Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
1978. DECEMBER 10., VASÄRNAP TT (1-1 r • -í Hangfelvételt készí. tiangtelvetel — fesztiválra te« * Magyar Rádió OJ J zenei főosztálya a Felszabadulás téri templom jó akusztikáját kihasználva. A párizsi nemzetközi hangfcsztiválra Altenburg hét trombitára és ütőhangszerre írt koncertjét vették fel kvadrofon-techr.ikával, Várkonyi Péter felvétele TV-FIGYELŐ Szabó Ervin. A budapestiek' még csak tudogatják, hogy élt egyszer egy Szabó Ervin nevű férfi, akit bizonyára valami tudósféleként kell tisztelnünk, mert róla nevezték el a fővárosi könyvtárat. Am az ország első számú városának lakóin kívül már jóval kevesebben bólintanak a nevét hallván. Ezért aztán mindenféleképp dicséretes vállalkozás volt fölidézni jeles személyét, és a legnagyobb nyilvánosság előtt, a tv—ben szólni róla, bő háromnegyed órán keresztül. Személyes emlékezésekből, írásos dokumentumokból no meg a korabeli fényképekről kerekedett ki a Népszava, és a Huszadik Század című folyóirat egykori munkatársának — ennek a ritka műveltségű és emberi mivoltában is igen tiszteletire méltó személyiségnek — a portréja. Mint egykori munkatársai, ismerői, Duczinska Ilona és Madzsar Lili elmondották róla, nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor szembe mert szállni pártjával, az MSZDP- vel — szakítását a választó- jogi vita váltotta ki —, s ugyanígy merész vállalakozása Volt Marx és Engels tanításainak hazai népszerűsítése. (Munkáikból — 1905-ben és 1909-ben — két kötetet is kiadott.) Az a tény pedig, hogy — hallhattuk — Ady költészetének elismertetéséért is sokat fáradozott, csak mégin- kább növeli az iránta érzett tiszteletet. S persze mindenekelőtt szenvedélyes könyvtáros volt ő, aki nemcsak fölismerte az országos könyvtárhálózat megteremtésének szükségességét, de meg is szervezte azt. Mindezt — írtuk — sok-sok forrás tanúsította, no meg egy, ezúttal egyáltalán nem zavaró keret játékféle telte igazán élvezhetővé, amelyben egy fiatal színész. Vándorfi László vette magára a megidézett alakját, s közvetítette gondolatait — tisztelettel, fegyelemmel. Közreműködése ettől lett igazán hatásos. Ti és Ffli. Hát megint túljutottunk a nők és fé.f.ak soros párharcán, amelynek színhelye ezúttal Pécs és Szeged volt. Míg legutóbb arról írtunk, hogy a két nem csetepatéja némiképp megcsendesedett, most megint csak arról szólhatunk, hogy a közvetítés némely pillanataiban ismét az egekig csaptak az indulatok. A nekiszabadult vehemenciát egyrészt a két délvidéki város leányainak és jfjainak nehezen mérsékelhető játékkedve magyarázza; másrészt meg az a sajnálatos tény, hogy a három játékvezető — Antal Imre, Szilágyi János és Vitray Tamás — nemigen bírt úrrá lenni az indulatokon. De hogyan is tudott volna, amikor — nem először fordul elő ez közöttük — nyilvánvalóan ugratják, zavarba hozzák egymást. (Ügye emlékezünk még Antal Imre szúrós kérdésére, amely azt tudakolta: ugyan tényleg nem magyar ajkú az az idegenként felelgető pécsi leány, s ugyanígy Vitray viszontválaszára : Imre, jól vagy?!) És a pontszámlálások körüli hercehurcát még nem is említettük, már pedig ebből — tanúsíthatja a Ti és mi minden egyes nézője — ugyancsak nem egy kínos magyarázkodás fakadt, Egy szó mint száz; egy na gyón jól kitalált, igazán a pillanatnyi ötletekből sarjadó, egy-egy várost majd minden korosztályában és foglalkozási ágában megmozgató játqk ke rül elénk kéthetente, de — sajnos — úgy, hogy gyakorta gazdátlannak, kuszáltnak, szét esőnek tetszik. Ilyennek, mert — akárcsak most, pénteken — a kelleténél civileb bek, az illendőnél jópofáskodóbbak, no és hát ' figyelmetlenebbek a műsorvezetők. Szó se róla nehéz a dolguk, dehát az efféle túlfeszített légkörben kellene szordinósabban munkálkod diuk... Akácz László ^ A' ~A A HISTÓRIÁRÓL - CEGLEDEN Ismernünk kell történelmünket Cegléd közművelődési intézményei egy sikeres előadássorozattal teszik .tartalmassá a téli estéket. Növekvő érdeklődés kíséri aiz Ismerjük meg korunkatI című sorozatot, amelynek második előadója a minap a városháza nagytermében Nemeskiirty István író, irodalom- és filmtörténész, az irodalomtudományok kandidátusa volt, akinek a magyar történelem fordulópontjait feldolgozó kötetei élénk visszhangot váltottak ki mind a tudományos életben, mind széles olvasótábora körében. A közvélemény ellenőriz Ez alkalommal az előadása címéül választott kérdésre keresett választ: Miért jussa a népnek ismerni történelmét? — A nép ajkán éltek a magyar nemzet történetével kapcsolatos szövegek már Anonymus előtt, aki maga is a száj- hagyomány alapján írta meg a Gesta Hungarorumot. Előbb volt a magyar történelmi tudat, mint a történettudomány. A tudomány a népet szolgálja, és nem a nép a tudományt — szögezte le bevezetőjében Ne- meskürty István. — A nép fennmaradásának feltétele volt, hogy ismerje múltját. A közvélemény — meglevő ismeretei birtokában — ellenőrzi és kiigazítja a történetírást, többnyire helyesen, Heltai Gáspár, a XVI. század neves írója Hunyadi Jánosról nem Bonfini műve alapján írt, hanem 02 igaz história szerint, és azóta a történelemkutatás igazolta állításait. A nép, a nemzet, a közvélemény a saját történetét önmaga említi fel és szívesen hordozza. Bizonyos dolgokat jobban tudni vél, mint bizonyos osztályszempontok és korszakok elbírnák. Az előadó itt Dózsa Györgyöt említette példaként, akinek történelmi alakját a ma kutatói próbálják hitelesen megrajzolni, ám rendkívül kevés a rendelkezésükre álló abszolút hitelű forrásanyag. — Ha a magyar nép nem őrzi legendás emlékét, neve nem maradt volna fenn, mert részben nem volt írásbelisége cselekedeteinek, részben megsemmisítették, ami volt. Példája bizonyítja, hogy a nép a saját hőseit mindig szentté avatja. Dózsát csak a néphagyomány tartotta életben, és a néptől Dózsa alakját a tudomány csak 1847-ben vette vissza, a forradalom küszöbén írta meg Eötvös József Magyarország 1514-ben című munkáját. Vállalták Dózsát Ehhez egy, a ceglédieket különösen érintő példát fűzött, Dózsa nevezetes beszédéről szólva: — Nincs tudományosan bizonyítható adat, hogy Dózsa a beszédet elmondta, még kevésbé, hogy Cegléden, de három különböző forrásból fennmaradt. Történelmi tény, hogy Cegléd vállalja magára, hogy itt hangzott el, mert Ceglédnek megvoltak a forradalmi hagyományai, amelyek során 1514-re a leghaladottabb szellemű magyarországi mezővárossá vált. A marxista elemzés magyarázatot talál arra, hogy miért vállalta Cegléd Dózsát, miért egyesítette nevét Dózsáéval. Igen, gyakran a tudomány a néphagyomány és a regény nyomában kullog. Nemeskürty másik lényeges megállapítása így hangzott: — A történelem ismerete a mához szól, a mát tanítja, állásfoglaláshoz segít döntéseinkben. A jelen, mivel tanult a múlttól, elhatározott valamit a jövőre nézve. A múlt bűneinek tárgyilagos megvilágítása nemcsak a jelenben segít, hanem egy erkölcsi katartikus megtisztító erőt is jelenthet, és helyes felismeréshez segít. A bűnökkel és mulasztásokkal nem szembenézni a legnagyobb tragédia, amivel egy nép, egy nemzet, egy ország önmagát büntetheti. — Mindenki előtt mindig választási lehetőség van, és ez határozza meg minden ember és állampolgár történelemformáló politikai jelentőségét. Minden tettünknek felelősség- teljes súlya van. Akinek nincs döntési lehetősége, annak nincs felelőssége. Jussunk és kötelességünk A továbbiakban a történelem és az erkölcs összefüggéseit vizsgálva Antonio Bánfi mondását idézte: — Akarva, akaratlan részesei vagyunk ugyanazon történelem egységes szemléletének. Ha akarjuk, ha nem, mindannyian arra a kérdésre válaszolunk, hogy mi dolgunk a világon? Aki nem válaszol, az Mesterművek — neves előadók A MŰVÉSZPORTRÉK SOROZAT ELSŐ ESTJÉNEK SIKERE SZENTENDRÉN Jó kezdeményezéssel próbálkozik a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár: a szentendrei és a környékbeli közösséggel a képzőművészetek és a színház után igyekszik a zenét is megkedvelteim — az eddigieknél jobban népszerűsíteni. A Művészportrék sorozat első találkozójának vendégei Moldován Stefánia érdemes művész és Simándy József Kossuth-díjas, kiváló művész voltak. Zongorán dr. Arató Pál zongoraművész kísért. A műsor vezetője, dr. Váradi György, a tv munkatársa, bevezetőjében arra törekedett, hogy a művészeket közelebbről is megismerjék a hallgatók. Természetesen két híres operaénekesünk neve nagy vonzerőt jelentett. Telt ház előtt nyílt alkalma Simándy Józsefnek, hogy Schubert halála 150. évfordulója és a hozzá kapcsolódó Schubert-év kapcsán a dalköltészet legnagyobb alakjáról, műveiről, művészetéről beszéljen: — Csodálatos zeneszerző volt. Fiatalság, derű, szépség, tavaszi napsugár árad dalaiból, még a drámai pillanatokban is. Két percbe tudott sűríteni egy emberi életet. A Zeneművészeti Főiskolán a növendékeimtől azt kértem, mindegyikük két-két Schubert- dalt tanuljon meg. Nagyszerű iskola: a szép éneklés mellett a jó szövegmondást is megköveteli. Hiszen, míg a szöveg az értelemre, a hang a szívre hát. Illusztrálásként két Schu- bert-dal következett, a Szerenád és a Türelmetlen szerető. Az előadás finomsága és érzelemgazdagsága aláhúzta a szóban elmondottak igazságát. Moldován Stefánia ugyancsak Schubert-dalokkal kezdte műsorát. A Hová? és a Pisztráng dallama a csermely tisztaságát idézte, végtelen bájjal. Ezután ismét Simándy József vette át a szót: életéről, pályájáról, a kezdet nehézségeiről beszélt. A kiemelkedés lázas, izgalmakkal telített pillanatáról, amikor An- day Piroska, a világhírű, magyar származású mezzoszoprán 1946-ban a szegedi vendégszereplés után csak úgy volt hajlandó Budapesten a Carment elénekelni, ha az együttesben Don Jósé a fiatal szegedi tenorista, Simándy József. Az emlékezést a Virágária követte, Bizet Carmen című operájából. Moldován Stefánia pályája — könnyebb kezdet után — némi hasonlóságot mutat művésztársáéval; szintén Szegedről került vissza magánénekesként a Magyar Állami Operaházba. — Életem első operai élménye Wagner Lohengrinje volt, a főszerepben Simándy Józseffel. Az előadást Feren- csik János vezényelte. Szívem legnagyobb vágya volt egyszer velük együtt fellépni. Sikerült. Puccini Bohémélet című is válaszol, mert szerinte a történelem a véletlen játéka. — Jussunk és kötelességünk, hogy morális tartalommal töltsük meg elidegeníthetetlenül saját történelmünket. Azzal az erkölcsi többlettel, felelősségérzettel, ami a szigorúan vett tudományból gyakran hiányzik. Ennek azonban feltétele a történelemtudomány ismerete. Nekünk, a népnek ügyelnünk kell arra, hogy a tudósok ne zárkózzanak be elefántcsonttornyukba, ne fagyjanak be a determinizmus gőgjébe. Ha a történelem tudását csak akkor hívjuk segítségül, aimikor az orvost, ha betegek vagyunk, elszegényedünk, és ezzel önmagunk őseink által ránk hagyott tu datát és jövőnket szegényít- jük. A történelem a miénk akik azt megéljük és parányi individuumunkkal (egyéniségünkkel — a szerk.) naponta alakítjuk. Élnünk és ismernünk kell a saját történelmünket, hogy ezzel is szebb jövőnket tudjuk építeni. Tamasi Tamás operájából Mimi halála, azután Musette keringője következett. A művésznő előadásmódja olyan természetesen hatott, hogy hallgatósága érzelmileg tökéletesen azonosulni tudott vele. Simándy József ősztől a Zeneművészeti Főiskola tanára. Erről kérdezte dr. Várady György. — A pedagógus felelőssége hatalmas. A növendékek, akik nálam tanulnak, a sorsukat a kezembe tették. Bíznak bennem — és meg kell felelnem ennek a bizalomnak. — Hány Leonóra-szerepet énekelt, művésznő? — hangzott a kérdés Moldován Stefániához. — Hármat. Verdi két hősnőjét, a Trubadúrból és a Végzet hatalmából, valamint Beethoven Fidelióját. Most következik a negyedik: olasz vendégszereplésre hívta, Beethoven háromfelvonásos Leonórájának címszerepére. Operairodalmunk gyöngyszemei következtek ezután, olyan áriák, amelyeket azok is ismernek, akik ritkán hallgatnak komolyzenét: Lenszkij áriája, a Trubadúrból, Leonóra első felvonásbeli dala, majd Verdi Traviatájából az első felvonás kettőse hangzott el. A műsort Tosca imája és a Levélária zárta. A közönség a közvetlenséget és a művészi élményt fergeteges tapssal viszonozta. Hajós Anna Januárban érkeznek a felvevő kamerák Fábri-filmet forgatnak Pest megyében Ócsán forgatják Fábri Zoltán új filmjét, amelyet Balázs József Fábián Bálint találkozása istennel című regényéből készítenek. Hosszas keresés után döntöttek a fővároshoz közel fekvő Pest megyei nagyközség, Ócsa mellett. Az akusztikájáról híres ócsai templom tőszomszédságában — igaz, nem egymás mellett — található tucatnyi nádfedeles ház lesz a helyszín magva. További tíz házat maszkírozással tesznek hasonlóvá, a foghíjas telkeken pedig tizenhat nádfedeles házat, valamint boltot és iskolát építenek fel. Az így kialakítandó faluközpontban előreláthatólag január köze. pén jelennek meg először a felvevő kamerák, hogy az 1918—20 között játszódó cselekmény első jeleneteit megörökítsék. A forgatás mind a négv évszakban tart majd, s előreláthatólag novemberben fejeződik be. A címszerepet Koncz Gábor alakítja. NÉVRE SZÓLÓ, NEM KÖTELEZŐ Tájak, korok, múzeumok PEST MEGYE: ABONYTÓL ZEBEGÉNYIG Amikor egy esztendeje útjára indult a Tájak, korok, múzeumok mozgalom, önkéntelenül megcsóváltam a fejemet. Már megint egy újabb akció a közművelődésben — s vajon milyen sorsra jut? S egyáltalán, kell-e nekünk az, hogy a köz műveltségének gyarapítása érdekében oly sok akciót, mozgalmat szervezzünk? A Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központtól kapott tájékoztatás igencsak megnyugtató. A mozgalom szervező -bizottsága térképekkel illusztrált címjegyzéket jelentetett meg. Túlzás nélkül írom le: az érdeklődők számára ez lényegében remek program- ajánlatot tartalmaz. Figyelemfelkeltő csillagok Ezt, a „Magyarország látogatható természetvédelmi területei, műemlékei, múzeumai” című kiadványt érdemes egybevetni az ugyancsak ez évben — az Országos Idegenforgalmi Tanács gondozásában — megjelentetett „Utazás hazai tájakon” című prospektussal. A címjegyzék s az eligazító jelrendszer mindkét füzetben azonos. Ez utóbbiban ugyan nem jelzik külön az akcióba bekapcsolt objektumokat, azok azonosítási számát, viszont kék csillaggal hívják fel az országjárók figyelmét a nevezetesebb helyekre. Három csillag jelentése: „megér egy utazást”, kettő: „megér egy kitérőt”, egy csillag: „érdemes megtekinteni.” Amit külön nem jelöltek meg, azért került a tájékoztatóba, mert „ha idejébe belefér, érdemes megtekinteni.” Természetesen Pest megye nevezetességeit, látnivalóit is felsorolják a füzetekben, a szó szoros értelmében /--tói Z-ig, Abonytól Zebegényig. A listán a megye harminchat településének 67 látnivalója szerepel. A legtöbb nevezetességet — tucatnyit — Szentendre kínálja a látogatóknak. Értékek, nevezetességek A szakemberek felhívják a figyelmünket arra, hogy Bu- dajenön a Petőfi utcai temetőkápolna a XIV. században készült gótikus építmény, falában románkori domborművel. Az 1746-ban épített cso- bánkai görögkeleti templomra a barokk stílusjegyek a jellemzőek. Hévízgyörkön a XIII. századi templomromot érdemes megtekinteni. Nagy- börzsönyben egyebek közt az úgynevezett bányásztemplomot s az Érc- és Ásványbányászati Múzeum bányászattörténeti kiállítását ajánlják az érdeklődők figyelmébe. A vácrátóti arborétum éppúgy szerepel a felsorolásban, mint ahogy számos helytörténeti kiállítás is. Az égeres láperdők maradványait, az Öregfalut, a kopjafás temetőt, a pincesort őrző ócsai tájvédelmi körzet ugyan felügyelet szempontjából a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozik, de megyénk nevezetességei, értékei között illő számon tartanunk. Sorolhatnánk még... Zsámbék kimaradt Hogy mi maradt ki a felsorolásból? Az idegenforgalom programokban szerepel például a zsámbéki templomrom megtekintése, e füzetekben azonban az ábécé a Z-betűvel (Zebegénnyel) zárul. A Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ — amely az Országos Idegen- forgalmi Tanáccsal együtt fő szervezője a mozgalomnak — nem talált Zsámbékon olyan embert, aki vállalkozott volna az akcióban részt vevők igazoló lapjának lebélyegzésére ... A bélyegzés egyébként adminisztrációval jár, de mentes a bürokratizmustól. Ellenkezőleg: az akciónak azok a résztvevői, akik egy bizonyos pontszámot elértek, megkapják a bronz, ezüst, illetve arany fokozatot jelentő, sokszorosított emlékplakettet, s mellé névre szólóan a következő fokozat igazoló lapját. Ennek s minden hasonló jellegű közművelődési akciónak éppen ez ad értelmet és jelentőséget: a mozgalomba már bekapcsolódott kirándulókat név szerint „jegyzik”. Hallatlanul nagy felhajtó erőt rejthet magában az ilyen — mondjuk így — „testre szabott” akció. A Állandó program A mozgalomba bekapcsolódott felnőttek és gyermekek érzik: érdekes, hasznos szabadidős-programok sorozatáról, tehát folyamatról, nem pedig mondjuk, a mindenkori múzeumi és műemléki hónapok eseményeiről van sző. Ehhez azonban kellett az is, hogy névre szólóan forduljanak hozzájuk. Az érdeklődőknek senki nem írja elő, hogy a mozgalomban részt kell venni; „csupán” segítséget kapnak a tudatosan szervezett kirándulások terveinek összeállításához. Több ez tehát, mint egyszeri akció. Reméljük, a kezdeti sikerek sem átmenetiek, s talán egy komoly és szép közművelődési mozgalom kibontakozásának lehetünk tanúi. Jenkei János
