Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
= (Maga alá húzza a fotelt, ar- | cán szétfutó mosollyal úgy kér- 1 dezi: | — Akkor hát mi érdekli? 5 Nincs itt helye az igazságnak. | Szégyenlősebb, bizalmatlanabb | annál az ember, hogy odaálljon a = másik elé és azt mondja: te érde- § kelsz. Figyellek jó ideje már, hogy | mit mondasz, ha beszélsz; és mit = teszel, ha nekifogsz valaminek? § Most azért jöttem, hogy megis- 5 merhesselek. Szóval az ember | ilyet nem tesz. Már az maga a | bátorság, ha kimondjuk a kérést: = — Beszélgessünk.) BESZÉLGESSÜNK A CSA- LADJAROL. — Fülöpszállási vagyok, Kecskemét mellől való. Nem is akarom, de le se tagadhatnám a szülőhazámat, érezni, ugye, az ö hangjaimat? Amikor először találkoztam Pólyád Ferivel, á fafaragóval (tudja, az ő kezébe adtam a Petőfi-fa maradékát: legalább azt mentsük meg a falunak) : no, akkor igencsak hűvösen fogadott. Később mondta: a nyakkendő meg az öltöny miatt, de ahogy meghallotta ö-zésemet, kezet fogott velem: a mi emberünk. Szóval, nagy család volt a mienk, volt mit örökölni. Anyám ágától a vehemességet, jó adag szorult belém: hirtelen természetű, lobbanékony vagyok. A tehetetlenség a halálom. Apai nagyapám útravalója meg három szó volt: emberség, becsület, jószándék. Erről aztán senki le nem szoktatott. Minden emberi bűnnél nehezebben tűröm, a becstelenséget. Amit egyaránt kaptam mindkét részről, az a nyomorúság volt. Anyám nyolcvanfilléres napszámból taníttatott, és esős időben mindig újra kellett tapasztani a vályogfalat. Akkor határoztam el: ha egyszer úgy hozza a sorom, én olyan kőházat építek, amit sose kell javítgatni. Hát nézze, áll a ház. Igaz, hat év munkája van benne, de kőre épült. BESZÉLGESSÜNK A TANÁCSELNÖKI MUNKÁJÁRÓL. — Ennek is története van. Tudnia kell: én már voltam egyszer itt a tanácsban, ötvennégytől három éven át, nem kell magyaráznom, milyen időben, ötvenhatban kisbaltát fogtak a homlokomhoz, nem az fájt, hogy megtették, hanem, hogy olyan tette, akinek mi osztottunk földet, mi szereztünk tetőt a feje fölé, mi segítettünk a családját etetni. Ez rosszabb volt, mint egy pofon, de erBeszélgetés négy hangra re az emberre én sose tudtam haragudni. Más keserűség kergetett el innen: a kétszínűség. Olyanok köpönyegforgatása, akiktől nem vártam. Itthagytam a községet: hordót gu- rigattam a Vízügynél, nehéz, tiszta munka volt, nem is szégyenkezem miatta ma sem. Onnan lettem egész- ségügyis a KÖJÁL-nál, járási Vöröskereszt-titkár. Ott szóltak, mikor is?... Látja, papíron kell kiszámolnom, úgy öt éve: vállalnám-e az elnökséget? Én akkor itt laktam a faluban, de mégsem éltem itt. Tudatosan zártam ki magam a közéletből. Napokig töprenkedtem a dolgon, s tudja, mi döntött? Hogy egy reggel száz ötlettel ébredtem: mi mindent lehetne itt csinálni! Ez éltet ma is: mindig van mit tenni. Ha fáradok, elég egy gondolat, amit föl lehet kapni, tovább lehet vinni. Kinek a gondolata? Egyém-e vagy másé, ez mindegy. Vagy rám kopog valaki, mondtam már, de hányszor, hogy nem fontos mindennel hozzám szaladni, de azért csak rám nyitják az ajtót, néha nem is a segítség kell, csak a jó szó. Leültetem ilyenkor az embert, ide ültetem a fotelba, húzódik mind, úgy szokták meg, szívesebben állnak egyik lábukról a másikra, de én leültetem őket. Mert kinek van helye itt, ha nem nekik? BESZÉLGESSÜNK A SPORTRÓL. — Egész életemben fociztam. Negyvenkét évesen ott rúgtam a labdát a járási döntőn: ki is írták a nevemet a Népstadion nagytáblájára, gólt lőttem. Nem voltam én sose menő, itt játszottam a község csapatában, de mi minden évben bejártuk a megyét, s ma nem tudok úgy elindulni valahova, hogy ne találjak régi társakat. A legtöbb, amit a sporttól kaptam, a barátság. Ezt magyarázom a maiaknak is: nemcsak az a haszon, amit fizikailag erősödik az ember a sporttól, hanprn azok a kapcsolatok, amik értékessé teszik az életet. Sajnos, fiataljaink nem mindig tudják értékelni a vant. Jó, ebben én is hibás vagyok, minden szülő: mi teremtettük meg a készet. Mi annak idején sírni tudtunk, ha nem kerültünk be a csapatba. Ma? ... a botot, már el is viszik előlem a korongot. A sport energiát köt le, s a közösség nagy nevelőerő. BESZÉLGESSÜNK A FALURÓL. — Mindig gazdag község volt a miénk. Régente se panaszkodhattak az emberek. Ma meg?... Tudja, hány autó van a faluban? Háromszáz. De nem is az anyagi gyarapodás az első, hanem amit gondolkodásban változtak az emberek. Megérti, minek kellett végbemennie itt, amíg az enyémtől a miénkig jutottunk? Nem azt mondom, hogy mindenki átalakult, de ma van olyan nyolcszáz emberünk, akivel mindent meg tudunk csinálni. Hatezer lakosra ez éppen elég is, az a nagy gond, hogy ésszerűen csoportosítsuk az energiát. Mert nem lehet kiszipolyozni az embereket, de az se, hogy ne érezzük munkájuk szükségét. Az kell, hogy jó időben kérjen az ember és, hogy kellő pillanatban — dicsérjen is. Nálunk mindenre jut a közös munkából: úgy készült el a vízitelep, az iskola, az óvoda, járdák, utak... A kisiparosainkat sokszor úgy kellett lebeszélni, hogy ne hordják nekünk a sok ezer forintos anyagot, mert nekünk elég a munkájuk, s annak is köszönöm az ára. A vezetők meg ... Száznyolcvanezer forintot ajánlottak föl saját fizetésükből az iskola tornatermére. Nem rajtunk múlott, hogy nem sikerült a bővítés. Sokszor elgondolom, nélkülük mire mennénk. Az én törekvésem az ő ambíciójuk, s lehetne bár száz ötletem, ha nem lenne kivel együtt dolgozni. Ha ír, róluk írjon, a Kovács Lajosokról meg a munkájukról. Az az igazi téma, amit ők csinálnak naponta a községért. g (Nem hiszem, hogy másról ír- z tam volna. | Egy messzire indító családról; | egy pálya történetéről; a sport | közösségnevelő erejéről; egy falu I életéről. | S mert örök-haragot ígért, hát H egyetlen egyszer sem írtam le | Ambruska Péter, dömsödi tanács- = elnök nevét.) MAJOR ÄRVÄCSKA . Busójárásra készülődtek a héten Mohácson. Idén talán minden eddiginél gazdagabb programot kínál a több ezer látogató számára a Duna-parti város február 23. és 27. között. A rendezvénysorozat a dél-dunántúli Schneider Lajos népdaléneklési versennyel indult. Pénteken a Baranya, Somogy, Tolna megyei általános iskolások vetélkedtek népdal- és hangszerszólista kategóriákban. Ezúttal vendégként jugoszláviai magyar általános és középiskolások is felléptek. Ma, farsangvasárnap, népművészeti vásár nyílik a Főúton, délelőtt 9 órakor. Fél órával később a majsi fúvószenekar térzenét ad a Széchenyi téren. Fél 11-től népzenei műsorra invitálja a nézőket a Kossuth Filmszínház. Faragó Laura és a népdaléneklési verseny győztesei mellett két együttes lép pódiumra. Délután farsangi csoportok és a busók vonulnak fel — az idén több, szám szerint 150 busó vesz részt a farsangolásban. Kedden temetik el a farsangot Mohácson. Ekkor ismét maskarások, néptáncosok, busók lepik el a várost, s színpompás felvonulásuk után vidám [mákázások közepette égetik el a koporsóban pihenő farsangot. Azt látom, hogy ma is ott a nagy erő a sport, ahol valami hiányt pótol. Nézze a cigányainkat, néha egyszerűen nem tudunk velük mit kezdeni. A gyerekeket rávettük a sportra. Van1 cigány kézilabdacsapatunk az iskolában, s telente nagy hokicsatákat rendezünk a jégen. Olyan ügyesen csinálják, mire én leteszem Magyar írók a forradalomban Á szocialista művészet forrásvidéke Bókkon Gábor: Húsz év rríálva Vasárnaponként közreadott sorozatunkban legjelentősebb XX. századi klasszikusainknak az 1918—19-es magyarországi forradalmakban betöltött szerepét villantjuk fel, egy-egy művükkel és rövid tanulmánnyal; kezdtük a sort Ady Endrével, akinek az életműve a század eleji progresszióra gyakorolt hatásával a forradalmak előkészítője volt, s befejezzük Nagy Lajos írásával, amely hűen tovább őrizte a 20-as években a forradalmi gondolatot. Végtelenbe vetülő poézis VAJDA JANOS MOTÍVUMAIRA Húsz év múlva már úgy unjuk egymást (a gyomorfájásokat hogy még mindig nem érted K assák Lajos a múlt század végén a létszám- és szervezési vonatkozásban egyaránt izmosodó magyar munkásosztály, a magyar ipari munkásság soraiból emelkedett ki alkotóművésszé. A legsajátosabb vonulatát jelenti a XX. századi magyar kultúrának, költő, prózaíró, festő. A XIX. század végétől egymás után jelentkező avantgardista irányzatok legjelentősebb magyar híve és hirdetője, a megújuló magyar irodalom vezéralakja, az Ady utáni magyar líra egyik úta másik szemüvegét a hideg ebédet a naptár-szeretkezést) Rohannánk akárkihez elmondani: a fene megette jobb egyedül is és nem gyúl ki szívünk mint Montblanc örök hava — mert a gyerekeknek új kabát kell és sohasem tudod megvarrni azt a francos zoknit istenem csak egyszer készítenél ki aprót ha jön a gázos — Rohannánk akárkihez elmondani: nem volt érdemes de életünk addigra összenőtt már jának kitaposó ja, egy olyan útnak, melyre őutána nagyon kevesen tehették lábukat. Európai rangú művészegyéniség és valahogy még sincs itthon. Amit csinált, az a XX. századi magyar irodalom jelentős nagyjai közé emeli, de müve egyszeri és f oly tathatatlan. Ezért már életében sokszor elszigetelődött, és ő — az 1910-es évek magyar szocialista művészetének vezéralakja, a forradalom nagy művészi előkészítője, kortársainak tanítója — magányos alkotó lett, ha embernek meg is maradt mindig a közösségért mozduló. Kassáknak jelentős funkciója volt a modern líra nyelviképi világa megteremtésében, s mint ilyen gazdagította a költészetet, mert először az ő fogalom-teremtményeit vették át, tették közkinccsé, és így, ha ő maga közvetlenül nem is, közvetve mégis — más alkotókon keresztül — formálójává lett mindnyájunk gondolkozásának. Neki köszönhetjük a korszerű munkástémákat irodalmunkban, de ő az, aki az akkori munkás számára elérhetetlen absztrakcióval fogalmaz. Ezért — egy-egy versét, például a Mesterembereket kivéve — nemigen tudott eljutni közvetlenül a tömegekhez. De való igaz, folyóiratai, a Tett 1915- ben, s a Ma 1917-ben jelentős lépés volt a korszerű eszmék s a modern művészet propagálásában, de jeltn- tőségük az irodalmon belül semmi esetre sem mérhető a korszakot meghatározó tehetségű óriásokat teremtő és felfedező Nyugathoz. De politikailag ez az időszak az életmű legfontosabb része. A forradalom igazi viharmadara, előkészítője, aki a kor valódi kérdéseire keres választ. Lapjai gyűjtőfórumává lettek az első világháború antimilitarista erőinek és közülük kerültek ki a Busójárás
