokkal körülvett Duna- parti épületből voltaképpen egyetlen fűrészlappal ki lehet jutni — akkor nincs egyedül. A kihallgatások során egyebek mellett a nyomozó is éppen erről faggatta a szökevényeket. — A börtönkapuk elektromos zárral és riasztó- berendezéssel vannak felszerelve. Maguk egyáltalán hogyan kívánták hatástalanítani a berendezéseket? — kérdezte a rendőrtiszt. — Kérem szépen, mi nem kívántunk semmit sem hatástalanítani — válaszolta Buronyi. Egyszerűen Dráfi megmondta, hogy a biztonsági berendezések már rég elavultak, tönkrementek — új technikát viszont nem szereltek fel. Madárijesztő gúnyában így aztán honvédségi vászonból készült kekk színű, piros csíkozású rabruhában két elítélt osont ki augusztus 17-én hajnalban a mellékutcákon át a Lenin útig. Ott egy Zsiguli pillangóablakának felfeszítése után kocsiba ültek, majd az indító rövidre zárt vezetékeivel elhajtottak. Az útvonal Dunakeszi—Gödöllő—Hatvan volt, később pedig a kocsiban talált térkép alapján a Mátra ritkán lakott vidéke felé fordultak. Végül a szurdokpüspöki régi kőbányánál állították le az autót, s ezen a környéken bújtak meg több napig. Éjszakánként a kocsiban aludtak, élelmük káposzta, krumpli, kukorica volt, vagyis az, amit Buronyi a földekről hozott. Mert Dráfi időközben már mozdulni sem tudott, törött bokáját Buronyi- nak éjjel-nappal borgatnia kellett. Végül a 26 éves férfi annyira rosszul volt, hogy a két szökevény madárijesztőről leszedett ruhában Gyöngyöspatára ment a doktorhoz. Buronyi a hátán vitte Dráfit az orvosiakig, de amikor a doktort nem .találták otthon, kocsiját lopták el és azzal tértek vissza az erdőbe... A két rabot végül egy héttel a szökés után országos körözés alapján fogták el a Mátrában. A cellatárs.: bűnpártoló Lebukásuk után egy több órás kihallgatás végén Buronyi a líraiságot furcsán viselő hivatalos nyelven rövid vallomást tett. — Megbántam, amit csináltunk, de azt hiszem, emberségből jelesre vizsgáztam, amikor nem hagytam el a törött bokájú Dráfit. Ezzel egyébként megkönnyítettem a rendőrség dolgát is ... A bírósági tárgyalást a fogolyszökés színhelyén, a Váci Járásbíróságon tárgyalták. A per egyetlen nehezen tisztázható részletkérdése a harmadik cellatárs, Somogyi Barnabás szerepe volt. Az ügyészség szerint ő is szökni akart, s csak az elszakadt hágcsó akadályozta meg ebben, míg a védő Somogyi ártatlansága és főleg tehetetlensége mellett érvelt. Dr. Bessenyő Zsolt büntetőtanácsa végül a 36 éves rabot, aki sem a rács elfűré- szelésáben, sem a hágcsó készítésében nem vett részt, csak bűnpártolás vétségében mondta ki vétkesnek — mert az ablakból lecsüngő lepedőt visszahúzta, s ezzel késleltette a szökés felfedezését — és 7 hónapi börtönre ítélte. A két fővádlott, Dráfi Gábor és Buronyi János büntetése újabb 3, illetve 2 és fél évi fegyház. Az ítélet nem jogerős, az ügyben várhatóan március végén dönt végérvényesen a Pest megyei Bíróság. Babus Endre Munkaügyi viták A lakásépítési támogatásról Egy vállalati dolgozó hat | évvel ezelőtt munkaadójától} olcsó telek biztosításával lakásépítési támogatást kapott. Ennek ellenében szerződésileg kötelezte magát, hogy kilenc évig a vállalatnál dolgozik. Amennyiben azonban munka- viszonya saját hibájából megszűnik, a kedvezményes vételár és a tényleges forgalmi érték közötti különbözetet visz- szafizetni köteles. Minden ledolgozott év a megtérítendő összeget hatezer forinttal csökkenti. Később az a munka, amelyet a dolgozó betöltött, megszűnt, és tanácsi intézkedésre, áthelyezéssel, egy intézménynél kapott új állást. Ilyen előzmények után a vállalat felszólította volt alkalmazottját, hogy a lakás- építési támogatásból 34 ezer forintot fizessen vissza. Az illető panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, amelytől a megtérítés alóli mentesítését kérte. Arra hivatkozott: munkaviszonya nem a hibájából szűnt meg, az áthelyezés pedig ilyennek nem minősülhet. A bizottság azonban ezt az érvelést nem fogadta el és a felülvizsg ilati kérelmet elutasította. A határozat megváltoztatásáért a dolgozó a munkaügyi bírósághoz fordult, amely azonban szintén elutasító döntést hozott. Az indokolás szerint a dolgozó munkaviszonya a vállalatnál megszűnt, tehát a szóbanforgó összeget visszafizetni köteles. A jogerős döntés ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt. — Az óvás alapos — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. — A dolgozók lakásépítésének támogatásáról szóló rendelet értelmében annak módját és — a munkaviszony megszűnése esetén — a visszatérítés szabályait a kollektív szerződésben kell meghatározni. A támogatás feltételeiről — a rendelet és a kollektív szerződés előírásainak megfelelően — írásbeli megállapodást kell kötni. *— Ebben az esetben — hangzik tovább a határozat —t a vállalat kollektív szerződése a következőket tartalmazza: Amennyiben a vállalat dolgozójának kedvezményes áron telket biztosít, a munka- viszony felróható megszüntetése vagy a lakás eladása esetén, a telek juttatása idején fennálló forgalmi értékkülönbözet arányos részét vissza kell téríteni. Minden munka- viszonyban töltött év után hatezer forint törlesztést számítanak be. Mindezekből megállapítható, hogy mind a vállalat kollektív szerződése, mind a felek között létrejött megállapodás kizárólag csak abban az esetben nyújt lehetőséget a lakásépítési támogatás visszakövetelésére, ha s volt alkalmazott munkaviszonya neki felróható okból szűnik meg. Ilyen körülmények között az a tény, hogy a dolgozó munkaviszonyát a vállalat hozzájárulásával, áthelyezéssel megszüntette, nem tekinthető olyan felróható magatartásnak, ami az építési támogatás visszakövetelésére alapot nyújthatna. Az ezzel ellentétes állás- foglalás törvénysértő. A Legfelsőbb Bíróság mind a munkaügyi döntőbizottság határozatát, mind a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a volt alkalmazottat a visszafizetési kötelezettség alól mentesítette.
