Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)
1979-02-21 / 43. szám
»79. FEBRUAR 21., SZERDA Kiállítás az előcsarnokban KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLET A SZENTENDREI GIMNÁZIUMBAN A szentendrei Móricz Zsig- mond gimnázium vizuális kulturáltsága sajátos. Helyzete miatt és Somodi László festőművész-rajztanár jóvoltából, szintén. Szentendre a „festők városa” idestova száz éve, s ez az egyik meghatározó elem. A képgyűjtést mégsem szorgalmazzák, azt a múzeumok feladatának tekintik. A szentendrei festőiség átvételét más módon népszerűsítik. Az aulában diákrajzok láthatók — Darányi Gábor, Csesznák And_ rás kollázsai, képei. Érződik rajtuk az elvonatkoztatás ereje, látszik tanáruk, Somodi László szemlélete, akinek egyik fő érdeme az, hogy szabadon engedi kibontakozni a képességeket, stíluskötöttség nélkül. Tablók Valamennyi szentendrei tabló tervezett Az egyiken Deim Pál festőművész színemblémája látható, a másikon Somodi László rajza, az összes ■többit szentendrei gimnazisták komponálták. A tablók csoportosítása eredeti ötlet — elterjesztendő Pest megye középfokú intézményeiben. A képi összeállítás nagy példákat idéz — Michelangelo, Cézanne és Léger műveinek reprodukcióit, sokszor igen beszédes nagyításokkal. Rajzi alapszint Somodi László megvalósított elképzelése az, hogy minden tanítványa elsajátítja a rajzi készség alapfokát, így ez a vizuális kulturáltság mindenki számára biztos képzőművészeti eligazodást jelent a jövőben. Aki többre képes, mint jelenlegi harmadikos tanítványa, Kiss Ildikó, annak tehetségét külön pallérozza. Igazi képköltő a szó szoros és átvitt értelmében; verseket ír és szigorúan szerkesztett lap-« jai is telítettek líraisággal. Minden bizonnyal hamarosan sikeresen fog felvételizni a Képzőművészeti Főiskolán. S aki nem? Mindenki iránytűt kap a felismert szépség esztétikai öröméhez. Ha nem is alkotóvá, de cselekvő, aktív befogadóvá neveli a diákokat Kis Ildikó m. o.: Város 1978. Somodi László, s ezzel jó úton jár, helyes irányt mutat rajztanári tevékenysége. Somodi László hivatása Sokrétű egyéniség, nem is annyira karaktere, mint elképzelései jóvoltából. M.nt rajztanár nemcsak a szentendrei gimnázium nevelője, hanem megyei felügyelő és a rajz országos szaktantervi bizottság tagja, aki Pest megyei kollégáival elkészítette hosszú évekre az általános iskola első és negyedik osztályának tanmenetét, ugyanakkor az alsós tagozat rajzóráihoz ad segítséget a „Rajztanítás”-ban megjelent tanulmányával. Mint gimnáziumi rajztanár nem „középiskolás fokon” komponálja képeit, erről győződhettünk meg pomázi, szentendrei önálló kiállításain és az országos, megyei pedagógus képzőművészek tárlatain. Az iskolában is, a rajzi, festői továbbképzésben is példát mutat kollégái számára. Szerénységből, tudásból. Most szervezi a jubileumi év alkalmából a Pest megyei Móricz Zsigmond grafikai pályázatot középfokú tanintézmények részére, melyet áprilisban bemutatnak a Pest megyei Művelődési Központban. Talán egyszer és reméljük hamarosan arra is sor kerül, hogy energiáinak jobb kihasználásával létrehozza a szentendrei gimnázium Móricz Galériá ját, hiszen a forrás adott; a szentendrei festők, grafikusok, szobrászok munkássága, s akik közül a legtöbben csak arra várnak, hogy felkérjék őkef; adományozzanak művet egy létesítendő új iskolamúzeum számára. Losonci Miklós Országos népművészeti pályázat Gyermekjátékok, hímzett és szőtt textíliák, használati és szobor igényű faragások, kerámiák és egyéb műfajú alkotások: hímes tojás, kovácsoltvas, bőrmunka, kékfestő stb. küldhető be arra a pályázatra, amelyet a nyíregyházi művelődésügyi szervek és intézmények a Népművelési Intézettel közösen hirdettek meg amatőr RADIOFIGYELO Mándy Iván hangjátékaiból hallhattunlk, öt nap alatt hat remek darabot. Mándy írásaiban, novelláiban, regényeiben is folytonosan „játszik” a hanggal, nála bármi megszólalhat, egy rozoga szék. ócs- íka felöltő, félpár kesztyű — tárgyaihoz természetesen hozzátartozik a hang. így hát a hangjáték számára talán mindig is otthonos műfaj volt, gondolhatnánk, ha nem ismernénk az „Előadók és társszerzők” című írásait, amelyekből kiderül, hogy ezt az otthonosságot, természetességet se adták ingyen, az ötvenes években, amikor a rádiós átdolgozások tömegével, rengeteg rutinmunkával fizetett ezért az otthonosságért „Remek munkát kaptunk! — Honnan? — A Rádiótól. — Valami Kolhoz? — Ugyan! — Traktorosok? — Víz. víz... látom, nem találja ki. ÉletT rajz, dramatizált életrajz Balassiról! Nos, mit szól?... Nagy link volt a Balassi, mindenkinek tartozott, nőknek is. Ivott, verekedett. Csuda pofa! Hanem tudja-e, hogy az apját egy pap miatt üldözték?... — Ezt írjuk meg? A pappal? — Itt kell megfogni. Világos.” Ám az efféle munkák kényszerű vállalása közben is megőrizte saját írói hangját. Ahogy írja: „De ezek a figurák mégiscsak megőrizték önmagukat. Nem lettek hűtlenek a tehetségükhöz.” Ha Mándy hűségéről beszél, annak valódi hitele van: minden írása a hűségről szól valamiképpen. Hűség a gyerekkorhoz, az apa. az anya képéhez, régi házakhoz, régi mozikhoz, vedlett tárgyakhoz, félrecsúszott emberekhez, már-már mániákus ragaszkodás mindenhez, ami megtörtént az életben. Semmi sem fölösleges az emlékeinkből, ne dobjunk el semmit — a Pesti mozik című hang játékból milyen erővel halljuk ki ezt a ragaszkodást! | Mándy akármikor fejből felsorolja a mozikat, ahová járt: Túrán, Tivoli, Eldorádó, Pátria, Roxi, Fővárosi, Főnix, pontosan fel tudja idézni a kis doboz-mozik szagát, a mozijegyek színét, a jegyszedő nénik kiabálását, az összegyűrt csokoládépapírokat. Nem hajított el semmit, gondosan őrizgette az összeragadt savanyúcukrokat, a nagyhangú hirdetéseket, a filmcsillagok mosolyát, s íme, most elénk teszi; nem rendetlen összevisszaságban, hanem pontosan, gondosan rendben tartva. Azt beszélik... Riportműsor szóbeszédekről — vasárnap délután. Ez a rendszeresen jelentkező műsor igyekszik — ha nem is elébe menni, de legalább útját állni a terjedő mendemondáknak, félfüllel hallott és félreértett információknak. Miről volt szó ezúttal? Azt beszélik, hogy aki ebben az évben, a gyermekek évében szül, hosszabb szülési szabadságot és nagyobb segélyt kap. Nem igaz, felelte a riporter kérdésére az illetékes. Azt beszélik, hogy a vívás egyre veszélyesebb sport lesz, nemrég halálos áramütés ért egy fiatal vívót a találatjelző készüléktől. Szó esett a romló húsellátásról, a lakásárak rohamos emelkedéséről is; a műsor szerkesztői valóban olyan kérdésekre kerestek megnyugtató választ vagy legalább pontos információt, amelyek a közvéleményt foglalkoztatják. Mosonyi Aliz alkotók számára. A pályázaton csak azok a művek nem szerepelhetnek, amelyek országos pályázaton már díjat nyertek, vagy kereskedelmi forgalomból ismertek. A művek 1979. május 5-ig a nyíregyházi Városi Művelődési Központ (4401 Nyíregyháza, Szab.a '»ág tér 9. Pf. 53) címére, pos Küldhetők be. A zsűri a legjo-»o alkotásokat arany, ezüst, illetve bronz fokozatú pályadíjban részesíti. A kategóriánként legjobb művek a kétévenként sorra kerülő országos pályázaton „Gránátalma” nívódíjban részesülnek. Jutalmazzák a legjobb szakköröket és azok vezetőit is. A bíráló bizottság által elfogadott munkákból 1979. júniusában kiállítást rendeznek Nyíregyházán. A pályaművek visszaküldéséről a rendező szervek legkésőbb 1979. szeptember 15-ig gondoskodnak. KI HOVÁ KÉSZÜL? Nem a szülő dönt SZIGETSZENTMÁRTONI NYOLCADIKOSOK PÁLYAVÁLASZTÁSA — Pályaválasztási propagandánk legfőbb hiányosságának azt tartom, hogy nem tudjuk kellőképpen megismertetni az általános iskolásokat a kevésbé divatos, ám a népgazdaság szempontjából rendkívül fontos szakmák szépségeivel. Határozottan érvel Buda Dénes, a KISZ Pest megyei bizottságának ifjúmunkás felelőse. Az elmúlt napokban Szigetszentmártonban, a ráckevei járás 1600 lelket számláló településén jártunk, s a helyi általános iskola egyetlen nyolcadik osztályában arra voltunk kíváncsiak, milyen tényezők befolyásolták leginkább a diákok pályaválasztását. Ragaszkodás a szülőfaluhoz A szigetszentmártoni nyolcadikosok osztályfőnöke, Farkas lmréné tíz esztendeje tanít, s abban a szerencsés helyzetben van, hogy már az első osztályban is oktatta a most pályát választó gyerekeket. Véleményét így összegezte: — Azt tapasztaltam, hogy a gyerekek pályaválasztását két tényező döntően befolyásolta. Az egyik: településünk a szigethalmi Csepel Autógyár, valamint Ráckeve vonzáskörzetében fekszik. A szakmát tanulók többsége e két helyen folytatja útját. A másik: ragaszkodnak szülőfalujukhoz, a megszokott környezethez, így jó néhányan közülük szeretnének a későbbiek során visz- szatérni, s ott kamatoztatni a másutt megszerzett tudást. Szerintem ez mindenképpen jó dolog. — Miként befolyásolták a szülők a diákok pályaválasz tását? — Legtöbbjük reálisan ítélte meg a gyerek képességeit, s azt igyekezett összhangba hozni a lehetőségekkel. Azok, akik a Csepel Autógyárban dolgoznak, úgy irányították a dolgokat, hogy ugyanoda kerüljön csemetéjük is — szakmát tanulni. Néhány esetben előfordult, hogy a szülők elérhetetlen célt tűztek ki az utód elé — ilyenkor igyekeztem meggyőzni őket hibás szemléletük tarthatatlanságáról. — S hallgattak a pedagógus szavára? — Szerencsére igen. Belátták tévedésüket — gyerekük érdekében. Szakmát tanulnak A szigetszentmártoni nyolcadikosok közül a legtöbben szakmát tanulnak; sokak ipari szakmunkásképző intézetben, néhányan pedig szakközépiskolában. Ki hová készül? Krizsán Erzsébet kereskedelmi szakmunkásképzőben folytatja tanulmányait: ha végez, előadóként a helyi ÁBC- áruházban kíván elhelyezkedni. — Naponta vásárolok, s megtetszett ez a szakma — indokolta döntését Krizsán Erzsébet. — A szüleim korábban azt szerették volna, ha gyors- és gépíró iskolába megyek, de az osztályfőnököm segítségével meggyőztem őket arról, hogy nincs semmi kedvem hozzá. Ráadásul magyarból nem a legjobbak az osztályzataim. Így pedig olyan pályára kerülök, amit magam választottam. Szívesen állok majd a pult mögé... Durucz Béla, a szigethalmi 208-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben folytatja tanulmányait: autó-motorszerelőnek készül, s ha végez, a Csepel Autógyárban szeretne dolgozni. Vajon miért? — Apám a Csepel Autóban hegesztő, anyám ugyanott betanított munkás, s mivel többször jártam már ebben a nagyüzemben, úgy gondoltam, én is megtalálhatom a számításaimat. A motorszerelés mindig közel állt hozzám, szerintem jól választottam... — S ha netán túl sokan jelentkeznek, és mondjuk helyhiány miatt nem vesznek fel, mihez kezdesz? — Azt hiszem, akkor karosszérialakatosnak jelentkezem. A szigetszentmártoni nyolcadikosok közül Horváth István az egyetlen, aki a választott szakma megszerzése után termelőszövetkezetben vagy állami gazdaságban kezdi el önálló életét. Mezőgazdasági gépszerelőnek készül. Amikor beszélgettünk, még nem döntött arról, hogy a piliscsabai Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskolában, avagy a kiskunlacházi 222-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben folytatja tanulmányait. — Odahaza azt akarták, hogy kőműves vagy szobafes- tő-mázoló legyek, mert azzal sok pénzt lehet keresni — mondta Horváth István. — Nekem egyikhez sem volt kedvem. Sokkal inkább érdekelnek a korszerű mezőgazda- sági gépek, s az osztályfőnököm javasolta, hogy ezt a pályát válasszam. Egyébként a bátyám betanított lakatos a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezetben, s tőle sokat hallottam e szakma szépségéről. Közeleg a búcsú Három pályaválasztás, három sors. Ami feltétlenül biztató: akiket megszólaltattunk, olyan szakma mesterei lesznek, amit szabad akaratukból választottak. Nem a szülői kényszer, s nem is hamis képek alapján döntöttek további életükről. Csak rajtuk múlik, boldogulnak-e néhány év múlva önálló kenyérkeresőként, megállj ák-e helyüket az életben. Falas Gábor AZ ÖSSZEFOGÁS EREJE A Tápiómente együttes nemzetközi sikere Mint arról gyorshírben beszámoltunk, a nagykátai Tápiómente együttes megnyerte a szicíliai Agrigentóban rendezett 36. nemzetközi folklórfesztivál fődíját, az Arany Obeliszket Közel félmillió néző tekintette meg háromórás színes műsorukat. Itáliában, táncaikat közvetítette az olasz televízió is, most február 23- án pénteken saját közönségüknek mutatkoznak be újra a nagykátai Bartók Béla Járási Művelődési Központban. Nagy, váratlan siker ez, különösen, ha meggondoljuk, hogy svájci, spanyol, német, olasz, kínai, argentínai, chilei, török, skót, román népművéOrgonahangverseny Vácott NAGY SIKERREL SZEREPELT MARGITTAY SÁNDOR Az Országos Filharmónia rendezésében meghirdetett bérletsorozat utolsó hangversenyeként a váci állami zeneiskolában Margittay Sándor Liszt-díjas karnagy orgonaestjére került sor, akinek sokoldalúságára jellemző: orgonaművész, karmester, korrepetitor és immár második éve a Budapest Kórus karnagya. Az orgona legszorosabb kapcsolatban a barokk zenével volt, mert ennek a kornak a dús, változatos hang- színideálját szinte tökéletesen szólaltatja meg. Ebből a zenei anyagból válogatott Margittay Sándor, műsorának összeállításakor. A kiemelkedő orgonaművész és zeneszerző dán Buxtehude- től, akinek lübeoki koncertjére Arnstadtból a fiatal Bach is elzarándokolt, az F-dúr prelúdium és fúga hangzott el. Loeillet: Air című műve a kor belga zenéjét reprezentálta, az angol orgonamuzsikát pedig Purcell pompázatos hangzású, világos szerkesztésű Trumpet Tune Air-ja képviselte. A fanfárszerű hangokat lágy dallamok kötik össze, ünnepélyes, emelkedett hangulatot árasztva. Domenico Zipoli: Versetti című darabja a Lassus-féle motetta-technika továbbfejlesztésével, stílusjegyeinek felhasználásával készült. A hat kibontott téma laza kapcsolatban áll egymással, mindegyik kis önálló egész. Daquin francia karácsonyi éneke, majd Vivaldi vonószenekarra írt A-moll concertó- jának Bach által készített orgonaátirata hangzott fel. Az előadóművész itt adósunk maradt a második tételből áradó érzelmekkel. Margittay Sándor az orgona legnagyobb mesterének, Johann Sebastian Bachnak szentelte az est hátralevő részét A zeneszerző fiatalkori darabján, az E-moll prelúdium és fúgán (BWV 533) még Buxtehude hatása érződik. Az azonos zenei tőről fakadó prelúdium és fúga téma kidolgozottságával, tiszta előadásmódjával hatott. A karácsonyra szánt F-dúr Pastorale (BWV 590) meghitt hangulatot árasztott, főleg a sodró erejű negyedik rész szerzett művészi élményt. A szintén ifjúkori C-dúr prelúdium és fúga (BWV 531) pompás fanfárszerű pedálszólóval kezdődik. Nagyszerű indítás után erőt és karaktert sugárzó, lendületes előadásban hangzott el a darab. Két karácsonyi és egy húsvéti koráldallamhoz írt korál- előjáték következett, majd méltó befejezésként a D-moll toccata és fúga (BWV 565). A legismertebb Bach orgonamű méltó tolmácsolása is bizonyította: Margittay Sándorhoz közelebb állnak az erős érzelmi töltésű zeneszámok, az erő és dinamizmus, a szenvedélyek. Fenség és öröm, villámlás és mennydörgés hűséges tolmácsolója volt. Az est második részét éreztük maradéktalanul a sajátjának — és itt nyújtott a legtöbbet hallgatóinak is. A hangverseny sikere, a nagyszámú közönség, a váci zeneiskola alig kétéves, kitűnő hangzású orgonája további koncerteket vár. Hajós Anna székét előztek meg. Az összefogás csöndes diadala már közismert, mégis azt kérdezem Chmely Ödöntől, a Tápiómente együttes menedzserétől, hogyan jutottak ide? „ — „1969-ben alakult Nagy- kátán a szövetkezeti együttes a SZÖVOSZ nagykátai, ceglédi, gödöllői egységeinek cselekvő támogatásával. Otthonunk a Bartók Béla Járási Művelődési Központ lett, segítette munkánk rendszeresen és folyamatosan a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár is. Jelenleg csak a ruhák értéke meghaladja az egymillió forintot, de nem ez a lényeg. Hetente három próbát tartunk évek óta Dómján Lajos művészeti vezetőnk irányításával, az, hogy az énekkar, tánckar és a zenészek között tanárokat, tsz-dolgozókat, cigánymuzsikusokat és járás, bírót egyaránt találunk. Együtt dolgoznak; fáradhatatlanul, önzetlenül. Nem véletlen az eredmény. Tápiósze- léről, Szentmártonkátáról, Tá- piószecsőről, Tápióságról és Nagykátáról verbuválódott a nyolcvanas létszámú együttes.” S mégis, miben látja az agrigentói siker nyitját, mi emelte a legmagasabbra az ő művészetüket? „A zsűri véleményét ismétlem. A Tápiómente együttes tökéletes mozgásával, hiteles folklór hátterével vált ki a többiek közül. Ezt a nemzetközi döntést igazolta a közönség is, mely elbűvölten néz. te az ostoros pásztortáncot, kalotaszegi csujogatót, dobozi csárdást és a kalocsai páros táncot. Nézte, s a zenekarral együtt dobolta a ritmust” Megindultan gratulálunk azzal a tiszta szándékkal, hogy a nagykátai példa nyomán erősödjön a lelkesedés Pest megye valahány tájegységén, mert a szellemi és anyagi forrás biztosított; népünk tehetsége és társadalmunk művészetpártolása. L. M.
