Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

197*. DECEMBER 10., VASÁRNAP ^Müat> KISZ-vezetőfc felkészítése Központi felkészítő tanács­kozáson találkoztak pénteken és szombaton Balatonaligán, a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség vezetői: a KISZ köz­ponti és megyei (budapesti) bi­zottságainak vezető munkatár­sai, a fegyveres erők és tes­tületek KISZ szervezeteinek vezetői, az ifjúsági tömegtá­jékoztatás szerkesztői. A résztvevők meghallgatták Hu­szár Istvánnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, a Mi­nisztertanács elnökhelyettesé­nek előadását a népgazdaság helyzetéről, az 1979. esztendő gazdasági feladatairól. Az ifjúsági szövetség tevé­kenységének időszerű kérdé­seiről, az 1979—80. mozgalmi év jellemzőiről, akcióprogram­jainak végrehatjásáról Bara­bás János, Deák Gábor, Nagy Sándor és Pásztor Gabriella, a KISZ KB titkárai tartottak előadást. A felkészítő tanácskozás Maróthy Lászlónak, a Politi­kai Bizottság tagjának, a KISZ KB első titkárának zárszavá­val ért véget. A DBVSZ európai konzultációja Szombaton a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség buda­pesti székházában megkezdő­dött a DÍVSZ 44 európai tag- szervezetének kétnapos kon­zultációja, amelyen megvonják az ez évi munka mérlegét, és meghatározzák a jövő év leg­fontosabb feladatait. A kon­zultáció egyben előkészítő ál­lomása is a DÍVSZ 1979. feb­ruár elején Dortmundban meg­tartandó végrehajtó bizottsá­gi ülésének. Torony a levegőben Vámosmikola, december he­tediké. Verőfényes téli dél­előtt, A hőmérséklet mínusz 10 fok. Sok tucat ember topo­rog fázósan a labdarúgópálya szélén. Hivatalosak és ráérő kíváncsiak. „Ennél jobb időt ki sem foghattunk volna! Sze­rencsére nincs köd. Repülés­hez ez kell!’ — mondogatják. A község nagy eseményére ké­szülnek, várják a lengyel he­likoptert. Újszerű dolog tör­ténik majd itt, elsőként az országban. Rövidesen megér­kezik a gépmadár, s helyére teszi az új tv-tomyot. Átját­szóállomás épül a szomszé­dos Hegyeshegyen. Talán egy hónap múlva kifogástalanra alakítja a ma még élvezhe­tetlen televíziós vételt. A leg- fázósabbak időnként átsétál­tak a presszóba egy kis „lé- lekmelegítőre”. Gébzúgás hallatszik. A fotó­sok, filmesek, tv-sek és tu­dósítók népes csapata készül, hogy megörökítse a helikop­ter érkezését. A morajlás erő­södik, már itt a gép a közel­ben. Ezután orkánt kavarva maga alatt, megkezdi a le­szállást. A nézősereg rohan­va keres védelmet az autók, a fák mögött, a forgószámyak által keltett szél sapkákat, kalapokat emel a házak ma­gasságába. A pilóta mint a hímes tojást helyezi le a Jagelló nevű repülőmonstru­mot. Mindenki köréje sereg­ük. Amikor a lengyel sze­mélyzet földi csoportja leszáll róla, elsőként egy helybeli mászik fel a helyükre: meg­nézni, milyen is ez az óriás Röviddel ezután magasba emelkedett a torony karcsú acélteste Halmágyi Péter felvétele belülről. A második azonban már a rádióriporter. Hát igen, A frissesség a legfőbb eré­nyek egyike. ★ A helikopter üzemanyagot vesz fel, mi pedig autóval in­dulunk a Hegyeshegy irányá­ba. A hegyi úton a terepjáró felkúszik a csúcsig, a miénk szenved egy darabig a rögö­kön, azután megsajnáljuk. Gyalog kaptatunk a merede­ken, néha futni is megpróbá­lunk, nehogy lemaradjunk a nagy eseményről. Közben ar­ról váltunk szót, hogy ezen az úton a nagy daruskocsi nem tudna feljönni, ha meg kiépí­tenék, többe kerülne, mint az egész átjátszóállomás. Ezért is jó ötlet, hogy ezt a lengyel céget kérték fel a torony fel­állítására. Magas a hegy, fúj­tatunk, mire fölérünk, sebaj, a hárommillió koldus országa volt. Szocialista rendszerünk nagy történelmi eredménye a munkanélküliség felszámolása, a teljes foglalkoztatottság biz­tosítása. Megszüntettük a tár­sadalmi igazságtalanságokat, egyenlőtlenségeket. Orszá­gunkban felnőtt egy nemze­dék, amelyik nem tudja, mi a létbizonytalanság! Hazánkban már hosszú idő óta minden munkaképes korú — nem tanuló — férfi dolgo­zik. A népgazdaság minden ágában biztosítottunk munkát azoknak a nőknek, akik dol­gozni akartak. Munkaalkalmat teremtettünk a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásakor az ott fölöslegessé vált több százezer embernek, ipart tele­pítettünk az ország elmaradott vidékeire, átlagosan 2—4 mun­kahely vár minden egyes mun­kába lépő fiatal szakmunkást, értelmiségit. A munkához való jog, a munka — amellett, hogy az egyén belső értékei, alkotóké­pessége kiteljesítésének leg­főbb feltétele — egyben a szo­cialista elosztás alapja is. A mi rendszerünk a munka tár­sadalma, életszínvonalunk e munka tükröződése. A szocia­lista tervgazdálkodás és a testvérnépekkel való sokolda­lú gazdasági együttműködés eredményeként hazánk ter­melőerői nagymértékben meg­növekedtek; dinamikusan fej­lődő népgazdasággal rendelke­ző, gazdaságilag közepesen fejlett országgá lettünk. Lakosságunk reáljövedelme lehetőségeinkkel és munkánk­kal arányosan és összhangban évente körülbelül 4—4,5 szá­zalékkal növekszik. Nyomasztó munkanélküliség A munkanélküliség a kapi­talista rendszer velejárója, íme ennek bizonyítására né­hány 1977-es adat: Angliában csaknem 1,5 millió, a Német Szövetségi Köztársaságban 1,3 millió, az Egyesült Államok­ban több mint 7 millió volt a munkanélküli. És lássunk egy összesítő adatot: a 24 legfejlettebb tő­késországban az elmúlt évben 17 millió, a munkaképes la­kosság 5,3 százaléka volt mun­kanélküli. Ebből 7 millió fő, azaz az összes munkanélküliek 41 százaléka 25 éven aluli. Ezek a számok nem tükrö­zik a teljes valóságot. Egy­részt, mert a statisztikai ada­tok meglehetősen hiányosak, másrészt, mert munkanélkü­linek csak az számít, akinek volt már munkahelye, aki ke­res is valamilyen munkát, be­jegyezteti magát a munkaköz­vetítő hivatalban. A munkanélküli fiatalok számára az a legtragikusabb, hogy többségük az iskolapad­ból került az utcára, így még arfa sincs lehetőségük, hogy a munkaközvetítő irodák munkanélküliként számon tartsák. A munkát kereső fia­talok többsége pályakezdő vagy szakképzetlen. A Német Szövetségi Köztársaságban 1977-ben például a 20 éven aluliak több mint egyharma- dának nem volt semmiféle szakképzettsége. Fodor László (Folytatjuk.) egészséges ez a túra, meg mi számunkra ezúttal kötele­ző is... A gép még nem kapott föl­szállási engedélyt. Ott állunk a szikrázó fényben a havas csúcson, megtekintjük a vas- betonkelyhet, amelybe a tor nyot helyezik majd. Mellette fémből készült konténerház — itt lesz automatikus adóbe­rendezés. Közben hallgatjuk tájékoztatót. Elmondják, hogy ez az átjátszó nem volt az ötödik ötéves tervben, de a környék képviselője felszólalt az országgyűlésben, s a közös kérésre előbbre hozhatták a határidőt. Az Ipoly menti tsz-ek, üzemek dolgozói, s a lakosok hárommillió forint társadalmi munkát végeztek. Irtották az út é3 az adó he­lyén az erdőt, betonoztak, ala­poztak. Ezért került sokkal kevesebbe az átjátszó a terve zettnél. A torony adatai: har­minc méter hosszú, öt tonna a súlya és három tagból áll. Ed­dig egyenként emelték be da­ruskocsival, csörlőkkel. Sokáig tartott. Jövőre Kemencén is megépül az átjátszó. A to­ronyállítás most egy új mód­szer hazai főpróbájának is te­kinthető. ★ Jön a helikopter. A rotor havat, földet és levelet kavar. Már óvatosabbak vagyunk, tá­volabbról szemléljük. A fil­mesek „életveszélyes” közel­ségben forgatnak. Az egyik fotós hanyatt feküdt, úgy fényképezi, amint a gépről le­eresztett sodrony végét a to­rony hegyére akasztják. A ha­talmas vasszerkezet megemel­kedik, s a géppel egy kört tesz felettünk. Azután vissza­ér, a kehely fölé akarják iga­zítani kötelekkel. A pilóta nem láthatja a célt, rádión irányítják a földről. Az első próba nem sikerül. Az áll­ványzatot találják el. Ropog, törik a fa, s a lengyel szere­lők két méter magasságból* akrobataként ugrálnak le ró­la. A második nekifutás már sikeres. Mi, védett helyen ku­porogva, kapaszkodva figyel­jük rendkívül veszélyes pro­dukciójukat. És lám, alig né­hány perc kellett hozzá, s a torony a helyén volt. Néhá- nyan tapsolnak, mások a pi­lótának integetnek. A szerelők már a feszítő köteleket akasztják a torony testére. Mindez a filmen, vagy a tv- ben fél perc, az újságban másnapra néhány soros rövid tudósítás, a jelenlevőknek vi­szont ritka élmény, a helybe­lieknek öröm, eredmény, kö­zösségi siker. Jó vételt, Ipoly- völgyiek! Baumann László 3zamadasra készülnek ismét megyénk pártszervezetei. Az év végéhez közeledve, a szervezeti szabályzat rendjének megfelelően következnek o beszámoló taggyűlések. Ezek politikai előkészítése már napjainkban konk­rét munkát igényel a kommunistáktól. Most természetesen nem lesz a párttagokkal olyan széles körű beszélgetés, mint a tagkönyvcsere idején. Viszont jó alkalmat kínál az év végi munka összegezése, hogy a pártcsoport-bizal- miak, a pártvezetőségek tagjai egyénileg is beszélgessenek minél több párttaggal. így is­merhetik meg, hogy az egyes kommunisták miként ítélik meg az alapszervezet vezetősé­gének politikai irányító munkáját, a munka­helyi tevékenységet. A beszámoló taggyűléseken az alapszerve­zeti vezetőségeknek mindenekelőtt a gazda­ságszervező, gazdaságpolitikai munkájuk he­lyi tapasztalatairól, a termelés pártellenőrzé- séről, a szocialista munkaverseny eredmé­nyeiről, a munkahelyi demokrácia érvényesü­léséről, a termelés hatékonyságáról kell szá­mot adniuk, összességében tehát arról, hogy az 1977. évi gazdaságpolitikai célkitűzéseket miként szolgálta a pártszervezet termelést se­gítő és ellenőrző tevékenysége. nuár 15-vel kezdődnek. Addig lezajlanak a pártvezetőségek összevont beszámoló taggyű­lései. Az előzőek — az idén év elején — azzal a tapasztalattal jártak, hogy mindenütt meg­különböztetett figyelmet fordítottak o beszá­molók tartalmára. Sikerült elérni, hogy a munka elemzése, a pártvezetőségek döntő többségénél a felsőbb szintű határozatok he­lyi végrehajtásához kapcsolódott, a beszámo­lót és vitát követően pedig a pártvezetőségek a legfontosabb feladatok, eredmények végre­hajtása érdekében határozati javaslatot ter­jesztettek az összevont taggyűlés elé. Ezekben is egy-egy pontban meghatározták — az irá­nyításuk alá tartozó alapszervezet jellegétől függően — a legfontosabb teendőket. A hatá­rozatok magukban foglalták a pártvezetőségek éves cselekvési programjait, s a legtöbb he­lyen jól orientálták az alapszervezetek veze­tőségeit. Megfelelő kiindulópontot adtak ah­hoz, hogy az alapszervezetek beszámoló tag­gyűlésein tartalmasán — anélkül, hogy ismé­telték volna a pártvezetőség beszámolóit — tudják megtárgyalni az éves munkát, és meg­határozni feladataikat. Ezt a kísérletet — miszerint a pártvezetősé­gek összevont taggyűléseit kövessék az alap- szervezeti beszámoló taggyűlések — szívesen fogadták a különböző szintű párttestületek, pártszervezetek választott vezetői, az irányító pártvezetőségek és az alapszervezetek párt­tagsága. A kedvező tapasztalatok szerint ez a mód­szer tovább növelte a pártvezetőségek irányí­tó, koordináló szerepét, felelősségét. Ezzel elő­segítette a párt munkastílusának fejlesztését. Nagyobb igényességgel, a kollektivitás javu­lásával készültek el a beszámolók, s ennek megfelelően konkrétabb volt a feladatok meg­határozása. A pártvezetőségek nagy többsé­ge képes volt az irányítása alá tartozó — gyakran eltérő jellegű — alapszervezeteknek konkrét, differenciált feladatokat megjelölni a gazdasági, a politikai, az ideológiai munka és a párt belső élete továbbfejlesztésének kérdé­seiben. Jobban sikerült ráirányítani az alap­szervezetek figyelmét a párthatározatok vég­rehajtásának megszervezésére és egységes ér­telmezésére. Ezzel együtt az új esztendei fel­adatok ismeretében — mivel a pártvezetőség­nek az egész üzem, illetve intézmény éves tervére van rálátása — nagyobb lehetőség nyílt a cselekvési programok egységes felada­tainak meghatározására, a cselekvési egység erősítésére. /Az összevont taggyűlések azt is ered­ményezték, hogy az alapszervezetek tagsága átfogó értékelést kapott a vállalat, intézmény működési területén az ott folyó gazdasági, po­litikai munkáról. Tehát komplexebben meg­ismerte az adott területet. Mindent egybe­vetve, végül is kedvező hatás mutatkozott az alapszervezeti beszámoló taggyűlések mun­kájában. Különösen abban, hogy a beszámo­lók konkrétabban juttatták kifejezésre az el­ért eredményeket, a feladatokat sajátosabban és jobban a helyi viszonyokban határozták meg, és ennek következtében a vita is érde­mibb és lényegretörőbb volt. Indokolt ezért e tapasztalatok alapján, hogy a pártvezetőségek az összevont taggyűléseket lehetőség szerint koncentráltan, január 16-ig mintegy 10 nap alatt megfelelő előtervezéssel tartsák meg. Ezzel segítve az alapszervezeti vezetőségek munkájának megtervezését, a fel­adatok pontos meghatározását, s az irányítá­suk alá tartozó alapszervezetek is megfelelő időhöz jutnak ahhoz, hogy felkészüljenek a saját beszámoló taggyűlésekre. Egy pillanatra, sem vonhatják el az első — kísérletnek számított — év tapasztalatai az irányító pártbizottságok figyelmét attól, hogy most is megfelelő politikai és szervező előké­szítő munka előzze meg a pártvezetőségek ösz- szevont taggyűléseit. Legalább ugyanolyan fi­gyelemmel kell kísérni és segíteni — különö­sen a választolt testületek tagjai és a terület­felelősök révén — az alapszervezeti beszámo­ló taggyűlések előkészítését, lebonyolítását. I gén fontos politikai fórumai lesznek az idén, illetve a jövő év elején is a beszámo­ló taggyűlések a megye párttagságának. A kommunistáknak olyan tanácskozásai, ame­lyek egy év feladatainak összegzése nyomán meghatározzák a következő időszak legfonto­sabb gazdasági és pártpolitikai feladatait. A mostani beszámoló taggyűlésekre olyan idő­szakban kerül sor, amikor már az V. ötéves tervünk negyedik évét is meg kell határozni a helyi pártszervezetekben. Ez tovább fokozza a pártszervezetek és az egyes kommunisták fe­lelősségét. A jól megfogalmazott és a párttag­ság aktivitásával elfogadásra kerülő cselek­vési programok nagymértékben megalapozzák az 1979-es év pártpolitikai munkájának to­vábbi eredményességét. ARATÖ ANDRÁS, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára Egy esztendő fémmán Foglalkoznia kell a beszámolónak a párt szervezeti elveinek érvényesülésével, a pártta­gok kötelességeinek és jogainak kérdéseivel, a pártmegbízatások teljesítésével, a pártcsopor­tok munkájával is. Helyes elemezni a párt­tagnevelő munka tapasztalatait, a párt káder­politikái elveinek érvényesülését a gyakorlat­ban. Megfelelő helyet kell kapnia a taggyűlé­seken a pártalapszervek propaganda és kultu­rális nevelőmunkájának, mindenekelőtt an­nak tükrében, hogy a Központi Bizottság 1976. október 26-i határozata megvalósításának mi­lyen helyi tapasztalatai mutatkoznak. Helyes, ha továbbra is külön helyt kap annak ismer­tetése, hogy miként hasznosították a párttag­ságnak a tagkönyvcsere során tett javaslatait. Mindenütt külön figyelmet érdemel a beszá­molókban a tömeg szervezetek pártirányítása, tapasztalatainak összegezése, a tömegszerve­zetekben dolgozó kommunisták munkájának értékelése. Végeredményben mindenekelőtt a tavalyi beszámoló taggyűléseken elfogadott cselekvési programok végrehajtásának ered­ményeiről, a végrehajtás során keletkezett problémákról kell számot adni. Azokban a pártalapszervezetekben készül­nek megalapozottan a beszámoló taggyűlések­re, amelyekben szervezetten —r például párt- csoportüléseken — megismertetik a párttag­ságot a Központi Bizottság idei áprilisi ülésé­nek határozatával. Így szerezhetnek kellő ala­pot ahhoz, hogy megvizsgálják: milyen ered­ményességgel valósították meg a XI. párt- kongresszus iránymutatását a saját alapszer­vezetükben. Különösen érdemes szem előtt tartani, amit ezzel kapcsolatban is leszögezett a Központi Bizottság áprilisi ülése: „A párt vezető szerepének erősítése, irányí­tó munkájának további javítása fejlődésünk alapfeltétele, s ez megkívánja munkamódsze­rének állandó javítását. A munkában nélkü­lözhetetlen elemző, értékelő tevékenység mel- ett nagyobb figyelmet kell fordítani az egy­séges cselekvésre, a végrehajtás megszerve­zésére és az ellenőrzésre. A választott testű- etek tagjai egyénileg is jobban vegyenek részt a határozatok végrehajtásának ellenőrzésé­ben.” S’ Uj feladatok összefoglalásának, meg- aatározásának is ez az alkalma. Lényegében a torábbi évek tapasztalatait hasznosítva kell 1979-re megfogalmazni az alapszervezet cse­lekvési programját. Ezek a lehető legnagyobb conkrétsággal szóljanak azokról a tennivalók- •ól, amelyeket az alapszervezet kommunistái íz V. ötéves terv negyedik évében tenni tud­lak a vállalat, intézmény, vagy termelőszö­vetkezet gazdasági céljaiért, összhangban a központi Bizottság legutóbbi, most december >-i ülésének határozatával. Már az előkészítő munkák során arra kell isztönözni a párttagságot, hogy a megszokott lyíltsággal és őszinteséggel mondja el a véle- nényét saját munkájáról, az alapszervezet vezetőségének tevékenységéről, a munkahely vezetésében tapasztaltakról, a munkahelyi égkörről. Mindarról tehát, ami befolyásolja a >árt gazdaságpolitikájának sikerét. A beszá- noló taggyűléseket a pártalapszervezet veze- őségei arra is használják fel, hogy adjanak zámot a munkastílus, a munkamódszer fejlő­léséről. Ez ugyanis arra mutat, hogy meny- lyire sikerült a megnövekedett igényeknek, a elgyorsult tempónak megfelelően a mozgal- ni módszereket, a rugalmasságot, a gyorsasá­ét, az elvtársi munkakapcsolatot előtérbe ál­ltam. Az is a beszámolók témája, hogy a lártalapszervezetek vezetőségei mennyiben gazították munkájukat a megnövekedett kö- etelményekhez, mennyiben erősödött a kol- iktív vezetés, és lett egyenletesebb a teher- losztás. Az irányító pártbizottságok január el- ő felében megtartják ülésüket, s megfelelő rányomtatást adnak a pártszerveknek, áme­nekben ezután a beszámoló taggyűlések ja-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents