Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-09 / 6. szám

xMlm Jegyautomaták Forgalomszervező URH A Volán idei tervei A népgazdasági terv, a köz­lekedéspolitikai célok szerint mind a személy-, mind az áruszállításban tovább növek­szik a közúti közlekedés sze­repe és jelentősége. A Volán a megnövekedett feladatok hiánytalan végrehajtására, ezen belül a szolgáltatások bővítésére, minőségi színvona­lának javítására összpontosít­ja munkáját, anyagi erejét. A tröszt és vállalatainak idei terve arra irányul, hogy a beruházási lehetőségek csök­kenése ellenére — főleg a meglevő kapacitások hatéko­nyabb kihasználásával, a ter­melékenység növelésével — tartani tudják az V. öt­éves tervben meghatáro­zott fejlődési ütemet. A Volán autóbusz-közleke­dés a tavalyinál 74 millióval több, összesen 1,5 milliárd utassal számol, utaskilométer­teljesítménye 5,1 százalékkal növekszik, jobban a tömeg- közlekedés átlagánál. A vál­lalatok az év végéig '996 új autóbuszt szereznek be, a se­lejtezések miatt azonban csak 126 jut a forgalom fejlesztésé­re. Az új kocsik közül a tá­volsági autóbuszközlekedés javítására — a kiemelt nagy- beruházásokkal kapcsolatos személyszállítás, a vasútvona­lak átvételéből adódó többlet­feladatok zavartalan ellátásá­ra, az elővárosi közlekedés bővítésére — mintegy 70 autóbuszt használnak fel. A helyi forgalomban 54 új autó­busz járul hozzá a kiemelt városok tömegközlekedésének fejlesztéséhez, az új lakótele­pek bekapcsolásához. Ezenkí­vül legalább 1900 úgynevezett nullértéken túlfutott autó­busz üzemeltetéséről gondos­kodnak, hogy megfelelhesse­nek a követelményeknek. Az eszközállomány némi bővülé­sén túlmenően egyéb szerve­zési intézkedésekkel — pél­dául a céljáratok bővítésével,; az utazási sebesség növelésé­vel. járatsűrítésekkel, újabb csuklós autóbuszok üzembe állításával — igyekeznek csökkenteni a csúcsforgalmi időszakok­ban a zsúfoltságot. A kulturáltabb utazás meg­teremtéséhez továbbra is szá­mítanak a helyi szervek, az üzemek, a vállalatok, az isko­lák támogatására, a lépcsőze­tes munka- és iskolakezdés továbbfejlesztésére. A közhasznú áruszállítás teljesítménye több mint 3 százalékkal, a Volán vállala­toké viszont — a távolsági fu­varozások részarányának nö­velése, a munkamegosztás szélesítéséből adódó többletek következtében — 7 százalék­kal emelkedik, a tervek a ta­valyinál 10,4 millió tonnával több, összesen 191 millió ton­na áru továbbításával számol­nak. A nagyobb feladatokkal szemben az eszközállomány csak kismértékben növekszik, mert bár 2300 teherautót, több mint 800 pótkocsit és 65 rako­dógépet vásárolnak, az új jár­művek többsége a selejtpót- lást szolgálja. A vállalatok felkészültek arra, hogy amennyiben a tervezettnél jobban növekszik a fuvar­igény, akkor — kellő bizton­ság mellett — a selejtezések időleges elhalasztásával, a gépkocsik időbeli kihasználá­sával mintegy 300—400 új te­herautónak megfelelő kapaci­tást biztosítanak, s ezzel további 1,5—2 millió ton­na áru elfuvarozására lesznek képesek. A személy- és áruforgalom jobb szervezésére további 230 URH-berendezést helyeznek üzembe, s 500 automata jegy­kiadó könnyíti a gépjárműve­zetők munkáját, gyorsítja az utasforgalmat. Kubai delegáció a fővárosban Ma kezdődnek a kulturális napok Armando Hart Dávalos kul­turális miniszternek, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa tag­jának vezetésével hétfőn kül­döttség érkezett hazánkba, a kubai kulturális napokra. A delegációt a Ferihegyi re­pülőtéren Pozsgay Imre kul­turális miniszter és Merük Vil­mos, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese fo­gadta. Jelen volt Jósé Anto­nio Tabares, a Kubai Köztár­saság budapesti nagykövete. Ma a Kubai Nemzeti Tánc- együttes, a Santiago Kórus és más művészek Erkel színház­beli gálaműsorával kezdődik meg a kubai kulturális napok eseménysorozata. Ezt követő­en — Budapesten és a vidéki városokban — nyolc napon át több mint 250 kubai művész, csaknem 30 előadása ad íze­lítőt a magyar közönségnek Kuba művészeti és kulturá­lis életéből. A kubai forrada­lom győzelmének 20. évfordu­lója alkalmából megrendezés­re kerülő műsort képző- és népművészeti, könyv- és hang­lemez-kiállítások, valamint filmbemutatók teszik színeseb­bé. gazdagabbá. A rendezvénysorozatról, elő­készületeiről, részleteiről hét­főn — a Fészek művészklub­ban — a műsor kubai szer­vező bizottságának tagjai ad­tak tájékoztatót. Több szén érkezik a bányákból Szocialista brigádok többletvállalásai A rendkívül hideg időjárás tovább növeli a szénigényeket. A megváltozott körülmények miatt — az ajkai medence — a Jókai bánya, Dudar, Fad- rag és Balinka — bányászai­ra is megnövekedett felada­tok várnak. A szükséges több­let termeléséhez elengedhetet­len a szocialista brigádok se­gítsége — hangozhatták hét­főn a Középdunántúli Szén­bányák szocialista brigádveze­tődnek Padragkúton megtar­tott tanácskozásán. A középdunántúli bányák 255 szocialista brigádja — amely csaknem 4000 bányászt tömörít —, már a tanácsko­zást megelőzően, 35 ezer ton­nányi többletet vállalt a meg­növekedett igények kielégíté­sére. A szocialista brigádok ve­zetői a tanácskozáson további terven felüli termelést aján­lottak feL Kamatra várva Még többet tenni a békéért 1979. JANUAR 9., KEDD A közelmúltban megtartott IX. magyar békekongresszu­son újraválasztották béke­mozgalmunk legfelsőbb szer­vének, az Országos Béketa­nácsnak a vezetőit, elnökségét és tagságát. Az OBT tagjai so­rában békemozgalmunk Pest megyei képviselői is helyet kaptak. Ismét az Országos Bé­ketanács tagjává választották Baranyai Tamást, Domony község evangélikus lelkészét. Közéleti ember — Kérem, beszéljen az éle­téről. — Apám vasutas volt, evan­gélikus. Anyám háztartásbeli, katolikus. Négyen voltunk testvérek: a fiúkat — apánk után — evangélikusnak ne­velték, a lányokat, anyánk hi­tére, katolikusnak. Soha nem volt nézetkülönbség közöttünk. — Pályaválasztásában mi­lyen szerepet játszott nevelte­tése? — A család nem befolyásolt. Magam döntöttem a hivatásom mellett. — Valamikor a pap egy-egy közösség tudatformálója volt. Mai, szocialista viszonyaink között milyen szerepe lehet a lelkésznek? — Valóban megváltozott napjainkra a pap helyzete: az emberek nem a fölöttük állót, hanem az embert keresik ben­ne. Ezért igyekszem úgy élni, hogy hitem és életvitelem összhangban legyen; úgy be­szélni és cselekedni, hogy ne érezzék, csak a szószékről né­zek le rájuk. Ugyanakkor az emberi gon­dok nem sokat változtak. Nem anyagi természetű gondokra gondolok, mert szerencsére, ez ma már mind kevesebb; s ha van is, azon könnyebben túl­lépnek az emberek, mint belső vívódásaikon, lelki bajaikon. Ezen kell nekünk, akik embe­rekkel foglalkozunk: papoknak és nem papoknak, a megvál­tozott körülmények adta új le­hetőségekkel segítenünk. — Mit ért megváltozott kö­rülmények — lehetőségek alatt? — Elsősorban azt az újfajta igényt, ami ma velünk szem­ben minden oldalról jelentke­zik. Az ugyanis, hogy ma a pap nem lehet egyszerűen csak szűk közössége hivatalos ve­zetője. Több annál: közéleti ember, s mint ilyen, munkájá­val, példájával maga is köz- életiségre nevel. A bizalom alapja — Hogyan valósult meg ez a törekvés önöknél, Domony- ban? — Községünk élete jó pél­dája napjaink magyar falusi életének. Nyolcszáz tagú evan­gélikus gyülekezetünk vala­mennyi tagja hasznos munká­sa társadalmunknak, ugyan­így a más vallásúak is. Hívők és nem hívők egyenrangú ré­szesei a falu életének, közös munkájának. Jómagam is kez­dettől fogva lehetőséget kap­tam arra, hogy a szolgálat mellett kivegyem a részem a közösség életéből. Nagyon jó a kapcsolatom a tanácsi, gaz­dasági vezetőkkel és a pártve­zetőséggel is, s a Hazafias Népfront szervezetén belül sok olyan munkát vállalhatunk együtt a község érdekében, amire külön-külön kevesek lennénk. — Saját közéleti munkássá­ga elismerése, hogy a béke­kongresszus ismét az OBT tag­jává választotta. Milyen kö­telességet ró önre ez a tiszt­ség? — Megtiszteltetés a válasz­tás, az volt már öt évvel ez­előtt is, amikor váratlanul ért az elismerés. Most öt év mun­kája, s nemcsak a saját, de »a közösség tevékenysége van mögöttem —, ez lehet a biza­lom alapja. Ami bizalom csak erősíti az igyekezetei: a ma­gam erejével még többet ten­ni a békéért. — A békemozgalomban dol­gozik. Bizonyára elgondolko­dott azon: mit jelent önnek ez a szó: béke? — Nem hiszem, hogy mást jelentene, mint egy másik em­bernek: csak egyetlen béke van. Én úgy gondolom: em­berségünk záloga a béke; a legalapvetőbb emberi jog és egyben kötelesség. Feladatunk a béke fönntartása: mindan­nak megbecsülése, ami van, és maximális teljesítése annak, ami lehet. — Megmosolyoghat, de én a mai napig nem tudok betelni azzal az egyszerű mozdulattal, hogy kinyitom a csapot és fo­lyik a víz... Talán, inert éle­dező agyam első élménye a háború volt. Akkoriban min­dent másra használtunk. A bé­kében az a jó, hogy arra fog­hatjuk eszközeinket, amire valók. Apám a háború értel­metlen áldozata volt. A béké­ben az a jó, hogy nem követel értelmetlen áldozatokat. Be­megyek a boltba, és cipőt ve­Hosszú évek óta sok gon­dot, vitát okozó, kiváltó ügy volt Ácsa, meg a környező te­lepülések lakossága számára az ivóvíz. A közegészségügyi vizsgálatok egyértelműen megállapították a veszélyez­tetettséget, s ezzel annak szükségességét, hogy megfele­lő vezetékes hálózatot kell ki- alakitani. A víznyerő helyek fölkutatása, a kutak fúrása, a telepek megépítése, s nem ke­vésbé magának az elosztóhá­lózatnak a megteremtése: be­ruházás. Csővár, Galgagyörk, Püspökhatvan kapcsolódik e beruházási feladathoz, s idén csak felsőbb tanácsi hozzájá­rulásként négymillió megy er­re a célra, a saját források, eszközök mellett! Nagy pénz, föltehető-e a kérdés, mikor fog megtérülni? Különös ügyelem Szakemberek szerint egy váci, ceglédi csatornahálózat kialakításának költségei hat­van-nyolcvan esztendő alatt térülnek meg. Ugyanakkor a száz fős varroda — konfek­cionáló üzem — beruházásá­nak összege másfél, két év alatt vissza kell, hogy kerül­jön a pénztárba, mert máskü­lönben létrehozása nem kifi­zetődő. Ha most ezt a varro­dát négy évig építgetik — azaz addig csak kiadás van rá, de haszon, kamat semmi —, akkor, mivel közben új tí­pusú, termelékenyebb gépek kerültek forgalomba, s ezek­kel nem tudják a lépést tar­tani, azok, melyek a Luca szé­keként készülő varrodában kaptak helyet. Ezért, még mindig beerve a nagyon le­egyszerűsített gondolatmenet­tel, a beruházásoknak két fő csoportját különböztetjük meg. Az egyiknél nem döntő a megtérülés ideje, mivel olyan társadalmi szükséglete­ket elégítenek ki, amelyeknél másodlagos a pénzben kimu­tatható kamat — elég itt az óvodákra, iskolákra hivatkoz­nunk —, a másik csoportba tartozó beruházásoknál vi­szont jogos követelmény, hogy kifizetődőek legyenek, hasznuk ugyanis elengedhe­tetlen a termelés további fej­lesztéséhez, az életszínvonal­politikai célok eléréséhez. szék a gyerekeimnek, ez is a béke. Hogy élhetünk, az a bé­ke. A vél ozás ereje — Ha a világ irányát vizs­gáljuk, számos figyelmeztetőt találunk: háborús gócokat, atomfegyverek fenyegetését, polgári filozófusok, közgazdá­szok aggodalmát az emberiség­re leselkedő katasztrófák mi­att. Ilyen helyzetben lehet-e helye a békébe vetett hitnek? — Ezek a tények valóban nem a bizakodást erősítik. De vizsgáljuk csak meg a már említett filozófusok, közgazdá­szok ítéletét! Adott körülmé­nyekből kiindulva, a jelenlegi helyzetből ismert, várható irányokat vették figyelembe, és kizárták a változás lehető­ségét. Azt, hogy bár meglevő gond az energiaválság, az élelmiszer fogyása, a környe­zetszennyeződés, nem számol­tak a változó emberrel, aki tudását, erejét nem a pusztí­tásra, hanem a gazdagításra használja föl. A békébe vetett hit lényege ma éppen ebben a változásban rejlik, s abban, hogy tudunk tenni ezért a vál­tozásért. — Milyen eszközei vannak erre a cselekvésre az ember­nek? — Napjainkra megváltozott a béke ügyéért dolgozó em­berek feladata. Hirdetni csu­pán a jót, szolidaritást vállal­ni csak a nehéz sorsúakkal — ez ma már kevés. Találkozniuk kell azoknak az embereknek, akik áldozatot is tudnak vál­lalni, cselekedni képesek az emberért. Ezt erősítette meg a békekongresszus is. Az együttlátás és a közös cselek­vés a legfontosabb feladatunk hívőknek és nem hívőknek egyaránt. Major Árvácska Az MSZMP Pest megyei Bí- I zottságának 1979. évi gazda-1 ságpolitikai cselekvési prog­ramja — a testület 1978. de­cember 18-i ülésén fogadta el — ezért szentel megkülönböz­tetett figyelmet a folyamat­ban levő beruházásoknak, a kivitelezésnél szükséges kon­centrációnak. Kedvezőtlen tempó Kamatra vár a társadalom, s mert számít, tervez a bevé­telekre, nem mindegy, időben, gyakran azon túl k«-ülnek-e ezek a forintok a közös pénz­tárba, avagy — mert sajnos, ilyen eset is van — teljesen elmaradnak. A beruházások befejezetlen állománya a ki­adások és bevételek tervsze­rűsége miatt kap kiemelt fon­tosságot a gazdasági tevé­kenységben. A megyében 1977-ben és 1978-ban annyit költöttek beruházásokra, mint korábban még soha. A fejlő­dés bármennyire is örvende­tes, az már kevésbé, hogy az ilyen célú kiadások túllépték a tervezettet — ahogy orszá­gosan ugyanez történt —, s még kevésbé kedvező vonás, hogy a beruházások növeke­dési tempójánál is gyorsab­ban bővült a befejezetlen ál­lomány! Nehogy félreértés essék: a gazdasági növekedés termé­szetszerű velejárója a na­gyobb értékű, bonyolultabb technológiájú beruházások arányának emelkedése. Egy hatalmas erőmű megépítése, mint a százhalombattai, egy kőolajvezeték lefektetése, mint a legújabb, a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál végállo­másra befutó Adria, a teljes termékváltás technológiai környezetének kialakítása, mint az Egyesült Izzó váci fényforrásgyárában, nem hajtható végre néhány hónap alatt. Gondunk tehát nem az, hogy vannak három—öt esz­tendőre kiterjedő beruházási feladatok, hanem az okoz ne­héz terheket, hogy az egész­ségesnél, az elfogadhatónál — azaz a szükségesnél — növek­szik nagyobb mértékben a be­fejezetlen beruházások állo­mánya, s ez nemcsak tavaly, vagy tavalyelőtt volt így, ha­nem hosszú évek jellemzője. Olyannyira erre mutat, hogy nem pusztán az újság­író véli itt megtalálni az oko­kat, hanem például a Nehéz­ipari Minisztérium is, ahol — tiszteletre méltó önkritikus- sággal — széles körű vizsgálat alapján elemezték nagyobb beruházások nemzetközi átla­gos, s itthoni tényleges idő­szükségletét. A többi között megállapíthatták, hogy hazai viszonyaink között egy-egy erőműnél — gépegységre át­számítva — a kivitelezési idő 30—50, bizonyos esetekben azonban száz százalékkal ha­ladja meg a nemzetközi átla­got Ettől az átlagtól még a hazai viszonyok között re­kordidő alatt átadott százha­lombattai XII-es és XIII-as jelű gépegység is jócskán el­marad ... Különféle tevékenységi kö­rök termelékenységét ugyan­csak összevetették az előbb jelzett vizsgálat során, s kide­rült, például, hogy a fej­lett ipari országokban egy- egy munkás műszakonként kétszer, háromszor több acél- szerkezetet épít be, mint itt­hon, például a gyorsítási programban is szerepelt vegy­ipari beruházásoknál... Hónapok mil iők A dolgok jobbik feléről kezdve: óránként 1,45 tonna lisztesárut készít az a tészta­üzem, amelyet a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár dunake­szi törzsgyárában adtak át, mindössze tizenöt hónap alatt végezve el a beruházási fel­adatokat. A munka értéke: 106 millió forint. Szó sincs arról, hogy a kivitelezés fo­lyamán nem akadtak zökke­nők és bajok — lapunkban is szóltunk azokról —, viták és nehézkességek, ám tény: az előkészítés jobb volt az át­lagosnál, az érintett partne­rekben a megszokottnál több volt az igyekezet a cél el­érésére, s így jött össze a do- dog tizenöt hónap alatt. Ami [ nemcsak a befektetett forin­I tok szemszögéből nézve lé­nyeges, hanem ellátási oldal­ról is: országosan kevés van az igényekhez képest lisztes­árukból. Felét sem teszi ki a fen­tebb említett összegnek az_ a költség, amelyet a ceglédi gépkocsi karbantartó és javító állomás megépítése követelt. Az évi 250 ezer óra kapaci­tású szerviz kialakítása 48 millió forintot emésztett fel, ám ugyanakkor a munka har­minckét hónapig tartott! A kiadás a tésztaüzemének 45,2 százaléka, az időfelhasználás viszont a 213 százaléka! Ha Dunakeszin egy hónap alatt hétmillió forintot építettek- szereltek be az új üzembe, ak­kor Cegléden beérték 1,5 mil­lióval. Igaz, a gépkocsiszerviz és a tésztaüzem, jellegében, technológiájában nem ugyan­az a valami, ám mindkettő: beruházási kiadás, aminek a megtérülési ideje a társadal­mi bevételek szemszögéből nagyon is azonos. Gondolatmenetünk kézen­fekvőnek láttatja a következ­tetést: határozottan s mielőbb javítani kell a mai állapoto­kon, jobbá tenni a szervezést, célszerűbbé az előkészítést. Az elhatározás ehhez tényleg el­engedhetetlen — mert még az is hiányzik sok helyen — ám önmagában kevés az üdvös­séghez. Valójában ugyanis a beruházási tevékenység töké­letesítése, l. befejezetlen állo­mány elfogadható mértéke nem építőipari, de még csak nem is termelőágazati feladat.; Itt tényleg igaz az össztársa­dalmi érdekeltség, s vele a cselekvési kötelezettség. ,• Útját kei! állni Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1978. október 12-i' ülésén Borbély Sándor, a Központi Bizottság titkára» előadói beszédében — az épí­tő- és építőanyag-ipar helyzet tárói, továbbfejlesztésének fel­adatairól — joggal állapította meg: „Könnyebb helyzetben lenne az építőipar, ha a beru­házásoknál legalább a kivite­lezés alapvetően szükséges feltételeit biztosíthatnák. Nemritkán úgy kezdik el a népgazdaság számára megha­tározó jelentőségű építkezé­seket, hogy még a tervek sin­csenek készen és a legfonto­sabb szállítási szerződések is hiányoznak. Eleve útját kell állni — a vállalatoknál csak­úgy, mint a központi dönté­seknél — hogy megfelelő elő­készítés nélkül hozzákezdje­nek beruházásokhoz.” A szakemberek generálor­ganizációs tervezés kifejezése, bár csúf, de tartalmilag igaz, mivel felöleli a beruházás va­lamennyi tényezőjét. S ebben a valamennyiben a területi el­helyezés éppúgy benne van, mint az időben elkészített energiaszállító hálózat, a munkaerő előzetes kiképzése, a szennyvíz elvezetésének, de­rítésének módja stb. Olyasmi is tehát, aminek látszatra köz­vetlenül semmi köze a beru­házáshoz, a határidő betartá­sához, a kamatok tervezett megfizetéséhez. Itt, a generálorganizációnál csúszunk el felületességünk, restségünk szétszórt banánhé­jain. Mert megtesszük végül is mindazt, amit e fogalom fed, követel, csak éppen je­lentős időbeni késedelmekkel, s akkor már nem tehetjük meg ugyanúgy, mintha időben cselekszünk. Tavaly az összes beruházások nagyobb része a megyében vállalati hatáskör­ben bonyolódott le, s a befe­jezetlen állomány ezen a te­rületen nőtt a legnagyobb mértékben. A megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai cse­lekvési programja tizennyolc olyan beruházást sorol fel, melyeknek a termelőágazatok­ban, illetve a kommunális el­látásban kiemelkedően fontos szerep jut. Ezek kamata va­lóban meghatározó arányú a végső összesítésben, s ha itt sikerül célba érni, akkor ta­lán könnyebb lesz a szám­adás a többi — körülbelül másfél ezer — beruházásnál is. Mészáros Ottó b ► t I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents