Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

XXII. ÉVFOLYAM, 263. SZÁM 1978. NOVEMBER 6., HÉTFŐ Többféle műszer szükséges Kielégítő az orvosi ellátás A táppénzhelyzet még javítható Üj típusú, nagy teljesítményű sterilizáló készülék prototípusának vezérlőberendezését készítik a Ceglédi Vasipari Elektromos és Mű szerész Szövetkezet Kossuth Ferenc utcai elektromos részlegében. Hegedűs Kázmér és Fejős Dezső a vezérlőberendezést szereli. A páti-Tóth Sándor felvétele Külhoni küldetésben Gyáralapítás a Közel-Keleten Szakmára tanította az iraki nőket Cegléden, a harmincezer fel­nőtt lakos egészségügyi alap­ellátásáról tizenhárom körzeti orvos gondoskodik. Az egy- egy körzethez tartozó lakosok száma a város egyes területe­in gyors ütemben változik, fő­ként az új lakónegyedek eme­letes házainak birtokbavételé­vel, például a 13. számú körzet felnőtt lakói 1975-ben még csak 1 ezer ötszáznegyvenhe- ten voltak, ám ez év végére — az új lakások átadása után — számuk körülbelül három­ezerre emelkedik. Az MSZMP városi végrehaj­tó bizottsága legutóbbi ülésén a körzeti orvosi és a magán- rendelések tapasztalatait vi­tatta meg. Megállapította, hogy városunkban az utóbbi években az egészségügyi alapellátásban is kedvező a változás, bár kétségtelen, vannak még jócskán megoldást sürgető gondok, Például a lakóterüle­teken bekövetkező átköltözé­sek indokolják, hogy jövőre — a helyzetnek megfelelően — módosítsák a körzethatárokat. Cegléden valamennyi fel­nőttkörzeti orvosi állás betöl­tött. Az a törekvés érvényesül, hogy a nyugdíjazás miatt meg­üresedő álláshelyekre olyano­kat vegyenek fel, akik szak­orvosi vizsgával rendelkeznek. Elsősorban belgyógyászokra van szükség. Az eddigi gya­korlatot követik a jövőben is, az utánpótlás biztos bázisát látva a kórház fiatal szakor­vosgárdájában. Sajnos, a körzeti orvosi ren­delők zöme nem felel meg az előírásoknak, általában sző­kék, a körzetektől távol esnek, nehezen közelíthetők meg. Négy körzeti orvos a magán- rendelőjét használja. A kór­ház által fenntartott rendelők közül csak a Kölcsey téri és a Kozma Sándor utcai megfe­lelő. Az ideiglenes jelleggel ki­alakított Deák téri rendelőt nyomban megszüntetik, amint a Rákóczi úti bővítése és hely­reállítása befejeződik. A Bocs­kai úti volt szülőotthon épüle­tében sem jobb a helyzet, a várók kicsik és rossz elhelye­zésűek. Miután ezek hosszabb ideig nem tudják ellátni fel­adatukat és a magánrendelők felszámolása is cél, a gyógyí­tó-megelőző alapellátás kö­rülményeinek javítása érde­kében kidolgozzák a körzeti orvosi rendelők fejlesztési ter­vét. Nemcsak az épületek alkal­matlanok, a felszerelésük is szegényes. Segédeszközként csak a vérnyomásmérő és a sterilizátor áll rendelkezésre. Az a cél, hogy a kor kö­vetelményeinek megfelelő műszereket mihamarább beszerezzék. hiszen, ha a körzeti orvosok többféle vizsgálatot elvégez­hetnek, csökkenthető a szak­rendelők és a laboratórium betegforgalma, meg a betegek­nek is kevesebbet kell járkál­niuk, várakozniuk. Előrelépést jelent, hogy valamennyi kör­zeti orvos megkapta az úgy­nevezett sürgősségi orvosi tás­kát, amely — szükség esetén — életmentő orvosi beavatko­zást tesz lehetővé. Az egészségügyi alapellátás színvonaláért — az 1977. ja­nuár elsejével végbement in­tegráció óta — a kórház osz­tályvezető főorvosai és a bel­gyógyász csoportvezető főorvo­sok egyaránt felelősek. Elen­gedhetetlenül fontos a rend­szeres szakmai továbbképzés, amelynek többféle formája van, és maga a kórház is al­kalmas keretül szolgál az idő­közönkénti tudományos kon­ferenciák, előadások megtar­tásával. A lehetőségekkel a jövőben még jobban kell élni. A táppénzes fegyelem meg­javítására hozott országos in­tézkedések tavaly jelentős eredményhez vezettek, ám az idén az első negyedévben megtorpanást tapasztaltak, a városbeli helyzet rosszabb volt a megyei átlagnál. Gyors és összehangolt intézkedések­kel szigorították meg az el­lenőrzést, következésképp fo­kozatos a javulás. Rendszere­sen elemzik az illetékesek egy- egy orvosi körzet táppénzhely­zetét, mert az a cél, hogy csak azokat írják ki az orvosok be­tegállományba, akik valóban betegek, viszont a kiírtak ha­tékony gyógykezelése feleljen meg mindenben a kívánalmak­nak. Cegléden 1973-ban 46 orvos­nak volt engedélye magánren­delésre. Jelenleg már csak 25 folytat magánpraxist. Fenntar­tását részben az úgynevezett hiányszakmák indokolják. A jövőben a tényleges igények­nek megfelelő mederbe terelik a magánrendeléseket, figye­lembe véve, hogy a város la­kosságának ingyenes egészség- ügyi ellátását a meglévő kör­A ceglédi Kossuth Tsz-ben véget ért az őszi betakarítás, biztonságba helyezték a ter­mést és elvégezték a több? fontos teendőt is. A napra­forgót 350 hektárról gyűjtöt­ték be. A hektáronkénti 22 mázsás, terven felüli átlag­terméssel elégedettek. Jelen­tékeny többletbevétel szár­mazott belőle. A szövetkezet évek óta si­kerrel termesztett növénye a búza, amelyből a vetőmagot 650 hektáron vetették el, na­gyon gondosan, körültekintően. Megfelelő elővetemény he­lyén jelölték ki a gabonatáb­lákat. A száraz talaj szak­szerű megmunkálása próbá­ra tette az embereket és a gépeket. Műtrágyát kellő meny- nyiségben szórtak el és jelen­tős mennyiségű istállótrá­gyát juttattak ki a határba. Arra is vigyáztak, hogy a ter­mőhelyi adottságoknak leg­jobban megfelelő fajtákat vá­lasszák ki. Sajnos, a késlekedő eső miatt, a terület jelentős ré­szén még nem keltek ki a nö­vények, a jól előkészített mag­ágyban várják a búzaszemek a csapadékot. A munkák zömét maguk is győzték, segítséget a nyári szántáshoz az abonyi Űj Vi­lág Termelőszövetkezettől vet­tek igénybe, összesen 250 hek­tárt szántattak fel bérmun­kában. A napraforgó szárítá­sában az abonyi József Atti­la Tsz nyújtott segítséget. A Kossuth Tsz — saját szárító­jának teherbírását kihasznál­va — jelenleg a helybeli Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz kukoricájának egy részét szá­rítja. Az idei hátralévő feladat még 140 hektárnyi terület mélyszántása és az istállótrá­gya kiszórása. A diákoknak nagy hasznát vették a szüret idején. Igaz, hogy gyorsan végeztek az idén, hiszen a szőlőmennyi­ség alig 60 százaléka volt a tavalyinak. A Földváry Károly Általános Iskola és a külterü­leti iskolák diákjai szüre­teltek. Az idén a szarvasmarha­tenyésztés valamennyi férő­helyét feltöltötték és végre­hajtották a teljes állomány negativizálását. A négyszáz szarvasmarhából 330 húshasz­nú, 70 fejőstehén. Ami fel­újítás saját erőből tellett, el­zeti orvosi és intézményhálózat megfelelő színvonalon bizto­sítja. A magánrendelők for­galma igen változó. Volt olyan orvos, akinek olyan kevés ma­gánbetege volt, hogy meg­szüntette a magánrendelést, ugyanakkor mások magánfor­galma megközelíti a munka­helyiét. A párt-végrehaj tóbizottság felhívta a figyelmet, hogy a táppénzhelyzet megfele­lő alakulásában döntő sze­repük van a körzeti orvo­soknak, akiknek a szocia­lista orvos—beteg viszony kialakítására kell töreked­niük, ám az ellenőrzés, a táppénz- csalók leleplezése széles körű társadalmi ügy, amely a nép­gazdaság alapvető érdekét szolgálja. A jövőben a köve­telményeknek megfelelő kör­zeti orvosi rendelőket kell ki­alakítani, amelyek felszerelése többféle vizsgálat helybeli el­végzését lehetővé teszi. A testület a jelentést egy­hangúlag elfogadta. Tamasi Tamás végezték. Korszerűsítették a 108 férőhelyes istállókat, ka­rámokat építettek, kifutókat betonoztak, bekötő út készült. Rendelkezésre áll az új ter­mésig szükséges szálas- és abraktakarmány-mennyiség. A juhászatot 1980-ig 1500 anya- juhval rendelkezőre fejlesz­tik, a több állat befogadásá­ra, jövőre újabb juhhodályt építenek. A nagy erőfeszítéseket kí­vánó, nehéz esztendő sikerrel zárul a szövetkezetben. Már most kitűnik, hogy amit 19. J- ra tervbe vettek, sikerült tel­jesíteniük, jórészt a tagság szorgalmának és a vezetők megfelelő szakmai, irányító munkájának köszönhetően. Ezekben a napokban még egy fontos esemény foglal­koztatja őket: Kossuth Ferenc utcai székházukat — a terü­letet érintő szanálás miatt — rövidesen elhagyják. Már ké­szül a Körösi út 19. szám alad a korszerű, új irodaház, amely­be várhatóan e hónap máso­dik felében költöznek be. T. T. A Tanácsköztársaság meg­alakulásának 60. évfordulója történelmünk kiemelkedő nap­ja. Megünneplésére számos rendezvénnyel készülődik az ország. E rendezvények egyike a Hatvanéves a Magyar Ta­nácsköztársaság elnevezésű emléktúra. A túrázókhoz csatlakoztak a ceglédi Várkonyi István Álta­lános Iskola A mi világunkért! mozgalomban részt vevő tanu­lói, Tyukodi István tanár ve­zetésével. Célul tűzték ki. hogy megismerik az országnak azokat a vidékeit, ahol főként az ipar fejlődött sokat, mert az iparfejlesztés a mi világun­kat ' szolgálja, ugyanakkor megismerkednek a gyerekek a Tanácsköztársasággal kapcso­latos emlékhelyekkel és az or­szág vidékeinek szépségeivel. . Három tájegységet válasz­tottak ki. Első útjuk, három­napos emléktúra keretében, a Bükk hegységbe és a Borsodi medencébe vezetett. Az iskola Dózsa György úttörőcsapatá­Megismerni a széles világot, nyaralóként, turistaként eb­ben az évben is igen sokan indultak útnak. A kellemesen eltöltött napokra diafilmkoc­kák és emléktárgyak emlé­keztetnek még sokáig, az újabb utazásig. Vannak vi­szont, akiket messzi országok­hoz, városokhoz a jól végzett munka emléke fűz és a ba­rátság szála. Közéjük tartozik a Május 1. Ruhagyár ceglédi gyárának technológiavezetője, Öcsai Attiláné is. >4 müezzin hangja — Hogy is mondjam, szel­lemi export voltam, hét hóna­pig. Áprilisban jöttem haza Damaszkuszból, ahol ezer dol­gozóra tervezett, termelni kezdő ruhagyárban kellett egy szalagegységen harminc leányt, asszonyt betanítanom, s velük együtt egy műveze­tőt, meg egy minőségi ellen­őrt. A csoport átlagos életko­ra huszonnyolc év körüli volt, tagjai a varrógéphez nem értettek és nem tudták, mi a kollektív munka, mi a kötelező munkafegyelem, éle­tükben még munkahelyen nem dolgoztak. Más az élet- felfogásuk, igényük, mások a szokásaik. Az iraki — damaszkuszi — ruhagyár a Pannónia Külke­reskedelmi Vállalat, a Csepeli Gépgyár és a Május 1. Ruha­gyár közös produktuma, a tervezéstől, a felépítéstől, a gépszereléstől az üzemindítá­nak Béke raja Mezőkövesden a Matyó Múzeumot, Sajószent- péteren az üveggyárat, Ka­zincbarcikán az Olefin Mű­vet és a Borsodi Vegyi Kombi­nátot, valamint a hőerőművet látogatta meg. Rudabányán bányában jártak, Aggteleken a cseppkőbarlangban, Úzdon a kohászati üzem meglátogatása volt felejthetetlen élmény számukra, megfigyelhették az acélgyártást, a hengerelést. Gyalogtúrán jutottak el a dé- desi várhoz, a Szalajka völ­gyébe és Szilvásváradra. A túra következő állomásait Nyugat-Dunántúlra tervezték, a harmadik tájegység pedig a Zempléni hegyvidék lesz. Üt­jük során felkeresik a tanács­köztársasági emlékműveket, felidézik a történelmet A Béke raj tagjai az évfor­dulóhoz méltó megemlékezést vállaltak. Ismereteik gyara­podnak, élménytáruk gazdago­dik. P. R. sig, a dolgozók termelőmun­kára betanításáig. Készült már hasonló Vietnamban, Mongóliában, Egyiptomban. — Hatalmas, jól tervezett létesítmény. Hogy csak a munkatermet említsem, tizen­nyolcszor harminc személyes szalagegység van benne, szin­te egyik végéről nem láttuk a másikat. Mellette kapott he­lyet a labor, magyar vezető­vel, valamint a szabászat, a központi befejező részleg, a tmk és a létesítményvezető irodája. A magyar csoporttal, amelyhez én is tartoztam, hu­szonöt szabó utazott, velünk tmk-sok, á létésíthiéhyvezető, összesen harmincketten vol­tunk, összetartozók, a da­maszkuszi repülőgépen. Há­rom órát tartott az út, s egy merőben más világba csöp­pentünk. Ócsainé megemlíti, szokat­lan ébresztő volt hajnalonta a minaretekből falrengető erős­séggel kiözönlő, ébresztő és munkára szólító ima, lévén mohamedán ország, ahol a vallási fegyelem szinte kato­nás. Munkaidőben is, amikor jelezte az óra mutatója, ki-ki kasztjának szokása szerint, félrevonult, imára. Viszont a gépkezelést, a varrást boszor­kányos ügyességgel sajátítot­ták el és pompás nyelvérzé­kükről is meggyőződhettek magyar oktatóik. Damaszkuszi farmerok — Anyanyelvükön kívül, ha nem is irodalmi szinten, de jól beszéltek munkásaink franciául, angolul. Lányom középiskolás, neki és társai­nak most már saját tapaszta­latomon okulva, mondom, hogy nem ördöngösség és na­gyon kell a nyelvtanulás. Ne­künk nehéz dolgunk volt. mert mindent gyakorlatban kellett megértetnünk azok­kal, akiket tanítottunk. Azok a damaszkuszi lányok, asz- szonyok már három hét tanu­lás után farmert varrtak. Igaz, csak tanulószabványt, selejtszövetből és csak utána az igazit, de április közepén, amikor hazajöttem, már üz­letképes áru futott a szalagon. Angol szövetből varrták, bá­mulatos teljesítménnyel. — Vendégszeretetüket is ta­pasztalhattunk, hiszen csalá­di látogatásra valamennyien meghívtak. Egy magyar kol­léganőmmel eljutottunk vagy hatvan család otthonába. Sze­retettel vettek körül, roska- dásig terített asztallal és a népes rokonsággal együtt vár­tak. Volt, hogy hatvanan, egyszer meg több mint szá­zan voltunk a házban, meg­számoltam — mondja Ocsai- né. — Szeretik a családot, a gyerekeket. Legtöbben a ha­gyományhoz ragaszkodva, szokásos népi öltözékükben jártak, úgy ültek a varrógép­hez és csak akkor vették le a fátylat az arcukról, amikor a gyárba beléptek. Munka­szünetben viszont daloltak, táncoltak. Nagyon szépek a táncaik és a zenéjüket is meg­kedveltük. Beszélgettünk az életükről, főleg arról, milyen kimondhatatlanul sokat je­lent számukra, hogy munkába járhatnak, elhagyhatják ott­honukat és keresettel rendel­keznek, még akkor is, ha a kereset beosztásáról a család­fő dönt. Alapító tag — Sokszor kirándultunk. A ruhagyári telefonközpont sze­relését Magyarországon tanult iraki villamosmérnök vezette. Több mint egy évtizedet töl­tött hazánkban, nagyon meg­szerette népünket. Még a gondolatainkat is kiolvasta, annyira segíteni akart, meg­becsülése, barátsága jeléül. Ügy érzem, jó gazdasági kö­vetei voltunk hazánknak, mert lépten-nyomon tapasz­taltuk, hogy megbecsülnek, megszerettek bennünket. Ócsai Attiláné alapító tag­ja a Május 1. Ruhagyár ceg­lédi gyárának, huszonnyolc éve ott dolgozik, tizenhat éve a technológián. — Szeretem a munkámat, a pályámat. Ügy érzem, itthon is jó az összhang köztünk. Igyekszem tudásom legjavát adni és megbecsülést kapok érte cserébe. Damaszkuszban élni, dolgozni szép volt, de nagyon fárasztó. Mégis, ha azt mondanák, hogy induljak, szükség van rám megint, nem mondanék nemet. Eszes Katalin OLVASÓI FÓRUM Köszönet a vendéglátásért Nagyon kellemes délutánunk volt a napokban, részt vettünk az idősek és a munkásmozga­lom régi harcosainak találko­zóján, Cegléden. Ezúton mon­dok köszönetét a szíves ven­déglátásért, amelyben részel­tettek bennünket. Még arról is gondoskodtak, hogy ne kelljen gyalog hazamennünk. Kedve­sek voltak a népfront- és a vö­röskeresztes aktivisták, ara­nyosak a szereplő, bábjátékot bemutató gyerekek. özv. Zilah Benőné, a Várkonyi István utcából VÁRADI HÉDI MŰSORA Ma, november 6-án, 16 óra­kor, a Sütőipari Vállalat mű­velődési termében Váradi Hé­di Kossuth-díjas színművész önálló műsort ad, Lelkes Pé­ter és Nyerges Ferenc közre­működésével. Jól haladnak az őszi munkák Az adottságoknak legmegfelelőbb gabonafajtákkal Hatvanéves a Magyar Tanácsköztársaság Emléktúrák — ismeretszerzéssel Borsodban járt a Béke raj

Next

/
Thumbnails
Contents