Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

1978. DECEMBER 31., VASÁRNAP Taksonyi Áfész átszervezés — nagyobb forgalom Átszervezéssel Javította a kereskedelmi munka haté­konyságát a taksonyi Áfész. A központi fekvésű vegyes iparcikk bolthoz csatolták a korábbi élelmiszerbolt helyi­ségeit, így az eladótér meghá­romszorozódott, a raktárterü­let pedig másfélszeresére nőtt. Ezzel egyidejűleg megvál­toztatták az áruösszetételt is: a háztartási vegyiárukat és a piperecikkeket az ABC-áru­házba, a mezőgazdaságban használatos szerszámokat pe­dig a gazdaboltba helyezték át Így lehetővé vált a mű­szaki áruk és az iparcikkek rá- lasztékának bővítése. Egyebek között — négy kocsitípushoz — alkatrészeket is árusítanak. A község központjában lévő üzlet forgalma az átszervezés után havi 970 ezer forintról, másfél millióra emelkedett, s egyhatodával gyorsult az áruk forgási sebessége. Ez utóbbi növeli a gazdálkodás eredményességét, hozzájárul az anyagi eszközök jobb kihasz­nálásához. Az sem lényegte­len, hogy az átszervezés ide­je alatt sem szüneteit az áru­sítás. Gyógyszeriparunk a nagyvilágban A magyar gyógyszeripar termékeinek mind szélesebb körű ismertetésére a Medim- pex Gyógyszerkülkereskedel­mi Vállalat jövőre félszáz kül­földi rendezvényt szervez, il­letve nemzetközi kiállításo­kon, orvoskongresszusokon vesz részt. Márciusban Sri Lanka fő­városában, Colombóban kiállí­tást és magyar gyógyszerna­pot rendeznek. Hasonló prog­ramra kerül sor április elején a Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában is. Májusban a len­gyelországi Bydgoszcz ad ott­hont a magyar gyógyszeripar bemutatkozásának. Júliusban a Moszkvában sorra kerülő állatgyógyászati világkong­resszuson a Medimpex önálló kiállítással, valamint tudomá­nyos programokkal vesz részt. Két határra az otthontól Lengyel munkások a KGYV tápiószelei gyárában A Kohászati Gyárépítő Vál- talat tápiószelei gyárában a megszokottól eltérően teltek az év utolsó hónapjai. Az ok: szeptembertől harminc lengyel szakember is dolgozik a gyár­óriás szerelőcsarnokában. — Vas- és acélszerkezeteink tránt akkora az igény, hogy a ránk mért feladatokat saját erőből nem tudnánk megolda­ni — ad magyarázatot Váradi Imre, a gyár igazgatója. — A lengyel szakemberek a Nem­zetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda segít­ségével jöttek hozzánk. A jö­vő év végéig kötöttünk velük szerződést. Már túl vannak a beilleszkedés nehézségein, fe­gyelmezetten dolgoznak, jó munkások. Elégedettek va­gyunk velük, ** Ok harmincán Az otthontól, a családtól tá­vol élni, dolgozni nehéz. Kü­lönösen akkor, ha nemcsak sok-sok kilométer, hanem két országhatár is elválasztja az apát, a férjet szeretteitől, szü­lőföldjétől. A lengyel szakem­berek mégis vállalták ezeket a nehézségeket, Wladislaw Ploch elektromechanikai mér­nök arra is választ ad, miért döntöttek így: — Közülünk a legtöbben már dolgoztak külföldön. Mi­előtt Magyarországra jöttünk, az NDK-beli Cottbusban és Csehszlovákiában is részt vet­tünk építkezéseken. Tudjuk, itt is szükség van munkánkra, s a külföldön töltött hónapok során szakmai tapasztalataink Is gyarapodnak. Sok érdekes­séget ígér megismerkedni Ma­gyarországgal. A mérnök szeme felcsillan, amikor otthoni munkájukról kérdezem, s vége-hossza nincs választ ad. Készséges tolmá­csom alig győzi fordítani: — A krakkói építészeti egyesü­lésnél dolgoztunk. Ez az épí­tőipari vállalat a krakkói vaj­daság területén tevékenyke­dik. A katowicei kohászati kombinát építésénél is ott vol­tunk, de jó néhány lakóház is viseli már kezünk nyomát. Központi fűtéseket, kazánokat is szereltünk, hiszen a szak­emberek hegesztők, lakatosok. Nyáron gyakran nyújtott mű­szakban dolgoztunk, s bizony, az időjárás sem kímélt ben­nünket a külső szereléseknél. Teljes erőbedobássai Természetesen az sem vé­letlen, hogy pont ők harmin- -an érkeztek a tápiószeleiek megsegítésére. A szakemberek közül is csak a legkiválóbbak 'eleitek meg a szigorú köve­telményeknek. Feltétel volt, hogy a szerelők a műszaki raj­zok olvasásához kitűnően ért­senek, a hegesztők a legbonyo­lultabb feladatokat is meg tudják oldani. A kezdet kez­detén mégis előfordult, hogy Szorgos munka az üzemcsarnokban Bozsán Péter felvétele a műszaki rajzokon nem tud­tak eligazodni, mert nem ér­tették a magyar nyelvű rövi­dítéseket. Ma már mosolyogva emlékeznek erre, hiszen azóta megtanulták a furcsa jeleket. Amikor a munkafegyelem, a munkaintenzitás, a termelés sarkalatos kérdései kerülnek szóba, röviden válaszol a mérnök, s később az üzem­csarnokban véleményét társai is megerősítik: — Dolgozni mindenhol tel­jes erőbedobással kell, külö­nösen érvényes ez külföldön, ahol a mi teljesítményünk, magatartásunk alapján alkot­nak véleményt a lengyelekről. A narancssárga védősisakos munkások a mi embereink — igazít útba Wladislaw Ploch, a hatalmas szerelőcsarnokban. A lakatosok felől szapora üté­sek bumm-bummja visszhan­got ver az üzemben, a hegesz­tőpisztolyok itt-ott felvillanó kékes fénye védőszemüveg nélkül bántja a tekintetet. Elsősorban a kíváncsiság Jozef Kaczmarek jöttünkre abbahagyja a munkát, a védő­kesztyűt gyűrögeti kezében, miközben tapasztalatairól be­szél: — Voltam Csehszlová­kiában, négy hónapot az NDK- ban is töltöttem, s Özdon is dolgoztam. Onnan kerültem ide. A magyar munkatársak nagyon szívesen fogadtak. Szeretem ezt az országot, ha szükség lesz rám, még Duna­újvárosba is elmegyek. A műszak utáni szabad időt sem töltik tétlenül a legtöb­ben. Mivel Cegléden IBUSZ- szobában laknak, a leggyak­rabban a helyi művelődési központot keresik fel. Itt ugyanis klubot rendeztek be számukra, ahol lengyel nyelvű újságokat, folyóiratokat, köny­veket olvashatnak, sakk-kai, társasjátékkal szórakozhatnak. Cegléd és a főváros között csak egy óra az út, így nem véletlen, hogy valamennyien jártak már Budapesten, de az ország más nevezetességeit is megismerték. Ünnepekkor otthon Henryk Knapik, a lakatosok brigádvezetője is megerősíti társai véleményét: — Soha nem jártam még Magyarorszá­gon, s amikor választhattam, ide, vagy az NDK-ba megyek-e dolgozni, nem haboztam. Itt, a gyárban olyan új, korszerű gépekkel ismerkedtem meg, amilyeneket még nem láttam. Ez mindenképpen hasznomra lesz, ha visszatérek Lengyel- országba. Jó itt dolgozni, a ke­resetünkkel is elégedettek le­hetünk. Gáspár Mária Egy fejezet a fiataloké lehet Százhalombattai védnökségek a DKV-ban Százhalombatta, Dunai Kőolajipari Vállalat. Az el­múlt évben — háromezer ember munkája nyomán — több mint nyolcmillió tonna kőolajat dolgoztak fel a Duna-parti város nagyüzemében. S ha egyszer megírják az ezüst színű csőkígyókkal behálózott gyáróriás törté­netét, abban minden bizonnyal külön fejezetet szentel­nek majd a fiataloknak. Az ok egyszerű: az első kapa­vágástól kezdve letették névjegyüket a kőolajfinomító építésénél, s már az indulásnál — tizenkét évvel ezelőtti korszakot idézünk —, bebizonyították, hogy bízvást lehet számítani életkorukból adódó lendületükre. S bár az üzem hőskorát emlékeztükben őrző, egykori ifjak közül jó néhányan már elmúltak negyvenévesek, a mai generáció átvette az elődök szorgalmas tenniakarását. Folytatja az új nemzedék Hogyan kezdődött? Az 1961- ben jóváhagyott beruházási alapokmány pontosan megha­tározta, hogy az első szakasz­ban tizennégy technológiai üzemet és segédüzemet építe­nek a Dunai Kőolajipari Vál­lalatnál. S nagy figyelmet kel­tett a vállalás: a KISZ V. kongresszusán az ifjúkommu­nisták védnökséget vállaltak a vegyipar, s így a Dunai Kő­olajipari Vállalat építése fe­lett. A tervet sikerült valóra váltani: az olaj városban ma is gyakorta mesélnek a törzs- gárdatagok pályakezdő kollé­gáiknak 1965. április 4-ről, amikor határidő előtt sikerült átadni az atmoszférikus- és vákuumdesztillációs üzemet. S abban, hogy mindez megtör­tént, jelentős részt vállaltak a KISZ-fiatalok, akik mindig ott segítettek, ahol éppen a legnagyobb szükség volt rájuk. Az idő azonbán nem állt meg. A népgazdaság benzin-, gázolaj-, kenőolaj-, illetve vegyipari- és petrolkémiai alapanyagigénye, valamint a Dunamenti Hőerőmű bővíté­sével a fűtőanyag-felhasználás növekedése szükségessé tette a vállalat bővítését. A gazda­sági bizottság 1969 májusában jóváhagyta a DKV beruházá­sának második ütemét. A fia­talok védnöksége tovább foly­tatódott. A második ütem épí­tése 1976 végén befejeződött. A következő évben megkezdő­dött az újabb bővítés, a har­madik ütem: ennek lényege az, hogy a vállalatnál az V. ötéves terv végére tízmillió tonna kőolajat dolgozhatnak majd fel évente. Lényeges változás az üzem történetének új fejezetében: a korábbi központi helyett most már helyi KISZ-védnökséggel formálódik. Ez nem csupán formai, hanem lényeges tartal­mi változást jelent, hiszen amit a százhalombattai ifjú­kommunisták korábban orszá­gos támogatással értek el, most elsősorban saját erejük­re, tapasztalatukra, az üzemen belüli összefogásra támaszkod­va kell megvalósítaniuk. így jelentős mértékben növekszik a felelősségük is. A kilenctagú védnökségi szervező bizottság — tagjai egyébként pártmegbízatásként látják el feladatukat — pon­tosan meghatározta a további tennivalókat. Legfontosabb a mozgósítás: az ifjúsági szocia­lista munkaversenyt minde­nekelőtt a védnökségi válla­lások teljesítésére orientálják, s társadalmi munkaakciókat, kommunista műszakokat szer­veznek a határidő pontos be­tartása érdekében. S hogy az üzem bízvást számíthat fiatal­jaira, azt bizonyítja a malein- sav-anhidrid-üzem indítása fe­lett korábban vállalt akció: az ifjúkommunisták egy hónapon keresztül társadalmi munká­ban 152 műszakot teljesítve üzemeltették az úgynevezett tablettázórészleget. S ha kel­lett, takarítottak, hisz közis­mert, hogy manapság nehéz dolog ilyen célra segédmun­kást találni. S egy másik példa a száz­halombattai fiatalok helytállá­sára. Ismeretes, hogy az el­mondottakon túlmenően véd­nökséget vállaltak az Adria- kőolajvezeték helyi fogadóál­lomásának építése felett. A fogadóállomás időben elké­szült: ebben jelentős részt vállaltak a KISZ-esek. A zöld­utas levelek felhasználásával — e fontos okmány segítségé­vel már korábban is hiányzó szerelvényeket, berendezése­ket, szerkezeti elemeket sike­rült határidőre beszerezniük — elérték, hogy csaknem hat­ezer méter kábelt soron kívül legyártottak számukra. S ami­kor a helyzet úgy kívánta, nem restelltél megfogni a la­pátot; kiástak több mint fél kilométernyi kábelárkot tár­sadalmi munkában — erre a feladatra ugyanis nem talál­tak kivitelezőt. Napjaink forrod a!misága Az elmúlt napokban a KISZ Pest megyei bizottsága meg­tárgyalta a következő évi ak­cióprogramját. A megyei párt- bizottság cselekvési program­jához kapcsolódva, különös hangsúlyt kapott e megbeszé­léseken a gazdasági építőmun­ka. S a jó példákat a százha- lombattain kívül hosszasan folytathatnánk: az ácsai Vö­rös Október Termelőszövetke­zet ifjúkommunistái védnök­séget vállaltak a chinchilla- telep, a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet KISZ-fia- taljai pedig a nyúltelep épí­tése felett. De említhetnénk a Pest megyei Műanyagipari Vállalat és a Pest megyei Ál­lami Építőipari Vállalat KISZ- eseit, akik a tőkés importból származó alapanyagok csök­kentésére vállalkoznak. S a Paksi Atomerőmű építésénél szorgoskodó KISZ-brigád tag­jai között szintén megtalálhat­juk Pest megye ifjú szakmun­kásait. A Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei gyáregysé­gének fiataljai pedig a Paksra szállítandó szerkezeteket ké­szítették el különös gonddal: a határidőért és a jó minősé­gért egyaránt felelősséget vál­laltak. Fontos berendezéseket szál­lít a moszkvai olimpiára a Mechanikai Labor, a Tex- elektro, ruhákat a Váci Kö­töttárugyár: az itteni KISZ- szervezetek is aktív részt vál­lalnak ennek a feladatnak a megoldásából, hogy a kollek­tívák eleget tehessenek a szer­ződésben vállalt kötelezettsé­güknek. A KISZ-védnökségek ered­ményét, népgazdasági jelentő­ségét milliókban is ki lehet fejezni. Mi most mégsem ezt tesszük. Sokkal jelentősebb­nek tartjuk a fiatalok ország­építő munkájának másik ol­dalát. A mai kor követelmé­nyeihez igazodó nemes tettek olyan láncolatát, amelyben hűen tükröződik napjaink for- radalmisága. Falus Gábor Jövőre tízesztendős Sokoldalú kisüzem Budaörsön Aki ma a budaörsi Lévai úton jár, tetszetős, piros falú épületet láthat: a település he­tedik óvodáját, amely betontyp elemekből alig három hónap alatt készült el, s száz gyer­meknek második otthona. Az óvoda ajtaján belépve, Pikier István szobrászművész domborműve — nőt ábrázol két kisgyermekkel — ötlik a látogató szemébe. Az épület általános kivitelezőjének, a budaörsi nagyközségi tanács építőipari költségvetési üze­mének ajándéka... Gyorsan betanultak Miként lehetséges alig há­rom hónap alatt óvodát építe­ni? Aki válaszol: Sári Gábor, a költségvetési üzem vezetője. — Budaörs legkisebb üze­me a miénk, fiatal is, jövőre lesz tíz esztendeje, hogy har­minc munkással megalakult. Ma sem több dolgozóink szá­ma 215-nél. Ezért tartottuk nagy megtiszteltetésnek, hogy üzemünket kérték fel az út­törő jellegű feladatra: legyen kivitelezője az ország első be- tontyp elemekből készülő könnyűszerkezetes óvodájának. — Bár gondosan szerveztük az irányítást — három mű­szaki emberünk vezette há­rom brigádunk tevékenységét, a kubikosok, kőművesek és ácsok munkáját — nem boldo­gultunk volna a budaörsi üze­mek, szövetkezetek, vállala­tok segítsége, társadalmi mun­kája nélkül. Az újszerű fel­adatot, a fal- és tetőelemek összeszerelését a soproni gyár­tó cég szakembereinek irá­nyításával két nap alatt meg­tanulták dolgozóink, s később már a technológia ismeretében önállóan folytatták a munkát. Szolgáltatnak is — Persze, nemcsak kísérle­tezéssel foglalkozik üzemünk. Hagyományos módon készült a budaörsi könyvtár bővítése, s augusztus 20-ra meghárom­szorozódott alapterülete, ma háromszázhatvan négyzetmé­ter. November 4-én avatták az általunk épített biatorbágyi 50 személyes óvodát, s a hozzá tartozó ezeradagos ét­kezőkonyhát. Ezeket még ta­valy novemberében kezdtük építeni, csakúgy, mint a tö­rökbálinti tüdőgyógyintézet új laboratóriumát, mellyel a kö­vetkező év tavaszára végzünk. Nagykováesin hat tantermes iskolát építünk, az átadását a következő tanévig szeretnénk befejezni. — Noha kis üzem a miénk, sokoldalú a tevékenysége, nem­csak építőipari. Az ingatlanke­zelés mellett —; idén kétmilliós ráfordítással tíz állami házat újítottunk fel Budaörsön — a tanácsi intézmények karban­tartására is félmillió forintnyi anyagot, munkát szántunk. — Üzemünk ez évi terve 26.5 millió forint volt, s ezt az épí­tőiparban, szolgáltatásokban egyaránt túlteljesítettük, ösz- szesen több mint kétmillió fo­rinttal. Munkavédelmi esztendő — A terveink? 1979-ben sze­retnénk befejezni minden megkezdett beruházásunkat, méghozzá határidőre, akár­csak idén. Bővítjük szolgálta­tásainkat: kilenc szemétszállí­tó járművet rendeltünk meg, s a körzetesített hulladékelta­karítás keretében a mi üze­münk gondoskodik majd a bu­dai járás másik hat községé­ről is. — Társadalmi munkát is tervezünk: Biatorbágyon egy tizenhárom gyermekes csa­ládnak építünk otthont. S talán, ha minket bíznak meg, felépít­jük Budaörs második beton- typ óvodáját is ... Végül hadd említsem meg, hogy két szocialista brigádunk kezdeményezésére üzemünk munkavédelmi esztendőnek je­lölte ki 1979-et. A Munkácsy Mihály festőbrigád és a Mün- nich Ferenc lakatosbrigád fel­hívást intézett Pest megye hu­szonnégy tanácsi költségvetési üzeméhez, s versenyre hívtuk ki dolgozóikat az üzemi bal­esetek számának csökkentésé­ért, a balesetmegelőző oktatás és intézkedések hatékonyabbá tételéért, a munkafegyelem job­bításáért ... V. P. Mcndjuk azt: hozzátartozó? Telefonálok a Szervhez, pontosabban a szolgáltató Főszerv Középszervéhez. Előzőleg már kerestem a Szerv vezetőjét, éppen tár­gyalt, a titkárnőjének el­mondtam, milyen ügyben szeretnék vele néhány szót váltani, később újra felhí­vom. Ezért telefonálok a Szerv­hez. A központ rendben felve­szi a hallgatót, mondom a vezető nevét, kérem, hogy kapcsolja. Gondolatnyi hallgatás után a központos megkér­dezi: — Hozzátartozó? A kérdés olyan váratlan, hogy kell egy fél másod­perc, amíg felfogom, de az idő csak erre elég, aztán (rossz?) beidegződésből megmondom az igazat: — Nem. Innentől felgyorsul az ügymenet, jiön a válasz: — A vezető elvtárs nincs bent, kapcsolom a titkársá­gát. Mit bonyolítsam tovább, a vezető bent volt'. Pár perc alatt mindent szépen meg­beszéltünk. Azóta is azon tűnődöm, ha fontos munkába temetkezik egy vezető, akit különben közérdekből bármikor fel­hívhatnak, miért ér rá job­ban — munkaidő alatt — az őt magánérdekből kere­ső hozzátartozóival beszél­getni, mint azzal, aki közér­dekből hívja fel telefonon. H. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents