Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

2 %MSm 1979. MÁRCIUS 18.. VASÄRNAP A hét három kérdése Ingadozó értékek Kin segít Carter „ajándéka”? — Gyenge teljesítmény Mennyit ér a Közös Piac áj valutarendszere? HÉTFŐ: Irán bejelentette, kilép a CENTO katonai szervezetéből. — Edward Gierek látogatása Moszkvában. — A közös piaci országok csúcsértekezlete Párizsban. KEDD: Carter Jeruzsálemből jövet Kairóban Szadattal tárgyalt, majd bejelentették, hogy aláírásra kész az egyiptomi—izraeli külön­beké. — Beiktatták az új venezuelai elnököt. _ SZERDA: Koszigin és Deszai hosszú távú együttműködési egyez­ményt írtak alá üj-Delhiben. — Törökország is kilépett a CENTO- ból. — Kirchschläger osztrák köztársasági elnök befejezte csehszlová­kiai látogatását. CSÜTÖRTÖK: Megkezdődött Teheránban Hoveida volt miniszter- elnök pere. — A Vatikánban nyilvánosságra hozták II. János Pál pápa első enciklikáját. PÉNTEK: Laoszi közlés arról, hogy kínai csapatok behatoltak az országba. — Brzezinski, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főta­nácsadója Jordániába utazott. SZOMBAT: Tito jugoszláv elnök és Karamanlisz görög miniszter- elnök tárgyalása. — Kamal Hasszán Ali egyiptomi hadügyminiszter Washingtonban. A Szovjetunióban, a március 4-én tartott választások eredményeinek kihirdetése után Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Bauman kerület vezetőitől átveszi a hivatalos értesítést képviselővé válasz­tásáról A hét első külpolitikai ese­ményét a Közel-Keleten Car­ter amerikai elnök ingázásá­nak eredménye szolgáltatta: miután már úgy látszott, hogy Carter személyes tekintélyé­nek a bevetése sem vezetett el az Izrael és Egyiptom közti ellentétek kiküszöböléséhez, a Jeruzsálemből távozó és Kai­róban megálló elnök a végén azt adta hírül a világnak: „Si­került!’’, mivel érte el Garter ezt az „eredményt”, s az tar­tósnak ígérkezik-e? — min­denki ezt kérdi ma Keleten es Nyugaton egyaránt. Természetesen a Távol-Kelet korántsem került le a napi­rendről, bár Pekingben szor­galmasan köziák egyre-másra, hogy máris kivonták a csapa­tokat Vietnamból. A kínai fe­nyegetés alábbhagyott-e? Európa nyugati felién a Kö­zös Piac újabb csúcstalálkozó­ja szolgáltatta az alkalmait a közös valutarendszer beveze­tésének meghirdetésére. Mit is jelent ez az új pénzügyi rend­szer? MIVEL ÉRTE EL CARTER ELNÖK A KÖZEL-KELETI „EREDMÉNYT”, S AZ TAR­TÓSNAK ÍGÉRKEZIK-E? Az amerikai és a nyugat- európai sajtó egybehangzóan azt állítja, hogy az Egyesült Államok elnökének mélyen bele kellett nyúlnia az ameri­kai államkasszába, s az Egyip­tomnak és Izraelnek kilátásba helyezett dollármil'liárdokon kívül meg további elkötelezett­ségeket is kellett vállalnia. Ezek főleg Izrael érdekeinek védelmét célozzák. Olyan értesülések láttak napvilágot, hogy Egyiptom niégymilliárd dollárt, Izrael pe­dig hatimililiárdot kap a kö­vetkező években. Ez úgy hang­zik, mint valami amerikai ál- dozathozatal... Pedig legfel­jebb arról van szó, hogy az USA nemcsak Kairónak és Je­ruzsálemnek ad „ajándékot”, hanem az amerikai hadiipar­nak is! Tudniillik a segély legnagyobb részét harci repü­lőgépek és egyéb hadfelszere­lések teszik ki. Hozzálátnak például az egyiptomi hadse­regnek (amely eddig szovjet fegyverekkel volt ellátva) amerikai fegyverekre való át­fegyverzésihez ... látnivaló, hogy az iráni katonai meg­rendelések kiesése után Wa­shington új piacokat keresett hadiipara számára. A küíön,megállapodás híre természetesen heves ellenzést váltott ki az arab világ túl­nyomó résziében, az Elutasítás Frontja államaiban. Arafat, a PFSZ vezetője arra szólította fel az olajtermelőket, ne szál­lítsanak olajat Egyiptomnak, Szaúd-Arábiát pedig arra, hogy ne támogassa anyagiak­kal (dollár százmilliókkal) Szadat elnököt. Béke helyett bizonytalanság — ezt nem mi mondjuk, ha­nem a nyugati polgári sajtó visszhangozza a találó megál­lapítást. ALÄBBHAGYOTT-E A KÍ­NAI FENYEGETÉS? Nem lehet igennel felelni a kérdésre, hiszen a laoszi kül- ügymimisatárium ’-énteken je­lentette be, hogy két kínai zászlóalj hatolt be laoszi terü­letre, és meg is szállt bizonyos területet, a laoszi határ kínai oldalán pedig folytatódnak a csapaitösszevonáso-k. Ami a Vietnam elleni ag­ressziót illeti, a betört kínai csapatok visszavonultak vagy visszavonulnak; nyomukban szétdúlt városok, föl,perzselt falvak. A Hanoiban tett tár­gyalási javaslatok érvénye­sek, Peking láthatóan nem ezekre válaszol, hanem a ma­ga feltételei szerint akar tár­gyalni. A sangihaji katonai pártérte­kezlet, amely a hét közepén zajlott le, azt mutatta, hogy a hadseregnek Vietnamban nyúj­tott „gyönge teljesítménye” láttán meg akarják gyorsítani a hadsereg korszerűsítését és a fegyverkezés ütemét. Nincs jele, hogy a pekingi vezetés okult volna a Vietnam elleni agresszió negatív hatásából, amely diplomáciai téren pél­dául a kínai—japán viszony hűvössé válását is eredmé­nyezte. Ennek jele, hogy To­kióban hivatalosan megerősí­tették: változatlanul gazdasá­gi támogatásban részesítik a Vietnami Szocialista Köztársa­ságot. MIT JELENT A NYUGAT­EURÓPAI VALUTAREND­SZER BEVEZETÉSE? E sorok ítója a szemtanú jogán állíthatja, hogy a Kö­zös Piac kilenc országának ál­lam- és kormányfőiből álló. úgynevezett Európai Tanács párizsi ülésén épp elég ellen­tétes érdek csapott össze ah­hoz, hogy a vélemények ke­mény megütközése közepette már a közös pénzügyi rend­szer, az EMS bevezetésének ünnepélyes meghirdetését is eredménynek tüntessék fel. Pedig a közös valutarendszert sem fogadták el mindannyian, Nagy-Bribannía teljesen ki is maradt belőle, atz olaszok és írek pedig sok fenntartással él­tek. Az is igaz, hogy egyelőre a kilenc ország fővárosában, így Párizsban sem tud mit kezdeni az utca embere az „európai pénzegységgel” (még egy új rövidítés: ECU), hiába próbálja például a francia saj­tó régmúlt századok híres francia ezüstpénzének, az ECU-nak az értékállóságát emlegetni. A lényeg éppen az lenne, hogy ennek a mai mes­terséges pénznek, amely első­sorban a kilenc, ország egymás közti pénzforgalmában és áru­cseréjében lenne használatos, az árfolyam ingadozásait mi­nimálisra szorítsák. Az ECU egy „valutakosár”, amelybe bonyolult számítások útján kidolgozott arányok sze­rint mind a kilenc ország pén­zéből beleraktak. Az így ki­számított átlagérték majdnem állandó lehet a jövőben: leg­alábbis csak két és egynegyed százalékos ingadozást tűrnek meg az alapértéktől számítva föl és le. Ha ennél nagyobb lenne az árfolyamváltozás egy főváros tőzsdéjén, akkor ott a központi banknak valutael­adásokkal kell ismét helyre­állítani az ECU megadott ha­tárok közötti értékét. Mondani sem kelt, hogy az új mesterséges pénzt az inflá­ció elleni harc egyik fegyvere­ként emlegetik hivatalos he­lyeken, az inflációval pedig épp azért is akarnak szembe­szállni, hogy a mind ijesztőbb munkanélküliséget csökkent­sék. Ma már Párizsban is hat és fél százalékos munkanél­küliségről beszélnek, azaz 1000 dolgozó közül 65 nem talál munkát! A Közös Piac orszá­gaiban együttvéve már több mint másfél millió ember van ilyen sorsra kárhoztatva. Ahány ország a Közös Piac­ban, annyi elképzelés a mun­kanélküliség felszámolására, de abban közösek, hogy — mind papíron maradnak... Ellentmondásos a helyzet a mezőgazdasági közös piacon is: az angolok szeretnék „befa- gya'sztabnd” a mezőgazdasági termékek árait, de ezt sem a franciák, sem a nyugatnéme­tek nem engedik, viszont Bonn és Párizs között is vita dúl a saját mezőgazdaságuknak nyújtandó előnyök miatt. Ta­lán éppen a mezőgazdasági árak körüli háborúságban tor- p ed ózzák meg az új mester­séges pénzt is. Pálfy József Carter amerikai elnök közel-keleti útján az egyiptomi—izraeli külön­béke létrehozásáról tárgyalt. Képünkön: Szartatnak még van némi ellenvetése Carter javaslataival szemben Úton Kuvait felé lázár György miniszterelnök Ankarában tárgyalt Lázár György a Miniszter- tanács elnöke — hivatalos lá­togatásra utazva Kuvaitba — szombaton rövid időre meg­szakította útját a török fővá­rosban. Az ankarai repülőté­ren ünnepélyes külsőségek kö­zött Bülent Ecevit, a Török Köztársaság miniszterelnöke fogadta. A két kormányfő esz­mecserét folytatott a nemzet­közi helyzet néhány kölcsönös érdeklődésre számottartó kér­déséről, valamint a magyar— török kapcsolatok további fej­lesztéséről. A szívélyes hangú megbe­szélés során érintették a Két ország kapcsolatainak idősze­rű kérdéseit és a még megol­dásra váró problémákat. Le­szögezték: mindkét fél törek­szik az immár jó hagyomá­nyokkal rendelkező, sokolda­lú kapcsolatok további fejlesz­tésére. Kiemelkedően fontos- riak minősítették a gazdasági kapcsolatokat; az árucsere­forgalom bővítése és növelése mellett lehetőséget látva ipari, mezőgazdasági és kereskedel­mi kooperáció létrehozására is. A nemzetközi helyzet rövid áttekintése során a két kor­mányfő megállapította, a hel­sinki biztonsági együttmű­ködési értekezlet ajánlásaiban foglalt elvek érvényesülése jó­tékonyan hat a különböző tár­sadalmi rendszerű országok, így a Magyar Népköztársaság és a Törők Köztársaság együtt­működésére is. A megbeszélésen jelen vol­tak: Gunduz Okcun külügymi­niszter, Teoman Kopruler ke­reskedelmi miniszter, és Orhan Alp ipar és technológiaügyi miniszter, illetve a magyar kormányfő kíséretének tagjai, valamint dr. Rosta László, a Magyar Népköztársaság anka­rai nagykövete. A török rádió pénteken elő­zetes tájékoztatást adott ar­ról, hogy a Magyar Népköz- társaság miniszterelnöke át­utazóban rövid időre megáll Ankarában, megérkezésekor pedig a török televízió rövid interjút készített Lázár Györggyel. Tárgyalás a SALT-ról Cyrus Vance, amerikai kül­ügyminiszter mind csütörtö­kön, mind pénteken behat: tárgyalásokat tartott Anatoli. Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövettel. A megbeszélése­ken az új SALT-egyezmeny kérdései állottak előtérben — értesült megbízható forrásból az MTI tudósítója. Vance és Dobrinyin az el­múlt hetekben is mind gyak­rabban tanácskozott. Ebből megfigyelők arra következtet­nek, hogy meggyorsult az úi hadászati fegyverzetkorlátozási egyezmény végleges kidolgo­zása. Amerikai részről változatla­nul azt az álláspontot képvi­selik, hogy a tervezett csúcs- találkozó, az egyezmény alá­írásának színhelye az Egyesült Államokban legyen — de nem utasítják el a lehetőséget, nogy Leonyid Brezsnyev és Jimmy Carter másutt találkozzék. Hatvanéves a Komintern Erősíteni kell a szocialista országok szolidaritását i A Kommunista Intemacio- nálé megalakulásának 60. év­fordulójáról tudományos kon­ferencián emlékeztek meg Moszkvában. A konferencián Borisz Ponomarjov, az SZKP Politikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottság A kérni támadók zömét kiszorították Vietnamból A VNA vietnami hírügy­nökség jelentése szerint a vi­etnami regionális erők és a milícia alakulatai a határkör­zetek túlnyomó részéről az ál­lamhatárok mögé szorították vissza a kínai agresszorokat. Több körzetben az interven­ciósok azonban megpróbálják a vietnami területeken kiépí­tett állásaikat megtartani. Emellett kínai területről ak­navetőkkel és ágyúkkal to­vábbra is lövik a vietnami ál­lásokat. A Szovjetunió és Csehszlo­vákia az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának péntek éjszakai vitá­jában állást foglalt az ellen, hogy a Vietnamot sújtó kínai agressziót az úgynevezett kam­bodzsai kérdéssel kapcsolják össze. A Szovjetunió és Cseh­szlovákia a szavazáson eluta­sította az ASEAN öt tagálla­ma által előterjesztett határo­zati javaslatot, amely a fen­tieken felül nem ítéli el egyér­telműen a kínai agresszorokat és nem mutat rá Kínának a térségben előállt súlyos hely­zet miatti felelősségére. A szo­cialista országok hozzászólói rámutattak: egy ilyen jellegű határosat Kínát hegemonisz- tikus politikája folytatására bátorítaná. Hangsúlyozták: a BT határozata semmiképp sem születhet meg úgy, hogy ne kö­vetelné egyértelműen a kínai agresszió beszüntetését és az okozott károk helyreállítását Laoszi tiltakozás Vientiane lakossága szom­baton nagygyűlésen támogatá­sukról biztosította a pekingi provokációk ellen hozott lao­szi kormányintézkedéseket. A nagygyűlésen mondott beszé­dében Kou Souvannameth igazságügyminiszter elítélte a laoszi reakciós és szakadár elemeknek nyújtott kínai tá­mogatást, az ország határain végrehajtott kínai csapatösz- szevonást, a köztársaság terü­leti épségének megsértését és Peking akcióit Laosz bizton­sága és szuverenitása ellen. Az arab országok bírálják a különbéke-megállapodást Az észak-jordániai Mafrak katonai támaszponton szom­bat délután véget ért a Jasz- szer Arafat vezette PFSZ- küldöttség és a Husszein jor- dániai király vezette jordá- niai delegáció négyórás ta­nácskozása. A palesztin veze­tő látogatásáról közleményt adtak ki, amely egyebek közt leszögezi: Jordánia és a Paleszinai Felszabadítási • Szervezet tart­ja magát a tavaly ősszel Bag­dadban megtartott arab csúcs- értekezlet határozataihoz és eltökélt szándéka azok végre­hajtása. A két fél — hangzik a do­kumentumban — a megbeszé­lések során hangsúlyozta an­nak szükségességét, hogy olyan arab erőt hozzanak lét­re, amely képes szembeszáll­ni az arab nemzetet fenyege­tő kihívással és veszéllyel, mi­után Egyiptomnak eltökélt szándéka, hogy aláírja a kü­lönbékéről szóló szerződést Izraellel. A két fél ez alka­lommal ismételten leszögezte: fel kell szabadítani az összes megszállt arab területeket és biztosítani kell a palesztínai nép jogát, hogy független ál­lamot hozzon létre nemzeti földjén. Szaúd-Arábia, amelynek ki­emelkedő szerepe van az egyiptomi gazdaság anya­gi támogatásában, gazda­sági ' szankciókat léptet életbe, amint Kairó aláírja a különbékét Izraellel. A szaúdi figyelmeztetést — amint erről a damaszkuszi rá­dió beszámolt —, Hoszni Mu- j barak egyiptomi elnöknek nyújtották át Rijadban foly­tatott tárgyalása alkalmával. Washingtont aggasztja az arab világnak, — ezen belül még a „mérsékelt” Amerika- barát arab államoknak is — a kemény, bíráló reagálása az egyiptomi—izraeli különalku- ra. E bírálatok kivédésére magas rangú amerikai kül­döttség utazott a Közel-Kelet­re. titkára mondott megnyitó be­szédet, méltatta ,a Lenin által létrehozott szervezet tevé­kenységét. Ponomarjov megállapította: a Komintern 25 év alatt a kapitalizmusról a szocializ­musra történő áttérés idősza­kában nagy hatást gyakorolt a nemzetközi munkásmozga­lomban. Borisz Ponomarjov részlete­sen foglalkozott azzal, mit je­lent ma a hűség a munkás- mozgalom, az egész felszaba­dító mozgalom legjobb forra­dalmi hagyományai iránt. Mint hangsúlyozta, ez azt je­lenti, hogy látni kell a reális szocializmus meghatározó sze­repét az egész forradalmi mozgalom számára, minden módon elő kell segíteni a szo­cializmust és a kommuniz­must építő országok közössé­gének fejlesztését, erősíteni kell velük a szolidaritást, hű­ségesnek kell maradni a mar­xista—leninista tanítás alap­vető eszméihez, és alkotó mó­don alkalmazva azokat, meg kell találni a választ korunk legégetőbb kérdéseire, fejlesz­teni kell a kapitalizmus ellen vívott forradalmi harc straté­giáját és taktikáját. Az SZKP KB titkára alá­húzta : Kína kommunista pártjának tragikus példája mutatja, milyen következmé­nyekkel jár az elszakadás a marxizmus—leninizmus esz­méi és politikai örökségétől. CSAK RÖVIDEN.. A SZOVJETUNIÓ LEG­FELSŐBB TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGE az alkotmányos rendelkezéseknek megfelelően, összehívta az újonnan meg­választott tanács első üléssza­kát. Az új ülésszak április 18-án kezdődik meg Moszk­vában, a szovjet parlament tisztségviselőinek megválasz­tásával. RENDKÍVÜLI ÁLLAPOTOT HIRDETETT a perui kormány az ország két legdélibb tarto­mányában. Az intézkedés meghozatala előtt a két tarto­mány amerikai tulajdonban levő rézbányáinak munkásai bérsztrájkot hirdettek. A FRANCIA JÁRÁSI VÁ­LASZTÁSOK első fordulóját vasárnap tartják meg — meg­lehetősen lanyha kampány után. — Háromévenként a já­rások felében újítják meg a mandátumokat. Ezúttal 1848 járásban, 18,6 millió választó jogosult a szavazásra. BERLINBEN folytatódtak a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövet­ségi Köztársaság között tavaly megkezdett tárgyalások a két német állam állategészségügyi egyezményének megkötésére. A tárgyalások következő for­dulóját május közenére terve­zik, ugyancsak az NDK fővá­rosában.

Next

/
Thumbnails
Contents