Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-21 / 300. szám
%Mdap 1978. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK Az országgyűlés féli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) A kiemelkedő — és hangsúlyozom — kiemelkedő eredményeket elérő vállalatoknál az eredményesebb munkával és nagyobb teljesítménnyel megteremtett nyereségtöbbletekből nagyobb rész juthat a dolgozóknak, a módosított adószabályok révén, amelyeket kedvezőbbé tettünk a vállalatoknak. Szűkebb körben termelői árintézkedéseket is hozunk, folytatva a nemzetközi árviszonyokhoz való fokozatos alkalmazkodást. Bizonyos fémeknek, vegyipari alapanyagoknak, félkész termékeknek és építési célú anyagoknak az ára emelkedni fog avégett, hogy a termelői érdekeltséget erősítsük, és a felhasználókat reálisan tájékoztassuk a költségekről. Alkalmazkodás a megváltozott feltételekhez ben, a termelés és a forgalom bővülése miatt. A behozatalhoz kapcsolódó ártámogatások összege 3 milliárd forinttal, 25 százalékkal nő, jóllehet néhány termék ártámogatását csökkentjük. Ennek az az oka, hogy a világpiaci árak tartós változását még mindig nem követjük kielégítően, s bizonyos termékekben a behozatal mennyisége is bővül. A kőolajnak, a gázolajnak, a földgáznak, a vegyipari benzinnek, a szénnek, a koksznak és a fehérje- takarmánynak az ártámogatását kénytelenek vagyunk tovább növelni. Gondoskodunk azonban arról, hogy azért az ban a jóváhagyott létszám mintegy 2000-rel csökken. A tanácsok 1979. évi összesített költségvetése kereken 52 milliárd forint, fejlesztési alapjaik előirányzata 33 milliárd forint. Ezek 6—6 százalékkal haladják meg az 1978. évit. A pénzforrások bővülésének üteme lassúbb, mint az előző években, s azzal is számot kell vetni, hogy a vállalatok és szövetkezetek az új gazdálkodási feltételek között — legalábbis kezdetben — nem tudnak olyan mérvű anyagi segítséget nyújtani a tanácsoknak. mint korábban. 1979-ben kilenc új városunk lesz, kilenc járás megszűnik, és 30 új közös községi tanács létesül. Város környéki községgé nyilvánítanak újabb 52 települést. Ezekkel a területszervezési intézkedésekkel kedvezőbb lesz a városi és nagyközségi térségekben az összehangolt fejlesztés lehetősége. A mérsékelő intézkedések ellenére — és ezt nem hallgathatjuk el — 1979-ben többet kell fordítanunk támoga- exportkalkulációt ez ne torzításokra, mint a megelőző év- sa. Ha Indokolt, a támogatás változatlan Minden szinten következetesebb irásiyífárt nél kevesebb beruházást előirányozni. A költségvetés kiadásaiból 40 százalékot, 164,5 milliárd forintot az úgynevezett társadalmi közkiadásokra, azaz a költségvetési intézmények fenntartására és bővítésére, s a társadalombiztosítási kiadásokra fordítunk. A népgazdaság helyzete szükségessé tette, hogy a társadalmi közkiadások növekedésének üteme a korábbi évekénél mérsékeltebb legyen. A központi és a tanácsi költségvetési szervek kiadásaira 105 milliárd forintot irányoz elő a költségvetés. A társadalombiztosítási szolgáltatásokra pedig 60 milliárd forintot fordítunk. Az egészségügyi és szociális feladatokra 1,5 milliárd forinttal — csaknem 10 százalékkal — költünk többet 1979- ben, mint a megelőző évben. Ennek egyharmadára az orvosok és más egészségügyi dolgozók már végrehajtott bérrendezése miatt van szükség. A többletforrások kétharmadát a fekvő- és járóbeteg intézményekben az ellátás javítására összpontosítjuk. A kulturális és oktatási feladatok ellátására 1,4 milliárd- dal fordíthatunk többet. Az általános iskolák alsó tagozatán az új tantervek bevezetése miatt adódó óraszámtöbblet költségeit tartalmazza a költségvetés. Üj gyakorlóiskolákkal tovább javítjuk a tanítóképzés körülményeit. A tudománypolitikai irányelvek szellemében fokozott támogatást kapnak az egyetemi kutatóhelyek. Az igazgatási feladatok előirányzata az átlagosnál kisebb mértékben nő. Az igazgatási és az adminisztratív ügyviteli létszámgazdálkodás szabályozásáról szóló rendeletekben előírt 5 százalékos létszám- csökkentési kötelezettségnek a minisztériumok és tanácsok többsége 1980 helyett már 1978. végéig eleget tesz. Ennek eredményeként az igazgatásGazdaságunk kívánatos egyensúlyi állapota nem érhető el rövid idő alatt, a minőségi fejlődés követelményei tartósak, feladataink megnőttek. A tervet és a költségvetést előkészítő munkában mi arra törekedtünk, hogy a feladatok és a végrehajtást szolgáló eszközök között a korábbinál szorosabb összhangot teremtsünk, de ez önmagában nem elég. A kijelölt célok eléréséhez a feltételeket folyamatosan, a gyakorlati munka menetében kell megteremteni. Ebből a szempontból a köveukezőH üss ár István : két tekinthetjük a legfontosabbaknak: A vállalatok vezetői a népgazdaság mai helyzetéhez igazodva folytassák tevékenységüket, vagyis fő erejüket a hatékonyság növelésére, ne pedig a kibúvók keresésére összpontosítsák. A vezetésnek olyan feltételeket kell teremtenie mindenütt, amely lehetővé teszi, hogy a dolgozó kollektívák minden tagja tevékenyen hozzájárulhasson a gazdálkodás hatékonyságának a javításához! Ennek fontos eszköze a mun- kaverseny-mozgalom, az újítómozgalom és mindenekelőtt a munkaidőalap jobb kihasználása. Felelős és biztató az, a felhívás, amelyet a SZOT és a KISZ bocsátott közre az elmúlt napokban a munkaver- seny-mozgalom 1979. évi folytatására, mert ennek zászló-- ján most már a „hatékonyság és a minőség” a lelkesítő jelszó. Az irányítás — minden szintjén — legyen következetesebb az elvek betartásában! Bátorítsuk és erősítsük azokat, akik maguk is megmutatják a készséget és erőt, hozzájárulnak az új követelményének teljesítéséhez. A társadalma környezet, a közvélemény aktívan támogassa az olyan értékrend kialakulását, megerősbödését, amely a megnövekedett követelmények teljesítésére ösztönöz. Ezt az értékrendet kell érvényesíteni rangtól és beosztástól függetlenül mindenkire, termelésben, szolgáltatásban és igazgatásban dolgozókra, egyénekre, munkáskö- zösségekre és alkotóműhelyekre egyaránt. Tőlük, egész társadalmunktól függ, hogy céljaink elérésében meddig jutunk előre a jövő esztendőben. Éljen jobban az, aki többet tesz a közös, nagy asztalra A lakosság befizetései 1979- ben kereken 1,2 milliárddal haladják meg az ez évit. Ebből 800 millió forint társadalombiztosítási járulék, 150 millió forint gépjárműadó és ugyanennyi az illeték. A lakossági befizetések a költség- vetési bevételeknek csupán 5 százalékát teszik ki. Az adózási rendszerben nem tervezünk változtatásokat. Az illetékrendszert igyekszünk igazságosabbá tenni: kevesebb illetéket fizet majd az, aki lakást örököl, a hagyatékok illetékét mérsékeljük, s egyszerűsítjük az eljárást. Fogyasztói ártámogatások címén is 2,5 milliárd forinttal — 6 százalékkal — többet folyósítunk, mert a támogatott termékek és szolgáltatások forgalma bővül. A fogyasztói árkiegészítéseknek több mint fele az élelmiszerek forgalmával és a személyszállítással kapcsolatos. Ez az előirányzat összhangban van az életszínvonal-politikai célokkal. A költségvetés kiadásaiból felhalmozásra — majdnem teljes egészében beruházásra — 74 milliárd forintot fordítunk. A ráfordítások 3 milliárdos többletére a megkezdett fejlesztések folytatásához és tervszerű befejezéséhez van szükség. A jövő esztendőben 90 ezer lakást kívánunk megépíteni állami és magánerőből..Ennek pénzügyi forrása 24 milliárd forintot meghaladóan az állami költségvetés, 14—15 milliárd építési hitelt adunk a lakossági betétekből és 11—12 milliárdot az építő családok fedeznek. Az országgyűlési bizottság ajánlásával egybehangzóan az ez évinél 15 százalékkal nagyobb összeggel rendelkeznek a tanácsok arra a célra, hogy a lakásokat felújítsák és fenntartsák. A középtávú terv szerint folytatódik az iskolák építése és az egészségügyi intézmények elkerülhetetlen felújítása is. Bizonyos területeken azonban kénytelenek vagyunk az V. ötéves tervben elképzeltHuszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese beszéde elején az év során elért eredményeinkről szólt, majd hangsúlyozta: Az állam legfelső fórumának törvénnyé kell ötvöznie az 1979- es év állami költségvetés-előirányzatait, s ezzel együtt az ország házából is új munkára kell szólítani a magyar társadalmat. Azt is mondhattam volna, hogy lelkes munkára, de hadd fogalmazzam meg ugyanezt hétköznanibb, szerényebb és talán illőbb szavakkal: szorgalmas, ókos, egyakaratú munkára. Jelenleg a legdöntőbb feladatunk: megszilárdítani az anyagi termelésben és népünk életkörülményeinek, életszínvonalának javításában elért eddigi vívmányainkat, megalapozni a jövőbeni további fejlődés feltételeit. E feladat végrehajtásának kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők előtérbe állításával biztosítsuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását. A népgazdaság egyensúlyi helyzetét fokozatosan, lényegében az V. ötéves tervidőszakban kívántuk helyreállítani, oly módon, hogy ennek az állapotnak az eléréséig a belföldi felhasználást a nemzeti jövedelemnél lassabban növeljük és ennek alapján — a termelés szerkezetét megfelelően változtatva — a kivitelt a behozatalnál gyorsabban emeljük. Az V. ötéves terv tehát az egyensúly fokozatos helyreállítását úgy tűzte célul, hogy eközben — bár a korábbinál szerényebb mértékben — emelkedjék a lakosság életszínvonala és bővüljenek a gazdaság termelő alapjai. A népgazdaság 1976—80. évi fejlődését illetően, számolnunk kellett azzal, hogy a Vajon milyen magatartást ajánlhatunk a vállalatoknak az új helyzetben? Először is le kell szögeznünk, hogy a vállalatoknak alkalmazkodniuk kell a megváltozott feltételekhez. Ezért azt ajánljuk és várjuk, hogy olyan terveket dolgozzanak ki és valósítsanak meg, amelyek a gazdasági tevékenységben a munka minőségi tényezőit tolják előtérbe. A következő években a termelés és értékesítés növekedésének nem a mennyiségi értelemben vett gyorsítását, hanem a minőségi fejlődését kell elsősorban szorgalmazni. , A vállalatok és irányító szervek sokszor panaszolják: nincs egyszerű és világos mérce arra, hogyan értékeljék, mérjék egy-egy vállalat vagy termék gazdaságosságát. Kétségtelen, hogy e tekintetben az elmúlt években bonyolultabb körülmények alakultak ki, mint amilyeneket megszoktunk. De nyilvánvaló például, hogy nem tekinthetők gazdaságosnak azok a vállalatok, amelyek veszteségesen dolgoznak; vagy amelyek rendszeresen többet kapnak a központi pénzalapból támogatások útján, mint amennyivel gyarapítják azt adó- vagy más befizetéseikkel. Gondolkodni kell azoknak a vállalatoknak a helyzetén, amelyekben a befektetett eszközök egységére jutó jövedelem alig éri el az 1—2 százalékot, nagyon mesz- sze elmaradva az iparági átlagostól; továbbá elég nyilvánvalóan gazdaságtalannak minősíthetők azok a tevékenységek, amelyekben a devfeaszer- zés ráfordítása az átlagosat 20—25 százalékká, esetleg még annál többel Ss meghaladja. . A gazdaságtalanság okát rendszerint abban kell keresni, hogy az adott ár- és piaci viszonyok között a vállalat tevékenysége — a műszaki színvonal, az energia- és anyag- költségek, a termelésszervezés vagy a piaci kapcsolatok szempontjából — vagy egyáltalán nem vagy nem eléggé felel meg a követelményeknek. Ezeken kell tehát változtatni! , Ki kell mondanunk, hogy a vállalatoknak a gazdaságtalan tevékenységet gazdaságossal kell fölcserélniük. Azokban a vállalatokban, ahol ez belátható időn belül nem sikerül és nem tudunk ésszerű megoldást találni a tevékenység gazdaságossá tételére, ott — a körülmények: főleg a műszakigazdasági kritériumok és a kereskedelmi összefüggések gondos mérlegelése után — az is megtörténhet, hogy csökkentik vagy leállítják a termelést bizonyos helyeken. Mindezek megvalósításához természetszerűen bátor, de józan gondolkodásra és időre van szükség. Felkészültünk arra, hogy hitelt adunk azoknak a vállalatoknak, amelyeknek van reális tervük, elgondolásuk arra, hogy megszüntessék a gazdaságtalan tevékenységet. A törvényjavaslat részletes indokolásából kitűnik, hogy 1979-ben az állami költségvetésben összpontosított társadalmi tiszta jövedelemnek az aránya 2 százalékponttal nagyobb lesz, mint ebben az évben. Az előirányzatok szerint 1979-ben az állami költségvetés bevételei — az előző évihez képest 23,7 milliárddal növekedve — 407,2 milliárd forintot tesznek ki. A kiadások összege 410,8 milliárd forint. A 3,6 milliárd forint hiány az ez évivel csaknem azonos, és azt hitelforrásokból fedezzük. A költségvetés bevételeit a legnagyobb mértékben a vállalatoknak és szövetkezeteknek az előző évinél nagyobb befizetései növelik. művei, a Ferihegyi repülőtér rekonstrukciója: ha ezek a nagyberuházások akár csak heteket késnek, akkor milliós, milliárdos károkat szenved a népgazdaság. És ez a tápiószeleieken is múlik. E meghökkentő kijelentés Matula Páltól, a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei gyárának üzemvezetőjétől, Pest megye 6. számú tápiószelei választókerületének országgyűlési képviselőjétől származik. Csoda e, hogy amikor hallották. sokan felkaoták a fejüket a Parlament folyosóján? A magyarázat után azonban már senki sem kételkedett. Itt készül ugyanis e jelentős építkezésekhez az acélszerkezet. S ha jövő évi tervüket, melyre ugyancsak ráillik a „feszített” jelző, nem tudják teljesíteni, előfordulhatna a késedelem. Tavaly 11 ezer, idén 13 ezer 500, jövőre pedig 15 ezer 500 vasszerkezetet kell összeállítaniuk. Hogyan győzik ezt az iramot? Matula Pál szerint egyszerű, hagyományos, de eddig náluk sem eléggé kiaknázott módszerekkel. A három legfontosabb, a termelés egészére ható nagy teljesítményű gépükhöz több kezelőt is kiképeznek, hogy hiányzás, betegség esetén se kelljen a berendezéseknek munkátlanul állniuk. Az üzemben ezután valóban nyolc óra lesz a nyolcórás munkaidő, s nem tűrik a kerítésen belüli lógást sem. Ugye, milyen egyszerű? Érdemes máshol is megpróbálni. ★ A törvényhozók munkája, az országgyűlés légköre azok számára is felejthetetlen, akik nem mint képviselők, hanem mint vendégek, meghívottak vesznek részt egy-egy ülésszakon. Pest megyéből ez alkalommal többen is ültek a karzatokon, s ismerősként üdvözölték a folyosón beszélgetőket. Tóth Albert, a váci járási pártbizottság első titkára, aki egész nap jegyzetelt, a szünetben Barát Endrével, a megye 29. szobi választókerületének képviselőjével beszélgetett — Nagyon hasznosan telnek ezek az órák — mondta a vendég —, hiszen az itteni alapos, minden fontos kérdésre kitérő vita pótolhatatlan segítséget ad gazdaságpolitikai cselekvésű programunk összeállításához is. Csulák András gazdasági növekedés külső és belső feltételei a korábbinál kedvezőtlenebbek. Így az előző 5—10 évinél lassúbb, de mégis dinamikus jellegű fejlődést csak arra alapozva lehetett előirányozni, hogy a termelés hatékonysága erőteljesen és folyamatosan nő. A tapasztalatok alapján az 1978. évi népgazdasági terv a munka fő feladatául a gazdasági hatékonyság további növelését, a gazdaság egyensúlyi helyzetének javítását jelölte meg. Ennek elősegítésére a kormány több intézkedést tett. Ezek az intézkedések helyesek voltak, de a célul tűzött egyensúlyi javulás eléréséhez nem bizonyultak elég erőseknek, a kedvezőtlen folyamatokat nem változtatták meg. Amennyiben kizárólag gondjainkra és gyengeségeinkre kívánjuk egymást figyelmeztetni, akkor a következő három egymással összefüggő jelenségcsoportot kell kiemelnünk. Az első: a világgazdasági körülmények a vártnál kedvezőtlenebbek; a külkereskedelmi cserearányok a számítottnál rosszabbak, a kbráb- bi elképzeléseinknél lassabban bővíthető a rubel elszámolású behozatal, rosszabbak a nem rubel elszámolású kivitel növelésének feltételei. A második: bár a rosszabbodó külgazdasági feltételek sürgetőbben követelték a gazdaságosság, a hatékonyság javítását, mindez lassabban javul a tervezettnél. A harmadik: a belföldi felhasználás — ezen belül a felhalmozás — nagy mértékben meghaladja a tervezettet. Hol tehetjük önmagunk a legtöbbet? Hol van tág és szabadabb terünk a cselekvésre? A nemzetközi politikai, katonai, gazdasági feltételek alakulása — bármennyire is munkálkodunk ezek javításán — jórészt függetlenek tőlünk, viszont jelentős a befolyásuk belső helyzetünkre, cselekvési lehetőségeinkre. A hatékonyság alacsony színvonaláért, a tervezettnél nagyobb belföldi felhasználásért azonban már elsődlegesen mi vagyunk a felelősek. Le kell vonni a megfelelő következtetéseket abból, hogy a gazdaságirányítási gyakorlatban és a gazdasági döntésekben nem mindig érvényesültek az ötéves tervben megfogalmazott gazdaságpolitikai elvek, követelmények. A gazdaságirányítás központi és helyi szervei a népgazdasági érdekek helyett sokszor még ma is elvtelenül és károsan képviselik, támogatják a helyi, a területi, a részérdekeket. Az ország holnapját, az 1979- es tervtörvényt vitatják meg a képviselők. A Pest megyei törvényhozók, mint a többiek valamennyien, az országért érzett felelősséggel figyelnek az expozéra, a vitára, de nem feledve a választókerületüket, lakóhelyüket, mindent egy kicsit Pest megyei szemüveggel látnak. Az első szünetben Faluvégi Lajos pénzügyminiszter előterjesztése körül forog aszó. Hatékonyabban, gazdaságosabban kell a mi vállalatainknak és szövetkezeteinknek is dolgozni. A jövő évi terv fegyelmezettebb, körültekintőbb munkát követel mindenkitől. Aki most nem képes ritmust váltani, már nem számíthat arra, hogy a mulasztásokat, a kényelmeskedést, a tervszerűtlen munkát azok a bizonyos központi erőforrások, a dotációk, a hitelek pótolják. ★ Szállóigévé lett az elmúlt esztendőkben: szegény ország, gazdag vállalatok. A Pest megyei képviselők is úgy vélik, változik a kép. Csakhogy nem törvényszerű, sőt, a szabályozóknak sem az a célja, hogy a vállalatok elszegényedjenek. Hogy ne legyen így, ahhoz a mostani törvénytervezeten kívül, egy másik dokumentum is alapos segítséget nyújt. Ez Pest megyében az ülésszak előtt két nappal elfogadott 1979. évi cselekvési program, melyet a megyei pártbizottság hagyott jóvá, s amely szűkebb pátriánk vállalatainak és szövetkezeteinek konkrét irány- mutatást ad, a jövő évi terv eredményes végrehajtásához. ★ Mindehhez hozzátették képviselőink, nincs" félnivalónk. Vállalataink, mezőgazdasági üzemeink, mint az idei eredmények is bizonyítják, élenjárnak a hatékonyság és a gazdaságosság fokozásában és az export fejlesztésében. A Paksi Atomerőmű, a Lenin Kohászati Művek és a Dunai Vasmű konverteres acélul PARLAMENT FOLYOSÓJÁN Ami a tápiószeleieken is múlik
