Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-18 / 14. szám
'kMűop 1979. JANUAR 18., CSÜTÖRTÖK FILHARMÓNIA-SOROZAT Záróhangverseny Cegléden Barlay Zsuzsa dalestjével zárult Cegléden a Filharmónia bérletsorozata. Ez az intim műfaj csodálatos lehetőséget ad az énekes mellett a zongorista számára is a kamarazenélésre. Freymann Magda zongorajátéka valóban kiegészítette, bevezette, átívelte és lezárta a dalokat aszerint, ahogyan a zeneszerzők azt megálmodták. Juhász Előd zenetörténész szakavatott műsorvezető volt. Elmondott minden lényegeset a műfajról, a művekről, azok hangulatáról, zenetörténeti helyükről, elősegítve ezzel a jelenlevők ismerkedését a dalirodalom remekeivel. Azok számára is tudott újat, hangu- latébresztőt mondani, akik már korábban is hallhatták e műveket. Nem az ő hibája, hogy ennyi idő alatt az eredeti német szöveg magyar fordítására nem kerülhetett sor. A fővárosi közönség i§. ezt a műsorfüzetet kapja. Pedig lényeges lenne, hogy a dalok szövegét magyarul elolvashassák a hangversenyek előtt, hiszen a pro- zódia, azaz a szöveg és a zene csak együtt fejezi ki igazán a szerzők mondanivalóját. Az énekes teljesítményének lemé- réséhez is fontos ez, mert a zenei gondolatok interpretálása csak szöveghű tolmácsolás segítségével lehetséges. Schubert és Brahms Barlay Zsuzsa előadásában az est első részében Schubert- és Brohms-dalokat hallhattunk, eredeti német szöveggel, míg a második részben Ko- dáíj/-dalokra és magyarul elhangzó operaáriákra került sor. A főleg fiatal hallgatóság — bizonyára elsősorban ezért — a műsor második részét fogadta osztatlan tetszéssel. Schubert mintegy hatszáz dala közül elsőnek az Atlasz hangzott el a Hattyúdal ciklusból. A művésznő átéléssel tolmácsolta azt a személyes tragédiát, mely a föld összes terhét viselni kényszerülő Atlasz sorsa. A varjú a halál vízióját mutatja be a Téli utazásból, míg A város letört hangulatú, kedvesét kereső éneke, ugyancsak a Hattyúdalok közül való. A Te vagy a csend kissé keleties hangulatú mondanivalója Barlay Zsuzsa interpretálásában a szövegen túl is átsütött, s így méltán került sor az első komolyabb tetszésnyilvánításra. Schubert korai remeke, a tizenhét éves korában Goethe versére komponált Margit a rokkánál szerelmi vallomása az est legbensőségesebben előadott dala volt. Operaáriák sikere Brahms borongós hangulatú műveiből elsőnek Az örök szerelemről címűt hallhattuk, ezt követte az Egyre csendesebb fájdalmas hívószava. A Bölcsődal sokak számára volt ismerős, s az énekes és zongorista halk tónusú, lírai tolmáKönyvbardtok klubja HAVONTA TALÁLKOZNAK A POMÁZI FIATALOK A múlt év novemberében 40 taggal újjáalakult Megyeri Lászlóné könyvtáros vezetésével a pomázi ifjú könyv- barátok klubja. Foglalkozásaikat minden hónapban egy alkalommal tartják a községi könyvtárban. Vendégük volt január 12-én Szabó Eva, a gyermekrádió szerkesztője, aki munkájáról és a könyvekről szólt. Az elmúlt két hónap Során a klub tagjai ellátogattak a Nemzeti Múzeumba és megtekintették a 2-es általános iskola úttörő színjátszóinak előadását. Februári programjuk során az ifjú zenebarátok klubjának tagjaival rendeznek közös klubestet, majd Pető Zsoltné, a bábok készítésének titkával ismerteti meg őket. A tavasszal Visegrádra és Szentendrére terveznek kirándulásokat, ahol történelmi nevezetességekkel ismerkednek. Júliusban pedig Móra Ferenc születésének 100. évfordulója tiszteletére rendeznek emlékműsort. Az év utolsó idei foglalkozásán a könyvkészítés kulisszatitkaival ismerkednek a Zrínyi Nyomdában. N. F. csolása kibontotta e kis remekmű minden szépségét. Juhász Előd utalt arra, hogy Kodály művészetére milyen hatást gyakorolt a francia zene, mielőtt a magyar népzenével kezdett behatóan foglalkozni. A népzenei ihletésű műveiben is érezni a franciák nagy romantikusainak hatását, mégis ízig-vérfg magyar zene, a prozódia követése nem is tűrné el az idegen hangokat. A Magos kősziklának... szerelmes hangjait és a Csillagom, révészem szenvedélyes alkuját remek előadásban élvezhettük. A Nausika Barlay Zsuzsa szenvedélyes előadásában sokak számára meggyőző volt, ahogy ezt a tapsokból lemérhettük. Az operaáriák mindig hatásos befejezői az énekesek műsorának. Ponchielli Giocon- da című operájának Vakasz- szony-áriája a kevéssé ismert művek közé tartozik, a mély gondolatiságot közvetítő zene programba iktatása, előadása egyaránt sikeresnek mondható. Csajkovszkij remekművéből, a Pique Dame-ból Paulina románca vastapsot kapott, ez a drámaian túlfűtött zene igen közel áll az énekesnőhöz. Thomas Mignon-áriája zárta az est műsorát. Bár ez a mű sokkal légiesebb, mint az előző, az előadás egyértelműen sikeres volt, a közönség alig akarta elengedni a dobogóról Barlay Zsuzsát és Freymann Magdát. Bérleten kívül is A vendéglátó házigazda, Bé> rés Károly, a zeneiskola igazgatója már az elkövetkező évad terveibe avatta be a meg jelenteket. Elmondta, hogy a lehetőségekhez mérten figyelembe vesznek minden olyan kívánságot, ami bérleti esteken elhangozhat. Felhívta a figyelmet arra is, hogy bár a bérleti sorozat erre az évadra lezárult, számos nagyszerű zenei estre kerül majd sor bérleten kívül is. A ceglédieket sok helyütt irigyelhetik ezért az ügyhöz méltó házigazdái figyelmességért. Pintér Emőke Ifjúmunkás énekkarok Pályázat alapításra Üzemi ifjúmunkás énekkarok alapítására hirdetett pályázatot a SZOT és a Kór A a nagy múltú munkás énekkari mozgalom utánpótlásának elősegítésére. A pályázaton minden olyan iparvállalat részt vehet, amely munkásfiatalokból álló amatőr énekkar létrehozásával is szolgálni kívánja közművelődési céljainkat. A részvétel fettétele, hogy a megalakult énekkar tagjainak többsége 25 éven aluli, lehetőleg fizikai dolgozó, valamint szakmunkástanuló legyen. A felhívás nyomán megalakuló és működő ifjúmunkás énekkarokat jelentős anyagi támogatásban részesítik és a kiemelkedő művészeti és közösségi munkát végző énekkarok további 20 ezer forintos támogatást is kapnak. Az énekkarok művészeti teljesítményét és közösségi tevékenységüket szakemberekből álló zsűri bírálja felül. Eredményt 1980 nyarán, a Szombathelyen megrendezésre kerülő munkás dalostalálkozón hirdetnek. A szemlére a legjobbnak ítélt énekkarok kapnak meghívást. A felhívás nyomán megalakuló és a pályázaton résztvevő ifjúmunkás énekkarok szeptember 30-ig írásban jelentkezhetnek a KÖTA titkárságánál (1051, Bp. Vörösmarty tér 1.) Számítógép és nyelvészet Számítógéppel dolgozta fel a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen Jakab László és Kiss Antal a Jókai- kódex 21818 szavát. Az első teljes egészében magyar nyelvűén fennmaradt, 1372 és 1400 között kézzel írott könyvnek most megjelent adatgyűjteménye az első dokumentuma annak a számítógépes nyelv- történeti adattárnak, amelynek létrehozására az egyetem magyar nyelvtudományi tanszékén évek óta készülnek. A számítógépes nyelvtörténeti adattárnak köszönhetően hamarosan közzéteszik a Jó- kai-kódex külön összeállított alaktani részét, és a tejnek szerint hasonló módon dolgozzák fel az összes XV. századi kódexet. MA ESTE A TV-BEN Focizzon, aki tud/ Korábban — magyar újságíró-delegáció tagjaként — Grúziában jártam. Tbilisziben, a grúz filmművészeti szövetségben találkoztam Nana Mcselidzével, a Focizz zon, aki tud! című grúz filmvígjáték rendezőjével és Dodo (David) Abasidzével, a film főszereplőjével. A filmet mg. este láthatjuk a televízióban. Anélkül, hogy elmesélném, miről szól, idézem beszélgetésünk néhány részletét. NEHEZEN állt kötélnek, Nana Mcselidze rendezőnő, nem kenyere a szó. — Rossz mesélő vagyok, nem is tudok sokat mondani, különösen arról nem, amiben részt vettem. Ami ezt a filmet illeti, szolgáljon mentségemre, hogy gyermekkorom óta szeretem a focit. Ügy hiszem, abban szinte valamennyi emberi tulajdonság megnyilvánul: hősiesség, gyöngédség, barátság, bátorság, furfang, szolidaritás, bizonyos esetekben a hazaszeretet is. A játék temperamentuma mindig magával ragadott. Különben is, miért ne lehetne szeretni a futballt? Ez a film persze nemcsak foci, úgy érzem, főbb annál, amit egy mérkőzés mondhat. Lényeges, hogy nagyon jó forgatókönyvet kaptam. Szerzője tehetséges drámaíró, maga is sportkedvelő. Elsősorban azt akarta aláhúzni. hogv azt is lehet kedvvel csinálni, amiért nem jár anyagi ellenszolgáltatás, amit csupán hivatásérzete diktál az embernek. Ebben aztán maximálisan egvetértettünk. Filmünk mondanivalójához még csak annyit: igazi ellenféllel szemben a beképzeltség mit sem ér... A RENDEZŐNŐ a forgató- könyv elolvasása után nyomban Dodo Abasidzére gondolt. Ügy döntött, ezt a főszerepet feltétlenül neki kell eljátszania. Ezen ugyan vitatkoztak egy darabig, a színész két másik filmben is forgatott. — Hiába mondtam, tekintse a koromat — emlékezett Aba- sidze — kárbaveszett minden tiltakozásom. Igaz, hajdan én is fociztam, mint bármelyik valamirevaló ifjonc, de hol van az már! Aztán mégis örömmel dolgoztam. Haj, de mennyit! Tizenöt kilót fogytam a forgatás alatt. Futóedzéseket vettem, bőszen rúgtam a labdát, végül eljutottunk odáig, hogy végig tudtam szaladni a pályán, már-már könnyedén. Eleinte nem is na- gvon tudtam, mit akar tőlem Nana. ám a közös munkában sok-sok év alatt kialakult jelrendszerünk győzelemre segített bennünket, egészen rövid idő alatt. Persze úgv. hogy éjiel-nappal csak a film foglalkoztatott bennünket. Es Nana M^Udze már mesélte is a sztorit: — Egy éjjel, kettőkor arra ébredtem, hogy valaki harsányan üvölt az utcán: Megvan! Megvan! Föltéptem az ablakot, hogy kinézzek, tolvajt fogtak? Mi történt? Csak Aba- sidze adta tudtomra — kisebb fajta közbotrányt okozva —, hogy megtalálta a megoldást. Lerohantam. Már ébren volt az egész szálloda. A vendégek nem örültek, mondhatom, de kialakult a figura, az igazi csapatkapitány. AZ ALAKÍTÁSSAL azóta Dodo Abasidze elnyerte Szov- jetunió-szerte az összes létező díjat, Teheránban, Batumi- ban, Minszkben ... Megérte, hogy engedett a rendezői erőszaknak, vállalta a szerepet. Nana Mcselidze mellett a színész szabadon formálja a figurát, akit alakít. A rendező elve, hogy hagyni kell érlelődni, kínok közt megszületni a szerepet, csak akkor szól közbe, ha látja, nem megy. Első dolga összebarátkozni a stábbal olyannyira, hogy mire valóban forgatásra kerül a sor, félmondatokból is értik egymást. Ám mégsem mindig zavartalan a munka: — A grúz ember jellemének egyik alapvonása a jókedv, a komédiázási hajlam. Még a gyász is hordoz magában nálunk egyfajta — szinte tudat alatti — humort. Képzelhetik akkor, hogyan álltunk össze a vígjáték forgatásához. Egyik nap levetítettük, amit addig fölvettünk, s láttam, hogy nem lesz jó. Egy- egy jelenet szinte bohóckodásnak tűnt, annyi lett a humor. Szóltam. A rendezői instrukciót követő vitából több férfiszereplőt a kórházban gyógyítottak ki, könnyebb sérüléseket kaptak — egymástól. Mert a másik végletünk — különösen fiainkban — a túlzottan heves vérmérséklet. Két napig állt a forgatás. JÓT NEVETTEK az eseten, lényegtelen epizód. Azt mondta még Dodo Abasidze, úgy véli, az örömteli munkából végül jó, szórakoztató film született. Búcsúzáskor egy fényképet adott, melynek szélén üdvözletei küldött a magyar olvasóknak. Bálint Ibolya HETI FILMJEGYZET Áramütés Görbe Nóra és Andorai Péter, az Áramütés című új magyar film főszereplői Hirtelen áramszünet keletkezik a tsz nagy hibridpulyka- telepén. Az érzékeny jószágok tömegesen, elpusztulhatnak, ha huzamosabb időre leállnak a létfeltételeiket biztosító gépek. Fésűs Vince, a baromfitelep vezetője, a magasfeszültségű kapcsolószekrényhez rohan, hogy a hiba után kutasson. Miközben a vezetékek között turkál, hirtelen újra lesz áram. Hatalmas ütés éri, eszméletét veszti, alighanem a légzőközpontja vagy a szíve is megbénul. Húga, Fésűs Virág kétségbeesve próbálja élesztgetni. Nem eredménytelenül: Vince lassan kitnyitja a szemét, visz- szatér belé az élet. Ez Bacsó Péter Áramütés című filmjének utolsó képsora, s ezzel a snittel, a magához térő Vince közeli képével ér véget a film. Talán ennyiből is világos: a film címe is, a záró jelenet is jelkép. Bacsó a tényleges balesettel, a kis híján halált okozó áramütéssel visszamenőlegesen ' figyelmezteti a nézőt: amit látott, az többet jelentett a puszta látványnál, a leírható, elmondható, cselekménynél. Itt arról volt szó: ahhoz, hogy egymást és magunkat alaposabban megismerjük, gyakran valóságos sokk-élmények szükségesek. Tényleges, vagy jelképes áramütéseknek kell rádöbbentenie a film főhőseit, a Fésűs-testvérpárt is, hogy nem értik, nem ismerik egymást. Vincének fontosabbak a pulykák, mint az ember, jobban félti a gyámolításra szoruló, túlérzékeny állatokat, mint tulajdon húgát, aki pedig semmivel sem kevésbé gyámoltalan, semmivel sem kevésbé érzékeny, és sérülékeny. Virág éppúgy kiszolgáltatott a környezet, a körülmények és önmaga ráhatásainak, befolyásának , mint a hibrid pulykák, a megszokott körülményeik hirtelen, váratlan, ismeretlen veszélyeket hozó változásainak. Miközben keresi önmagát, saját egyéniségének arcát, helyét a világban és az emberek között, sérülést sérülésre szerez, s talán majd az a sokkoló áramütés érleli meg, teszi felnőtté, hozza közelebb önmagához, mely a bátyját érte. S talán majd Vince is — ha felépül — érzékenyebben reagál az emberek gondjaira- bajaira, a húga önmegvalósításra törekvő szélsőséges megnyilvánulásaira. Ha igy lesz, nem volt hiábavaló, a sokkoló élmény és az életveszély. Magyar barátaimnak — Dodo Abasidze Szép alkotói gondolat — csakhogy a film maga korántsem olyan meggyőző és megnyerő, mint a belőle kihámozható művészi szándék. Bacsót régóta izgatja a mai magyar valóság, egy sor filmjében tette fel napjaink legaktuálisabb morális, emberi, társadalmi kérdéseit, s adott rájuk többnyire -elgondolkodtató válaszokat. Ezúttal sem hiányzik a problémaérzékenység, a társadalmilag lényeges jelenség regisztrálása, ám a megvalósult film nem igazolja eléggé az alapgondolatot. Számos helyen hézagok mutatkoznak a felépítésben, a cselekedetek indoklásában, a jellemek hitelesítésében. Nem tudjuk meg például, szakmailag mitől olyan megszállott Vince, s azt sem, mitől lett Virág olyan sérülékeny, szétszórt, kapkodó, fegyelmezetlen és önpusztító. Bacsó — aki a filmnek írója is — felsorakoztat ugyan egy sahlonos „hátteret” (széthullt család, alkoholista-idegbeteg anya, elmaradott, beszűkült tudatú rokonok, nagyszülők), de ez igy nem elegendő és nem is eléggé hiteles magyarázat. Virág egyéniségének szertelenségeit, labilitását Bacsó inkább csak közli, semmint megjeleníti. Ugyanígy Vince — mondhatni — érzelmileg fogyatékos jellemét ‘is, csupán tudtunkra adja, de az árnyait ábrázolással ez esetben is adósunk marad. A film néhány mozzanata — a finnországi epizód, Virág kalandja a garázsbeli művezetővel, a finn fiú és Vince pincézési jelenete stb. — talán a motiválást hivatott megoldani, de ehelyett vagy feleslegesen Krizái, vagy egyszerűen elnyújtja, mondhatni: áramtalanítja, feszültségmentesíti a nem is túl lényeges jeleneteket. A forgatókönyvíró Bacsó ezúttal kevésbé volt koncentrált és fegyelmezett, mint a rendező Bacsó. A színészektől sem láttunk most olyan meggyőző alakításokat, mint néhány korábbi Bacsó-filmben, mondjuk a Jelenidő ben vagy a Harmadik nekifutásban. Ennek oka persze az is lehet, hogy Bacsó ezúttal is tudatosan törekedett egyfajta dokumentatív stílusra, s ez még a főszereplők (Andorai Péter: Vince, Görbe Nóra: Virág) esetében sem feltétlenül követelte meg a megszokott alakítás értelemben vett játékot. Mindenkinek a maga keresztje Ha tömören kategorizálni t akarnánk ezt a francia—NSZK | filmet (rendezője André Ca- | yatte, az emlékezetes Özönvíz I előtt alkotója) ezt a címkét; ragaszthatnánk rá: lélektani rémdráma. De vajon nem vagyunk-e igazságtalanok a filmmel szemben, ha egyszerűen felcímkézzük, mint egy borosüveget? A beskatulyázás általában helytelen, de itt a film lényeges vonásaira utal, tehát jogos. Miről van szó? Egy jómódúi francia garázstulajdonos kis-! lányát elrabolják, s amikor a j váltságdíjat elviszi a kislány ! anyja a megjelölt helyre, ott egy nylonzsákba kötözve a már órákkal korábban megfojtott kislányt találja. A végén kiderül, hogy a tettes az asszony első házasságából származó kamasz fia, aki valamiféle torz Oidipusz-komp- lexussal motivált féltékenységből és bosszúból végez tulajdon — bár féltestvér — húgával. A szándékoltan idegborzoló sztorival az a baj, hogy a leg- vülgárisabb lélektani elemekből épül fel, a megvalósítással pedig az, hogy Cayatte úgy „adja el” a filmet, mintha ez a pszichológiai és bűnügyi közhelygyűjtemény igazi és mély remekmű lenne. A film egyetlen értéke az anyát játszó Annie Girardot, az ügy érdemét mesze meghaladó rangú alakítása. Takács István
