Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-02 / 284. szám

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI FÖLFEDEZÉS Czóbel Béla szülőháza Czóbel Béla A Czőbel-szüiőháznak a Guszev utcára átjáró udvara. (Halmágyi Péter felvételei) = Az Ű j Tikit t heti szá. | mával egyidőben közli lapunk = azt a Pest megyét is érintő. | művészettörténeti érdekessé- = gű fölfedezést, mely tovább z gazdagítja Czóbel Béla életé- 5 nek részletesebb megismerésé- S hez szükséges tényanyagokat. Czóbel Bélát, századunk festészetének egyik legjele­sebb alakját immár végérvé­nyesen elsősorban Szentendre mondja magáénak. Hiszen az 1940-es évek óta mindig itt alkotott a legszívesebben, a munkásságát — mint köz­tudott — itt őrzi és mutatja be az őt leghívebben repre­zentáló gyűjtemény. Ám természetesen Czóbel Béla az egész országé is, nem kevésbé fővárosunké, amely szülőhelye. Korán elkerült azonban a házból, melyben világra jött, s mind ez ideig nem volt ismeretes, melyik házban látta még a napvilá- fgOt. Most valóságos fölfedezés számba megy a szülőház ki­derítése, mivel erre már ma­ga Czóbel sem emlékezett. Az utcát derítette föl már ko­rábban Kratochwill Mimi művészettörténész, a Czóbel- emlékek fáradhatatlan kuta­tója, aki a teljes életmű fel­dolgozásán, monográfiáján dolgozik. Megtudta, hogy ez az egykori Bálvány utca volt, mely azóta kétszer is nevet változtatva, ma Október 6. utca. A házszám, továbbra is ismeretlen maradt. Kötelező állami anyakönyvezés csak 1895-től van hazánkban, ad­dig csak az egyház írta be az újszülötteket, így a kezdemé­nyezésre Lakatos Ernő, a Pest megyei Levéltár igazgatója kutatta föl az egyházi anya­könyvet. Meg is találta az .ok­mányt, amely 1883. szeptem­ber 4-i keltezéssel föltünteti Czóbel József és König Sarol­ta fiúgyermekének. Bélának a születését. Ott a lakáscím is: Bálvány utca 3. Ez korábban Raktár utca volt, majd 1941-től Teleki Pál nevét viselte, jelenleg pedig az V. kerületi Október 6. ut­ca. A 3-as számú ház épülete ma is áll, sőt kapuja mellett tábla jelzi műemléki védett­ségét. Egyébként átjáró a Pénteken a Kertészeti Egye­temen megnyílt a mezőgazda- sági, élelmiszeripari és erdé­szeti vállalatoknál, gazdasá­gokban dolgozó fiatalok orszá­gos kiállítása; a bemutatón az Alkotó ifjúság pályázat leg­jobb alkotásait láthatják az érdeklődők. A kiállításon mintegy 120 gépmodellt, ma­kettet, illegve mezőgazdasági és ipari terméket szemléltet­nek. Legtöbbjüket a fiatal szakemberek, alkotóközössé­Guszev utca 4. felé. Maga az épület háromemeletes, ro­mantikus stílusú, klasszicista elemeket is fölmutató lakóház. 1811-ben építette Hofrichter József «és később Hild József toldotta meg. A mindenképpen nevezetes épület igazi hírnevét azonban most a legújabb fölfedezés ad. ja. Méltó volna, ha a Fővá­rosi Tanács — gondolva Czó­bel Béla születésének köze­ledő centenáriumára is — em­léktáblával jelöltetné meg. A nagy művészre emlékezésen túl, ez is egyik — bármily szerény — jelképe lehetne a főváros és a körülölelő Pest megye szélesedő, termékeny kapcsolatainak. L. Z. gek odáig fejlesztették ki, hogy a gyakorlati munkában is használhatók. Egyebek kö­zött például a szállítást, a ra­kodást, a mezőgazdasági talaj - munkákat és az élelmiszer-' ipari feldolgozást megkönnyí­tő gépi berendezéseket szer­kesztettek a gyakorlat számá­ra. A pályaművek kivitelezé­sét, az egyes szerkezetek gyár­tását a MÉM, valamint a vál­lalatok, gazdaságok felkarol­ják majd. EGY ÉPÜLETBEN jKönyvtár, Mint az első oldalon hírül adtuk, Üllőn felavatták a könyvesházat. Ebben gyer­mekkönyvtár, könyvesbolt, klubszoba található. Minden bizonnyal a község valódi kul­turális központja lesz ez az új, ilyen formában alig ismert együttes. Az ifjabb és az idő­sebb nemzedékhez tartozó könyvbarátok egyaránt ott­hont találnak benne. Az üz­letben valóban bőséges vá­lasztékát nyújtják a külföldi irodalomnak. Az Üllőnél nagyobb települé­sek is megirigyelhetik a gyer­mekkönyvtárat. Nemcsak azért, mert itt is bőséges a kí­nálat, azért is, mert ez a te­rem valóban otthona lehet az irodalom és a zene kedvelői­nek, s azoknak, akik tanulmá­nyaik kiegészítése érdekében forgatják a lexikonokat, szótá­rakat. A könyvtár felszerelé­sét segítette a Ferihegy Ter­melőszövetkezet, s a Pest me­gyei Könyvtár: hanglemeze­ket, sztereó lemezjátszókat, te­levíziót ajándékoztak a tele­pülésnek. Bár hazánk nem tartozik a legfejlettebb országok közé, mégis sok tekintetben — külö­nösen ami a kultúra támoga­tását illeti — megelőzzük őket. Példa erre ez az új üllői kul­turális központ, mely 2 millió 200 ezer forintba került. S mert a település tanácsának nem volt ennyi pénze, a helyi és a megyei intézményektől kért és kapott támogatást. A megyei tanácson, a Művelt Nép Könyvkiadó Vállalaton és a megyei könyvtáron kívül •Üllő lakói körülbelül 300 ezer forint értékű társadalmi mun­kával segítettek. Az ünnepségen emléklapot kapott: az üllői Áfész szolgál­tató részlege és Allende szo­cialista brigádja, az Országos Állattenyésztési Felügyelőség üllői telepén dolgozó gépmű­hely brigádja, a helyi általá­nos iskola nyolcadik osztályo­sad, Tóth János, a monori já­rási pártbizottság osztályveze­tője, Pálmai Lászióné, a nagy­községi könyvtár vezetője. Az ünnepség után Garai Gábor dedikálta könyveit. Délután gyermekműsort ren­deztek. Tamási Eszter tévébe­mondó beszélgetett velük az olvasásról, a Neoton familiá beategyüttese bemutatta le­mezeit. Az általános iskolában Krúdy Gyula műveiből össze­állított műsort adtak elő. Ifjú alkotók KIÁLLÍTÁS A KERTÉSZETI EGYETEMEN SZÍNHÁZI ESTEK Danton halála Georg Büchner drámája a Nemzeti Színházban Miért érdekes egy mai néző számára, mi történt 1794 tavaszán, kora nyarán Párizsban a forradalom két vezéralak­ja, Danton és Robespierre között? Miért érdekes, mit mondott erről egy huszon­három és fél esztendős korában tífusz­ban elpusztult zseni, nevezett Georg Büchner? Mi abban ma az izgalmas, fontos, elgondolkodtató, hogy egy ifjú német, akit kerek negyven esztendő választ el a francia forradalom vérzivataros 1794-étől, a „német nyo­morúság” kellős közepén, négy évvel az 1830-as, júliusi párizsi forradalom után, melyben létrejött az úgynevezett „pol­gárkirályság”, a forradalom és a for­radalmárok lehetséges útjairól, a töme­gek és a vezetők viszonyáról, erkölcs és hatalom bonyolult és veszedelmes köl­csönhatásairól elmélkedik egy hatalmas méretű, szertelen szerkezetű, lázas dra- maturgiájú, mindössze öt hét alatt meg­írt drámában? Ha Bücher darabjának értő művészek létrehozta előadását látjuk, valószínű­leg választ kapunk mindezekre a kér­désekre. Mert hisz hogyan is ne lenne érdekes a mai nézőnek — akár fiata­labb, akár idősebb korosztály tagja —, mi is volt a társadalmi mozgások, az osztályküzdelmek előtörténete? S eb­ben is éppen az egyik legfontosabbá, a francia forradalomé? Megérthetjük-e igazán a jelent a múlt ismerete nélkül? S hogyan is ne lenne érdekes, mint lát­ta ezt a forradalmat egy majdnem kor­társ, aki apái nemzedékétől még az élő emlékek élményeinek melegével érte­sülhetett az eseményekről? (Akárcsak a mai fiatalok a felszabadulásról, vagy a második világháború éveiről.) És ho­gyan is ne lenne érdekes, hogy egy fel­lobbanó, s egyre erősödő fényű lángész, aki maga is forradalmár volt, s aki megkeseredve ábrándult ki a júliusi forradalom „vívmányaiból”, de nem ábrándult ki a forradalom eszméjéből és abból a hitből, hogy el kell kö­vetkeznie egy igazi társadalmi forrada­lomnak is, miként írtja ki magából ezt a keserűséget, ezt a kiábrándultságot, s ezt a hitet, időként már-már megelő­legezve a fiatal Marx gondolatait? Az előadás izgalmas választ adó, me­rész és szuggesztív produkció. Aki is­meri Székely Gábor korábbi, szolnoki rendezéseit, rá fog ismerni ebben is az ő jellegezetes művészi jegyeire: a laza­ságokat nem tűrő precizitásra, a játék pontos, minden ízében végiggondolt megszervezésére, az egyes alakok egy­máshoz való kapcsolatainak gazdag ki­dolgozására, díszlet, világítás, mozgások szerves egységbe fogottságára, s főként arra, hogy mindezek az eszközök egy nagyon alaposan és következetesen ki­munkált mondandó közvetítésére szol­gálnak. (Társa most ezekben a díszlet- tervező, Székely László is.) Mit akar a rendező mondani a mai nézőnek? Azt, hogy a forradalmaknak vannak veszélyes periódusai, s ezekben alkalomadtán nagyobb veszélynek gondolják a forradalmárok azt, ami esetleg őket elválasztja, mint azt, ami a külső ellenség részéről fenyeget, s ez tragikus. Azt, hogy a dantoni út, az eredményekbe való belekényelmesedés, az élvezetekben való elmerülés, a „vég­re éljünk jól” mentalitása, s a robes- pierrei út, a ridegségig kíméletlen er­kölcsi fensőbbrendűség, a minden bo­korban a forradalom halálos ellenségét szimatoló gyanakvás, az elveket az em­bereknél előbbre helyező merev teoretD kusság egyaránt helytelen és nem vezet jóra. Azt, hogy míg a forradalom veze­tői egymást marják és teszik el láb alól, addig egyik oldalon a tömegek éheznek, a másik oldalon pedig ügyes­kedők szereznek vagyonokat. Azt, hogy miközben a legérdemesebbek, a leghi­vatottabbak egymást küldik a guillo­tine alá, felmerül és cselekvési, esemé­nyeket formáló lehetőségeket kap a lumpen, az élősdi, a demagóg, a karrie­rista, a talpnyaló, az érdekhajhász, s ezzel lezüllik maga a forradalom is. Azt, hogy ha egy forradalom nem az emberért, az emberek felemelkedéséért történik, hanem csak hatalmi harcokat jelent a feltört új osztály tagjai között, akkor ez már nagyon nehezen nevezhe­tő forradalomnak. Ez az üzenete Székely „olvasatában” Buchernek a mához, s ez bőségesen elegendő ahhoz, hogy a Danton halála ma is élő, eleven és izgalmas élményt nyújtson, hiszen manapság legalább annyira lényeges kérdések ezek, mint Büchner korában voltak. Székely nem fél attól, hogy a francia forradalom történetének részleteiben aligha túl­ságosan jártas átlagnéző nem érti meg, miről van szó a drámában. A drámának nem a történ elmi- s é g ét, hanem a történetiségét húzza alá, s ezért szorul el a torkunk, amikor Danton ellen kiagyalt vádpon­tokat sorakoztatnak fel, vagy amikor egy testület — a konvent — a csillogó érvek hatására hol ide, hol oda áll. Székely finoman, de határozottan utal bizonyos történelmi analógiákra, s ezáltal úgy hozza közel hozzánk Büch­ner mondandóját, hogy időnként csak­nem elfelejtjük, mikor is született ez a dráma. Két hatalmas szerep emelkedik ki a tengernyi szereplő közül: Dantoné és Robespierre-é természetesen. Alakítóik. Kállai Ferenc és Kálmán György, sok tekintetben új színészi arcot mutatnak fel; korábbi esetenkénti modorosságaik­ból a legtöbb lekopott, játékuk egysze­rűbb, célratörőbb, ugyanakkor mé­lyebbről feltörő. Ám az előadásnak az is nagy érdeme, hogy a kisebb szerepek alakítóit is magas hőfokra tudja heví­teni. öze Lajos, Oszter Sándor, Cser­halmi György, Piróth Gyula, Lázár Kati, Csomós Mari pillérei még az elő­adásnak, mely fontos állomás a meg­újult vezetésű Nemzeti életében. Takács István 1978. DECEMBER 2., SZOMBAT könyvesfolt, klub Üllőn Az első kos olvasók birtokba veszik a gyermekkönyvtárat Brigádtagok a \nézőtéren NAGY SIKERŰ KONCERT ABONYBAN JÖL MŰKÖDŐ zeneiskola, lelkes községvezetőség és az Országos Filharmónia össze­fogásával immár három éve szervezett a zenehallgatás Abonyban. Hiába Szolnok és Cegléd közelsége, a község ze- neszeretete igényli és élteti a helyi hangversenyeket. A Bi­hari János Zeneiskola nem­csak a fiatalok zenetanulásá­hoz nyújt lehetőséget, hanem az ÁFÉSZ Kereskedők Klub­jának termet és szakmai se- ’ gítséget is ad, hogy szocialis­ta brigádjaik megismerhessék a zene csodálatosan gazdag birodalmát. Az idei hangversenyévad el­ső vendége Jan Pospisal he­gedűművész volt Csehszlová­kiából. Műsorán Csajkovszkij, Debussy, Dvorák, Janacek, Smetana, Vitali és Wieniawski egy-egy műve szerepelt. A MÁSODIK ELŐADÁST a héten rendezték, Friedrich Adám, Jandó Jenő és Ligeti Aridrás közreműködésével. Friedrich Adám kürtmű­vész 1937-ben született. Bár diplomáját 1961-ben szerezte meg, már egy évvel korábban a Magyar Állami Hangver­senyzenekar tagjaként kon­certezett, 1966-tól pedig szó­lókürtöse a zenekarnak. Tag­ja és szólistája a Magyar Ka­marazenekarnak és a Filhar­mónia Fúvósötösének. Művé­szetét itthon és külföldön egy­aránt ismerik és nagyra érté­kelik. Jandó Jenő zongoraművész huszonhat éves, de már szá­mos nemzetközi versenyen szerepelt sikerrel. Az Orszá­gos Filharmónia szólistája, és a Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pál tanársegédje. Ligeti András hegedűmű­vész hármuk közül a legfia­talabb, 1953-ban született. A hegedűszakon már mint ta-. nársegédként tanít, azért még tanul is, hiszen a karmester- képző szakon jelenleg a ne­gyedik évfolyamot végzi. A HANGVERSENY első számaként Beethoven: Szoná­ta kürtre és zongorára (F-dúr, op. 7.) című háromtételes művét hallottuk. A nagy vir­tuozitást és pontos összjáté- kot igénylő művet Beethoven 1800-ban komponálta Becsben, állítólag két nap alatt Punto számára, . s a zpngoraszólamot a bemutatón rögtönözve. Á zongora mozgékony dallamos­ságát főleg a két saroktételben a kürt egységes hangzásával állítja szembe, míg a közép­ső lassú tételeiben a mondani­való teljesen a kürt lágy hangzására épül. Friedrich Adám és Jandó Jenő játékán keresztül érvényesült a Zene­mű minden hangulati és vir­tuóz szépsége. i Schubert: Fantázia hegedű­re és zongorára írt C-dúr duóját 1824-ben komponálta, a „Sei mir gegrüsst’: (Légy üdvözölve) című dal témá­jára. Az igen nehéz hegedű­szólam intonálását tovább ne­hezítette, a szó szerint forró hangulat, mert az érdeklődők­kel zsúfolásig megtelt terem hőfoka a hangszerszám elő­adás közbeni hangolását tet­te szükségessé. Mindennek el­lenére az előadás nagyszerűen sikerült és a hallgatóság nem érezte azt a plusz erőfeszítést, amivel Ligeti András korri­gálta a hangszer elhangolódá­sát. Méltó vastaps volt Jandó Jenővel együtt a jutalma. A SZÜNET UTÁN kissé frissebb levegőben, de leg­alább olyan lelkes hangulat­ban Brahms: Trió zongorára, hegedűre és kürtre, Esz-dúr, op. 40. négytételes műve zár­ta a koncertet. Az 1865. de­cember 7-én bemutatott mű­ben a szerző a harmadik té­telt édesanyja emlékének szenteli, a közeli halál gyá­szának minden fájdalma tör fel a zene segítségével az Adagio mestóban. Zenetörté­neti tény, hogy ezt a triót sem az 1367-es, sem a három év­vel későbbi bécsi előadáson nem fogadta nagy elismerés­sel a közönség. Budapesten 1891-ben a hegedűszólamot Hubay, a kürtöt Dreschen, míg a zongoraszólamot maga a szerző játszotta, de itt már osztatlan sikerrel. Máriássi István műsorveze­tő ismertetőiben rámutatott a művek legfontosabb és leg­jellemzőbb részeire, ezzel is segítve a szocialista brigád­tagokat a muzsika értő élve­zésében. Pintér Emőke

Next

/
Thumbnails
Contents