Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-02 / 284. szám

1978. DECEMBER 2., SZOMBAT SESct -m \^ungp Tollak, írónők Kelendők a PEVDI szent­endrei gyárának írószerei. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az év elején terve­zett mennyiségnél jóval töb­bet szállítanak a belkereske­delemnek. így előreláthatóan 95 millió forint árbevételt ér­nek el, tehát a tervezettnél 35 százalékkal többet. Képün­kön exporttollakat szerelnek. Kertbarátoknak > Ifjú kertész néven ösztöndí­jat alapított a szentendrei Kertbarátok és Kistenyésztők Társadalmi Szövetsége. Esze­rint hozzájárulnak egy tagtárs kertészetet tanuló gyermeké­nek tanulmányúihoz. Szép hagyományai vannak a virágneveiésnek a Szentend­rei-szigeten. A háztájiban gaz- ! dálfcodóknak segít az értékesí­tésben a Kék Duna Szakszö­vetkezetben nemrég alakult virágtermesztő szakcsoport. fSSSSSSSSSSSSSS/SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrSSSSSSSSfSSSS** i f ■ W . . . t ^ »- ■ I " - - | ' ■ ■ • •- ’ ■ ■■ . - | Kommunális beruházások a városban ^Földgáz, víz, világítás Szentendre város tanácsa fontos feladatnak tartja a kommunális ágazat fejleszté­sét. Az utóbbi négy esztendő­ben egyre több víz-, villanyve­zeték, csatorna, valamint út és járda, épül Fontos a korszerű­sítés, mert a meglevő hálóza­tok elavultak, és ez zavart okoz az ellátásban. A csator­názást szorgalmazza a Pannó- nia-lakótelep magas talajvíz- szintje és a Szamárhegyen a pincék katasztrófával fenyege­tő romlása. Növekszik a szi­lárd burkolatú utak aránya, főként az új lakótelepen, a vá­rosiközpont és külső városré­szeken. A kommunális ellátás a közeljövőiben ismét javul a földgáz bevezetésével. A városi tanács tervcsoport- iának műszaki előadója, Deli László elmondta, hogy az idén tanácsi beruházásból nem fej­lődött a vízellátás, tavaly vi­szont 2 millió 250 ezer forin­tot szántak a cs'c"fickói háló­zat fejlesztésiére. Még ebben az A sziget krónikása Tegnapi és mai kenyér Takaros konyhában ' gáztűz­helyen fői a ragu. Bő zsírban fortyog a hús. Julis néni köz­ben nokediit készít. Fürgén jár-kel a 71 éves asszony, mintha tudná, hogy a színes mozaik csempe nem szíveli a csoszogást, A kenyerek között válogat, a legfrissebb darab­ból szelétel. Ebédre várja ha­jóvezető fiát, adminisztrátor menyét és két unokáját. Együtt élnek a tahitótfalui Duna-parti házban. A haja volt ropogós Szeretettel csomagolja visz- sza a konyharuhába a min­dennapit, s miközben pátyol- gatja, megjegyzi: — Látja, válogatunk a teg­napi és a mai kenyér között, megtehetjük. Nekem ez még mindig furcsa. Az anyám házá­ban úgy hatvan éve, egyszerre hat-nyolc kenyeret sütöttek, olyan rossz vízből, hogy két-há- rom ujjnyi szappanja volt a ma­lomkerék nagyságú kenyér­nek. Csupán a „haja” volt ropogós, ízes. Talán el se hiszi, de a csipetkét is ebből a liszt­ből készítettük tojás nélkül. Ünnep volt, ha hurka került az asztalra, de nem ám hús­sal, hanem kukoricakásával töltött. Csirkét a szigeten csak akkor vágtunk, ha a gazda vagy a? apró jószág volt be­teg. Mikor az unokáim válo­gatnak az ételben, mondoga­tom, hogy volt az én gyerek­koromban, de látom a szemü­kön, alig-alig hiszik. A mostani háromszobás családi ház végében szinte mementóként még áll a vá­lyogépület. Mikor Julis néni fiatalasszonynak költözött a Kossuth utca 2-be, 1926-ot ír­tak. A két szoba, konyhában hatan éltek. Tulajdonképpen csak egyetlen szobát használ­tak, ott aludtak és főztek. A tisztaszobában volt Fábián Ist­vánná bútora, nyoszolyája és rajta a tizenkét párna. Ezt a helyiséget csupán öltözködés­re és ravatalozásra használ­ták ... (Taihitótfaluban, Kisoro­sziban, Pócsmegyeren és Szigetmonostorban az 1950 —60-as évekig hatezren él­tek hasonlóan, pedig a Dunával határolt szigeten lakók nem is tartoztak ’ a szegények közé. Szorgalmas nép a szigeti, gyűjtötték a földet, s a legtöbb család, öt-tíz holdon gazdálkodott. Jómódú kisparasztnak tar­tották magukat, s hogy ez a „rang” mennyi fáradságot takart, arról Fábián István­ná, a tahitótfalui krónika­író asszony sok mindent tud.) Jött a kofahajó — Hajnaltól késő estig dol­goztunk, törődni kellett a földdel, mert a lustábbak nyá­ron búzavirágot és pipacsot arattak, a szorgosok egy hol­don nyolc-tíz mázsa búzát. A gyümölcsöt is be kellett hor­dani tető alá. A kukorica ad­ta a legtöbb dolgot. A hegyét lecsíptük, kellett a marháknak takarmánynak, aztán törtük, egy részét összefontuk füzér­be, a másik felét fosztottuk, morzsoltuk. Esti szórakozás­nak ez volt a módi. A földből éltünk. Ha jött a kofahajó, akkor a szigetiek rárakódtak, amit csak pénzzé lehetett tenni: búzát, kukori­cát, gyümölcsöt, virágot. A gazdák este indultak, hogy reggelre már kínálhassák áruikat a pesti piacokon. Visz- szafeie jövet volt a nehezebb, evezni kellett a város alatt, s utána négy ló húzta kötéllel a hajót felfelé a folyón. Egy fuvar egy nap. A gyerekek felnőtt korukig nem jutottak el a fővárosba. Nekünk a „nagyvilágot” Kisoroszi, Nagy­maros, Visegrád jelentette. Ha tutajosokat láttunk, utána kiáltottunk: „piros papucsot hozzanak”! (Ma távolsági buszon, sa­ját gépkocsin fuvaroz a szi­geti kistermelő. Tahiban például 240 gépkocsi után adóznak. A szakszövetkezet 1961-ben alakult, es a falvak életében akkortól datálják a változás korát. Addig egyetlen járda nem volt, néhány év alatt annyi la­kás épült, mint előzőleg fél évszázad alatt. Óvodák, is­kolák, művelődési házak, gázcseretelepek, közmüvek létesültek.) Megvált a régitől — Elsőként lépett be a családunk a közösbe — me­sélte Julis néni. Akkor két öreg traktor volt a vagyon, a Hoffer és a Lanz-Bulldog. Ma a szakszövetkezetnek harminc erőgépe, ugyanennyi teher­gépkocsija, tizenkét kom­bájnja és sereg modem mun­kagépe van. Foglalkozunk most is epertermesztéssel. A termést átveszi a szentendrei Áfész és a Pest megyei Zöldért. Hol van már a puttonyozás, alkudozás... (Évente kétezer sertést hizlalnak a háztájiban a szakszövetkezet húsüzemé­nek. Az állattenyésztő szakcsoport segítségével pe­dig 100—150 hízott marhát és négy vagon nyulat nevei a négy község. A szakszö­vetkezet ipari üzemei 200 szigeti asszonynak, lánynak kínálnak munkát.) — Ha visszadnák a tizenkét holdat, akkor sem kellene — ez a véleménye Fábián Ist- vánnénak. — Könnyebb most a falusi nők élete. Fiatal ko­romban bún lett volna, ha könyvet veszek a kezembe, a televíziót niíég hírből sem is­mertem. Most pedig kettő is van a házban. Behív a szobákba, megmu­tatja, hátha nem hiszem. Az ő szobájában plüss garnitúra, kanapé, fotelek, kristály csil­lár, villany kályha, velúrsző­| nyeg ... Figyeli az arcom. Ügy 1 látszik elégedett a hatással és ! kérdés nélkül magyarázza: — Megváltam a régi búto­roktól. A sarokban a régi stafij;ungból megmaradt egyet­len szekrény tetejéről bőrön­döt vesz le, s mutatja benne a hozományból maradt, meg­sárgult lentörülközőket. Túljutott a vízen — Ilyen vastagok voltak az ingek, gatyák, azokat kellett patyolatfehérre lúgozni. A szi­geten eseményszámba ment egy-egy nagymosás. A lúgo­zásra napokig készülődtünk, legalább öt kiló fahamut gyűj­töttünk össze. A vászonruhá­kat beáztattuk, jól megszappa­noztuk, beletettük egy hatal­mas, csappal ellátott edénybe. A ruhák tetejére lepedőbe csomagolt fahamu került. Ezt öntözgettük jó forró vízzel, s másnap a Dunánál sulykoltuk, öblögettük a ruhát. Ha terv­be vettük a nagymosást, nem lehetett akadály a húszfokos hideg sem. — Szívesen olvasgatok, s megírom a régi és mai élmé­nyeimet. Az unokám már ta­nult lány, legépeli nekem. (TahitótfaJuban 7500 kö­tet könyvből válogathat az olvasó és az 1010 lakás há­romnegyedében televízió is van.) — Érdekel a politika is. Bár nincs tagkönyvem, kom­munistának vallom magam. Érdekel Luther, Lenin élete, tanítása, túljutottam a szige­ten egészen Berlinig. Buszki­ránduláson ismerkedtem az NDK-val.., évben szeretnék megoldani a Vasvári lakótelep 55 lakásá­nak vízellátását. A Pannónia lakótelepen, pedig már készül az 1,2 kilométer hosszú szennyvízcsatorna 2 Moha tí­pusú átemelővel A Felszaba­dulás lakótelep bővítése miatt a jelenlegi csatornarendszer nem bírja a terhelést, ezért vált szükségessé az említett csatorna, amely összegyűjti a Kőzúzó utcában levő üzemek és a sportpálya szennyvizét és viszi a 11-es műút alatti szennyvízvezetékbe. A Pest megyei Üt- és Híd­építő Vállalat lesz végül is a gödöllői kivitelező vállalat he­lyett a Tigáz beruházásának megvalósítója. A vezetékes gáz Szentendrére hozatala Békás­megyertől kezdődik. A kivite­lező vállalta, hogy a jövő év közepére 300 lakásba > bevezeti a földgázt. Szentendrén az el­ső ütem szerint a Pannónia te­lep egy részén és a Rózsakert- ben élők jutnak először gáz­hoz. A tanács tervcsoportja jelen­leg felmerést készít a továobi igényekről és úgy tűnik, a szentendrei lakosok többsége bevezetteti otthonába a gázt. A város a Nehézipari Minisz­térium határozata alapján, Szentendre gázprogramra ki­emelt város, ezért az OTP kedvező hitéit biztosít a la­kosságnak. Kétszobás lakás esetében például a gázszerelés és a berendezés 35—40 ezer forint, és ennek 75 százalékát az OTP hitelezi. A kölcsönt tíz év alatt kell visszafizetni, és a kamat mindössze kétszázalé­kos. A kettes nyomvonal a Pan­nónia telep fennmaradó ré­szét a Möller István, Levendu­la, a Mező Imre, a Patak út, a Fürst Sándor, a Wolf Gedeon és Stromfeld Auréi utcák kör­nyékét érinti, és a Honvéd út­tól szántóföldön keresztül el­éri a város déli részét a KI3Z-, a Füzespark- és a Vasvári la­kótelepet. Három év múlva csaknem 1300 szentendrei la­kásban élő veheti igénybe a gázszolgá Itatást. Pozdsr Zsuzsát, szintén a tervcsoport előadóját a közvi­lágítás fejlesztéséről kérdez­tük. — Hálózatfejlesztési tervet készíttetünk a Pest megyei Ta­nácsi Tervező Vállalatnál, ezenkívül terv készül a közvi­lágítási hálózat fejlesztésére is. Főként az üdülőövezetben (Szabadságforrás úton, Barac­kos út végén) lakók kérik a hálózat bővítését. A tanácstagi fogadóórán elhangzott pana­szokat is megvizsgáltuk, és egyebek között a Szőlőköz és a Római-várkert utca világítá­sát kell megoldani. A kivitele­zés-e anyagi fedezetünk a ha­todik ötéves tervben lesz. Amennyiben a NIM-keretből kanna a városi tanács, akkor már előbb meoévülhet a Ber­kenye. Gesztenye, Akácfa út közvilágítása. Jövőre új transzf o-mátorházát kell épí­teni a Marx téren. Most az ÉVITERV elképze­lései alapján a Pest megyei Villanyszerelő Vállalat készíti a Pest megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtár térvilágítá­sát Huszonöt higanygőzös, gömb alakú világítótestet he­lyeznek el az épület köré. A földmunkákat — melyben a la­kosság segédkezik — decem­ber 10-re fejezik be. Munkakoiiektívák tanácsoknál A Közalkalmazottak Szak­szervezete és a Pest megyei Tanács az elmúlt évben lehe­tővé tette, hogy a tanácsoknál is alapíthassanak szocialista címért küzdő munkakollektí­vákat. A szentendrei járásban a vállalások teljesítését nem­rég értéllelték. Eszerint Buda­kalász, Leányfalu és Pomáz tanácsainak kollektívái nyer­ték el a megtisztelő címet. Tanórák, előadások — múzeumokban Régi jó hagyomány Szent­endrén, hogy az óvodásokat és az iskolásokat gazdag prog­rammal becsalogatják a város múzeumaiba, s ezáltal meg­szerettetik velük a rég múlt korok történelmét, művésze­tét. Nemrég a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban tett sé­ta után az óvodásoknak Le­vente Péter tartott mókás fog­lalkozást. A Néprajzi Múzeum egyébként az ország minden iskolájának elküldte az isko­lások számára érdekes foglal­kozások témáit. A vártnál na­gyobb érdeklődés miatt az őszi három foglalkozás he­lyett idáig nyolcat tartpttak. A skanzenben szívesen látják a szocialista brigádokat is, az ott dolgozók megmutatják a magyar népi építészet és la­káskultúra hagyományos for­máit, XVIIII—XIX. századi falusi és mezővárosi művelt­ség hírmondóit, építménye­ket, berendezéseket tíz tájegy­ségre bontva. A Ferenczy Múzeumba fő­ként a felsőtagozatosokat vár­ják. A Ferenczy család mun­kásságát bemutató állandó ki­állítást tárlatvezetéssel is­mertetik meg a tanulókkal. Nemrég rendhagyó tanóra volt a Marx téri múzeum­ban, ahol a 6—7—8. osztályos tanulók az Avarok, Magyaror­szágon címmel hallgattak elő­adást. Hírek innen-onnan — Üj szolgáltatások. Á szentendrei Duna-parton levő OFOTÉRT-szaküzletben meg­Kevés a jelentkező Pályairányítás, szakmunkás-utánpótlás Pomázon A szentendrei járás legna­gyobb községében, Pomázon 15 vállalat, illetve szövetkezet kí­nál állást. A községi tanács végrehajtó bizottsága rendsze­resen tárgyal a munkaerő- helyzet alakulásáról, a szak­munkásképzésről, sőt felméri a munkaadók foglalkoztatási igényét is. A tanács figyelme kiterjed arra is, hogy a tanuló ifjúság nyári szünidei foglal­koztatásakor megtartják-e a rendeleteket és a gyerekek felügyelet mellett dolgoznak-e. A helybeli üzemek munkás- szállásait is ellenőrzik. Leg­utóbb a tanács vb november­ben tárgyalt e témáról. Egye­bek között megállapította, hogy Pomázon a gyermekek 25 —30 százaléka szakközép- iskolában, gimnáziumban tanul tovább, 1—2 száza­léka nem képzi magát, se­gédmunkásként helyezke­dik el, a többiek pedig szakmát ta­nulnak. A lányok között di­vatos szakma a fodrászat, fiúknál az autc&zerelő, műsze­rész és esztergályos. A szak­munkásképzést vezető tanár elsőrendű feladata, hogy ne csak a divatos szakmákat is­merjék meg a fiatalok. Sajnos, a pályaválasztás, pályairányí­tás nem mindig eredményes. Pomázon például az írószer­szövetkezetben tavaly még 4 szakmában volt szakmunkás- képzés (géplakatos, villanysze­relő, szerszámkészítő és gépi­forgácsoló), de az 1978—79-es tanévre már nem volt jelent­kező. Ugyanakkor rendszeresen foglalkoznak a szakmunkásképzéssel a Hazai Fésűsfonó és Szövő­gyárban, a Munkatherá­piás Intézetben és a Kö­zépduna-menti Vízgazdál­kodási Társulatnál. Ellenpélda is akad bőven, így például a pomázi Fatömegcikk Szövetkezetnél legalább 5—6 munkás szeretne szakmunkás- vizsgát tenni. Ugyancsak nincs szakmunkásképzés a Lakatos­ipari Ktsz-nél, a Műszaki Árut Értékesítő Vállalatnál, a Ra- vill Kereskedelmi Vállalatnál, az Óbuda Tsz községbeli ága­zatánál, a TÜZÉP-nél, a Könnyűipari Gépi Adatfeldol­gozó Vállalatnál. Itt a dolgo­zók szakmai tudását csupán továbbképzésekkel gyarapít­hatják. A munkakönyvek kiadása­kor a tanács felhívja a hely­beli vállalati igényekre a fi­gyelmet, és a jelentkezőket képességüknek megfelelő mun­kahelyre igyekszik irányítani. A legtöbb munkáskézre a Középdunamenti Vízgazdálko­dási Társulatnál, a Hazai Fé­sűsfonó és Szövőgyárban és a Munkatherápiás Intézetben van szükség. Az utóbbinál pél­dául 40 bejelentett igényt tar­tottak számon, és mindössze hármat tudtak közvetíteni. A Hazai Fésűsfonóba 13 he­lyett csak tízet. Pedig ez a két munkálta­tó rendelkezik a legkor­szerűbb szállással, öltö­zővel, klubbal, ebédlővel. A munkások igénybe vehetik a közétkeztetést is, sőt a Mun­katherápiás Intézet nemcsak ebédet, hanem, reggelit és va­csorát is ad dolgozóinak. Az intézetben könyvtár is műkö­dik, évente 30—40 ezer forin­tot fordítanak könyvvásárlás­ra. A vízgazdálkodási társulat munkásszállásán is jói érezhe­tik magukat a dolgozók. kezdték az SZTK-vényre írt szemüvegek beváltását. Ugyan­csak a helybeli szövetkezet ve­zette be a legújabb szolgálta­tást az új székházban, a láb­ápolást. — Jobb élelmiszer-ellátás. A közelmúltban örömmel ad­tunk hírt arról, hogy sorra ki­nyitnak az eladók hiánya miatt eddig zárva tartott szentendrei boltok. Legutóbb a Barackos úton nyílt önki- szolgáló élelmiszerüzlet, és a Dumtsa Jenő utcában a volt cipőbolt helyén nyitottak rö­vidáru-boltot. — Kiállítás és vásár. A po­mázi tanács és a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat évek óta rendez a köz­ségben vásárlással egybekötött kiállításokat. A Benitczky úti teremben most háztartási gé­pekből, híradástechnikai esz­közökből mutat be az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat jó néhány újdonságot. A kínálat­tal és a tanácsokkal a község­ben letelepedő fiataloknak kedveznek. A tanács és az IKV megállapodása szerint jövőre újabb öt kiállításra kerül sor. — Felhívás. A Hazafias Népfront szentendrei aktívái több ezer felhívást osztottak szét a városban, amelyben kérték a lakosságot, hogy ápol­ják, javítsák a házuk előtti utakat, tisztítsák ki a lefolyó­aknákat, segítsék a lomtalaní­tási akciókat. — Tizenhat brigád küzd a szentendrei Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalatnál a szo­cialista brigád cím különböző fokozataiért. Eddig tizenhá­rom brigád teljesítette válla­lását. Különösen a társadalmi munka végzésében jeleskedtek, iskolák, óvodák építésénél több mint 130 ezer forint értékű munkát végeztek. A brigádok városi vetélkedőn is részt vet­tek, amelyen a Pattantyús bri­gád első helyezést ért el. Az oldalt írta: Udvardi Gyöngyi Foto: Bozsán Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents