Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
Mit tesznek az asztalra? Egy éra dr. Szlamcnieky Istvánnál, a SZÖVOSZ elnökénél Üzleteivel, vendéglátóhelyeivel és szerteágazó tevékenysége keretében más szerepkörében is hazánk, minden településén jelen van valamelyik általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet. Az áfészek főként a községekben, a falvakban és a tanyavilágban oldanak meg rendkívül fontos feladatokat, amelyek nemcsak tagjaik, hanem az egész ottani lakosság életkörülményeit erőteljesen befolyásolják. Kezdjük is ezzel a beszélgetést dr. Szlamenicky Istvánnal, a SZÖVOSZ elnökével. • Véleménye szerint ebben az évben tudják-e tovább javítani az áfészek az áruellátás színvonalát? — Tudják és kell. Az idén az élet- szinvonalpolitikai célok között növekvő és fontos szerepe van annak, hogy fenntartsuk, sőt egyes területeken növeljük az áruellátásban elért színvonalat. Hazánk lakosságának mintegy fele nyit be szinte naponta az áfészek üzleteibe. Ez js érzékelteti, mekkora jelentősége van annak, hogy milyen a kínálat a fogyasztási szövetkezetek boltjaiban, áruházaiban. A tervek szerint az ország kiskereskedelmi forgalmának ebben az esztendőben is a 35 százalékát bonyolítják le az áfészek. Ehhez 9,2 százalékkal kell növelniük eladási forgalmukat. • Megvannak-e az áfészek beszerzési, áruszállítási és korszerűsítési feltételei ahboz, hogy eleget tegyenek az említett követelményeknek? — Az áfészek, amelyek több mbit 16 ezer üzletet tartanak fenn, részint szerződéseikkel, részint saját árualapjaikkal gondoskodnak a kiegyensúlyozott áruellátásról. Az előbbi forrásból származik az árukészlet nagyobb hányada, de igen fontos az utóbbi forrás szerepe is. Az áfészek keretében ugyanis számottevő a mezőgazdasági kistermelés, az élelmiszerfeldolgozás és különféle iparcikkek gyártása. Ahhoz azonban, hogy ezt az évet is sikeresen zárjuk, az árubeszerzésen kívül még sok más feladatot is jól kell megoldani. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: a forgalomnövekedést a tavalyinál kisebb készlettel oldjuk meg; tegyük olcsóbbá a szállítást; fordítsunk nagyobb figyelmet az energiatakarékosságra; azokban az üzletekben, ahol technológiai korszerűsítést hajtottunk végre, ennek megfelelő munkatermelékenységet érjünk el, és így tovább. Persze, nem minden csak az áfészektől függ. Áruik tetemes részét ugyanis nagykereskedelmi vállalatoktól szerzik be. Joggal várják el, hogy partnereik pontosan és a szerződésben vállalt kötelezettségeiknek megfelelően teljesítsék vállalt kötelezettségeiket. • Nem okoz nehézséget az árube- szerzésben, hogy a fogyasztási szövetkezetek — bár méreteik az utóbbi években megnőttek — nem olyan nagy tételű megrendeléseket adnak fel külön-ktilön, mint például az állami nagyáruházak? — Nagyobb baj eddig nem volt ezen a téren, de mind erőteljesebb a kisebb áfész-üzletek igénye a koordináció az együttes fellépés iránt. Ezért az áfészeket arra biztatjuk, hogy szélesítsék a gazdasági együttműködést egymással és a termelő üzemekkel. Nem régen határozta el a SZÖVOSZ elnöksége, hogy az áruházak (68 nagyobb és 350 ABC-áruház) és a szaküzleti hálózat — természetesen az áfészek fennhatóságával — kooperációt hoznak létre. Ez lehetővé teszi, hogy nagy tételű megrendeléseket adjanak a nagyiparnak és a külkereskedelemnek. Mód van arra is, hogy az áruházak a különféle cikkek cseréje révén színesítsék a kínálatot, bővítsék a választékot. Mindkét megoldás nem csupán a városi lakosságot szolgálja, hanem a vonzáskörzetében lakó falusi embereket is. • Az áfészek elismerésre méltóan sokat tettek a vendéglátás színvonalának fejlesztéséért is. Milyen további terveik vannak arra, hogy a vendéglátóipar révén is javítsák a lakosság ellátását? — Az elmúlt évért nem kaptunk dicséretet. Gyakorlatilag a vendéglátás forgalma az előző évivel azonos volt. • Bizonyára része van ebben a közismert szeszárusítási korlátozásnak is? — Igen, de az élelmes áfészek példái bizonyítják, hogy meg lehet találni az ellenszert. A tapasztalatok alapján azzal is növelhető a vendéglátóhelyek étel forgalma,' hogy nagyobb szerepet vállaliuik a közétkeztetésben, a munkahelyi-, a gyermek- és a diákétkeztetésben. Egyébként e téren is megmutatkozik az egy településen lévő gazdálkodóegységek együttműködésének előnye. Vannak rá példák, hogy ipari nagyüzem fogott össze az áfésszal. A vállalat, a gyár emelte az épületet, amelyben az áfész tartja fenn az ipari munkásokat és saiát dolgozóit egyaránt ellátó üzemi étkezdét. Növelni kellene és lehet a hidegkonyhai s a cukrászipari készítmények forgalmazását is úgy, hogy a legkisebb falvakba is eljussanak ezek a keresett termékek. • Évről évre nő hazánkban a turistaforgalom. Számolnak-e ezzel? — Ebből adódó feladatainkat is nagyon fontosnak tartjuk, különös tekintettel a fokozódó átmenő forgalomra. Bárhonnan érkeznek vendégeink, szövetkezeti vendéglátóhelyekkel tűzdelt útvonalakon haladnak végig. Kézenfekvő, hogy a hazánkról alkotott kép kialakításában a szövetkezeti vendéglátóhelyeknek is nagy a szerepük. • Az áruellátást, de különösen a vendéglátást lényegesen befolyásolja, hogy az áfészek — mint erről már szó volt — különféle módokon igyekeznek a saját erejükből is növelni az árukínálatot. — Az idei népgazdasági terv a mezőgazdasági termelés 3,5 százalékos növelését irányozza elő. Mi számot vetettünk erőinkkel, s úgy látjuk, hogy az áfészek a mezőgazdasági termékekből a felvásárlást 6 —7 százalékkal, élelmiszerfeldolgozásukat pedig 8—10 százalékkal tudják bővíteni. E cél megvalósításának fő bázisa a 2600 mezőgazdasági szakcsoport. több mint kétszázezer taggal. • Véleménye szerint van-e lehetőséig arra, hogy az áfészek hozzájáruljanak népgazdaságunk egyensúlyának javításához is? — Igen. Arra törekszünk, hogy az idén a háztáji és kisegítő gazdaságokból, szakcsoportokból származó áru eddiginél nagyobb hányadát értékesítsük a külpiacokon. Ügynevezett apró cikkekről van szó, amelyeket keresnek és megfizetnek külföldön; a kamillateát éppen úgy, mint a libapelyhet vagy például a cirokseprűt és a fakanalat. Ezek a cikkek — s mások is — kevés ráfordítással hoznak valutát. S előállításukkal olyan melléktermékeket, hulladékokat hasznosítunk és olyan töredék munkaidőt használunk fel, amely egyébként veszendőbe menne. Az áfészek által szervezett kistermelés és ipari tevékenység hazai nyersanyagból teremt értéket, tehát — ha szerényen is — külkereskedelmi egyensúlyunk javítását szolgálja. , • Mit értsünk a szerényen?________ — Külön-külön tényleg szerény tételekről van szó, hiszen a Herbária a különböző gyógynövényekből csak négymillió dollárt exportál, s a Hungaronektár is csak tízmillió dollárt, de ha a csafc-okat a libamájjal, a tollal, a seprűvel stb. tovább folytatjuk, akkor együttvéve mintegy százmillió dollárhoz jutunk. • A tervek megvalósítása bizonyára attól is függ, hogy milyen mérvű az áfészek kapcsolata elsősorban a községekben és a még kisebb településeken élő emberekkel. — A 300 áfészben dolgozó, csaknem 130 ezer ember naponta találkozik a másfél milliós áfész-tag- sággal és összesen ötmillió napi vásárlóval. A kapcsolatot közöttük nemcsak a boltok s a vendéglátóhelyek jelentik. Munkást és tsz-tagot, tanítót és tisztviselőt összefűz az a közösségi élet is, amelyet az áfészek önkormányzati szervei alkotnak. Szerintem e téren még nem használtuk ki lehetőségeinket. S hogy előrelépjünk, az elsősorban az áfészek vezető testületéitől függ. Azok tehetik a legtöbbet azért, hogy növekedjék a közösségi összefogás ereje. Az áfészek idei terveinek jó teljesítéséhez ez ugyanolyan fontos, mint a kifejezetten gazdasági feladatok jó megoldása. GULYAS PÁL Egy csepp víz — és a többi A váci szennyvíztisztító telepet az év második felében bővítik. Eddig naponta 12 ezer köbméter szennyvizet tisztított meg, a rekonstrukció után naponta 18 ezer köbméter szennyvíz tisztítására lesz képes. 'T'íz esztendővel ezelőtt 250 'millió forint értékű lakás, •* * *- gyermekintézmény, kórház, középület készült el tanácsi költségvetésből Pest megyében, a múlt évben a beruházások összértéke meghaladta a 3 milliárdot. A harmadik ötéves tervben 1215 tanácsi és OTP-lakást húztak fel, a jelenlegi tervciklusban 12 ezer lakásnak kell megépülnie — írtuk múlt vasárnapi lapunkban. Ám az új beruházások adta fejlődésnek alfája és ómegája — alapfeltétele — a közművesítés. Együtt a népgazdasággal Annyiszor elmondtuk már, hogy Pest megye sajátos helyzetben van az ország többi megyéjéhez képest, de most ismét ide kívánkozik a megállapítás. Évtizedeken át tízezerszám vándoroltak ide hazánk más tájairól a családok. Fedél kellett a fejük fölé, a megye települései egyre nőttek, terjeszkedtek, a növekedés ütemét azonban nem tudtuk követni az ivóvíz- és csatornahálózat bővítésében, a mélyépítés közismerten szűkös teljesítőképessége és korlátozott anyagi lehetőségeink következtében. Elmaradtunk tehát, s az elmaradást nem egyszerű pótolni, még akkor sem, ha — el kell ismernünk — az utóbbi esztendőkben igencsak fokozott mértékben igyekeztünk erre. A közműellátottságot tekintve az utolsó előtti helyen állunk hazánk megyéi között. A vízgazdálkodás nem egy-egy megye kizárólagosan saját ügye. Igényeit, tehát terveit és kivitelezési elképzeléseit, anyagi lehetőségeit, az igényelt támogatás mértékét, az Országos Vízügyi Hivatal közreműködésével egyeztetnie kell a népgazdaság érdekeivel. Ez történik évről évre Pest megyében is. Legutóbb — mint hírül adtuk — a múlt héten került sor egyeztető megbeszélésre, amelyen mindenekelőtt abban állapodtak meg az OVH és Pest megye Vezetői, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően, nem 'rövid, hanem hosszabb távra kell a tervezési, kivitelezési feladatokat meghatározni, az anyagi erőket sem feltétlenül indokolt átmeneti megoldásokra fordítani, bármennyire is szorítanak, sürgetnek is a gondok. Regionális rendszerek Legfontosabb a regionális rendszerek kialakítása. Ezen belül is rangsorolni kell a feladatok társadalmi fontossága és az anyagi lehetőségek figyelembevételével. E rangsor szerint egyebek között mindenképpen megoldásra vár Érdnek és környékének vízellátása. Ebben a térségben jelenleg Érden van vezetékes ivóvíz. Ám tudjuk' — különösen az ott lakók —, hogy a magasabban fekvő részeken nyaranta mennyi víz folyik a csapokból, tavaly is lajtos kocsikkal kellett a vízmennyiséget pótolni. Az egyenletes ellátást, a hosszú távra szóló megoldást — a környező községekben is — csak az jelentheti, ha a jelenleg üzemelő térségi vízmű bővítésének beruházása megvalósul, s össze lehet kapcsolni a fővárosi rendszerrel. Az összekapcsolás érdeke a megyén kívül a fővárosnak is, de az egész népgazdaságnak is, hiszen a víz szinten energia, ami nem olcsó. A fővárosnak hetente hétfőtől péntekig magas a vízigénye, az agglomerációs településeknek pedig — kiemelt üdülőterületek lévén — a hét végén. Az összekapcsolt két rendszer kisegíti egymást a váltakozva fölszabaduló kapacitásokkal. Így oldódna meg tehát Érd város, Diósd, Sóskút, Puszta- zámor és Törökbálint vízellátása. A következő lépés; Törökbálintnál összekapcsolni a rendszert a budaörsi hálózat végével. — A Duna jobb partjának regionális rendszere — Szentendre—-Verőcemaros — a jövő év végére elkészül, itt is lehetőség lesz arra, hogy ezt összekapcsolják a fővárosi rendszerrel. Vagy a szigetről a Duna alatti átvezetéssel, vagy a Tahi-híd átívelő szerkezetének igénybevételével. A Duna bal parti rendszerének építése 1982-ben fejeződik be Gödöllőig. Hamarosan elkészül viszont a Galga-menti regionális rendszer, ezt is indokolt lesz — és lehetséges — összekötni az előbbivel. Legfontosabb tehát a regionális rendszerek ilye- ténképp történő kialakítású. Ennek társadalmi jelentőségét külön hangsúlyozni szinte fölösleges, ha összeszámláljuk, hány település vízellátását oldja meg biztonságosan, hosszú távra. Sürget az idő A szennyvíz elvezetésének és kezelésének programjában is olyan egyezség született ezen a megbeszélésen, ami lehetővé teszi, hogy jól előkészített, konkrét elképzelésekkel kezdjük a hatodik ötéves tervidőszakot. Itt emeljük ki a példák sorából Szigetszentmiklós, Szigethalom, Tököl térségének hálózatát, melyhez a későbbiek során csatlakozik — leágaztatással — Duna- haraszti és Taksony. A megye korábban a fővárostól függetlenül tervezte a programot, ám a múlt évi egyeztető tárgyaláson a vízügyi ágazattal közösen úgy döntöttek: a feladatot a regionális vízellátási rendszerekhez hasonlóan kell megoldani, figyelembe véve Budapest érdekeit is, pontosabban a főváros XXI. kerületének, Csepelnek lakossági és ipari igényeit. Sürgető feladat. Különösképp a fővárosi vízmű bázisainak, a Ráckevei-Duna vízminőségének védelmét — valamint a megyei lakásépítések ütemét tekintve. Szigetszentmiklóson a tervciklus végéig, illetve a következő ötéves tervidőszak elején összesen kétezer lakás épül. A jelenlegi szigetszentmiklósi szennyvízelvezetési lehetőségek csak 1981-ig engedik, hogy úgynevezett tűrt állapotban — amiért már bírságot fizetünk — bocsássa át a szennyvizet a tisztítómű. A vezetői megállapodás most megerősítette a tavalyi alap- elképzelést, hogy a sorrend: a térség szennyvizének elvezetését, majd a további szennyvíztisztítást kell megoldani. Ahhoz, hogy a mintegy 100 milliós nyomvonalas munka, valamint az átemelők építése már jövőre — első ütemként — megkezdődjék, a VlZITERV remélhetőleg még ez évben szállítja a kiviteli tervet. A kivitelezésre egyébként a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat felkészült, s 1981-ig el is tudja végezni. i Nincs szégyenkeznivalónk A közművesítés társadalmi kérdés, politikai ügy. Számtalanszor kifogásolja a lakosság falugyűléseken — s joggal. Ám ez sem afféle terülj-asztalkám, hagy azt mondom, legyen, s már van is. Számitgattam — laikus módjára, innen-onnan, munka közben szerzett tapasztalataim alapján —, mennyi pénz kellene althoz, hogy egyetlen tervidőszak alatt az utolsó előtti helyről a középmezőnybe kerüljünk közművesítés takin- tetében.- Becslésem szerint három-négy milliárd forint felhasználására lenne szükség. Van ennyi? Nincs. A jelenlegi terveiklusra mintegy két és fél milliárd juthat. Ha követelünk, ezt is vegyük figyelembe. De azt is, hogy a Pest megyei tanács — á megyei párt- bizottság támogatásával — messzemenően igyekszik megteremteni a vízgazdálkodás kedvezőbb feltételeit, közösen az Országos Vízügyi Hivatallal. A helyzet egyre javul. A kivitelezési kapacitás a tavalyinak mintegy harmadával növekedett a PVCSV, illetve a Dunamenti Regionális Vízmű Vállalat törekvése révén. Igyekezetben nincs szégyenkeznivalónk. Az azonban továbbra is kétségtelen marad, hogy nem tudjuk egyhamar utolérni magunkat. Legyünk hát türelmesek. BÁLINT IBOLYA A Duna balparti vízműrendszer kialakításának keretében épül a fóti átemelőtelep. A Mélyépítő Vállalat 22-cs építésvezetősége építi a két 500 köbméteres medencét és a hozzá tartozó gépházat. A képen: a két medence között készül a betonalap, itt kap majd helyet a zárókamra, melynek feladata a medencék közötti vízszabályozás lesz. Barcza Zsolt felvételei
