Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-21 / 17. szám

Információs vetítés FILM EGY PEST MEGYEI MUNKASCSALADRÓL A Hunnia Filmstúdió, a Ba­lázs Béla Stúdió és a Kultu­rális Minisztérium Filmfőigaz­gatósága, illetve a Pest me­gyei Tanács és a Pest megyei Moziüzemi Vállalat támogatá­sával január 23-án, valamint 26-án a budapesti Toldi mo­ziban (mindkét alkalommal délelőtt 9 órai kezdettel) in­formációs vetítést rendeznek Pest megyei népművelők szá­mára Ember Judit Tantörté­net és Fagyöngyök című do­kumentumfilmjeiből. Az utóbbi film érdekessége az is, hogy Pest megyében élő munkáscsalád életéről, prob­lémáiról szól. A filmek vetíté­sét délután 3 órakor vita kö­veti, melyen a megye népmű­velői kérdéseket tehetnek föl a film alkotóinak. Ugyanakkor Pest megye bármely művelő­dési házának képviselői meg­beszélhetnek hasonló ankétot Ember Judittal, aki szívesen tesz eleget a meghívásoknak. Egyetemisták Kubából Csaknem félszáz kubai ösz­töndíjas tanul hazánk egyete­mein és főiskoláin. Hazánkból hat spanyol szakos, magyar egyetemi hallgató utazik Kubába, rész­képzésre. Egy évig gyakorol­ják a nyelvet, és ismerkednek a latin-amerikai népek kultú­rájával, irodalmával. Hazánk és a Kubai Köztár­saság közötti oktatási kapcso­latokhoz a keretet az 1961- ben Havannában aláírt kul­turális egyezmény adta, s az­óta az együttműködés folya­matosan bővül, gazdagodik. Pont; pont; vesszőcske... KÍSÉRLETI OROSZ NYELVKÖNYVEK - NEGYEDIKESEKNEK Saját testükön „rajzolva”, szemeikre, orrukra, szájukra, kezeikre, hasukra mutatva mondják a gyerekek a versi­két: Tocska, tocska, vöt glazá, nősz i rőt i gálává, pálka, pál- ka, ogurécsek, vöt i bugyet cselovécsek... A „Pont, pont, vesszőcske, készen van a fejecske” kezde­tű gyermekverset halljuk hi­bátlan orosz kiejtéssel. Évi a télapó Budakalászi általános isko­la. Ízelítő az orosz órából (mái' magyarra fordítva): Csékmány Évi, a télapó: — Boldog ünnepet, gyerekek! Az osztály: — Ki vagy te? Évi: — Én vagyok a vidám télapó. Az osztály: — És mit hoztál nekünk? Évi: — Fenyőfát és játéko­kat hoztam, gyerekek. Az osztály: — Eljött hoz­zánk a télapó és ajándékokat hozott, babát, léggömböt, koc­kát, sílécet, szánkót, korcso­lyát, könyveket... tlA. gyerekek sok szót ismer­nek már. S hamarosan az is kiderül, le is írják, ha kell: hárman mennek a táblához, s cirill betűkkel róják az egy­szerű mondatokat: Éva ír, Szása olvas, Vera játszik. Ketten közülük: Szabó Gab­riella és Simon Gergely. Gabi a bátrabb, ő mondja elsőként: — Szeretem az orosz órát. Azért, mert érdekes, meg, ha kimegyek a Szovjetunióba, ak­kor tudok majd beszélni. Húsz betűt már ismerek, írni szere­tek a legjobban ... Gergely: — Még nem szá­moltam össze, úgy száz szót tudok fejből, az egész képes szótárt. Nekem a versek tet­szenek inkább. Nem kapunk osztályzatot, csak minden jó feleletért egy orosz képesla­pot. Nekem egy pionírjelvé­nyem is van már, kör alakú és tábortűz van rajta... Melyik könyv a jobb? Földessy Józsefné, a buda­kalászi általános iskola igazga­tója, orosz nyelvet tanít: — Két év múlva, az új tanterv szerint az egész országban ne­gyediktől oktatják az oroszt. Ehhez jó és kipróbált tanköny­vek szükségesek. Az Országos Pedagógiai Intézet, az OPI a szentendrei járás tanítóit kér­te fel: vizsgálják meg az ok­tatás során, hogy a tankönyv- pályázat nyertes munkái kö­zül melyik alkalmasabb arra, hogy belőle oroszul tanuljanak a gyerekek. — A nyelv elsajátítását ko­rán kell kezdeni, s a negyedi­kesek még igen fogékonyak a játékos oktatási módszerek iránt. A két tankönyv, ame­lyeket párhuzamosan próbá­lunk ki az iskola negyedik osztályaiban, sokban hasonló: rengeteg kedves rajz, ének, mondóka. vers, játék, kisebb párbeszéd teszi könnyűvé a szavak, egyszerű kifejezések, nyelvi szabályok tanítását-ta- nulását. Mindkettő az általá­nos iskola első osztályában már bevezetett globális olva­sás módszerét alkalmazza, azaz nem szótagolnak a gye­rekek, s képek segítségével tesznek szert a több mint száz szavas alanszókincsre. Csak ezután tanulják meg a cirill- betűs írást. — A tanév elején 32 rövi­dített óra alatt sajátították el a gyerekek a fontosabb sza­vakat. Megkönnyítette ezt, hogy a magyarhoz hasonló ne­vű tárgyakkal ismerkedtek el­sőként, mint például a kalács, mák, asztal, váza, csokoládé, oroszul: kalács, mák, sztol, vá­za, sokol ád. — A két tankönyv közül az egyik piros borítójú, Soltész Judit és Vihar Judit készítet­te. Ez a könyv játékosabb, sok­sok munkáltató feladatot ad a gyerekeknek. Szinte minden oldalán akad egy-egy ilyesfaj­ta felszólító mondat: „Hall­gasd meg és utánozd! Beszélj a képről! Rajzold le, miről ol­vastál!” S például az orosz I- betűt így tanítja: „Lehelj az ablaküvegre, rajzolj rá egy magyar N-betűt! Nyisd ki az ablakot! Milyen betűt látsz a másik oldalon?” — A másik könyv kék fede­lű, Héjjas Endre a szerzője. Ismeretanyaga hasonló, de ver­sekben gazdagabb. Már az el­ső 32 rövidített órán 10 — ké­sőbb is hasznosítható szövegű — verset tanultak a gyerekek. Szigorúbb ez a második tan­könyv: egészen kis lépésekben haladó programot ad a tanu­lóknak, leckénként 20—25 fel­adattal. Egy-egy lecke 10—12 új betűt tartalmaz az írások­tatás idején. Talán a lila — Hogy melyik a jobb tan­könyv? Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy két különböző osztályban két kü­lönböző könyvből tanítok már négy hónapja. De ennyi idő után csak annyit mondhatok felelősséggel: mindkettő alkal­mas a tanításra, s nehéz lesz választani a kettő közül. A kék könyvhöz kevesebb nevelői utasításra van szükség az órán, NYOLCVAN ÉVE lesz hol­nap; 1899. január 22-én szüle­tett Sárközi György, akit in­dulásaikor az Ady utáni nem­zedék egyik legnagyobb ígére­teként tartottak számon. Tizen­nyolc éves korában jelent meg első verse a Nyugatban, és hamarosan egyéb lapok is közölték írásait. A művelt, széles látókörű költő az Athenaeum könyv- és lapkiadó munkatársa lett, a harmincas években a kiadó vezető lekto­raként a haladó, baloldali iro­dalom egyik nagyhatású szer­vezője volt. Első verseskötete 1926-ban jelent meg Angyalok harca címmel. Finom művészi ér­zékkel és költői erővel for­mált versei egy magányos em­ber vívódásainak, idealista hitkeresésének és szépségkul­tuszának a kifejezői. Később hangja elkomorul, szemléleté­ben sötétebb tónusok kapnak helyt, s a feszítő társadalmi ellentmondások, gondok egy­re inkább beszűrődnek ver­seibe. A költészet mellett re­gényeket és elbeszéléseket ír. Legismertebb műve Mint ol­dott kéve ... című történelmi regény, amelyben áttételesen saját útkereséséről, saját ko­rának szól. Hőse, Mednyánszky Cézár tábori lelkész végighar­colta az 1848—49-es szabadság­azaz programozza a tanulást, a piros viszont jobban motivál a tanulásra, az orosz nyelvet ha­marabb megkedvelteti. A vég­leges tankönyv bármelyik le­het, de a kettő ötvözete, a „li­la” lenne az igazi... — A kísérlettel járó gon­dom, hogy mindkét tankönyv­höz hiányoznak a szemléltető­eszközök, s rengeteg betűkár­tyát, szókártyát, rajzot kell ké­szítenem. A segédlet csak az OPI által adott tanári kézi­könyv. Szendrödi Ferencné, a Szent­endrei Járási Hivatal művelő­dési osztályának vezetője: — Járásunk 12 általános is­kolájában, 14 orosz nyelvet oktató pedagógus és 500 ne­gyedik osztályos tanuló rész­vételével folyik az orosztan- könyv-kipróbáló kísérlet. A tanítók egy-egy osztályban heti két órát tartanak, s min­den óráról részletes feljegy­zést készítenek. A félév előtt húszoldalas kérdőívet kaptak az OPI-tól, s ezen értékelték a tankönyveket. A kísérletben részt vevő nevelők évente négy alkalommal cserélik ki tapasz­talataikat, s véleményük, va­lamint a tanárképző főiskolai gyakorló iskolák szintén kí­sérletező nevelőinek véleménye határozza majd meg: milyen tankönyvből ismerik meg a gyerekek az orosz nyelvet két év múlva országszerte. A kí­sérlet persze még nem ért vé­get, addig tart, amíg a mos­tani negyedikesek elvégzik a nyolcadik osztályt. Mert ők már ötödik osztályban maga­sabb szintről indulva nem kez­dik, hanem folytatják orosz nyelvi tanulmányaikat, nem úgy, mint a magasabb osztá­lyok tanulói. Ehhez pedig min­den felsőtagozatos osztály szá­mára új tankönyv kell majd. Vasvári G. Pál harcot, az emigrációban hité­ben megrendül, leveti a csu­hát és elhagyatva magányo­san hal meg. A HARMINCAS ÉVEK tár­sadalmi harcai tisztára, ke­ményre érlelték költészetét; a polgári indíttatású költő el­jutott a szegény parasztság tár­sadalmi gondjainak felvállalá­sáig, az elvont humanista né­pi írók, a nemzetért felelőssé­get érző értelmiségiek harcá­nak igenléséig. Egyik cikkében így vall erről: „... író lelki­ismeretem kényszerített en­gem is, a város fiát, hogy ve­lük tartsak. Egyénileg bizo­nyosan nem fontos, hogy egy árva költő, egy könyvolvasó széplélek merre fordul, de ez a kis csoport nem egyénekből áll, nincsenek egyéni érdekei és szándékai, hanem szimbólu­ma akar lenni nemzetének”. 1935-től 38-ig a népi írók folyóiratának, a Válasznak a szerkesztője volt, az Athe- náeumnál pedig elindította a Magyarország felfedezése cí­mű szociográfiai sorozatot, amelyben olyan nagyhatású könyvek jelentek meg, mint Erdei Ferenc Futóhomokja, vagy Féja Géza Viharsarok- ja. A nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért fele­lősséget vállaló írók, politiku­sok 1937-ben a Márciusi Front­Sarközi György emlékezete Egymásba erősen kapaszkodva 9 LESZ-E NÉPI EGYÜTTES PÜSPÖKHATVANBAN Egyszer láttam őket: a nők üdeszépek voltak és kortala­nul könnyedek, a férfiak erő­sek és szenvedélyesek. Dalaik, táncaik hidat vertek múlt és jelen közé. Szeretem szűkebb hazáju­kat, a falut, amelyben élnek: Püspökhatvan kedvenc tele­püléseim közé tartozik. Erős kis község. Akaratos összefo­gásukból sok mindenre futot­ta: régebben hívogató művelő­dési házra, tavaly új iskolára, s már évek óta elegáns, mégis falusi hangulatot őrző ottho­nokra. Magyarok és szlovákok élnek csöndes összhangban itt a Cserhát alján. Püspökhatvan hírnevéhez évtizede hozzáforrt a népi együttes léte is. Otvenből tizenöt Múlt év tavaszán még öt- venen voltak, de most alig le­het közülük tizenötöt össze­szedni — sóhajtanak egyfor­mán a művelődési házban, a tanácsnál és a községi párt­szervezetben. Leültünk keres­ni a bomlás okait. Megtalál­tuk, de nem járt haszonnal: volt személyi ellentét, szétme- sélés és sikertelen szereplés is, azaz emberi hibák egész so­rozata. Ki tudja így rendbe tenni a dolgot? Egyszerűbb lett volna a fel­tételekben megtalálni a prob­lémák gyökerét, mert akkor segítséggel, áldozatokkal köny- nyebben nyílna az újrakezdés útja. De hát a művelődési ház megfelelő körülményeket te­remt a közös munkához, jó színvonalú a szakmai vezetés, az együttes ruháinak értéke meghaladja a 200 ezer forin­tot. A falu vezetőinek jószán­dékára elég bizonyíték, hogy a tanácselnöknő és a férje is tagja a csoportnak. Külföldi siker szemére? Fél óra alatt elfe­lejthető sértődéseket, mérgelő- déseket. Néhány kislány és fiú egy fellépés után elcsavargott, így csak később indulhattak haza, s a szülők ezen össze­vesztek. A külföldi túrán nem jutott elég idő a vásárlásra. Akadtak, akik többször késtek a próbákról, de hát nem tud­ták a családjukat otthon, idő­ben ellátni. Mások érzékenyen figyelték: kinek mennyire hangsúlyos szerep jut egy-egy betanult népi játékban. Nem igaz, hogy ezeket nem lehet elsimítani, a feszültségeket feloldani. Az együttes vezetői­nek nemcsak szakmai felada­taik vannak, hanem jó mened­zser és közösségvezető is. A lelkekben megmaradó szálkák nyomát is eltüntetné a közös munka. Rosszkor jött a televíziós szereplés. Ugyan vitathatatla­nul sikert arattak, de a zsűri döntése alapján kiestek a ver­sengésből. Hiába volt a szak­értői őszinte szó: két jó együt­tes között kellett választani (és jegyezzük meg: addig egy Pest megyei csoport már tovább­jutott a versenyben). A lát­szólagos sikertelenség hatal­mas teret adott az amúgy is gondokkal küszködő népmű­vészeti együttes megcsípkedé- sáre. Ez a lelkeseket is elked­vetlenítette. A kultúra értéke Mi történt tehát a püspök- hatvani együttesben? Tulaj­donképpen semmi. Néhány an összeszólalkoztak és egy monstre, országos vetélkedőn nem jutottak dobogóra. Volt már ilyen. Ezekkel a nehézsé­gekkel birkózott már az or­szág valamennyi amatőr tár­sulata. Most mégis úgy tűnik, a község vezetői hiába ülnek le a feszültségeket feloldó be­szélgetésre a csoport tagjaival, hiába küldik a személyre szóló leveleket. Mindenkinek önma­gával kellene megküzdeni; le- gyinteni és jót nevetni a nem is igazán létező viharfelhőkön. Aztán felöltem a meseszép ru­hákat, eljárni egy fergeteges táncot, egymásba jó erősen megkapaszkodva, alaposan egymás szemébe nézve. Nem lehet ez nehéz Püspök­hatvanban, ahol csak legutóbb a fiatalok mellett az öregek is belenyúltak a bugyelláris mé­lyére, háromszáz, ötszáz, meg ezer forintot adva, hogy le­gyen iskola. Mert fontosnak tartják a kultúrát, mert önér­zetük is diktálta. Mi lesz a hí­res-neves püspökhatvani népi együttes sorsa? Szeretnénk még egyszer látni őket: a nők üde-szépek és kortalanul könnyedek, s a fér­fiak erősek és szenvedélyesek. Dalaikkal, táncaikkal évszá­zados hagyományokat mente­nek át a mának, nekünk. Kriszt György A Borostyán út mentén Árulkodó kődarab Nagyrécse község határában a negyedik században épí­tett római sírkápolna marad­ványait tárták fel a zalai ré­gészek. A leletre szántás köz­ben előkerült mészkődarab hívta fel a figyelmet. A ré­gészek megállapították, hogy a sírkamrát mintegy másfél­ezer évvel ezelőtt kirabolták. A lelet jelentőségé, hogy a megye területén ez az első, feltárt ókeresztény sírkápolna. Feltételezik, hogy közelében volt az Aquincum felé haladó Borostyán út egyik állomás­helye. TV-FIG YELŐ Tallózhatunk a sikerek kö­zött: eljutottak egy külföldi nemzetközi fesztiválra, ahon­nan oklevéllel, díjjal tértek haza; alig tudtak eleget tenni a járásból, a megyéből és ha­zánk más tájairól érkezett meghívásoknak; részt vettek az ország tíz kiemelkedő együt­tesének veresegyházi bemuta­tósorozatán; felléptek a tele­vízió egyik páva műsorában, s 1978 tavaszán a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­temmel, a Vujicsics együttes­sel és a váci Vox Humana­val egyszerre kapták meg a Népművelési Intézet nívódí­ját. De addigra már .megmu­tatkoztak a széthullás jegyei. Ősztől egyetlen próbájuk sem volt. Egymás ellen folyt a harc. Hogy mit vethettek egymás ba tömörültek, ennek egyik szervezője, vezető egyénisége Sárközi György volt, költö- és harcostársa, Illyés Gyula emlékezete szerint az ő író­asztalán, az ő tollával fogal­mazták közösen a Front fel­hívását. Az erősödő fasizmus •következtében azonban egyre inkább kiszorult a közéletből. 1944 márciusában a balfi mun­kaszolgálatos táborban halt meg negyvenhat éves korában. KÖLTÖI és írói munkássá­ga, előítéleteken felülemelke­dő szellemi nagysága, erköl­csi bátorsága máig érvényes, megszívlelendő üzenetet tar­talmaz számunkra. A. J. GrÚZ CSt. Ha a képernyő figyelői emlékezet nem csal, úgy délután öt óra tájban szoktak kezdődni azok a nem­zeti estek, amelyek kereté­ben valamely más országban működő tv-stúdió teszi tiszte­letét a Szabadság téren. Az összeállítások utolsó kockái pedig? Hát azok meg úgy ti­zenegy tájban villongnak el a megfáradt szemek előtt. Hogy hogy nem, most, ami­kor épp az ötvenedik ilyen vendégjárásra került sor az elmúlt csütörtökön, a megszo­kottnál később köszöntött ránk a soros grúz est kedves bemondónője, és még tíz óra sem volt, amikor felénk su­gározott egy szép búcsúmo- mosolyt Bizony kurtábbra szabták ezt a jubileumi programot, és nemcsak kurtábbra, hanem a vártnál vékonyabbra is. Noha a bevezető kisfilmekben ez­úttal sem volt hiány — a szépeséges kaukázusi tájak­ban igazán kedvünkre gyö­nyörködhettünk —, ám főmű­sorként már egy olyan vígjá­tékot soroltak be, amelyet nemrég játszottak a hazai mozik, s amolyan igazi cse­megeként csak azt az egyet­len, Szervusz, szomszéd! cí­mű históriácskát tárták elénk, amelyet valóságos újdonság­ként ízlelgethettünk. Filmre vinni egy görbe mészcsíkkal elválasztott füves teret? Kameravégre kapni azt, hogy mily kedvesen élde­gél ott két egyforma porta két egyforma famíliája? S mindezt jó huszonöt percen át, egyetlen elhangzó szó nél­kül, csupán muzsikával kísér­tetve? Hát ilyesmi lefotogra- fálására aligha akadna honi vállalkozó. Ám a tőlünk messzi Grúziában akadt, és így alkalmunk nyílt e látszó­lag témátlan meséinek az ön­feledt, jobbnál jobb pillana­tokat szerző végigélvezésére. Nagyon tetszett a két szőr­mék atyafi — Givi Berikas- vili meg Merab Eliozisvili — mackós kedélyeskedése, és ugyanígy kedvtelve szemlél­tük Leri Mocsaidze operatőr szelíden karikírozó felvéte­leit, amelyek az egészet olyan viccessé tették. Szóval ez a mészcsikos szomszédosdi igen-igen a néző kedve szerint való volt! De azért nem annyira, hogy el­feledjük az egész est szokat­lan és váratlan halványsá­gát ... Fiatalok órája. Egy anda­lító — ám a közeli gyász miatt mégis szomorkás — Honthy Hanna-emlékműsor meg egy fölkavaró, az angliai fasizmus éledezését meg an­nak megveszekedetten ágáló vezetőjét bemutató dokumen­tumfilm után jelentkezett a Fiatalok órájának január ha­vi adása. Nem lehetett panaszkod­nunk, mert ami a kubai mu­zsikusok nyitó és záró zene­száma között a képernyőre került, az javarészt eleven­nek, érdekesnek, hellyel-köz- zel egészen közérdekűnek tet­szett. Kinek az év manekenjei ejthették rabul a szemét, ki Oltványi Tamás külpolitikai eszmefuttatásán gondolkod­hatott el, kik meg éppen a veterán sportolókkal folytatott beszélgetésből próbálhatták kihámozni, hogy ugyan tény­leg miért olyan szakállasak némely hazai rekordok, őszintén szólva, ettől a fag­gatózástól többet is kaphat­tunk volna, ha a műsorvezető, Feledy Péter egy kicsit ráme­nősebben tudakolózik, és a fiataloknak meg a sportnak a kapcsolatát, az egykori lelke­sedés és a mára megcsappant vehemencia viszonyát alapo­sabban is megtárgyaltatja. Csak úgy per tangentem — vagyishogy érintőlegesen — szólt erről a csendes magya­rázat, amely bizony a nézőt nemigen elégítette ki. Nem ártana, ha a Fiatalok órája sportolóink dolgát napiren­den tartaná, és azt a túlzot­tan biztonságos, csak a keret­tagságra igényt tartó, de a rekordok mfegdöntésére már dehogyis törekvő versenyzői magatartást egyszer amúgy igazában kivesézné. Akár egy egész órán át szívesen hall­gatnánk ... Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents