Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-23 / 18. szám

A PEST MEGYEI HÍRÍAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE XXIII. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM 1979. JANUÁR 23., KEDD Vitára bocsátják az idei terveket A megyei verseny elsői között Jelentős a társadalmi munka értéke Végvári Nándorral, a váci Városi tanács társadalmimun- ka-szervezőjével beszélget­tünk. A napokban készítette el jelentését a múlt évről, mely­ben a tervezett 10 millió fo­rinttal szemben, Vácott 13 millió 526 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A teljesítményhez a lako­sok 693 ezer forint, a vállala­tok dolgozói 7 millió 569 ezer forint, az intézmények dolgo­zói külön 4 millió 876 ezer fo­rint összeggel járultak hozzá, vagyis összesen 13 millió 138 ezer forinttal. Ehhez jön a megyéi fejlesztést segítő mun­ka a kistarcsai kórház építé­sében, az Omszki park kiala­kításában, a hadházi vasútvo­nal bontásában, 388 ezer fo­rint értékben. Kiemelkedően, példamuta­tóan segítettek a város la­kosai tavaly. Főként a járdák, útburkolatok építésében, a csapadékvíz elvezetésében, a virágosításban, parkosításban, fásításban, jeleskedtek, de a sövényültetésből, a törmelék eltakarításából, valamint a Virágos Vác mozgalomból is kivették a részüket. Az élen­járók, Rónai Ferenc és Almás- si Zoltán tanácstagok vezeté­sével, a deákvári, valamint Nyerges Lászlóné tanácstag vezetésével, a kisváci lakosok. Az Alsó utca burkolásában 119 ezer forint értékű, a Bacsó Béla utcai szennyvízcsatorna építésében 160 ezer forint, a kisváci Duna-parti gyermek- játszótér elkészítésében több mint százezer forint értékű munkát végeztek. A csaknem nyolcvan váci vállalat, intézmény, közül ötvenegyben rendszeresen végeznek társadalmi mun­kát a dolgozók és minta­szerű információs jelentést is adnak a tanácsnak. Az előző évben a DCM patro­nálta a Radnóti utcai iskola építését, ott négyszázezer fo­rintos társadalmi munkát vé­geztek dolgozói. A DCM áll az első helyen több mint egy­millió forintot érő társadalmi munkával. A tanácsi kommu­nális és költségvetési üzemé­nek dolgozói is több rníiit egy­millió forint értékű társadal­mi munkával járultak hozzá a város szépítéséhez. A kommu­nális üzem műszaki gárdája külön kiemelkedik a műszaki tanácsok adásával, a társadal­mi munkában végzett műszaki ellenőrzésekkel. Csak egyet említsünk: az üzem műszaki vezetője, Honti János készí­tette el társadalmi munkában az Ifjúsági park további épí­tésének tervét. Ennek a mun­kának az értéke Önmagában száznyolcvanezer forint. Általában a vállalatok, ere­jükhöz mérten azt teszik, amit tenniük kell, a Forte sokszor még erején felül is tesz. A Forte Fotokémiai Iparról szól­va feltétlenül említést kell tennünk arról a pénzben ki nem fejez­hető támogatásról’ mellyel brigádjai' az iskolákat, napközi otthonokat, az idősek napköz otthonát segítik. A Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vál­lalat patronálja a 32 munka­helyes orvosi szakrendelő épí­tését, a Könnyűipari Alkat­rész Ellátó Vállalat a városi és járási könyvtár új épületé­nek átalakítási munkálatait, a Sztáron Sándor Gimnáziummal együtt, a .KISZ-bizottság pe­dig a szigeten levő úttörőtá­bor építését, további bővítését. Valamikor divat volt a köz­épületek falán hatalmas már­ványtáblán feltüntetni a terve­ző, az építő neve alatt a király, a főispán, a polgármester és több akkori vezető nevét, no­ha éppen ők nem tettek sem­mit a munkák érdekében. Ma feladatunknak kellene érez- nünk azt, hogy azokon a lé­tesítményeken, amelyek tel­jesen társadalmi munkában épültek, emléktábla örökítse meg a társadalmi munkások, vállalatok nevét. Például a vá­ci úttörőtábor parkosított téré. nek közepén. A társadalmi munkák kö­zött ilyen tétel is szerepel: „eszmei”. S ez a szó 1 millió 169 ezer forintot takar. Ilye­nek a Vox Humana és a Mu- sica Humana hangversenyei, a pedagógusok, iskolások mun­kája például a békenap és a Suhl megyei nap megszerve­zésében. S ki ne felejtsük a középiskolásokat, valamint a honvédokat, rájuk minden­kor lehet számítani. A Bá- thori utcai Általános Iskolá­ban Buchnitz Zoltán testneve­lő tanár vezetésével készült el a tanintézmény jégpályája. A múlt évi jelentés megírá­sával együtt, kidolgozzák az idei tervet. Ennek elészítése során nagyon sok gondolat me­rült fel. Például az, hogy a volt zsinagóga melletti, düle- dező lakóházat le kellene bontani, helyét parkosítani és a zsinagógában az ország első fotómúzeumát berendezni. A társádalmimunka-tervet a vállalatok, intézmények igazgatói, szakszervezeti titkárai, párttitkárai és a tanácstagok megvitatják, kiegészítik. Első helyen szerepel a 32 munkahelyes orvosi szakrende. lő, második helyen a városi és jánási könyvtár, majd a Gombás úti hatvan személyes bölcsőde. Ezeken a helyeken, valamint a Sirály utcai óvo­da építésében, az úttörőtábor, a Radnóti úti iskola és a Gá­bor József iskola bővítése mun­kálataiban számítanak a tár­sadalmi munkásokra. — Szép lenne — mondta Végvári Nándor —, ha meg tudnánk tartani az 1977-ben el. ért negyedik helyezésünket a megyei versenyben. Nagy a versengés az első helyekért. Mészáros Gyula Tájékoztatás — leszerelitek Az Esze Tamás honvédlak­tanyában, a nevelőmunka szerves részeként a leszerelés előtt állókat előkészítik a pol­gári életbe való visszatérésre és tájékoztatják őket azokról a tudnivalókról, amelyek se­gítik a munkahelyi beilleszke­dést, a családi problémák megoldását. A laktanya-parancsnokság felkérésére, a napokban dr. Hampó Ferencné dr. Tolerián Mariann, a Híradástechnikai Anyagok Gyára jogtanácsosa tartott tájékoztatót azoknak, akik már nem viselik sokáig az egyenruhát. Részletesen el­mondta, hogy a bevonulásuk óta eltelt időben milyen fon­tosabb törvények, rendelkezé­sek jelentek meg, hogyan vál­tozott meg a Munka Törvény- könyve. Ismertette a leszerelek jogait a régebbi munkahelyen, ugyanakkor felhívta a figyel­müket, hogy mielőbb kapcso­lódjanak be a termelőmunká­ba, s a polgári életben is hasz­nosítsák azt a tudást, amit szereztek a katonaévekben. Több kérdést tettek fel a tájékoztató után, az előadó mindenkinek válaszolt. P. R. A lakosság sok segítséget ad az út- és a közműépítéshez Kedvezmény — részletfizetésre Az Építési és Városfejlesz­tési Minisztérium és a Pénz­ügyminisztérium rendelete ér­telmében, az út- és közmű­építés költségeinek egy részét a telektulajdonosoknak kell viselniük. Vácott első ízben tavaly ve­tettek ki hozzájárulást az 1976-ban és 1977-ben megva­lósult fejlesztések után. A múlt évben megépült utak, járdák és csatornák után járó hozzájárulást márciusig vetik ki. Mint a városi tanács pénzügyi osztályán megtudtuk, a hoz­zájárulás mértéke lakótelken­ként legfeljebb 15 ezer, tár­sasházi lakásonként 11 ezer 500, többszintes épületben le­vő lakások után 7 ezer 500 fo­rint lesz. Tavaly a Tavasz, a Tél és a Beniczki utcában építettek szilárd útburkolatot, mely után telkenként, illetve lakásonként 3 ezer 500, a Beniczki utcai szennyvízcsatorna építése után 4 ezer 700 forintot kell fizet­niük a tulajdonosoknak. Az Alsó utca is szilárd burkola­tot kapott, a hozzájárulás ősz- szege 3 ezer forint. A Gombá- si lakótelepen járda épült; ott 650 forintot kell fizetni la­kásonként, illetve telkenként. Azok, akik a fejlesztése­ket társadalmi munkában segítették, munkájuk érté­két levonhatják a hozzá­járulásból. Az elvégzett munkát a körze­ti tanácstag, illetve a kommu­nális üzem igazolja. A közműfejlesztési hozzájá­rulásra részletfizetési kedvez­ményt lehet kérni a városi ta­nács pénzügyi osztályától. A kedvezményt a beépített tel­kek után 5, a beépítetlenek után általában két évre adják meg. M. Gy. Műszerüzem a tsz-ben Kétszeresen kitüntetett brigád Az előzetes számítások sze­rint, mintegy 3 millió 500 ezer forinttal túlteljesítette árbe­vételi tervét a letkési terme­lőszövetkezet műszerüzeme. A sikerhez hozzájárult a kétsze­resen kitüntetett Klára Zetkin szocialista brigád is. A 27 tagú közösség vezetője, Hering Gyuláné elmondta, hogy nyáron csaknem egy hó­napot dolgoztak a termelőszö­vetkezet répaföldjén és ribizli- ültetvényén, de segítettek a községi általános iskola nem­rég átadott FORFA-tantermei- nek építésében is. Az ügyes kezű asszonyok transzformá­tor tekercseket készítenek (al­só kép). A műszerüzemben a legna­gyobb gondot az elavult gé­pek karbantartása jelenti. A berendezések között csaknem félszáz esztendősek is talál­hatók, amelyek napjában többször Is elromlanák. Hor­váth András tmk-s is egy 1938- ban készült angol tekercselő gépet javít (jobb oldali kép). Barcza Zsolt (elvételei Februári műsorelőzetes A rádió gyermekkórusa is fellép Az esztendő második hó­napja egyben'a farsang hava. Jelzi ezt az előzetes februári váci műsornaptár is. Tizenkettedikén, Nem va­gyok teljesen őrült! címmel, nagyszabású show-műsort mutatnak be a színházterem­ben, Koós János, Zentai An­na, Latabár Kálmán s más fővárosi vendégművészek sze­replésével. Tótágas az általá­nos iskolásoknak szóló vidám farsangi műsor címe; 25-én 14-től 19 óráig tart a non­stop előadás, Dévai Nagy Ka­miiul, Mikolai László, Kefe és Paradicsom bohócok fellépté­vel. Könnyű- és komolyzene vál­Ember és természet Városlakó — a tanyai életről llku János fotói a Madách Galériában Ilku János tehetséges buda­pesti fotóamatőr, mint fiatal gépésztechnikus, 1969-ben kezdte el a rendszeres fotó­zást, és 1974 óta állít ki önál­lóan. Képeivel szerepelt az or­szágos fotóművészeti kiállítá­son, a Tanya című sorozatáért a Fotóművészek Szövetségétől nívódíjban részesült. A művelődési központ eme­letén látható tárlat képeinek elkészítése hosszas előtanul­mányozást igényelt a művész­től. A Balmazújváros környé­kén felfedezett kis tanyára többször visszatért, ahol min­dig újabb és újabb érdekes részletet fedezett fel, lassan ismerőssé váltak egymás szá­mára — a tanya és' a fotográ­fus. Később az elkészített rész­fotókból. okosan szelektálva, majd szintetizálva, sikerült egy gondolat kifejezése érde­kében csoportosítania a képeit. A fotómontázsokba a népbal­ladák tömörségével belevonta mindazt, amit egy városlakó fiatalember megismerhetett az elhalóban levő tanyai életből. Négy ciklus „A tanyáról, a tanyai életről sok vita zajlott az utóbbi év­tizedekben. A megszüntetni vagy örökérvényűnek tekinte­ni merev szembeállítás ellené­ben a józan gazdaság- és tár­sadalompolitika a jövőbeni megszűnés törvényszerűségét jelezve óv a türelmetlen fel­számolás igényétől" — írja Albertini Béla a katalógusban. A kiállítás furcsa ellent­mondást rejt, hisz a művész, bár maga is belátja a tanyák megszüntetésének szükségessé­gét, együtt érez az ábrázolt idős emberpárral. Érzéseit lí­rai fotói közvetítik a nézők­nek. „Mennyire más így a ta­nyasi élet, mint ahogy elkép­zeltük’ — írja a vendégkönyv­ben egy váci látogató. Ez a más nemcsak a kiállítás tar­talmi mondanivalójában rejlik, hanem a formában is. A ké­pek okosan felépített rendben követik egymást, hogy kerek, egységes egészet alkossanak. A szerző négy ciklusra osztotta fotósorozatát. Epizódok Az első, Hármaskép című ciklusban bemutatja, a tanyát,. az ott élő idős házaspár rend­kívül karakteres, természetes portréját, azokét, akik azono­sulva környezetükkel, szinte eggyé válnak vele. A tanya, mint főszereplő egy drámában, a maga végtelen nyugalmával, egyszerű szépségével őrzi a már eltűnőben levő paraszti életforma nyomait. Az Epizódok című részben a tanyai élet szépségeit és ne­hézségeit ismerhetjük meg azáltal, hogy a művész bete­kintést nyújt az idős házaspár hétköznapjaiba. Ez a tiszta és természetközeli életforma min­den nehézsége és kényelmet­lensége ellenére is vonzó és megkapó a XX. század embe­re számára, hiszen mentes a civilizáció minden káros ha­tásától. A művész lírai fi­nomsággal ábrázolja a végte­len róna és benne a tanya ro­mantikáját, az elaggott gémes­kutat, a szamárkóíót, az om­ladozó házat. De nemcsak a puszta ro­mantikája ragadta meg az al­kotó figyelmét, hanem a ter­mészet kíméletlen, öntörvényű világa is. Kegyetlen realiz­mussal érzékelteti azt a ke­mény küzdelmet, amelyet a parasztember vív a természet­tel a szikes földdel. A kaszá­lás, kapálás nem kis fizikai erőkifejtést igénylő munka, de ez az idős parasztember el sem tudná képzelni gépekkel ugyanazt a tevékenységet. Vé­révé vált a nehéz, gyötrelmes életvitel, amihez még ma is ragaszkodik. A környezetében rendszertelen, össze-visszaság- ban heverő, málladozó kere­kek, rozsdásodó vasekék és boronák, mind-mind valamikor nélkülözhetetlen, ma már ki­dobott, elhasználódott kellékei egy letűnőben levő életformá­nak. Az Emlékeim című ciklus­ban szintézist képez a szerző azokból az emlékkép-töredé- kekből, amelyek a legmélyebb nyomot hagyták benne. A szi­kes, repedezett föld keretébe ágyazva, még elő-előtűnik a pusztulóban levő tanya vala­mikori virágzó életéből egy- egy kép, hogy aztán végleg átadja helyét az enyészetnek. Analízis Az Analízis című, befejező ciklusban a szerző újra ele­meire bontja a már múltnak számító emlékképeket, mint­egy nosztalgikus villanások­ban, kiemelve a legjellemzőb­beket az elhalt tanyából. Az elmúlás tragikus, visszafordít­hatatlan voltát fejezi ki, epi- lógusszerűen. Külön említést érdemel a kiállítás fotóinak remek tech­nikai kivitelezése, amely nél­kül aligha sikerülhetett volna a gondolati tartalom ilyen érzékletes kifejezése. A meg­szokott fotótechnikát észlelve, találkozhatunk olyan újdon­sággal is, amely a képzőmű­vészeti technikára emlékeztet. Ilyen a montázs és a fotógra­fika. Tendencia manapság, hogy az egyes művészeti ágak kö­zött elmosódnak a határok, amint ez a kiállításon is ta­pasztalható. A fotó épp oly értékű kifejezési forma, mint a művészet bármely más ága, feltéve, ha olyan művészi igé­nyességgel műveli alkotójuk, mint azt Ilku János teszi. Az alkotó így vall további elképzeléseiről: — El kell jutnom addig, hogy képekben tudjam kife­jezni önmagam, a gondolatai­mat. Képekben, hogy látható legyen mások számára is, és, gondolkodásra késztesse a né­zőt. , Teknős Erzsébet ★ A kiállítás január 25-ig te­kinthető meg a váci Madách Imre Művelődési Központ ga­lériájában. fogatja egymást a jövő havi műsorban. Elsejére hirdetik az Illés együttes koncertjét, 14-én Margittay Sándor orgo­nái a zeneiskolában, a filhar­móniai kamarabérlet sorozat keretében. Kétszer köszönt­hetjük városunkban a Ma­gyar Rádió gyermekkórusát: 16-án és 21-én mutatja be műsorát városi és járásbeli általános iskolásoknak, kö­zépiskolás tanulóknak, 24-én lesz a Deák-bigband hangver­senye. A népdal- és a nóta­kedvelők február 26-án meg­hallgathatják a Jaj, de szé­pen muzsikálnak! című esten Bojtor Imre, Urbán Katalin, Csák Húgó s mások énekszá­mait. A csillagászati szakkörben kedd esténként a földtípusú bolygókról, a Merkúrról, a Venusról s a Földről, mint égitestről lesz szó. Az egész évben tartó, rend­szeres diavetítés szinte példa nélküli az országban. A Du­nakanyar Fotóklub Baráti Köre gondozásában, Moszkvá­ról, Leningrádról és Krakkó­ról mutatnak be színes dia­sorozatokat, továbbá az északi sarkkör titkait ismer­hetik meg a hallgatók s gyö­nyörködhetnek Markovics Fe­renc fotóművész felvételeiben. A 10 éves pedagógusklub jubileumi ünnepségét február 7-én, szerdán rendezik meg. Ágh Bíró Béla iskolaigazgató Romániáról tart előadást, Erőss Anna rádióbemondó hi­vatásának érdekességeiről be­szél. Dunakeszin farsangi estet rendeznek, Gödön disznótoros vacsorát. Az Üj barátok klub­jának lesz a vendége a hó­nap első napján örsi Ferenc író. újságíró. Megemlítjük Konyorcsik János és Gacs Gábor közös kiállítását, Szüts Miklós gra­fikusművész tárlatát és a Természettudományi Múzeum újabb. Egy csepp víz című vándorkiállítását. A Színészműhely következő vendége Oszter Sándor lesz. A Madách Színház együttese két Gyárfás Miklós-színművet mutat be 19-én, a Népszínház a legkisebbeket szórakoztatja a Hagymácska különleges ka­landjai című mesejátékkal. Papp Rezső — A Színészműhely soro­zatban ma, január 23-án, este hét órakor Horváth Teri Kos- suth-díjas művész mutatja be műsorát, Lelkes Péter közre­működésével, a Madách Imre Művelődési Központban. i i

Next

/
Thumbnails
Contents