Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
WWXfflWffiííSfíSSSSJi A proletár kezébe vette a hatalmat írta: Vass Henrik, az MSZMP Párttörténeti Intézet igazgatója A nemzetközi munkásmozgalom nagyszabású forradalmi fellendülésének körülményei között az 1917. évi oroszországi szocialista forradalom győzelmét követő évben, 1918. október 30—31-én győzött Magyar- országon a polgári demokratikus forradalom. Az ország függetlenné vált, s két hét múltával kikiáltották a köztársaságot, A forradalmat azoknak az antagonisztikus ellentmondásoknak a kiéleződése robbantotta ki, amelyek már korábban érlelődtek a magyar társadalomban és amelyek a vesztes háború hatására törtek elemi erővel felszínre. A munkások, katonák, parasztok , legjobbjai azt is megértették, hogy a háború beszüntetése, a függetlenség kivívása, az államforma megváltoztatása a forradalomnak csak a kezdete és nem a befejezése. A polgári- szociáldemokrata koalíciós kormány erőfeszítései ellenére, azzal szembeszegülve a tömegek tovább folytatták a harcot a forradalom továbbfejlesztéséért immár a kizsákmányolás teljes felszámolásáért, a szocialista köztársaságért. Különösen nagy lendületet és tudatosságot nyert a küzdelem 1918. november 24-e után. Ekkor alakult meg ugyanis Magyar- országon a kommunista párt, amely kidolgozta a szocialista'forradalomért folytatott harc programját, élére állt a forradalmi tömegek harcának. A forradalom további menetében egymásra talált a tömegek forradalmi aktivitása, és a forradalmi párt tevékenysége, amely tudatos célt' mutatott a tömegek számára és kialakította tömegharc új módszereit. E harc eredményeképpen a polgári rendszer fokozatosan csődbe jutott, koalíciós kormánya felbomlott, a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesült, létrejött a magyar munkásosztály forradalmi egysége. A forradalom szocialista forradal >m- ba nőtt át, s az egyesült párt a munkásosztály nevében átvette a hatalmat: 1919. március 21-én megszületett az első magyar szocialista állam, a Tanácsköztársaság. A hatalom békés átvétele elvi szempontból nagy jelentőségű. Bebizonyosodott, hogy a fegyveres felkelés nem egyetlen útja a szocialista forradalom győzelmének. Ha a forradalommal szembenálló hatalom már képtelen szervezetten ellenállni az uralomra törő haladó és forradalmi erőknek, akkor a szocialista forradalom békés, vagy viszonylag békés úton, fegyveres felkelés nélkül is győzelemre viheti a nép igazát. Ez a békés győzelem nem parlamenti győzelem volt; a proletariátus és a többi elnyomott szervezett tömegereje és a céltudatos forradalmi vezetés a burzsoázia gyengesége, bénultsága, sorainak szétziláit- sága és az adott pillanat kedvező külpolitikai körülményei' tették lehetővé, hogy a forradalom nem volt kénytelen erőszakhoz nyúlni, bár erre is készen állt. A márciusi forradalmat Magyarországon a munkások és katonák tízezrei hajtották végre, a kommunisták, a baloldali szociáldemokraták alternatívája csak az lehetett, hogy élére állnak a tömegek akaratának és győzelemre viszik a szocialista forradalmat. 1919 márciusa szemléletesen bizonyítja, hogy a szocialista forradalomnak nem okvetlen velejárója a fegyveres erőszak, és azt is, hogy a munkásosztály csak olyan mértékben nyúl ehhez az eszközhöz, amilyen mértékben a burzsoázia rákényszeríti. Ezt értékelve mondotta Lenin: „... bármilyenek legyenek is azok a nehézségek, amellyel Magyarországnak 'kétségtelen meg kell küzdenie, mi itt, a szovjethatalom győzelmén kívül, erkölcsi győzelmet is arattunk. A legradikálisabb, a legdemokratikusabb, megalkuvó burzsoázia beismerte, hogy a legnagyobb válság pillanatában ... nem lehet más hatalom, mint a tanácsok hatalma, mint a proletariátus diktatúrája.” 1919. március 21-én este, az egyesült kommunista és szociáldemokrata párt megfogalmazta a fiatal prolétárállam nyilvánosságának szánt első szavát, a „Mindenkihez!” kezdetű kiáltványt. A proklamáció bejelentette, hogy „Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat". A felhívás kifejtette a Tanácsköztársaság küloolitikai programját is. A ■ Forradalmi Kosrnányzótanács „kijelenti teljes eszmei és lelki közösségét az orosz szovjetkormánnyal, fegyveres szövetséget ajánl Oroszország proletárjainak. Testvéri üdvözletét küldi Anglia, Franciaország, Olaszország és Amerika munkásságának, egyben pedig felszólítja őket, hogy ne tűrjék egy pillanatig sem kapitalista kormányaik gaz rablóhadjáratát a Magyar Tanácsköztársaság ellen. Fegyveres szövetségre hívja föl Csehország, Románia és Szerbia meg Horvátország munkásait és földműveseit a burzsoák, a bojárok, a nagybirtokosok és a dinasztiák ellen. Felszólítja Német- Ausztria és Németország munkásait, hogy kövessék a magyar munkásság példáját, szakítsanak végleg Párizzsal, szövetkezzenek Moszkvával, állítsák föl a tanácsköztársaságot, és fegyverrel a kezükben szállj auak szembe a hódító imperialistákkal.” Aí egYCMiit párt és a Forradalmi Kormányzótanács által aláírt kiáltványt követte egy, a nemzetközi munkásosztályhoz intézett felhívás is, amelyet Kun Béla írt alá. Ebben a márciusi fordulat ismertetése mellett hangsúlyozta, hogy az része a világforradalomnak, és kijelentette: „A magyar proletár-forradalmat a nemzetközi szocializmus védelme alá helyezzük.” Senki sem képzelte abban az időben, hogy az ellentétes társadalmi rendszerű államok gyűrűjében egy kis országban fennmaradhat a szocializmus. Akik hittek a magyar forradalomban, a világforradalomban is hittek; akik nem bíztak a Tanács-Magyarország fennmaradásában, azok az oroszországi szovjethatalom elkerülhetetlen bukásáról is meg voltak győződve. E részletekből nagy vonalaiban kibontakozik a tanácskormány vezetőinek értékelése a nemzetközi helyzetről. A magyar proletárállam kormánya — s ebben a kommunista és szociáldemokrata népbiztosok legalábbis az első hetekben egységesek voltak — számított a forradalom továbbterjedésére és Szovjet- Oroszország, valamint Tanács-Magyarország, katonai erőinek egyesülésére. Ezek az -elképzelések nem voltak irreálisak, minden az erőviszonyokon múlott, amelynek alakulását előre látni nem lehetett. Március második felében Budapesten már arról beszéltek és írtak, hogy a Galíciában folyó harcok ágyúdörgése, a Kárpátokon innen is hallható. Az uralkodó osztályok 1919 tavaszán számos országban úgy érezték magukat, mintha kitömi kész vulkánon ülnének. 1919 márciusában — csak a legjelentősebbekre utalva —: Németországban a munkásosztály forradalmi tömegrhozgalmának újabb hulláma indult meg; az osztrák proletariátus munkás- és katonatanácsokat alakított, kiharcolta a nyolcórás munkanapot, a betegsegélve- zést, a rendszeres évi fizetett szabadságot és követelte a nagy magántulajdonok társadalmasítását. Lengyelországban a Paderewski-kor- mány politikájával elégedetlen tömegek 1919 februárjában általános sztrájkba léptek, az ország ioari központjaiban és fővárosában, Varsóban üléseztek a munkástanácsok, létrejöttek a Vörös Gárda egvségei. Olaszországban az „Ordiné Nuovo” elnevezésű csoport forrongott és üzemi tanácsok létrehozását követelte. Fellendülőben volt a munkásmozgalom Franciaországban, Angliában, az Egyesült Államokban és Japánban. Még a világháboniban semleges Spanyolországot is általános sztrájk rázta meg 1919 márciusában. Tanács-Magyarország nagy hatással volt a nemzetközi forradalmi mozgalom további fejlődésére. A Komintern első kongresszusán a magyar Tanácsköztársaságról úgy esett szó, mint „Közév-Európa proletariátusának világítótornya ról”, amely nagy hatást gyakorol különösen a szomszédos országokra és az általános európai helyzetre. Az antanthatalmak a forradalom továbbterjedése szempontjából a volt háborús veszteségeket, másodsorban az ún. „utódállamokat” vették számításba. E számítások sem tekinthetők alaotalanoknak, mert a béke- szerződés aláírásáig meg volt a lehetősége annak, hogy Ausztriában és Németországban megismétlődjék .az 1919-es magyar március, hisz a forradalmi munkásmozgalom nozíciói mindkét országban jelentősek voltak. s a gvőztesek táborához tartozó „utódállamokban” — Csehszlovákiában és Jugoszláviában — nehezen komzo’idálódott a burzsoá -end, s a szocializmus híveinek ott is ie- lentős tábora volt. A oroletár internacionalizmus gondolata 1919 márciusában a proletárforradalom győzelmével a Duna-me- dencében először Magyarországon vált az állami politika irányító eszméjévé. A Tanácsköztársaság összhangba hozta a magyar szuverenitás védelmét a nemzetközi forradalom érdekeivel, egybekapcsolta a szomszéd nemzetek ellenforradalmi, nacionalista burzsoáziája elleni harcot a magyar sovinizmus ellen vívott küzdelemmel. A kommunisták szakítottak a területi integritás elvével. Kun Béla április elején a Hamburger Fremdenblattnak adott nyilatkozatában is hangsúlyozta: „A mi külpolitikánk a' béke politikája...” Elmondotta, hogy a Ta.nács- Tcöztársaság kormánya nem áll az ország területi integritása alapján. Arra a kérdésre, hogy a Magyar Tanácsköztársaság háborúban lévőnek tekinti-e magát az antanttal, így válaszolt: „Ellenkezőleg. Számítunk arra, hogy valamennyi függő kérdést a legbékésebben fogunk az antanttal megoldani.” Ez a külpolitikai magatartás nem a burzsoá diplomáciának szokványos szólamait jelentette, hanem természetszerűen fakadt a Magyar Tanácsköztársaság szocialista jellegéből. A magyar kommunisták kezdettől fogva élesen .szembeszálltak a burzsoá nacionalizmussal, a magyar kizsákmányoló osztályok integritási politikájával és a népek testvériségének, egymásrautaltságának és ön- rendelkezésének eszméit hirdették. Céljuk az volt, hogy egymással baráti kapcsolatban élő, szuverenitásuk birtokában lévő nemzetek szocialista államszövetsége jöjjön létre. Ennek kiinduló bázisaként a Tanács- köztársaságot tekintették. Ezért vált a magyar proletárállam a szocialista forradalom közép- és délkelet-európai erőinek vonzási központjává. Már 1918 novemberétől a KMP, majd március 21. után az egyesült párt mellett a nem magyar ajkú kommunisták szekciókat hoztak létre. Ezek élénk propaganda-tevékenységet, fej tettek ki az" intervenciós csapatok katonáinak " soraiban és támogatták a forradalmi munkásmozgalom kibontakozását a szomszédos országokban. Tizenöt nemzet szekcióiból megalakult a Nemzetközi Szocialista-Kommunista Föderáció és 1919-ben, az első szabad május elsején a felvonulók között ott meneteltek szlovák, cseh, német, román, olasz és más nyelvű táblák alatt a külföldi internacionalista csoportok tagjai is. A kapitalista országokban nagy tömegek vallották magukat szolidárisnak a magyarországi proletárdiktatúrával. Ezt bizonyította többek között az a közel másfélezer osztrák önkéntes, aki Magyarországra utazott, hogy a Vörös Hadseregben jelentkezzék. Ezt bizonyították a magyarországi intervenció ellen tiltakozó, az intervenciós csapatok akcióit fegyveres fellépéssel is akadályozó csehszlovák munkások; a román, a délszláv forradalmárok. Hasonló megnyilatkozásai voltak a többi ország öntudatos munkásságának is. A Tanácsköztársaság honvédő háborújában mintegy tízezer nem magyar internacionalista szolgált és közülük sokan áldozták életüket a Tanácsköztársaság védelmében. Hősi tetteik közös indítékát fogalmazta meg Leo Rothziegel, az Osztrák Kommunista Párt égjük alapítójának levele Fiedler Rezső hadügyi népbiztoshoz: „A bojár imperialisták csapatai közelednek. Holnap tűzbe kerülünk. Boldogan megyek akár a halálba is a proletárok felszabadításáért, boldogan és büszkén. Örömmel hullatom véremet Szov'et- Magyarországért, amelyet a nemzetközi proletariátus hazájának tekintek.” Rothziegel hitvallásának igazát hősi halála bizonyította, nevét ott találjuk a magyar munkás- mozgalom nagy halottainak panteonján. Szakadatlan harcban telt ei a Magyarországi Tanácsköztársaság fennállásának négy és fél hónapja a belső ellenforradalom és a külső intervenció ellen. Az első magyar muskáshatalom ilyen körülmények között is többet tett a dolgozó nép érdekében, mint az uralkodó osztályok az egész előző évszázadban tettek. A szocialista forradalom végrehajtásával az országot a társadalmi fejlődés legmagasabb fokára emelte, lerakta a szocialista rendszer alaoköveit a társadalmi élet minden területén. A magyarországi Tanácsköztársaság folytatása és meghaladása volt az 1848—1849_es és az 1918-as magyar polgári demokratikus forradaüitz Béla■ Emberiség lomnak, a magyarországi progresz- sziának a nemzeti függetlenségért, a szociális haladásért, a dolgozók társadalmának megteremtéséért folytatott addigi harcának a betetőzése volt. A szocialista forradalom győzelmével a hatalmat a munkásosztály vette kezébe, köztulajdonba. vette a termelőeszközöket, végrehajtotta a földbirtokos osztály kisajátítását, és a földet — az agrár- politikai hibák ellenére — azoknak adta, akik azt megművelik. A munkáshatalom biztosította a dolgozók szabadságjogait, megszüntette az uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát, a súlyos gazdasági helyzet ellenére javította a dolgozók életviszonyait. Elévülhetetlen érdeme az első magyarországi szocialista forradalomnak, hogy az évszázados elnyomatás után biztosította a nemzeti kisebbségek egyenjogúságát, forradalmi szabadságharcot vívott az ország függetlenségének védelméért a rátámadó antant-imperialisták és a segédcsapataik ellen. A Tanácsköztársaság egyesítette a nemzeti érdekeket a nemzetközi érdekekkel, összekapcsolta a magyar forradalom ügyét a nemzetközi forradalom ügyével. A Magyar Tanács- köztársaságra is teljes mértékben állnak Marxnak a Párizsi Kommün- ről elmondott szavai: nemzetközi és egyben mélységesen nemzeti is volt. Nemzeti, abban az értelemben, hogy a dolgozó nép ügyét képviselte, a dolgozó nép szocialista nemzet eszményét igyekezett megtestesíteni; nemzetközi pedig abban az értelemben, hogy az egész világ proletariátusa felszabadító harca részének tekintette magát. Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a munkáshatalom Magyarországot Szov- jet-Oroszország szövetségesévé, a nemzetközi szocialista forradalom közép-európai központjává tette. Puszta létével késleltette az antantimperialisták intervenciós háborúját Szovjet-Oroszország ellen, bebizonyította, hogy a szocialista forradalom nem „orosz sajátosság"’, hanem győzelme mindenütt lehetséges és szükségszerű, ahol arra a szubjektív és objektív feltételek megértek. A Tanácsköztársaságot a nemzetközi imperialisták túlereje — a belső ellenforradalmárok és a jobboldali szociáldemokraták közreműködésével — vérbe fojtotta, de — Lenin szavaival — történelmi mértékkel mérve nincsenek bukott forradalmak, mert a harcosok széles táborát nevelik ki, emlékük ott él továbbra is a dolgozók szívében, és a mártírok vérével megtermékenyített föld később majd tízszeres termést hoz. Ez történt Magyarországon is » % L A Magyar Tanácsköztársaság tapasztalatai sok tanulsággal szolgáltak a nemzetközi kommunista mozgalom számára. Elmondhatjuk: a Magyar Tanácsköztársaság létrejöttének körülményeivel, szocialista gyakorlatának részkérdéseivel, si- ikereivel és vereségével mindmáig tanulmányozásra és tanulságokra ér—ii demes elméleti és tapasztalati anya-f. got nyújtott a nemzetközi munkás- mozgalomnak a szocialista forradalom és a szocialista átalakulás gazdag problematikájához. Ily módon tanulságai beépültek a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom politikai és elméleti tárházába. 1919-ben a nemzetközi munkás- mozgalom még nem bizonyult eléggé erősnek ahhoz, hogy megakadályozza az intervenciósok felülkereke- dését a magyar történelem első szocialista forradalma felett. Népünk legjobbjai azonban az ellenforradalmi rendszer, a fasiszta reakció negyedszázados tobzódásának legsötétebb napjaiban sem vesztették el a hitüket a nemzetközi viszonyok jobbrafordulásában, a szocializmus erőinek az imperializmus erői felett való győzelmében. A történelem őket igazolta: Két és fél évtized múltán a magyar népnek az a Vörös Hadsereg hozta el a felszabadulást, amellyel az egyesülést 1919 forradalmárai annyira várták Magyarországon az első szocialista forradalmunk védelme érdekében. Akkor ezt a történelmi körülmények nem tették lehetővé. A Magyar Népköztársaság nemzetközi helyzete ma alapvetően különbözik a hat évtizeddel ezelőttitől. A szocialista, antiimperialista tábor tagjaként biztonságban folytathatja a szocialista építő munkáját, szomszédaink, akiket az imperialisták és ellenforradalmi uralkodó osztályaik 1919-ben még ellenünk fel tudtak használni, maguk is e tábor tagjai. Népköztársaságunkat szoros szövetségi, fegyverbaráti kötelék fűzi a Szovjetunióhoz és a testvéri szocialista országokhoz. A forradalmi internacionalizmus útján haladva. népünk tudatában van azon köteSezettségének is, amelyekkel a szabadságukért, felemelkedésükért küzdő népeknek tartozunk. Tudjuk, hogy az emberi haladás ügyének tett szolgálat egyszersmind saját hazánk érdekeit is szolgálja, hogy nemzetünk szabadságának, boldogulásának ügye elválaszthatatlan az egyetemes emberi haladástól. Ezt az internacionalista magatartást 1919-es elődeink egyik legfontosabb hagyatékának, minden hazáját igazán szerető szocialista ember alapvető kötelességének tekintjük.
