Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-06 / 287. szám

msr Mf-iTT 1978. DECEMBER 6., SZERDA 5 A folyó partja mindenkié Üdülőhelyi bizottság Dunaharasztiban — Bőven jut társadalmi munka is Gomblyukkötő memóriaközpont Otven másodperc alatt készül Üj gomblyukkötő automa­tát szerkesztett Pál Csaba, a Debreceni Ruhagyár dolgozó­ja. A memóriaközponttal el­látott gép munkába állítása nagymértékben csökkenti a dolgozók fizikai erőkifejtését, ugyanakkor a munka terme­lékenységét is növeli a hagyo­mányos módszerhez képest. Már meg is kezdte a munkát a gyárban: 50 másodpercen­ként készít el egy gomblyu­kat. A 34 éves Pál Csabának ez körülbelül a félszázadik újítása, s eddigi újításainak gazdasági haszna most már eléri az egymillió forintot. Az új gép megszerkesztésével el­nyerte a gyár fiatal műsza­kiak és közgazdászok tanácsa pályázatát. Elegendő egy elhagyott is­tálló, ríémi faanyag és egy kis barkácstudoniány ahhoz, hogy valaki rövid idő alatt jól jö­vedelmező állatfarmot létesít­sen. Az ócsai Vörös Október Tsz állattenyésztő és kertészeti szakcsoportja ugyanis szinte ingyen adja a hozzávalót: a takarmányt, a hizóalapanya- got, szakmai tanácsokat azok­nak a kistermelőknek, akik galambtenyésztésre vállalkoz­nak. A szövetkezet, amely évek óta foglalkozik ezzel a kisál­latfajjal — jelenleg a közös gazdaságban több mint 10 ezer szülőpárt tartanak — most nagyarányú fejlesz­tésbe fogott. A tervek szerint 1980-ban 100 vagon galamb- húst akarnak exportálni a tő­kés országokba, főként Svájc­ba, NSZK-ba és Olaszországba. A kereslet jóval meghaladja a kínálatot, a termék elhelye­zése tehát nem okoz gondot. Az igények ugrásszerű növe­kedésének egyik oka, hogy a nyugati vásárlók a hosszú évek során megunták a tápos baromfit: új ízekre vágynak. A szövetkezet illetékesei el­mondták, hogy eddig 30 ezer pár galambot helyeztek ki a kistenyésztők óljaiba, és az idén 30 ezer tonna piacképes árut akarnak a külkereskede­lemnek átadni. Arról Is tájé­koztattak, hogy a háztájiban akkor válik kifizetődővé a szárnyasok tartása, . ha legalább 50 párat etetnek. \z eddigi tapasztalatok sze­rint — egy páron — 150—300 orint a nyereség. A termelő így legkevesebb 15—20 ezer forint jövedelemre tehet szert. Előnye még a galambneve- J ;nek a csirke tenyésztéssel A Dunaharasztihoz tartozó üdülőterületek igen nagy ki­térj edésűek és viszonylag szét­tagoltak. Ennek megfelelően bőségesen akad dolguk az üdülőhelyi bizottságoknak, amelyek három éve tevékeny­kednek a nagyközségben. Munkájukat elnökség irányít­ja, valamennyi partszakaszon háromtagú bizottság dolgozik. Közvetlen kapcsolatban állnak a bérlőkkel, megismerik el­képzeléseiket és szervezik a társadalmi munkát. Rendezési terv készül Az elnökség úgy találja, hogy a bizottsági tagok vá­lasztása nem volt minden esetben szerencsés. Elsősorban a műszaki szakbizottságot kell megerősíteni, különösképpen Fehérváry Ferenc felvétele szemben, hogy a technológiai előírások kevésbé szigorúak, az állatok elhelyezése alig ke­rül valamibe: régi állattartó- helyiségek is jól megfelelnek a célnak. Az etetés kisebb gond­dal jár, szükségtelen a drága itatóberendezések beszerzése. A szövetkezet galambprog­ramjában részt vesz a Kaposvári Főiskola tangaz­dasága és a Debreceni Állami Gazdaság. Előbbi elsősorban a nemesítéssel foglalkozik majd, a magyar, az olasz, és ameri­kai fajtákat keresztezve na­gyobb testű, több húst adó egyedeket tenyésztenek ki. azért, mert a jövőben nagy­mértékben szeretnék fejlesz­teni az üdülőterületet. Itt is a rendezettség az át­gondolt fejlesztés alapja, ezért rendelték meg agusztusban az üdülőövezet részletes rendezé­si tervét. Addig is dolgoznak azonban, amíg a terv el nem készül, s már az elmúlt években is jelentősen fejlő­dött az üdülőtelep. Az alsó-dunasori telep a fő­város határától a hajógyárig terjed, itt három vállalatnak van üdülője és 65 családnak bérelt telke. A gyors fejlő­dést jelzi, hogy az Idén két vállalat alakított itt ki üdülőt és 13 az újonnan bérelt tel­kek száma a volt nádgyári területen. A tervek szerint itt építik majd fel a dunaharasz- ti úttörőtábort is. Az Aisó- Dunasoron már lefektették az ivóvíz-gerinchálózatot, a nád­gyári területen is hasonlókat terveznek. Közvilágítás még nincs ezen az üdülőrészen, de a bérlők már villannyal vilá­gítanak. A jövő év első ne­gyedében szilárd burkolatot kap a telepre vezető két be­járó út, s tervezik, hogy a bérlők hozzájárulásával meg­javítják a parti földutat. Áthelyezik a kerítéseket Az úgynevezett Sportszige­ten öt vállalatnak van üdülő­je' és 15 bérlőnek telke. A legnagyobb gondot az okozza, hogy a telkek nagyon lehú­zódtak a vízpartra, az itteni üdülők szinte kisajátították a vizet. Ügy határoztak, hogy a kerítések áthelyezése árán is ki kell alakítani a parti sé­tányt, hogy azok is kijuthas­sanak ide, akiknek nincs tel­kük. Nem elég azonban meg­nyitni a partot, a partvédő­művet is ki kell még alakíta­ni. A villanyvilágítás részben itt is megoldott A hálózat korszerűsítéséhez még az idén szerettek volna hozzáfogni, de a vállalatok erre a célra nem tartalékoltak pénzt. Ezért ez a munka jövőre marad. Az ivó- vízhálózat viszont elkészült, a bérlők a bekötést várják. Ezen a telepen van a sza­badstrand és a Csepel Autó­gyár teniszpályája, s itt épül a DMTK vízi úttörő- és sport­telepe. Már beszélnek róla, de a terv még kialakulatlan: jelentős távlati fejlesztési el­képzelései vannak itt az üdü­lőhelyi bizottságnak. A harmadik telep, a Para­dicsomsziget rendezését 1977- bent kezdte meg a tanács. Nem egészen két év alatt ha­talmas fejlődés ment itt vég­be; egy vállalat épített itt üdülőt és 93 család bérelt tel­ket. A közművesítés nagy ré­sze azonban még hátravan, jelenleg se ivóvíz, se közvilá­gítás nincs a szigeten. Tiltott építkezések A negyedik telepet most ad­ta át a szigetszentmiklósi ta­nács Dunaharasztinak. Ez a parti sáv a Paradicsomsor, amelyen 140 bérlemény van. Ezentúl a dunaharasztiaknak kell bajlódniuk azokkal a bér­lőkkel is, akik a tanács tilal­ma ellenére építkeztek itt. Te­tézi a bajt, hogy az építmé­nyek egy része olyan terüle­ten áll, amelyen a közeljövő­ben kotrás válik szükségessé. Hogy mi a megoldás, még nem tudják pontosan, de ne­héz lesz cseretelket adni a bérlőknek, s az ily módon ki­telepítettek aligha számíthat­nak kártérítésre engedély nél­kül épített házaik lebontása miatt. A Ráckevei-Duna Intéző Bi­zottság évente változó nagy­ságú összegeket utal át az üdülőhelyi bizottságnak, de ezt a pénzt többnyire csak az idegenforgalom fejlesztéséből adódó feladatok megoldására fordíthatják, felhasználásáról az intéző bizottság dönt. A bérlők évente 200 forintot fi­zetnek be, sajnos, ezt is rend- szertelenül. így a RDIB-alap- ból, a vállalati és egyéb támo­gatásokból három év alatt kis híján hatmillió forint folyt be a fejlesztési számlára. Nem kis összeg ez sem, de a fejlesztési tervek megvaló­sítása hatalmas summákat emészt fel. Az igényekkel te­hát mégsem lehet lépést tar­tani. A hiányzó anyagi eszkö­zöket úgy pótolják, ahogy le­het. Ügyességgel sok minden elérhető. Most a közművesí­téshez próbálnak selejtanya- gokat szerezni, hasonlóképpen tudták csak megcsinálni a paradicsomszigeti utat is. Nagy segítség volt, hogy az Aszfaltútépítő Vállalat ide hordta a Soroksári út építé­sénél kiemelt földet és követ, csak ezen majdnem félmillió forintot keresett a bizottság. Ha nincs elég pénz... Hasonló módon próbálják folytatni a paradicsomszigeti villamosítást. A hálózat már eléri a szigetet; felszereltek egy transzformátorállomást, száz bérlő kát) így villanyt Az új állomásnak még csak a helyét jelölték ki, de ha meg­lesz, mindenki villannyal vi­lágíthat. Minden további fejlesztési elképzelés alapja a rendezési terv. Amíg ez el nem készül, utakat javítanak, bevezetik a villanyt és vizet, kiépítik a biológiai partvédőművet. Nem kis munka ez sem, az üdü­lőknek i.s jut társadalmi mun­ka bőségesen. H. E. A kezemben egy nagy, vi­déki bútorgyár színes, gazdagon illusztrált áru- ismertető füzete. Egy bizonyos ülőgarnitúráról ezt olvasom benne: Nappalik, tár­salgók ideális berendezése ... Alacsony ára, kárpitozása, hosszú élettartama, stabil konstrukciója a nyugati orszá­gokban is előnyös értékesítési lehetőségeket biztosít. Később előveszem az egyik reggeli la­pot, amely — vannak még vé­letlenek —, történetesen ugyanennek a gyárnak az igazgatóját szólaltatja meg. És mit olvasok? Tengernyi pa­naszt, egyebek közt a bútor- szövethiányra és ehhez fűzve egy megjegyzést: Ritkaság, hogy olyan szerencsénk legyen, mint egy bizonyos nyugati cég­gel kötött üzletnél; nem kellett nekik a bútor a 200 forintos szövettel, helyette a 80 forin­tos ócska kordot kérték, és évek óta szériában viszik ... Engedje el az olvasó a to­vábbi bizonyítást. Tény, hogy könnyen felismerhettem, egy­azon bútorról szól mindkét mese. Azaz, hogy egyik sem az, csupán — főként a rek­lámfüzet — nélkülözi a teljes őszinteséget. Mert az a bizo­nyos szövet nem is annyira ócska, csupán igénytelenebb nyersanyagból készült, egysze­rűbb keime, amit szívesen vá­sárolnák puritán bútorok ked­velői. Ezzel azt is elmondtam, mit kellett volna a mértékte­len túlzásokkal reklámozó fü- zetecskének hirdetnie ebben az esetben. Persze, az őszinteség, a kéz­zel fogható tények közlése szép általánosságok helyett, csupán egy, a korszerű reklá­A sokból könnyebb gazdálkodni — ez az egyik nagy előnye a nagydobozos TOMI mosószereknek Nagy segítség önnek, hogy nem kell olyan gyakran vásárolni, és pénzt is megtakarít. A TOMI Mat 3 kg-os, a TOMI Sztár 2,5 kg-os, a TOMI Brill 2 kg-os és a TOMI Super 1,8 kg-os csomagolásban kerül az üzletekbe. KÖZÜLÜK A TOMI BRILL NAGYDÍJAT KAPOTT A BNV-N A TOMI mosószereket gyártja: a TISZAMENTI VEGYIMŰVEK, SZOLNOK Jól jövedelmez a galamb Az ácsai Vörös Október Tsz növeli kisáüatexportját is Ócsán a Vörös Október Termelőszövetkezet tagjai évente mintegy kétszáznegyven hízóbikát nevelnek és küldenek külföldre. Szállítás előtt az állatokat alaposan megvizsgálják. PEFÉM-kískonténerek az egységrakományokhoz Több szolgáltatás — Ezer apró cikk Szentendréről Szentendrén, a Pest megyei Fémipari Vállalat kovácsoló gyáregységében elsősorban kéziszerszámokat és revert- szivattyúkat készítenek. Ter­mékeik köre újjal is bővült: miután egyre nagyobb teret hódítanak a szállításban az egységrakományok, a kiskon- ténerek gyártását is megkezd­ték. Autóbuszba, Ikarusnak Többek között raktári tá- rolóberendezések és úíelzáró lámpák kerülnek ki a PEFÉM sződligeti termelőegységéből. De ott készül az élelmiszer­áruházakból jól ismert bevá­sárlókosár is. Kétfüles, végte­lenített fémszálas változata nemcsak az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron aratott sikert, azóta bebizonyította életrevalóságát. — Vállalatunk szerteágazó tevékenységét jól illusztrálja, hogy a szentendrei központi gyártól ugyancsak távoli Do­báson is készül PEFÉM-ter­mék: ipari szerelvény al­katrészeket forgácsolnak és egy kisebb öntödét is fenntar­tunk ott — tájékoztatott Fá­bián Pál műszaki igazgató- helyettes. — Veresegyházon levő fémöntőüzemünkben pe­dig alumíniumot és rezet ön­tünk. Pontosabban: különféle villanyszereléshez nélkülözhe­tetlen alkatrészeket gyártunk. Igényeikhez igazodva idén is kiszolgáljuk az Ikarust Utas­téri alkatrészeink, a korlátok, csomagtartók, kapaszkodók megszokottak már az autóbu­szokon. Megoldást várnak A PEFÉM négyes számmal jelzett, szolgáltató és javító gyáregységét jól ismerik a szentendreiek, hiszen tevé­kenységük közvetlenül a helyi lakosságot szolgálja. Hazaszál­lítják a boltokból a vásárolt iparcikkeket, mindenféle la­kásszerviz-munkát is végeznek az egység szakemberei. A lakosság jobb ellátása ér­dekében megszervezték a kis­gépkölcsönzést is. A permete­zőkészüléktől, a betonkeverő gépen keresztül a parkettke- félőig, számos háztartási esz­közzel segítjük a barkácsolást és könnyítjük a háztartási munkát. Megszüntették vi­szont a nagy népszerűségnek örvendő tüzelőolaj házhoz szállítását. Az ok: az Áfor el­árusítóhelyén nem adnak el nagykereskedelmi áron szá­mukra olajat. Vállalták volna a többletköltséget is, de azt már nem, hogy minden alka­lommal készpénzzel fizesse­nek. A lakosság természetesen nem nyugszik bele, hogy meg­szűnjék egy alapvető fontos­ságú szolgáltatás. Remélik, hogy a helyi tanács talál meg­oldást. Magasabb mérce Gondosan és körültekintően határozták meg év elején feladataikat. Most, hogy fogy­nak a napok a naptárból, megvonhatják munkájukról a hozzávetőleges mérleget A tervezett 179 millió forin­tos bevételből november ele­jén elérték a 150 milliót. Nyereségük is kedvezően ala­kul, valószínűleg túl is telje­sítik a 23 milliós tervet. Idei termelésük kiegyensúlyozot­tabb volt, mint a korábbi években és a vállalati mun­kaverseny is új lendületet ka­pott. Ügy határoztak, hogy szocialista brigádjaik előtt magasabbra emeljük a mér­cét, s ők becsülettel megfelel­tek a követelményeknek. Idén egy munkásunk 314 ezer fo­rint termelési értéket produ­kál, 22,7 százalékkal többet, mint tavaly. D. Gy. Szennytaszító csipkefüggönyök Az idén szállít már a Gardénia Ügynevezett szennytaszitó függönyök gyártását kezdték meg a Gardénia csipkefüg­gönygyárban. A szintetikus függönyt különleges vegy­szerben fürdetik meg, s en­nek hatására a kelme szinte taszítja a port magától. Amellett, hogy nehezen pisz­kolódik, mosáskor könnyeb­ben válik tisztává, mint más anyagok. Az új eljárás be­vezetésének feltételeit a kö­zelmúltban teremtették meg, s év végéig 300 ezer négy­zetméter szennytaszitó füg- gönyanyagot gyártanak. Jegyzet Reklámvdsár — vásámklám mozás sok követelménye közül. Hadd említsek egy másikat is, amin nemcsak szakmai, ha­nem egyszerű fogyasztói szem­mel megítélve is elsőrendű. Az ötletre gondolok, a jó, szelle­mes ötletre. Meghívót, mint mindig, az őszi BínV idején is tucatnyit hozott a posta, saj­nos, a szó szoros értelmében tucatmeghivokat. Az egyik azonban nagyon elütött a szokványtól, hiba lenne nevet nem említeni. A Kőbányai Gyógyszerárugyár, amely a Kabulon készítmények reklá­mozásában már annyi erede­tiségről tett tanúbizonyságot, továbbra sem pihen babérain. (Pedig azt hihetnénk, megte­heti, hiszen éppen az ügyes és kitartó hírverés következté­ben, közismert fogalommá lett a Fabulon.) Ezúttal egy szo­katlan tájékoztatóra invitáltak a címzetteket, amelyen — a csaknem óhatatlanul unalmas szóbeli tájékoztatás helyett — önmagukért beszélő új termé­keiket és az ezzel kapcsolatos filmet prezentálták. Jó gondo­lat ez is, hiszen az informá­ciók mai áradatában, a ten­gernyi szót, szöveget mellőzve, szívesen hagyatkozunk a lát­ható, a kíváncsiságunkat tény­legesen felkeltő valóságra. Könnyű belátni, hogy a szín­vonalról van szó, pontosabban arról, vajon a reklámra köl­tött pénzt — sokat, vagy ke­veset — értelmesen használ­ják-e föl? Mert hogy sok-p, avagy kevés a reklámkiadás, elsőrendűen ettől függ. Ter­mészetesen vannak egyéb té­nyezők is, de annyi valószínű, hogy az okos, céltudatos rek­lám költsége nem kidobott pénz. Tagadhatatlan, hogy a kí­vülálló könnyen tesz reklám­ellenes kijelentéseket. De miért legyintenénk az ilyes­mire? Hiszen kívülállók teszik a közönséget. A reklám lebe­csülése — részben abból ered, hogy nap nap után találko­zunk az utcán, az újságban, a moziban, a tévében, nem csu­pán a hirdetőt, de magát a reklámot is lejárató reklám­mal. Pedig e téren — jó és rossz értelemben egyaránt — köny- nyű lelepleződni. Moziban üiünk, szünet következik. Né­melyek kimennek, de sokan a helyükön ülve, továbbra is szórakozottan bámulják a vásznat. Nézzük, de alig-alig látjuk, mi folyik ott. Egyszer- csak elhalkul a duruzsolás, itt-ott elismerő szó hallatszik, a szellemes csattanón sokan nevetnek. Az ügyes kis film elérte célját: felkeltette és ha pillanatokra is lekötötte fi­gyelmünket, valamit eszünkbe juttatott. Egyebek közt azt is, hogy ez jó reklám. A jóra pe­dig érdemes figyelni. Az ilyen reklámra is. Balog János *

Next

/
Thumbnails
Contents