Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

%tfhiap 1979. FEBRUAR 11, VÄSÄRNAP Ipoly felé lejtő utcák mentén Barokk szobrot őriz a tér Vámosmi kólán Metró­építők Az észak—déli metróvonal Marx téri mélyállomá­sán a KEY-Met­ró szakemberei már a szerkezeti építés telét elvé. gezték. A fúrópajzsok az Élmunkás tér irá­nyába naponta öt és íél métert ha­ladnak az igen ne. héz talajviszonyok ellenére. A „Felszabadu­lás 30.” fúrópajzs a frontfejtésnél. Tudod mit csináltál, Eszter? A tettes: vádlott és áldozat A takarítónő szabadkozik, amikor a helytörténeti gyűjte­mény iránt érdeklődőm: „Nem tudom én hová zárták el — mondja —, délután jön a nép­művelő és a klubkönyvtáros, majd azoktól kérdezze.’’ Bi­zalmatlan a néni, rábeszélés­re, igazolványra van szükség, hogy kinyissa a helyiségeket, amelyekben naponta takarít, amelyekben a vámosmikolai népélet emlékeit őrzik. Amikor azonban felenged, nemcsak beenged, hanem ma­gyaráz is, a használati tár­gyak számomra ismeretlen ne­veit sorolja. „Kupluk” — mondja a rozsszalmából font gabona tartó edényre; a fonal- gombolyítót szátvának, a ken. derfésűt héhőnek nevezi. Mu­tatja a gyermekfékötőt, s a mángorlót, amely Nímet Ka­talin számára 1835-ben „épült”. Megbecsült örökség A falumúzeum másik helyi­ségében fényképek, dokumen­tumok: azokra a fiatalokra — főleg egyetemistákra, ifjú­munkásokra — emlékeztetnek, akik a Görgey zászlóalj tag­jaiként harcoltak a fasiszták ellen, s 1944_ben jelentős ak­ciókat hajtottak végre a Börzsönyben, a község kör­nyékén. Az ellenállók, a harcban el­esettek előtt emlékmű is tisz­teleg. Ha a község mai életét figyeljük, lakóinak erről a tulajdonságáról, a hagyomá­nyok, a forradalmi örökség megbecsüléséről sem feledkez­hetünk meg. Az emlékmű mö­gött, az óvoda másik oldalán viszont kétszáz éves szép barokk szobrot őriz a tér: né­hány lépésnyire, az Eszterhá- syak egykori kastélyában az iskola. Ide járnak a gyerme­kek Tésáról, Perőcsényből is fáz utóbbi társközségben az alsós osztályokban még folyik a tanítás). A kétszáz kisdiák­kal tizennyolc pedagógus fog­lalkozik. — Igen jő a kollektívánk — mondja Tóth Lajos igazgató —, kialakult a törzsgárda. Legtöbb nevelőnk több mint tizenöt éve dolgozik itt, an­nak ellenére, hogy általában máshonnan kerültek a köz­ségbe. Ebben az is szerepet játszik, hogy sokan építkeztek, hogy jól állunk szolgálati la­kások dolgában is. No meg az, hogy jó kapcsolat alakult ki a tanáccsal és a helyi párt- szervezettel. — Az értékes hagyományok gondozásában általában a pedagógusok játszanak fő sze­repet; a közművelődés irányí­tásában való részvételt is fő­leg tőlük várják. Jut-e idejük erre a munkára? —- Vámosmikolán a mező- gazdasági dolgozók mellett je­lentős számban élnek ipari munkások, értelmiségiek is. Az ideköltöző itt korábban sem számított idegennek. Ez segíti a közösség kialakulá­sát Művelődési házunk vi­szont sajnos nincs — ez hát­ráltató. Mivel sok a gépkocsi, s<?kan bejárnak a fővárosba művelődni, szórakozni. Mi egyrészt a szülői munkaközös­ségnek tartunk előadásokat, másrészt a gyermekeket autó­busszal bevisszük Pestre szín­házi előadásokra. Jó néhány kollégánk TIT-előadó is. A pedagógusoknak persze igen sok munkájuk van: ez azt is jelenti, hogy segítjük egymást, de a régi értelemben vett társasági élet megszűnt A közösség érdeme Talán ez nem is baj. Hi­szen ez a társasági élet kis kö­zösséget alakított ki — és vá­lasztott el a nagyobbtól. Már­pedig a mai Vámosmikola 1800, Perőcsény 800 és Tésa 260 lakosa csak úgy léphet előre, ha a feladatok megva­lósításából mindenki egyfor­mán kiveszi a részét. S hogy •z emberek valóban maguké­nak érzik községüket, hogy jól érzik magukat itt, azt az is bizonyítja, hogy (bár a fia­talok egy része, mint más­hol is, tanulmányai elvégzése után nem tér vissza) Vámos­mikola nem küzd az elnépte­lenedéssel. A jelenlegi lakos- ságszámot negyven éve tart­ják. Ennek több oka van. Egy. részt az, hogy például a ter­melőszövetkezet, az Alagi Ál­lami Gazdaság üzemegysége, a Váci Kötöttárugyár részlege helyben is megfelelő munkaal­kalmat kínál. Az eljárókat pe­dig a többi között az tartja meg mikolai lakosnak, hogy a lakóházak kétharmadát be­kapcsolták a vízellátásba, ki­tűnőek az utak, a járdák, jó az egészségügyi ellátás, az üzlethálózat, a jól felszerelt, az üzemek által is támogatott óvodába minden jelentkezőt fel tudnak venni, a villanyhá­lózat bővítését már abban az utcában tervezik, amely még meg sem épült, — Arról se feledkezzünk meg — mondja a tanácselnök, szintén Tóth Lajos —, hogy ta­valy elkészült a televízió át­játszó, amely jelentősen ja­vítja a vételi lehetőségeket. Ebben a lakosoknak igen nagy érdemük van: az ötmillió fo­rintos beruházási összegből há­rommilliót a társadalmi ösz- szefogás teremtett. Az elmúlt évben egyébként ezer forint­nyi volt a község egy lakójá­ra jutó társadalmi munka ér­téke. — Ez valóban a jobbak kö­zül való. Ügy tűnik, a vámos­mikolai tanácsnak nincsenek gondjai. — Ügy érzem, elég jól ál­lunk, de gondjaink azért van­nak. Készülnek például az új művelődési ház tervei. 1981-ben — társadalmi segít­séget is igényelve — szeret­nénk megkezdeni az építést. Az új létesítmény mintegy 10 millió forintba kerül majd. Mivel azonban a jelenlegi sportpálya helyére kerül, azt először át kell helyezni. Van­nak feladataink az iskola bő­Gépjavítás közben súlyos szerencsétlenség történt egy gyárban. Az egyik alkatrész kivágódott és a közelben tar­tózkodó munkás annyira meg­sérült, hogy rokkantállomány­ba kellett helyezni. A történ­tek miatt a SZOT Társada­lombiztosítási Főigazgatóságá­nak illetékes megyei igazgató­sága megállapította, hogy a vállalatot óvórendszabály-mu­lasztás terheli, ezért a sérült részére folyósított társadalom- biztosítási költség, egészség- ügyi ellátás és a rokkantnak járó nyolc­évi nyugdíj fejében 530 ezer forint megfizetésére kötelezte. A fizetési meghagyás hatályon kívül helyezéséért a gyár bí­rósághoz fordult. Arra hivat­kozott, hogy az üzemi balese­tet kizárólag a sérült helyte­len magatartása idézte elő. Ezt a védekezést a járási, majd fellebbezésre a megyei bíróság magáévá tette, s meg­állapította: óvórendszabály­mulasztás nem történt, ezért a keresetnek helyt adott és a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. _ » Törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság mindkét íté­letet hatálytalanította és a já­rásbíróságot új eljárásra, va­lamint új határozat hozatalá­ra kötelezte. A munkáltató kártérítéssel tartozik, ha ő vagy megbízott­ja a kötelező balesetelhárító vagy egészségvédő óvórend­szabályt nem tartotta be, il­vítésében is. A nyolc éve épült három új tanterem mel­lé az idén újabb kettőt terve­zünk — ez a gyakorlati okta­tás feltételeit javítja majd. Kialakítunk egy iskolai sport, udvart is. Jólét és jó ízlés A tanácselnök még megmu­tatja a nemrégiben elkészült korszerű házasságkötő termet, majd elnézést kér — fontos megbeszélése lesz. Elköszönök, nézelődöm a tanács háza előtt. A téren Vácra, Budapestre menő autóbuszok várakoznak a délutáni műszakba indulókat szállítják. Most azonban még néptelenek a Börzsöny nyúlvá­nyain az Ipoly felé lejtő ut­cák. Az ABC-áruház előtt egy fiatal pár szalámit, kiflit eszük, az áruház ajtaján ha­talmas tábla: Üdvözöljük ked­ves vásárlóinkat. Farkaskutya hasal a járda mellett, farkával legyint az idegenre. A távol­ban elhallgat a fürge motoros fűrész, csönd van. És nap­fény, a tavasz előlege. Az Ipolysági úton, a köz­ség szélén új családi házak sorakoznak. Sátortetősek, saj­nos fényes csempedísz is csil­log rajtuk, kutatom, rejtőz. nek_e kerti törpék a színesre festett kerítések mögött Igen, az ízlés, a gondolkodás for­málásában bőven van még feladat de legalább tágasak, kényelmesek az otthonok. Nem egy helyen a kert is szép — látványa a szemet gondozása az idegeket pihenteti. Idős néni biceg előttem. Lép­teim hallva félreáll. — Menjen csak! A fiatal jobbán tud. még sietni. — Kár lenne ebben a nap­sütésben — felelem. — Kár bizony — mondja —, mintha tavasz lenne. — Lassan ki lehet ülni a padra. — Amikor már kint lehet­ne üldögélni, kedveském, nem érünk rá mi arra. Dol­gozunk. P. Sz. E. letve a szüli séges intézkedést elmulasztotta. Amennyiben ennek következtében üzemi baleset történt, megtérítési kötelezettsége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a baleset bekövetke­zésében maga a sérült is közrehatott — állapítja meg a határozat. A munkáltatónak a balesetet szenvedett dolgozó részére nyújtott társadalombiztosítási szolgáltatásokat akkor nem kell megtérítenie, ha az óvó­rendszabály betartását, illetve az óvóintézkedést kizárólag a dolgozó mulasztotta el. Ebben az esetben azonban éz nem állapítható meg, ha­nem az, hogy a gyár egyik alkalmazottja vétkes. Ezért tisztázni kell, vajon a balese­tet okozó dolgozó olyan alkal­mazott volt-e, akinek köteles­ségéhez tartozott az óvórend­szabályt és -intézkedést foga­natosítani, tehát megbízottnak minősül-e. Ebben a kérdésben nem az illető beosztása a lé­nyeges, hanem az, hogy a sé­rült munkáját feladatkörében végezte-e vagy sem. A balese­tért a vállalatot annak a dol­gozójának mulasztása miatt terheli megtérítési kötelezett­ség, akit a munka végzésével, irányításával, felügyeletével, mint feladatkörével megbízott. A rendelkezésre álló ada­tokból egyértelműen megálla­pítható, ki volt az a dolgozó, aki a gép javítására megbízást kapott, és aki a munka meg­szervezéséről, Irgalmas kímélettel vallat­ták az igazságszolgáltatás em­berei V. Esztert. A hallgató­ság pedig ezúttal mintha nem a „színház az egész világ” közömbös kíváncsiságával fi­gyelte volna az eseményeket. .A megyei törvényház „kopor­sódnak nevezett zord, acél­szürke termében — ahol az élet elleni bűntettek vádlott­jainak ügyét tárgyalják — ezen a napon vibráló bizony­talanság volt a levegőben. Az utolsó sorban joghallgatók ül­tek, s a lassan kibontakozó történet alighanem előttük is sorsnak és ítéletet váró ügy­nek egyaránt kegyetlenül ne­héznek tűnt A törvény és emberség dilemmájának... Nem véletlenül lapult fent a pulpituson az akta lapjai közt egy levél, amely ezzel a mon­dattal zárult: „Mi mindnyájan végignéztük ezt a szörnyű kálváriát és a történtek élle­nére is felmentjük Esztert” „£/kellett követnem..." Miért tetted, Eszter? — kér­dezte s kérdezi a szomszéd, a nyomozó, a gyalogrendőr, az ismerős, és majd mindenki azóta is. Egy aprócska telepi lakásban, ahol csak a vékony fal és a tévé választja el a családokat nem lett volna másféle menekvés? Munkatár­saknak — pedagógusemberek­a biztonságos munkakö­rülmények megteremtésé­ről, a balesetveszélyes munkavégzés elkerülésé­ről gondoskodni tartozott. Ez a megbízott, akinek sze­mélye ismert, eltűrte, hogy a sérült ember olyan javítási munkába kezdjen, ami nem volt feladata, s amire neki a munkáltató utasítást nem adott. Az irányítással megbí­zott dolgozó a munkában ma­ga is tevékenyen részt vett de anélkül, hogy előzetesen, a biztonság érdekében, meg­felelően intézkedett volna. Amikor pedig közvetlen bal­esetveszélyes helyzet alakult ki, a munka haladéktalan ab­bahagyása iránt nem rendel­kezett. Ezzel a magatartásával megsértette az óvórendszabá­lyi előírásokat, s ezért a vál­lalat az üzemi balesetért fele­lős. — Az a körülmény — hang­zik tovább a határozat —, hogy a munka irányításával megbízotton kívül a sérült is óvórendszabály-sértést köve­tett el, tehát a baleset bekö­vetkezésében szintén közreha­tott, nem nyújt módot kár- megosztás alkalmazására, il­letve a társadalombiztosítási jellegű tartozás csökkentésé­re.. Tévedtek tehát, s ezáltal jogszabályt sértettek az eljárt bíróságok, amikor a gyár ke­resetének helyt adtak. Mind­ezek alapján a Legfelsőbb Bí­róság ítéletüket hatályon kí­vül helyezte, s a keresetet el­utasította. nek — tehetetlenül kellett vé- ' gignézniük a teljes tönkreme- nést? Paragrafusokkal körül­vett emancipálódó viszo­nyaink közt csak egy balta lehetett döntő érv? V. Eszter, ez a 29 éves szerencsétlen nő — aki két és fél hónapi letar­tóztatás után, a tanúk szerint, végre nem tűnt olyan űzött- nek és kimerültnek, mint a korábbi években —a rendőr­ségen. is csak ennyi magyará­zatot adott: — nem volt más lehetőségem, meg kellett ten­nem. Vajon igaz ez? V. Esztér vallomása — felelet. — Ami­kor még 1971-ben először vert meg a férjem, kijózanodva alig hitte el, hogy ezt ő tette. Korábban nem is láttam ré­szegen. Azon a napon, ha jól emlékszem, érettségi , találko­zójuk volt... Később főleg fi­zetésnapokon ivott Ilyenkor igen sokszor nekemjött. Egy­szer, egyetlen egyszer, még 72-ben vagy 73-bán kimene­kültem éjszaka meztelenül a szomszédba, annyira kínzott. Aztán elköltöztem a két gye­rekkel a bátyámhoz, de utá­nam jött. Bocsánatot kért Ki­békültünk, de azután kezdő­dött minden újra és újra. Megjártuk Alsónémedit, Veszprémet, Törökbálintot Mikor részeg volt, szinte ál­landóan azt mondta, hogy nem azért, mert ő érettségi­zett, nekem meg csak nyolc osztályom van, de velem nem lehet megbeszélni semmit sem, mert én kuka vagyok. „Mintha megszuggeráltak volna " És V. Eszter hangtalanul tűrte a veréseket Ha felnyö­gött egyetlen szobából álló lakásukban, felébredtek a gye­rekek és a férj dühében ilyenkor még • nagyobbakat ütött. Véraláfutásaira, felre­pedt szájára, összerugdosott testére munkahelyén azt mondta: elesett, s egy kuka rázuhant. Aztán a kuka — ez az ostoba kis szó kettős érte­lemben vonult végig V. Esz­ter utóbbi hónapjain — mind gyakrabban esett az asszony­ra. Be sem tudtak forrni a sebek — vallotta a vádlott fő­nöke, a vezető óvónő, mert V. Eszter egyébként dajka volt, s úgy mondják, ösztönösen jól nevelt Amikor pedig már mindenki sejtette, mi történ­het vele, az asszony könyör- gött, ne szóljanak bele csalá­di életébe. Tavaly a november 7-i ünnepségünkön — emléke­zett vissza a tárgyaláson a ve­zető óvónő — már borzasztóan nézett: ki Eszter. Nem is tu­dom, hogy vánszorgott el az óvodáig. A csípője szinte kü­lön volt a derekától, a szája kifordult, s az arca tele volt ütésnyomokkal. Esztert nem is lehetett bevinni az ünnepség­re, lefektettük az egészségügyi szobába és ott kapta meg az ő kis jutalmát Szerintem em­berfelettien rettegett férjétől. Egy asszony baltát emelt a férjére, s mégis erről az asz- szonyról egyetlen rossz szó nem hangzott el a tanúk szá­jából a tárgyalóteremben. Az az idős ember, aki évekig gyámja volt egykor V. Eszter­nek, így fogalmazott: „Eszter házassága után mintha meg lett volna szuggeráíva. Örökö- sen szótlan és bánatos volt...” S egy szomszédnő hasonlóan a többi lakóhoz, így. beszélt: a férfi nagyra tartotta magát, talán azért, mert Pannonhal­mán a bencéseknél érettségi­zett. Durva, kötekedő,. kegyet­len volt Eszterrel. „Sorba vettem lehetőségeimet" A bűntett napján, december 2-a reggelén V. Eszter egy fo­telban kuporgott és számot vetett lehetőségeivel. Az á de­cember eleji éjszaka és hajnal is ütésektől, rúgástól, fojtoga- tástól, megalázó sértegetéstől, kierőszakolt „h ázáséi ett^l” volt keserves. V. Eszter ült és gondolkodott. — Sorba vettem, mi lehet a kiút ebből a bor­zalomból. Az járt a fejemben, hogy jön a Ferenc nap, a ka­rácsony, a szilveszter, s ez mind alkalom az ivásra. Ret­tegtem a következő hetektől és a verésektől. Az öngyilkos­ság nekem megoldást jelen­tett volna, de a gyerekeket nem akartam a férjemre hagyni. A kislányomra .azt szokta mondani, hogyha ránéz, engem lát maga előtt és gyű­lölte ezért már őt is. Ezt én azon a reggelen többször vé­giggondoltam, s akkor dön­töttem úgy, hogyha valakinek meg kell halnia, . az nem én leszek, hanem a férjem. Ak­kor ő már mélyen aludt, s az volt bennem, hogy' nem sza­bad felébrednie. Kimentem a kamrába és behoztam a bal­tát... Nem tudom, hányszor ütöttem. Csak azt láttam, hogy erősen vérzik és hallot­tam a hörgését... Végül tele­fonáltam a rendőrségre. „Nem azért as éjszakáért történt" ;/ *', A férj agyroncsolódással életben maradt, s a tárgya­lásra már el is tudott jönni. Akarja a felesége megbünte­tését? — kérdezte tőle a bí­rónő. — A gyerekek végett nem — válaszolta a lassú be­szédű, még mindig beteg fér­fi, akiről így nem lehetett tudni, magára vett-e már az­óta valamit a Családi drámá­ból, vagy sem. Mert V. Eszter bűne nem­csak az övé. Az asszonyban hosszú idő megaláztatásai és ütlegelései fokozódtak fel az elviselhetetlenségig, mint szá­mos más esetben, amikor sor­sukat kilátástalannak érző nők ölnek, vagy próbálkoznak ölessel. Nem azért az éjsza­káért tettem, amit tettem — mondta a rendőrségen a vád­lott —, nyolc év alatt jutottam el idáig. S e gyilkössági kísér­let valóban tipikusan, női bűn­tett — amit egyes büntetőjo­gászok már-már az önvéde­lemhez hasonlítanak —, ahol azért támad alvó emberre a tettes, mert másképp számára bármiféle küzdelem kilátásta­lan. Az emberölés Kíséretével vádolt T. F.-né, vagy ahogy a tanúk a tárgyaláson szólítot­ták, V. Eszter ügyében a bün­tetőtanács február utolsó nap­ján hirdet ítéletet. Babus Endre Munkaügyi viták i Ki felelős az üzemi balesetért? a *

Next

/
Thumbnails
Contents