Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-27 / 22. szám

1979. JANUÁR 27., SZOMBAT KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A színek varázsa és hatalma Orvos András rácsodálkozot4 a rózsákra. E finom árnyala tokra és alakzatokra osztódó motívumok fogva tartják a gyermekkortól egész mosta­náig. Számára ez olyan él­ményanyag, mely az évelt so­rán egyre jobban kiteljesedett, olyan egyetemes szimbóluma, mely alkalmas arra, hogy ki­fejezze vele az érzelmek és gondolatok teljes színskáláját A képeken látható sűrítés érzé­keny megfigyeléseken alapszik, s akkor éri el művészi teljessé­gét. amikor már emberi lét ka­tegóriáját értelmezi a levél és virág felnagyított és érzékinek tűnő színcsoportosításaival. Ám mindez egy festői szín­játék utolsó állomása. Orvos Andrásnak ecsetével új drámát, kell írnia, új motívumokkal, új formákkal. Csak így kerül­heti el az ismétlést, csak így őrizheti meg művészetében azt, ami jó. Változtatnia kell maga­tartásán úgy. hogy jobban kö­rülnéz más élmények forrásvi­dékén is. A horizontálisan megfestett virágok, a kétszer osztott szegfűk már-már egy­hangúan hatnak legújabb vász­nain. Rózsák és szegfűk A Fényes Adolf-teremben láthattuk Platthy György ké­peit. Mint vallja: „Vannak al­kotók, akik öncélúnak tekin­tik művészetüket és vannak olyanok, akik közcélúnak”. Platthy az utóbbiak közé tar­tozik. Ars poeticája szerint: „Mint rajzpedagógus is azt hir­detem, hogy kizárólag spekula­tív módszerekkel nem lehet maradandó esztétikai művelt- eéget biztosítani”. Fogalmazása pontos. Közcé­lú, közhasznú, közérthető képek eredményezhetnek csupán köz- műveltséget. Ennek jegyében dolgozik, érzékelve azt az el­vontságot is, mely nélkül nincs művészet. ízléssel, szorgalom­mal járja be művekkel a hazat táj minden számára festőileg értékelhető szögletét: művésze­NEMZETISÉGEK IRODALMA (1.) Mély gyökerek — Falusi történetek BESZÉLGETÉS WITTMANN GYÖRGY, HAZAI NÉMET ÍRÓVAL Orvos András: Levelek. szült grafikai sorozatát, egy időben a várossá avatás ünne­pi hónapjában. Ebből az alka­lomból a Vas megye Tanácsa által alapított éremmel tüntet­ték ki. Hamarosan a ráckevei Ady Endre Gimnáziumban je­lentkezik lengyel tájakról ké­szült linóleummetszeteivel, s hozzálát régi tervéhez: Rácke­ve környékéről szerkesztett rajzalbumához. te utazás és vallomás arról, amit látott, hallott, tapasztalt és egyéniségén átszűrt. Éltető eleme a színgazdagság. Ez a nyelvtana, szókincse, filozófiá­ja. Kolorizmusa egy ember teljességét, harmóniáját sugá­rozza. Nagykőrösi, dabasi be­mutatkozás után most az előtt áll Platthy György, hogy mo- nori sorozatát készítse el soron következő monori megnyitójá­ra. ahol valaha tanárként te­vékenykedett. Tanítva festeni A Városépítési és Tervező Intézet Gellérthegy utcai szék- házába« nyílt meg llados Jenő professzor építészeti életművét bemutató kiállítás, mely hat­van esztendő alkotó munkássá­gát tartalmazza. Jelenleg a ki­váló műemlékvédelmi szakem­ber tervei alapján állítják helyre a ráckevei Savoyai- kastélyt, mint a barokk építé­szet egyik kimagasló európai emlékét. Tavaszy Noémi, aki Nagyma­roson alkot, most Celldömöl- kön mutatta be a városról ké­Négy tárlat Körmenden nyitották meg Olcsai-Kiss Zoltán tárlatát, aki Budakeszin alkot, s leg­utóbb a pilisvörösvári gimná­ziumban mutatta be kisplaszti­káit. A kitűnő, Kossuth-díjas alkotó az utóbbi időben fest is: megörökíti a magyar interna­cionalisták hősi történetét. A Vácott dolgozó Sáros And­rás Miklós legújabb grafikáit a hódmezővásárhelyi Medgyessy- teremben láthatjuk. Egyre gaz­dagodó munkásságával méltán vált ki immár nemzetközi elis­merést is. Losonci Miklós „Nyelvében él a nemzet*’ — és a nemzetiség. A hazai néme:, délszláv, szlovák — és román — irodalom igen sokat tehet a nemzetiségi anyanyelvi kultúra megőrzéséért, fejleizté- séért. A hazai nemzetiségi alkotók munkáját figyelemmel kí- Gérni számunkra nemcsak azért fontos, mert ez szorosan hoz­zátartozik a lenini nemzetiségi politika megvalósításához, ha­nem azért is, mert Pest megyében jelentős nemzetiségi lakos­ság él. A hazai szlovák, német, délszláv irodalom fejlődése te­hát — amelyről sorozatunkban, ha nem is a teljességre töre­kedve, beszámolunk — mindannyiunk ügye. „A magyarországi német iro­dalom éppen csak kinőtt a gyermekcipőből, jelentős ha­gyományai nincsenek. A német nyelven alkotók kevesen van­nak, de valamennyiüket azo­nos cél vezeti: felvirágoztatni a magyarországi németség népi kultúráját, ápolni az anyanyel­vet.” A fentieket Wittmann György, vagy. ahogyan írásait szignálja: George Wittmann törökbálinti küldött mondta a Magya-országi Németek De­mokratikus Szövetsége őszi •kongresszusán. A népköltészetre alapozva Hozzászólásában szerény eredményekről, de mindeneset­re eredményekről beszélt. S valóban, az utóbbi fél évtized­ben egyre jelentősebb a hazai német irodalom képviselőinek tevékenysége. Pedig hagyomá­nyokra alig támaszkodhatnak. — Inkább a szóbeli iroda­lom, a népköltészet értékeire alapozhatunk — mondja Witt­mann György. — Összegyűjtöt­ték például a pécsi bányavi­dék német népmeséit. A kötet sok kedvező kritikát kapott a hazai sajtóban. Az idősek ma iá ''mondanak el meséket, kü­lönböző szövegeket — lassan azonban elfogy ez a korosz­tály. — Mikortól számíthatjuk a hazai német nyelvű irodalmi élet megélénkülését? — 1972-ben alakul meg a német szövetség s aj tóbizott­ságán belül az irodalmi szek­ció. Azóta erősödik a publiká­lási kedv és szaporodnak a le­hetőségek. 1974-ben Tiefe Wur­zeln (Mély gyökerek) címmel jelent meg az antológiánk. Ti­zenhárom költő és prózaíró — másodsorban annak, hogy al­kotásaiban a közvetlen kör­nyezet s a hagyományok meg­ismertetésére törekszik. Vagy­is: írásait igen sok történelmi, néprajzi motívum színezi. — Nem tagadom, hogy érde­kel a múlt, foglalkoztatnak azok a népszokások, amelyek nyomokban ma is fellelhetők. A Die Holzpuppében például egy család sorsának bemutatá­sával a harmincéves háború pusztításai t, a németek ma­gyarországi betelepülésének történetét írtam meg. A követ­kező antológiánkba szánt írá­som az 1839-es nagy pesti ár­víz esztendejével foglalkozik, azokkal a szerencsétlenül járt Engelbert Rittinger, George Fath, Johann Herold, Josef Kanter, Frank Zeltner, Vale­ria Koch, Erika Áts, illetve Josef Mikonyan, Elvira Kör­nyei, Oskar Petrovan, Ingeborg Hecker, Ludwig Fischer és jó­magam — verseit, elbeszél arait tartalmazza. Két évvel kécőbb George Fath ötvenéves költői munkásságát önálló kötet is reprezentálhatta. Ugyanebben az esztendőben jelent meg a Die Holzpuppe (A fabábu) cí­mű gyűjtemény Ludwig Fi­scher, Leo Koch. Oskar Petro­van és az én elbeszéléseimmel. Természetesen korábban is voltak publikálási lehetősége­ink, elsősorban a Neue Zeitung, a Deutscher Kalender hasáb­jain, a pécsi rádió német nyel­vű adásaiban. Múlt és jelen kutatói SZÍNHÁZI ESTfiK A/T 1,1 ' BemutatÓ laas a József Attila Színházban Titokban hagyta el az 1910. október 28-ára virradó hajnalon Jasznaja Pol- janát, ottani birtokát és kastélyát Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf, a nyolcvan­két esztendős író. Csak orvosa és titká­ra, Makoviczky Dusán tartott vele. 31-én este fél hétkor az istenhátamögötti Asztapovóba érkeznek. Tolsztojnak 38 fokos láza van, a hideg rázza. Tüdő- gyulladás. A kis vasútállomás főnöké­nek szobájában az agg írófejedelem egy hétig vívódik a betegséggel. November 7-én reggel 6 óra 5 perckor megáll a szíve. Elvégeztetett. Az esetet, mely órákon belül — gya­korlatilag már a scsokinói állomáson történt jegyváltástól kezdve — Európa, sőt a világ érdeklődésének középpont­jában állott, Tolsztoj futása címszóval jelöli az irodalomtörténet. Okairól em­lékiratok, visszaemlékezések, tanulmá­nyok, könyvek légióit írták. Üjabban B. Mejlah és Sklovszkij szovjet irodalom­tudósok könyvei tisztázták megnyugta­tóan (vagy a leginkább elfogadhatóan) a tragikus menekülés hátterét. Vélemé­nyük az, hogy Tolsztoj futását egyaránt motiválták a tűrhetetlenné váló családi viták (főként az író műveinek kiadási jogai, a várható hatalmas jogdíjak kö­rül), valamint azok a tapasztalatok, melyeket a nép nyomorúságáról szemé­lyesen szerzett. További indoknak te­kinthető az a már-már fetisizáló rajon­gás, melyet tanítványai tanúsítottak Tolsztojjal és eszméivel szemben, holott az író maga jelentette ki: esz­méi semmiféle tolsztojanizmust nem al­kotnak, nem egy új vallás vagy hit té­telei. Tolsztoj belső drámáját a fen­tiken túl még az is fokozta, hogy a cári rendőrség most is minden lépését figyelte, s hogy környezetében látnia kellett: még meg sem halt, máris min­denki ki akarja hasítani a vele való kapcsolatból a maga anyagi hasznát. Már életében megkezdődött a kiárusítása mindannak, amit egy hosszú élet és egy kivételes művészi pálya létrehozott. Legfőképpen azonban az nehezedett a feloldhatatlan ellentétek legsúlyosabb nyomásával Tolsztojra, hogy ő maga egyik oldalon krisztusi szegénységet fo­gadott, s mégis úgy élt, olyan körülmé­nyek között, olyan életformában, aho­gyan osztálya, az orosz arisztokrácia. Tanításainak, elveinek s az orosz nép elképzelhetetlenül nyomorult helyzeté­nek ellentmondásai késztették végül is a futásra, véli Mejlah, s hozzáteszi: Tolsztoj nem meghalni indult, hanem élni, tovább alkotni. Évtizedek óta ér­lelt és halogatott tervét valósította meg azon az októberi hajnalon. Szakított mindennel, hogy valóban azokkal és azoknak éljen, akikről annyi regényé­ben és novellájában, annyi cikkében beszélt, s akikről hitte, hogy Oroszor­szág jövőjének hordozói: a néppel. Éle­te külön tragédiája, hogy amikor végre megteszi a döntő lépést, már késő, a lélek kész, de a test már erőtlen. Dráma ennek az utolsó néhány nap­nak az eseményeiben bőségesen elegen­dő van ahhoz, hogy színpadi művé le­hessen formálni. Száraz György, akit erősen vonzanak a történelmi témák, három éve már megírta a futás drá­máját a veszprémi színház számára. A mostani, budapesti bemutatóra átdol­gozta a művet: tömörítette az első részt, alaposan meghúzta — jelenetek maradtak el — a második részt, s így belső arányait tekintve is jobb, szikrá­zóbb, áttekinthetőbb drámai szerkezet alakult ki. Segített ez a változtatás ab­ban is, hogy Száraz szándékai még erő­teljesebb drámai színekben csillogja­nak. A Megoldás ugyanis nagyjából a fent már vázolt gondolatmenetet kö­veti: Tolsztojt sok és sokféle ok kész­tette a futásra, a döntő lépés megtételé­re, de a legdöntőbb az volt, hogy új életet akart kezdeni, így remélvén fel­oldani mindazokat az ellentmondáso­kat, melyek között vergődött. Száraz azt érzékelteti: a lépés tragikusan ké­sőn történt — de megtörtént, s ez a lényeges. A dráma záró monológ­jában Tolsztoj körülbelül ezt mondja (egy saját, korábbi levelének szavai ezek): — Hogy becsületesen élhessünk, küzdenünk, tévednünk, verekednünk és hibáznunk kell, elkezdeni és abbahagy­ni, újra elkezdeni és újra abbahagyni, örökké harcolni és veszteni. Mert a nyugalom lelki aljasság. Az újrakezdésnek a drámája, az ön­maga gyengeségein, ellentmondásain felülemelkedni képes ember drámája a Megoldás. Berényi Gábor rendezése ezt az ívet, ezt a fejlődési folyamatot rajzolja meg az előadásban. Sikerrel kerüli el a melodrámát, a túlzott pá­toszt, a teatralitást. Talán csak az utol­só színben lépi túl az egyszerűség és visszafogottság határait a túlságosan kijátszatott gyertyaötlettel. Színészei váltakozó sikerrel elevenítik meg a többnyire jól megírt figurákat. A leg­kiemelkedőbb alakítás mindenképp Kállai Ilonáé, Tolsztoj feleségének csu­pa ellentétes jellemvonásokból szőtt, ezerszínű alakjában. A színésznő pályá­jának egyik legemlékezetesebb állomá­sa ez a szerep. Horváth Sándor maszk­ban, mozgásban' döbbenetesen hiteles Tolsztoj: ha az aggastyán színeiből visszafog egy keveset, s inkább az em­beri nagyság vonásait húzza alá. alakí­tása még elmélyültebbé válik. Tolsztoj „kedvenc” lányát Szabó Év'a játssza; íróilag ez halványabb kontúrú szerep, így az alakítás is kevésbé átütő. Fon­tos figura még Makoviczky doktor; Végvári Tamásnak sajnos csak rezoná- lási lehetőségei vannak. Nem sokkal kap többet az írótól az ellentétek egyik forrása, Csertkov sem. Bánffy György egyetlen jelenetben is jól rajzolja meg azonban a Tolsztojnál is tolsztojánu- sabb tanítvány figuráját. Kisebb sze­repekben jól illeszkednek az előadásba: Tóth Judit, Makay Sándor, Vogt Ká­roly, Káló Flórián. összegezve: egy érdekes, gondolat- gazdag dráma gondolatokat ébresztő, helyenként és egyes alakításaiban sod- róan drámai előadása ez; a bemutató a színház jó vállalkozókedv :t is dicséri. Takács István — Mi jellemzi ezt az irodal­mat? Milyen kérdések foglal­koztatják önöket elsősorban? — Egyformán érdekel ben­nünket a jelen, a törté­nelmi hagyomány és _ a közvetlen múlt. A máso­dik világiháború eseményei például helyet kapnak Mi­| konyán, Fischer és az én mű­i veimben. Feladatunk éppen abban áll. hogy a múltat és a jelent kutatva rámutassunk arra a sajátos szerepre, ame­lyet a német nemzetiség a szo­cialista Magyarországon belül, a közös célok, feladatok meg­valósítása során betölt. — ön polgári foglalkozását tekintve harminc év óta a Ganz-MÁVAG-ban, az utóbbi évtizedben idegennyelvű leve­lezőként dolgozik. Mi hozta közel az irodalomhoz? — Budafoki születésű va­gyok. a német nyelvet, irodal­mat gyermekkoromban ismer­tem meg. Először németül írtam, olvastam, csak azután magyarul. A szeretet azonban nem elég: az első ösztönzést a Zeitung egyik pályázata ad­ta. Egy évvel ezután, 1938-ban írtam első elbeszélésemet, majd később mesémet. Az iro­dalmi szekció megalakulása mindenki számára ösztönző volt; a végső lökést számom­ra az adta. hogy 1973-ban egy újabb pályázaton Te arról kérdeztél engem, Zenészek, játsszatok és A fabábu című el­beszéléseimmel első díjat nyertem. budafokiakkal, akik a barlang- lakásokat a sziklába vájták. Az elbeszélés megírása előtt kora­beli dokumentumokat tanul­mányoztam. a mesébe folklo- risztikus elemeket — a télte­metés, farsangi mulatság, bú­csú — szőttem. Ugyanakkor nem szakadhatok el a mai va­lóságtól, az öregek helyzetétől, a lakótelepek elidegenítő hatá­sának tükrözésétől sem. Időről időre megszületik egy-e,gy me­se is — nagyon szeretem a gyerekeket. — Mivel a hazai német iro­dalom a kezdeteknél tart, nem feledkezhetünk meg a tervek­ről sem __ Ot thonteremtő alkotás — Tegyük hozzá: 1976-ban pedig megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Ebben nyilvánvalóan elsősorban írói munkásságának volt szerepe, — Ami engem illet, tervek­ben nem szenvedek hiányt. Több, humoros történetben megírható téma motoszkál bennem — ez szó szerint érten­dő. mert egy-egy írást kétkezi munka, szőlőkapálás közben gondolatban hónapokig, évekig érlelek. Másrészt úgy érzem, dokumentálni kell azt a közös­ségi életet, amely még tíz évvel ezelőtt is jellemző volt a hazai németségre és másokra is, amelynek azonban a fel­gyorsult élettempó miatt már csak jeleit érzékelhetjük. Ah­hoz, hogy otthon legyünk vala­hol — és azt hiszem, minden alkotásnak ez az otthonterem­tés a célja —. egyaránt kell foglalkoznunk az ériékekkel és azok esetleges elveszítésének veszélyével. Figyelemmel kísé­rem más országok — így Ro­mánia, a Szovjetunió — német nemzetiségének irodalmát is; a közeljövőben Edmund Günter- ről, a kétmilliós szovjetunióbeli németség teles alkotójáról sze­retnék írni. Idei és távlati tervek — És a többiek? — Személyes terveikről ter­mészetesen nem beszélhetek. Arról azonban igen, hogy eb­ben az évben várhatóan új an­tológiánk jelenik meg, s a gyermekek éve alkalmából mese- és elbeszélésgyűjte­ményt szerkesztünk. 1980—85 között tovább bővülnek publi­kációs lehetőségeink; ötven kiadvány között helyet kap egy táiszólásban rögzített népmese- kötet, s Paul Schwalm Falusi történetek című gyűjteménye. P. Szabó Ernő (Következik: Spiák anyó kör­téi.) Az Országos Filmharmónia részint bérleti előadásként.- ré­szint önálló hangversenyként Nagykátán. Gyálon, Ráckevén, Nagykőrösön, Dabason, Gödöl­lőn, Tápiógyörgyén, Abony- ban és Vácott rendezte meg az elmúlt napokban a Mesemuzsi- kát, Foton, Dunakeszin, Szobon és Szentendrén január végén, illetve márciusban kerül még közönség elé. A körülbelül egy órás műsor sokban különbözik a hagyományos hangverse­nyektől. de talán éppen ezért férkőzik nagyon hamar közel a gyerekekhez. Tusa Erzsébet, aki nemcsak nagyszerű zongoraművész, ha­nem kísérletező, bátran úütó pedagógus is. megálmodója szerkesztője és motorja ennek a műsornak Azt vallja, a zene nyelvén mindent el lehet mon­dani az életről úgy, hogy azt 1 Mesemuzsika — gyerekeknek bárki megértheti, ha segítik, abban, hogy ezt a nyelvet idő­ben, azaz már gyermekkorban elsajátítsa. A mese. a játék és a muzsika akkor a legkedvesebb a gyere­keknek. amikor tevékenyen is részt vehetnek benne. A fekete billentyűkön bármelyikük ki­próbálhatja. hogy a pentatónia segítségével akármit pötyög- tetnek is, az dallamában belesi­mul Tusa Erzsébet játékába. A címadó mesemuzsika legszem­léletesebben a Ránki-műben szól. 1979 — nemzetközi gyer­mekév. Lám akad tennivaló mindannyiunknak: szülőnek, Dedagógusnak. művelődési hí­jak veze'őinek. előadóművé­szeknek. Nekünk is: örömmel üdvözölni a meremuz-ikához íasonló kezdeményezéseket. P. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents