Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
Életmódok és jövedelmek Szükség van-e a mellékesre? Hogy keresi meg, mennyi a jövedelme, hogyan él, milyen színvonalon? Munkás, értelmiségi és paraszt családokkal vagy családtagjaikkal beszélgetve kerestük erre a kérdésre a választ. Munkásesalád-otthon Dunakeszin, Seprényi Elekék lakásában, a város ellentmondásos arculatára gondolva urbanizált körülmények között érzi magát az ember. Földgáz lángja melegíti a lakást. Seprényiék 1950-ben kerültek Dunakeszire és itt kötöttek házasságot. Mindketten a Dunakeszi Járműjavítóban dolgoznak. Egy kis faházban kezdték az életet, albérletben. Szegények voltunk, de boldogok — mondja Seprényi Elekné, a háziasszony. A lakást a vállalattól 1954- ben kapták meg. A gyerekek már itt születtek, nekik a szülők szűkebb hazája csak a rokonlátogatások és nyaralások emlékét idézi. Seprényi Elek 28 éve dolgozik a gyárban, ten- gelylakatos csoportvezető, itt tanulta a szakmáját. A gyárbeliek átlagon felülinek tartják a fizetését. Havonta 5000—5200 forintot keres, amihez évente egyszer-kétszer kisebb jutalmak jönnek, és a nyereségrészesedés. Tavaly 21 napot fizetett az üzem. Felesége a vagonszigetelő női brigád vezetője, átlagosan 3000 forintot keres. Siófokon van egy 218 négyszögöles telkük is, amit részletre vettek. — Jelent ez valamit a jövedelemben? — Inkább terhet, mert munka van vele — mondja Seprényi Elek. A nyaralást is az jelenti, hogy a hét végén megyünk dolgozni. A mi korunkban ez már fárasztó, ezért el is akarjuk adni. — Egyéb mellékes? — Nekünk megvan már mindenünk. A keresetből meg tudunk élni. Nincs is más célunk, mint a gyerekek boldogulásának segítése. Napi gondok igaz, vannak, csak azok ma már egészen mások, mint régen. Az 50-es években a megélhetéshez is kevés volt a kereset. A kisebbik fiú katona. Annak az ifjúsági takarékbetétjébe minden hónapban befizetnek 500 forintot, hogy legyen mivel kezdeni az életet, ha leszerel. A zsoldhoz is pótolnak havonta egy keveset. A nagyobbik fiú most nősült. Sokat fizettek a lakásért, így a fiatal párnak is segítenek a szülők. — Mi sohasem vezettünk könyvelést a háztartásról. — mondja az asszony. Odaadtuk a pénzt, ahová kellett. Volt már nekünk kocsink is, de amikor kellett a pénz, eladtuk. Beszélgetés közben megérkeztek a fiatalok is. A család körében egyre inkább meggyőződhettem arról, hogy itt nincs merev határ a családi tulajdonban. Minden mindenkié, közös. Ezt éreztem a két szoba könyvespolcai között is, ahol sokat forgatott lexikonok, szépirodalmi kötetek sorakoznak. A háziasszony hobbiból készített faliszőnyegei egyéni hangulatot adnak a lakásnak, amelyben Szabó Pálról, Csák Gyuláról és mások könyveiről beszélgettünk. — A tengelylakatos szakma még mindig a nehéz fizikai munkák közé tartozik — mondja a házigazda, de azért a célgépek sokat segítenék. Túl a nehezén Hernádi János, a Dunakeszi Járműjavító tmk-üzemének főmérnöke 1975-től szakmai vezetője, irányítója 190 embernek. A felesége forgalmi könyvelő az üzemben. Most jelentkezett számviteli főiskolára. Mint mondja, most már rajta a sor, mert eddig a gürcölés, meg a gyereknevelés miatt ő nem tudott tanulni. Inkább fáradságos, mint érdekes volt az út, amit eddig együtt megtettek. Hernádi 31 éves. A járműjavító ösztöndíjasaként végezte el vasútgépész szakot. Az üzemben 1972- ben kezdett dolgozni, de már 1969- ben összeházasodtak és Dunakeszire költöztek. Albérletben laktak egy négyszer négy méter alapterületű kis szobában. A felesége 1600 forintos fizetéséből, meg az ösztöndíjból éltek. Albérletben született 1972-ben a kislányuk is. Az egyetem után 2300 forinttal kezdett, többszöri fizetésrendezés után alakult úgy az anyagi helyzetük, hogy jelenleg 7700 forintot tesz ki a kettőjük keresete, havonta. Elég, vagy mellékkeresetre is szükség van? — Nagyon jó volt nekünk az albérlet iskolája. — bizonygatják mindketten. — Megtanultunk gazdálkodni. Dunakeszin közben 22 ezer forinttal betársultak egy lakásépít» szövetkezetbe, a készpénz mellett még az építkezésen is kellett dolgozniuk, A ház öt évig épült, de már nem költöztek bele, mert ezt megelőzően a a gyárvezetőség 1974-ben lakáshoz juttatta őket. — A lakás két szoba összkomfortos, a háztartási gépeket beszereztük, berendezkedtünk. Igaz — teszik hozzá a mérleghez —, nem azon a színvonalon, mint amilyeneket a Lakáskultúrában lehet látni. Fölösleges szenvedélyeink nincsenek. Színházba nem járhatunk, mert nincs kire hagyni a két gyereket. Marad a tv és az olvasás. — A mellékállás csak elvenné az időt a családtól, meg a közélettől. — vélekedik Hernádi János. A gyárban KISZ-bizottsági tag, Dunakeszin a városi KISZ politikai képzési bizottságának vezetője. — Távlati célok? — A két gyerek nevelése és iskoláztatása mellett jó lenne most már utazni is, mert azt eddig mindig el kellett napolni. — mondja Hernádi- né. Szavuk a beérkezett emberek bizakodásával teli. Túl vannak a pályakezdés nehezén. Ha esik, ha fúj kifizetik annak a termés értékét, húsz mázsa májusi morzsolt kukorica árát, ami úgy ötezer forintot jelent. A háztájihoz persze sokan ragaszkodnak, mert kell a takarmány a házkörüli állatoknak. Sőt, még nem is elég. Venni kell sertéstápot és kukoricát is. Dósa Jánosról azt hallottam, hogy a kétszázezer forintot is elérheti az év jövedelme. — Ki mondta ezt a butaságot? — De tény, hogy jövedelme van. — És azt nem mondták, hogy mennyit dolgozom? — De. Még azt is, hogy segít a család, összedolgoznak. Dósa János felesége otthoni van és az állatokkal foglalkozik. A háztáji járandóság mellett hatszáz négyszögöl szőlőt és 700 négyszögöl veteményest művelnek, tenyészbikát nevelnek, sertésekkel foglalkoznak. Hajnaltól késő estig tart a munka, noha csúcsidőszakban a tsz-ben is el kell tölteni napi tizenkét órát. A kaszálás, kapálás már a múlté. A legnehezebb fizikai munka itt az 50 kilós műtrágyás zsákok kirakása a vagonokból. — Megéri állatokat tartani? — Egyszerre kapjuk a pénzt. — A velejáró munkát nem számítják. — Hozzászoktunk már a jószágneveléshez — mondja Dósa Jánost Az emberek munkája, sorsa, hangulata, annyira hasonló, hogy szinte gondolkodóba esem, ki lehet ebben az inkább munkás, mint paraszti jellegű faluban a tipikusan tápió- szecsői parasztember. Gazi Sándor 32 éves fiatalember sorsa néhány vonásban különbözik a többiekétől. . Tizenhárom éve alapított családot, tíz évvel ezelőtt települtek át Szabolcs megyéből Tápiószecsőre. Négy gyerekük van, közülük a legkisebb négy hónapos. Az aszony szülési szabadságát tölti. Ezerkétszáz forintot fizetnek havonta a kétszobás lakás bérletéért. Szépen laknak, van televíziójuk, vannak háztartási gépeik, de többre nem futja. A tsz elnöke ígérte; tudnának a tanács közvetítésével házat venni, a szövetkezet 150 ezer forinttal ,segítené a családot, de nincs másik 150 ezer forint, ami még a házvételhez kellene. Az udvaron aprójószágot tartanak, Szerződést kötöttek sertés hizlalására, ami után körülbelül 26 ezer forintot várnak. De még ez is kevés. Tűnődve néz maga elé, kissé tanácstalanul. KOVÁCS ISTVÁN Nemzedékváltás A z élet rendje: az egyik generáció felváltja a másikat. Így volt ez a múltban, így van ma is. A jelenlegi termelőszövetkezeti nemzedékváltás meghatározó sajátossága, hogy gyökeresen új gazdasági és társadalmi körülmények között megy végbe. A régi falu nincs többé. A szegényebb és a gazdagabb parasztok, a napszámosok, a cselédek és a földesurak világa már csak az idősebbek emlékeiben él. Nem ismerik a mai fiatalok a társadalmi lenézettség, elnyomottság, a gazdasági bizpnytalanság, a krónikus falusi munkanélkülieség nyomasztó érzéseit, keserű, embertelen 'következményeit sém. Sokféle életpálya, munkaalkalom közül választhatnak a mai falusi fiatalok. Mások lettek tehát a körülmények, és a fiatalok igényei is megnőttek. Érthetően számba veszik a továbbtanulás lehetőségeit, a különféle kínálkozó ipart, mezőgazdasági, kereskedelmi foglalkozások, a városi, falusi munkahelyek előnyeit, hátrányait, és ezeket mérlegelve döntenek. Mit ígérnek most ezek a szándékok? Megállapítható, hogy az erős gazdag szövetkezetekben elegendő — néha a kelleténél is több — fiatal jelentkezik felvételre. Ugyanakkor a kedvezőtlen adottságú, alacsony színvonalon gazdálkodó szövetkezeteket a fiatalok elkerülik. j Bonyolítja a helyzetet, az, hogy még ugyanazon tsz-en belül is eltérő a‘fiatalok érdeklődése, vonzalma az egyes ágazatok, sőt a különböző munkahelyek iránt. Ott vállalnak szívesebben munkát, ahol gépekkel, korszerű körülmények között dolgozhatnak, és jól is keresnek. A technika szerepe tehát kettős: mentesíti az embereket a nehéz, fáradságos fizikai munkától, sok munkáskezet pótol, és ' ugyanakkor vonzza is a fiatalokat. Ezért is fontos, nélkülözhetetlen előfeltétele a sikeres nemzedékváltásnak, a fiatalok munkavállalásának az, hogy a tsz-ekben a termelés tovább korszerűsödjék, a munka- és életkörülmények javuljanak, a szociális ellátottság megközelítse az ipari színvonalat. . Jelenleg a tsz-ekben dolgozók — mintegy 600 ezer ember — j egyharmada az alapító tag, egyharmada olyan, aki a népgazdaság más ágazatából került a tsz-be, és a többiek az olyan fiatalok, akik a szövetkezetben kezdték munkájukat. Mind emellett számításba kell venni azt is, hogy ma a közös gazdaságok aktív dolgozóinak egyharmada 1945 után született, legalább a 40 százaléka nem vitt be földet a tsz-be, és több mint 30 százaléka kifejezetten ipari jellegű munkát végez. Ezek a fiatalok tehát múltjuknál fogva és a megváltozott körülmények miatt másképp tekintenek a tsz-re, mint az idősebbek. Ennek megfelelően kell velük törődni. A fiatalok általában nem kivételezést kívánnak, hanem a helyzetükből adódó jogos igényeik kielégítését. így fokozatosan el lehet érni, hogy valamennyien vállalják a tagsági viszonnyal járó kötelezettségeket, jogokat, és mielőbb a szövetkezet kollektív tulajdonosainak, gazdáinak érezzék magukat. Ehhez a biztonságos, jó kereset mellett az szükséges, hogy lássák, tapasztalják: valóban a tagok döntenek a legfontosabb ügyekben, számít a szavuk. A KISZ-szervezetek tevékenysége, a megismétlődő ifjúsági parlamentek sokat segíthetnek abban, hogy előtérbe kerüljenek, megoldáshoz jussanak a fiatalok speciális problémái. A tanulást, a továbbképzést szolgáló tsz-ösztöndíjak létesítése elsősorban a fiatalokat érinti. A házépítést megkönnyítő pénzügyi alapok, a fuvardíjmérséklések kedveznek a fiataloknak is. Ugyanezt lehet mondani a kluhokról, az országjáró kirándulásokról, a külföldi utazásokról is. "A sport támogatása szintén találkozik a fiatalok kívánságaival. Megállapítható, hogy az idősebbek általában nem ellenzik a fiataloknak nyújtott tanulási és más kedvezményeket. Viszont a fiatalok is szinte minden szövetkezetben helyeslik, megszavazzák az idős, rászoruló tagoknak adott rendszeres anyagi támogatást. Ez így is van rendjén. Megfelelő körültekintéssel, céltudatos törekvéssel azt is el lehet érni, hogy a fiatalok egész éven át képzettségüknek, igényüknek megfelelő munkaalkalomhoz jussanak a tsz-ekben. Ez fontos, hiszen sok tsz-ből a fiatal szakemberek azért mennek el, mert a téli hónapokban a kevés munka miatt erősen visszaesik a keresetük. A nemzedékváltással egy időben végbemenő korszerűsödés, szakosodás és munkamegosztás a tsz-ekben specializált tudású fiatalokat kíván. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy az elkövetkező években a tsz-fiataloknak még alaposabb szakismeretekre lesz szükségük. Előnyös persze, ha a fiatal több rokonszakmához is ért: ha a traktorosok tudnak szerelni, gépet javítani, kombájnt, teherautót vezetni. így előbb megtalálják a helyüket a közös gazdaságokban, és sokat tehetnek azok zavartalan fejlődéséért. TÓTH BENEDEK Akár a paraszt, akár a bejáró munkás életformáját folytatja valaki Tá- piószecsőn, az emberek ideje itt nem a hivatalos munkaidőben telik le. A kerítéseken belül szőlőtőkék sorakoznak, a virágos kertben elszabadult kismalacok garázdálkodnak, birkanyájat legeltet a nyugdíjas juhász, a vásártéren. Havi kétezerért fogadta meg két társtulajdonos. A szentmártonkátai Kossuth Tszhez tartozó zsellértanyára Dósa János fia, a Mélyépítő Vállalat darusa fuvarozott ki saját kocsiján. Rakodómunkások markolják a lapát nyelét. Háromezerötszáz, négyezer forint körül alakul a havi keresetük. Ezen kívül a tsz épp olyan nyereséget fizet az év végén, mint egy ipari vállalat. A tsz-tagok egy hold háztáji kukoricát is kapnak, de aki nem akar bajlódni a műveléssel, Emberek Balogh. László acrylképe
