Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-06 / 287. szám

1978. DECEMBER 6., SZERDA

KIÁLLÍTÁS A MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBAN

A Fiatalok Stúdiójának jubileuma

December' végéig tekinthető meg c százas létszám«! alkotó- gopart tárlata, mely ifjú képző- és iparművészeink seregszemKeresztmetszet

Két évtizede, hogy a kul- ; turális kormányzat, a Magyar Képzőművészek Szövetsége és ■ a Művészeti Alap az induló ; festők, szobrászok, grafikusok támogatására létrehozta a fiatal képző- és iparművészek , stúdióját, azt az alkotóműhelyt, mely komoly anyagi segítséggel, pályázatok egész sorával, kiállítások rendezésé- ; vei, műtermekkel támogatta a (tehetségeket. Ma már mindez ! történelem. Korosztályok és alkotók növekedtek fel — Ve. csé'si Sándor, Szurcsik János, I Csik István, Baska •József nemzedéke. Mire jutottak az utódok, a stúdió jelenlegi generációja? A tárlat erre ad választ, a mai közös tevékenység keresztmetszetét mutatja be, nem a műhely fejlődéstörténetét.

A hagyományos realizmus háttérbe szorul, a teljes tér > hiánytalan gondozása, azaz az iparművészeti tendencia fokozódik. A táblakép is merő 4 absztrakció — áttételes, asz- szociatív fonnák közölnek bizonyos információkat bizonyos eszmékről. Még a szobrász! portré az egyetlen közeg, ahol a hagyományok érvényesülnek. Ide jutottunk? Szeretnünk, dicsérnünk kell ezt az állapotot, fejlődési állomásnak nevezhetjük vagy , megtorpanásnak ? Lelkesed- i nünk indokolt vagy riadunk?

I Egy biztos; mindez átmenet, s ha az új művek lehetőségeit készíti elő a stúdió jelenlegi kollektív kísérleti laboratóriuma, akkor visszamenőleg ez a mostani stádium igazolhatóvá lesz, de csak ekkor. Alig van mű ugyanis a kiállításon — az esztétikai félkésztermékek és meghök- kentésre épülő vizuális programok kavalkádját találjuk. A fiatal festőknek, szobrászoknak és a kritikának pontosan kell látnia ezt, mert a diagnózis jelez; jó felmérés és kiindulás esetén felfelé vezet az út, de ezen helyzet stabilizálása zuhanást eredményez. Ez a bemutatkozás teljes képe, ez az összbenyomás.

Mű vagy program?

Szobor, grafika, táblakép helyett a kiállítás a meghök- kentésre, az egyes bokszokra épül, melyek érdekesek a maguk nemében, sajátos lelküle- tet, munkamódszert tárnak fel, de nem pótolják a műveket. A stúdió közösségi műhelye a jövőben akkor találja meg a helyes utat, az optimális mértéket, ha a kísérletezésekre, új vizuális programok támogatására és az új művekre is azonos erejű gondot fordít. Most, ezúttal túlságosan az elmélet és a keresés-kutatás került előtérbe, ötletbazár a tárlat, kevés, nagyon kevés a mű — s ezt a frappáns demonstráció sem képes helyettesíteni. Kellemes a tárlatnézés, ringatnak, altatnak a képi harsogások, de alig marad emlék és jel a jövőre; ez a probléma.

Pest megyei alkotók V

Kaubek Péter Nagymaroson dolgozik, felesége Pálffy Ka- talifl is. Mindketten megoldott szobrot, jó portrét mutattak be; jelezve, hogy erre a műfajra, minőségi léptékre továbbra is szükség van. Hídvégi Valéria váci művész tehetséges festő, aki ezúttal egy kedvderítő játszótér teljes vizuális környezetét tervezte meg, a lakótelepek égető gondjára adott választ; képzőművészettel. Banga Ferenc Foton nevelkedett — változatlanul jó, egyéni ízű grafikákkal jelentkezik ezúttal is. Sáros András Miklós Vácról küldte be szakmailag kifogástalan, de nyomasztó lapjait. Nem szeretnénk hinni, hogy ennyire reménytelen a világ, a világa, mint amit e nyomott, zilált emberfejek sugallnak? Szüts Miklós Sződ- ligeten él — s ezúttal is, mint eddig mindig; megfontolt, érett festményt küldött a tárlatra. Hozzá hasonlóan aktív a szentendrei Aknay János,

■ V'ifii 1

Jel I

Já ||

■

•' & 'v

Zámbó István:

Ki van a szobában? (kollázs)

aki egyre hatásosabban találja meg a modern építészetet kísérő festészet új elemeit.

Még 1977 nyarán alakult meg a stúdión bedül a kísérleti műhely, melynek tagjai jórészt szentendreiek; Farkas Ádám, Holdas György, Zámbó István, Aknay János, Lugossy László. Farkas Ádám az egész tér plasztikai gondozására, átköltésére tesz határozott gesztusokat, de hozzá hasonló erőről, gondolati szabatosságról tesz tanúbizonyságot Holdas György és Aknay János is.

Évekkel ezelőtt Ráckevén nyílt meg Dienes Gábor és Gábor István egyéni tárlata; az első. Most bizonyították képességüket, azt, hogy rászolgáltak a bizalomra, hiszen Tőig Molnár Zoltán, Almásy Aladár, Kárpáti Tamás, Szkok Iván, Rényi Katalin, Balás Eszter, Decsi Ilona alkotásai mellett ők jelentik a reményt előre. Szabados Árpád régebben kitűnő grafikákkal igazolta képességeit; most ezúttal is programot mutat be ni, vek helyett. Ö és mások is. A kritika szigora nem mondhat mást a jószándéknál; képre, műre törekedjenek a fiatalok, ne a meghökkentésre, mert csak az anyagba formált gondolat a maradandó.

Losonci Miklós

Múzeumok és idegenforgalom

P A

TÖBB MINT EGYMILLIÓ LATOGATO PEST MEGYEBEN

Előfordulhat, hogy egy-egy

külföldi társasutazásról hónapiak múltán már csak annyi marad emlékezetünkben: loholtunk múzeumból múzeumba. Ha így van, akkor rosszul állítottuk össze a meglátogatandó múzeumok listáját Vendéglátóink sokat akartak mutatni, s éppen ezért gyakorlatilag nem láttunk semmit

Aki sokat markol...

— Hogyan nézzünk múzeumot? — kérdeztük Ladányi Istvántól, a Múzeumok Pest megyei Igazgatósága igazgatóhelyettesétől.

— Semmiképpen sem úgy, ahogy íilmvíigjátékokban ábrázolják a turistákat Fényké- pezőgépped a nyakukban rohannak az idegenvezető, vagy a tánlatvezető után, aki hadarva egy-két megjegyezhetetlen adatot mond a látnivalókról. Aki például Szentendrén kezdi az ismerkedést, az jól teszi, ha először a Kovács Margit-gyüj- teményt nézi meg. Ott annyi élményben lesz része, s olyan jól tárják elé az anyagot hogy többé nem felejti el A Kovács Margi t-gyűjtemény után a következő állomás a szentendrei képtár lehet s így tovább. Akinek csak egy-két órája van, az ne akarjon mindent megnézni, csak a legfontosabbat

A múzeumok és az idegen- forgalom között szoros kapcsolat van. Elválaszthatatlanok egymástól, sőt úgy is fogalmazhatunk, hogy bizonyos fokig egymás értelmét adják. Ott nagyobb az idegenforgalom, ahol több élményre, látnivalóra számíthatnák (s ebben persze nem is csalódnak).

S jóllehet a múzeumok egy részében kutató, feltáró munka is folyik, de elsősorban a közönségért, a látogatókért (vagyis az idegenforgalomért) vannak.

Közművelődési szolgálat

Pest megye múzeumai, különösképpen a szentendreiek nemcsak kiállítási anyaguk, hanem látogatottságuk alapján is az élvonalba tartoznak. A Pest megyei igazgatósághoz

tartozó múzeumokban 1976- ban 577 ezer 933, tavaly már 843 ezer 420 látogató fordult meg. A más kezelésében levő múzeumokkal (például a szentendrei Szerb Egyháztörténeti és a Szabadtéri Néprajzi Múzeummal) együtt pontosan 1 millió 292 ezer 590 látogató volt tavaly. Az idén pedig újabb rekordot állítanak föl; csupán négy hónap alatt, júliustól október végéig több mint 700 ezren voltak kíváncsiak az igazgatósághoz tartozó múzeumok kiállításaira

A népszerűségben a szentendreiek, s azok közül is a Kovács Margit-gyűj temény vezet Ezt tavaly 475 ezren, az idén csupán október végéig már ennél is többen nézték meg A Kovács Margit-gyűjte- ményt tavaly csak a Magyar Nemzeti Galéria tudta túlszárnyalni.

Hazánkban a múzeumokat a

közművelődés és az idegenforgalom szolgálatába állították. Ha például a három éve létrehozott múzeumi közművelődési csoport valamelyik munkatársa egy társaságot végigvezet a kiáilítótermeken, s okos, érdekes magyarázatával leköti a figyelmüket akkor nemcsak mint idegenvezető, hanem közművelődési szakemberként is jó szolgálatot tesz.

Többen visszatérnek

A múzeumok igazgatóságának közművelődési csoportja és a Pest megyei oktatási kabinet nagyszabású vállalkozásba fogott Pest megye öszszes múzeumának anyagát dia- filmre vették, s annyi példányban sokszorosítják, ahány iskola van Pest megyében. A filmeket az iskolák a művészeti oktatásban, nevelésben használhatják fel. Azok a fiatalok ugyanis, akikkel a filmek alapján megismerik a múzeumokat feltehetően kedvet kapnak, hogy fel is keressék azokat. S aztán nemcsak ők mennek el, hanem majd másokat is magukkal csábítanak. Ez pedig már idegenforgalom.

A közművelődés és az idegenforgalom, más szóval a látogatók érdekeit vették figyelembe a nyitva tartási idők megválasztásánál is. (Ellentétben például azokkal a könyvtárakkal, amelyek szombaton és vasárnap zárva vannak.) Szünnapot hétfőn tartanak, sa többi napon télidőben 9 órától délután 5 óráig, nyáron 10- től délután 6 óráig vannak nyitva.

Feltehetjük még a kérdést3 vajon milyen kép maradna meg abban a turistában, aki Pest megye valamennyi múzeumait végiglátogatná? Ilyen ember persze aligha van. Egyre többen vannak azonban olyanok, akik visszatérnek. A múzeumok teremőrei, tárlatvezetői sok látogatót már ismerősként köszönthetnek. És ez egyértelműen bizonyítja, hogy a turistákban a múzeum- látogatásból nemcsak a fáradtság maradt meg.

Szentc Pál i

RÁDIÓ FIGYELŐ

SZÍNHÁZI ESTÉK

Doktor

Marlowe-dráma a Népszínházban

Spekulatív merevséggel létrehozott reneszánsz tablók sorozata az előadás. Olyan érzésünk támad, mintha egy XVI. századi cenzor megtévesztésére készültek volna a képek: Faustus elutasítja az asztronómia, a medicina és a teológia tudományát; Szerződés az ördöggel; Faustus lelki gyötrelmei. S amint a cenzor elfordítja tekintetét, azonnal elevenné válnak a tablók és népies, bolondos, szentségtörő játék kerekedik könnyed lebegéssel. Aztán ismét rendeződnek a figurák, középjen Faustus, lábánál famulusa, körben a tanítványok, két oldalt a Jó és a Gonosz Angyal, háttérben Mefisztó, s a szabad helyeket benépesítik a nagy szellemi kaland többi szereplői. A Nép. színház produkciója szimpatikus cin. kosság a XVI. századi angol szerző, Christopher Marlowe és az előadás rendezője, Ruszt József között.

Marlowe ízig-vérig lázadó volt, s lázadásának alapja a hit, hogy meg lehet szabadulni a dogmáktól. Tudatosan szembeszállt mindennel, ami az emberközpontú és a világ megismerhetőségét hirdető reneszánsz gondolkodást kalitkába zárta. Egy kocsmai verekedés közben leszúrták. De addigra vég- hezvitte hatalmas szolgálatát: a Nagy Tamerlán című tízfelvonásos művével, a II. Edwarddal és a Didó királynővel lényegében megteremtette az angol reneszánsz dráma műfaját. A Doktor Faustus, ellenpontozott felépítésével és a közjátékok beiktatásával már -Közvetlenül a 6hakesp>eare-i szerkesztés előhírnöke, példázata.

A dráma, kételkedésből, lázadásból,

szentségtörésekből, megbánásokból született. Marlowe Faustusának minden szava tagadás, mert célja nem egyéb, minthogy megrendítse a középkor alkotta világot. A pokolra szántak serege veszi körül Faustust, de ő annyival különb mindnél, hogy nem a bűneiért

fog kárhozni, hanem testét és lelkét adta a nagy szellemi kalandért, hogy megismerhessen, mindent a világból, sőt a teremtés lényegéig akar jutni. Ezért aztán Marlowe-nál a dráma jelenetei a valóság logikája helyett, a gondolkodás mechanizmusát tükrözik.

A valóban élt és 1538-ban elhunyt Doctor Johannes Faust német mágus és asztrológus páratlan karriert futott be. A személye köré fonódott mondákat, az ördöggel kötött szerződését alig négy évvel a halála után egy német népkönyv foglalta össze. Én. nek alapján valószínűleg készült Faustról népi színjáték is, ennek emlékét őrzi egy német bábpamflet, amelyben afféle papnyuvasztó garabonciásnak tüntetik fel. Az első megmaradt színpadi feldolgozásban Marlowe a reneszánsz embertípusát mintázza róla, s Goethe tragédiájában a polgári fejlődés útját járja végig az újkori ember jelképévé emelkedve. Ha a zeneműveket is számba vesszük, akkor csaknem negyven alkotásban született újjá. A Népszínházban, Marlowe drámájának ősbemutatóján a töprengő, a dolgokat és a gondolatokat visszájáról is mérlegelő Fausttal találkozunk.

Az előadás, Ruszt József rendezésében — kis túlzással — egyetlen monológgá válik. Minden jelenet Faustus gondolatainak, lázas látomásainak vetülete, még Mefisztó is, aki állandóan ott van a színpad valamelyik zugában, s együtt mérlegel a főhőssel. A jelenetek lazán illeszkednek egymáshoz, tételszerűen különválva kap egy-egy kép belső, gondolati ívet. De nem jön létre az egység. Ebben a megoldásban Faustus nem jut el a megismerés öröméhez, mintha belefáradna a kalandba, a dolgok összefüggésének keresésébe.

Elismerésre méltó a rendezői szándék, hogy a művet minél közelebb

hozza a mai nézőhöz. Ruszt József

igyekezett megtisztítani a drámát a ma már nehezen érthető részletektől, s néhány figurának narrátor funkciót is adva, szorosabbra fűzni a jelenetsorokat. Ez indokolja a kétszeres áttétele, zettséget: azt játsszák el, mintha alkal. mi társulat mutatná be egy hevenyészett színpadon Marlowe darabját. Az utóbbi ötlet nem túlzottan használt a produkciónak: sok a feleslegesnek tűnő mozgás, a jelentéktelen színpadi átrendezés, lassan születnek meg a már említett élőképek, s néhány beállítás túl direktnek, öncélúnak hat.

A színészeket a virtuóz átváltozások dicsérik. Markaly Gábor játssza a Jó Angyalt és a Bolondot, Bősze György Lucifert és a Pápát, Hodu József a Belzebubot és a Barátot, Sára Bernadette pedig egy személyben Nőördög, Heléna és Hercegnő. A szerepjek párosítása kihasználatlan lehetőséget is kínált: a figuráknak a szemünk előtt lejátszódó rokonítását. Igaz, ez kevésbé látványos, de talán új gondolatokat ébreszthetett volna. Jó színészi megoldásokat láthattunk Farády Istvántól, Hővel Lászlótól, Zala Márktól és Hetényi Páltól is.

Gábor Miklós keltette életre Faustust. Mesteri alakításának lényege, hogy a figurának minden jelenetsorban új és új arcát mutatja fel: a kamaszos könnyelműségtől a fölényes parancso- lón keresztül az önvizsgáló töprengésig. Szuggesztív erejével képes arra, hogy hidat teremtsen az eltérő tulajdonságok között és egységes karaktert hozzon létre. Lényegében Gábor Miklós játéka tártja egységben az előadást. S rangos partnerre talált a Mefisztót megelevenítő Trokán Péterben. Az ő Mefisztójában nincs semmi ördögi, sokkal inkább a végzet, a halál angyala: engedi szabadon ‘csapongani Faustust, akinek bukásában nem is dicsőül meg. A két kulcsszerep ilyen felfogása természetesen a rendezői koncepciót is dicséri. Ennek következtében Marlowe Faustusa úgy hal meg, mintha tovább gondolkodna az új lehetőségeken, mintha csak új feltámadásait várná.

•v Kriszt György

A PRIZMA, az új műsor.

szerkezet hétvégi külpolitikai félórája egy-egy konfliktus, probléma hátterének,-okainak

részletesebb bémütatására vállalkozik. Barnát György műsoré szombaton a hírekben gyakran szereplő Iránnal foglalkozott Áttekintette az iráni történelem utolsó két évtizedének fordulatait. 1961— 62-ben az amerikai befolyással visszahozott sah meghirdette az úgynevezett fehér forradalmat. Ennek az volt a célja, hogy mérsékelt szociális és gazdasági reformok végrehajtásával Iránt a fejlett kapitalista országok szintjére emelje. A tervezett fejlődés gazdasági alapja az ország olaj kincseinek kihasználása volt. A fehér forradalom amúgy sem túl forradalmi elképzeléseit azonban a korrupció végképp aláásta, s a tömegek elkeseredése találkozott az olajüzletből és a hatalomból egyaránt kizárt síita egyház sahellenes törekvéseivel. Ezzel magyarázható, hogy a fanatizált muzulmán tömegek és a kisszámú háttérbe vagy illegalitásba szorított baloldal közösen tüntet a jelenlegi rendszer ellen. A 40 ezer amerikai szakértő jelenléte azonban biztosítani látszik a sah uralmát. Aki a válság óráiban egyedül a készséggel a tüntetőkre lövő hadsereg alakulataira és vezetőire támaszkodik.

A Prizma nemcsak a jelenlegi helyzetet értékelte, hanem Irán távolabbi múltjával is foglalkozott. Például rögtönzött egyháztörténeti fejtegetést hallhattunk, az iszlámon belül a siita vallás kialakulásáról. Hasznosak az ilyen felvilágosítások, hisz ha valamelyik ország a világ- politikai érdeklődés középpontjába kerül, hírek és kom. mentárok gyakran ismertnek feltételezik történetét, jellegzetességeit. S így a megmagyarázatlan vagy homályos értelmű szavakat használó információáradat inkább untat, mint tájékoztat. A Prizma hasznos közlései éppen ezen segítenek.

JELENIDÖBEN. Divat a

házasság jelenével, jövőjével, indítékaival és lehetőségeivel foglalkozni. És ez a divat kétségkívül a válási statisztikák kedvezőtlen adataiból, az emberek a házassággal

kapcsolatos elégedetlenségéből táplálkozik. Néhány embert megkérdezni, miért házasodik vagy miért nem házasodik s hogyan képzeli el két ember kapcsolatát a házasságban, lehetséges, sőt ismerős műsorötlet. Nem csoda, hogy a Jelenidő legutóbbi adása nem szolgált különösebb meglepetésekkel vagy tanulságokkal. Van, aki egyedül él és őrzi önállóságát, van olyan fiatalasszony, aki hosszas viták után mégis feláldozza szakmai előmenetelét a házasság ked. véért, van aki felnőttként is jól érzi magát szülei kényeztető szeretetében, és van olyan elvált asszony, aki a házimunka igazságtalan elosztása miatt fordított hátat a házasságnak. S még számtalan, a riportban nem szereplő indíték, eset lehetséges. Ügy tűnik, ahány pár, annyi házasodni—nem házasodni dilemma. Csak megalapozott, statisztikai adatokra támaszkodó, körültekintő szociológiai vizsgálat tudna általánosságoknál többet mondani erről a kérdésről. Egy ilyen vizsgálat talán azt is kiderítené, hogy a házassággal kapcsolatos problémák egész életfor- mánkban, életmódunkban hogyan ágyazódnak.

VILÄGVASÄRNAP. Szervesen illeszkedik a vasárnapi műsorokról alkotott téves elképzelésekhez Sediánszky János műsora. Eszerint ugyanis a fáradt, pihenni vágyó dolgozót ritmustalan, lassú, terjengős műsorral kell kikapcsolódásra serkenteni. A karthágói útiélményeket és Karthágó történetét felelevenítő művelődéstörténeti ösz- szeállításból is éppen kitelt volna egy érdekes, hatásos félóra, ha az oda nem illő interjúk, az időnként mindent elborító fecsegés s a kísérő zene kimarad belőle. A műsor jó perceiben érzékeltetni tudta a gyakran kegyetlen ókori világ véres vagy-vagy helyzeteit, taktikázástól mentes harcait. Ilyen távolságból a békekorszak emberének nyilvánvaló a szinte önmagáért való pusztítás céltalansága. Kár, hogy porig rombolt városokat keresve a történelemben nem kell Karthágóig hátrálnunk, Hirosima neve sokkal közelebbről figyelmes. J tét.

Mező Imre