Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

8 Sw?« v 'Kaimat* 1978. DECEMBER 24., VASÁRNAP Négy nemzetiség ünnepei A Pilis lábánál, a Derapatak völgyében terül el a 16 ezer la­kosú Pomáz. Nemzetiségi köz­ség, lakosságának tíz százalé­ka ma is német, szerb és szlo­vák anyanyelvű. Legjobban a szerb lakosság őrzi a sajátos népi hagyomá­nyokat. Jelképpé vált a diógerezd A német ajkúaknái a kará­csony esti vacsora ma is ki­lencféle ételből áll. Az asztal­ról nem hiányozhat a hal, a beigli, a körte, alma, dió és a szőlő A diót a családfő szedi gerezdekre, mézbe mártja és az asztalnál ülőknek ad belő­le, jelezvén, hogy együvé tar­toznak. Több helyen szívesen fogyasztják a kifliből készült tejes-mákos gubát is. Ma már ők is fenyőfát díszítenek a ré­gebbi boróka helyett. A karácsonyi ünnepeket szí­nesíti a betlehemjárás. A gye­rekek és az ifjak kartondoboz­ból és kivágott figurákból bet­lehemet készítenek, s járják vele a házakat. Magyarul és németül éneklik a Stille Nach­tot, vagy magyarul a Csendes éjt, s a többi karácsonyi dalt. Közben megvendégelik őket. A nagyobbja megiszik néhány kupica pálinkát, a kisebbek pedig ajándékot kapnak. Ma­napság a december végi estén, a kifordított kabátban járkáló betlehemesek egyre keveseb­ben vannak. Ez a hagyomány se éli túl az idő múlását. Kürtfúvás jelezte A németajkú lakosság kö­rében szertartásos a vacsora utáni karácsony este. A fér­fiak az éjféli miséig kártya­csatát vívnak, de elhangzik ilyenkor egy-egy vaskosabb tréfa is. Amikor még volt a községben pásztor, ostorcsat- togtatással, kürtfúvással je­lezte az éjfél közeledtét, az áj- tatosság kezdetét. Hajdanán karácsony és újév között a német lakosság nem dolgozott, családi kap­csolatait ápolta, ünnepelt. Ma már természetesen ez a szokás is kihalt. A szerbek a magyar és a né­met ajkúnktól eltérően, két héttel később ünnepük a ka­rácsonyt, mert a Julianus és Gergely naptár ennyivel tér el egymástól, a Pomázon élő szerbek azonban mostanában már megtartják a decemberi karácsonyi ünnepeket is, sőt a magyar anyanyelvűek is meg­emlékeznek a január 6-i ün­nepről. Jó termést, békét A szerb karácsony rönk­gyújtással kezdődik, és az égő fát legények őrzik az ünnepek alatt. Nem díszítenek fenyő­fát, a gyermekek szalmában kapják az ajándékokat. A va­csorát az ősi szokás szerint ma is mézes almával kezdik, majd haiételt, lencsét, mákos gubát, borban főtt aszalt szilvát fo­gyasztanak. Különleges ételük a szárma, azaz az úgynevezett bojtos töltött káposzta. Olaj­ban pirított rizst és zsemlye­kockát göngyölnek káposzta­levélbe, és leöntik pirított hagymával. A karácsonyi tá­lat, szakajtót a következőkép­pen készítik: Az aljára sze­mestermény keveréket tesznek, rá négy piros almát, majd er­re a kenyértésztából sütött ka­rácsonyi kalács kerül. Körítés­nek narancsot, körtét, almát tesznek. Golub Csárna elmond­ta, hogy a kalács sokféle alakú lehet, például búzához, ga­lambhoz hasonló. Egyik a jó termést, a másik a békét szim­bolizálja. A karácsonyi süte­mény közkedvelt a pomázi szerbek között. Csésznicának hívják, s mikor sütik, arany­pénzt, azaz mostanában már fém tízforintost rejtenek el benne. Úgy tartják, akinek a pénzes sütemény jut, annak szerencséje lesz. Kedves szokás, amikor a le­gények elmennek a lányos házakhoz szalmát keresni, s természetesen találnak, és ahány szalmaszálat felmutat­nak, annyi csók dukál nekik. A pomázi magyar anyanyel­vű lakosoknál a régi szokások közül megmaradt a búzaülte­tés. December 13-án ültetik el e búzaszemeket, szorgalmasan öntözgetik, hogy karácsonyig kihajtson és a fenyőfa alá he­lyezhessék. Ettől a szokástól bő termést várnak. Az utóbbi időben egyre divatosabb a nagyközségben a közös kará­csonyi ünneplés. A tanácste­remben állítják fel a közös ka­rácsonyfát, és alatta ajándék várja a kisgyermekeket. Az óvodások viszonzásként mű­sorral kedveskednek. A pomá­zi idős, magányos emberekhez az ünnep előtti napokban a Vöröskereszt és a Szakmaközi Bizottság nőtagjai látogatnak el, jó szón kívül ajándékkal is kedveskednek. Pomázon a ka­rácsonyi ünnep valóban a sze­retet, a megértés és a béke ün­nepe. Boldog ünnepeket Meg kell említeni, hogy a községi karácsony megünnep­lésében az összes pomázi részt vesz, nemzetiségre való tekin­tet nélkül. December 24-én a nemzetiségiek kívánnak bol­dog ünnepeket, január 6-án, 7-én pedig a szerb anyanyel­vieknek kívánnak hasonlót. Udvardi Gyöngyi Készenlétben a jégtörők Készenlétben állnak a jégtö­rő hajók az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság ásványrá­rói hajóállomásán. A Duna viszonylag alacsony vízállása miatt gyorsabban befagyhat. Az ásványrárói hajóállomáson levő hajók szükség esetén nemcsak a hazai, hanem a Du­na jugoszláviai szakaszán is részt vesznek a jégtörésben. Hittem, hogy egyszer város lesz Érdi beszélgetés Csuka Zoltánnal KIHŰLT A KÁVÉ mire meg­érkeztem, pedig úgy főzték, for­ró legyen j öttömre. Restelked­ve adom okát a késésnek: eltévedtem. Csuka Zoltán megértőén bó­lint, ismeri a magyarázkodást, több mint négy évtizede lakik Érden. Azóta hosszabb-rövi- debb önkéntes vagy kénysze­rű megszakításokkal él a Sárd utcai házban. Helyesebben él­nek, mert Csuka Zoltánról beszélve nem lehet említés nélkül hagyni feleségét, ki nemcsak hű társa, de megér­tő barátja hosszú évtizedek óta. Edit néni most az ablak mellett üldögél, férjét hallgat­ja, csak néha szól közbe; az emlékezést segítvén. Csuka Zoltán, a költő, a szerkesztő 1933-ban tért visz- sza Szabadkáról Magyaror­szágra, háta mögött több lap­kísérlettel, megjelent és kéz­iratban levő versekkel, me­lyekben a fasizmus, az ember­telenség ellen emelte fel sza­vát. Ekkor költözött az érdi A Csemegi-kódextől az új BTK-ig 1878. A magyar parlament történelmi jelentőségű tör­vényjavaslatot tárgyal. A T. Házban heteken át folyik a vita a halálbüntetésről, a bör­tönrendszerről és a tervezet számos más passzusáról, sőt magáról a törvényjavaslatról is. Arról, hogy kell-e Magyar- országnak egyáltalán büntető­törvénykönyv? A városonként, uradalmanként különböző, de kegyetlenségében többnyire közös középkori büntetőjogot, a felvilágosodás után lassan csaknem minden európai or­szágban egységes és liberáli­sabb szellemű büntetőkódexek váltják fel. Hosszabb disputa után á magyar országgyűlés is megszavazza az ország első büntetőtörvénykönyvét, amit kidolgozójáról elnevezve Cse- megi-kódexként emlegetnek aztán hosszú évtizedeken át. 1978. Az országgyűlés napi­rendjén ismét BTK-tervezet szerepel. A képviselők az 1961- ben alkotott új típusú bünte­tőkódexet a honi jogtörténet harmadik törvénykönyvével váltják fel. Ezúttal a kodifi­kált (egységes szerkezetbe fog­lalt) büntetőjog évszázados történetében tallózva, néhány jellegzetes jogintézményen ke­resztül, a jogi normák korhoz kötöttségét igyekszünk bemu­tatni. Párbajhősök úri börtönökben A Csemegi-kódex, a feudál- kapitalista Magyarország tör­vénykönyve néhány rendelke­zésében még középkorias vo­násokat mutatott. Ilyen jog- intézmény volt az államfogház típusú fegyintézet is. Az 1878- as törvénykönyv alapján a párbajért és bizonyos politikai bűncselekményekért elítéltek — vagyis többnyire az arisz­tokraták és dzsentrik — kö­zönséges fegyház és börtön he­lyett államfogházban töltötték le büntetésüket. E büntetés­végrehajtási intézet rendtartá­sa meglehetősen különbözött a többi fegyintézetétől: a fogoly nem volt munkára kényszerít­hető, továbbra is saját ruháját viselhette, bútorait használ­hatta és önmagát élelmezhet­te. Az államfogház belső vi­szonyait jól mutatja egy ké­sőbbi rendelkezés, amely meg akarván szigorítani a bünte­tést, elrendelte, hogy az állam­foglyok nem fogadhatnak női látogatókat (mások szabadon járhattak az elítéltekhez), to­vábbá fejenként egy liter bor­nál többet nem hozathatnak be maguknak. Ez „úri” börtönt Magyarországon csak 1946-ban szüntették meg, s azóta több változtatással jutott el a bün­tetésvégrehajtás a jelenlegi három fokozatú — fegyház, börtön, fogházrendszerhez. Még az 1990-as évek elején is Magyarországon az úriem­berek becsületsértésért nem­ritkán párbajjal vettek elég­tételt, bár ezt a középkori szo­kást — enyhe büntetéssel ugyan — már évszázadok óta tiltotta a jog. A Csemegi- kódex a karddal, pisztollyal vívott klasszikus párbajtól megkülönböztette az úgyneve­zett amerikai párbajt, amely­ben brutálisan leegyszerűsöd­tek a dolgok, és minden a vakszerencsén múlott. Az ame­rikai párbajban nem volt küz­delem, hanem a felek kölcsö­nösen megegyeztek abban, hogy sorshúzás alapján egyi­kük öngyilkosságot követ el. Az első BTK a hagyományos párbaj győztesét, ha megölte ellenfelét, maximum 5 évi ál­lamfogházzal fenyegette, míg az amerikai párbajban élet- benmaradottra — ha megálla­podásuk kiderült — 5—10 évig terjedő szabadságvesztés várt. Hajóvontatás és halálbüntetés A felvilágosodás eszméi nemcsak az emberölések ke­gyetlen végrehajtási módoza­tait — a karóbahúzást, kerek­betörést, testrészek szétszagga- tását stb. — utasították el, de kétségessé tették magának a halálbüntetésnek a jogosságát is. E legsúlyosabb szankció az­óta is a büntetőjog egyik leg­vitatottabb intézménye. Igen rövid ideig Magyarországon is II. József akaratára eltörölt/ék polgári személyekkel szemben a halálbüntetést, s helyette a dunai hajók életfogytig tartó vontatását vezették be. A ka­lapos király uralkodása után azonban a kötél és a pallos is­mét a büntetésvégrehajtás szerszámai lettek, s az utolsó száz év kodifikált joga is fenn­tartotta a főbenjáró büntetést. A Csemegi Károly készítette törvényjavaslat a halálbünte­tést guillotine-nal tervezte végrehajtatni, de ezt a parla­ment — talán a francia for­radalom kísértő emléke miatt is — elvetette. A polgári sze­mélyek kivégzését azóta mind­máig zárt helyen, kötél által hajtják végre. A halálbünte­tést a héten megszavazott új BTK is fenntartja, bár az elő­készítő munkálatok során a kodifikációs bizottságban vita volt e főbenjáró büntetés sor­sáról. Miért lángolnak fel időről időre nyíltan vagy kevésbé nyíltan a hálálbüntetés körül a viták? A kivégzések ellen­zői mindenekelőtt a történe­lem justizmordjaira, a téves bírói ítéletek alapján végre­hajtott halálbüntetésekre hi­vatkoznak, s valóban az igaz­ságszolgáltatás mártírjainak névsora hosszú. Az ellenzők másik érve az, hogy a halál- büntetés a bűnözés alakulá­sát nem befolyásolja — s ezt az ENSZ e témával foglalkozó jelentése is leszögezi. Ugyanakkor a legsúlyosabb szankció mellett kitartók állít­ják, hogy a halálfélelem visz- szatartja az embereket a leg­veszedelmesebb bűncselekmé­nyektől. Az új magyar kódex törvényalkotói közül néhányan a vitában Kanada példájára hivatkoztak, ahol o kivégzések megszüntetése óta kétszeresére emelkedett az emberölések száma. A pszichológia meggyőző érvei A büntetőjogot bizonyos ma­gatartások tiltásában vagy en­gedésében nemcsak a politikai viszonyok, hanem a korabeli tudomány eredményei is befo­lyásolják. Ilyen jellegű igen fontos változást hozott az utol­só évszázadban az 1961. évi V. törvény, a második kódex, amikor alapvetően megszün­tette a homoszexualitás, vagyis az azonos neműek közötti kap­csolat büntetését. A jog itt — a közvélemény meglehetősen erős nyomásával szemben — az élettan és a pszichológia eredményeinek engedett. E nemi viselkedés ugyanis több­nyire örökletes vagy fejlődési rendellenességben gyökerezik, vagyis: a homoszexuális em­ber hajlamáról nem tehet. A természetellenességre hi­vatkozás mégsem látszik alap­talannak — bár bizonyos kul­túrákban az ilyen kapcsolat hozzá tartozott a normális ne­mi élethez —, ám a büntető­jogi szankcionálás ilyen ese­tekben teljesen hatástalan, sőt inkább tovább ront a helyze­ten. Egy 1963-ban megjelent jogtudományi munka így ma­gyarázta az új szabályozást:^ homoszexuálisokat a büntető­jog évtizedeken át a bűnözők egyik kasztjává tette, s e2zel olyan kisebbrendűségi érzést tudatosított bennük, amely megtörte önbizalmukat, és egész életükben titkolózásra, félelemre és hazugságra kény­szerítette őket. Pedig általában a homoszexuálisok jó munka­képességűek, és jelentékeny részük átlagon felüli tehetsé­gű. Sok közöttük a művész, a tudós és a kiváló szakember. Kisebbrendűségük felszabadí­tása jóval kevesebb veszélyt rejt magában, mint állandó fenyegetésük. S 1961 óta az úgynevezett természet elleni fajtalanságot csak kivételesen — kényszerítés vagy mások megbotránkoztatása, vala­mint, ha 20 éven aluli a part­ner — büntetik, és ezt a sza­bályozást az új BTK is fenn­tartja. Nem mintha ezt a kap­csolatot teljesen normális vi­szonynak tartaná a jog, ám el­ismerve, hogy a büntetőtör­vény nem gyógymód, és ezért az orvoslást a természettudo­mány fejlődésére kell bízni. Babus Endre házba, hogy folytassa, amit már korábban elkezdett, építse a szellemi hidat, a magyar­ság és a szomszédos népek között. — Véletlenül hozta a sors, hogy Érd lett lakóhelyem — emlékezik. — Nem akartam feltétlenül Budapesten letele­pedni, nem ragaszkodtam a fővároshoz. Építész barátom, Molnár Farkas, itt talált ne­kem házat. A Láthatárt szer­kesztettem akkoriban, ennek központja Budapesten volt. Én azonban itt dolgoztam, innen építettem ki kapcsolataimat az országban, valamint Erdély­ben, Csehszlovákiában és Ju­goszláviában élő, baloldali írókkal. Csuka Zoltán először 1944- ben, egy késő novemberi na­pon hagyta el hosszabb időre otthonát. Ifjúsága városába, Pécsre utazott. Másfél év után Keresztúry Dezső hívó szavá­ra tért vissza. — Újból munkához láttam. Akkor tudtam megvalósítani azt, ami már 1924-ben vágy­ként született meg bennem, hogy a velünk szomszédos né­pek kölcsönös közeledését és barátságát előmozdítsam. Ügy éreztem, hogy saját népemet cikkor szerethetem meg iga­zán, ha a velem egy égbolt alatt élő más népeket is meg­ismerem és szeretem. Az 1947- ben megalakult Magyar—Ju­goszláv Társaság ügyvezető titkára lettem. A társaság ve­zetőségének élére Rajk László került. A többit már ebből sejtheti, öt esztendőt töltöttem le a koholt vádak alapján ki­szabott 15 évi fegyházbünte­tésből. A hitet könnyen széttörő keserű tapasztalásoktól mások talán összeroppantak volna. Ö kiszabadulása után ismét író­asztalához ült. Műfordítói munkásságát, melyet azóta is folytat, voltaképpen ekkor kezdte el. Ez ideig 120 művet ültetett át magyarra, megírta a jugoszláviai népek irodal­mának történetét, melyért Jó­zsef Attila-díjjal tüntették ki. Mindemellett halállal feleselő, emberséget óvó, tisztaszavú versekkel ajándékozott, meg minket. Maradt még ereje ar­ra is, hogy lakóhelyéért te­gyen: csaknem húsz évig volt tanácstag. Ha kellett, akár ásóval, vagy lapáttal segítette a község építését. A KÖZELMÚLTBAN Csuka Zoltán megkapta az Érd fejlesz­téséért és a társadalmi mun­káért adományozott plakettet. — Mindig hittem abban, hogy a község egyszer majd város lesz. És lám, bekövetke­zik. Tanúja voltam átalakulá­sának. 1946-ban, amikor or­szágos kulturális hetet rendez­tünk itt, melyen Kassák Lajos is részt vett, akkor még kul- túrháza sem volt Érdnek. Az előadások színhelyei az iskolák voltak. Azóta? Üj művelődési központot kapott a község, mely kiérdemelt otthona a kultúrának. — Közvetlenül a szomszéd­1 Ságunkban, fönt a dombon, a szociális- otthon. Ide is gyak­ran járok. Szeretem az örege­ket, nemcsak azért, mert én is közéjük tartozom, örülök nagyon a hírnek, hogy a vá­rossá alakulás után több he­lyiséggel bővítik majd az épü­letet. Míg Csuka Zoltánnak lakó­helyéről gyengédséggel for­mált szavait hallgatom, oda­kint lassan sötétedik. A szo­bából nem látni az udvarban levő másik épületet, melyben most a Jószomszédság könyv­tára működik. — Hetvenöt éves voltam, mikor elhatároztam, össze­gyűjtött kézirataimat, köny­veimet, levelezéseimet és ezt a házat, a mellette levővel együtt, amit előbb átalakítot­tam, Érdre hagyományozom. Biztos vagyok benne, öröksé­gem nem kerülhetett volna jobb kezekbe. A Jószomszéd­ság könyvtárnak egyébként — teszi hozzá — egyre több a lá­togatója. ITT, AZ ÉRDI HÁZBAN szü­letett első legjelentősebb fordí­tása is, mely az azóta már Nobel- díjassá lett Ivó Andriő Híd a Drinán című kötete volt. Számtalan műve olvasását tet­te azóta lehetővé, egyebek kö­zött Krlezától a Zászlók négy kötetét. Az első kötet előbb je­lent meg magyarul Budapes­ten, mint horvátul Zágrábban. Jelenleg a Zászlók utolsó, ötö­dik kötetét ülteti át magyarra. Úgy érzi, ez egyik legnehezebb munkája. — Ha sétát tennék Érden, a Szapáry-kastélyt, a Kutyavár romjait látogatnám meg. A ki­látás pedig az érd-ófalui te­metőből a legszebb. Onnan még a Duna is előtűnik a tá­volban. S ami még különösen kedves nekem, az itteni leve­gő. A búcsúzás előtt, még Érd­ről váltva szót, azt kérdezem tőle, ha kívánhatna valamit ennek a községnek, úgy mi lenne az? — Valósítsa meg álmait, álmodóinak vágyait, s minél szebb várossá fejlődjön. Az ál­mok? A műemlék romok hely­rehozatala, helytörténeti gyűj­temény, múzeum. A gyógyvíz, amit a felszabadulás után ta­láltak, s talán még gyógyfür­dőt is építhetnének, esetleg szállodát. Hallgatnám még szavait, de siettet az idő. És ma még fordítania is kell. Ám bár­mennyire szűkös ideje, nem hagyja, hogy egyedül távoz­zak. — Elkísérem a főútig, ott már nem fog eltévedni — mondja, miközben zseblámpa után néz. — A sáros utcán ennek fényével óv, vigyázzon, mondja, könnyen megbicsak­lik a láb. Aztán, megszegve szavát, mégsem fordul vissza, az autóbuszmegállóig jön. Be­szélgetünk, épp a mai magyar költészetről, mikor begurul a busz; időt nem hagyva a köny- nyen ügyefogyottá sikeredhe­tő búcsúzáshoz. Koffán Éva Főpróbán az ipari robot mm Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyára az egri Finomszerelvény- gyárral közösen különleges robotberendezést készített. A ne­héz fizikai munkát elvégző gépeket a Szovjetunióban tv-kép- csövek gyártásánál alkalmazzák. A képen: a robotokat össze­szerelés után kipróbálják, bejáratják. Man eh Attila felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents