Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-06 / 287. szám
1978. DECEMBER 6., SZERDA Az agglomerációkutatásról A népfrontaktivisták is bekapcsolódhatnak | Pest megye lakosságának 42 százaléka él a főváros 1 körzetében, az úgynevezett agglomerációs övezetben. Az | itt levő 44 település mindegyikében működik népfronit- ! bizottság. Az ő munkájúkat is segíthetik annlak a kon- = ferenciának tapasztalatai, melyet a Magyar Tudomá- ! nyos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete és a | pécsi akadémiai bizottság rendezett nemrégiben. Az | élőadássorozat az agglomeráció-kutatás módszertani = kérdéseivel foglalkozott E KUTATÁSOK során hazánkban elsősorban a termelési viszonyok kérdéseit vizsgálják, gazdaságtörténeti, köz- gazdasági, gazdaságforgalmi szempontból. A munka jelenlegi szakaszában a fő feladat az urbanizáció és az agglomeráció-kutatás szociológiai módszereinek kidolgozása, szerkezetének vizsgálata matematikai, statisztikai módszerekkel. A szocialista társadalmi viszonyok fejlesztése és tökéletesítése szerves kapcsolatban áll a termelőerők területi elhelyezkedésével, a gazdaság területi szervezésével. A termelés társadalmi hatékonysága, a városokban, községekben lakók életviszonyai nagymértékben függenek a népgazdasági fejlesztés helyes területi arányaitól. Hazánkban a megoldásra váró feladatok elsősorban a településszerkezet racionalizálásával, az egyes országrészek gazdasági fejlesztésével kapcsolatosak. A pécsi konferencián 40 előadás és 20 hozzászólás hangzott el Egyebek között szó esett arról, hogy a különböző termelési módokban az emberi együttélési formákat kifejező településviszonyok az adott termelési szerkezetnek megfelelően alakulnak. A munkamegosztás és az árutermelés fokozatos kibontakozásával megjelenő gazdasági elkülönültség természetesen változtatja ezeket a településformákat Ebből adódóan; a városok vonzáskörzetének vizsgálatai során a legfontosabb feladatok egyike a különböző termelési módokra jellemző településformák sajátosságainak feltárása. Ezek után a termelési módokat meghatározó társadalmi-gazdasági alapok történeti vizsgálata ad lehetőséget a kérdéskomplexum megértéséhez. AZ AGGLOMERÄCIÖ kialakulásának — nagyon leegyszerűsítve — két útj-a van. Az egyik: a már meglevő nagyobb város kedvező feltételeket teremt (például a kialakult piac, a rendelkezésre álló munkaerő és az infrastruktúra alapján) az egyes termelési formale, főként az ipar telepítéséhez. A másik ki alakulási mód: a nyersanyaglelőhelyek mellett formálódó, iparosodni kezdő települések. Ebben az esetben egy-egy kisebb község is várossá, és ennek megfelelően magasabb szintű szolgáltató, sőt, irányító központtá is válhat. A FOLYAMATOK feltárását segítik a szociológiai és a néprajzi vizsgálatok, a közigazgatási kutatások. A szociológusok célja, hogy az életmódváltozást, annak feltételrendszerét, a lakosság életformáját, gazdálkodási szokásait elemezze. A néprajzi kutatások arra keresnek választ, hogy az agglomerációs folyamat milyen hatást vált ki a falu belső szerkezetében (például átköltözések, a mind,magasabb szintű központokba, városokba). A közigazgatási vizsgálatokat végzők már megállapították, hogy újabb formákat kell kidolgozni az irányítás, a koordinálás és együttműködés területén. E munkáiban a népfrontbi- zottságok, azok aktivistái sokat segíthetnek. Krisár Miklós, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának főelőadója Magyar—szovjet kulturális jegyzőkönyv Jegyzőkönyv aláírásával kedden befejeződött a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság XV. ülése. Az ülésszakon részt vett magyar küldöttséget Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese vezette. A szovjet küldöttség vezetője Pjotr Gyemicsev, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió kulturális minisztere volt Az ülésen széles körű véleménycsere folyt a kultúra és az oktatás területén megvalósuló kétoldalú kapcsolatok számos kérdéséről. A felek aláhúzták, hogy a dinamikusan fejlődő magyar—szovjet kulturális és tudományos kapcsolatok, valamint az oktatás területén folyó együttműködés mind aktívabban segíti elő terveink sikeres megvalósítását, áz országaink és népeink közötti testvéri barátság erősítését. A bizottság állást foglalt az új magyar—szovjet kulturális és tudományos együttműködési távlati terv kidolgozása mellett. A bizottság ülésén áttekintették a közművelődés területén folyó együttműködés hatékonysága további fokozásának feladatait, értékelték az együttműködést a felsőfokú szakemberképzésben és a további fejlesztéssel kapcsolatos intézkedéseket, a kulturális és művészeti tudományos kutató intézetek közötti együttműködés elmélyítésével kapcsolatos feladatokat, értékelték az 1976—1980. évre szóló kulturális és tudományos munka terv végrehajtását, elfogadták a bizottság munkatervét az 1979—1980. évekre. Ezzel kapcsolatban ajánlásokat fogadtak el. Az SZKP Központi Bizottságában találkozóra került sor Aczél György és Mihail Zim. ■ janyin, az SZKP KB titkára között. A magyar küldöttség Aczél György vezetésével kedden hazaérkezett Budapestre. A Vörös Újság jubileuma Dombormtívet avattak Győri imre mondott beszédet A Vörös Újság megj elenésének 60. évfordulójáról bensőséges ünnepségen emlékeztek meg az MSZMP központi lapja, a Népszabadság székhazában. Az épület előcsarnokában Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára ünnepélyesen felavatta Vígh Tamás szobrász- művész alkotását, a Vörös Újságot olvasó munkást ábrázoló bronz domborművet. Beszédében méltatta a forradalmi újságírás hat évtizedes útját. Ezután koszorúkat helyeztek el az emlékműnél az MSZMP Központi Bizottsága nevében Győri Imre, valamint Grósz Károly és Katona István, a KB osztályvezetői; a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala részéről Várko- nyi Péter államtitkár, elnök és Lengyel László elnökhelyettes; a Népszabadság szerkesztő bizottsága, párt- és KISZ-szervezete nevében Kinyi Péter főszerkesztő-helyettes, Vadász Ferenc, a párt- bizottság titkára és Oláh Agnes KISZ-titkár; a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó DolVigh Tamás domborművé gozóinak Szakszervezete képviseletében Lux János titkár és Szántó Jenő, az elnökség tagja koszorúzott. Elhelyezte a megemlékezés koszorúját a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében Gyurkó Géza alelnök és Pásztor János főtitkárhelyettes, valamint a Hírlapkiadó Vállalat képviseletében Csol- lány Ferenc igazgató, Kapitány Gyula, a pártbizottság titkára és Losonczi Eva, a KISZ-szervezet titkára. Az ünnepségen részt vett Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Nép- szabadság főszerkesztője. Ünnepi ülés a MUOSZ-ban Átadták az arany emlékfoliakat Kedden a MUOSZ székházában ünnepi ülést tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmánya. Pálfy József elnök köszöntötte az ülés résztvevőit és meghívottjait, majd Vadász Ferenc, a Népszabadság rovatvezetője mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi ülésen első alkalommal adták át az idén alapított arany emléktollakat. Hárs István, az újságíró szövetség elnökségének tagja, a Magyar Rádió elnöke adta át /r n Ezért a világért küzdöttem...1 Kilencven évvel ezelőtt született Szakasits Árpád | Szakosíts Árpád, a munkásmozgalom kiemelkedő személyisége | születésének 90. évfordulója alkalmából koszorúzása ünnepséget ren- I deztek kedden, a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteon- ! jában. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Duschek Lajosné és | Várkonyi Péter, az Elnöki Tanács képviseletében Barcs Sándor és | Vass Istvánná, az Országos Béketanács részéről Sebestyén Nándorné | és Kovács Béla koszorúzott. A megemlékezés virágait elhelyezték a | hozzátartozók, a Szakasits Árpád nevét viselő intézmények és szö- I cialista brigádok képviselői is. Az ünnepség az Internacionálé hang- s jaival fejeződött be MOSZ főkönyvtárosa lett. 1908. november 12-én jelent meg első cikke az Építőmunkás című lapban. Egy évvel később pedig már a Népszava közölte első versét A munkáslap külső, majd 1918 őszétől belső munkatársa lett B úszéves, amikor megválasztották a Magyarországi Szociáldemokrata Párt angyalföldi szervezetének titkárává Az 1912. május 23-i nagy tüntetésiben ő is részt vett és tudósítást írt róla a Népszavába. A munkásosztály Magyarországon is egyre erősebb lett és harcai mind szervezettebbé váltak. Ez magával ragadta a fiatal Szakasits Árpádot is, aki ezekben a harcokban edződött szalcszervezeti és munkásmozgalmi vezetővé. Az első világháború alatt bírálóként lépett fel saját pártja, az MSZDP választójogi politikájával szemben. Részt vett az 1918-as sztrájkok és tüntetések szervezésében, amiért letartóztatták. A polgári demokratikus forradalom győzelme után a Budapesti Munkástanács tagjává választották. A Tanácsköztársaság idején a Belügyi Népbiztosság közigazgatási osztályvezetője, valamint a Szövetséges Központi Intéző Bizottság és a központi Forradalmi Katona- és Munkástanács tagja. A proletárdiktatúra leverése után megszakításokkal újságíróként tevékenykedik, de köziben több ízben letartóztatták feleségével együtt. Résziben a Tanácsköztársaság alatti tevékenységéért, részben egy S zakasits Árpád 1888. december 6-án született Budapesten. Apja, aki lelkes, szocialista meggyőződésű józsefvárosi szegény cipész volt, korán meghalt. Szakasits Árpád már 13 éves korában önmaga kereste kenyerét. Először faszobrász egy képzett szociáldemokrata mesternél, majd kőfaragó tanoncnak állt Ekkoriban épült a Halászbástya és az Országház, s ezeken az építkezéseken ő is dolgozott 47 évvel később ebben a Parlamentben választották meg — 1948. augusztus 3-án — a harmadik magyar köztársaság második elnökévé, majd egy év múlva a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökévé. Addig azonban hosszú, nehéz, harcokkal és próbatételekkel teli utat kellett megtennie Tanítómesterének és példaképének a kimagasló szónoki tehetségű Bokányi Dezsőt tartotta. Szívesen és lelkesen járt Szabó Ervin társadalomtudományi szemináriumaira is. A munkásmozgalommal 15 éves korában jegyezte el magát, s élete végéig hűséggel állta a harcot 1903-ban lett tagja és egyszerre könyvtárosa is a szocialista ifjúmunkások szervezetének, a Szabadság Munkásképző Egyletnek. Az épi- r tőmunkások szakszervezete nevelte, oktatta a fiatal fiút, aki hatalmas Szorgalommal tanult. Rengeteget ol- ^tt, képezte magát Széles körű irodalmi, művészeti ismeretekre tett szert Kulturális és általános műveltsége révén mar 1907-ben a MÉ1922-ben írt újságcikkért Nemzet- gyalázás címén kétévi börtönre ítélték. 1925-től a MÉM ŐSZ álelnöke 1938- ig, és a szociáldemokrata pártvezetőség tagja 1948-ig. A Népszavában ez időszakban írt cikkeiben hangot adott a munkásosztály követeléseinek, a parasztságról szóló riportsorozatában pedig megrázó szociográfiai képet festett a falun élők nyomorúságos helyzetéről. Ugyanakkor kifejezte cikkeiben e dolgozó osztályok vágyait és reményeit. Szakasits Árpád a szociáldemokrata párt baloldalához tartozott mindvégig, de néhány, ezekben az években írt cikkében, állásfoglalásában tükröződnek a párt politikai hibái, gyengeségei is. A fasizmus előretörése őt is önvizsgálatra késztette. Fokozatosan felismerte a munkásegység jelentőségét és fontosságát. A párton belül a jobboldali vezetéssel szemben erősödött a baloldal befolyása. 1938. novemberétől lett a Szociádde- moikrata Párt főtitkára, 1940. januártól pedig a Népszava főszerkesztője is. A baloldali szociáldemokraták vezetőjeként szoros kapcsolatot alakított ki a kommunistákkal. Lehetőséget teremtett arra, hogy kommunista eszmeiségű írások jelenhettek meg a Népszavában, s arra, hogy a lap egyre inkább a népfromtpolitilka szócsöve legyen. Történelmi jelentőségű ma már a Népszava 1941-es karácsonyi száma, amely a függetlenségi mozgalomban részt vevő pártok és haladó gondolkodású személyiségek nagy nyilvános megnyilatkozása volt a háború ellen. Szakasits Árpád bekapcsolódott a Történelmi Emlékbizottság munkájába. Ott volt ö is a Kerepesi úti temetőben rendezett néma tüntetésen Táncsics és Kossuth sírjának megkoszorúzásakor. A függetlenségi mozgalomban való részvétele miatt ismét letartóztatták, a párt jobboldali vezetőd pedig leváltották a főtitkári tisztségből. 1943 tavaszán az MTCP (Békepárt) és az SZDP együttműködéséről tárgyalt Kádár Jánossal. 1944. október 10-én a szociáldemokrata párt nevében aláírta a kommunista és a szociáldemokrata párt együttműködéséről szóló okmányt. (Az MKP részéről Kállai Gyula írta alá a dokumentumot.) A főváros felszabadulása után azonnal bekapcsolódott a politikai életbe. Az újjászervezett szociáldemokrata párt főtitkára, nemzetgyűlési képviselő, óllammiiniiszter, miniszterelnök-helyettes, a népi demokratikus Magyarország egyik vezetője, aki mindvégig a koalíciós harcokban a kommunisták fegyvertársa, szövetségese El nem halványuló érdet mákét szerzett a két munkáspárt egyesítéséért vívott harcban, amelynek eredményeként létrejött a magyar dolgozók egységes marxista-leninista pártja. Az egyesülési kongresszus a párt elnökévé választotta. Augusztusban lett a köztársaság elnöke, majd egy év múlva, 1949. augusztus 25-én a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Hamis vádak alapján 1950. áprilisában letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. 1956 márciusában szabadlábra helyezték, és ezt követően a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta. A börtönben vezetett naplója bizonyítja, hogy a szocializmus eszméi iránti hűsége a megpróbáltatások éveiben sem ingott meg egy pillanatra sem. Az ellenforradalom idején is az első sorokban védelmezte a munkáshatalmat. 70. és 75. születésnapjára megkapta a Munka Vörös Zászló Rendet, s ugyancsak 75. születésnapjára a Béke-világta- nács Jolíiot Curie-aranyérmét. Szakasits Árpád soha nem veszítette el kapcsolatát a munkásemberekkel, osztályával Szaíci-nak becézték, és ebben nevének rövidítésén túl kifejezésre jutott az is, hogy élete végéig — a legmagasabb közéleti tisztségékben is — szaktársa, munkatársa maradt a dolgozó embereknek. Hat évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége összeforrott a magyar munkásosztály harcaival és a munkásmozgalom történetének kitörölhetetlen része lett 1965. május 3-án bekövetkezett halála előtt egy évvel írta le a következő sorokat: T öbb mint hatvan esztendőt töltöttem eddig a munkásmozgalomban, és azt hiszem, nagyobb ajándékot nem kaphat valaki életének őszén, mint annak bizonyosságát, hogy biztosan célhoz ér, nem harcolt hiába. — Igen, ezért a viliágért küzdöttem. Vida Sándor az emléktollákat, amelyekkel a MUOSZ választmánya a nyugdíjba vonult újságírók kiemelkedő tevékenységét, a szocialista újságírásban végzett munkáját, életútját ismeri el. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmánya a Vörös Újság megjelenésének 60. évfordulója, a magyar sajtó napja alkalmából arany emléktollat adományozott Antalffy Gyulának, a Magyar Nemzet nyugdíjasának, áld 43 évet töltött el aktív munkával a haladó újságírás szolgálatában; Földes Györgynek, a Ludas Matyi nyugdíjas főszerkesztő- helyettesének több évtizedes újságírói, közéleti tevékenységéért; Gárdonyi Jenőnek, a Magyar Nemzet nyugdíjasának 62 esztendős újságírói munkássága elismeréseként; Komját Irénnek, a MUOSZ alelnökének, a munkásmozgalom, a szocialista újságírás területén hat évtizeden át végzett kiemelkedő tevékenységéért; Koncsek Lászlónak, a Népszabadság nyugdíjasának^ négy évtiezedes újságírói, szerkesztői munkásságáért a párt központi lapja szolgálatában; Környei Eleknek, az MTI nyugdíjasának, fél évszázados újságírói életút jáért; Lovas Mártonnak, a Figyelő nyugdíjasának, 54 évig végzett kiemelkedő újságírói tevékenységéért; Nemes Györgynek, az Élet és Irodalom nyugalmazott főszerkesztőjének, az újságírás, a társadalmi élet területén elismert életútjáért; Poll Júliának, a Magyar Szemle nyugdíjasának, a szocialista újságírás területén végzett negyedszázados tevékenységéért; Rév Miklósnak, a Népszabadság nyugdíjas rovatvezetőjének, kiemelkedő fotoriporteri munkásságáért; Ritter Aladárnak, az Esti Hírlap nyugdíjasának, tipográfiai munkásságáért, a tördelőszerkesztők képzésében végzett tevékenységéért; Székely Bélá- nénak, a Magyar Televízió nyugdíjas rovatvezetőjének, a tv-híradóban két évtizeden át készített riportjaiért; Vaád Ferencnek, a Népszava nyugalmazott rovatvezetőjének; négy évtizedes újságírói tevékenysége elismeréséül és Várnai Vilmosnak, a Magyar Rádió nyugdíjasának, a szocialista újságírás, a magyar rádiózás területén végzett négy évtizedes munkájáért. ★ Ezután az újságíró szövetség Rózsa Ferenc-termében Komját Irén, a szövetség ai- elnöke ünnepi beszédben emlékezett meg az évfordulóról. Koszorúkat helyeztek el a Vörös Újság márvány emléktáblájánál, a forradalmár költő emléke előtt tisztelegve, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, a Népszabadság, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete, a Művészeti Dolgozók Szakszervezete, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetsége képviselői. Kitüntetések IvanoFrankovszkban Kedden délután Ivano-Fran- kovszkban a Szövetség gázvezeték magyar szakaszának központjában ünnepi gyűlést rendeztek az V. magyar szakasz főbb építési munkálatainak befejezése alkalmából. A magyar építők november 7-én, határidőre átadták a szovjet üzemeltetőknek az V. szakaszon épülő három kompresszorállomás közül elsőként a bogorodcsánit. A legkiválóbb munkát végzett magyar és szovjet kollektívákat és munkásokat az ünnepségen a KGST emlékplakettjével, a megyei szakszervezeti tanács és a Kom- szomol megyei bizottsága zászlójával és okleveleivel tüntették ki.
