Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
1979. FEBRUÁR 18., VASÁRNAP 5 Műszaki intézet Megbízatás iizemfejlesztésre Harminc kisebb-nagyobb üzemfejlesztési feladatot oldottak meg tavaly a MÉM Műszaki Intézet mérnöki irodái. A sárréti Magyar—Szovjet Barátság. Tsz részére például elkészítették a 3 ezer tonnás napraforgó-tároló gépészeti tervét. A Gsongrád megyei Zöldért a dughagyma- tároló üzemének, a Nagykőrösi Konzervgyár vöröshagyma és egyéb zöldségféléket feldolgozó telepének gépészeti tervezésével bízta meg az intézetet A gy őrszen ti váni Lenin Tsz-ben a tenyésztőjás-termelő telep technológiáját alakították ki. Például Diósdon Nyugdíjasok-hasznos munkában Az országos tapasztalatokhoz hasonlóan Pest megyében is egyre nagyobb társadalmi jelentőséget nyert a még munkaképes nyugdíjasok foglalkoztatása, aktív részvétele a termelésben. Szinte nélkülözhetetlen munkaerőt pótolnak ugyan, mint takarítók, éjjeliőrök, portások, de szívesebben dolgoznak eredeti szakmájukban — s gazdasági érdekük is, hogy így legyen. Különösen az olyan szakmákban, amelyek nem követelnek nagyobb fizikai erőt. Az asztalosok, műszerészek, lakatosok — ha egészségi állapotuk engedi — részmunkaidőben is komoly értékeket hoznak létre. A nyugdíjasok foglalkoztatását illetően általában pozitív tapasztalatai vannak a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának. Ám vannak olyan vállalatok, amelyeknél — helytelen szemlélet következtében — a nyugdíjasok bevonását csupán szociálpolitikai ügynek tekintik. Nem fordítanak kellő figyelmet a vállalati és az egyéni érdek összhangjára, nem tárják fel tervszerűen, következetesen a nyugdíjasok foglalkoztatásában rejlő lehetőségeket Törökbálinton, a Mechanikai Művekben, Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál és Diósdon a csapágygyárban például követendő, ahogyan a nyugdíjasokkal foglalkoznak, amint arra törekednek, hogy a termelés szempontjából hasznos munkába vonják be őket elsősorban. Biztos alapról lépnek tovább A Dobosi Nyomda kommunistáinak cselekvési programja Gondos és rendezett a Da- basi Nyomda környezete. Az üzem irodájának betonépülete messziről látszik, kiemelkedik a falusi házak egymásutánjából. Tíz évvel ezelőtt, amikor még formálódott a mostani üzem, sokan kétkedtek, mondván: nem könnyű meghonosítani itt a mezőgazdasági munkához szokott emberek között a percre beosztott pontos és tervszerű tevékenységet követelő ipari termelést. Sok igazság volt ebben. Nehéz feladatot jelentett a nyomda felépítése, amely azonban egyenletesen fejlődött az elmúlt években. Igazolja ezt az is, hogy a nyomdaipari vállalatok közötti versenyben számos szép sikert értek el az üzem dolgozói. A munkások mégis azt Vallják: mindez csak jó alapot teremtett a további eredményesebb munkához. A párt- szervezet beszámoló taggyűlésén számos javaslat és ötlet hangzott el, amelyet jól tükröz az üzem kommunistáinak gazdaságpolitikai cselekvési programja. Belső tartalékokkal (A cselekvési programból: Az 1979-es év feladatainak megvalósításában továbbra is nagy a feladata a pártszervezet minden tagjának, különösen a kommunista gazdasági vezetőknek, akiktől elvárjuk a példamutató politikai és gazdasági munkát.) — Az idei évben több és felelősségteljesebb a feladatunk — mondja Kondics István, a termelési osztály megbízott vezetője, a nyomdabeli pártalapszervezet titkára. — Nem tervezünk nagyszabású fejlesztéseket, a célunk inkább az, hogy e valóban modern üzemben jobb munkaszervezéssel, a minőség, a fegyelem javításával segítsük feladataink megvalósítását. Idén 3600 tonna terméket állítunk elő, s ez közel 200 tonnával több a tavalyinál. Tankönyvből 1300—1400 tonnát, ifjúsági könyvekből 1400—1500 tonnát állítottunk elő. A fennmaradó mennyiséget a szépirodalmi alkotások teszik ki. Idén az árbevételünk a tervek szerint 181,4 millió forintnyi lesz, s ebből 38 millió forint a nyereség. Mindezek jól érzékeltetik, hogy céljainkat csak akkor érhetjük el, ha jobban és következetesebben hasznosítjuk belső tartalékainkat. Együttműködve (A termelés szervezésének javítására az idei évben programcsoportot alakítunk ki, új lehetőséget teremtünk az anyaggazdálkodás körültekintőbbé tételére. Megvizsgáljuk a készletnormák kialakításá- nek rendszerét — idézet a cselekvési programból.) — Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fiatal üzemben a korábbi években az elsődleges feladatnak a megfelelő termelési nagyságrend kialakítását tartottuk. Most már azok az üzemszervezési tényezők kerülnek előtérbe, amelyek a munka gördülékenyebbé tételét, a jobb munka tebb munkát teszik lehetővé. — Munkaszervezési kérdés, ám mégis több ennél az anyaggazdálkodás helyzete. Korábban raktározási nehézségeink voltak. Előfordult, hogy egyes üzemrészek hiába igényelték a szükséges anyagokat, az volt a válasz: az éppen nincs. Később kiderült, hogy mégis van. Mindez persze kieséseket okozott. A készletgazdálkodásról is megemlítenék egy jellemző példát. Ha januárra rendelek bizonyos mennyiségű alapanyagot — üzemünk esetében papírt — akkor számíthatok a határidő eltolódására —, pontosabban márciusra vagy még későbbre. Ha a raktározási nehézségek miatt kevés a készletem, akkor ez könnyen azzal járhat, hogy egyes gépeket vagy gépsorokat kénytelen vagyok leállítani. Az a célunk, hogy megfelelő együttműködést alakítsunk ki partnerünkkel, a papíripari vállalattal. Ösztönzik a dolgozókat (Kivonat az üzemi cselekvési programból: Továbbra is a napi feladatok közé tartozik a selejtmentesebb termelés megteremtése, a kapacitások ésszerűbb kihasználása, a munkafegyelem további megszilárdítása, a késések csökkentése.) — Olyan célok ezek, amelyekhez az egész kollektíva segítségére van szükségünk — mondja a pártalapszervezet titkára. — A jobb munkára akarjuk ösztönözni dolgozóinkat a teljesítménybérezés további kiszélesítésével. A kötészetünkben például létszám- hiány miatt csak most foghattunk hozzá ahhoz, hogy — főként a gépeken dolgozóknál — bevezessük a normákat. Ha ez megtörténik, akkor üzemünk dolgozóinak 70—75 százaléka dolgozik majd normában. — Elmondhatjuk: javult a munkafegyelem az üzemben. Az elmúlt évben például csupán 4—5 alkalommal kellett fegyelmi eljárást indítani. Korábban a fegyelmezetlenségek egyik fő oka az ittasság volt, tavaly már úgyszólván nem fordult elő. Gondot okoznak a késések. Az elmúlt évben több, mint 90 esetben fordult elő, emiatt a kiesett órák száma elég tetemes volt. — A cselekvési programban foglaltak végrehajtásában 38 párttagunkon kívül számítunk 20 szocialista brigádunk 254 dolgozójára is. Az elmúlt időszakban már többször bizonyították, hogy számíthatunk támogatásukra. Legutóbb például egy tatárszentgyörgyi családot segített úgyszólván az üzem egész kollektívája. Egy mozgássérült házaspárról és kisgyermekükről volt szó, akiknek a tatárszentgyörgyi tanács adta rossz állapotban levő épületét tették lakhatóvá és otthonossá. Tavalyi kommunista szombatjainkon nemcsak az üzem feladatainak megvalósítása volt a cél, hanem 34 ezer forintot átutaltunk a nagyközségi tanácsnak óvodaépítésre. Virág Ferenc Nők - férfimunkán Darut vezetnek, betont kevernek Vagy hat méter magasból pillant le ránk, aztán integet is. A daru lassú méltósággal siklik a fejünk fölött, emelni valóért indul. — Ő az első női darukezelőnk, megtörtük a férfiak egyeduralmát nálunk — mondja Varga Ferencné, a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárának személyzeti és oktatási osztály- vezetője. — Természetesen főként a szükség vitt rá bennünket is, hogy nőket képezzünk ki férfimunkára. A gyár első szakmunkás- képző tanfolyamát 1975-ben szervezték. Ma is sikerként emlegetik, hogy a húsz jelentkező közül egy sem gondolta meg magát. Valamennyien megszerezték a betonelem- gyártó szakmunkás-bizonyítványt. Arra pedig különösen büszkék, hogy tízen a gyengébb nemhez tartoztak. Nem kellett harcolni Egyikük, Papp Lászióné, a feszített betoncsőhöz nélkülözhetetlen, úgynevezett távtartó léceket készíti éppen. — Higgye el, sokan nem nézték ki belőlem, hogy végig bírom a két évet — meséli. — De én nem hagytam magam. Tulajdonképpen mindig is szerettem volna tanulni, csak nem volt rá módom. Debrecenhez közel, egy kis faluban laktak a szüleim, féltettek beengedni a városba, diáknak. Később férjhez mentem, itt telepedtünk le Szentendrén, jöttek a gyerekek. Valami nosztalgia maradt bennem a tanulás iránt, ezért kaptam az alkalmon, amikor kérdezték: nincs-e kedvem ahhoz, hogy szakmunkás legyek. Igaz, nem volt rövid az a két év, és könnyű sem, de a férjem sokat segített. Jólesett a biztatása is. Csuda jó érzés, hogy ismerem a munkafolyamatokat, a teljes betongyártást, s nemcsak egy aprócska részműveletet az egészből. Voltam én már a keverőüzemben és a hídgerendakészítőben is, és igyekeztem, hogy elégedettek legyenek velem. Elégedett tehát Papp Lász- lóné. Amikor befejezte a szakmunkásképzőt, tízszázalékos órabéremelést kapott. Most január elsejétől pedig újabb 1,50 forinttal növelték a személyi órabérét, s így már eléri a 14 forintot. Miután teljesítménybérben dolgozik, többet keres, mint sok férfi. Órabére felmegy 15—16 forintra. Elégedetten jegyzi meg, hogy évek óta szakszervezeti bizalmi, de nem kellett harcolnia az egyenlő munkáért — egyenCsodabogár a telepen A visegrádi könyvesboltban Kalotai Árpádné boltvezető sajnálkozva jegyezte meg: — Most nagyon kevés minikönyvünk van, de jöjjön visz- sza két hét múlva, akkor lesz egy valódi ritkaság: Karinthy Fricike Az emberke tragédiája című műve jelenik meg. Még én sem láttam, csak annyit tudok, hogy egy gépkocsivezető illusztrálta. Másnap a Visegrád—Lepen- ce völgy felé vezető úton azon gondolkodom, hogyan lesz egy grafikusból gépkocsivezető? Vagy talán fordítva? Gépkocsivezetőből grafikus? Néhány perc múlva magas, vékony, jól öltözött, igazi mai fiatalember mutatkozik be a Pilisi Parkerdőgazdaság fafeldolgozójában: — Bognár Géza vagyok. Most jöttem meg Pestről. Nagyon rossz utam volt — mutat a kicsit távolabb álló teherautóra. Az egyik irodában nyugod- tabb körülmények között folytatjuk az ismerkedést, a valóban gépkocsivezető grafikussal. örül az ismerkedésnek, hiszen élete első, igazán jelentős munkáját mutathatja meg, Az emberke tragédiáját, Madách Imrike után Istenkéről, Ádámkáról és Luci Ferkóról. Míg az apró könyvecskét nétzervezést és a fegyelmezet- zegetem, magáról mesél. — Az én igazi szakmám nem gépkocsivezetés, hanem aranyművesség. Pesten kellett volna dolgoznom, és így a családomtól távol albérletben élnem. Kisfiam most négyhónapos. Nem tudtam mást csinálni, itt a gazdaságnál vállaltam munkát. Az aranyművességről természetesen nem mondtam le, otthon még ma is sokat barkácsolok. Aranyműves oktatóm, Grassely lstvánné felfigyelt arra, hogy jól rajzolok. Megismertetett férjével, aki a Zrínyi Nyomda egyik vezetője. Közösen patronálgat- tak. Végül kaptam egy ajánlatot, olvassam el Karinthy munkáját és próbáljak hozzá rajzokat készíteni... A humorosan, szatirikusán átírt „tragédia” illusztrációinak elkészítése végül is nem volt köny- nyű feladat. Sokáig dolgoztam a figurákon, míg végre eljutottam a végleges formához. Elkészültem a rajzokkal, megnézte egy bizottság és — büszke vagyok rá — minden javítás, változtatás nélkül elfogadta. Hihetetlenül rövid idő, egy hónap alatt el is készült a könyv. Az impresszumban ez olvasható: Ez a kötet az Üj Idők Irodalmi Intézet RT (Singer és Wolfner 1946) kiadása nyomán készült a Zrínyi Nyomda könyvbarátainak szerkesztésében és gondozásában, 600 számozott példányban, társadalmi munkában. — Pici a könyv — folytatja Bognár Géza —, de értéke számomra felbecsülhetetlen. És ugye nem kell mondanom, hogy nagyon boldog vagyok. Ne vegye szerénytelenségnek, de elújságolom, már dolgozom a második megbízáson. Ana- tole France Nyársforgató Jakab meséi című kötetének rajzain dolgozom. Szintén minikönyv lesz. — Arra még nem gondolt, hogy felhagy a gépkocsivezetéssel ? — Nem tudom, hogy elköte- iezhetem-e magam? — válaszol elgondolkodva. — Eddigi életemben már sok mindent megpróbáltam, megkóstoltam. Sportoltam, Írogattam, zenéltem. Érzésem szerint túl öreg vagyok már az újrakezdéshez. — Hány éves ? — Huszonöt. Szórakozásnak, kedvtelésnek jó a rajzolás. Addig csinálom, amíg örömöt jelent. Ha egyszer megunom, abbahagyom. — Kollégái, akikkel együtt dolgozik, tudják, hogy rajzol? — Azt, hogy megjelenik a könyv, nem nagyon mondogattam. A közvetlen munkatársaim, a kocsikísérők és a főnököm tudnak róla. Kicsit csodabogárnak is tartanak itt a telepen. Szabó Margit lő bért elv megvalósításáért. A gyár társadalmi és gazdasági vezetői figyelemmel kísérik, nem éri-e hátrány a nőket. Mit miért csinálunk? Túlzás lenne ideális női munkahelyként feltüntetni a SBNTAB nyomócső üzemet. Amikor először lépünk az óriási csarnokba, úgy érezzük, kibírhatatlan a zaj. — Kibírható, csak megszokni nem lehet — legyint Kiss Sándorné, a hosszhuzal- vágó gép mellett. Ö egyike azoknak, akik tavaly a köny- nyűgépkezelői tanfolyamra jelentkeztek. — A keresetem ugyan nem nőtt, de szerettem volna pontosabban megtudni, mit, miért csinálunk. 23 éve dolgozom itt a betonelemben, amikor felvettek, még örültem is, hogy bejutottam. Akkor nem volt annyi munkaalkalom, mint most. Átmutat a csarnok másik oldalához. — Ott a férjem. Én csábítottam őt az üzembe, szerencsére nem bánta meg. Először ő tanult: szakmunkás lett, majd hegesztő- és nehézgépkezelői tanfolyamot is végzett. Azt mondja, szereti, hogy többféléhez ért. Nekem is jó érzés, hogy odaállíthatnak a különféle berendezésekhez. így tudjuk egymást helyettesíteni is, ha kell. Kérdésemre, hogy megtalálták-e a számításukat, vagy csupán a hűség köti őket a gyárhoz, gondolkodás nélkül válaszol. — Tavaly hazavittük a havi hét és fél ezer forintot. Ha túlórázott a férjem, többet is. Lehet, hogy másutt is lehetne ennyit keresni? Nem tudom. Mi itt szeretünk dolgozni. Zajcsapda készül Sok a törzsgárdatag a gyárban, a nők többsége az. Lakatos Jánosné például 25 éve lépte át először a gyárkaput. — Tahitót faluból járok, nem hosszú onnan ide az út. Ha akartam volna, biztosan találok máshol is munkát. De, itt szoktam már meg, itt ismerek mindenkit. A huzalgombozó gép, amelyet kezel, látszólag nem tartozik a legkorszerűbb berendezések közé. Nem elég, hogy állandóan lábbal kell pedá- lozni. a figyelem sem kalandozhat el munka közben. Jobbnak látja, ha megállítja, míg szót váltunk. — Tavaly, amikor kérdezték, hogy jelentkezem-e köny- nyűgépkezelői tanfolyamra, nem sokat teketóriáztam. Igaz, a férjem és a lányom is buzdított, mondogatták, hogy nem árt az. ha többet tud az ember. Engem nem az vezérelt, hogy paoírom legyen. Anyagi hasznunk sem lett. Egyszerűen csak szerettem volna megtanulni több gép kezelését. . Erősödik a vibrációs zaj, újabb adag betont töltenek a formába. Az asszonyok oda se fordítják a fejüket. Lakatos Jánosné megnyugtat: — A gyár vezetői folyton próbálkoznak valami zajvédelmi módszer kidolgozásával. Idén, úgy tudjuk, zajcsapdát készítenek a csarnokban. Hogy az hoz-e valami eredményt ?... Köztudott, hogy a téli hónapok nem túl alkalmasak az építésre, nem is vásárolnak ilyenkor transzportbetont a szentendreiektől sem. — Áll az én kis betonkeverőgépem is — panaszolja tréfásan Szúnyogh Lajosné —, ilyenkor oda megyek, ahol éppen szükség van rám. — Szerencsére — a vizes osztályozótói — a kőtörő részlegig számtalan féle munka kínálkozik. A legnagyobb gond éppen az, hogy kevés az ember, és nem tudják több műszakban üzemeltetni a berendezéseket. — Nem is képzeli, milyen lehetett ez a gyár 1950-ben. Bizony, nagyon nehéz körülmények között dolgoztunk akkor. örültünk, amikor a nagy- rekonstrúkciót elhatározták, és létrehozták ezt a korszerű betonelemgyárat. Az első fecskék A korszerű gyár természetesen képzett embereket is igényelt. Elsők között értette ezt meg Szúnyogh Lajosné. (Csak zárójelben jegyezte meg: „itt dolgozik a férjem, a fiam a gyár KISZ-titkára, itt a húgom, meg az öcsém is. Ö ugyan most ösztöndíjjal a Műszaki Egyetemen tanul. Szakmunkásként vette sikerrel a felvételt”.) Olyasvalamivel büszkélkedhet, amivel kevesen: nő létére elvégezte tavaly a nehézgépkezelői tanfolyamot. — Azért akartam megtanulni a darukezelést, mert az üzemünkben kevés volt a darus. Bevallom, kicsit féltem odafent a magasban. Ezért is tettem le azután — különbözetivel — a betonkeverőgépkezelői vizsgát is. — Szúnyoghnénak már gyerekjáték volt a tanulás — szól közbe a személyzeti osztályvezető —, úgy hozzászokott. Mögötte van ugyanis a szakmunkásképző. ö is az első fecskék közé tartozik. ★ Tízen végezték el a múlt esztendőben a nehézgépkezelői tanfolyamot, hárman közülük nők. Tizenegyen szerezték meg a jogosítványt a könnyűgépek kezeléséhez, hét nő tett sikeres vizsgát. A BVM szentendrei gyárában tavaly 141 ezer forintot fordítottak oktatási kiadásokra, idén is hasonló ösz- szeget terveznek. Dodó Györgyi Segítség a háztájihoz Kedvezmény és szaktanács Kaszálógépet is kölcsönöznek Jelentős segítséget kaptak tavaly a túrái Galgamenti Termelőszövetkezettől a háztáji gazdaságok s a környék kisüzemei. A hagyományosan növénytermesztő vidéken ekét, fogatokat, szállítóeszközöket, szaporító anyagokat, műtrágyát és növényvédő szereket igényelhettek a kistermelők a közös gazdaságtól, amelyben a főágazatvezetők feladata a támogatás koordinálása, irányítása. Tavaly több mint egymillió palántát juttattak a háztájiknak, értékük 300 ezer forint volt. Vetőmagból 62 mázsa, burgonya vetőgumóból 800 mázsa került ki, pedig az utóbbit a szövetkezetnek is úgy kellett megvásárolnia. Meleg- ágyi ablakkereteket is a szövetkezeten keresztül kaphattak a tagok. Az állattenyésztés elterjesztéséért sokat tesz a Galgamenti, s nemcsak saját területén, Túrán és Galgahévízen, hanem szerte a járásban. Erdőkertestől Valkóig. Tavaly például 227 vemhes kocasüldőt helyeztek ki, s az idén már 420 a terv. Az állatok értékesítésében nagy könnyebbség volt, hogy a szerződött tagok kedvezményesen szállíthatták állataikat, tavaly 1569 sertést adtak el a szövetkezet segítségével, az idén 2 ezerre nyílik lehetőség. Az állatneveléshez juttatások is járnak. A takarmánynak való káposztát és a sárgarépát, kilónként 50 fillérért kapták a háztájik, tápból 2 és fél ezer mázsa, lédús takarmányból 245 mázsányi vándorolt a kisgazdaságokba. A fellendülő nyúltenyésztés is támogatásra talált, tehenet viszont kevesen tartanak. Tavaly 60 hektárnyi kaszáló a háztájiknak jutott, és először sikerült mindenkinek, aki kérte, kaszálógépet adni. Szaktanácsokért is bizalommal fordulhatnak a kisgazdaságokból a termelőszövetkezet szakembereihez, az új növényfajtáknál, az állattenyésztésben még az olyan tapasztalt gazdáknak is elkél a segítség, mint a tu- raiak, vagy a galgahévíziek. * t
