Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

Sikeres kiállítás a múzeumban A ceglédi Kossuth Múzeumban sok látogatója van a helybeli Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet harmincéves múltját bemutató kiállításnak, amelyet — a Szovjet Tudo­mány cs Kultúra Házának közreműködésével — a szovjet népi iparművészet anyagának bemutatásával kötöttek össze. Képünk a kiállítás egy részét örökítette meg. Apáti-Tóth Sándor felvétele Szaporodó veszélyhelyzetek TJ azánkban a magántuLaj- donban levő személygép­kocsik száma, nem is olyan so­kára, eléri az egymilliót. Csak­nem ugyanennyi motorkerékpár is fut útjainkon, s ha ehhez hoz­závesszük a közületi személy­vagy teherszállító gépjármű­veket, némi jóindulattal a motorizált országok közé so­rolhatjuk magunkat. Annál in­kább, mert az említett minő­sítés nem a járművek számá­nak függvénye, hanem gyako­riságuké. Egy földrósznyi or­szágban hiába fut például akár két-vagy hárommillió gépjár­mű is, ha ez a lakosság és a terület nagyságához képest el­enyésző. Mi, a fenti megszorí­tások alapján, tekintetbe véve a járművek számának éven­kénti növekedési ütemét, kö­zepesen motorizált országnak tekinthetjük hazánkat. Ez így önmagában, persze mit sem mond, hiszen a to­vábbi fejlődéshez nélkülözhe­tetlen az infrastruktúra bőví­tése, korszerűsítése, az út- és szervizhálózat gyarapítása, modernizálása, felújítása. A napjainkban forgalomba kerü­lő gépjárművek menettulaj­donságai, biztonságtechnikai paraméterei — kedvező külső tényezők, tehát megfelelő utak, kellő karbantartás esetén — megfelelőek. Bizonyítja ezt, hogy az útjainkon bekövetke­ző baleseteknek csupán cse­kély hányada műszaki hiba eredménye. A legtöbb eset­ben. sajnos, másról van szó. Arról, hogy bár a külső zava­ró tényezők, különösen most télen, alaposan megnehezítik a volán mögött ülők dolgát, mé­gis mindig akadnak olyanok, akik fittyet hánynak a körül­ményeknek. Figyelmen kívül hagyják például az időjárás okozta, hirtelen és váratlanul fellépő veszélyhelyzeteket. TVem arról van szó, termé­1 ' szetesen, hogy télen nem szabad, vagy nem érdemes ve­zetni. Sokkal inkább arról, hogy nem mindenáron. Arról, hogy a mindenkori helyzetet alaposan felmérve alkalmaz­kodni kell a megváltozott kö­rülményekhez. A ködös, párás reggelekhez, a helyenként fel­fagyott utakhoz, a váratlanul lezúduló jeges-havas . esőhöz, vagy a sűrű hóeséshez. Hír­adásainkban szaporodnak azok a balesetek, amelyek a min­denkori látási és útviszonyod figyelmen kívül hagyása miatt következnek be. Arról már nem is beszelve, hogy akadnak olyanok, akik ezt a felelőtlenséget megteté­zik azzal, hogy a KRESZ na­gyon világosan és érthetően fo­galmazott előírásait — ki tud­ja milyen okból — megszegik. Az elsőbbség meg nem adása, a helytelen előzés, az engedé­lyezett sebesség túllépése vagy az előírt követési távolság csökkentése azért is ijesztő és durva szabálysértés, mert jó időben, némi szerencsével ugyan, de talán van remény a tragédia elkerülésére. Ám té­len aligha. Hiába a legjobb fék, ha csúszik az út. hiába a tökéletesnek hitt reflex, ha a másodperc töredékei alatt változnak meg a közlekedési viszonyok. Nyilván senki sem azzal a tudattal indul útnak, hogy köz­úti baleset előidézője lesz. De még a legóvatosabb vezetőt is érhetik meglepetések, me­lyekből olykor nincs kedve­ző kiút. Ám ha a közlekedés­ben résztvevők mindegyike fe­lelősséggel vezeti jármüvét, hallgat a figyelmeztető, intő szóra, számottevő mértékben csökkenhet a balesetek száma. Nem hanyagolható el tér-. més2atesen az utak műszaki állapota, a karbantartók lelki- ismeretes munkája sem, mely nélkül, bizony, nehéz a jár­művezetők dolga. Motorozált ország vagyunk? Igen. Érez­zük ennek sok előnyét, de hátrányát is. Ez utóbbiak egyike a járművek számának gyarapodásától sok tekintet­ben elmaradt, korszerűtlen út­hálózat. ami kétségkívül nem kevés gondot okoz. Egy másik pedig a közlekedés számos résztvevőjének — finoman szólva — megkérdőjelezhető magatartása. p két dolog külön-külön is számos veszély forrása, együtt pedig különösen az.' Rajtunk múlik, hogy elkerül­jük-e a veszélyhelyzeteket. Khim Antal Csak sávokban Eredményes kísérleísorozat Eredményes védekezési tech­nológiát dolgoztaik ki a Keszt­helyi Agrártudományi Egye­tem növényvédelmi intézeté­ben a kukorica fiatalkori be­tegségei ellen. Ezzel sikerrel zárult az a több éves kísérlet­sorozat, amely a hatásos nö­vényvédelem mellett elsősor­ban a gazdaságosságra és kör­nyezetvédelemre irányul. A kukoricát károsító drót- férgek cserebogár-pajorok kár­tételének megakadályozására ez ideig hektáronként mintegy 25—30 kg rovarölő hatóanya; gú granulátumot szórtak ki a talajfelszínre, amellyel a ter­mőterület teljes felületét szennyezték. A keszthelyi kutatók, a mo­sonmagyaróvári mezőgazdasá­gi gépgyár szakembereivel együttműködve a Lajta vető­gépre olyan granulátumszóró berendezést konstruáltak, amellyel, a vetéssel egyidőben, a magtól 2—3 centiméter tá­volságra helyezhető el a ro­varölő szer. így csak tíz centiméteres sá­vokban, közvetlenül a kukori- casorok mentéin szennyezik a talajt, tehát sokkal jobban kí­mélik a környezetet. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM 1979. FEBRUÁR 25., VASÁRNAP Önzetlen segítőtársak Szépülő, fejlődő községek Huszonhárommillió forint társadalmi munka A járás valamennyi községe rendszeresen részt vesz a te­lepülést fejlesztő társadalmi munkaversenyben. Több köz­ség már korábban is kiemel­kedő eredményt ért el: 1977- ben a megyében Dánszent- miklós első, Ceglédbercel har­madik lett és jelentős pénzju­talomban részesült. Tavaly is jó eredményeket értek el a járás települései. Az ötödik ötéves terv főbb cél­kitűzéseit nagyrészt teljesítet­ték. Abonyban, Mikebudán és Törteién — a terveknek meg­felelően — 1979-ben és 1930- ban épülnek új létesítmények. A legnagyobb gond az anyagbeszerzés, és kivitelezőt találni sem könnyű. Ennek el­lenére általában határidőre, jó minőségben, viszonylag ol­csón készültek el a beru­házások. Ezek közül kiemelkedik a cse- mői tornaterem és a könyvtár, a ceglédberceli tornaterem, Abonyban és Albertirsán az ötven-ötven kisgyermeknek helyet adó új óvoda, a nyárs­apáti óvodabővítés, a játszó­park és a sportpálya. A gazdasági egységek magu­kénak érzik a községek gond­jait. Elsősorban a gyermekin­tézmények létesítéséhez, bőví­téséhez ’ adnak tekintélyes anyagi támogatást. Ezzel nem­csak a település lakóinak ér­dekeit szolgálják, hanem a sa­játjukat is, hiszen a termelő- szövetkezetek munkaeroellá- tottsága is javul, ha a kis­gyermekes anyák bölcsődében, óvodában helyezhetik el a gyermekeiket. A települések lakói közül egyre többen felismerik az ön­zetlenül végzett munka jelen­tőségét, mind nagyobb szám­ban kapcsolódnak be a tervek megvalósításába. Néhány köz­ségben helyes kezdeményezés bontakozott ki, néhány napi társadalmi munkát kértek a lakosságtól. Az óvodák felújításán, karbantartásán sokán dol­goztak, ugyanígy az isko­lákban és a bölcsődékben is. Az itt végzett munkájuk csak­nem hárommillió forintot ér. A játszóterek fejlesztésére 246 ezer, a sportpályák felújításá­ra, újak építésére 631 ezer fo­rint értékű társadalmi munkát fordítottak. A járás úthálózatának jelen­tős része elavult, korszerűt­len. 'A karbantartásban meg­nyilvánuló összefogás e téren is jelentős volt, kétmillió fo­rintot tett ki. A járdaépítés rovatában 600 ezer forintot könyvelhetnek el, a külterületi utak, dűlők javítása megha­ladta a hárommillió forintot. A közságbeliek gondolnak környezetük szépítésére, par­kosítására is. A virágültetés, az ágyások gondozása három­millió forinttal szerepel az összesítésben, a faültetés 346 ezer forinttal. A felsorolás nem teljes, hiszen még számos területen segítettek az embe­rek. Az értékelés szerint 1978-ban a járás települé­sei 23 millió 302 ezer fo­rint értékű társadalmi munkát végeztek. Ebből egy lakosra 423 forint jut. Az élen Abony áll, sze­mélyenként 651 forinttal, a második Dánszentmiklós _ 594, a harmadik Jászkarajenő 417 forinttal. A községek eredmé­nyeiről, terveiről a most fo­lyó tanácstagi beszámolókon és a február 26-án kezdődő falugyűléseken részlet« tájé­koztatást kap a lakosság. A járás lakói, gazdasági szervei köszönetét érdemelnek társadalmi munkájukért, anyagi támogatásukért. Sziráki Péter, a járási hivatal titkárságának vezetője A betegekért Véradénap a Volánnál Százan jelentkeztek A Volán 1/11-es Vállalatnál térítésmentes véradónapot tar­tottak. A vállalat vezetőinek, társadalmi szervezetének jó szervező munkája eredménye­ként 100 dolgozó jelentkezett, ez a vállalat dolgozóinak £5 százaléka. A kórház betegei­nek gyógyítására 30 liter vért adtak. I Albertirsán Műsorral készülnek az évforduló megünneplésére Az albertirsai Tessedik ál­talános iskolában már készü­lődnek a Tanácsköztársaság 60. évfordulójának megünnep­lésére. Az iskola irodalmi színpada emlékműsort állított össze. Nagy Andrásáé, Bíró Egy asszony, aki sohasem tétlen Országjárás, kis füzettel A minap magas, ősz hajú, mosolygós asszony kopogtatott be a szerkesztőségbe. — Egy kis segítséget szeret­nék kérni — mondta. — Tud­ják-e, hogy Cegléden van-e másik, aranyjelvényes mú­zeumlátogató? — Miért? Egyik talán van? — Igen. Az egyik én vagyok. Az időmilliomos A ceglédi Kossuth Múzeum­ban, s emellett az ország több más múzeumában, kiállítóter­mében jól ismerik özvegy Me­ző Istvánnét — látásból. Gya­kori ihúzeumlátogató, s ha csak teheti, útra kél. hogy egy-egy újabb kiállítást, be­mutatót, tárlatot megnézhes­sen. — Háziasszony voltam egész életemben. Három gyereket neveltünk fel férjemmel, féltő szeretettel. Mind a hárman vitték valamire. Lányom vé­dőnő, egyik fiam mérnök, a másik huszonöt éve a MÁV- nál van alkalmazásban, politi­kai megbízatása van, párttit­kár. Van négy szép unokám. Szorgalmas, ' ügyes gyerekek, főként a matematika érdekli őket. Egyikük most katonaévét tölti, azután egyetemista lesz, előfelvételis. Én, mióta a gye­rekek kiröppentek itthonról, a férjem halála után magamra maradtam, szinte időmilliomos vagyok. Az embereket, a tár­saságot mindig is szerettem és nem bírom a tétlenséget. Azért, hogy háziasszony voltam, kap­csolatot tartottam, s tartok is környezetemmel, az emberek­kel. A nőtanács aktívájaként sok feladatot kaptam, ame­lyekkel szívesen foglalkoztam. Most a Vöröskereszt városi szervezetének IV. kerületi tit­kára vagyok. — Hogyan lett ilyen gya­kori múzeumlátogató? — Amikor a gyerekek kicsik voltak és más városokban jár­tunk, vagy kirándultunk, nem mulasztottuk el a múzeumlá­togatást, ha a kiállítás épp út­ba esett. Később a hazajáró unokáknak mutattam meg a ceglédi múzeumot. Tavaly márciusban a fővárosban jár­tam, a Nemzeti Galéria kiállí­tását néztem meg. Akkor kap­tam a belépőjegy mellé egy kis füzetet, amelyből megtud­tam, hogy Tájak, korok, mú­zeumok címmel jelvényszerző akciót indítottak. Gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal. Együtt — valakivel — Ezek szerint sokfelé járt már. — Ó. igen. A kartonlapra, amely egyben igazoló lapként szolgál, már igen sok pecsétet szereztem. Amelyik múzeumba ellátogatok, ott mindig kérek egy hivatalos, igazoló pecsétet. Vannak kiállítások, amelyeket nagyon megkedvelteim, s mivel állandóak, így többször is al­kalmat kerítettem, hogy meg­nézhessem. Ha kevés a láto­gató, jut egy kis idő arra is, hogy a teremőrökkel beszél­gessek. ök általában korombe­li asszonyok. Szívesen válta­nak szót velem. Szeretem azo­kat a tárlatlátogatásokat is, amelyeken idegenvezető elő­adását hallhatom. Sokat ta­nulok ebből, örömet okoz a sok szép látvány. Nagy bol­dogság, ha egy-egy kiállításon a kortárs alkotót személyesen láthatom, hallhatom. Egy íz­ben Szegeden járva felkeres­tem Kopasz Márta grafikus­művésznőt, ceglédi kiállítása után. Jólesett, hogy szeretet­tel fogadott, s mondta, mint­ha emlékezne rám, egy arcra a megnyitó közönségéből. Jár­tam dunántúli múzeumokban, Szolnokon, Kecskeméten, Nagykőrösön többször is. A Kossuth Múzeum valamennyi kiállítását megnézem. Kí­váncsian várom gyakran a postást, aki újabb kiállítások megnyitásáról hoz értesítést, meghívót. — Amikor az aranyjelvényt sokadmagammal megkaptam, a szólították között több, nagykőrösi múzeumbarát ne­vét hallottam. Remélem, azóta más ceglédi is csatlakozott hozzánk. Jó volna vele barát­ságot kötni, együtt járni tár­latról tárlatra. Volna beszél­gető társam. Nyilik az erszény özvegy Mező Istvánná tagja a Kossuth Művelődési Köz­pont díszítőművész szakköré­nek, szívesen kézimunkázik. Vöröskeresztes munkaként leg­inkább a magányos öregek, egyedülállók, betegek pártfo- golását vállalja. Ha valamit tehet a közösségért, nem érez fáradtságot. Magányt sem, mert — bár a család szétröp­pent — sokan szeretik és gyermekei törődnek vele. — Külföldre is járok, turis­taként — árulja el. — Taka­rékosan élek. de azért erre nem futná a megboldogult férjem után kapott nyugdíjból, ö négy évtizedet dolgozott, a KPM közúti igazgatóságának ceglédi kirendeltségétől került nyugdíjba. Szóval, külföldi utazásaimhoz a gyerekeim se­gítenek. Általában az őszi, szezonvégi, vagy a nyugdíjas, kedvezményes utazás az én utam. A költségeket a gyere­keim állják, unszolnak is, hogy csak menjek, lássak sok szé­pet. Jártam a Tátrában. Pop- rádon, Varsóban és Gdansk­ban, az adriai tengerparton. Ugye, elhiszi: cseppet sem irigylem a nyaralótulajdonoso­kat! Ök helyhez kötöttek. Én annyi szépet látok! E. K. < Gézáné és Fehér Balázsné ta- I nárnők vezetésével próbálnak 'az irodalmi színpad tagjai az előadásra. A műsort eredeti dokumen­tumok, visszaemlékezések és korabeli levelek alapján készí­tették, de érvényesültek benne a gyerekek ötletei is. Az elő­adáson forradalmi dalok is el- * hangzanak. Az ünnepély' már­cius 20-án lesz a Móra Ferenc Művelődési Házban, az albert­irsai úttörők ezzel a műsorral emlékeznek a dicsőséges Ta­nácsköztársaságra. Lesták Erika 7Ja osztályos tanuló, Albertirsa Köszönetnyilvánítás. Köszöne­tét mondunk mindazoknak, akik szeretett jó férjem, édesapánk, nagyapánk, testvérünk, id. Hajdú Sándor temetésén megjelentek, sírjára koszorút és virágot helyez­tek, mély fájdalmunkban osztoz- I tak. özv. Hajdú Sándomé és a I gyászoló család. Köszönetnyilvánítás. Köszönetét mondunk a rokonoknak, ismerő­söknek, szomszédoknak, munka­társaknak, a Gyümölcs és Dísznü- vénytermesztési Kutató Intézet vezetőinek és dolgozóinak, vala­mint a MÁV dolgozóinak, akik fe­lejthetetlen feleségem, édesanyánk, leányom. Tótli Jánosné szül. Józsa Margit temetésén megjelentek, vi­rágaikkal, koszorúikkal részvét- nyilvánításaikkal fájdalmunkban i osztoztak. A gyászoló család. I Köszönetnyilvánítás. Köszönetét : mondunk mindazoknak a jó szom- I. szádoknak, ismerősöknek, akik 1 felejthetetlen drága jó édes- i anyánk, nagymamánk, testvérünk, í Lipóczki Istvánná szül. Simon i Margit temetésén megjelentek, : részvétükkel nagy bánatunkban j osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyeztek. Külön köszönetét mon­dunk a ceglédi Kórház mosoda főnökének és összes dolgozóinak. A gyászoló család. Köszönetnyilvánítás. Hálás kö­szönetét mondunk mindazoknak a kedves rokonoknak, ismerő­söknek, jó szomszédoknak, az Építőipari Szakszervezet veze­tőségének és nyugdíjas kartársak­nak, akik felejthetetlen élettársam, Krausz Márton temetésén megje­lentek, sírjára a szeretet virágait elhelyezték és mély fájdalmamban együttérzésüket fejezték ki. Á gyászoló család. á

Next

/
Thumbnails
Contents