Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-12 / 292. szám

A PEST MEQYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA V. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM 1978. DECEMBER 12., KEDD Koszorúzás, megemlékezés Közműveiiffés—magasabb fokm A púrfbszoítság és a fanács együífes ülése Gödöllő .ma 34 esztendeje szabadult fel. A jeles évíor- dulmalkalmából tegnap dél­előtt a város párt- és állami vezetőinek, az üzemek, intéz­mények, mozgalmak képvise­lőinek jelenlétében koszorúzá­st ünnepséget tartottak a Fel- szabadulás téri MÁV-állbmás épületének emléktáblájánál. A harmincnégy évvel ezelőtti eseményekről, a felszabadulás jelentőségéről Vilmos György, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára beszélt, majd a MÁV-állomás párt- alapszervezetének, a városi ta­nács, a népfront városi bizott­sága, a KISZ járási és városi bizottsága, a városi úttörőel­nökség képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit. Délután a városi pártbizott­ság és a tanács együttes ülé­sén is a felszabadulásra emlé­keztek. A Légszesz úti általá­nos iskola tanulói kultúrmű­sorral, versekkel, dalokkal idézték fel a történelmi napo­kat, ezt követően Benedek Já­nos, Gödöllő város tanácsának elnöke mondott ünnepi beszé­det, melyben röviden össze­foglalta a város fejlődésének, a lakosság anyagi és szellemi gyarapodásának legfontosabb állomásait. Társadalmi aktivisták Az ünnepi megemlékezés után a városi pártbizottság megtartotta munkaülését, amelyen két napirendi pontot tárgyalt. Az elsőben Herczeg Sándornak, a propaganda- és művelődési osztály vezetőjé­nek előterjesztésében megvi­tatta és elfogadta a Városi pártbizottság 1975. június 6-í közművelődési határozata vég­rehajtásának eddigi eredmé­nyeiről szóló jelentést. A má­sodik napirendi pontban Fe­hérvári Pálnénak, a pártbi­zottság pto-vezetőjének szó­beli előterjesztésében megtár- gyálita és elfogadta a városi tömegszervezetek és -mozgal­mak pártirányításának helyze­téről készült jelentést. A közművelődési határozat végrehajtásáról szóló jelentés bevezetőben megállapítja: a pártszervezetek többsége éven­te megvizsgálja az üzemben, intézményben folyó .közműve­lődési munkát. A párt köz- művelődési határozatának és az azt követő közművelődési törvény végrehajtására a pártbizottság és a városi ta­nács sokrétű együttműködést alakított ki, melybe bevonták a tömegszervezeteket és -moz­galmakat is. A tevékenységet a pártbizottság mellett műkö­dő közművelődési bizottság, valamint a városi tanács mű­velődési állandó bizottsága koordinálja, ezek a testületek rangsorolják a feladatokat is. Az üzemi, intézményi közmű­velődési munkát a nagy- és középüzemekben társadalmi aktivistáiból alakult kulturá­lis, illetve 1977-től közműve­lődési bizottságok irányítják, szervezik és ellenőrzik. A következő rész az üzemek és intézmények közművelődé­sét tárgyalja, különös tekin­tettel a munkásművelődésre. A határozat megszületése óta növekedett a szakképzett dol­gozók aránya, többen szerez­tek képesítést második szak­ijából. Kevesebben vannak, akik nem végezték el a nyolc általánost. Jó eredményeket ért el e téren a Gödöllő és Vi­déke Áfész, az incsői fafeldol­gozó üzem és a Betonútépítő Vállalat.. A Ganz Árammérő- gyárban az idén a tizenötödik tanévet kezdte meg a kihelye­zett tagozat. Ugyanakkor úgyszólván hatástalan a pro­paganda a bejárókra, a kétla- kiakra és a többgyermekes anyákra. Nagyobb a súlya a közmű­velődésben a szocialista brigá­doknak. Majdnem minden vállalatnál rendszeressé váltak a közös kirándulások, a szín­házba, moziba járás. Különö­sen a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Válla­latnál tapasztalható örvende­tes fejlődés. Az üzemi, Intéz­ményi közművelődési tevé­kenységet többségében társa­dalmi munkások vállalták ma­gukra, főfoglalkozású népmű­velő az Agrártudományi Egye­temen és az Árammérőgyár­ban van. Ennél lényegesen többre és több helyen volna szükség. A hiányt a társadalmi aktivisták képzésével igye­keznek pótolni. Az iskola- rendszerű tanfolyamokra tör­ténő beiskolázás azonban nem megfelelő, az egész városból évente mindössze egy-két sze­mély jelentkezik. A végrehajtó bizottság je­lentése a közművelődéi intéz­mények tevékenységének érté­kelése után az iskolák mun­káját elemei. Valamennyi vá­rosi közoktatási intézményben, hangsúlyozza, nagyobb gondot fordítanak a nevelőtestületeit és a technikai dolgozók szak­mai, politikai, általános mű­veltségének gyarapítására, a tanulók művelődési igényei­nek felkeltésére, a közéletiség- re való nevelésre, a szülők, sőt a szélesebb érteleimben vett felnőtt társadalom fokozottabb bevonására a közművelődésbe. Több szakképzett ember A továbbtanulás és a javuló kádermunka közös eredmé­nyeként csökkent a képesítés nélküli óvónők száma, majd­nem százszázalékos a képzett pedagógusok aránya. Ezzel szemben a technikai dolgozók között jelentős réteget képvi­selnek azok, akik nem végez­ték el a nyolc általánost, és rá­adásul a tanulási kedv, a művelődési igény is hiányzik belőlük. A tanulóifjúság körében a műveltség megalapozásán kí­vül nagy gondot fordítanak a gyerkek látókörének bővíté­sére, esztétikai igényeik fel­keltésére, a szabad idő tartal­mas eltöltésére. Evégett fej­lesztik a különböző kabinete­ket, ösztönöznek az olvasására, a szakköri és művészetköri munkára, valamint a sporto­lásra. Befejezésül a társadalmi szervezetek közművelődéséről szól a jelentés. A KISZ városi bizottsága fokozott gondot for­dít erre, amelynek eredménye­képpen javult a politikai kép­zés rendszere, kevesebb fiatal nem rendelkezik általános is­kolai végezttséggel, többen tö­rekednek magasabb szakmai ismeretek elsajátítására. Az úí- törőszövetség jól szervezett programjai igen sok gyerme­ket mozgatnak meg, erősödött az iskolák vezetésének és az úttörőcsapatok kapcsolata. Kihasználatlan lehetőség Eredményesen munkálkod­nak a szakszervezetek is a munkások, a fiatalok és a nők kulturális színvonalának eme­lésén. A népfrontnak az Olva­só népért mozgalomban a szü­lői munkaközösségek művelő­dési munkájában és a krónd- kaíró mozgalomban jelentős a szerepe. A Vöröskereszt és a TIT városi szervezete szintén sikerrel dolgozik a műveltség gyarapításáért. A Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házával 1976-ban kö­tött együttműködési megálla­podás révén élénkült a város és az intézmények kapcsolata, a lehetőségektől azonban messze elmarad. Az évenkénti egy-két hetes rendezvénysoro­zaton kívül a kapcsolat jósze­rivel a tudomány házában tett csoportos látogatásokra korlátozódik. A pártbizottsági ülés vége­zetül megállapította: az 1975- ben kidolgozott intézkedési terv hasznosnak bizonyult, végrehajtása során szép ered­mények születtek, de a hala­dásért tovább kell munkál­kodni a közművelődés minden területén mindenkinek. K. P. Mezőgazdasági körkép Magtárban a kukoricatermés El csendeseden a határ Csendesedik a határ. A szántóföldekre hajnalonként vastag dér telepedik, az utóbbi napokban a fagy keményítette meg a földet. De már jöhet a tél, a gazdaságok zömében be­fejezték az őszi munkákat. Mezriczki László, a járási hivatal kereskedelmi- és élel­miszergazdasági osztályának helyettes vezetője tájékozta­tott arról, hogy az őszi mély­szántás és a trágyázás kivéte­lével mindent elvégeztek a termelőszövetkezetekben, amit az ősszel kellett. Vegyük sorba, mit és mennyit termel­tek a. járás mezőgazdaságában. Dö hozamok Krumpliból 1074 hektárt ül­tettek a járásban, amioen a háztáji és egyéni gazdaságok is benne vannak. Jól példázza a szövetkezeti gazdálkodás ha­tékonyságát az összehasonlító adat: a járási termésátlag 143 mázsa, a szövetkezeti 463 hek­táron viszont 174 mázsa a ho­zam. Kiemelkedik a gazdasá­gok közül a galgamácsai Ösz- szefogás eredménye: 148 hek­táron termesztettek krumplit s hektáronként több mint 200 mázsát takarítottak be. A cukorrépát is felszedték már a földekről, a termésát­lag 266 mázsa. A répa cukor, tartalma 3 százalékkal na­gyobb, mint tavaly volt. Az őszi szárazság 20—25 mázsá­val csökkentette a termést. A napraforgó is jól fizetett. Betakarították a kukoricát is, amelynek három hetet ké­sett az érése. Az elhúzódó aratás a munka körültekintő szervezését követelte a gazda­ságok vezetőitől, a kombájnok és szállítóeszközök kezelőinek pedig a szokottnál is erősebb tempóban kellett dolgozniuk. Nem hiába fáradoztak, a 48 mázsás tervezett helyett 52,3 mázsát takaríthattak be. A kukorica a krumplihoz ha­sonlóan mutatja a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. A járási átlag a háztáji és egyéni gaz­daságokat is beleszámítva, több mint 5 mázsával keve­sebb a szövetkezetinéi. A jó kukoricatermésnek azért akadnak szépséghibái is. Jócskán megnövelte az ön­költséget a magas víztartalom, 15—20 százaléknyi nedvessé­get is ki kellett vonni a sze­mekből. Nem termett egyen­letesen a kukorica az egész járásban: a terméseredmé­nyek 38-tól 60 mázsáig, szó­ródnak. Kiemelkedően jó ered­ményt ért el a dányi Magvető Termelőszövetkezet. tömegtakarmányáról is: a siló- kukorica és a nyáron betaka­rított borsósiló elegendő lesz. A silókukorica különösen jól sikerült az idén. Hektáronként 220 mázsát takarítottak be pe­dig eddig még sosem sikerült elérni a 200-at sem. A jó ku­koricatermés persze nagyrészt a kivételes időjárásnak kö­szönhető. A szilázs száraz­anyagtartalma 30—32 száza­lék közötti, ami szintén na­gyon jó. Betakarították az őszi zöld­ségeket, a gyümölcsöt és a sző­lőt. A szüret nem sikerült túl jól, hektáronként csak 35 má­zsa szőlő termett. A magya­rázat: a tavaszi fagyok, a nyári jég, a kevés napsütés. Zárszámadás következik Most már csak az őszi mély­szántás és a szervestrágyázás ad munkát a gazdaságok dol­gozóinak. A fagyok miatt már csak a nagy gépek bírják a kemény talajt, de nincs sok hátra; a szervestrágyázás 80, n mélyszántás 90 százalékával már végeztek. A határ csendesedik, az iro­dákban viszont most kezdődik a hajrá. Valamennyi gazda­ságban leltároznak, s készül­nek az évi végi mérlegek, kö­zeleg a zárszámadás ideje. G. Z. T akarmány Gondoskodtak a termelőszö­vetkezetekben az állatok téli Történelmi, sorsfordító napok JT^nyhe idővel köszöntött be a december 1944-ben. A há­ború mind közelebb került Gödöllőhöz, az ágyúk, fegy­verek hangja egyre jobban hallatszott. December 8-án elren­delték a község kiürítését, ám a lakosság nem hajtotta végre; némely hivatal és a csendőrség költözött el. A magaslatokról elvonultak a tüzérségi ütegek, a lakosság óvóhelyeken figyel­te és várta az eseményeket. A menekülő németek mindent el­vittek, amit értek. Kirabolták a kastélyt, és elhurcolták a MÁV-állomásról is azt, ami gyújtogatásuk után még megma­radt. December 11-én a kora reggeli órákban a Juharos-tetőn, és az Antal-hegyen megjelentek a felszabadító csapatok elő­őrsei. E helyekről továbbhaladva nagy karéjban fogták kö­rül Gödöllőt. Déltájban már az Öreg-hegyen és a Blaha-fürdő- nél jártak a szovjet egységek. Még ezen a napon elérték a község középpontját, a nagy Dózsa György utat, másnap fel­szabadultunk. A felszabadulás híre csakhamar előcsalogatta aá embereket rejtekhelyükről. Szovjet katonák járták az ut­cákat, nyugtatták az embereket. Az első közéleti megbízatást idős Czeczulics János kapta, mégpedig a polgármesteri teen­dők ellátására. Megkezdődött a romok eltakarítása. Az első nagy politikai megmozdulás a moziban tartott gyűlés volt, ami gyertyafénynél zajlott le. Czeczulics János volt a szónok, de beszélt a megjelentekhez Szidorov kapitány, a település politikai parancsnoka, és Zelenin főhadnagy köz­ségparancsnok. A népgyűlést követő napon nagy lendülettel folytattuk a helyreállítást, szovjet katonák üzembe helyezték az első tábori kemencét, majd a tüzelő szállításában segítet­tek. A volt királyi kastélyból és a járásbíróság épületéből kórház lett; ideszállították a Pest körüli harcok sebesültjeit. December 20-án megjelent a felhívás az iparosokhoz. A polgármester felkérte őket, azonnal lássanak munkához, min­denekelőtt az iskolákat hozzák rendbe, hiszen minden ablak ki volt törve, a padok egy részét elvitték, a többi használha­tatlan volt. Minden nap hozott valami újat, minden napnak meg volt a jelentősége. A lakosság zömét felelősségérzet hatotta át, arra törekedtek, hogy minél hamarabb rendet teremtsenek, minél gyorsabban rendes kerékvágásba fordulhasson az élet. \± akkori idők sok embert hoztak közel egymáshoz, akik még ma is szívesen gondolnak vissza az összefogás, a se­gíteni akarás és a barátság szép példáira, és kegyelettel em­lékeznek azokra, akik eltávoztak közülünk. Cs. J. Párfmegbizatása: munkásőr 1 !ne2¥aló§Ét álmuk öröme fi veszélyzónában véd a fénykorlát A balesetek megelőzésére úgynfevezefct fénykorlátot al­kalmaznak a Beton- és Vas­betonipari Művek üzemeiben, egyszerű, de ötletes talál- ány lényege, hogy a gépi ablonmozgatást végző, bal- etveszélyes láncpályák vagy örgősorok kritikus területeit iptikad fénysugárral határol­ják körül. A fénysugarak megszakítása — ha például valaki veszélyeztetett területre lép — a mozgó gépet azonnal leállítja. Újbóli beindítása csak akkor válik lehetővé, ha a fény körébe került akadály megszűnik,' vagyis a veszély­zónába került személy eltávo­zik. A Pest megyei Hírlap egyik leg­régebbi tudósítója, a uodöllő és Vidéke különkiadás Indulása óta legszorgalmasabb külső munkatár­sa, aki gondos statisztikus is, el­érkezett háromezer-ötszázadik írá­sához. Alább ezt közöljük. Régóta dédelgetett tervem, hogy háromezerötszázadik írá­somban egy sokoldalú nyugdí­jast mutatok be, Elérkezett az ideje. A kiválasztott: Sári Ist­ván, a járási-városi Kobzi János munkásőregység alapí­tó tagja. A minap, amikor ta­lálkoztunk, hogy megállapod­junk beszélgetésünk időpont­jában, a Gödöllői Gépgyár nyugdíjasa szolgálatba sietett. — Még sohasem késtem el, most sem szeretnék — mond­ta futólag. Sári István szolgálatba sie­tett, én pedig parancsnokait kerestem fel. Amíg Várnagy Attillával, a munkásőrség já­rási-városi parancsnokával váltottunk szót, Martinák Fe­renc, a parancsnokság munka­társa előkereste a nyugdí­jas munkásőr személyi lapját. Ebből megtudtam, 1957 óta viseli az acélkék egyenruhát, s már az első esztendőben pa­rancsnoki dicséretet kapott. Ahogy teltek az évek, meg­kapta a 10., 15. és 20. évi szolgálatáért járó emlékérmet és tulajdonosa a Haza Szol­gálatáért érdeméremnek is. 1977-ben kiérdemelte a Kiváló munkásőr címet. Négy évtized Gondosan följegyeztem az adatokat, utána még nagyobb érdeklődéssel vártam a Sári Istvánnal való találkozást. Né­hány nap múlva becsönget­tem a gödöllői Tavaszmező utca 52-es számú kertes csa­ládi házba. Vendéglátóm mo­solyogva, szívesen fogadott, de bent, a lakásban, amikor el­mondtam jövetelem célját, megpróbálta elhárítani ötlete­met. Vannak a pártnak már­tírja^ vannak veteránjai, han­goztatta, jobb volna nekik szentelni a sorokat. Győzkö- désemre végül is kötélnek állt, letelepedtünk az egyik virá­gokkal díszített szobában. — Legjobb lesz, ha az ele­jén kezdjük, vélte Síri István. Itt születtem Gödöllőn, őseim is idevalósiak, testvéreim is mind itt látták meg a napvi­lágot. Inasnak 1329-ben egy pesti kisiparoshoz szegődtem, nála tanultam ki a fémcsiszoló és galvanizáló szakmát. Az inaséveket is beszámítva negyvennégy évet dolgoztam 1974-es nyugdíjba vonuláso­mig. — A felszabadulás után a rendőrségnél szolgáltam. Vác­szentlászlón, őrsparancsnok­ként. 1948-ban saját elhatá­rozásomból leszereltem és a budapesti Fémbútorgyárba mentem dolgozni. A munka­versenybe hamar bekapcso­lódtam, sztahanovista lettem. Noha nem szerettem cserebe­rélni a munkahelyeket, egy szép nanon meguntam a bejá­rást, Gödöllőn kínálkozott kedvező munkaalkalom, a gépgyárban. Ebben az üzem­ben 23 évet dolgoztam, négy­szer lettem kiváló dolgozó. Abban az időben, amikor a gyárba kerültem, a hűtőgépek hűtőlapjáinak savazását kel­lett megoldani és ekkor kezd­ték bevezetni a savas krómo­zást is. Huszonötödik évforduló Sári István nevéhez jó né­hány újítás is fűződik, ami jelzi, nemcsak értette, hanem érdekelte is szakmája. Ezen­kívül leginkább a politika. A pártba 1950-ben lépett, amely­nek azóta is hűséges katoná­ja. Nyolc évig volt a gyári, négy esztendeig a városi párt- bizottság tagja. — Egyszerű munkásember voltam és maradtam, de csa­ládomra, otthonomra és jól si­került házasságomra büszke vagyok. Ha elölről kellene kezdeni az életet, ugyanazt tennem’, amit tettem, azzal a különbséggel, hogy nagyon sokat tanulnék, hogy taníthas­sak. Elégedett vagyok, hiszen a munkásévek után megka­pom a nyugdíjat, és arra is van lehetőségem, hogy valami pluszt keressek hozzá. Ez év december elsejéig a pártbi­zottságon teljesítettem szolgá­latot. de mivel nem bírom az éjszakázást, ezután a Madách Imre Szakmunkásképző In­tézetben látok el nappali szol­gálatot. A munkásőrségnek tényleges tagja vagyok, és az is akarok maradni. így sze­retném megünnepelni belépé­sem 25. évfordulóját. Szá­momra a legszebb pártmegbí­zatás a párt katonájának len­ni. A kertben — Két gyermeket nevel- ' tünk fel, három unokánk van. Szeretem a kertet, különösen akkor járok szívesen a növé­nyek, virágok között, amikor a kicsiknek magyarázhatom, hogv melyik milyen növény. Jó szomszédok vesznek kö­rül, akikkel a munkásmozga­lomban is együtt dolgoztunk és dolgozunk. Ha Összejövünk, közös témánk nemcsak a ház és a kert. A legnagyobb örö­münk, hogy megértük mind­azt, amiről fiatal korunkban álmodoztunk.. A 65. évében járó Sári Ist­ván ma is olyan nyughatatlan és tettre kész, mint volt há­rom évtizede, amikor az elsők között látott hozzá Gödöllőn a romok' eltakarításához. Csiba József

Next

/
Thumbnails
Contents