Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)

1979-02-21 / 43. szám

1979. FEBRUAR 21., SZERDA ’xMHa» Vasi tus Károlyra emlékeztek Vántus Károly, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, , a KMP alapító tagja születésé­nek 100. évfordulója alkal­mából kedden koszorúzási ün­nepséget rendeztek a Mező Imre úti temető Munkásmoz­galmi Panteonjában. Vántus Károly emléktáblá­ját az MSZMP Központi Bi­zottsága nevében Sándor Jó­zsef és Somogyi Miklós, a KB tagjai, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete képviseletében Czeczei György és Köböl Jó­zsef, a szakszervezet központi vezetőségének tagjai koszorúz- ták' meg. Az ünnepségen részt vettek Vántus Károly hozzátar­tozói, volt harcostársai is. Földek felett a helikopter Országszerte megkezdte munkáját a budaörsi Repülőgépes Növényvédő Szolgálat A repülőgépek és a helikopterek a gabonaföldeket fejtrágyázzák. Ä megoldás kulcsa: a «topán Friss kenyér, feh&fféie pékáru Fogyókúra ide, egészséges táplálkozás oda, tavaly csak­nem 8 ezer tonna kenyeret fogyasztottunk el a megyé­ben. Ebben a magyaros kony­ha a „főbűnös”, hiszen a bő- levű pörkölthöz, a csípős házi­kolbászhoz, vagy a könnyfa­kasztó lecsóhoz nagyon jól­esik egy-egy szelet kenyér — különösen, ha a héja ropogós és a belseje puha. Csakúgy, mint a jó bornak, a jó ke­nyérnek sem kell cégér. Az ízletes, gusztusos pékáru min­dig gyorsan elkel, míg a ke­letien, sápadt, esetleg égett kenyér sokszor nyakán marad a kereskedelemnek. Javult a minőség A sütőipar nincs könnyű helyzetben, ugyanis napról napra vizsgáznia kell. A „vizsgák” sikereiről, nehézsé­geiről kérdezem Bartos Lász- lónét, a Pest megyei Tanács élelmezésügyi csoportvezető­jét — A „vizsgák” nagy része sikeres. A Fővárosi Élelmi­szerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet felmérései szerint egy­re kevesebb a minőségi kifo­gás. Az is igaz, hogy néhány „tantárgyban” még jócskán akad pótolnivaló. — Például? — Megyénk három tanácsi1 sütőipari vállalata, tizenhá­rom termelőszövetkezeti és harmincnyolc magánpéksége gondoskodik az egyenletes ke­nyér- és péksütemény-ellátás­ról. A nagy kapacitás ellenére a nyári csúcsidőszakban meg­növekednek a gondjaink, ugyanis lehetetlen a várható igényeket pontosan felbecsül­ni. Ha hirtelen változik az idő, az egyik napról a másikra — több tízezer emberrel többet (vagy kevesebbet) kell sütő­iparunknak ellátnia. Az utób­bi években, ha ritkán is, de előfordult, hogy egy-egy szom­baton a vártnál több turista érkezett a Dunakanyarba és ennek következtében néhány üzletben már délelőtt elfo­gyott a kenyér. Máskor vi­szont — váratlan eső, vihar hatására — több mázsa szá­radt meg a raktárakban. — A megoldás kulcsszava: a citopán. Ez olyan sütőipari segédanyag, amely alaposan meggyorsítja a kenyér elkészí­tését és késlelteti a friss ter­mék elöregedését. A citopán bevezetése révén a pékek péntek éjjel több kenyeret süthetnek, mint amennyi elő­reláthatóan szombaton keli. Figyelem az igényekre Az így elkészült tartalék — ha szombaton nem növekedett meg hirtelen a kereslet — hétfőn még mindig kiválóan fogyasztható. Az is előfordul­hat azonban, hogy a tartalék­kenyér is elfogy. Ebben az esetben a citopán segítségével három-négy óra alatt fel lehet tölteni az üzletek polcait. A kielégítő kenyérellátást az is elősegíti — és ez pénzbe sem kerül —, ha az üzletve­zetők gyorsan reagálnak a várható igényváltozásra és en­nek megfelelően rendelik meg a másnapi árut. — Elsősorban szombaton­ként, néhány Pest megyei szaküzlet előtt olyan hosszú sor van, hogy nem egy mozi­pénztáros is megirigyelhetné. A várakozók sokasága — az adott boltban kapható pékáru dicsérete mellett — azt is jel­zi, hogy a kenyér minősége nem mindenütt egyforma. Korszerű berendezések — Ennek egyik oka az, hogy a megyei sütőipar nem ren­delkezik még mindenütt meg­felelő gépekkel, berendezé­sekkel. A korszerű kemencék, feldolgozó gépek — amelye­ket elsősorban a Szovjetunió­ból és Lengyelországból im­portálunk —, komoly összege­ket emésztenek fel, de ennek ellenére állandóan javítjuk sütőiparunk gép- és kemence­állományát. így például előre­láthatóan áprilisban jutunk el a fejlesztési folyamat követ­kező fontos állomásához: Ér­den — az országban először — három alagútkemence műkö­dik majd egy üzemen belül. Természetesen a legjobb mi­nőségű kenyér is elveszti csá­bító hatását, ha a szállítás és a tárolás során összelapítják, héját megsértik. Ugyancsak sok gond forrása a munkaerőhiány. A megyei Népfrontvita az érdekeltségről Az érdekeltségi szabályozó rendszer és az új gazdasági kö­vetelmények összehangolásá­ról tartottak vitát a Hazafias Népfront gazdaságpolitikai bi­zottságának keddi tanácskozá­sán. Párt- és kormányhatároza­tok biztosítják, hogy társadal­munkban az anyagi elismerés i.z eredményekben kifejeződő asznos társadalmi tevékeny­éghez igazodjék — szögezte ie itaindítójában Márton János, a bizottság elnöke. A döntő­iek több éves munkával elő- -.észítve — az érdekeltségi sza­bályozó rendszer gyökeres to­vábbfejlesztését írják elő. A gondosan kidolgozott elvek az 1980-as években válnak gaz­daságpolitikai gyakorlattá. A népfront megyei, városi, községi és körzeti bizottságai összegyűjtik és értékelik a la­kosságnak az érdekeltségi rendszer továbbfejlesztését szolgáló javaslatait. A fóru­mokon is arra törekednek, hogy a dolgozók ne csak egyetértsenek a munka sze­rinti elosztás elvével, hanem a végrehajtás gyakorlatában cselekvőén együtt is működ­jenek. A jövőben növelni kell a lakossági jövedelmeknek a munkateljesítménytől függő arányát, s a bérekben az eddi­ginél erőteljesebben kell tük­röződnie annak, hogy valaki másoknál többet és jobban dol­gozik. Ma ugyanis az átlagos­nál nagyobb munkaképességű dolgozók — mivel állandó munkahelyükön nem kifizető­dő a teljes „erőbedobás” — ezen kívül is vállalnak mun­kát. sütőiparban a szükségesnél 20—25 százalékkal kevesebb szak- és segédmunkás dolgo­zik. A szakma vonzerejét ért­hetően csökkenti a kedvezőt­len munkabeosztás, a sok túl­óra. A meglevő berendezésekkel és létszámmal fennakadás nélkül, folyamatosan biztosí­tani tudjuk a megye kenyér-, kifli- és zsemleellátását. Zsúrkenyeret, zsemlekenyeret, szegedi cipót és óriás kiflit azonban jelenleg csak korlá­tozott mennyiségben tudunk előállítani. — Az elmúlt két évben vi­szont az új kenyérfajták is megjelentek a megyében. Ho­gyan fogadták a vásárlók a rozskenyeret és a burgonyás kenyeret? Bővülő választék — Rozsból kétféle kenyér készül Pest megyében, mind a kettő magas vitamintartalma miatt hamar népszerű lett. A másik újdonság, az ízletes burgonyás kenyér. Kenyérter­melésünk tíz százaléka készül már burgonyapehelyből. Ezt a mennyiséget egyelőre nem tudjuk növelni, noha igény lenne rá. Pelyhesítő üzem nincs az országban, így a bur- gonyapelyhet is importálni kelL — És ml a helyzet a finom­pékáruval ? — Hosszú éveken át nem tudtunk elegendőt készíteni. Ma már viszont ott tartunk, hogy jóval többet tudna ter­melni a sütőipar ilyen áruból, ha a kereskedelem többet ren­delne. A kora délutáni sütésű túróst, pogácsát, kakaós csi­gát a pékségek még aznap délután szállíthatnák, így a vásárlók már vacsorára fo­gyaszthatnának ezekből a fi­nomságokból. A kereskedelem azonban csak másnap hajnal­ban hajlandó fogadni a finom- pékárut Serényi János I assan már hazajárok a kiskunlacházi Petőfi Ter­melőszövetkezetbe. Legemlé­kezetesebb találkozásom - ta­valy nyáron történt Fejérdy Győző elnökkel és Füstös An­tal párttitkárral. Erdélyi Zol­tánná írt levelet a rádiónak az egyik hetényegyházi tanyá­ról. Segítséget kért: évek óta béna, nyugdíja alacsony, ki sem tud mozdulni a házból, mert nem jut pénze rokkant- kocsira. Nem késett a segítség, a szövetkezet Ady Endre és Dó­zsa György szocialista brigád­ja néhány nap alatt elkészí­tette az összecsukható beteg­kocsit. Magam is ott voltam, amikor egy hatalmas virág­csokor kíséretében átadták ne­ki, s kikárikázott az udvarra. A történet a napokban a szövetkezet zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlésén ju­tott ismét eszembe. Bebizonyo­sodott, nem csupán a nyilvá­nosságnak szóló, magamutoga­tó tett volt az akkori gyors se­gítség, hanem mindennapi gyakorlat. Most is egyperces néma felállással adóztak azok­Egyszerű szavak erejével Mint lapunk első és második oldalán hírül adjuk, egyre erőteljesebb világszerte és hazánkban a felhábo­rodás a Vietnam elleni kínai agresszióval szemben. Tegnap Pest megyében is újabb gyűléseken adtak hangot tiltakozásuknak az üzemek, intézmények dolgozói, szo­lidaritást vállalva a vietnami néppel. Gyűlés volt a többi közt a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár pomazi gyaraban, Dunakeszin a konzervgyárban, a járműjavítóban, a ház­gyárban, Budaörsön a Sasad Tsz-ben, Nagykatan a 'te­lefongyár üzemében, a Damjanich Gimnáziumban, Ta- plöszeién a Kohászati Gyárépítő Vállalat üzemeben, Monoron az Állami Gazdaságban, Pilisen a hizlaldában. Maglódon az ISG gyárában, Üllőn az iskolában. Hosszan sorolhatnánk, hány Pest megyei varosból, községből küldtek táviratokat a budapesti kínai, illetve a vietnami nagykövetségre, kifejezve tiltakozásukat,__ illetve szolida­ritásukat. A továbbiakban három gyűles hangulatai idézzük. A SZOMBATI ESEMÉNYEK felkavarták a Gyömrői Ruha­ipari Szövetkezet varrodáját is. A gépek közt elült a vi­dám csivitelés, előbb halk volt a megdöbbenés, majd egy­re hangosabb felháborodás töl­tötte be a termeket, hogy na­pokra elűzze a máskor szoká­sos témákat, háztartást^ gyer­meknevelést, apró-cseprő ügye. két. Volt, aki remélte, hétfő­re helyreáll a rend azon a távoli határon, s nem ma­rad más, csak annyi, mint foszlott emlék egy rossz álom után. Nem így lett. Már négy napja dúlják Vietnam föld­jét a kínai tankok, alighogy behegedt bomba ütötte sebei­re újabb bombák hullanak, s folyik a vér, hős katonák vé­delmezik ismét ellenséges tűzben sokat szenvedett or­szágukat. S ezekben a napok­ban itt a varrodában is egy­re többször röppent géptől-gé- pig a szó: felelősség. Milyen jogon próbálja veszélyeztetni Peking a világ békéjét? Mit akar tulajdonképpen? Ahogy ezelőtt sem hagytuk magá­ra a szabadságáért küzdő vietnami népet, most is mel­lé állunk. S mit tesz vajon az agresszor az egész világ el­len? Szó szót követett, míg elérkezett az alkalom, s han­got adtak hivatalosan is til­takozásuknak a szövetkezet munkásai. — Asszonyok, ha tíz percre abbahagyjuk a munkát, észre sem vesszük, ráverhetünk a műszak végéig! Fogalmazzuk meg a mondandónkat! És szólt a hangosbemondó: Lengyelné elvtársat kérjük jöjjön az irodába! És Len­gyelné Sztunga Mária, a szö­vetkezet pártalapszervezetének titkára egyetértve az elhatá­rozással már hívta is az elnö­szág békéjét is veszélyeztető kínai döntés ellen, határozot­tan jelentjük ki, Vietnam mel­lett állunk, mélységes együtt­érzéssel. Amikor Bata János, a szö­vetkezet elnöke a magyar kor­mány nyilatkozatát ismertette, mozgolódás támadt a terem­ben, helyeselve kiáltottak köz­be az asszonyok. Különösen az idősebbek hangja jött meg: Elég volt a háborúból! Tud­juk milyen, nem kérünk be. lőle, de ne sújtson más népet se! Aztán összeállt a távirat szövege, amelyet a Kínai Nép_ köztársaság nagykövetségének címeztek, Budapestre: „Tilta­kozunk a vietnami néppel szemben indított fegyveres ag­resszív támadás ellen mely durván sérti az ENSZ alapok­mányát, veszélyezteti a népek biztonságát. Követeljük, hogy Kína haladéktalanul szüntes­sen meg mindenfajta ag­ressziót, vonja ki csapatait a Vietnami Szocialista Köztár­saság területéről!” S föladtak egy másik táv­iratot is, a Vietnami Szocia­lista Köztársaság budapesti nagykövetségének, melyben teljes támogatásukról biztosí­tották a vietnami népet és kormányát. JÓL MEGFÉRT tegnap dél­után a lakatosok olajfoltos, vasreszeléktől fénylő ruhája mellett a vecsési Ferihegy Tsz Péteri üzemegységében a sa­vanyítóüzem asszonyainak fe­hér köpenyes serege. Szenyán Elek titkár szavát lesték egyet_ értéssel, aki a közös gazdaság 2. számú pártalapszervezete, illetve az egész tagság nevé­ben fogalmazott: — Mélységesen megvetjük a kínai agressziót, együttérzünk a sokat szenvedett vietnami néppel. Mondjuk ki hát, amit napok óta érlelgetünk itt a műhelyekben: Kína vonuljon vissza határai mögé azonnal, szüntessen be mindenféle fegyvercsörtető akciót, rendel­je haza tankjait, repülőgépeit, katonáit, legyen béke, ne fe­nyegesse a világ biztonságát ilyen szégyenteljes agresszió! Nem politikusok jöttek itt se össze. Egyszerű szavú mun­kásemberek támasztották a satupadot, fejkendős paraszt­asszonyok ejtették ölükbe a kezüket Nem voltak szónok­latok. Az első percek némasá­ga mindennél többet mon­dott Kemény férfiarcok, ag­gódó, szinte könnyező asszony- szemeik fordultak a párttitkár felé, a kezek egyszerre len­dültek magasba: elfogadjuk a távirat szövegét De azonnal küldjétek! Vecsésen, a VIZÉP földmun­kagép javító üzemének nagy szerelőcsarnokában girbe-gur- ba betűk egy karton táblán: Veled vagyunk, Vietnam! Tóth Pál, az üzem pártalapszerve- zetének titkára egy összegön­gyölt hemyótalpra kapaszko­dott, hogy hangja eljusson a gyűlés majd kétszáz résztve­vőjének mindegyikéhez: — A világ haladó közvéle­ményével együtt ugyanúgy Vietnam népe mellett állunk, mint korábbi honvédő hábo­rúiban. Tűrhetetlen, határo­zottan elítélendő az az ese­mény, ami szombaton renget­te meg az indokínai térség alighogy megállapodott nyu­galmát Válaszunk erre csak egy lehet; takarodjanak az ag- resszorok Vietnam földjéről! A TÁVIRATOK innen is el­indultak Budapestre. A gyű­lés befejeztével csoportok fog­ták körbe Viola Ágoston igazgatót, Nagy Istvánt, a nagyközségi pártbizottság tit­kárát. Tegnap délután nem volt olyan sietős elhagyni a csarnokot a műszak végén. Bálint Ibolya A melléktermék sokat ér A kukoricaszárai is be keli takarítani köt, s mire gyűlésteremmé vált a nagy varroda, odaért a nagyközségi pártbizottság tit­kára, Tarsoly Lajos is. ELŐSZÖR Lengyelné szólt a résztvevőkhöz: —■ Az egész szocialista világ, az egész haladó emberiség megdöbbenéssel vette tudo­másul az agresszív kínai lé­pést. Most elmondjuk mi is: nem akarjuk, hogy újból szen­vedjenek a vietnami gyerekek, míg apjuk, anyjuk ismét ki­zökkentve békés munkájából fegyvert ragadni kényszerül a haza védelmében. Nem aka­runk háborút! Tiltakozunk minden erőnkkel a többi or­Emberség, nak emlékére, akik a legutóbbi közgyűlés óta eltávoztak az élők sorából, s akik két kezük munkájával segítették tovább gazdagodni a szövetkezetét. De érdemes lett volna fény­képeken megörökíteni az ala­pító tagok, a gazdaság nyugdí­jas öregjeinek arckifejezését, amikor Fejérdy Győző az őket méltán megillető tisztelettel és szeretettel mondott köszönetét áldozatos munkásságukért. A kemény munka, a szorga­lom, s az emberség azok a tu­lajdonságok, amelyek miatt oly sok tisztelője, barátja van a gazdaság dolgozóinak. Falu­végi Lajos pénzügyminiszter washingtoni tárgyalásairól kül­dött üdvözlő táviratot. Ugyan­csak ily módon gratulált dr. Novak Béla országgyűlési képviselő és dr. Honthy János rendőr vezérőrnagy, a Pest megyei Rendőrfőkapitányság vezetője. Melléktermék. A szó diva­tossá válása előtt inkább az egyszerűbb, a hulladék vagy a szemét nevet viselte, sejtetve, hogy sorsa előbb-utóbb az enyészet lesz. Rendre ki is módoltuk, mikép­pen lehet értékes „értéktelensé­geinktől” leggyorsabban meg­szabadulni. Takarmányhiányos időket kellett megérnünk, hogy rájöjjünk: szükség van a búza, a tengeri földeken maradt szárára is. Mindezt csupán azért hoz­zuk szóba, mert egyik neveze­tes, agrár szakemberek szá­mára rendezett tanácskozá­sunk szünetében — oly sok más folyosótéma között — szorgalom Ki is érdemelte a tagság az elismerést. A valamivel több ! mint kétezer hektár földön, a nyugdíjasokat, járadékosokat és az állandó alkalmazottakat is számítva, a 756 ember sike­res esztendőt zárt. A tej hozam 3327 liter, a háztájiból szár­mazó jövedelmeket nem szá­mítva, az átlagos kereset 4 ezer 146 forint. A termelési ér­ték 134 millió forint, s bár a tervezett nyereségtől elmarad­tak, nincs okuk a szégyenke­zésre, hiszen a kár java az időjárás számlájára írható. A termelőszövetkezet sike­reihez hozzájárultak a szentr endrei Kossuth Katonai Főis­kola hallgatói és a kecskeméti katonák is. Nekik is köszöne­tét mondott az elnöki beszá­moló, mint ahogy a katonák is elmondták: ha a szükség úgy hozza, ezután is szívesen jön- i nek ide dolgozni. Mártinké Károly I , megemlítette valaki, hogy i több téeszben fogytán van az ' alom. S ha nem akarja tehe­neit a meztelen földön fektet- I ni, a szomszédból kényszerül j néhány tonna szalmát vásá- ! rolni. Az is megtörtén- [ hét, a kérdéses szövetkezet- j nek rosszak a földjei, keve- ! sebb gabonafélét termeszt, I mint amit az állattartás igé­nyel. így azután az illetékes állami szervek felhívása elle­nére is akadt szövetkezet, ahol nem kezelték a kérdést súlyának, a szalmát gazdasági fontosságának megfelelően. Az idei kemény tél, no meg a fogyasztás ökonómiája, ezért aztán S.-n is alaposan kiürí­tette a szérűt. Szerencsére a nagyüzemek többsége a már megtermelt növényeknek nemcsak a kalászára, hanem azok hordozójára is jobban ügyelt. Messze még a nyár. A veté­sek is csak jóval később kap­nak majd lábra, indulnak bok- rosodásnak a téli fagyok után. j Nem tudjuk, mit hoz a július : —augusztus, könnyebb dol- guk lesz-e a kombájnok veze- | tőinek, mint tavaly. A nö- ; vényt nevelő emberre azon- i ban többnyire az optimizmus jellemző. Hisz abban, hogy a fagy nem gyötri meg túlsá­gosan az őszieket, a május sok esőt ad és lesz elegendő nap­sütés a Pé.ter-Pált követő he­tekben. Az időjárás — ezt a mező­gazdászok tudják a legjobban — mindmáig befolyásolhatat- lannak bizonyult. Szeretnénk azt, ha idén, a melléktermé­kek elvesztéséből adódó kár csökkenne, s az erre buzdító, a népgazdaság és a termelő- szövetkezetek hasznát egy­aránt szolgáló felhívások, nem bizonyulnának üres szalma- cséplésnek. V. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents