Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-16 / 296. szám

XXII. ÉVFOLYAM, 296. SZÁM 1978. DECEMBER 16., SZOMBAT A munkaerő-gazdálkodás tapasztalatai Célt érhetnek a jó törekvések Követésre méltó példa a Bélé sárugyárban A 'népesedéspolitika, s a vá­ros vonzereje hatására, csak­nem 36 ezer 500 lakója van je­lenleg Vácnak, több mint amennyit az illetékesek 1980- ra terveztek és jósoltak, to­vábbá tízezer ember jár be na­ponta a környező falvakból a járási székhelyen levő munka­helyére. Vácott még sincs elegendő munkáskéz. Mi az oka? Ho­gyan lehet a régóta nehezítő gondokon enyhíteni? Ezekre a kérdésekre keresett választ a városi tanács végrehajtó bi­zottsága is, nemrégiben meg­tartott ülésén. Tudnunk kell, hogy a la­kosság száma nem azonos az aktív keresőkével. A bejárók­kal szemben majd háromez­ren másutt találtak munka­helyet, azaz eljárnak a város­ból. Mindent összevetve, Vá­cott ma 27 ezer ember dolgo­zik. Ha sorra vesszük az után­pótlás lehetőségeit, a bejárók számának nö­velését máris el kell vet­nünk, hiszen a munkaerő­hiány a teljes járásra jellemző. Munkaerő-tartalékra csak az úgynevezett inaktív népesség­ből, azaz a munkaképes korú, de nem dolgozó rétegből szá­míthatunk. Éves átlagban pél­dául négyszáz végzett tanuló, kétszáz volt háztartásbeli, va­lamint harminc feljavult egészségi állapotú rokkant- nyugdíjas lép munkába. Ugyanakkor négyszázan érik el a nyugdíjkorhatárt Gya­korlatilag évente 230 embert kitevő munkaerő-tartalékra számíthatnak a foglalkoztató szervek, szemben a 800, ezer­személyes igénnyel. Ilyen körülmények között indokolt a kérdés, vajon a munkaerő-gazdálkodás — pon­tosabban a kötelező munka­erő-közvetítés — eszközeivel nem lehetne-e megoldást ta­lálni a problémáira ? A válasz egyszerű: ez a lehetőség ön­magában kevés az érdemleges változások eléréséhez. A tö­rekvések csak akkor érhetnek célt, ha a vállalatok is kellő figyelmet fordítanak a munka- és üzemszervezésre, munkaerőt ,,felszabadító” műszaki fejlesztéseket kez­deményeznek, e kellő átcsoportosítással pró­bálják megszüntetni gondjai­kat. Sokak számára bizonyára unalmas szólamoknak tűnnek már ezek a kijelentések. Fő­leg azoknak, akik a maguk te­rületén nem tudnak —avagy, uram bocsá’ —, nem is akar­nak változtatni a kényelmes, bevált módszereken. Pedig akad követésre méltó, jó pél­da is. íme, egy: a Bélésáru- gyár oly módon végzett re­konstrukciót, hogy pótolta ve­le a létszámhiányt, a terme­lésnövekedést tehát kizárólag a műszaki fejlesztéssel éri el. A vállalatok többsége azonban még mindig új munkaerő felvételével próbál gondjain enyhíteni. Sokan nem nyugod­tak még bele az „A”, „B” és az „egyéb” kategóriába való besorolásukba, meg nem érté­sükkel akadályozzák a kötele­ző munkaerő-közvetítésről szóló rendelkezések végrehaj­tását. A kötelező munkaerő-köz­vetítés hatását egyébként több sajnálatos tény is csökkenti. Egyrészt: a munkahelyet vál­toztatóknak csak 20 százaléka kötelezett a közvetítésre, kö­vetkezésképp nyolcvan száza­lékban egyéni elképzeléseik alapján változtatnak munka­helyet a dolgozók. Gyakori még az a helytelen szokás, hogy a dolgozót felvéve, a vállalat utólag, szinte csupán jelképe­sen kéri a közvetítőlapot. Gon­dot okoz a vállalatok formá­lis, indoklás nélküli létszám­igény-bejelentése is, melynek alapján aligha alakítható ki az igénylők . között valami­féle fontossági sorrend. Utolsóként említjük, de ta­lán a legkárosabb jelenség: sokan megélnek még ab­ból a lehetőségből, misze­rint a közvetített dolgozó és a vállalat nem köteles „elfogadni egymást”, így fordulhatnak elő olyan esetek, hogy a dolgozó mind­addig nem tartja megfelelő­nek a tanács által kiközvetí­tett munkahelyet, míg a ne­gyedik, ötödik vagy sokadik közvetítésre, el nem jut ah­hoz a céghez, amellyel már jó előre magállapodott. A munkaerő-gazdálkodásról szóló kormányrendelet megje­lenése óta Vácott is jelentő­sen csökkent a vándorlás okoz­ta fluktuáció. A tapasztalat azt mutatja, bezártuk a kaput né­Tájékoztató — párttitkároknak A váci pártalapszervezetek titkárai e heti értekezletükön tájékoztatást kaptak arról, ho­gyan hajtották végre az ifjú­ságpolitikai határozatot a PE- NOMAH váci gyárában, meg­vitatták a Vác és Vidéke ÁFÉSZ-hoz tartozó területek háztáji és kisegítő gazdaságai­nak termelési, illetve fejleszté­si adottságait, valamint ismer­tetést hallgattak meg a Duna­kanyar Ktsz káder- és sze­mélyzeti munkájáról. Piaci jelentés Pénteken a váci piacon a burgonyát 3,90 és 4,40-ért áru­sították. A fehérbabért 25—30, a tarkáért 35—40 forintot kér­tek. A lencsét 40 forintos áron kínálták. A zöldséget 8—10, a sárgarépát 6—7, a zellergyökeret 10 forintért mérték. Kevés a fekete retek és drága, kilóját 7—8 forintra mondták. A céklát 5—7 forint­ra tartották. A kelkáposzta 6—8, a fejes 3,80—5, a piros 8, a karfiol 18—20 forintba ke­rült kilónként. A savanyú ká­poszta a Zöldártnél 7, a ma­gáneladóknál 10—12 forintért kelt el. A házi savanyított uborkát 20, a paprikát 30—40, az elkészített céklát 25 forint­ra mondták. A torma kilója 20 forint volt. A kiskereske­dőtől 40 forintos áron lehetett kapni spenótot és sóskát. A sampinyon gombát 80 forint­ra mondták. Az alma ára 10—18, a kör­téé 14—20 forint között válto­zott, fajtától és minőségtől függően. Naspolyát 16, kötö­zött szőlőt 25 forintért lát­tunk. A szilvalekvárért 35—40 forintot kértek. A diót héjasán 35—40, tisztítva 110—130 fo­rintért adták. A mandulát hé­jasán 25, tisztítva 140 forintra tartották. A mák a Zöldértnél 38, az őstermelőknél 45 forint­ba került. Az élő csirke a termelőszö­vetkezet árudájában 32, a ma­gáneladóknál 34—35 forintos áron kelt el. A vágott kacsá­kért 220—350 forint közötti árat kértek. A liba kilóját 65 forintos áron számolták. A disznótorosból a füstölt szalon­nát 50, a tepertőt 35—40 fo­rintért kínálták. A tojást 1,90—2^50-ért áru­sították hány kedvezőtlen jelenség előtt. A példák azonban arról szálnak, hogy egyesek még mindig megtalálják a közös érdekünket sértő kiskapukat. S ámbár látszik még helyen­ként némi ellentmondás vál­lalati és népgazdasági érdek között, a kiskapuk bezárása közös érdekünk. Borsos Zs. István Eitayt dr. Nagy Imre Életének 49. évében, rövid, de súlyos betegség után, el­hunyt dr. Nagy Imre, a váro­si-járási ügyészség vezetője, a járási párt-végrehajtóbizottság tagja. 19o9-ben került Vácra. Ala­pos szaktudásává kivívta munkatársai, emberséges mo­dorával a város és a járás la­kosságának elismerését. Mind­össze másfél évig dolgozott Gödöllőn, 1976-ban ismét visz- szahelyezték a városi-járási ügyészségre, melynek vezető­je lett. Munkájáért többször kapott jutalmat, dicséretet, 1975-ben a legfőbb ügyészség vezetője ismerte el munkássá­gát. Váratlan halála megdöbbe­nést keltett családja, a bíróság és az egész ügyészség dolgo­zói körében. A járási párt­végrehajtóbizottság egyik lel­kiismeretes, segítő tagját vesz­tette el személyében. Temetéséről később intéz­kednek. Jelek a múltból Biztos úton vezetnek a csúcsra Ősbemutató Verőcemaroson A verőcemarosi klubkönyv­tár és az egyik katonai alaku­lat ifjúsági klubja rendezésé­ben zajlott le a Jelek a múlt­ból című kisfilm ősbemutató­ja a Petőfi Filmszínházban. A bemutatón részt vett dr. Paulus Alajos, a film rendező­je és Rák József operatőr, a nézők soraiban ott ült Árokay József, Czinkler Béla, Lator- czai József és Pahocsa László, akiknek felszabadulás előtti mozgalmi tevékenysége ihlette meg az alkotókat. A vetítés után — ankéttal — veterántalálkozó kezdődött. Epizódok A baráti hangulatú rendez­vényen elsőként a rendező nyilatkozott a filmről, majd a szereplők idézték fel a filmre került történet epizódjait. Dr. Paulus Alajos: — Kapcsolatom a történet­tel kétsíkú, gyermekkoromba nyúlik vissza. Szüleimmel rendszeresen jártam az újpesti munkásotthonba, ott találkoz­tam először a művészettel és a mozgalommal, ott láttam például először a Bánk bánt, munkás színjátszók előadásá­ban. — Aztán a Börzsöny, a 2—3 napos munkástúrák! A turis­tajelek festése, a források fog­lalásának munkája! Nagy él­mények és a közösségi neve­lés fontos mozzanatai. A má­sok érdekében is kifejtett te­vékenység önzetlenségre ösz­tönzött, a túrák egymás segí­tésére késztettek. Mikor hírül vettem, hogy lebontják az Új­pesti Munkásotthont, szalad­tam és filmre vettem a hom­lokzat két munkás alakjának leemelését. Megbeszéltük Aro- kayékkal, hogy megörökítjük az épület bontását és feleleve­nítjük múltját, benne az ő mandolinzenekaruk történetét. Ők, mint a munkásotthon egyik csoportja, forradalmi in­dulók lelkesítő hangjaival Dr. Paulus Alajos, Rák József, Árokay József foglaltak állást és buzdítottak harcra a fasizmus ellen. Árokay József: — A konspiráció szabályai szerint a Börzsöny más-más kirándulóhelyén találkoztunk. Játék, szórakozás közben min­dig sor került a Marseilles, a Bugyonnij-induló és más, ak­kor nagyon szigorúan tiltott dalok eljátszására is. A Zene- akadémiára is bekerültünk, Budapest más kerületeinek mandolinosaival. Csaknem száztagú zenekarral játszottuk el a Bugyonnijt, Lovasinduló címmel. A nagy létszámú munkás néző előtt óriási volt a sikerünk, az ügyeletes csendőrtiszt legnagyobb cso­dálkozására és értetlenségére. Czinkler Béla: — Volt egy nagyon egyszerű módszerünk, amivel lebuká­sunk veszélyét lényegesen csökkentettük: kottáink alul­ról kezdve, visszafelé voltak leírva, s a zenében járatos cen­zor sohasem jött rá, hogy mit tart a kezében. Pahocsa László: — Nemcsak a zenével har- l coliunk. Tagja voltam az új­pesti patizáncsoportnak és a ' KISKÁ-nak. Az újpesti vízto­rony megsemmisítésére szánt PALY ASZELI JEGYZET ‘ Csak a szépre emlékezünk Túl vagyunk az NB Il-es labdarúgó bajnokság utolsó őszi fordulóján. A labdák a szertárba kerülnek, a szur­kolók — a feleségek nem , kis örömére — végre otthon töl­tik a vasárnapokat. Persze, azért, nem szakadnak el telje­sen a focitól: a karosszékben üldögélve, felidézgetik az idény legizgalmasabb pillana­tait, legjobb mérkőzéseit. Most mi is ezt tesszük. Gon­dolatban megpróbáljuk újra felvillantani az őszi szezon egy-egy remek mozzanatát, emlékezetes alakítását. A fő­szereplők: a Váci Híradás labdarúgói. Idényvégi összeál­lításunk címe ez lehetne: Egy játékos — egy történet. A FŐSZEREPLŐ: ÁCS. 1:1- re áll a Balassagyarmat elleni találkozó, és szorongat a ven­dégcsapat. A nézőtéren itt-ott már a hazai vereségtől féltik a Híradást. Egészen addig, amíg Garaba hirtelen el nem indítja Ácsot. A szélső meg­érzi a lehetőséget, és megin­dul a kapu felé. De nem egye­nes vonalban. Hol erre táncol, hol arra, a balassagyarmati védők már azt sem tudják, merre lehet a labda. A végén, persze, megtalálják. Amikor már a hálóban pihen. A FŐSZEREPLŐ: DEÁK. Fagyos idő, fagyos hangulat a Népligetben, hiába vezet a Ganz-MÁVAG. De jön Deák. Rácsap a kapus által elvétett labdára, elhúzza a rátámadó Stamler mellett is, majd szinte az alapvonalról gurít a a "kapuba. A rendkívül hig­gadt megoldás láttán, felötlik bennünk; hideg idő — hideg fej? A FŐSZEREPLŐ: GARABA. Újból a Balassagyarmat elleni mérkőzésről lesz szó. Szöglet jobbról. A védők mindenkit fedeznek. Szót mellett ott az őrzője, Ács mellett ugyancsak, és sorolhatnánk tovább. A gólszerzésre nincs sok remény. Nincs? Egyszercsak egy szőke fej bukkan fel a kapu előte­rében, a labda épp jókor ér­kezik, egy bólintás, és máris rezdül a háló. A váciak mind a telitalálatos Garabához ro­hannak, a csatárok külön is ölelgetik: Kösz, hogy kisegí­tettél bennünket, pajtás!” A FŐSZEREPLŐ: GERE. A BVSC stadionjában vagyunk. Gere lekapcsol egy Vasutas­akciót, majd előrelendül. Egy csel, két csel, három csel... Már ott is jár a 16-osnál. Azután egy begurítás, éppen Ács elé, s nyomban vezet a Vác. Gere továbbszalad, az alapvonal táján térdre veti magát, úgy ünnepli a gólt. Pedig nem is ő szerezte. De semmi kétség: az 6 érdeme. A FŐSZEREPLŐ: HEGE­DŰS. 2:0-ra vezet a Vác a KSC ellen, de 11-eshez jut a kecskeméti együttes. A labda mögött a kimondhatatlan nevű Prikidánovics. Nekifut, lő ... Felső léc! Egy hang a néző­térről: „Hegedűs ezt jól ki­nézte!” Egy másik: „De ha nem nézte volna ki, jól néz­tünk volna ki!" A FŐSZEREPLŐ: RÉPÁSI. A listavezető otthonában ját­szani sohasem gyönyörűség. Ezúttal pedig: Volán—Vác, Rákoscsabán. A legnehezebb feladatot Répási kapja, Benét kell kikapcsolnia a játékból. Az egykori újpesti gólzsák a korábbi fordulókban rendre gólt szerzett, ám most minden próbálkozása meghiúsul. Váci öröm: Répási legyőzte Benét. Váci bánat; a Volán mégis nyert a Híradás ellen. A FŐSZEREPLŐ: SÓLYOM. Váci akció a Pénzügyőrrel szemben. A ballábas Sólyom ezúttal a jobbösszekötő poszt­ján bukkan fel. Bemutat két cselt, s már a büntetőterületen belül jár. Középen többen is átadásra várnak. Sólyom be­íveli hát a labdát. Be, éppen a háló jobb sarkába. Mert a pettyes a levegőben furcsa falsot kap, s váratlanul a ka­puba hull. Sólyom a mérkőzés után nagyon szerény. „Nem így akartam” mondja. Pedig büszke is lehetne. Azért, tud­niillik, mert akkor is gólt rúg, amikor nem akar. A FŐSZEREPLŐ: SZOT. Remek váci támadás a Kecs­kemét kapuja ellen, Bednarik és Szót már vagy harmadszor járatja meg egymás között a labdát s jut mind közelebb a hálóhoz. Azután Szót gondol egyet, s negyedszerre már nem adja vissza Bednariknak a pettyest. Inkább cselez egyet, majd belsővel, flegmán, a bal sarokba gurít. Csak tudnánk, a kecskeméti kapus miért ve­tődött jobbra? A FŐSZEREPLŐ: STRA- USZ. Ács ifidül meg a szé­len, középen a többiek is meglódulnak, hiszen tudják, a jobbszélső mesterien csavarja a labdát a kapu elé. Most is: a dermedt Ganz-MÁV AG vé­dők között Strausz kibújik, s a pompás átadást közelről érté­kesíti. Azután öröm táncot jár. Hamisítatlan Strausz-keringőt. A FŐSZEREPLŐ: SZU- NYOGH. NB I-es ellenfél a Híradás otthonában: a tavaly még első osztályú SZEOL AK. Szunyogh nem nagyon tiszteli a rangos vendégeket. Előre­lendül, maga mögött hagy há­rom-négy szegedi védőt, az ötödikkel már nem boldogul. Mert az lerántja őt. 11-es! A büntetőt Garaba vágja a há­lóba, a többiek mégsem csu­pán őhozzá szaladnak: az egyik csoport Garabát, a má­sik Szunyoghot ölelgeti. Való­ban, melyik a nehezebb: be­rúgni vagy kiharcolni? A FŐSZEREPLŐ: VARGA. Nyitó mérkőzés a Híradás-sta­dionban augusztusi hőségben: Vác—Dunakeszi. Az eredmény 1:1, és már csak néhány perc van hátra. Szöglet balról. Ács ível középre, s mire labdája az ötös vonalához ér, addigra Varga is megérkezik. Egy csúsztatott fejes, és nyomban 2:l-re módosul az állás. Egy váci szurkoló véleménye: „örüljenek a dunakesziek, hogy Varga ebben a melegben lehűtötte őket.” Mi meg úgy gondoljuk, Pollákéknak egy pohár szóda is megtette volna. Hegyi Iván robbanóanyaggal magukat a fasisztákat sikerült megtépáz­nunk. Felszólalások Sokan tettek fel kérdéseket a szereplőknek és a rendezők­nek, mondták el véleményüket a filmről. Gecse Zoltán honvéd: — Számunkra • az volt a nagy élmény, hogy a felszaba­dulás előtti illegális találkozók hangulatába élhettük bele ma­gunkat a felvételek készítése­kor. Korábban már járt ná­lunk, az alegységben, a honis­mereti kör meghívására, a mandolinkvartett és hosszú, éjszakába nyúló beszélgetésen elevenítették fel életük ese­ményeit Közben elhangzottak a híressé vált, a filmben meg­örökített dalok. Közülük nem egyet együtt énekeltünk Áro­kay Józsefékkal. Nagy öröm­mel tettünk aztán eleget a felkérésnek, hogy statisztál­junk a róluk készülő filmben. Brellos Tamás erdész: — Mint a tenyeremet, úgy ismerem a filmben látott uta­kat, erdőket, ormokat. Egyik gondnokunktól hallottam, a turistaházait hátukon hozott, anyagból építő munkásokról. Megvallom őszintén, csak most hittam el, az építők sa­ját. szájából hallva. Megértet­tem, hogy mit mutatnak, mindannyunknak a jelek a múltból. Naponta látom én is a vörös jelekét, amelyek biz­tos úton vezetnek fel a csúcs­ra. Névtelenek A képsorok, persze, nemcsak a mandolinosokról szólnak, hanem annak a sok vasasnak, bőrösnek, famunkásnak állíta­nak emleket, akiknek nevét a filmben szereplő egyik veze­tőjük, a volt újpesti tanácsel­nök, a mongóliai nagykövet­ként nyugdíjba ment Andrásfy Gyula sem tudja ma már fel­idézni, azoknak a névtelenek­nek, akik a legnehezebb órákban sem tértek le a mun­kásosztály pirossal jelzett út­járól. Siket Csaba HÍREK - HÍREK - HÍREK — Fazola Henrik, a neves kovácsmester készítette a vá­rosi tanács szákházának szép- ívű fémkorlátját, 1735-ben. A teljesen tönkrement korlátol most Fleischinger György váci kisiparos felújította. Munká­jáért Weisz György tanácsel­nök elismerését fejezte ki. — A Váci Műsorfüzet de­cemberi rejtvényének nyerte­sei : Czenes Lászlóné, Galam­bos Ferenc és Pethő Katalin. A művészeti fejtörő helyes megfejtéséért Cserháti József- né, Módos Imréné és Petro- vics László kap jutalmat. — ökölvívó-mérkőzést ren­deznek — csaknem húsz év után ismét — Vácott, a mű­velődési központban ma, de­cember 16-án, délután négy órakor, a Pest megye bajnoka címért. A díjakat Papp László háromszoros olimpiai bajnok adja át a győztesnek. — Palócnap Balassagyar­maton címmel vetít színes dia- pozitív-sorozatot hétfőn, de­cember 18-án Kaufmann And­rás klubtag, a Dunakanyar Fotóklub Baráti Köre rende­zésében, a váci művelődési központban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents