Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
1979. JANUÄR 21., VASÄRNAP Export Monorröl Teve vágóhíd Nigériának Magyar, szovjet és holland együttműködéssel készül el az idén annak a csirkevágóhíd- nak a prototípusa, amely óránként 6000 baromfi feldolgozására lesz alkalmas. A magyar résztvevő ebben az együttműködésben a Monori Mezőgép Vállalat. Jövőre kerül sor a próbaüzemre, s ezután döntik el, hogy a nemzetközi munka- megosztásban melyik fél milyen gép szállításával vesz részt. A mintegy 2300 dolgozót foglalkoztató gyár a korábbi profilok — elsősorban a mező- gazdaság pótalkatrész-ellátását szolgáló termékek — megtartása mellett erőteljesen fejleszti a húsipari berendezések, vágóhídi vonalak gyártását, s mind több helyen végez technológiai szerelést. Az idén mintegy 20 millió forint értékben szállítanak gépeket Kubába a ciro-reondó-i vágóhíd rekonstrukciójához, s folytatják a technológiai szerelést a nigériai Kano teve- vágóhídján, amelyet ebben az esztendőben adnak át rendeltetésének. Izotópos műszerek Tatabányán gyártott izotópos műszercsoportokkal szerelik fel a HALDEX lengyel- magyar részvénytársaság lengyelországi meddőfeldolgozó üzemeit. A különleges automatika rendszert a Tatabányai Szénbányák és a veszprémi Vegyipari Egyetem radiokémiái tanszékének szakemberei közösen szerkesztették. Az új sűrűség- és szintmérő műszerek világviszonylatban is a legkorszerűbbek közé tartoznak. Alkalmazásukkal megoldják a HALDEX-rendszerű szénmosóüzemek automatikus folyamatszabályozását. A visszakapott lehetőség Tizennégy évvel ezelőtt, egy forró júliusi napon tragikus baleset történt. A nyári vakáció kellős közepén az akkor ötödik osztályos Barta János szokás szerint kezdte a napját: felkelt, megreggelizett, aztán átballagott a szomszédban lakó ezermesterhez, akinek pazarul berendezett apró műhelyében kedvére barkácsolhatott. S most igazán érdekes munkára készültek: az elromlott kerti zárat indultak együtt kicserélni. Egy balszerencsés mozdulat következtében a szomszéd kezéből kiperdült a véső, az hegyes végével éppen a fiú jobb szemébe vágódott: szemgolyója megrepedt, szaru- hártyája kiszakadt, s az orvosok legnagyobb erőfeszítésük ellenére sem tudtak rajta segíteni. Ettől a naptól kezdve kizárólag a bal szemével tájékozódott a világban, de az évek múlásával — a fokozott megerőltetés következtében — az is egyre romlott... Megcsillant a remény * A fiú időközben elvégezte az általános iskolát, s úgy gondolta, sikerül szakmát tanulnia. Amikor viszont már a harmadik helyről is elutasították a szeme miatt, édesapja — aki a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál dolgozott gépkocsírakodóként — megunta a sok felesleges járká- lást, gondolt egyet, s így szólt a gyerekhez: — Beviszlek a mi vállalatunkhoz, ott jut majd neked is munka... Nos, Barta János, a tragikus sorsú fiú időközben felnőtt ember lett: 25 éves, s a jelek szerint végleg gyökeret vert a PÁÉV-nál: tizenegy esztendeje élete első munkahelyén keresi kenyerét. Térmesteri beosztásban közmegelégedésre dolgozik: az építőanyagokkal megrakott konténerek rakodásáért felelős. A becsületesen, nagy lelkiismerettel helytálló ifjú gyorsan beilleszkedett a kollektívába, s nemcsak a munkáját igyekszik felelősen ellátni: a szállítási osztály Kulich Gyula KlSZ-alapszervezeté- nek titkáraként szabad idejének jelentős részét az ifjúsági mozgalomnak szenteli. Megnősült, kislányuk már négyéves, a közelmúltban a vállalat munkáslakásépítési akciójának keretében új otthonhoz jutott. Hanem balesetet szenvedett jobb szeme változatlanul rengeteg keserűséget okozott ... — Az orvosok nem sok jóval biztattak — mondta Barta János. — Itthon nem vállalták a műtétet, mondván, hogy egy esetleges beavatkozást követően könnyen úgynevezett kettős látás léphet fel. Azt mondták, rajtam csak a Szovjetunióban vagy Svájcban tudnak segíteni. A remény tehát megmaradt, de én egy pillanatig sem áltattam magam azzal, hogy valaha is sikerül kijutnom, mert sejtettem: ahhoz nagyon sok pénz kell. Nagyon nehéz lesz A kollektíva azonban helyette is döntött. Egy beszélgetés során Macsári István, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ-bizottságának titkára is értesült a fiatalember gondjáról.' A vállalat tizenkét KlSZ-alapszervezeté- vel együtt úgy határoztak, hogy közös erővel előteremtik azt a pénzt, ami az utazáshoz szükséges. A KISZ-bizottság titkára napokon belül felvette a kapcsolatot dr. Zemlényi Kovács Andrással, az Egészségügyi Minisztérium KISZ- bizottságának titkárával, akinek önzetlen támogatásáról ma is a legnagyobb elismeréssel sokoldalú megallapodásanak megfelelően országonként elsősorban egy-egy kórokozó elleni védekezésre összpontosítanak. Ezt tanulmányozzák, készítenek újabb — az eddigieknél is hatékonyabb — készítményeket. Létrehoztak egy közös tartalékalapot, ahonnan szükség esetén 24 óra alatt a sikeres védekezéshez szükséges mennyiségeket a segélyt kérő ország rendelkezésére bocsátják. Az eddigi tapasztalatok szerint óramű pontossággal érkezett szükséges esetben a szállítmány. Ezért gyakorlatilag az egyes országok mentesültek a készletezéssel járó felesleges gondoktól, a szükséges technológiai eszközök beszerzésétől. A jövő programjai Az egyik legígéretesebb téma a hústermelés bővítését elősegítő többoldalú tervek kimunkálása, megvalósítása. Már eddig is voltak bizonyos kapcsolatok a szocialista országok között — gyakorlatilag kétoldalú megállapodások alapján — a hústípusú szarvasmarhatartási és tenyésztési tapasztalatainak kicseréléséről. Most azonban a sokoldalú együttműködés keretében egyeztetnék a sertés-, a szarvasmarha-, valamint a juhtenyésztés távlati feladatait, s megállapodnak abban, hogy az egyes országok miben tudnak hozzájárulni a kitűzött célok eléréséhez. Magyarországon az időjárási viszonyok lehetővé teszik a félszabad tartást Az itt szerzett tapasztalatokat technológiát minden bizonnyal más országok is hasznosítani tudják. Várhatóan külön téma lesz a baromfitartás. Hazánkban az utóbbi években nagyon sok — és világszerte elismert — tapasztalat halmozódott fel ezen a területen. Az együttműködés keretében partnereink a korszerű tartási technológiát, az épületeket éppen úgy megvásárolhatják, mint a szülőpárokat. Sőt arra is lehetőség nyílik, hogy folyamatosan megkapják a legfrissebb kutatási eredményeket is. Nagy távlatok vannak a növénytermesztési együttműködésben is. Minden országban kiemelt feladat a következő esztendőkben a szemester- mény-termesztés növelése. Magyarország érdekelt a búzatermesztésben kidolgozott legújabb tapasztalatok átvételében. Cserébe pedig a kukorica nemesítésében, termesztésében elért eredményeinkkel vehetünk részt a közös célok megvalósításában. Faragó András (Következik; a fogyasztók javára.) beszélnek a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Közbenjárásával sikerült megszerezni a kiutazáshoz szükséges papírokat, s így Bartha János az elmúlt év októberének közepén már a moszkvai Helmholtz Szemészeti Tudományos Kutató Intézet traumatológiai osztályán feküdt: megkezdődhetett az alapos, minden részletre kiterjedő kivizsgálás. A már elkészült leleteket tanulmányozva az ismert szemész professzornő, Róza Cun- dorova osztályvezető főorvos tolmács segítségével az ágya mellett állva gondterhelten megjegyezte: — János, nagyon nehéz lesz a műtét... Sorsdöntő pillanatok Másnap már a műtőasztalon feküdt. A beavatkozás több mint egy óráig tartott. Kollégái naponta érdeklődtek Budapestről telefonon, s pontosan tudták, hogy mikor kezdődtek a fiatalember számára a sorsdöntő pillanatok. Barta János a műtét után felépülve, hazatérése előtt néhány órát Moszkvában barangolt. Korábban a jobb szemével szinte semmit nem látott. Most két szemmel fogadta be az ismeretlent. Hátravan még a varratok kiszedése. A jövő hónap közepén már idehaza távolítják el a szeméből. S ha felgyógyulása a terv szerint halad, akkor fél év elteltével — végleges megoldásként — talán egy kontakt- lencsét is elhelyezhetnek, s akkor nem kísért tovább a tizennégy évvel ezelőtti baleset tragikus emléke. Esti tagozaton Az otthon töltött napok most lehetőséget teremtenek arra, hogy Barta János a tankönyveit forgassa: ugyanis az autóforgalmi szakközépiskola elsőéves hallgatója. Esti tagozaton tanul. Szakképzettségét a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál hasznosítja majd. Falus Gábor A gyártó és a külkereskedelem Kié a valód! kockázat? — Hová, hová, Kovács úr? — Csak ide a világpiacra, Nagy úr. — Hozzon nekem egy gépet, Kovács úr! A vételár 5 százaléka a magáé. — Rendben van, de ne alkudjak? — Alkudjon, de a nyereség 90 százaléka az enyém. Ugye nem kell bizonygatni, hogy Kovács úrnak ezek után kisebb gondja is nagyobb lesz annál, minthogy olcsón vásároljon. Nagy úr úgyis fizet, sőt, minél drágábban vesz, annál többet. Legfeljebb azon morfondírozhat Kovács úr, miből telik ennek a Nagynak minderre? De mielőtt ezt részleteznénk, megnyugtatjuk az olvasót. Nincs félreértés, nem hu- moreszk került tévedésből a kezébe. Gazdaságpolitikáról lesz szó a következőkben, ezen belül is külgazdaságunkról. Kovács úr ugyanis nem más, mint a magyar külkereskedelem, Nagy úr pedig a magyar ipar. S hogy végképp komolyra fordítsuk a szót, emlékeztetünk arra, hogy 1978-ban is jóval többet hoztunk be tőkés importból, mint amennyit exportálni tudtunk. Ennek okait kutatva kerestünk fel egy Pest megyei ipari nagyüzemet és egy külkereskedelmi vállalatot. Drágán vagy olcsón A Mechanikai Művek számos külkereskedelmi vállalattal áll kapcsolatban, így Ondrejovics Jenő gazdasági igazgató és Rényi Gábor kereskedelmi főosztályvezető gazdag tapasztalatokról számolhatnak be: — Olcsón venni és drágán eladni, ez lenne a jó külkereskedelem alapja, de a gyakorlatban ennek pont az ellenkezője a jellemző. Ennek okát nemcsak abban látjuk, hogy a külkereskedelmi vállalatok rossz ármunkát végeznek, vagy az alternatív, tehát versenyeztethető ajánlatok beszerzésében nem mindig a legerősebbek, hanem jórészt abban, hogy a vásárolt áru értéke arányában határozzák meg a külkereskedelem díjazását. Vagyis minél drágábban vesz, annál több a jutaléka. Arról most nem is beszélünk, hogy a tőkés piacokon gyakran alkalmazott engedmények, mennyiségi árcsökkentések kiharcolásában is gyengének bizonyulnak. Igaz, miért is lenne ez erős oldaluk? Ha valami engedményt sikerül kicsikarniuk, ennek nagy részét az ipar „zsebeli be”. De nézzük a másik oldalt, az eladást. Központi törekvés, hogy tőkés piacokon emelni kell az árakat. Ez rendben is volna, külkereskedelmünk viszont gyakran csak olyan alacsony árakon tud értékesíteni, ami még esetleg az önköltséget sem fedezi. Hogy ez miFényjavító kondenzátorok lyen szélsőséges eseteket tud produkálni, arra legjobb példa az elektrolitkondenzátor. Az exportáló Elektromodul arra akart minket rábírni, hogy csökkentsük az árat, mert így nem eladható. Végeztünk egy közös árelemzést, amely kimutatta, hogy a nyersanyagok, tehát a Lignimpex által vásárolt papír és a Chemolim- pex importálta elektrolit együttes ára azonos az Elektromodul eladási árjavaslatával. A tőkések haszna Az igazsághoz tartozik, hogy hinnünk kell külkereskedelmünknek, mikor megtérve a világpiacról azt állítja, hogy a mi termékeink csak nagyon alacsony árakon adhatók el. Műszaki jellemzőkben nemigen tudjuk megelőzni a konkurenciát, a pontos, ütemes szállítás sem az erősségünk — marad tehát az árengedmény. Mi erről Ondrejovics Jenő véleménye? — Jó minőségű, ütemes szállítás addig nem is lesz, míg az anyagellátással baj van. Amíg nincs ütőképes belföldi készletező hálózat, amíg hónapokba sőt évekbe telik bizonyos alapanyagok beszerzése a magyar gyártótól, addig az ezekből készítendő termékekkel nem is tudunk tartósan betömi a világpiacra — vagy tovább növeljük a tőkés importot. Például így: egy exportra készülő gyártmányhoz szükség van hatszázas koracélra. Megrendeljük, a hazai gyártó visszaigazolja — ha visszaigazolja! — kilenc hónapos szállítási határidőre. Lehet, hogy elsőre nem is sikerül neki a megfelelő minőséget előállítania, így máris másfél év lesz a beszerzési idő. Közben már régen szállítani kellene a készterméket. Mit tesz ekkor a „magyar iparos”? Fogja magát, bemegy a Metallimpexhez, s sürgősséggel behozatja Nyu- gat-Németországból. A tőkés persze készséggel szállít, hat héten belül és nyilván jókora haszonnal. A tőkés export növelését célzó elképzelésekből így lesz tehát egyben importnövekedés is. Az iparvállalatok előbbi, — nem is alaptalan — védekezését el kell fogadnunk, s ugyancsak valósnak látszik az az állítás, hogy mindezek során éppen a külkereskedelem van a legkockázatmentesebb helyzetben, hiszen akár exportál, akár importál, nyereségét a belföldi partneren szerzi meg. A puszta lelkesedés A Mechanikai Művek legnagyobb külkereskedelmi partnere a Ferunion Műszaki Külkereskedelmi Vállalat. Simányi Miklós kereskedelmi igazgató, valamint munkatársai, Knapcsek Zoltán és Gróf Imre először a festékszóró kooperációban sikeresen lebonyolított első szállításokról tájékoztatnak, kiemelve, hogy milyen előnyökkel jár az ilyen, úgynevezett „zárt konstrukciójú” kapcsolat, amikor is a teljes export-import forgalom egy kézben összpontosul. De az ügyletek túlnyomó többsége nem ilyen. — Igaz-e, hogy a bizományosi szerződések a külkereskedelmet a minél drágább vásárlásra ösztönzik? — Ez látszólag így van — mondja a kereskedelmi igazgató — a tényleges helyzet azonban az, hogy mindig a külkereskedelem küzd az olcsóbb beszerzésért. Hogy miért? Erre sokszor csak azt lehet válaszolni, hogy hazafiúi meggyőződésből — közvetlen érdekeltségünk ugyanis valóban nem fűződik hozzá. Hogy mégis erre törekszünk, annak magyarázata, hogy a rendelkezésünkre álló valutakeretek végesek, s tudjuk, ezek idő előtti kihasználása a Külkereskedelmi Minisztérium administrativ intézkedését, tehát a behozatal leállítását vonná maga után. A külkereskedelem mégis gyakran kényszerül álláspontjának feladására. A jelenlegi rendszerben minden importmegbízást el kell vállalnia — például a legkisebb összegűt is, amikor aztán üzletkötő legyen a talpán, aki mennyiségi árengedményt harcol ki. Ha sikerül is több egymással versenyeztethető ajánlatot letenni a belföldi megbízó elé, a döntés kizárólagos joga mindig az iparé. Hiába kedvezőbb, olcsóbb egy másik ajánlat, ha az iparnak nem tetszik, akkor — ahogy a Mechanikai Művekben Rényi Gábor fogalmazott — az üzletkötő a feje tetejére állhat, akkor is a drágábbat kell behoznia. Tehát az ipar kockáztat? Simányi Miklós szerint nem, mert még a drágán vett anyag, gép, szerszám is csak kis hányadát teszi ki a termelési költségeknek. Indokolni könnyű — Mégis, mivel indokolják a termelők egyre növekvő importigényeiket? — Indokolni könnyű. Ha valamilyen, általunk feleslegesnek ítélt tőkés importról megpróbáljuk lebeszélni — mert csak erre van lehetőségünk — megbízóinkat, rögtön , kész a válasz, hogy ez az áru éppen egy országos nagyberuházáshoz, kiemelt célprogramhoz kell. Hogy valóban ott fogják-e felhasználni — ennek vizsgálata végképp nem áll hatáskörünkben. — Még egy, ártatlannak látszó dologra hívom fel a figyelmet — veti közbe Gróf Imre. Ha elmegy egyszer a Műszaki Egyetem elé, a parkolóban biztosan látni fogja valamelyik nyugati cég bemutatókocsiját. Kétségtelen, hogy valóban a vezető tőkés világcégek képviselik sok eset-, ben a fejlett. ■ technikát,, de érdemes elgondolkodni azon, hogy a műegyetemről kikerülő fiatal műszakiak, akikből felelős tervezők, konstruktőrök lesznek, így elsősorban a tőkés piac termékeivel ismerkednek meg. Mikor aztán súlyos milliókat igénylő terveket készítenek, akkor is nyilván ezeket írják elő, mint egyedül üdvözítő megoldást. Mi pedig importáljuk. Egy dollár, az egy dollár Importunk tehát növekszik. Ez ugyanis az iparnak nem jelent túl nagy kockázatot. Amiben már sokkal jobban érdekeltek, az a tőkés export. Ennek aztán minden áron eleget akarnak tenni, még a gazdaságtalan termelés ódiumát is vállalva. — Olyan eset, hogy valamelyik gyár felkeres minket, s négy-öt termékét felkínálja világpiaci értékesítésre — esetleg irreális áron — nap mint nap előfordul — mondja Knapcsek Zoltán. — De olyannal még soha nem találkoztam, hogy valaki bejön, elkéri az importált termékek több száz tételes listáját, átnézi a műszaki jellemzőket, s azt mondja: no, ezt megpróbálom itthon legyártani, ne kelljen dollárért behozni. Miért is tenné? Egészen egyszerűen ' nem érdekelt ebben. Számtalanszor hangoztatjuk ugyan, hogy milyen fontos az importanyagok helyettesítése, születnek erre intézkedési tervek is, fogadkozások — a gazdasági szabályzók azonban nem követelik meg. Pedig érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az országnak egy dollár megtakarítása nem ér-e annyit, mint egy, esetleg gazdaságtalan export útján „kiizzadt” dollár bevétele. Szintúgy el kell gondolkodni azon is, hogy jelenleg az import növekedésében a külkereskedelem és az ipar egyaránt többé-kevésbé kockázat- mentes helyzetben van. Mert ezt a kockázatot valaki mégiscsak viseli... Weyer Béla Több mint négymillió, összesen ötvenféle kondenzátor készül a Mechanikai Müvek abonyi gyáregységében. Egy részüket a fénycsövek fényjavító hatására használják fel, másokat állandó üzemű motorokba szerelik be. Az itt készített kondenzátorok találhatók a Hajdúsági Iparművek mosógépeiben és centrifugáiban is. Bozsán Péter felvétele
