Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

; 1979. FEBRUAR 25., VASÄRNAP TAPIOMENTE ARANYA Az Agrigente folklórfesztivál fődíja I íiábpd | díszelőadás; egy­i uaiarat, | egy műfaj ün­nepli önmagát és természete- sen az alkotók is, tegyük hoz­zá, nem különben a közön­ség. Hiszen a gálaest mindig különleges alkalom. így volt ez a hót végén a nagykátai művelődési központban is. A nézők a szokásosnál na­gyabb várakozással ültek a széksorokban, s már azért is szerencsésnek érezhették ma­gukat, hogy egyáltalán sike­rült bejutniok az alkalmilag megnagyobbított színházte­rembe. Az alkotók pedig, a Tápiómente együttes tagjai és vezetői csaknem túlheví­tett feszültséggel koncentrál­ták; most hazai pályán kel­lett igazolni az idegenben szerzett győzelem aranyfede­zetét. S a műfajnak; a folk­lórnak, a népi táncnak, ének­lésnek, zenének ugyancsak ün­nepe volt ez az este, mivel a XXVI. szicíliai folk-fesztivál nagydíjas együttese lépett fel. A Kátai legenykedő, a Du- namenti karikázó és a Sar- kantyús legénytánc meleg hangulatot teremtett és forró sikert hozott a Tápiómente amatőr táncosainak. Aztán az együttes zenekara a széki mu­zsikával magasba röpítette a kedélyeket, s a Cigánytánc­cal méltó befejezéséhez érke­zett a gála első része. Méltán oldódhatott a feszültség a színpadon, hiszen a Cigány­táncban az együttes művésze- ti vezetőjének, Dómján La­josnak már sokszor kitűnőre vizsgázott a koreográfusi te­hetsége. Az egzotikumokra épülő olcsó látványosság he­lyett, a cigánytánc eredeti ha­gyományait, a cigányság éle­tében ma is jelentkező ket­tősséget; a múlthoz ragaszko­dást és a beilleszkedést egy­aránt bemutatja a Dómján által komponált tánckép. A lig több mint tíz napja, hogy a Tápiómente együttes hazaérkezett Agrigente-ből, a világ egyik legjelentősebb folklór fesztiváljáról. De még egy A táncos világjárók hónappal korábban is úgy hírlett, hogy a nagykátaiak nem vesznek részt az ese­ményen. — Valóban, csak január 15-én tudtuk meg biztosan: indulhatunk a február 4-én kezdődő fesztiválon — mondta Chmely Ödön, a nagykátai já­rási művelődési ház igazgató­ja, az együttes vezetője. — Tavalyi nizzai fellépésünk után már szóban meghívtak a szicíliai fesztivál rendezői, de mi csak udvariasságnak te­kintettük. Októberben aztán megérkezett a hivatalos levél is, csakhogy rengeteg akadály nehezítette indulásunkat — Végül is kinek köszönhe­tő a kedvező döntés? — Sok mindennek kellett kedvezően alakulnia. Legfon­tosabb, hogy a Kulturális Mi­nisztérium hozzájárult a rész­vételünkhöz. És az együtte­sünket Immár tíz éve fenntar­tó közös társulás valamennyi résztvevője támogatást adott. Ezért is külön köszönet ille­ti a Magyar—Koreai Barát­ság Termelőszövetkezetet, a járási építőipari, a Minőségi Ruházati, a Pannónia Szövet­kezetét, a helyi Áfész vezetőit, a telefongyáriakat, és a kon­zervgyáriakat, s természete­sen a. dánszentmiklósi Micsu­rin, valamint a vácszentlászlói Egyetértés Termelőszövetke­zetet. És legalább ennyire a nagyközségi párt-, illetve ál­lami vezetőség segítségének köszönhetjük indulásunkat. 1 A díszelőadás I I^alyká­tai érdeklődők mellett — éppen a közös társulásban résztvevő intézmények és üzemek dolgozói voltak. A műsor második részét akár balladabetétnek is nevezhet­nénk: a Kőmíves Kelemen, a Rossz feleség, a Ráckevei bal­lada, s végül a Halálra tán­coltatott leány története ele­venedett fel a színpadon. Az előbbiekben már dicsérő sza­vakkal emlegetett » koreográ­fia mellett ide kívánkozik még egy megállapítás: kitűnő stílusérzékkel hangolják össze a szólóénekesek, a kórus, a ze­nekar és a tánckar előadását. Ennek köszönhető, hogy szin­te minden műsoruk egységes benyomást kelt, a szó nemes értelmében fogva tartja a né­zőt. N em több mint két hete maradt az együttesnek, hogy felkészüljön a fesz­tiválra-. S a felelősség bi­zony nyomasztó lehetett, hi­szen a marokkói, a kongói, a japán, a chilei, a perui, az ar­gentin, svájci, francia, 6kót, holland, török, román és olasz társulat mellett Magyarorszá­got a nagykátaiak képviselték. Hogyan sikerült felkészülni? — Edzésben voltunk — vá­laszolja Dómján Lajos művé­szeti vezető. — A'Tápiómente együttes 10 éves fennállása alkalmából felkerestük a nagykátai járás valamennyi települését, s mindenütt tar­tottunk előadást. Ez a soro­zat január 7"én ért véget De büszkén mondhatom, hogy vannak már nemzetközi ta­pasztalataink is, megfordul­tunk a Szovjetunióban, Len­gyelországban, az NDK-ban, Franciaországban, Cipruson és az NSZK_ban is. A szicíliai fesztiválra három, 15 perces programot — verseny progra­mot — állítottunk össze: tá- piómentei pásztortáncokból, nemzetiségi és cigánytáncok­ból. Hosszabb műsorral ké­szültünk, mert 7 nap alatt nyolcszor kellett színpadra lépnünk. — Agrigente-ben volt-e olyan pillanat, amikor azt aiiimmiiimiiiiniiiliiimiiiimiiHiiMiiiiiiiiiiiiiii.' | Szicíliai | I tengerpart, nagykátai színpad [ iimiiiimiiiinimimii érezte, hogy megnyerhetik a fődíjat? , — Volt. Ugyanis a helyi újságok már korábban azt ír­ták, hogy a román, a magyar, és a török együttes között fog eldőlni a versengés. Most sem ismerjük a zsűri döntésének pontos indokolását, mint ahogy a zsűritagokat sem, csak azt tudjuk, j hogy egyetlen szocia­lista ország képviselője sem volt zsűritag, a zsűri elnöke — az olasz televízió főrende­zője — egy beszélgetés köz­ben azt mondta: a román cso­port briliáns technikai felké­szültségről adott számot; a török együttes' pedig a leg­ősibb folklórt elevenítette fel; a nagykátaiak viszont jól öt­vözték a technikát és az ere­detiséget. Ennek köszönhetjük a fődíjat. A tápiómenti botostánc. A gálaműsorban az utánpótlás és a felnőtt együttes 105 tagja lépett színpadra. 1 Három CS fél | Ztt a Tá­piómente ünneplő műsora. A kitűnő szerkesztés eredmé­nyeként. egy csokorban láthat­ták a nézők az együttes leg­népszerűbb számait: a Dobo­zi csárdást, a Csujogatást, a Csizmacsapkodást és az Apá­ról fiúra című táncképet. S ez utóbbi talán szándékolt jelképül is szolgált, mert a Tápiómente sikerének titka, a szorgalmas és lelkes tánco­sok, a kiváló koreográfia mellett elsősorban az, hogy tervszerűen gondoskodnak az utánpótlásról: legalább négy korosztály táncol és énekel rendszeresen a művelődési központban, s rajtrakészen várja, hogy átvegye a stafé­tabotot. Nagyhírű együttes a Tápió­mente és világjáró is. Fel­jegyzik sikereit sokfelé. Rit­kán kerül azonban papírra a heti háromszori fegyelmezett próba, az órákon keresztül tartó gyakorlás, a szó szerint sportszerű életmód nem min­dig kellemes lemondásai. Most' minden eddiginél na­gyobb sikert ért el az együt­tes, tizenöt országot megelőz­ve hozott dicsőséget a köz­ségnek, Pest megyének és egyben hazánknak. Az Arany- templom-díj (s valóban ti­zennyolc karátos aranyból, ér­téke meghaladja a százezer forintot) a nagykátai műve­lődési ház polcára került. Si­kert idéz majd, mint ahogy a szicíliai tengerpartén az ere­deti épület, immár több mint kétezer éve idézi a világot szebbítő művészet halhatat­lanságát Kriszt György Vujicsics-emlékünnepség Fél évszázaddal ezelőtt 1929. február 23-án született Vujicsics Tihamér zeneszerző, szérb népdal- és zenetudós. A fiatalon meghalt művész pomázi szülőháza előtt tegnap az évforduló alkalmából ren­dezett ünnepségen az alka­lomhoz illő zrdravo és' dabar- dan szerb köszöntéssel üdvö­zölték egymást a községbeli­ek. Az ünnepségen részt vett társadalmi és művészeti éle­tünk több személyisége. El­jött a megemlékezésre Csuka Zoltán költő és műfordító. A vendégek között volt Csedo- mir Beits, Jugoszlávia ma­gyar nagykövetségének első titkára. Az eseményen részt vettek a járás vezetői, Roz- gonyi Ernőné dr., a szentend­rei járási hivatal elnöke és Marosvölgyi Lajos, a zeni­en drei városi tanács elnöke. Boros István, Pomáz nagy­községi tanácsának elnöke ma­gyar nyelven, Belos Péter, a csobánkai általános iskola igazgatója szerb nyelven mél­tatta Vujicsics Tihamér élet­útját és munkásságát. Ezt kö­vetően a szölőház falán elhe­lyezett emléktáblám a szent­endrei járási hivatal és váro­si tanács, a pomázi szerb klub és a Vujicsics Zeneis­kola,- valamint a szentendrei Vujicsics együttes képviselői helyezték el az emlékezés ko­szorúit. Az ünnepség ezután a po- mázi tanács nagytermében folytatódott. Szári Mihály, a Vujicsics Zeneiskola igaz­gatója tartott ünnepi beszé­det, majd az iskola énekkara és a pomázi szerb énekkar,' valamint a Vujicsics együt-.’ tes adott színes műsort TV-FIGYELO Pohár. Gyermekkori törté­nelemkönyveinkből talán még fölsejlik ez a szókettős: honi posztó! Ha valakiben netalán- tán visszhang nélkül marad­na a jóízű meghatározás, an­nak hadd mondjuk el, hogy valamikor a múlt század el­ső felében, nemcsak a szel­lemet megpezsdítő, de az ipar fejlesztését is szorgalma­zó reformkorban emlegették ezt a textíliát. Azért, hogy le­hetőleg ne a máshonnan ide- kocsi.káztatott szöveteket ve­gye a magyar, hanem azt, amit a szülőhazájában állíta­nak elő... Mondanunk sem kell, a fen­ti elmefuttatást az a tv-ri- port kényszerítette ki, amely január 17-én este került a képernyőre, és amely arról szólt, hogy micsoda rettentő viharok dúlnak a honi pohár­fronton. Az égiháború oka? Aki e szóban forgó képsort látta, tudhatja, hogy az Am­fora üvegértékesítő vállalat által behozott és forgalmazott edénykék igencsak magas, meg az idehaza, Salgótarján­ban öntött, edzett, hasonló rendeltetésű alkalmatosságok sokkalta alacsonyabb ára bor­zolta volt fel az illetékesek idegeit. Minek zsúfolják tele az amúgy is szűkös raktárai­kat a salgótarjániak — szólt a replika —, ha a nem sokkal jobb, ám annál drágább kül­földi italtartályokkal önti el a boltok polcait a kereskedelem. Akik arra tippeltek, hogy e poharas purparlé nagy sebe­sen országos vitatémává da­gad, jól vélekedtek. Egy közepes hőfokú tv-drá- ma kutyafüle ahhoz, amilyen­Festmények — virágok nyelvén LÁTOGATÁS ORVOS ANDRÁS MŰTERMÉBEN A falakom körben furcsa, élénk­vörös, zöld, sárga színű festett virá­gok, Orvos András festőművész — ahogyan a Fényes Adolf terem­ben rendezett kiállítása tükrözi — gondolatai közvetítésére a néhol fel­nagyított részletekben megjelenő, máskor lágyan érintkező erotikus hatású formákká komponált virág­leveleket, szirmokat választotta. Előadásmód és logika Amikor fővárosi műtermében ta­lálkozunk az egyébként Vácott élő művésszel, az utóbbi négy-öt évben festett képek még a Fényes Adolf- teremben függnek. Mutatja' az újságokban, folyóira­tokban megjelent grafikákat: a la­pokon konstruktív tájak, városrész­letek, majd Vajda Lajos iránti von- ‘zódását jelző, áttűnő, egymásba ha­toló motívumok. A következő repro­dukciók viszont már új szemlélet- módról és alkotómódszerről beszél­nek: a pontosan megfestett tárgy­részletek szinte fotografikus , hűsé- gűek. Ezzel párhuzamosan lassan új for­mák jelentek meg képein, azok, amelyeket a műterem falán függő alkotásokon is szemügyre vehetek: négyzetbe komponált kör adja meg a mű szerkezetét, ezt a geometrikus rendszert élénk, tiszta színű oldott formák ellenpontozzák. Teljesség a részletekben — Ezekkel a művekkel kezdődött hát á festő és a virágok kapcsolata? — Igen, ezekkel, de mintegy vé­letlenül. Az Állatkert KISZ-szerve­zete, az oroszlánház egyik csarnoká­ban tematikus kiállítást rendezett, ezen szerepeltem részben virág-, részben állat témájú alkotásokkal. A virágok, amelyek lassan nyolc éve kaptak főszerepet a festménye­ken, egyre mélyülő, egyre árnyal­tabb, világképről beszélnek. A het­venes évek elején elsősorban deko­ratív hatásúak voltak, ma viszont egyre inkább meditációra késztetik a nézőt: fedezze fel a részletekben is a teljes organizmust, kövesse a . festőt abban a munkában, amellyel elemeire bontva vizsgálja, majd a részletek hatását mintegy megsok­szorozva, a képet felosztó geometri­kus rendszerben újra összerakja az egészet. Naponta a vonaton Hogy szándékainak visszhangja van, az nem egy kiállításon bizo­nyosodott be. Többek között Vácott is, amikor évekkel ezelőtt bemutat­ta munkáit. Kapcsolata a várossal ugyanis mintegy négy éve kezdődött, tavaly óta 'hivatalosan is váci la­kos. Panel­házban la­kik, műter­me nincs, így hát na­ponta be­utazik a fő­városba. — Rész­ben családi kapcsolat­nak, rész­ben Sáros András Miklós és Nagy B. Ist­ván kollé­Vlrág II. (Akvarell) gáim biztatásának köszönhetően kö­tődöm Váchoz. — Kiállítása alkalmat jelentett belső összegzésre, és — talán új elhatározásokat is megérlelt i— Nem tudom, hogyan fogok fes­teni például öt év múlva: De ma sokszor hallani a művészet tagadá­sáról — én ilyen szempontból kon­zervatív vagyok; szeretem a színe­ket, szeretek festeni, szereteim a táblaképet. Továbbra is azon a nyel­ven kívánok beszélni, amelyet tíz év alatt kialakítottam. Virágaim nem szépek; azt szeretném, ha az embe­rek eltűnődnének azon: miért ilye­nek, ha megpróbálnák kiegészíteni azt, amit mondok, saját gondolataik­kal, hiszen a néző és az alkotó társ­szerzők. Hagyományos értelemben valóban nem szépek ezek a virágok. A fel­mutatott elemzett, olykor elidegení­tő hatású részletek arra késztetik a nézőt, hogy a festővel együtt keres­se az egészet P. Szabó Ernő re ez az ibrikes én így, te ügy. sikeredett! A szokatlan, ám gnnál jobb kedvvel figyelt csatározás akkor érte el te­tőpontját, amikor a budapesti Skála vezérigazgatója a stú­dióbeli asztalra helyezett — helyezett?, öntött! — egy ha­zai illetőségű pohárkészletet A laza tartású kartonmicsodá­ba illesztett készítmények sza­naszét gurultak, mintegy je­lezvén, hogy bajok vannak a csomagolással. Bajok, s mi­csoda nagy bajok! E csinál- nivalóhoz ugyanis még min­dig nincs sem elegendő anyag, sem elegendő ember, sem pe­dig elegendő — ízlés. Márpe­dig ezek nélkül igencsak ne­héz megjelenni, illetőleg hosz- szabban jelen lenni a világ­piacon. Manapság elengedhe­tetlen a mutatós adjusztírung! A konklúzió? Szószaporítás lenne e jeles üvegipari pur­parlé minden fontosabb ta­nulságát idemásolni, de azt azért hadd említsük meg, hogy a látszólag annyi joggal panaszkodó honi poharasaink — s velük együtt más, ha­sonló gondokkal küszködő iparvállalatok — igen szigorú leckét kaptak. Kéretik nem­csak egyszerűen — de ronda ez a szó! — legyártatni, ha­nem eladható módon forga­lomba hozni azokat az amúgy egyáltalán nem rossz, öblös üvegeket. Mindez pedig egyál­talán nem ilyen szelídecske kérés, hanem parancs — min­denféle piacok kemény re­gulája .... Kína. A meghirdetett mű­sort mégváltoztatva vetítették le a szovjet tv Kínáról szóló dokumentumfilmjét csütör­tökön este. A maóizmusnak ez a látvánnyal s szóval egy­aránt érvelő elemzése ritka nagy élmény volt! S nem csu­pán azért, mert számos, ed­dig ismeretlen riportkép vil­lant elénk, hanem méginkább azért, mert ékes logikai rend­be sorolva bizonyították a nagy kormányos mind szélső­ségesebben nacionalista poli­tikáját ezek a felvételek. A tv-program átrendezésének szomorú aktualitásáról pedig igazán fölösleges szólni!.. Alcácz László Oscar-dijra vár a Magyarok Fábri Zoltán Magyarok cí- jjnű alkotását is beválogatták az Oscar-dijra javasolt filmek közé. A VII. nemzetközi film- fesztiválon Űj-Delhiben az idén Aranypáva nagydíjat nyert produkció: Az üvegcel­la című nyugatnémet, a szov­jet filmgyártást képviselő Fe­kete fülű fehér Bim, a francia Készítsétek elő a zsebkendő­ket, valamint a Viva Italia cí­mű olasz alkotással vetélkedik az idegennyelvű filmek kate­góriájában. Az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia Oscar-díjait minden év már­ciusában ítélik oda, ezúttal 51. alkalommal. Magyar film utol­jára 1974-ben került a leg­jobb 5 közé: Makk Károly Macskajáték című alkotása szerzett akkor elismerést a magyar filmgyártásnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents