Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

'Vfälap 1979. FEBRUAR 25., VASÄRNAP Rendőrkocsival délen, délórákban Legendává mosódott ceglédi ügyek és a hétköznapok „Ügyeletnek! A soros hulla- szállító 1979. február hónap­ban : S. István, Cegléd...” Civilnek kissé morbid cédula ez a városi kapitányság portá­ján. Afféle rendőrségi ómen: egy URH-s járőrözéskor nem árt felkészülni minden eshetőségre. Az ellenőrzési zó­na ezen a február végi hét­köznapon' a déli vidék. Út­közben a rendőrségi Zsiguli­ban legendává mosódó régi ügyek emlékét idézi fel né­hány község, majd Nyársapát tanyái közt a közelmúlt egyik bűnesete kerül szóba: gyil­kosság. Még tavaly késő ősszel egy idegen emberrel végeztek itt a szállásadók. A férj val­lomása: — Az nem lett volna baj, hogy megevett mindent, még az sem, hogy együtt hált az asszonnyal, de megitta még a boromat is —, azóta már- már torz szállóige lett erre­felé. S ez ezerszer (hasztalan) elátkozott szesz körül forgott ez a csínyektől, humortól, vét­kektől emlékezetes, de szeren­A FUVAROS SZONDADIAGftÖZISA: POZITÍV esére szelíd délután is, amikor a megyei rendőrökkel jártük a 4-es út környékét. A ZIL-cs Niki Lauda A főváros határához köze­ledve hirtelen dübörgő teher­autó hagy állva taxikat és rendőrkocsit, majd a billenő ZIL-es Niki Lauda hidegvér­rel és legalább 100 kilométe- "res sebességgel kanyarog el a vecsési sóderbánya felé. * A fiatal sofőr igazi hun gyerek. Hun igazat mond, hun nem. S ráadásul mindenről bizonyíté­ka van. A kilométeróra sze­rint alig poroszkált gyorsab­ban a megengedettnél (csak­hogy mutatója a 70-esnél örökké beszorul) s a lobogta­tott fizetési papír alapján éh­bérért pörög itt a város és Vecsés között (ám a januári 1400 forintos bére, mint kide­rül, mindössze hatnapi mun­kájának fizetsége.) Ráadásul túladminisztrált fuvarlevele, svarcfuvart sejtet a közeljövő­ben ... Az 50 forintos helyszí­ni bírságot nem sokallja, sőt azzal búcsúzik, hogy szerény béréből áldozni fog a megyei hírlapra. Ceglédbercelen a főút menti Ivóban a borostás arcú Labi délután két órakor az ötödik korsónál tart — de a rövidek­re már nem emlékszik. Simlé- deres sapkáját feltolva mesél ­DRAM, 1400-ÉRT PÖRGÖIC ITT HAVONTA ni kezd, a többiek szerint mindig az utolsó szava igaz. S míg Labi mesél, egy jólöltö­zött férfi anonimitást kér, fe­leségére hivatkozva. Ő ebéd után titokban dezertált ott­honról. Az ilyesmit tisztelet­ben kell tartani... Texasi asszony sörrel Cegléden a lajosmizsei úti csapszék most csöndes, de ar­rébb a Texasi néven ismert kocsmában színesebb az élet. Mindjárt az ajtó mellett ma­gányos, középkorú, kendős asszony ül,' eredetileg cipóért indult a közértbe, de látha­tóan a folyékony kenyérrel is beéri. Aztán alighogy ' meg­kezdődik az igazoltatás, az ivó előtt gazdátlan veszteglő fo­gathoz megérkezik a fuvaros, amolyan széles tenyerű, Feje- nagy ember. Nemigen siet be­lefújni a szondába. — Meg­mondom én nyíltan, két fröcs- csöt megittam — erősködik, de nincs kegyelem. A szivár­vány színei végigfutnak az apró üvegtörmelékeken. Fel­jelentés készül, bár közben a fuvaros próbál a szívekre hatni. — Hozom az ekét haza, mert nálunk már, Cegléden úgy megy a dolog, hogy nincs kovács a városban. Tudják, szántani kell a máknak, meg a zöldségnek. De nem bűnö­zök én össze-vissza. Kifizet­ném inkább itt azt a bírsá­ÖTÖDIK KORSÓ got... A szabálysértési bünte­tés körülbelül annyiszorosa lesz a helyszíni bírságnak, ahányszor többet ivott a foga- tos két fröccsnél. Aztán nem telik el egy óra sem, és egy AZ ALBERTIRSAI SZÓDAS CSAK EGY SARKOT MEGY FŐÚTON A LOVAS KOCSIVAL Bozsán Péter felvételei másik fuvaros jut ugyanerre a sorsra ezúttal a Kábák bisztró előtt. Kclmzagúf?) zugkocsma Egy sáros ceglédi mellékut­cában öreg parasztházhoz igyekszünk. Csatlakozott hoz­zánk egy helybéli rendőr is, a bögrecsárdák specialistája. Az apró verandán szondázni le­hetne a levegőt. — Megszédülök a < borszag­tól, M. asszony — mondja a főtörzsőrmester, aki nemrégi­ben jelentette fel zugkiméré­sért a 50 év körüli nőt. — Á, ez inkább kölni — csapnak szét a levegőben a háziak. — Nem foglalkozunk mi már ilyesmivel. Megbün­tetett a tanács hatszáz forint­ra, élég baj volt az nekünk. — És a nagy demizson, meg az a sor szódásüveg? — Van nekem egy vejem, aki issza a bort. — Hát az a két marmon- kanna? — Olaj van már csak ab­ban. Fifikás válaszok, s főleg, mert a zugkocsma üres, nem maradunk tovább, de aligha kétséges, hogy itt még mindig mérik feketén a szeszt. — Ja­nuárban egy hét alatt kilenc bögrecsárdást jelentettem fel Cegléden és Csemőn — mond­ja visszafelé a helybeli rend­őr. — Sokszor veszélyesebbek ezek a legrosszabb kocsmánál is, mert nem lehet ellenőrizni az embereket. Itt jönnek össze nemegyszer a zsiványok, hogy kiagyaljanak valamit. A kö­zelmúltban elfogott ceglédi tyúktolvajok is többnyire zug­ivókból indultak portyára. Ol­csóbb az ital a bögréseknél és főleg hitelt is adnak — ezzel fogják meg az emberekét. Babus Endre Fót szél járta határában —a Mafilm filmfelvevő részlegé­nek dimbes-dombos területén — nem könnyű elképzelni, hogy néhány év múlva itt áll majd az első magyar filmváros. Pedig így igaz. Szűkösek a budapesti telepek, a Lumumba utca, a Könyves Kálmán körúti, a Pasaréti műtermek bővítésére nincs lehetőség. Ezért is költöztették ide már évekkel ezelőtt a köz­ponti kellékraktárt, a fa­anyag- és bútorraktárt, vala­mint az összes régi járművet a garázsba. Most — bürokra­tanyelven — a nyílászáróknak építenek Üj csarnokot, ne te­gye tönkre az ajtókat, ablako­kat a hó és eső. Az építők épp a betonalapokat készítik, s mint mondják, az év végére szeretnék átadni az épületet. Mint az echós korszakban Szever János részlegvezető nem titkolt büszkeséggel mondja: — Ez a Mafilm legnagyobb telepe: 25 holdas területen. Eddig csak tíz hold volt a miénk, az újabb részt nemrég vettük meg az Alagi- Tangaz­daságtól. Márciusban kitűzik a telep határait, s az új mű­terem már a volt lucernaföl­dön épül föl. Készülnek a 64-szer 33 mé­teres, 14 méter magas műte­rem tervei, s jövőre az épít­kezés is megkezdődhet. A te­lep közepén kazánházat emel­nek, s amint bekötik a gázt, innen fűthetnek minden helyi­séget. Nem kevésbé fontos az úgynevezett főépület elkészí­tése. Ebbe kapnak majd he­lyet az öltözők, a sminkszo­bák és az irodák. Mindez — nem végleges adatok szerint — 50—60 millió forintba kerül. Pillanatnyilag a felvonulási épületben, faházban dolgozik a vezérkar, s az eredetileg raktárnak szánt épületben forgatnak. Mivel fűteni nem lehetett, decemberben két hő- légbefúvót állítottak a fal mellé, ezek nyomják a mele­get a színfalak mögé. öltöző sem volt, ezért a díszletek kö­zé beépítettek két lakókocsit, ezekben váltják ruháikat Thá- lia papnői és papjai. A körül­mények a magyar színjátszás hőskorára emlékeztetnek, ami­kor még echós szekéren járták az országot a színtársulatok. Vérbeli színész nem panaszkodik Persze, vérbeli, hivatásáj; szerető színész nem sokat tö­rődik a kellemetlenségekkel. Január 17-én kezdték az Ez a Józsi, ez a Józsi című tévé­film forgatását. A rendező, Szőnyi G. Sándor, aki a Jó es­tét nyár, jó estet szerelem történetét vitte nemrég cellu­loidszalagra, azt mondja: — Jó, hogy meg lehet kap­ni ezt a műtermet, lehetőség van a zavartalan munkára. Itt [ nem kergeti egyik produkció ' a másikat, mint a pesti műter­mekben. Kevésbé jó, hogy nagy a távolság, nehéz a köz­lekedés; egyelőre nincs öltöző és sminkszoba. * — Miről szól a film? — Háborús történet; talán azért is kedveljük mindany- nyian, mert a háború borzal­mas hétköznapjaiból a humo­ros oldalt emeli ki. Nagyon hálás vagyok a színészeknek — Sztankay Istvánnak, Há­mori Ildikónak, Pécsi Ildikó­nak —, akik el tudtak menni a borotvaélen, s mulatságosak tudnak lenni a legszörnyűbb helyzetekben is. Bérházudvar — romokban Mi a gyártásvezető vélemé­nye? Pásztor József így be­szél: — Bajos a színészek szállí­tása, sok időt elvesz, hiszen legalább egy órát kell számí­tani utazásra. Nincs lakatos- és villanyszerelőműhely; hiány zik a szabóság, az öltöző. Za­var a szomszédos kutyamen- helyről jövő csaholás, mert nincs hangszigetelés. Ennek ellenére jobb itt forgatni, mint a ligeti BNV-pavilonok- ban, ahol már szintén dolgoz­tunk — műterem hiányában. A forgatást a jövő hét köze­pén, február 28-án fejezik be. Az 50—70 perces filmet vár­Malév—Finnair csemagtúrák Tovább bővülnek a MALÉV és a finn légitársaság, vala­mint a két ország idegenfor­galmi kapcsolatai. Az utasok, az érdeklődők jobb kiszolgá­lására áprilisban korszerű vá­rosi irodát nyit Budapesten, a Veress Félné utcában a FINNAIR — jelentették be a Finn Idegenforgalmi Tanács és a légitársaság sajtótájékoz­tatóján, szombaton a Gáliért Szállóban. Elmondották, hogy a FINN­AIR a MALÉV-vel üzemkö­zösségben hetenként négy, nyáron öt járattal kínál gyors utazási lehetőséget a két or­szág fővárosa között. Indíta­nak úgynevezett csomagtúrá­kat, amelyben a légiszállításon kívül félpanziós szállodai el­látás, városnézések és egyéb programok is szerepelnek. Munkaügyi viták ki éjszakai pótlékról Egy gazdaság vasútüzemé­nek hat alkalmazottja 30 szá­zalékos éjszakai pótlék fizeté­séért munkaadója ellen pert indított. Keresetükben arra hivatkoztak, úgy foglalkoztat­ták őket, hogy naponta tizen­kilenc órát szolgálatban tölte­nek, de ennek egy részét csak készenlétben. Éjszakai pótlé­kot azonban nem kaptak. A munkaügyi bíróság rész­ben helyt adott keresetüknek és a gazdaságot tíz százalék éjszakai pót­lék fizetésére kötelezte. A döntés indoklása szerint a hat dolgozó napi szolgálati idejének egy része az éjszakai órákra esik, mert reggel fél 5-től éjszaka fél 12-ig tart, te­hát három óra az éjszakába nyúlik. Ezekre korábban tíz százalék éjszakai pótlékot kaptak, de később ezt — a kollektív szerződés rendelke­zésére hivatkozással — meg­szüntették. Csakhogy a kol­lektív szerződésnek az éjsza­kai pótlék fizetése tilalmára vonatkozó szabálya ellentétes a Munkaügyi Minisztérium ál­tal kiadott, tehát felsőbb szin­tű jogszabállyal. Ennek követ­keztében a gazdaság a koráb­ban folyósított tíz százalék pótlékot továbbra is köteles megadni. A munkaügyi .bíróságnak az éjszakai pótlék százalékos mértékére vonatkozó rendel­kezése ellen — jogszabálysér­tés címén emelt törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a következőket mondta ki: — A gazdaság' kollektív szerződése szerint éjszakai munka az, amit este 22 órától reggel hatig végeznek. Napi három-nyolcórás műszak ese­tén a harmadik műszak éjsza­kainak minősül. Ez után 30 százalék pótlék jár. A Munka Törvénykönyve úgy rendelke­zik, hogy éjszakai munka az este 22 órától reggel 6 óráig, a mezőgazdaságban pedig a 21 órától reggel 5 óráig terjedő időszak. E jogszabály értelmé­ben kétségtelen, hogy napi nyolcórás műszak esetén a harmadikban végzett munka éjszakainak számít. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy csak az tekintendő éjszaki munká­nak, amit a dolgozó a harma­dik műszakban dolgoz le. — A hat alkalmazott, aki a pert indította, nincs harmadik műszakba beosztva, hanem reggel fél 5-től éjjel fél 12-ig dolgozik. Minthogy ebből a törvény értelmében másfél­másfél óra az éjjeli és a haj­nali időre esik, az éjszakai pótlék napi három órára meg­illeti őket. — Munkaügyi miniszteri rendelet értelmében az éjszák kai pótlék mértéke tíz száza­lék — hangzik tovább a hatá­rozat. A kollektiv szerződés azonban ennél magasabb mértékű pótlékot is megállapíthat. A gazdaság kollektív szerződé­se él is ezzel a lehetőséggel, amennyiben ezt 30 százalék­ban szabja meg. Ez a rendel­kezés a hat dolgozóra is vo­natkozik. Tévedett a munka­ügyi bíróság, amikor az őket megillető éjszakai pótlék mér­tékét 10 százalékban határoz­ta meg. A munkaügyi bíróság­nak az éjszakai munkára járó díjat 30 százalékos pótlék fi­gyelembevételével kellett volna megállapítania. Ezzel ellenté­tes álláspontja téves, ezért íté­letét hatályon kívül kellett he­lyezni. Á járandóság összegét a bíróságnak az' új eljárásban kell tisztáznia. hatóan ősszel mutatja be a televízió. Egy pillantás a felvételek helyszínére az ebédszünetben: romos pesti bérház udvara, üszkös gerendák, üvegcsere­pek, törmelék; fent lógó ab­lakszárny, leszakadt függőfo­lyosó. Ha nem látnánk a csar­nok mennyezetét, a díszletek tetejét, könnyen beleélhetnénk magunkat a légitámadás utáni szituációba. Néhány lépéssel odébb az óvóhely: szétszórt gyermekjátékok, bőröndök, kanalak, krumpli. Az egyili vaságyon fáradt statiszta hor­kol, magára húzva a szürke pokrócot. Díszletvároskák és falvak Kint, a szabad ég alatt egy franciás kisváros áll. A szűk utcákon macskakövek, az épü­letek falán táblák — például: Rue Neuve des Fosses —, kocsma, gyógyszertár és szín­ház egymástóll pár lépésnyire. A kapubejáróknál gömbölyű kerékvető kövek. Mindez hungarocellből kifaragva, csak az utcákat borító kövek való­ságosak. Korábban a Manón Lescaut forgatták itt a francia filme­sek. A deszkavázas álépülete­ket meghagyták, s szeretnék megóvni, ki tudja, melyik ren­dezőnek támad kedve a falak között filmezni? A 25 holdas terület bőséges helyet kínál, a jövőben újabb és újabb dísz­letvároskák vagy falvak emelkednek majd itt. A fóti filmváros ma még a kezdeteknél tart. Nem kétséges azonban, hogy kiépítve ideális lehetőségeket biztosít a film­gyártóknak. • Paládi József Mire jut idő? Köztudott, az év elején új gazdasági szabályozók lép­tek életbe, melyek szigorúbb mércét állítanak minden ipar- vállalat elé. Érdeklődésre tart­hat tehát számot, hogyan tud alkalmazkodni ezekhez egy olyan vállalat, amelyik termé­keinek jelentős részét értéke­síti külföldön, s nem is olyan régen súlyos gondokkal küz­dött. Vajon milyen stratégiá­val és taktikával akarnak töb­bet és gazdaságosabban expor­tálni, a megváltozott követel­ményeknek megfelelően frissen alkalmazkodni a nemzetközi piac követelményeihez. Felhívtam tehát a hét elején a váci Híradástechnikai Anya­gok Gyárát, azzal a szándék­kal, hogy az időpont egyezte­tése után a helyszínen gyűj­tött tapasztalatok alapján szá­molhassunk be olvasóinknak a megvalósítás hogyanjáról. A titkárnő közölte, kérése­met tolmácsolják az igazga­tónak, s majd értesítenek. Har­madnap meg is jött a telefon- üzenet. Az igazgató szerint több újságíró is járt mostaná­ban náluk, amúgy is retten­tően elfoglaltak, halasszuk el a beszélgetést néhány hónap­pal. Nem tudom, hány újságíró kell ahhoz, hogy ilyen véde­kezési reakciót váltson ki, s azt sem értem igazán, hogy miért éppen június tájékán ér­demes az idei elképzelésekről írni, akkor, amikor a téma már alig-alig aktuális. De az mindenképpen igaz, s el is kell fogadnunk: első a munka. Az elmaradt beszélgetést azért mégis sajnáltam. Többek között azért, mert tudom, hogy az együk külkereskedelmi vál­lalat, még tavaly megkérdezte, érdekelné-e őket egy tízezres darabos munka, melyet való­színűleg lehetne értékesíteni a tőkés piacon. De ha nincs idő, hát nincs idő. A kíváncsiság azonban az utasítás ellenére sem hagyott nyugodni, s próbáltam meg­tudni, mi lett az üzlet vége? Kiderült, több mint két hónap alatt még nem született sem igenlő, sem elutasító válasz. Hogy mi lehet az oka? Ki tud­ja? Elképzelhető, hogy problé­ma van a műszaki jellemzők­kel, vagy az, hogy azóta szá­molnak, mérnek a műszakiak, de nem jutnak közös nevezőre. Ismerve azonban, hogy meny­nyire szűkében vannak az időnek a HAGY-ban, az sem lehetetlen, egyszerűen még nem került rá sor. Talán majd néhány hónap múlva, mond­juk, júniusban tudnak foglal­kozni a problémával. Csakhogy. Félő, az ajánlat­tevő nyugati cég nem szokott a csigatempóhoz. Mert a nem­zetközi piaci életben nem hó­napokban mérik az időt, ha­nem a másodpercmutatók kat­togására ügyelnek. S akik nem veszik fel ezt a temnót, azok­kal könnyen előfordulhat, hogy időzavarba kerülnek, s lekésik az utolsó vonatot. W. B. I Műterem a lucernás helyén Filmváros éptlE Fót határában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents