Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-09 / 264. szám

I 1978. NOVEMBER 9., CSÜTÖRTÖK "%ra TT K/uiiím llrbsiniszfikai világnap Az urbanisztikai világnap alkalmából a Pilvax étterem­ben rendezett szerdai ünnepsé­gen Bondor József, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke adta át az 1978. évi Hild Já- nos-emlékérmet városfejlesz­tési munkásságának elismeré­seként Korompai György épí­tészmérnöknek, a műszaki tu­dományok kandidátusának és Erdély Sándornak, Sopron vá­ros tanácselnökének. Szállítási rekord a MÁV-nál Besegített a közúti közlekedés is Az őszi forgalom csúcshó­napját a vasút minden eddigi­nél jobb eredménnyel zárta: 29 ezer tonna híján 12,2 millió tonna árut továbbított. A MÁV Vezérigazgatóság az októberi munkát értékelő gyorsjelentésében megállapí­totta, hogy a rekordteljesít­mény alapja mindenekelőtt a kedvező időjárás volt, amit mind a közlekedés, mind a fu­varoztatók jód kihasználtak. Ehhez járult hozzá, hogy a ko­Terv a dabasi öntözőfürtre Fejlődő állattenyésztés a Fehér Akácban A dabasi Fehér Akác Ter­melőszövetkezet több mint tíz és fél ezer hektáron gazdálko­dik. Területének nagy szá­zalékán gyenge minőségű a talaj, amelyet öntözéssel, a tápanyagok állandó pótlásával tesznek gazdaságos művelésre alkalmassá. Mivel a szövetkezet tovább­lépésének fő irányát az állat- tenyésztésben szabták meg, nagy gondot fordítanak a ta­karmánytermesztésre, tájékoz­tatott Bertóti István főmező­gazdász. Az elkövetkező öt­éves tervben területük 60 szá­zalékán termesztenek i majd ta­karmányt. A mintegy 3600— 3700 hektár rét és legelő né­hány éve még kezdetleges művelés alatt állt. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem azonban elkészíti számukra a rét és legelő hasznosításának távlati terveit, legjobb módsze­reit. Az/öntözhető területek nagy­ságának növelésére és az ön­tözés folyamatosságának biz­tosítására öntözőfürt létesítését hatá­rozták el. A biztonságos takarmányel­látás lehetővé teszi állatállo­mányuk gyarapítását is ___A te jtermelés növelését szolgál­ja, hogy jövőre elkészül a 640 férőhelyes szarvasmarha te­lepük, a hozzátartozó járulé­kos építményekkel, szociális létesítményekkel együtt. A szakosított telep 1980-ra már 1200 férőhelyessé bővül. Juh- tenyészetükben jelenleg 3500 anyajuh van, s számukat fo­kozatosan 10—15 ezerre sze­retnék növelni az elkövetkező tervi dőszakban. Az állattenyésztés fejleszté­sével, a tejtermelés növelésé­vel egyidőben a szövetkezet is tejfeldolgozó részlegét bővítik. Az üzem most 20 ezer liter tejet dolgoz fel, s nemcsak a dabasi, ~hanem a környező szövetkezetekből is érkezik ide az alapanyag. Jövőre már 40 ezer 1980-ban pedig 60 ezer liter tej feldolgozásába vállal­kozik majd a kibővített üzem. G. M. ráibbi intézkedések nyomán szervezettebb volt a vasútüzem belső munkája, a rendezőpá­lyaudvarok egyenletesebben dolgoztak, gyorsult a forgalom a vonalakon is, a vasúti, a közúti szállítás és a fuvaroz­tatók együttműködése javult. Jó példája ennek a cukorrépa­fuvarozás. Októberben 100 ezer tonnával többet vittek el a ta­valyinál, nagyrészt annak kö­szönhetően, hogy a szedéstől és az állomásra fuvarozástól a közúti és a vasúti szállításig, a gyáiri fogadásig szinte minden művelet pontos menetrend szerint történt Hasonlóan jól megy a műtrágyaszállítás, amelybe jól besegít a közúti közlekedés. Sikerült valame­lyest pótolni a tűzifa-fuvarozás elmaradásából, javult a Tüzép- teiepek kiszolgálása. Fokozato­san növekedett a szomszédos vasutak fogadási képessége, s a hónap végére már zavartala­nul bonyolódott le a határát­kelőhelyek teherforgalma. A vasút idei eddigi munká­ja azzal biztat, hogy az előírt egész évi nagy feladatokat tel­jesíti Kenyérgyár Trebicben Az ÉGSZÖV építői Csehszlovákiában Magyar vállalatok 1972 óta építenek kenyérgyárat Cseh­szlovákiában. Legutóbb Mor­vaország déli részén, Trebic városában kezdődött ilyen munka, ahol az alapozástól a tetőszigetelésig az összes szak­ipari feladatot a kiskunlachá- zi ÉGSZÖV vállalta. A köny- nyűszerkezetes módszerrel el­készített gyárban körülbelül 125 millió forint értékű műn­két végeztek. Az új kenyérgyár naponta öbven tonna kenyeret és tíz­ezer pélcsüteményt készít. Az ünnepélyes avatásra november 7-én került sor, melyen ott voltak a Pest megyei építők képviselőd is. Kép és szöveg: Szabó János Koimmimsfák a tanácsi apparátusban ft) Érvényesülnek a jogpolitikai elvek = Az MSZMP XI. kongresszusa alapvető feladatként = jelölte meg az állami munka továbbfejlesztését, a szo- § cialista demokrácia további kiszélesítését. E feladatok | végrehajtásában jelentős szerep jut a megyei tanács ap- - I parátusi pártbizottságainak, a hozzá tartozó különböző 1 pártszerveknek, az apparátusban dolgozó valamennyi | kommunistának. A legfontosabb: a szocialista törvényesség A tapasztalatok szerint pártbizottságunk a maga esz­közeivel, az apparátusban dolgozó kommunisták többsé­gének példamutató kezdemé­nyező készségével és feladat- vállalással segítette és segíti a kongresszusi határozatok vég­rehajtását. Tervszerű időközökben kü­lönböző fórumokon áttekintet­tük a tanácsi munka szinte egész területét, és megfelelő határozatokkal segítettük, az állami munka színvonalának emelését, a szocialista demok­rácia továbbfejlesztését. A ha­tósági munkában, a lakossági igények kielégítésében jelen­tős eredményeket értünk el. Az apparátusban dolgozó kommunisták többsége első­sorban személyes példamuta­tással, új módszerek keresé­sével és alkalmazásával, alko­tó szemléletformálással vált az irányító, ellenőrző tevé­kenység élenjárójává. Pártbizottságunk irányító- ellenőrző tevékenységéről, a munka módszeréről és az ezt szolgáló egységes szemlélet kialakításáról ez alkalommal döntően o jogpolitikai elvek érvényesülésének és az érvé­nyesülés gondjainak oldaláról kívánok szólni. Általános tapasztalat, hogy Pest megyében a hatósági munka a jogpolitikai elveknek megfelelő, az ügyintézés kul­turált és nagyobb részt szak­szerű. Gondot fordítunk az ál­lampolgári fegyelem és együttélés szabályainak betar­tására, a mulasztók ellen meg­felelően járunk el. A jogpolitikai elvek meg­vitatása különböző pártfóru­mokon nemcsak az egységes értelmezést alapozta meg, ha­nem olyan információval szol­gált a vezetőknek, amelyet az irányító-ellenőrző és felügye­leti munkájukban eredménye­sen hasznosítottak. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy o szocialista tör­vényesség — a legfontosabb jogpolitikai elv — a tanácsi ügyintézésben érvényesül. A megye tanácsi szervei évente több mint 190 ezer hatósági Hat évtized Egy kemény élef emlékei p Száz évnél is idősebb a kis ház Káván. Nyerges te­tejével, fehér falaival a romantikus faluvéget idézi egy zsúfolt utca kellős közepén. Apró, fénytelen ablaksze­meivel zsebkendőnyi ápolt kertre hunyorog. Régi isme­rősként zörgetem a kaput, szólongalom a gazdát, de csak a sűrű, vattás hőd gomolyog körülöttem. Váratlanul a hátam mögül csattan a kérdés: — Kit keres? — Kalocsai Viktort. Maga a szomszéd? — Nem. De tudom, hogy nincs idehaza. Lapozgatom korábbi, hiá­nyos jegyzeteimet. Lassú be­szédű ember kerek mondatait őrzik: — Dolgozni mindig szeret­tem, tudtam is. Ezért tűrtek meg azok a gazdák, akiknél voltam fiatal koromban. A szájam mindig járt, de a ke­zem is. Az igazból, meg a hi­temből sosem engedtem, ez az erőm. Egy időben a dabasi Halász Dezsőnél is voltam arató, meg a szénát is mi vág­tuk le. A megállapodás szerint a javából választhattuk volna ki a részünket, a gyakornok mégis a lovaknak való kórót hagyta nekünk. Megkergettük. Nekem járt leginkább a szám, jött is azonnal a Halász Dezső, már messziről fenyegetett a bottal. Megállt tőlünk vagy száz méterre, odakiáltott engem magához. No, néztem a töb­biekre, azok meg azt mond­ták: — Menj csak, nem üthet meg — s támaszkodott mind a kaszanyélre. Vállamra ka- nyarítottam én is a magamét, odamentem. Szó, szót követett, egyszer csak emeli rám a gaz­da a botját, kaptam én is a nyél után. Akkorra azonban már futott, mert észrevette, hogy a hátam mögött megvil­lant a többi kasza is. Akkor szerencsém volt. Mikor má­sodszor hivatott, már ember­ként bánt velem, a részünket is megkaptuk becsülettel. Kalocsai Viktor szokatlanul rendezte be a szobáját. A nyöszörögve hajló gerendákat támasztó falon egy Lenin- portré, szemben az ajtóval és az ággyal. Alatta oklevelek, s egy kis vitrinben kitünteté­sek : a Tanácsköztársasági Emlékérem — a 40. évfor­dulóra kapta —, a felszabadu­lási jubileumi emlékérem és két Munka Érdemrend. Az arany fokozatot 1969. március 10-én vette át. Ezek a bizonyí­tékai, tárgyi emlékei egy ke­mény életnek. — Sokan voltunk testvé­rek, inkább jutott semmi, mint valami. Pólában, amikor az első komoly próba elé ke­rültem, még nem voltam kom­munista. Csak éppen nem akartam belenyugodni abba, hogy örökké kukoricagombó­cot, görhönyt kelljen enni, mint gyermekkoromban. Ak­koriban lassan jártak a hírek, mégis egyre többet hallottunk arról, hogy Oroszországban történik valami. A munkások meg a parasztok uralkodni fognak? És ki dolgozik majd? — kérdeztük. Mindig akadt közöttünk valaki, aki válaszol­ni tudott, megmagyarázta az eseményedet. Egyre kíván­csibb lettem. — Mikor Durazzóban a matrózok megkötözték és ten­gerbe dobták tisztjeiket, min­ket vezényeltek ki ellenük. A pólai kikötőből elindulva még nem tudtuk, hová és miért megyünk. Gyorscirkálónkkal nekünk a tenger felől kellett volna támadni, a kikötő feletti hegyen pedig szárazföldi tü­zérség készült a lázadók leve­résére. Mikor kiderült, hogy tisztjeinknek mi a célja, meg­tagadtuk a parancsot. Mi, fű­tők eloltottuk a kazánok tüzét, a fedélzeten pedig lerakták a fegyvert. Végül megtizedeltek bennünket. Megint-szerencsém volt. Attól kezdve már hittel és céllal harcoltam. Kalocsai Viktor 1919 óta tagja a Kommunista Pártnak, megszakítás nélkül. A Tanács- köztársaság óta, amíg ereje, egészsége engedte, mindig a helyi politikai események egyik irányítójaként ismerték. Börtön, verés, munkanélküli­ség — ezt kapta 1945-ig. Egy golyót, s egy fát ígértek neki, ahová akasztani akarták — 1956-ban. Egy percig sem hát­rált, egy percig sem bujkált. Remegett a keze, köhögött, amikor utoljára találkoztunk. — Nem szeretem az őszt, nem bírok már el az időjárás szeszélyeivel — mondta, aztán félig komolyan, félig tréfálva gyorsan hozzátette. — Az ok­tóber az más. Az az Októ­ber. — Rokona vagy ismerőse a Kalocsaiéknak? — kér­dezi enyhültén a ködből fölbukkanó ismeretlen. — Ismerős. Csak távoli ismerős ... — Kórházban van a Viktor bácsi, a felesége biztos látogatni ment. Nyolcvanhat esztendős az idős ember. Csak az évek bírták megtörni. Nézem a jegyzeteket, hiányosak az ada­tok. A portré egyelőre befejezetlen. Vereszki János határozatot hoznak és mintegy 1,4 millió határozat jellegű okiratot állítanak ki. A meny- nyiséggel szemben elenyésző a fellebbezések száma, évente mintegy 5—600 felülvizsgálati kérelemmel kell foglalkozni. Az ügyintézés törvényessé­gének tartalmát ha nem is fe­dik mindenben a közölt szám­adatok, arra mindenesetre utalnak, hogy megnyugtatóan leszögezzük: az apparátusi pártbizottsághoz tartozó me­gyei szakigazgatási szervek irányító, ellenőrző és felügye­leti tevékenysége fejlődött és eredményes. Sőt tovább javulhatna az ügyintézés, ha csökkenne a jogi túlszabályozás, kevesebb, de hosszabb életű jogszabály érvényesülne a gyakorlati munkában. Kétségtelen, hogy találkozunk már kedvező je­lenségekkel, de bátrabb kez­deményezésekkel a maguk te­rületén meggyorsíthatnák ezt a folyamatot. A különböző államigazgatási szín tele között differenciáltan tapasztalható az a törvényes­séget sértő állapot, hogy a ha­tósági határozatok 5 százalé­kát határidőn túl hozzák meg az illetékesek. Itt is szüksé­ges a gyorsabb előrelépés. Természetesen nem elegendő, ha felügyeleti vizsgálat során elmarasztaljuk az alsóbb szin­tű tanácsi szerveket azért, mert döntésük egy részét 30 napon túl hozták. Azt is meg kell vizsgálni, mi megte- szünk-e mindent azért, hogy saját munkaterületünkön ugyanezt a hibát mielőbb fel­számoljuk. A személyes példa­adás a legjobb módszer e té- kintetben is, és ebben számít­hatunk az érintett apparátus­ban dolgozó kommunistákra. A törvényesség megszilár­dításában előremutató ténye­ző, hogy a társadalmi tulajdon védelmében erősödött az el­lenőrzés, szigorúbb felelősség­re vonás érvényesül a mulasz­tókkal szemben. Politizálás a döntésekkel A jogpolitikai elvek érvé­nyesülésének általános megyei és ágazati tapasztalatait a megyei tanács apparátusi pártbizottsága és valamennyi érintett alapszervezet — be­számoló keretében — megvi­tatta és a maga területén szükséges intézkedések érde­kében megfelelő határozatokat hozott. Az e témában készült elő­terjesztések többsége jó szín­vonalú, politikailag és szak­mailag megalapozott, elemző és önkritikus volt. A helyes témaválasztás sokoldalú, őszin­te vitát váltott ki. Felhívta a szakigazgatási szervek veze­tőinek figyelmét azokra a gon­dokra, nehézségekre, amelyek a hatósági munka területén jelentkeznek. A viták nyomán — az érté­kelés tükrében — mérlegelték azt is, hogy az adott szak- igazgatási feladat, vagy fel- adatcsoport végrehajtása mi­ként biztosított a megye egész területén? A témák ágazaton­ként, illetve szakigazgatási szervenként történő feldolgo­zása ráirányította a figyelmet arra is, hogy egyes kérdések eldöntése, megítélése során érvényesült-e és milyen mér­tékben a társadalompolitikai szemlélet? Következetesebben vizsgál­ták, miként politizálnak a döntésekkel a határozatot meghozók. Hangot kapott a megítélésben annak tisztázá­sa is, hogy törvényes, jogsza­bályszerű döntéseknek milyen a lakossági visszhangja? Bebizonyosodott, hogy a törvényes és jogszabályszerű döntés találkozik a lakosság többségének véleményével. A megfelelő hatósági munka mellett azonban több gondot kell fordítani a közvélemény formálására is. Tovább javít­ható például a döntések köz- érthetősége. Olyan indoklást kívánnak a döntések alátá­masztásául, amely egyszerű és világos. Az igazgatási tevé­kenység jelentős része az in­formációcsere. A lakosságtól kapott információ akkor lehet reális, ha korszerűsödik a tá­jékoztatásuk. A hatósági dön­tés indoklásának tartalma és pontossága például fontos esz­köze a tájékoztatásnak. Ugyancsak a lakosság tájé­koztatásának része az élő, közvetlen jogpropaganda. Mindezek feltétele a tanácsi apparátus stabilitása, politikai és szakmai műveltségének fo­kozása. Meghatározó a hangnem E követelmények — köl­csönhatásában — egészséges szemléletmódot igényelnek nemcsak az állami szervektől, hanem a lakosságtól is. Gon­doljunk csak azokra a gyám- hatósági vagy szociális tartal­mú intézkedésekre, amikor nemcsak egyes emberek, csa­ládok sorsáról döntünk, ha­nem a döntés az emberek, csoportok érzelmi állásfoglalá­sát is befolyásolja és formál­ja. A döntés visszhangja a la­kosság körében befolyásolja a helyi közélet alakulását is. A határozatok kialakításánál nem elegendő csak a jogszabá­lyok pontos betartása. Termé- sízetes követelmény, hogy egy­re kulturáltabb ügyintézéssel, a politikai szempontok messze­menő figyelembevételével, az állampolgárok jogainak érvé­nyesítése útján kell a döntése; két előkészíteni. Az előterjesztések vitája so­rán helyesen hangsúlyozták, hogy a széles körű informá­ciót, a tanácsi demokrácia ér­vényesülését a döntések előké­szítése során is biztosítani kell. Az érdekösszeütközések, ellentmondások feloldása csakis a jó előkészítés ered­ménye lehet. A jogpolitikai elvek érvé­nyesüléséhez szorosan hozzá­tartozik, hogy az ügyintézők, a lakossággal közvetlen kap­csolatot tartók magatartása, hangneme méltó legyen a szo­cialista államigazgatásban dol­gozókhoz. A jó modor, az em­berséges és kulturált magatar­tás, az állampolgári regyelem további megszilárdításához is nélkülözhetetlen. Meghatároz­za az állampolgárok viszo­nyát az államhatalmi és igaz­gatási szervekhez, hozzájárul a közéleti szereplés megítélé­séhez. Az érdekek összhangja Alapkérdés az is, hogy biz­tosított-e a közösségi és ál­lampolgári érdekek összhang­ja? E tekintetben is tapasz­talható előrehaladás. A taná­csok helyesen éltek például a kisajátítási kártalanítások megállapításában rájuk ruhá­zott megnövekedett hatáskör­rel. Az ügyek döntő többségé­ben sikerült egyezséget létre­hozni a felek között, számot­tevően csökkent a bíróság elé került ügyek száma. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy az új kisajátítási jogszabály alkalmazásához időben, meg­felelő iránymutatást kaptak a végrehajtó szervek. Elmondhatjuk összegzéskép­pen, hogy a jogpolitikai elvek érvényesülésének tapasztala­tait összefoglaló pártbizottsági és alapszervi beszámolók, a viták és az ezek alapján szü­letett határozatok elérték cél­jukat, rámutattak a legfonto­sabb tennivalókra. Fontos ki­egészítői és kezdeményezői voltak a felügyeletet és irá­nyítást javító, korszerűsítő munkának. DR. GULYÁS ILONA, a Pest megyei Tanács apparátusi pártbizottságának titkára i

Next

/
Thumbnails
Contents