Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
Szembesíteni az elveket a gyakorlattal Beszélgetés dr. Jakab Sándorral, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetőjével a párt munkastílusáról # Az utóbbi időben sok szó esIk * párt munkastílusáról, Illesztéséi nek szükségess égéről. MiVei magyarázható ez a megnövekedett figyelem? Gyökeres változás szükséges-e vagy inkább a mai helyzet követelményeinek megfelelő továbbfejlesztésről van szó? — kérdeztük bevezetőül Jakab Sándortól, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőjétől. — Valóban, mostanában többet foglalkozunk a párt munkastílusát érintő kérdésekkel. Ez azonban nem azért van, mintha szükség volna arra, hogy munkastílus unit' alapvető vonásait, legfőbb jellemzőit megváltoztassuk. Olyanokra gondolok, mint a minden előítélettől mentes világszemlélet és magas fokú eszmeiség; az új iránti fogékonyság, a haladó felkarolása, a forradalmi magatartás a maradisággal, a konzervativizmussal szemben; elvekben való szigorú következetesség és nagyfokú rugalmasság a gyakorlati megoldásokban; az elméleti igényesség és a gyakorlatiasság; az elvi-politikai irányítás és az operativitás; a kollektivitás és a személyi felelősség; az élcsapatjelleg és a tömegekkel való szoros kapcsolat; a történelmi távlatok és a napi feladatok egysége, és még sok más. Úgy gondolom azonban, hogy ezek olyan fundamentális jegyei pártunk munkastílusának, amelyeket a jövőben is meg kall őriznünk, és még következetesebben szükséges érvényesítenünk. Ez azt is jelenti, hogy a mai körülményeknek megfelelően alkalmazzuk, vagyis a mai politikai feladatokkal összhangban továbbfejlesztjük. Tehát a kérdés második fele fejezi ki a munkastílussal kapcsolatos mai törekvéseinknek valódi mozgatórugóit. 0 A válaszból egyértelmű, hogy a munkastílussal kapcsolatos kérdéseket nem szabad elvonatkoztatva vizsgálnunk az időszerű politikai feladatoktól, Levonhatunk-e ebből olyan következtetést, hogy a munkastílus mindig__alárendelt a politikához viszonyítva? — A köztük levő valóságos viszonyra talán jobban kifejező a kölcsönhatás, amiben feltétlenül a politikáé az, elsődlegesség és a meghatározó szerep. A kettő között megfelelő összhangra van szükség. Bármilyen jó politikai vonalat eltorzíthat a rossz munkastílus, és nincs az a munkastílus, amely tartósan pótolni tudná a politika fogyatékosságait, következetlenségeit. Eleket pártunk története számtalan példával igazolja, s ennek tanulságait a mára és a jövőre nézve is kötelességünk szem előtt tartani. 0 Melyek azok a legfontosabb po- litikai követelményeit, amelyek nap- jainkban a munkastílus fejlesztése mellett szóinak? — Hosszúra nyúlna a megváltozott körülmények valamennyi, akár csak lényeges elemeiről szólni, valójában csak a legfontosabbakat lehet itt megemlíteni. Nagy általánosságban arról van szó, hogy a szocialista építésnek mind belső, mind pedig külső körülményeiben olyan lényeges, újszerű vonások tapasztalhatók, amelyek nemcsak összességükben, hanem bizonyos mértékig külön-külön is érintik a párt munkastílusát. Az utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatjuk, hogy bonyolultabbak lettek építőmunkánk feltételei. Ez mindenekelőtt azt a valóságos helyzetet fejezi ki, hogy a nemzetközi életben, de belső viszonyainkban is erőteljesebb ellentétes tendenciák hatnak. A pozitív folyamatok erősödésével egyidejűleg jobban felszínre kerültek bizonyos negatív tendenciák. Ami a belső társadalmi viszonyainkat illeti, azt látjuk, hogy az ex- tenzív fejlesztés lehetőségeinek kimerülése (amslj önmagában is a gazdasági fejlődésünk eredménye) minden korábbitól élesebben veti fel az intenzív fejlesztés útjára való áttérés gondjait, nehézségeit. Ezt még inkább bonyolítják a világgazdaság romló feltételei, nem utolsósorban a tőkés világgazdaság válságának hatásai. Az ellentétes tendenciák erőteljesebb mozgása figyelhető meg a társadalmi viszonyok egyéb területein is. Például a fejlett szocializmus építésének körülményei között a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá válásával társadalmunkban nagyon jelentős egységesülési folyamat bontakozott ki. A szocialista érdek- azonosság általánossá válásának talaján kiszélesedett és elmélyült a társadalom politikai egysége, meg- növekedett a közéleti aktivitás. Mindez kifejezésre jut szövetségi politikánk gyakorlatában, a szocialista, népi-nemzeti egységben. A politikai egység megerősödése, a fokozott társadalmi aktivitás jobban felszínre hozza az ideológiai különbözőséget, az eltérő eszmék ütközését és harcát. Nos, csak a legalapvetőbbeket említettem azok közül, amelyeket a munkastílussal kapcsolatban feltétlenül tekintetbe kell vennünk. O Politikai munkánknak ezen álta- lános feltételei konkrétabban hogyan érintik a párt munkastílusát, milyen főbb jegyeit helyezik jobban előtéri be? Lehetne ezt néhány példával Illusztrálni? — Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy a munkastílus fejlesztésénél mindenekelőtt a politikai munka tartalmát kell erősíteni. Ettől soha nem szabad elvonatkoztatni, és a feladatot kizárólag öncélú szerve- zési, szervezeti működési formulákra redukálni. Tekintettel ama, hogy a két kongresszus közötti időszak utolsó évébe érkeztünk, minden erővel a határozatok végrehajtására irányuló cselekvési egységre kell összpontosítanunk. Ez pedig a munkastílusnak olyan jegyeit állítja előtérbe, mint a szervezőmunka erősítése, a konkrét szakmai döntésekre, intézkedésekre való ösztönzés, mozgósítás azok megvalósítására, az ellenőrzés stb. Ezzel párhuzamosan már most napirendre kerülnek a középtávú fejlesztés gondjai. Fel kell mérni az előrehaladás szükségleteit, lehetőségeit, feltételeit stb. Ez viszont az adott terület valóságos viszonyainak alapos tanulmányozását, a felmérő, elemző munkát helyezi előtérbe. / Egész politikai munkánk szempontjából most a gazdasági feladatok, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, megszilárdítása és a hatékonyság, mint ennek legfőbb eszköze állnak előtérben. A párt munkastílusának hozzáidomítása a megváltozott gazdasági fettételekhez egész politikai munkánk szempontjából döntő jelentőségű. Olyan munkastílust kell kialakítanunk, amely meghaladja a korábbi mennyiségi szemléletet és a gazdasági hatékonyságot tekinti a politikai megítélés alapvető értékmérőjének. Ez előtérbe állítja a köz- gazdasági elemző munkát, a korszerűség követelményeinek érvényesítését, a széles körű kitekintést, a világ- színvonal szem előtt tartásához. Olyan munkastílusra van szükség, amely ösztönzi a gazdasági vezetés bátor, a kockázattól sem visszariadó, ám a kalandorságtól mentes kezdeményezését. Támogatja az öntevékenységet, a haladót, az élenjáró termékeknek, technológiának az alkalmazását stb. A hatékonyabb gazdálkodás kialakításának egyik lényeges feltétele a fokozottabb differenciálás az anyagierkölcsi ösztönzőkben, a gazdálkodás eszközeinek felhasználásában, a preferenciák tekintetében stb. Számolni kell azzal, hogy az előnyösebb és kevésbé előnyös feltételek, az erőteljesebb differenciálás erősíti a konfrontációt egyes dolgozó rétegek, vállalatok, mn kásko 11 e k t í v ák között, sőt azokon belül is. Ezen a talajon feltétlenül várható a politikai élet spontán felélénkülése; a különböző viták, szemléletek, magatartási formák élesebb összeütközésére számíthatunk. A megnöveltedett politikai aktivitás, a mozgalmi élet spontán felélénkülése növeli a tudatos elemnek, a pártszervezetek irányító munkájának szerepét. Még nagyobb felelősség hárul rájuk a tömegek politikai vezetéséért. Folyamatosan kell reagálni minden spontán megnyilvánulásra, hogy azokat a maximálisan a szocialista tudatosság keretei közé terelhessük. Ez pedig a tömegek között végzett sokoldalú ideológiaipolitikai és szervező munkát követel a pártszervezetektől, a tömegszervezetektől. Sorolhatnám tovább a gazdasági hatékonysággal összefüggésben felvetődő és a párt munkastílusával összefüggő feladatokat. Ennek kifejtésére itt kevés a lehetőség, ezért csak utalni szeretnék olyan fontos dolgokra, mint a dolgozók képzettségének, műveltségének, általában a termelési kultúrának megnövekedett szerepe; a magas színvonalon képzett szakemberekre való fokozott támaszkodás jelentősége; a tudomány és termelés kapcsolatának új módon való kezelése; a napi termelési feladatok és a fejlesztés holnapi gondjainak egysége, és egyidejű megoldása stb. Ezek mind érintik az emberi viszonyokat, a legkülönbözőbb politikai tendenciákat szülik és hozzák felszínre. Egyszóval lényegesen befolyásolják a pártszervezetek politikai munkáját, tevékenységüknek sok tekintetben új, sajátos vonást kölcsönöznek. 9 t?gy gondolom, ez a felsorolás Is eléggé meggyőzően __biz onyíTja a mu nkastílus továbbfejlesztésének szükségességét, és az elmondottak sok szempontbői iránymutatóak is. Mindezek tükrében még inkább egycríeí- mű a bürokratizmus káros itatása. A__pártszervezetek munkastílusában fe llelhetők-e bürokratikus jelenségek, és ha igen, milyen formában? Pártszervezeteink munkastílusára általában nem jellemző a bürokratizmus, sőt ellenkezőleg, a politikai- mozgalmi jelleg az uralkodó. Számolnak a különböző érdekekkel, és a dolgozók politikai vezetését az érdekek összhangjának felismerése és tudatos érvényesítése alapján szervezik. Tagadhatatlan azonban, hogy helyenként és időnl^nt a bürokratizmus is fellelhető. Ennek számos megnyilvánulása tapasztalható. Valamennyinek közös a lényege; a .dolgozók politikai vezetésének felcserélése a dolgozók igazgatásával. A bürokratizmus nem a valóságos érdekviszonyokból indul ki, hanem főleg a felszíni megnyilvánulásokra fordítja a figyelmet, a jelenség itt lényeggé, a látszat valósággá lép elő. Az érdekek összhangjával szemben az egyes elkülönült érdekekre helyeződik a súly. A bürokratizmus sokféle formában nyilvánul meg. Mindenekelőtt a politikai munka tartalmi jegyeinek háttérbe szorításában, lebecsülésében és az üres szervezeti for'mák, rendezvények öncélú hajszolásában. Mindig magában hordja a bürokratizmus veszélyét az is, ha a pártszervezet nem a politikai, hanem a szakvezetés feladatait látja el. Továbbá kifejezésre jut a felső pártszervek határozatainak mechanikus, megfelelő adaptációt nélkülöző alkalmazásában; a politikai elvek sablonos gyakorlati érvényesítésében vagy azoknak a formális jelszóként! vagy frázisszerű kezelésében. Meglehetősen gyakori jelenség a konkrétság hiánya, a semmitmondó általánosságok túltengése az előterjesztésekben, a beszámolókban, határozati javaslatokban. Súlyos bürokratikus torzulások melegágya az is, amikor a politikai ügyek a párttagság és az érdekeltek kirekesztésével, irodák és íróasztalok között intéződnek. Szólni kell az olyan jelenségekről is, mint az egyes emberek problémáival, gondjaival szembeni közömbösség, a közöny, az érzéketlenség a dolgozókat foglalkoztató politikai kérdések iránt; a kinyilatkoztató, ellentmondást nem tűrő, u'tasítgató, a türelmes meggyőzést nélkülöző vezetési stílus; a nagy látványos rendezvények túlhajszolá- sa, és az emberek közötti párbeszéd, közvetlen eszmecserék elhanyagolása; a szükséges személyi kapcsolatok levelezéssel való pótlása; a túlzásba vitt adminisztráció, a felesleges, és a politikai munka szempontjából semmi értéket nem képviselő írásos munka stb. 4) Valóságos repertoár Jött össze. A bürokratizmus elleni harc alapvető mi Hti kai érdekünk, és ez megköve- tcli, hogy mindenfajta megnyilvánulása ellen fellépjünk, Pgy vélem, hogy a konkrétság hiánya, a kérdések túlzott általánosítása külrtnös fi- gyelmet érdemel, mert a tartalmas politikai munkának ma ez egyik fő akadálya,' — A munkastílus szemszögéből nézve ez a megállapítás helyénvaló. Ezt nemcsak a negatív tapasztalatok támasztják alá, hanem az a sok jó példa is, amelyet éppen a kérdések konkrét kezelése nyújt számunkra. Ott, ahol a felső pártszervek határozatait, a politikai elveket nemcsak mechanikusan ismétlik, hanem rendszeresen szembesítik vele saját gyakorlatukat, ott nem okoz nehézséget a megfelelő politikai konzekvenciák levonása. Ilyen munkastílus mellett szinte kézenfekvő a politikai felelősség, annak megállapítása, hogy ki dolgozott jól és kit kell elmarasztalni, s milyen követelmények vannak a jövőben. A kérdések konkrét felvetése esetén nincs hiány a tartalmas, érdemi vitában és ennek eredményeként mindig reálisabb képre számíthatunk a helyzet megítélésénél, és a születendő döntések is jobban megfelelnek a szükségleteknek. Az igazság kedvéért azt is meg kell mondani, hogy a konkrétság Házépítő Ferenczy Noémi szövött fálifcárpitja (Részlet) hiánya nem elsősorban alapszervezeti betegség. Itt is előfordul. Az élet azonban itt erőteljesebben követeli, úgy is mondhatnám, hogy kikényszeríti a dolgok nevén nevezését, a politikai felelősség személyes megcímzését. Sokkal inkább jellemző ez az irányító-közbeeső pártszervek munkastílusára, mint a fent-re. Bizonyos általánosítási készségre mindenütt szükség van, azonban úgy vélem, hogy ez nem vezethet a "konkrétság elvének mellőzéséhez. Gyakran egyes pártbizottságok előterjesztései, vizsgálati anyagai úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, és a legjobb szándék mellett sem lelhető fel bennük semmi, ami sajátosan az ő körülményeikre, konkrét feltételeikre utalna. A konkrétság elve a politikai munkának mindig alapvető követelménye. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a mai feltételek között különösen fontos következetesebben érvényesíteni. A pártnak a társadalmi élet minden fontosabb kérdésében világos elvi állásfoglalásai vannak. Ezekkel kapcsolatban teljes pártunkban az elvi egység, és széleskörű a társadalmi bizalom. Most az a feladat, hogy ez az egyetértés össztársadalmi méretű cselekvéssé teljesedjen. Márpedig minél közelebb kerül az elvek alkalmazása a gyakorlathoz, annál inkább jelentkezik a konkrétság szükségessége. A hatékonyabb gazdálkodást segítő politikai munkában is csak úgy tudunk előrehaladni, ha az elvek puszta formális hangoztatása helyett konkrétan számbavesszük teendőinket, ha számolunk a helyi körülmények és feltételek sokaságával, sajátos jellegükkel. O A párt munkastílusának továbbfejlesztésével ___kapcsolatban sokféle kö vetelményről esett szó. Viszonylag kevesebb figyelmet Fordítottunk a káderfeltételekre. Vajon ilyen szempont« ból biztosítottak- e a fejlesztés lehetőségei? — Általánosságban válaszolva határozottan állíthatom, hogy igen. A vezetés különböző posztjain a politikai munkát értő, megfelelő gyakorlati tapasztalattal rendelkező, elméletileg is felkészült pártmunkások állnak. Pártunkban megtalálható a felnőtt lakosság mindhárom nemzedékének színe-java, a politikailag- eszmeileg legelkötelezettebb része. A pártban uralkodó légkör — úgy vélem — kedvező feltételeket nyújt legjobb tulajdonságaik összeötvözé- sére. Ez a körülmény természetszerűen maga után vonja a munkastílus körülli vitákat, a különböző nézetek ütközését, és mindenekelőtt a gyakorlat kritikáját. Azzal is számolnunk kell, hogy a szükségszerű cserék folytán (állami gazdasági, igazgatási, tömegszervezeti területről) állandó a káderek áramlása. Ez azzal a következménynyel jár, hogy magukkal hozzák az előző munkaterület sajátosságaihoz kapcsolódó munkastílus-jegyeket. Mindez nem feltétlenül rossz, sőt megfelelő adaptációval sok előny is származhat belőle. Am mechanikus továbbélésük sok hibának lehet a forrása. így a körülmények szükségessé teszik, hogy a munkastílussal kapcsolatos kérdésekre a párt egész tevékenységében és ezen belül a ká- dermunkábaft megfelelő figyelmet fordítsunk. Van a kádereknek egy viszonylag nem nagy száma, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudják követni a munkastílussal kapcsolatosan változó követelményeket. Gondoskodnunk kell ezek átcsoportosításáról. Megfelelőbb munkakör megválasztásával, emberségesen, a pártszerűség elveinek betartásával kell rendezni ügyüket. Ilyen értelemben mindenképpen napirendre kerül új emberek beállítása is. Azt az elvet követjük, hogy minél több olyan pártmunkással szaporodjanak soraink, aki széleskörű áttekintéssel, a politikai tömegmunkában nagy jártassággal, jó adottságokkal, készségekkel rendelkezik. A kiválasztás feltételeit azokkal a konkrét körülményekkel összhangban mérjük, amelyek azt a területet jellemzik, ahol a kádereknek dolgozniuk kell. A káderek és a munkastílus összefüggésének van egy másik oldala is. Nemcsak arról van szó, hogy az emberek a munkastílus alakítói-formálói. Az alkalmazott munkastílusnak fontos szerepe van magában a kádernevelésben is. A bürokratikus munkastílus csak bürokratákat szülhet. Ahol viszont a politikai-mozgalmi jelleg az uralkodó, ott kedvezőek a kádernevelés feltételei. Az ilyen gyakorlat nagy iskolája a politikai vezetőknek. Az interjút készítette: RÁKOS IMRE
