Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

1979. FEBRUAR 25., VASÄRNAP K/unap Légrugókon Terepjáró Ikarus Hegyen, úttalan utakon Üj, terepjáró autóbusz pro­totípusa készült el az Ikarus székesfehérvári gyárában. Az 55 személyes, négykerékmeg- hajtású jármű az Ikarus és az Autóipari Kutatóintézet ter­vei alapján készült, és 30— 35 százalékos emelkedőkön, kiépítetlen utakon is bizton­ságosan közlekedik. Az Ika­rus—259 jelzésű autóbuszt 220 . lóerős Rába—Man motorral szerelték fel, s a légrúgós kocsi fenékrészét magasabbra emelték. A terepjáró Ikarust, amely autópályán 110 kilo­méteres óránkénti sebességre képes, az afrikai és közel- keleti országok közlekedési igényei szerint fejlesztették ki. A buszból az idén az egyik példány etiópiai próbaúton vesz részt. Az Ikarus—259 so­rozatgyártását 1980 második í felében kezdik meg. Két és fél évszázad tablókon Bugyi község múltja és jelene Gímszarvasok, mammutok, ősbölények: harminc-negy­venezer éve élt állatok csont­jai hevernek egymás mellett. Távolabb legnagyobb testű, igen ritka madarunk, a túzok trófeája; őzagancs — viselőjét három éve ejtették el — a sú­lyos, szép formájú agancsra aranyérmet adtak a bírálók. Bugyi község környékének természeti múltját, jelenét mutatják be a többi ' között azon a helytörténeti kiállítá­son, amelyet a hát végén nyi­tottak meg a csepeli Papír­ipari Vállalat nagytermében. A kiállítás három évfordu­lót is ünnepel: húszéves a bugyi Tessedik Sámuel Tsz és a Csepeli Papírgyár együtt­működése, harminc eszten­deje, a dabasi járásban első­ként alakult meg a mai kö­zös gazdaság egyik jogelődje, a Petőfi Tsz. A harmadik egy két és fél évszázaddal ezelőtti esemény: a török uralom alatt elnéptelenedett község új­Együtt gondolkodva SZEGÉNY EMBER vízzel főz, mondogatta nagyanyám, amikor annak idején csepere­dő kamaszként ott tébláboltam a tűzhely körül, s figyeltem, amint szikkadt kenyeret ap­rít a rántottlevesbe. Teltek az évek, s a főztjébc mind gyak­rabban került kolbász és hús, mit ne mocö. 'k: úgyszólván sohasem hiún, ._>tt belőle. Ér­dekes módon azonban nagy­anyám szóhasználata vajmi keveset változott, bár később inkább az új bútorról, a tele­vízióról, a mosógépről esett szó. A nyiladozó értelmű gye­rek igazságérzetével és tapasz­talatlanságával szálltam vitá­ba, mondván: lám, akkor még a húsz deka kolbász is 'jó volt, ha jutott, ma meg már a mo­sógép kellene. Hát hol itt a szükség? És akkor jött a vá­lasz, hogy mikor volt az már; meg azóta sok víz lefolyt a Dunán; és hogy másak ma az igények. Villanásként bukkant fel az epizód, gyerekkori emlékeim közül. A napokban Dunake­szin a négy városkörzeti ta­nácskozás egyikén ültem, ahol a Hazafias Népfront szervezé­sében a tanács elnökhelyettese számolt be 4z elmúlt évi ter­vek teljesítéséről és az idei feladatokról. A beszámolót parázs vita követte, melynek során a bevezetőben említett közmondás is elhangzott. Az egyik hozzászóló például elmondta: tíz éve lakik Duna­keszin, s bizony jó néhány éve panaszolja. 72 társával egyetemben, hogy a házuk előtti utat, amely a lakótelep­ről az állomásra vezet, nem hozatja rendbe a tanács. Pedig ott jár el a fél város, s ők fel­ajánlották: társadalmi munká­ban is megcsinálják. A tanács­elnök-helyettes válaszában el­mondta: az út építéséhez só­dert adhatnak, de cementet nem — ennyire telik a 400 ezer forintból, amit erre for­díthatnak. A felszólaló aztán még hozzátette azt is, hogy a lakótelepi üzletek elavultak! kevés a sportolási lehetőség, s mihamarabb be kellene ve­zetni a konténeres szemétszál­lítást. A telefonellátás problé­máját már csak úgy melléke­sen említette. A KÉSŐBBIEKBEN többen csatlakoztak véleményükkel a hozzászólókhoz. Idős, ősz hajú férfi a Tábor utcából arra kért választ, hogy mikor csináltatja meg végre a tanács az utcát, ahol 45 éve lakik. Az egyik feljárónál például rendre el­akadnak a gyerekkocsit toló kismamák, s egyébként is bal­esetveszélyes a hely. Felvetette azt is, hogy miért esik mindig kevesebb szó a vasútvonalon túli alagiak életéről. Véleményt sokan nyilvánítot­tak, ám inkább kontra, mint pro. Mindössze egyetlen ötlet hangzott el. Egy asszony java­solta, hogy a helyi üzemekből Budapestre induló teherautók, a fővárosból visszatérve elhoz­hatnák a sódert, amelyet a FOKA és az Út- és Vasútépítő Vállalat ajánlott fel járdaépí­tésre. Imigyen csökkenne a szállítási költség, s esetleg jutna cementre is . a járdaépí­téshez a 400 ezer forintból. Nem egy falugyűlésen és városfejlesztési tanácskozáson jártam az elmúlt években, s hasonló dolgokat tapasztaltam. Vagyis, hogy a fejlődésnek általában mindenki tudatában van. Ám egyes esetekben haj­lamosak az emberek a ház kö­rüli gondok túlhangsúlyozásá­ra. Az, hogy lakóházak épül­nek, bővül az út, a villany-, a vízhálózat, az természetes. És akkor jön a mégis: hogy ezt miért nem, azt miért nem. A tanácselnök-helyettes sza­vaiból azonban egyértelműen kiderült: a két éve várossá lett Dunakeszi összehasonlít­hatatlanul dinamikusabban fejlődött a korábbiaknál. Ta­valy például két 84—84 laká­sos épület készült el. Felépült egy 12 tantermes iskola az új lakótelepen, amelynek ered­ményeként elhárult annak ve­szélye, hogy á hármas számú iskolában bevezessék a három műszakos tanítást. Egyébként ez az iskola is hat tanterem­mel gyarapodott. Az óvodában az elmúlt évben újabb négy csoport kapott helyet. A ke­reskedelmi ellátást a tavaly elkészült 500 négyzetméter alapterületű élelmiszerüzlet könnyíti. A tanácselnök-he­lyettes kitért az alagi fejlesz­tésekre is. Elmondta, hogy az elmúlt években itt épült meg az utak többsége, egy élelmi­szerbolt, s a tervek között sze­repel egy 16 tantermes iskola kialakítása. AjZ IFJÚ VAROS a továb­biakban is dinamikusan fejlő­dik. A feladatok között tallóz­va megemlíthetjük, hogy el­készül újabb három 10 emele­tes lakóház, egy 100 gyereket befogadó óvoda és egy 60 sze­mélyes bölcsődé. A kivitelezők egyébként vállalták, hogy a gyermekek nemzetközi évének tiszteletére december helyett már szeptemberben átadják a gyermekintézményeket. Elké­szül 1980 tavaszára az új, 5 ezer négyzetméter alapterületű áruház, amely 100 millió fo­rintba kerül. Itt kap majd he­lyet várhatóan a hatodik öt­éves terv elején az OTP, a posta, a Patyolat, a Gelka, a fodrász és több egészségügyi intézmény. A távlati fejlesz­tési tervben további építkezé­sek, a városközpont kialakítá­sa is szerepel. A szegény ember vízzel főz hasonlat Dunakeszi esetében sántít, inkább azt mondhat­nék: az itt élőknek van mit a tejbe aprítaniuk. Legalábbis, ami a városfejlesztést illeti. A HELYBELIEK ismerik és segítik a fejlődést, tavaly 9 millió forint volt a társadalmi munkájuk értéke. A városi élet kialakítása, valamennyi probléma megoldása azonban nem egy, hanem sok évig tar­tó folyamat, amelyben szükség van a helybeliek türelmére és megértésére. Még akkor is, ha az igények a fejlődéssel együtt változnak. Virág Ferenc ratelepítése. Erre emlékeztet például a közösség Sigillum Bugyiense 1728 körfeliratú pecsétje. Dióhéjban — mondják a rövid összefoglalásra. Nos, a Bugyi község, ezen belül a termelőszövetkezet, a mun­kás-paraszt szövetség történe­tét bemutató kiállítás szép, egészséges, öblös dióhéj — hála a településről elszárma­zott két lelkes helytörténész­nek: Kovács József alezredes­nek és Kovács László tanár­nak, a Magyar Földrajzi Tár­saság könyvtárvezetőjének, akik gyűjtőmunkával, doku­mentumokkal járultak hozzá az átfogó kép kialakításához, így kísérhetjük figyelemmel Beleznay János tábornoknak, a gyors lovasrohamok mes­terének, Rákóczi katonájának szerepét a terület újratelepí­tésében, így alakul ki előt­tünk fia, Beleznay Miklós és annak felesége, az irodalom- pártoló házaspár portréja: vendégszeretetüket gyakran élvezte Bessenyei György és Kazinczy Ferenc; a községben élt a két tudós nótárius: Etedi Sós Márton, s Peterdi Gábor, Vörösmarty Mihály ősz Peter- dijének leszármazottja. Feljegyzések, lajstromba szedett nevek emlékeztetnek a települést pusztító múlt szá­zadi árvízre, majd azokra, akik ,2848 lobogója alá álltak — s azokra a szegényparasz­tokra, munkásokra is, akik az agrárszocialista mozgalomban tiltakoztak a társadalmi egyenlőtlenségek ellen, s akik részt vettek a Tanácsköztár­saság harcaiban. A következő tablók megvál­tozott világot tárnak elénk: a földosztás, az első termelő- szövetkezet megalakulásának, a közös gazdálkodás fejlődé­sének éveiről beszélnek. Arról a kapcsolatról, amely a Cse­peli Papírgyár és a Tessedik Tsz között patronálással kez­dődött. Az utóbbi években — aho­gyan ezt a kiállítás két meg­nyitója: Csóvák Ernőné, a Csepeli Papírgyár igazgatója és Macsek Lajos, a termelő­szövetkezet . elnökhelyettese hangsúlyozta — a kapcsolat mindkét partner számára egyre inkább eredményes. Az összefogás eredményessége egyik oldalon azt mutatja, hogy a tagok évi átlagjöve­delme 46 ezer forint, a mási­kon — a kiállítás utolsó tab­lója erről beszél — az, hogy négyszer nyerték el a Kiváló címet. P. Sz. E. Hal a szatyornak. Télen is nagyüzem van a Balatoni Halgazdaság hűtőtárolójában. Mint­egy nyolcvan vagonnyi halat dolgoznak fel a következő hó­napokban. A megtisztított állatokat mínusz huszonöt-har­minc fokon tárolják. Újdonság a fagyasztott pisztráng. Ez a nemes hal kivételes bánásmódban részesül: egyenként rakják fóliazacskóba, s így kerül a fogyasztókhoz. HÉV-ből, gyorsvasút Éberségi automata — Bak emészti fel a sebességet Dominóelv szabályoz A csepeli HÉV tavaly áp­rilis 13-án délután 5 óra 7 perckor a Boráros téri vég­állomáson összeroppantot- ta az ütközőbakot, s bele­rohant az ott várakozó em­berek közé, majd kiszakí­totta a váróhelyiség falát. Tizenhat halott, tizennégy súlyos és tizenegy könnyeb­ben sérült ember. Aztán még ketten meghaltak a sú­lyos sérültek közül. Sokakban megfogalma­zódott és sokakat foglalkoz­tat azóta is a kérdés: mi­lyen és mennyire megbíz­ható biztonsági berendezé­sek védik a HÉV-en utazó és az állomáson várakozó embereket? Másfél kilométer Jancsó Gábortól, a BKV mű­szaki fejlesztési osztályvezető­jétől kértünk választ. — A BKV helyiérdekű vo­natai, akárcsak a MÁV sze­relvényei nagyon precíz elő­írások alapján és többszörös biztonságot nyújtó berendezé­sekkel felszerelve közleked­nek. A vasutas szóhasználatban bizber-ként emlegetett beren­dezések közül néhány: távköz­lő eszközök, újabban például a magnóval összekapcsolt tele­fonok, a váltóállítók, az üt­közőbakok, a jelzők (szemafo­rok), különféle fékek, vészfé­kek, az éberségi készülék, a sűrített levegővel működő aj­tózárak. — Az állomásokon levő, il­letve az állomásokról irányí­tott berendezések, például a távközlő eszközök, a váltó- és jelzőállítók nemzetközi össze­hasonlításban nézve is kifo­gástalanok. Nem így a vasúti pálya felszerelése. A gödöllői, csepeli, ráckevei és szentend­rei vonalak közül csupán a Szentendréin, a Batthyány tér­től a Tímár utcáig terjedő mintegy két és fél kilométeres szakaszon van automatikusan működő modern berendezés. Egyszerű képlet A többi berendezés azonban elavult. Nem megbízhatatlan, csak a gyorsvasúti közlekedés követelményeinek már nem felel meg. Egyszerű a képlet. A két állomás közötti pályasza­kaszt a vonat ősidejétől kezd­ve a legtöbb helyen még most l^öulcl ^éhcóő Kis urat, aki fog­lalkozására nézve külkereskedő — bár ennek csak később lesz jelentősége — afféle mindennapi bosszúság érte a minap: elromlott az autója, pontosabban az autójának a fék­je. Telefon a szerviz- be, másnap reggel lehet menni. Szét­szedés, szemrevétele­zés, a gyanúsított al*. katrész cseréje után a fák még mindig nem fék. Újabb szét­szedés, még alapo­sabb szemrevételezés során kiderül, haj­szálrepedés van a rö­vid fékcsövön. Mi­vel ez az alkatrész a szerviz raktárában már hetek óta nincs, az autó marad. Kis úr pedig indul, hogy nyakába véve az üz_ leteket beszerezze a húsz forint forgalmi értéket képviselő té­telt. (Mármint hiány­cikklista tételt.) Azonban ez alkalom­mal sem érdemtele­nül bitorolja eme épületes lista egyik helyét. Szaküzlet és márkaszerviz, meg újabb szaküzlet, ve­vőszolgálat, sőt, jó néhány magánkeres­kedő bizonyítják: bi­zony, megszolgált po­zíció a fékcsőé, mert ők se találkoztak ve­le régen. Kis úr a keserű tapasztalatok után felfüggeszti az ex­pedíciót, annál is in­kább, mert néha dolgozni is illik, így tehát neki is fel kell készülnie arra a tárgyalásra, melyet a baráti ország buda_ pesti kereskedelmi képviseletének mun­katársaival kell foly­tatnia. (Nem törté­netünk kedvéért, ha­nem a véletlen sze­szélyéből adódik csu­pán, hogy az ominó­zus gépkocsi is pont ebből az országból származik) A cárgya'ások be­fejeztével Kis úr é- vendégei — lévén ré­gi ismerősök — váj- tanak néhány szót jegyzőkönyvön kívül is, s itt Kis úr — bocsássuk meg neki, bár ellenkezik a kül­kereskedelem írott és íratlan illemszabá­lyaival — előadja kicsi szíve nagy bá­natát: ö tudja ugyan, hogy ez nem az elv­társak munkaterüle­te — így Kis úr —, de kérdeznék már meg illetékes kollé­gájukat, aki a ma­gyarországi szállítá­sokat intézi, hátha fel lehetne deríteni, hol rejtőzik még egy darab. Ez csak ter­mészetes, hangzik a válasz, de várni kell, mert munkatársuk éppen odahaza van, s csak holnap érkezik vissza No, ez már fél si­ker, s Kis úr elége­detten újságolja régi barátjának, akivel az est folyamán találko­zik, milyen szeren­csés is az ember, ha külkereskedő. A ba_ rát — szintén autós — meglehetős fleg­mával hallgatja a fejtegetést, majd mutat egy névkár­tyát, melyen egy maszek műszaki bolt címe olvasható: itt is megkaphattad vol­na. Kis úr ezt jelen időben értelmezi, s másnap reggel — is­mét csípve egy ki­csit a munkaidőből — rohan a neveze­tes helyre, ahol — lássanak csodát! — csak azt kérdezik: hány darabot tetszik parancsolni ? S ezzel már ki is rajzolódnak a happy end, körvonalai: a friss zsákmánnyal a szervizbe menni, ott a kocsit rendbeten- ni valóban csak per­cek kérdése, s így még egy telefonra is , jut idő az üzleti partnernak, imigyen kérve elnézést a teg­napi okvetetlenkedé- sért, s közölni a si­keres fordulatot. A baráti ország buda­pesti képviseletének munkatársa — mint az kiderült, maga is márkatárs, persze nem hivatali gépko­csiját illetően — gondosan feljegyzi a kincslélö hely címét. Sose lehet tudni! Hát ennyi a rövid történet, s akár ma­gára is hagyhatnánk Kis urat, pótolja be minél gyorsabban munkájában az el­múlt napok mulasz­tásait. De jegyezzük még le, min mor­fondírozik anyagbe­szerzőből külkereske­dővé visszavedlett barátunk: a gépko­csialkatrészeket ál­lami külkereskedel­mi vállalat importál­ja, állami nagyke­reskedelmi vállalat osztja el a szaküzle­teknek, az állami és szövetkezeti »szervi­zeknek. Nekik egyi­küknek sem volt, amit Kis úr keresett. A folyamatban lát­szólag legutolsó he­lyen álló, perifériális kis maszeknak vi­szont, igen. Persze senki se higgye azt, hogy Kis úr ezért a maszekot elítélné. Sőt, kifejezetten ag­gódik, nehogy bárki is ezt tegye. Akkor ugyanis a rövid fékcső történe­te sokkal hosszabb lenne. YV. B. is a térközőr biztosítja. Ő ke­zeli a sorompót, állítja a jelző­ket, telefonon közli a vonat áthaladását, és végül az egész ténykedését dokumentálja. Az úgynevezett gyorsvasúti HÉV- vonalon azonban például csúcsidőben 3 percenként kö­vetik egymást a szerelvények. Ráadásul két irányba. A vál­tókat, a jelzőket itt már csak automata tudja megfelelő biz­tonsággal, gyorsan irányíta­ni. A BKV-nál természetesen tervezik a' HÉV-pályák teljes korszerűsítését. Olyan ütem­ben, ahogy azt anyagi erőfor­rásaik engedik. A következő lépcsőben a békásmegyeri új HÉV-állomásig szerelik fel az Integra időközben továbbfej­lesztett változatát. A BKV a HÉV-kocsikat az NDK-ból importálja. A jár­műpark egy része a korábban behozott M—9-es típusúakból áll. Néhány éve már csak M— 10 és M—10—A jelzésűeket vá­sárolnak. Ezek fékrendszerét, — ugyancsak a gyorsvasúti követelményeknek megfelelő­en — a gyártók továbbfejlesz­tették : egymástól függetlenül működő villamos-, lég- és ru­gós fékkel látták el. A fékek kialakításánál arra törekedtek (s ezt sikerült is megvalósíta­niuk), hogyha olyan műszaki hiba keletkezik, aminek követ­keztében a vonat nem tudna : megállni, akkor már eleve ne tudjon elindulni. így például nem indul, ha a fékrendszer­ből megszökött a sűrített le­vegő. Ha pedig ez netán me­net közben következik be, ak­kor is még mindig ott van két fék a biztonságos megállás­hoz. A három közül egyébként bármelyik egyedül is megállít­hatja a mintegy 300 tonnás szerelvényt. A csepeli HÉV- tragédia tehát új kocsikkal, gyorsvasúti pályán nem tör­ténhetett volna meg. Megszólal a kürt — De mi történik, ha vala­mi baj éri a vezetőt? Ha el­alszik, vagy rosszul lesz. — Ilyenkor azonnal műkö­désbe lép oz éberségi berende­zés. » A SIFA tulajdonképpen ál­landóan figyel. A járműveze­tőnek húsz másodpercenként meg kell nyomnia egy kart, s ha ezt elmulasztja, először kigyullad egy lámpa. Ha a vezető erre nem reagál, akkor egy-két másodpercen belül megszólal egy kürt. S ha még ekkor sem lép közbe a jármű­vezető, akkor a SIFA önmű­ködően lefékezi a vonatat. Nagyon ritkán, de előfordul­hat, hogy emberi mulasztások és műszaki hibák sorozata kö­vetkeztében a szerelvény vi­szonylag nagy sebességgel ro­bog be a végállomásra, és nem tud megállni a sínpálya vé­génél. Ahogy a Boráros téren történt... — Rövidesen ezt a veszély- forrást teljesen megszüntetjük — közölte a BKV műszaki fej­lesztési osztályvezetője. — A több mint tíz éye elkezdett ha­zai kísérletek, sajnos, nem jár­tak kellő eredménnyel, de külföldről kaptunk ajánlatot. Éppen a Boráros téri szeren­csétlenséget követően jelent­kezett az NSZK-beli Rawie cé­get képviselő osztrák Wagner Elektrothermit, s megvételre felajánlották megoldásukat. Olyan ütközőbakot készítettek, amelyik képes megállítani a 15 kilométeres sebességgel hala­dó 300 tonnás szerelvényt. Próba Ráckevén A BKV képviselői azt kér­ték, hogy 25 kilométeres se­bességgel nekivágódó vonat le­fékezésére, illetve megállítá­sára tegyék alkalmassá. A Ra­wie szakemberei ennek eleget tettek, s az idén január 18— 19-én a ráckevei HÉV-kocsi- szín előtt eredménnyel zárult a próba. Először a Boráros té­ren, az Örs vezér téren és a Batthyány téren (Szentendrén pedig a HÉV-végállomás át­építésével egyidőben) állítják fel az új ütközőbakokat. Szente Pál k t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents