Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

‘xjáíifsp 1978. DECEMBER 31., VASÄRNAP Meghalt Franyó Zoltán Pénteken Tcmesvárott 91 éves korában elhunyt Franyó Zoltán Hcrder-díjas romániai magyar író és műfordító. Mun­kásságát a Magyar Népköztársaság több kitüntetéssel is elismerte: 1970-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1977-ben pedig — 90. születésnapja alkalmából — a Ma­gyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórcnd- jével. Temetéséről később iörténik intézkedés. Torkotszorítóan nehéz hír. Tud­tunk betegségéről, hallottuk, i hogy kórházban viasko­dik az életéért, de azt hittük, hogy újra úrrá lesz be­tegségén, magas korán s egyszer csak újra küldi a táviratát: várja­tok, érkezem. A nyáron múlt 91 esztendős. Utoljá­ra Ady Endre centenáriumára jött az ö szeretett Budapestjére, hogy itt legyen a nagy barát megünneplésén, akinek annak idején ő fogta le szemét a halotti ágyon. S hozta ma­gával emlékeit, az Ady End­re dedikálta kötetek fotókó­piáit, hadd lássák, ismerjék meg a maiak azt a régvolt nagy barátságot, amelyről oly szépen beszélt itt a megyében is, Ráckevén az Ady gimná­ziumban, az egybegyűlt ta­nulóifjúság két órán át is fi­gyelő, lelkesedő körében. Akkor is, a centenáriumkor is számba vettük a halottakat, hogy kik mentek el az élők közül, mert Franyó Zoltán kö­telességének érezte a halottak búcsúztatását, hozzátéve, de „látod, én még élek.” És ör­vendett magas korának, min­dent legyőző élniakarásának, annak a fantasztikus munka­bírásnak, amely az utolsó pil­lanatig jellemezte. Betegen is 12 órákat töltött munkaaszta­lánál, új és új kötetek kiadá­sát tervezte, évről évre há­rom-négy könyve látott napvi­lágot Romániában, Magyaror­szágon és az NDK-ban. De hát ki is volt Franyó Zoltán? Író és műfordító. Született Kismargittán 1887. július 30- án. A tervezett katonai pályá­ról hamar elcsábította az iro­dalom és az újságírás. A Ma­gyar Szemlében jelent mag az első verse 19 éves korában, majd hamar különböző lapok munkatársa lett. Dolgozott Az Est, a Hét, a Nyugat című la­pokba. A háborúellenes írásai hamar ismertté tették a nevét. Tisza Istvánról írott könyve „Don Quijote de la Geszt” címmel az irodalom élvonalá­ba helyezte. És amikor elkö­vetkezett 1919, Franyó Zoltán szerkesztette a párt irodalmi lapját, a Vörös Lobogót. Emigrálni kényszerült. Becs­ben nyelveket tanul — első­sorban keleti nyelvekkel fog­lalkozott — és fordít. Műfordí­tói kedve hatalmas vállalko­zásra késztette: szVnte az egész világirodalmat la kívánta fordítás ni. Amikor az emigfációból visszatér Erdély­be, előbb Aradon szerkeszti a Géni­usz című irodal­mi lapot, majd átköltözve Te­mesvárra, meg­indítja lapját, a 6 órai újságot. A Pokol tornácán című esszéköte­tében az újság­írás mindennap­jainak remekműveit gyűj­tötte össze. És a minden­napi szerkesztői munka mel­lett Franyó Zoltán állandóan fordított. Hány ezer- verset ültetett át magyarra? Az 1963- ban megjelent irodalmi lexi­kon még csak négyezerről tud. Ha azt mondjuk, azóta ez a szám megkétszereződött, nem is mondunk sokat. Sokszor mesélte, amikor Thomas Mann Budapesten járt, s József At­tila gyönyörű verset írt az író köszöntésére, Franyó egyetlen éjszaka fordította németre a verset, hogy másnap már ol­vashassa Thomas Mann. Mert Franyó egyik zsenialitása: úgy tudott németül, ahogyan ke­vesen. Legyen erre egyetlen bizonyság elég; az NDK. aka­démiája Franyó Zoltán műfor­dításában jelentette meg öt kötetben a teljes görög lírát, s ezt a megbízást egy nemzet­közi pályázat zsűrije juttatta neki. Fordított Goethét és Puskint, Eminescut és Rilkét, de átültette Baudelaire és Eluard verseit. Az egész világ- irodalmat elénk öntötte. Előbb az „Évezredek húrjain” című könyv három kötetében, majd az ,Atlanti szél” című versfor­dítás kötetében, hogy csak né­hányat említsünk a közel 80 könyvből álló ho.talmas ter­mésből. Lefordította magyarra az osztrák költészet javát „Bé­csi látomás” című könyvében. A Herder-díj évekkel ezelőtt méltán jutalmazta felkészült­ségét, tehetségét, munkáját. Franyó Zoltán úgy búcsú­zott, hogy gazdag örökség ma­radt utána. S ez a további ki­adásra váró könyveiben egyre gazdagodik. Bizonyára sokan látták őt a Magyar Televízió egyik, évek­kel ezelőtti adásában. Őrzi a filmszalag arcát, kezét, moz­dulatait, szavait. Franyó Zol­tán mindig itt marad közöt­tünk, Franyó Zoltánnak illő helye van az egyetemes ma­gyar irodalomban. T. I. Könyv a munkahelyen — közművelés TERJESZTÉS AZ ÜZEMEKBEN ÖRÖMÖKKEL ÉS GONDOKKAL — Jó év volt — summázza Tari Látszlóní, a Művelt Nép Könyvterjesztő százhalombat­tai boltjának vezetője —, ter­vünket húsá százalékkal túl­teljesítettük. 2,6 millió forint volt a bevétel. Bizony, mikor 76 márciusában, Pécsről ide­kerülve elkezdtem, nem hittem vcűna. — Tehát minden rendben? — Na, nem. Nézzen csak szét. Hatvanas átlag A könyvterjesztő válla­latok feladata a munkahe­lyi könyvterjesztés szerve­zése, a könyvellátás folya­matos javítása. (Részlet a SZOT és a Mű­velődésügyi Minisztérium könyvterjesztéssel kapcsolatos áUásloglalásából.) Hát igen, körülpillantva ért­hető a panaszos, sóhaj. A bolt — boltocska. Alig harminc négyzetméter. Raktára ebből tizenkettő. Ha áru jön, be kell zárni. A helyben vásárlókon kívül két könyvespavilont, köztük az érdit, és tíz munka­helyi könyvterjesztőt, úgyne­vezett bizományost is innen látnak el könyvvel. Ez utóbbiakról érdeklődve a magas forgalom adta derűs kép elhomályosul. A jelentős iparú városban összesen csak háromszázezer forintnyi könyv talált gazdára a munkahelye­ken. Tari Lászlónál — Ha mást nem is számo­lunk. csak a két nagy üzem­ben, a Dunamenti Hőerőmű­nél és a Dunai Kőolajipari Vállalatnál mintegy ötezer cm-, bér dolgozik. Egyszerű mate­matika: hatvan forintért vá­sárolnak könyvet évente. — Magyarázat mindenre ta­lálható. Boltunk bármilyen csöpp is, a város'közepén van, az itt lakóknak útjába esik, ha kell valami, bejönnek. Sok azonbap az ingázó, akik szíve­sen vennék a könyvet munka­helyükön. Nincs például bizo­mányos a Tehagnál, az SZTK- ban, sorolhatnám még. Tulaj­donképpen a tíz terjesztő több­sége a két nagyüzemben dol­gozik. őket sem tudjuk meg­felelően ellátni, kevés a köny­vünk néha, nehezen jutunk szállítóeszközhöz. Ezek, hogy úgy mondjam, a mi lelkűnkön száradnak. De. Termelünk vagy...? A munkahelyi könyvter­jesztés sem a gazdasági ve­zetés, sem a szakszervezeti szervek részéről nem kap­ja meg azt a támogatást, amit megérdemelne. (Az ál­lásfoglalásból.) — Volt bizományosunk, akit munkahelyi vezetője eltiltott a könyvterjesztéstől, mond­ván: itt termelünk, nem keres­kedünk. Volt szakszervezeti vezető, aki vállát vonogatta: ha muszáj, majd kijelölünk vala­kit. Egy kis szekrényért, ahol a könyvek tárolhatók, egy fu­varért, a boltból az üzembe — közelharc folyik. A bizo­mányos néhol megtűrt gonosz. Állandóan éreztetik vele; lóg, j ráadásul külön pénzért. Hét százalékot kap, ez igaz. Szá­mítsák ki azonban, mennyi ez kétezer forint havi forgalom után, és azért a kétezerért mennyit dolgozik, fut, cipeke- dik, adminisztrál a bizomá­nyos, miközben anyagi fele­lősséget is vállal a részletíize- tőkért És a feltételek? Á nagyobb üzemekben, szétszórt munkahelyeken több dolgozó kapjon könyv­terjesztésre megbízást, hogy a fizikai dolgozók széles rétegéhez jussanak el a könyvek. (Az állásfoglalás­ból.) Jován László, a Művelt Nép százhalombattai könyvszol. gálatának igazgatóhelyettese hosszú évekig üzemellátó bol­tok, munkahelyi könyvterjesz­tők problémáival foklalkozofct: — Ilyen helyzet természe­tesen, nemcsak Százhalombat­tán alakul ki. Sajnos, általában hasonló a kép országszerte. A vezetők leggyakoribb kifogá­sa: a bizományos nem oldja meg kielégítően gazdasági fel­adatait Paradoxnak tűnik, de ezen úgy lehet segíteni, ha többen foglalkoznak könyv­terjesztéssel. Ez esetben ugyan­is a gondok megoszlanak, egy- egy emberre kevesebb köny­ves munka jut. Ám ennek is vannak gátjai. Az egyik: az ideális könyvbizományos-szak- értő, lelkes, és élvezi a munka­helyi vezetés támogatását. Rit­ka eset, hogy mindhárom fel­tétel adott. Egy lépés előny A szakszervezeti bizott­ságok és az illetékes köny­vesboltok vezetői közösen válasszák ki és bízzák meg az arra alkalmas személyt a könyvterjesztői munká­val. (Áz állásfoglalásból.) Dubecz Tivadarné a hőerő­műben könyvterjesztő: — Én egyedi eset vagyok. Nem a DHV alkalmazottja­ként dolgozom, munkáltatóm a posta. Lapterjesztőként já­rom a DHV üzemrészeit, vi­szem az újságokat előfizetők­nek, vásárlóknak. így minden­kit megismertem, két éve ezért is kértek meg engem, foglal­koznék a könyvekkel. Az ebéd­lőnél, ahol mindenki megfor­dul, kaptam szép, nagy pultot, hatalmas szekrényt. Mindennap árusítok, 40—50 ezer forintot egy évben. Sok a törzsvevőm, vásárolnak részletre, de kész­pénzért is. Ha kocsi megy va­lahová. kérdik a sofőrök: nem kell-e beugrani a boltba köny­vért? Az igény szülötte A munkásosztály, a szak­emberek tájékozottsága ko­moly és jelentős segítő té­nyező a termelés növelé­sében, s nem közömbös tár­sadalmunk számára egyet­len egy dolgozó szak- és általános műveltsége sem. (Az állásfoglalásból.) Tari Lászlóné: Elmentünk a kolléganőmmel kétszer, zsold- fizeiéskor a honvédséghez. Ki­rakodtunk, vitték a könyvet a katonák, több ezerért. Nem- eokára megkerestek a parancs­nokok, azóta ott is van bizo­mányosunk. Ott megértették azt, amit, úgy érzem, minden munkahelyen meg kellene ér­teni: ha a (munkás olva9, kép­zi magát, az előbb-utóbb a ter­melésben is többletet ad majd. — Kereskedők vagyunk, ez tény. a forgalomból élünk. De a Iközművelődési törvény is úgy fogalmazott: a könyvter­jesztés a közművelődési célok megvalósítását szolgáló tevé­kenység. A munkahelyi ter­jesztést pedig társadalmi igény szülte. A szocialista társada­lomé. Andai György Módszertani bdziso A nemzetiségi nyelvkultú segítése A Kulturális Minisztérn a nemzetiségek igényével számol a közművelődési sza emberképzés tervezések Szorgalmazza, hogy a pedag giai intézetek nemzetiségi ta székein közművelődési tei lcenységre is készítsék elő jövendő óvónőket, tanítók tanárokat, s a nyelvszakot népművelői szakkal páros sák. Miként Boros Ferenc, minisztérium nemzetiségi os tályának vezetője elmondta: nemzetiségi szövetségek kon resszusain elhangzott javasl tok megvalósítására a minis térium szorgalmazza: a m gyei szervek vegyék számt hogy a következő évekbe hány nemzetiségi közművel dési szakemberre lesz szüksé és az igényeknek megfele számban képezzék őket. Kialakítják a. nemzetisé művelődési bázisokat, amely« szakmai, módszertani irányi' funkciót töltenek be. A nen zetiségi bázis-könyvtárak ere« ményesen működnek, s a ho; zajuk tartozó könyvtárakba ma már nem annyira az irá nyitást, mint inkább a folyc matos könyvellátást igényin Ezért intézkednek, hogy szocialista országok kiadva nyai közül válogatott könyve két is az eddiginél gyorsabba juttassák el e könyvtáraké A nemzetiségek javasiatár fokozottabban támogatják > klubok létesítését is. TV-FIGYELÓ Lakások. elnevezése Igen találó volt az annak a Négy fal között című műsornak, amely az elmúlt csütörtökön este a lakáscserék gondhalmazát igyekezett rétegekre bontani. Nagy-nagy szívósság, igye­kezet s nem kis szerencse kell ahhoz, hogy a három-, négy, de olykor hat-' és nyolcszoros otthonváltoztatások végre megteremjék azt az annyira várt többszoba-komfortot. Aki pedig minderre képtelen, s erejének fogytán, idegeinek kimerülése miatt abbahagyja a csereberélést? Hát az — mi mást tehet — továbbra is so­kadmagával nyomorog... Müller Magda szerkesztő, Rozsnyai Aladár operatőr és Dobray György rendező közös munkájában épp az volt a szimpatikus, hogy ezt a házra ház keresgélést a maga keser­ves elevenségében tárta föl. Háromnegyed órás nyomozá­sukban nem volt semmi elke- nés; minden megszólaltatott úgy beszélt, ahogyan azt a maga s családjának helyzete parancsolta. (Ha szabad tip­pelni: leginkább annak az el-, föl-, ki- és beköltöző szoba­festőnek a szavai markolhat­így ismerkedtem meg Petőfivel A szigetszcnlmiklósi lcánytanító visszaemlékezése költő barátjára \ Petőfi Sándort sok baráti szál fűz­te Pest-Pilis-Solt vármegye tele­püléseihez. Így például a pilisi já­ráshoz tartozó Csepel-szigeti Duna- tájon (a mai ráckevei járás terüle­tén) az 1840-es évek derekán há­rom barátja is élt: Ráckeve mező­városban Ács Károly ügyvéd, me­lyei esküdt; Dömsödön Székely Ká- . oly rektortanító; Szigetszentmikió- son pedig Kardos István leánytanító. I lapp I december 3-án született IJzZzL f Nyírbogáton, elszegénye­dett kisnemesi família ivadékaként. Mint annyi más hétszilvafás ne­mesifjú, ő is értelmiségi pályára lé­pett: tanulmányait a leghíresebb kálvinista tanintézetekben, Debrecen­ben, Sárospatakon és Kecskeméten végezte. Innen került 1844 tavaszán Szalkszentmártonba tanítónak. ' Itt került barátságba Petőfivel. 1846- tól 1892-ig Szigetszentmiklós leány- tanítója, illetve kántortanítója, is­kolarektora volt.­A haladó szellemű, művelt peda­gógus Szigetszentmiklós szellemi életének irányítója volt. íro­gatott is, 1854-ben a Vasárnapi Új­ság közölte a Csepel-szigetről szó­ló cikkét; megírta a Petőfivel kap­csolatos visszaemlékezéseit, mely ma is olvasható az Országos Szé­chenyi Könyvtárban, majd 1872-ben 73 oldalon feldolgozta Szigetszent­miklós földrajzát. Élete utolsó két évében, 1892—1894 között betegsége miatt már nem ta­níthatott*, ekkor vetette papírra há­romkötetes visszaemlékezését Az én családom címmel, mely igen értékes helytörténeti forrásdokumentum is. „Pünkösd napján mi sz. (alk) szentmártoniak, u.m. 1844. { Végh Ferencz, Nyikos Péter s Kovács István káplánok és én a legátussal, Fördös Károllyal összejövetelt ren­deztünk a Vadas pusztán levő ven­déglőben a Dunavecseiekkel, kik is ezek voltak: Balta István tanító káp­lán, Szűcs János rektor, Oláh Károly preceptor, hozván magukkal a már akkor hírre kapott költőt és a Pes­ti Divatlap szerkesztőjét, Petőfi Sán­dort, kinek atyja: Petrovics István D.(una) vecsén mészáros volt. Mu­lattunk, ettünk, ittunk, muzsikáltat­tunk. Majd aztán daloltunk, s mi­kor a többiek közt daloltuk ezt a nótát: „Hát nekem már vigasztalást mi sem ad! Bánatomban le kell in­nom magamat”, stb. Petőfi azt mondta: ezt a dalt ő szerezte! Én felelém: „Nem! mert azt Pönögei Kis Pál írta!” „Hiszen — mondá ő — én vagyok az! Ez az én irodalmi álne­vem!” így ismerkedtem meg Petőfivel, kinek atyja 1844-ik év őszén Sz. Mártonba került lakni, s itt volt vendéglős és mészáros. Petőfi né­hány hétre kijött Sz. Mártonba, s itt Írogatott buzgón és hűségesen úgy éjfélig is fönn volt. Az iskolaudvart csak egy deszkakerítés választotta el a vendéglőtől, s ezen ő alkonyat tá­jon — majd mindennap átlépett hozzánk — tanítókhoz — beszélget­ni vagy egypár preferánsz kártya- pairtit játszani. A mi munkát írt, azt impurumban átadta nekünk olvasás végett. Itt irta — amint emlékszem — a ..Hóhérkötele” czímű színművét és számos sok verseit, melyek részint a „Pesti Divatlapban” jelentek meg, részint a censura miatt asztalfiók­jába tétettek be, — mint az „Örült” és a „papokról írt legenda”, stb. — lnne i, Sz. Mártonból rándult át Kun. szentmiklósra, hol öccse, Pista szék­álló legény volt, és a hol a fiatalság Bankos Károly vezérlete alatt ban­kettet rendezett számára, — a mely ' alkalommal rögtönözve írt a K. Sz. Miklósi fiatalsághoz egy költeményt, mely így kezdődik: „Fáj az én jobb­kezem véghetetlen!” ... Éh 1848-ik év március 15-ike után való vasárnap találkoztam ve­le utóljára, akkor, amikor a megye­házánál tartott polgári gyűlésen Vasvári, Jókai, Perczel és mások társaságában szónokolt, és amikor Keglevich gróf a pozsonyi diétáról kiküldetve hírüladta, hogy V-ik Fer- dinánd király a nemzet kívánságát megadta, és első magyar miniszter- elnökül Batthyányi Lajos grófot ki­nevezte.” 1 1« 1^1 I május 26-án került sor a 1 költő és Kardos első ta­lálkozására a Szalkszentmártonhoz tartozó egyik vadasi pusztán, Nagy­vadason vagy Kisvadason. Petőfi pünkösdi kiruccanását Kardos je­gyezte fel először. A költő április 15. után kb. két hónapot töltött Du. navecsén. Hitelesek a naplóírónaik a többi Petőfi-művel kapcsolatos sorai is. A költő valóban 1845-ben, nyár ele­jén írta a „Zöld Marci”-X. Ebben az évben keletkezett a papokról szóló „Legenda” is. 1845 telének elején, november vagy december folyamán írta Petőfi „Áz őrült” című versét és a Tigris és hiéna című drámáját is. A költő 1845. július 24-én látogat­ta meg öccsét és Bankos Károlyt, s ekkor vetette papírra a Búcsú Kun- Szentmiklóstól című versét, mely­nek második sora kezdődik ekép- pen: Fáj az én jobbkezem szára / véghetetlen,... S ami irodalomtör­téneti szempontból a legfigyelem­reméltóbb új adat: a Versek (II.) szerkesztését a kutatók csak fel- tételezés alapján kötötték eddig 1845 nyarához, s csak Kardostól tudjuk, hogy a nyomda számára ő másolta le Petőfi kéziratát. 1968.-ban az egyik utcát Kar­dos Istvánról nevezték el, a fejlődő nagyközségben, Sziget- szentmiklóson. A település jóhírű honismereti mozgalma kegyelettel őrzi nagy tanítójának és Petőfi egy­kori barátjának emlékezetét. Mészáros László tak leginkább a nézők idegei be.) A szóban forgó utánajárás­ból mindössze azt hiányoltuk hogy a megannyi magánkéz deményezésű adok-vesze.. ügylet emlegetésekor a hiva­talos odébbállásról csak keve­set szólt. Keveset is, hiányo­san is, hisz’ — tudhatjuk ez. a közkézen forgó kiadványok­ból — nemcsak alulról, cie fölülről is intézhető az ott- honváltás. Persze ez az in­tézményes út sem járható va­lami könnyen, de alkalman­ként mégis célra vezet. Ha a négy falak emlegetésekor azt is elsorolták volna: mikor s miben segíthetnek a most ér­vényben levő paragrafusok — még teljesebb, még őszintébb lett volna ez a lakásügyi lát­lelet. t iaíalok Órája. Rendhagyó összeállítással jelentkezett pénteken este a Fiatalok órá­ja, amikor e sorozat nézői meg az Ifjúsági Magazin ol­vasói által kiválasztott sze­mélyeket mutatta be: azokat, akik Az én emberem című pályázaton a legtöbb szavaza­tot kapták. Hogy kiknek a teljesítmé­nyét minősítették a legjobb­nak az ifjú voksolók? Szemes Mari színművésznőét például, aki a légellentétesebb figurá­kat ugyanolyan erővel, tehet­séggel eleveníti meg. Mezei András költőét, aki emlékeze­tes — az elfekvő találmányok dolgában pörlekedő — cikké­vel országos vitát kavart. Ma­gyar Zoltán olimpiai bajnok tornászunkét, aki képes volt ismét visszakerülni a világ élvonalába... őszintén állíthatjuk: jó ér­zés volt tudomásul venni a húszon inneniek s túliak vá­lasztását, hisz’ akiket így a maguk emberének tekintettek, azok mind-mind alkalmasak e példaképszerepre. Tényleg ér­demes fölnézni rájuk! Ami pedig a stúdióbeli jelen­létüket illeti, hát az is csak dicsérhető. A megtiszteltetéstől kissé fátyolos hangjukon olyan kedves egyszerűséggel szóltak mesterségük örömeiről, gond­jairól, amilyet a szavazók megérdemeltek. Így aztán — nem kis részt Feledy Péter ügyes riporterkedésének kö­szönhetően —' szinte egy csa­ládi összejövetel tanúi lehet­tünk, amikor az ifjabb utódo­kat jó szívvel, a nemesítés szándékával okítják az idő­sebb testvérek. Amilyen ritka­ság az ilyesmi a képernyőn — olyan örömmel nyugtázhattuk létrejöttét... Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents