Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
A PEST MEG _______: ■ . * .•• V. ÉVFOLYAM, 263. SZÁM adása w 1978. NOVEMBER 6., HÉTFŐ Túrán marad-e a vándorzászló? Befejeződött 2 möwli^sl hőnap Alig egy órája ülünk együtt az Áfész zsámboki falatozójának különtermében, de legalább a tizedik sztori hangzik el a ma már kissé hihetetlen 30—35 évvel ezelőtti szövetkezeti problémákról. • Király Mihály egykori ügyvezető elnök mosolyogva, de kissé büszkén is beszél arról, hogy mennyi segítséget adtak a szárnyait bontogató termelőiszövetkezetnek. Munkaidő után az egész iroda kivonult a búzaföldre, és suhogott a kasza, sorakoztak a gabonakeresztek, a nem éppen szakemberi kezek munkája nyomán. Maiak és régiek — Ha azt akartuk, hogy a boltban áru legyen, a hátunkon kellett azt Budapestről ideszállítani — emlékezik Kúti Gábor, az Áfész túrái intéző bizottságának elnöke, mert akkor, teszi hozzá, én voltam az első új szövetkezeti bolt vezetője. Két évig fizetést sem vettünk föl, hogy azt a pénzt is árubeszerzésre fordíthassuk. A Galgavidéke Áfész szak- szervezeti és közművelődési bizottsága az idén is megrendezte a KPVDSZ által néhány évvel ezelőtt meghirdetett művelődési hónapot, amelynek záró akkordjaként az egykori szövetkezeti vezetők találkoztak a maiakkal. Deák László Versegről, Lan- czinger Ferenc és Varga Ferenc Bagról, Soós Máté Zsám- bokról, Szilágyi János és Kiss Gábor Túráról, Nagy Károly Galgíihévízről. A találkozó résztvevői a délutáni órákban ellátogattak a zsámboki falumúzeumba, ahol Lapu Istvánná gondnok és tárlatvezető fogadta őket. — Nekem nagyon kedves vendégek a szövetkezetiek — mondja Lapuné —, hiszen a múzeum az Áfész kezdeményezésére jött létre, sőt, az igazgatóság elnökhelyettese, Dudás József egyik legnevezetesebb gyűjtőnk. Hivatalosan éppen ő, a híres gyűjtő, Dudás József köszöntötte az ünnepségen egybegyűlteket, amelyen részt vett Varga László, az igazgatóság elnöke és Gólya István közművelődési és ifjúságpolitikai előadó is. Szavaival elsősorban a szövetkezeti mozgalom kialakulásának idejét idézte, a régi, korszerűtlen Hangya-boltokból kinövő földművesszövetkezeti üzletek harcos időszakát. Kiváló szövetkezet Nehéz és küzdelmes út vezetett az alapvető fogyasztási cikkek biztosításától a mai célig, a vásárlók nagyobb szükségleteinek minél teljesebb kielégítéséig. A továbbiakban beszélt a szövetkezetek egyesítéséről, majd számokkal mutatta be a túrái Áfész munkáját. A szövetkezet kör-etébe tizenhat község tartozik, 183 boltjukban majdnem ezer dolgozó fáradozik a körülbelül 50 ezer ember jobb és kulturáltabb ellátásáért. A szövetkezet fejlődése látványos, a legutóbbi években tíz új bolttal, üzlettel, teleonel gyarapodott. Sokat fejlődött a termeltető és felvásárló tevékenység is. A primőr zöldség termesztésének kimagasló helye van Zsám- boknak, de jeleskedik Galga- hévíz, Kartal és Túra is. ®** hímzése nyerte el. A kiállítás legfőbb célja annak bemutatása volt, hogy a népi hagyományt miképpen hasznosíthatja a mai ember a lakások díszítésében, a használati eszközök szépítésében és az öltözködésben. A KMP tiszteletére Varga László véleménye szerint a legfontosabb a hagyományőrző népi együttesek találkozója volt, amelyen kétszáz szereplő mutatta be a körriyék dalait és táncait, négyszáz nézőnek. Láthatták a bagi, a galgamácsai együt test, a hévízgyörki asszonykórust és a helyieket, a túrái és Oüí I zsámboki népi együttest. A kiállítás egyik legszebb darabja, a Nyíri Istvánné alkotta búzakoszorú. Segített a képen látható kislánya is. A szerző felvétele Nem maradt el a jó munka elismerése sem, hiszen három évvel ezelőtt megkapták a kiváló szövetkezet címet, majd egy évvel később dicsérő oklevél fémjelezte a mai dolgozók és vezetők munkáját. Az idei közművelődési hónapról is szót válthattunk az összejövetelen Varga László elnökkel, és Gólya István köz- művelődési felelőssel. Gólya István sorolja a rendezvényeket: — A hónap a hobbikiállítással kezdődött, negyven szövetkezeti tag mutatta be száz szép darabját. A kiállított tárgyak természetesen magukon viselték a Galga-vidék népművészetének; nyomait. Az első díjat Marton Pálné vérségi és özvegy Kuti Mi- hályné túrái hímzőasszonyoknak ítélték oda. A második díjat Nyíri Sándorné búzakoszorúja és Varjú Jánosné Politikai vetélkedőt is rendeztek az Áfész szocialista brigádjainak, amellyel a Kommunisták Magyarországi Pártja 60. évfordulójára emlékeztek. A vetélkedő arról győzött meg, hogy a szocialista brigádok munkásmozgalmi múltunk eseményeit rendszeresen tanulmányozzák és jól ismerik. Befejezésül azt kérdeztük Varga Lászlótól, hogy elérte-e célját a művelődési hónap. — Ügy érzem, hogy igen. Szeretnénk azonban, ha szövetkezetünk közművelődési tevékenysége nem sűrűsödne a művelődési hónap rendezvényeire, hanem állandó és folyamatos lenne. Megvalósulásának legfőbb záloga szocialista brigádjaink léte és munkája, ök nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az utóbbi két évben mi nyertük el a szakszervezet megyei vezetőségének zászlaját, amit kiváló közművelődési tevékenységért adományoznak. Bízom benne, hogy az idén is megkapjuk és véglegesen a miénk marad. Takács Pál A népi ellenőrök vizsgálták Gondoskodnak az idős emberekről Növekszik a népességben az öregek aránya Egy társadalom érettségét, igazságos berendezését elsősorban a fiatalokról és az öregekről való gondoskodás mértéke jelzi. Lenintől származik a megállapítás, s ha megvizsgáljuk saját dolgainkat, láthatjuk, az elmúlt évtizedekben, s különösen a közelmúltban sokat tettünk azért, hogy e zsinórmérték szerint is fejlettnek tudhassuk magunkat. De még mindig sok teendő akad. Ezért is rendkívül hasznosak az olyan vizsgálatok, mint amilyent a járási-városi népi ellenőrzési bizottság folytatott az idősek házigondozói ellátásáról. Magányosok és betegek A népi ellenőrök a városijárási szociális otthonban, és Bag, Csömör, Dány, Kistarcsa és Veresegyház tanácsi szak- igazgatási szerveinél tájékozódtak: hogyan oldják meg a szervezési, gazdasági, szakmai feladatokat, milyen a nyilvántartás, hogyan használják fel a házigondozásra fordítható pénzt. Az iránt is érdeklődtek, hogy a szociálpolitikai elképzeléseket miként érvényesítik a gyakorlatban a szakigazgatási szervek, s hogy milyen rangja van a társadalomban a gondozóknak. A járás gazdasági szerkezetéből fakad, hogy növekszik a népességben az öregek aránya. Hiszen a tésűsfonó kistarcsai gyárán és az ikladi Ipari Műszergyáron kívül jóformán nincs ipari üzem. Ha van, azok a termelőszövetkezetek melléküzemei, vagy nemrégiben kitelepített üzemegységek. Dolgozóik elsősorban a fiatalok köréből verbuválódnak. Azok az öregek, akik átélték a mezőgazdaság kollektivizálását, többnyire a szövetkezetekből mentek nyugdíjba, s még ma is sokan közülük járadékból élnek. Érthető tehát, hogy a községekben több rászorulót találunk, akik a házigondozásban is fokozott figyelmet igényelnek. S bár Gödöllőn az öregek száma az országos átlag alatt van, a városban is tömérdek teendő akad ellátásukban. A szociális otthonokban kevés a hely, s ma sem fogadhatnak be mindenkit, akik rászorulnak, de nagyon sokan vannak olyan egyedülálló, magányos és beteg öregek, akik nem is vennék szívesen, ha kiszakítanák őket megszokott környezetükből. Hagyomány A járásban Veresegyházon már 1970-ben megszervezték a házi gondozást, akkor háromnégy magányos, idős ember részére, négy évvel ezelőtt pedig a járás valamennyi községében létrehozták a szolgálatot. A városban és a járásban öt hivatásos gondozónőt foglalkoztatnak, a házi ellátás tehát a tiszteletdíjas társadalmi dolgozókra épül, ők a városban negyvenhármán, a járásban negyvenhetén vannak. A népi ellenőrök megállapították, hogy még mindig hézagos a rászorulók nyilvántartása, azt, hogy hány hatvan éven felüli embert kellene a házi gondozásba bevonni, sehonnét sem sikerült megtudni. A járási-városi egészségügyi osztály és a vöröskeresztes szervezetek azonban már megállapodtak arról, hogy a mind sürgetőbb felmérést nem halasztják tovább. Jelenleg a városban negyvenkilenc, a járásban ötvenegy gondozottat tartanak nyilván. A gondozást többnyire a magas kor, az egyedüllét teszi szükségessé, de még mindig többen vannak, akiket kedvezőtlen szociális helyzetük miatt kell istápolni. A gondozásra szorulók felderítésén sokan dolgoznak. A vöröskeresztes aktívák, a körzeti orvosok, az ápolók vagy a . társadalmi szervek hívják fel a figyelmet az elesett, támogatásra szoruló öregekre. Gödöllőn, a lakóbizottságok tagjai és a tanácstagok, Veresegyházon a Hazafias Népfront nőbizottsága, Szilasligeten, ahol az öregekről való gondoskodás régi hagyomány, a KISZ-esek, az úttörők, sőt a szomszédok, ismerősök, is bejelentést tesznek a tanácson. Betegotthon Nagy felelősség hárul a gondozókra. A városban többségük nyugdíjas, a községekben több olyan háziasszony is vállalja a társadalmi elfoglaltságot, akik otthon, a háztartásban dolgoznak. Ma még elsősorban az egyéni gondozás szokásos, a kollektív gondozásra jóformán csak a városban találunk példát. A gondozók elsősorban erkölcsi kötelezettségüknek érzik munkájukat, gyakori, hogy a tiszteletdíjat is gondozottjuk javára fordítják. Miben áll a segítség? Elsősorban fizikai ellátásról van szó. Élelemmel, ruhaneművel, tüzelővel, gyógyszerrel kell segíteni az idős embereket, akik mozgásukban korlátozottak, s a ház körüli teendőkhöz már nincs elég erejük. A fizikain kívül azonban nagyon fontos a lelki segélynyújtás is. A magány, az el- esettség, az öregség érzetét kell ellensúlyozni. így főként azoknak a gondozóknak a munkája eredményes, akik meghitt emberi kapcsolatokat tudnak kiépíteni gondozottaikkal. S bár a gondozók többsége természetesen nem részesült különleges képzésben, az egészség- ügyi és a tanácsi szervek ellátják őket ismeretterjesztő kiadványokkal, hasznos, munkájukhoz eligazítást nyújtó olvasmányokkal. Gödöllőn egységes rendszerben, az öregek napközije és a városi szociális betegotthon irányításával folyik a munka, a községekben a tanácsok szak- igazgatási szervei fogják össze a teendőket. Mindenütt kiveszik részüket a gondozásból a vöröskeresztesek, a Hazafias Népfront, a KISZ és az úttörőszervezetek is. Új észrevételek Az idős emberek jogi érdekvédelméről is gondoskodnak, a rászorulók szociális támogatást élveznek. Bagón például évente kétszer kapnak 800—1000 forintot a rászorulók, másutt ingyenes étkeztetéssel segítik őket. A házi gondozók összeírják azokat, akik kérik felvételüket a szociális otthonokba. A népi ellenőrök nemcsak megvizsgálták a házi gondozás rendszerét, hanem átérezve e feladat fontosságát, értékelésükben hasznos javaslatokat is megfogalmaztak. Elnökségük legutóbbi ülésén alaposan megvitatták a tapasztalatokat, s észrevételeiket eljuttatták az érdekeltekhez. Remélhetőleg ezzel is hozzájárulnak ahhoz, hogy az eddigieknél is hatásosabban, eredményesebben folytatódjék az idős emberek házi gondozása. G. Z. Aszód Kihelyezett tagozat Nagy népszerűségnek örvend Aszódon és környékén az Autóközlekedési Tanintézet kihelyezett tagozata. A Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola ad otthont a vezetői vizsgára felkészítő tanfolyamoknak. Az iskola műszaki tanárai is részt vesznek az oktatásban. A falutól az országos hírig Sorok két asszony életéből Amikor a Galgavidéke Áfész közművelődési bizottsága összeállította az októberi kulturális hónap rendezvényeit, még augusztus volt, és senki sem gondolt arra, hogy a szeszélyes időjárás miatt késik a betakarítás, a szüret ideje. Ezért aggódtak Hévízgyör- kön a szervezők, hogy az este 6 órára hirdetett rendezvénynek lesz-e közönsége. De minden aggodalom fölöslegesnek bizonyult. Hat órára megtelt a terem, újabb és újabb székeket kellett bevinni a késve érkezőknek. Pedig nem eszt- rádműsor, nem magyarnóta- est volt, hanem Vankóné Dudás Juli és Mártonná Homok Erzsébet jött el, hogy valljanak életükről, az országos hírnévig megtett útról. Múlt és jelen Dudás Juli kislány korában kapott indítást, ösztönzést a népzene két nagy mesterétől, Bartóktól és Kodálytól. — A réten őriztük a libákat, játszadoztunk, gallyakból ösz- szeeszkabált babákat öltöztettünk, volt közöttünk olyan, aki apró öltésekkel zsebkendőt hímzett, amikor két idegen férfi tűnt fel a mezőn. Egy ideig figyelték játékunkat, hallgatták dalainkat, aztán beszélgetni kezdtek velünk. Engem hazakísértek. Megnézték rajzaimat, meghallgatták dalaimat, feljegyezték az általam ismert játékokat, s ettől kezdve házunk gyakori vendégei voltak, ötvennél is több esztendő lepergett azóta. — Hogy mennyi mindent csináltam? Hogy mire vagyok a legbüszkébb? Hogy miért csinálom mindazt, amit csinálok? Egyik kérdésükre sem könnyű a válaszom. Csináltam és csinálok mindent, amiről azt érzem, hogy igaz, és összefügg a galgamácsai emberek életével, múltjukkal és jelenükkel. Szolgálat az én munkám. Ezért éltető elemem az általam szervezett és vezetett galgamácsai népi együttes, mert műsorukban a régi mácsaiak mindennapja tükröződik fiatalos derűvel, a holnapokban is megőrző igaz szándékkal, akarással. A legbüszkébb azonban mégis arra vagyok, hogy megmaradtam mácsai asszonynak, aki ma is Juló néni a fiataloknak és Julóka az időseknek. Itthon lenni — Két éve Amerikában jártam. Sosem hittem volna — talán maguk se hiszik —, hogy ott is milyen varázsa van a mácsai hímzett köténynek és a sokráncú szoknyának. 4 — Egyik amerikai kisvárosban jártunk, amikor a tiszteletünkre rendezett fogadáson elém térdelt egy elegánsan öltözött fiatal nő és megcsókolta a szoknyámat. A jelenet mindannyiunkat, de elsősorban engem megdöbbentett. Azt sem tudtam, mit csináljak. Tiltakoztam, mire az amerikai nő megszólalt. — A nagymamám is ezt viselte. Kiderült, hogy még a hárommillió koldus Magyarországából kivándorolt család leszármazottjával beszélgetek, aki féltve őrzi nagyanyja ezerráncú hévízgyörki szoknyáját. Mer.; a hévízgyörki Kmett család utódja volt az asszonyka, aki ugyan még soha nem járt hazánkban, de egy fakuló, lassan foszlósnak induló ráncosszoknyában őrzi a nagymama szülőfalujának emlékét. És még azt kérdik, hogy utazásaim során a világ melyik részén éreztem magam a legjobban? Ugye elhiszik nekem, hogy a legnagyszerűbb dolog hazaérkezni, itthon lenni a Galga melletti kis faluban, Galgamácsán. Szarvas László, a túrái művelődési ház igazgatója, aki a beszélgetést vezette, nem volt nehéz helyzetben, amikor Marton Pálnét kérte vallomásra. Győztes akarat — ötven évig kellett várnom, amíg szavam lehetett a családban, s újabb esztendők következtek, hogy mindazt, amit nehéz életemben átéltem, másoknak is elmondhassam — e szavakkal nyitotta ki élete könyvét Bözsi néni. — Kórházban voltam, súlyos betegségem miatt az orvosok Istenhez utasítottak, mert úgy érezték, rajtam már csak a csoda segíthet, amikor kézhez kaptam fiam levelét. — Férjem belépett a termelő- szövetkezetbe — értesített a levél. Hinni kezdtem, hogy a rabságot jelentő húsz holdunktól való szabadulás új lehetőségeket teremt számomra. Meg akartam gyógyulni. Akaratom* legyőzte a betegséget. — A falu krónikásának indultam. A parasztasszony-sor- sok írója akartam lenni akkor. amikor még a helyesírást sem ismertem. Első írásaim eljutottak Veres Péterhez. Sor került személyes találkozásunkra is. Sírtam, zokogtam, amikor a nagy író és gondolkodó véleményét megismertem addigi próbálkozásaimról. — Akarnia kell, Mártonná asszony. Ha a nagy akarásával megszerzi az íráshoz szükséges ismereteket, s közben megküzd a kifejezés tökéletességével együttjáró szenvedéssel, maga lesz ennek az országnak az első parasztíróasszonya. Álmatlan éjszakák gyötrődő hétköznapokkal birkóztak. Aztán jöttek sorba a könyveim. — Azt mondták egyesek, azért írok, mert nem akarok kapálni, úriasszony akarok lenni. Áz életemmel bizonyítottam. Akik kételkedtek szándékaim őszinteségében, ma előre köszönnek. — Hol dolgozom — erre kíváncsiak? A vérségi emberek segítségével sikerült megszervezni a falumúzeumot. Itt van nekem egy kis zugom, ahol írogatok, s ha az írásban elfáradok, varrogatok. Azám! A varrás! Lánykoromban varrónő akartam lenni. Anyám bevitt Aszódra, a szalonba. A főnöknő ránézett a kezemre, s gúnyosan elmosolyodott. — Ezekkel a kezekkel? Soha nem lesz belőled varrónő! — A répaegyelésben, kapálásban felpuffadt. kezekbe nem illett a fényesen csillogó apró tű. — Két éve járok kézimunka-tanfolyamra. Annyi mindent sikerült elérni kitartással és akarással, miért ne tanulhatnám meg öregségemre a varrást is? Bözsi nénivel együtt biztatóan mosolyog a terem és tapsol mindenki. Tapsolnak Juló néninek, Bözsi néninek, amiért eljöttek Hévízgyörkre, s azért, amiért megmutatták életüknek egy-egy lapját. Fercsik Mihály
