Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-18 / 14. szám

1979. JANUAR 18., CSÜTÖRTÖK ****** •fßr W v/umm s ASH-202 80 EC Importhelyettesítő korszerű termék, az ASH—202 80 EC jelű nagyhatású kukorica- gyomirtószer üzemi gyártá­sát kezdik meg még ebben a hónapban a sajóbábonyi Észak-magyarországi Vegyi­művekben. Az új növényvédő szer a korábban használatos készítményeknél nagyobb ha­tású és száraz időben is jól alkalmazható. A gyár kísérle- -tező kedvű vegyészei a drága licencek helyett a meglevő is­meretanyag célszerű felhasz­nálásával, a hazai lehetőségek alapján állították össze a kor­szerű és jól értékesíthető ter­méket, amelynek gyártását az üzem teljes egészében saját kivitelezésben oldotta meg. Elsőként a hatóanyag előállí­tásának laboratóriumi mód­szerét, majd az üzemi gyár­tást dolgozták ki, egyidejűleg megtervezték és felépítették az előállításhoz szükséges spe­ciális technológiai berendezé­seket is. A próbaüzem alatt a gyár új termelőegységének szocia­lista brigádjai elsajátították a technológiát, a termelőberen­dezések irányítását és a kí­sérleti gyártás során összesen mintegy ötszáz tonna, kifo­gástalan minőségű terméket állítottak elő. Szerződés - kölcsönösségi alapon Az ácsai tanács lelkes partnerei Akik körbeülik az asztalt az ócsai tanácsnál, a vb-tit- kár, Schőnweitz Tamás szo­bájában, nem először talál­koznak így. Földiné Hajdú Anna, az Egressy Gábor mű­velődési ház igazgatója, Ballá Boldizsárné, a nagyközségi könyvtár vezetője és Tóth Andor, az Öcsa és Vidéke Afész képviselője gyakori vendége a tanácstitkárnak. Régen felismerték — Ez alkalommal hiányzik az általános iskolától és a Vörös Október Tsz-től valaki — mondja Schőnweitz Tamás —, úgy lenne teljes a csapat. A tsz, az Áfész, az iskola ugyanis együttműködési meg­állapodást kötöttek a két mű­velődési intézménnyel. Kép­viselőik azért találkoznak rendszeresen, hogy egyeztes­sék elképzeléseiket. — Mi a szerepe ebben a ta­nácsnak? — Nemrég, a Miniszterta­nács legutóbbi rendelete, a művelődési házak munkájá­val kapcsolatban, kimondta: Nincs mentség a hűtlenségre Százhalombattai beszélgetés Százhalombatta, Dunai Hő­erőmű Vállalat. Az ország vil_ lamosenergia-szükségletének csaknem a felét ez az erőmű adja. A korszerű turbinák, a hatalmas blokkok között em­beri sorsok formálódnak. Az ország különböző részeiből ideérkezők itt váltak ipari munkásokká. S az elmúlt évek során ahogy épült, fejlődött az erőmű, egyre több szállal kötődtek Százhalombattához. Nem vándormadarak — Hogyan kezdődött? — kérdem Nagy Sebestyéntől, A folyamatosan három műszak­ban dolgozó blokk-kezelőtől, a vállalati pártbizottság szer­vező titkárától. — A véletlen hozott Száz­halombattára, gumijavító a szakmám. Kőbányán, a Tej­ipari Szállítási, Szolgáltató és Készletező Vállalatnál mű­szakvezetőként dolgoztam, ez volt életem első munkahe­lye, ahol több mint két év­tizedet töltöttem el. Megbe­csültek, eszem ágában sem volt kikérni a munkakönyvem. Nem vagyok vándormadár, szeretek egyetlen helyen meg­állapodni, s ott bizonyítani is. Tulajdonképpen a feleségem az oka mindennek... — Ezt hogy érti? — Ügy, hogy a fiammal hár­man éltünk Érden egy tenyér­nyi nyári konyhában, rossz körülmények között. Lakás­gondunk egyre nyomasztóbbá vált, mígnem a feleségem egyszercsak elém állt, s azt mondta: ez így nem mehet tovább egyetlen percig sem, olyan helyen kell munkát vállalnunk, ahol belátható időn belül lakást kapunk. — Miért éppen Százhalom­battára esett a választás? — Hét évvel ezelőtt, 1972. március elsején léptem be a Dunamenti Hőerőmű Vállalat­hoz. A korábbi években több ismerősöm, jó barátom idete­lepült már, tőlük hallottam, hogy ebben a városban, aki becsületesen dolgozik, az rö­vid időn belül lakáshoz jut. S mivel én a munkától soha nem féltem, belevágtam. Megtalálta a helyét — Mikor kapta meg a la­kást? — Ugyanannak az évnek a végén, amikor idejöttem. A vállalatnál égőtérkezelőként kezdtem, aztán a szükséges tanfolyam elvégzése után let­tem blokk-kezelő. A kollektí­vában is megtaláltam a he­lyem: egyáltalán nem könnyű a folyamatos három műszak, de a létszámgondok közepette is helyt kell állnunk. S úgy érzem, jómagam, s a családom is, együtt nőttünk a várossal. — Most milyen körülmények között élnek? — A lakásunk korszerű, minden igényt kielégítő. Ha felelevenítem az elmúlt éve­ket, nem tudom elfelejteni azt, amikor például az ablakon is kinézve végigkísérhettem a szomszédban az új iskola fel­építését, avagy a szemközti toronyházakba költöző lakók boldogságát láttam. Tudom milyen érzés ez,- magam is átéltem. S ha tegnap még bosszankodtunk azon, hogy agyaggödrök között bukdá­csolunk hazafelé, mára már el­felejtettük az egészet, mert gyönyörű park van az egy­kori földtúrások helyén. — Lakásának egyik ablaka az iskolára néz, a másik meg a játszótérre. Ha három mű­szakban dolgozik, miként tud ilyen körülmények között pi­henni ? — Csak az morog a gyerek­zsivaj ellen, aki nem érti meg, hogy a lakásba aligha zárhatjuk be őket. Hadd raj- csúrozzanak, őszintén mon­dom, engem nem zavar, már megszoktam. Tudok így is pihenni Létszámgondok — Mi a véleménye azokról a fiatalokról, akik a lakás­kulcs átvétele után nem sok­kal cserbenhagyják a válla­latot? — Egyszerűen tudomásul kell vennünk, hogy az ott­hont, a családi házat, csak téglánként lehet felépíteni. A türelmetlenség rossz tanácsadó. Nézze, hosszú időbe telt, amíg berendeztük az új lakásunkat, élére kellett állítani minden forintot. De végül is sikerült. Ebben az ügyben a legsúlyo­sabbnak a dolog erkölcsi ol­dalát tartom: vajon milyen érzések közepette alszik el esténként az az ifjú család­alapító, aki egy kollektíva erejével lakáshoz jutott, s néhány száz forinttal több fi­zetésért képes hátat fordítani az egykori barátoknak? Tet­tüket súlyosbítja, hogy vala­mennyien jól tudják: létszám­gondokkal küzdünk. — ön 1976. májusától a vál­lalati pártbizottság szervező titkára. Milyen, megoldásra vá­ró feladatok foglalkoztatják mostanában? — A létszámgondokról már beszéltem. Éppen ezért sok energiát fordítunk az oktatás kiterjesztésére: a különböző szakmai tanfolyamokról ki­kerülők jelentős mértékben könnyíthetnek a helyzeten. Saját szakembereinket nekünk kell kinevelnünk. Aztán a munkatársaim ügyes-bajos dolgaikkal gyakorta fordul­nak hozzám: igyekszem leg­jobb tudásom szerint segíte­ni minden esetben. — Százhalombattáinak vall­ja magát? — Egyértelműen. Kilenc év nem múlik el nyomtalanul. Én már nem tudnék elszakadni ettől a várostól... F. G. a művelődés szervezése, tá­mogatása — állami ügy. Ezt a tényt itt, Ócsán, más helyek­hez hasonlóan, idejében fel­ismertük. Immár harmadik éve, hogy minden december­ben, megszervezi a tanács a helyi üzemek és a művelődé­si intézmények találkozóját. Itt értékelik a nagyközség kulturális munkáját, és elké­szítik a következő év terveit. — Ezeken a decemberi érte­kezleteken más gazdasági egységek képviselői is részt vesznek? — Egyebek között a Felső- babádi Állami Gazdaság, a FEG ácsai üzeme, a Kavics­bánya Vállalat, az ÉPFA he­lyi gyára, a Tőzegkitermelő Vállalatba Bolyai Gimnázium, no és természetesen az isko­la, a tsz és az Áfész. — Hangsúlyozta e három utóbbit? — Igen, hiszen az ilyen értékeléskor vetődött fel a gondolat, hogy ők hárman különmegállapodást kötnek a művelődési házzal és a könyvtárral. Reméljük, a töb­biek is követik példájukat. A terv nem tabu — Mit tartalmaznak tulaj­donképpen ezek a megállapo­dások? — fordulóik a művelő­dési ház igazgatónőjéhez — Közös célok kölcsönös megvalósítását. Ez persze így túl általános. Nos, nem utol­sósorban anyagiakról is szó van. A Vörös Október Tsz 100 ezer, az Áfész 10 ezer forint­tal járul hozzá évente a mű­velődési ház költségvetéséhez. Segítenek fuvarral, társadal­mi munkával, ha kell. A mű­velődési ház pedig úgy állít­ja össze programját, hogy ala­posan egyezteti azt az üzemek igényeivel. Nem spontánul, kampányszerűen, hanem pon­tosan ütemezve, tervszerűen, felelősök megjelölésével. A pontosság annál is inkább szükséges, mert valamennyi vállalatnak, intézménynek van saját közművelődési ter­ve is, melyek ugyancsak fi­gyelembe veszik a művelődé­si ház elképzeléseit. A közös munkából csupán ízelítő.: megszerveztük a szocialista brigádok vetélkedőjét, helyet adtunk, szakirodalmat nyúj­tottunk a versenyzőknek. Kul­turális ajánlásokat készítünk, ugyancsak a szocialista bri­gádok ilyen irányú vállalásai­hoz. A nagyközség éves köz- művelődési tervében szereplő feladatokat és programokat az üzemek dolgozóinak igé­nyei is meghatározzák. A terv egyébként nem tabu: év köz­ben változik, éppen az új kí­vánságoknak megfelelően. — A művelődési ház elbírja az így nyilvánvalóan megnö­vekedett forgalmat? — Sajnos, már nem na­gyon. Ám az együttműködés a továbbiakban ezen is segíthet. Vannak az üzemeknek olyan helyiségei, ahol eddig is vala­milyen közművelődési munka folyt. Ügy gondoltuk, és ez megint közös gondolat, hogy a művelődési ház alapterületét ezekkel a helyekkel megnö­veljük. Így például a gyer- mekfotószakkör a tsz felnőtt fotósainak támogatásával, se­gítségével, felszerelésével mű­ködik. Szeretnénk a varró-, hímzőtanfolyamokat kihelyez­ni oda, ahol terem is, érdek­lődő is van. Megszokták, megszerették — Látja-e hasznát az együttműködésnek a könyv­tár? — Évente 80 ezer forintot ad a tanács könyvbeszerzésre — mondja Balló Boldizsárné. Ez hatalmas összeg. Tavaly 20 ezerért lemezeket is vásárol­tunk, idén a berendezéseket is megkapjuk, létrehozzuk a fonotékát. Ezt is tanácsi se­gítséggel. Amit az együttmű­ködési szerződéstől várunk: új olvasók. A 10 ezer lakosból most 850-en tagjai a könyv­tárnak. Ez nem sok, de éven­te 100—150 új beiratkozónk van, és ezek zöme a tsz vagy az Áfész dolgozója. — Elégedett-e az Áfész a szerződés eredményeivel? — Sokat segít az, hogy szakképzett • emberek irányí­tásával, támogatásával bővít­hetjük saját közművelődési munkánk lehetőségeit — így Tóth Andor. — Érezzük azt, hogy kívánságainkat, igé­nyeinket a legmesszebbmenő­kig figyelembe veszik. Nyu­godt szívvel toborozhatjuk embereinket egy-egy előadás­ra, tanfolyamra, műsorra. Tudjuk, azt látják, hallják majd, ami érdekli őket. Nem véletlen, hogy dolgozóink szí­vesen végeznek 'különféle tár­sadalmi munkát, akár a könyvtárnak, akár a művelő­dési háznak. Az ócsai kultu­rális napokat idén harmad­szor fogjuk megrendezni. Nem túlzók, ha azt mondom, alig várjuk már. Megszoktuk, megszerettük. — Sok helyen egy-egy ilyen rövid, de monstre rendez­vénysorozatban kimerült az egész évi kulturális munka?... A tanácstitkár határozottan cáfol: — Ócsán nem. Arra törek­szünk, hogy a község lakói egész évben, folyamatosan ta­láljanak érdekes programo­kat a művelődési házban, a könyvtárban vagy az iskolák­ban, üzemeknél. Az összehan­golás, az arányos elosztás a tanács feladata és kötelessége. A tanács legújabb — bár kellemesnek nevezhető — gondja: az ócsai üzemek és a község lakói több tízezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát ajánlottak fel a művelő­dési ház fűtésének korszerűsí­tésére. A vállalások alapján a munkát is arányosan kell el­osztani ... A. Gy. Új vasúti határállomás A MÁV jelentős ráfordítás­sal korszerű biztosító beren­dezésekkel felszerelt/ nagy befogadóképességű rendező­pályaudvart épít Murakeresz- túron, amely akár 20 vonat­párt is fogadhat. A közös ha­tárállomás kialakítása jelen­tősen enyhíti a nagykanizsai pályaudvar zsúfoltságát, mert ezután a tranzitvonatoknak ott nem kell megállniuk. A felvételi épület rekonst­rukciójával megkezdődött a murakeresztúri vasútállomás korszerűsítése. Magyar—jugo­szláv államközi megállapo­dás alapján Murakeresztúron alakítják ki a két ország leg­újabb közös vasúti határállo­mását. Célja a földközi-ten­geri kikötők felé irányuló és az onnan érkező vasúti rako­mányok továbbításának meg­gyorsítása, a szállítási veszte­ségidők csökkentése. Mérgeskígyó a dolgozószobában Janisch Miklós tudományos kutató az Állatórvostudományl Egyetem munkatársa, dolgozószobájában mérgeskígyókat gon­doz. A négyhetenkénti „méregfejés” anyagát gyógyászati célra hasznosítják. A képen: Janisch Miklós texasi 'csörgőkígyóval. GOMBÓ PÁL: Csütörtöki koktél KEDVENCÜNK A meteorológia az, persze. Nem akarom szó szerint idézni, mert minek, akkor magára ismer, holott ezúttal csak az a célom, hogy mi ismerjünk rá. Egyszóval: Este meghallgatom a másnapi időjárást. Azt mondja, hogy északról, keletről, nyugat­ról, délről és a többi égtájak felől jönnek fe­lénk a hideg és a meleg léghullámok, rész­ben csapadékosain, részben szárazságtól ter­hesen, de mindenképpen tudományos izobárok formájában. Mindezek eredményeképpen spé­ciéi felmelegedés várható, plusz 3 és 6 fok között, itt-ott még esetleg csapadék hull hó, eső, Vágy dara, esetleg szitálás formájában, netán ónos jelleggel. Ebben megnyugszom. Hajnalban felkelek és meghallgatom a meteorológia jelzését. Nem magyaráz, nem részletez, kerek perec meg­mondja, hogy hideg lesz a nap, mínusz 3 és mínusz 6 fok között. Mi történhetett estétől reggelig? Az időjá­rás szemmel láthatóan nem változott meg, a szolgálat, mint tudjuk, akár 48 órára is meg­bízhatóan előrelát. Tehát? Szerintem csak aludtak rá egyet. MIT TESZ A JELZŐ? Én, amióta csak tanulmányoztam elemi, középiskolás és nem középiskolás fokon szép hazánk nem is olyan egyértelműen szép tör­ténelmét, sohase értettem, miért vagyunk olyan büszkék a magyar virtusra. Mert vir­tus nélkül más nemzetek is verekedtek, több­nyire megvárva, amíg ők az erősebbek. Ha nem, visszavonultak. Ezek a nemzetek aztán fel is szaporodtak. Mi ezzel szemben, micso­da virtus, mindig készen voltunk a viadalok­ra, ha aztán itt-ott elfogyott a népesség, min­dig lehetett valahonnan betelepíteni olyano­kat, akik virtuskodás helyett holmi földműve­lésre, iparra, pásztorkodásra adták a fejüket. Egyszóval úgy látom, kevés erény csapolta meg annyira az országot, mint a virtus. De egyáltalán: miért erény? Na, persze, mert jelzője van: „magyar”. A magyar virtust pedig szeretni keli, mert a miénk, no. Újabban azon gondolkodom, mit kell any- nyira rettegni az influenzától? Ha beleha­lunk, hát belehalunk. Csak azt kell monda­ni, hogy ez a vírus: magyar vírus! — és mindjárt felemelt fővel vállaljuk a köhögést, tüsszögést, lázat, tüdőgyulladást. SZESZÜGYBEN Azt hiszem, vége a prédikálás korszakának. Áz intézkedéseknek is, úgy vélem. Ugyanis lassan feloldódik az a helyzet, amelynek ellentmondó aspektusaira hadd emlékeztessek egyre-másra: 1. A szeszes ita­lokat hirdették a gyárak, mint minden árut. 2. A szeszes italok árusítására mivel állam­nak is, kereskedelemnek is jól jövedelmezett, rendelkezésre álltak régi kocsmák, új borha­rapók, régi borozók, új sörözők, büfék, ét­termek, zöldségesek, csemegések, újságárusok, zugfőzők, zugárusok, stb. 3. Az árakat emel­ték, mert altkor több lesz a bevétel és talán kevesebb lesz az ittas ember. 4. Mert közben ahogy estünk vissza a sportstatisztikában, úgy törtünk előre a szeszstatisztifcában. 5. Meg még üdítőital-programot is adtunk. 6. De az egységeik, beleértve a cukrászdákat is, főként a szeszes italokból hozták a forgalmat, sőt, 7. ha hivatalosan nem is, de az ittas emberek­nek nyújtott számlákon a személyi érdekelt­ség külön is megvolt, megvan. 8. Ámde, most már reggel kilencig tilos árusítani csap­székben, csak közértben szabad, de közterü­leten nem szabad sem meginni, sem hirdet­ni... 'egyszóval ebből elég volt! Szerintem eljött az ideje annak, hogy vilá­gosan leszögezzük álláspontunkat: 1. Vásároljon mindenki minél több szeszes italt, mert az az államnak magának, meg az iparnak, meg a kereskedelemnek hasznot hoz. 2. Lehetőleg olyan helyen szerezzük be nagy mennyiségben, ahol borravalót is adha­tunk, mert az segíti a vendéglátóipar törzsgár­dája kiépítését. 3. A beszerzett italféleségeket ne fogyasz- szuk el munkahelyen és közterületen semmi­képp, reggel pláne ne. Továbbá nem tanácsos nyilvános helyiségekben sem, mert közbot­rányt okozhatunk, és mindenképpen gátoljuk a gyors vendéglátást, holott egy asztalnál tíz társaság többet fogyaszt, mint ha csali öt jut hozzá. 4. Hanem a beszerzett italt vigyük szépen haza. hívjunk össze otthon kedélyes társasá­got, és együttesen öntsük az egészet a csapba, mert akkor nem leszünk ittasak, nincs alko­holmérgezés, detoxikálás. Nagyfa. Ennek a négy pontnak alapján minden ér­dekelt harmonikusan megtalálhatja a maga számítását. NŐK Lehet, hogy én is hallottam valamikor, va­lahol, akkor is elmesélem. Barátságok mindenhol köttethetnek, még a börtönben is. Sőt, lévén az is olyan intéz­mény, ahol sokan élnek együtt hosszasan egyenjogú (vagy egyenjogtalan) állapotban, mint a katonaságnál, iskolában, internátus­bán stb., nagyon is köttetnek. Így lettek ba­rátnők egybizonyos Teri, aki kiváló marke- coilónak bizonyult (rábizonyították) és egybi­zonyos Emőke, aki sikkasztott, de rajtakap­ták. Cellatársak voltaik, együtt ültek, együtt ettek, és — ez már véletlen — együtt szaba­dultak. Aztán kilépve a börtönkapun, megálltak előtte és elkezdtek búcsúzni. Sok mindenről szó esett köztük ebből az alkalomból. Hová mennek, mit csinálnak? Arról megint más mondanivalók jutottak a nyelvükre. Estefelé még mindig egymás szavába vágtak: „Te ezt hallgasd még meg...” „Azt még nem mond­tam, hogy ...”, „Nahát, ez éppen olyan...” „Velem meg az történt, hogy ...” Nem, nem mentek vissza a börtönbe, pe­dig még annyi, de annyi mondanivalójuk maradt, hiszen csak két évet töltöttek egy cellában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents