Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
6 1978. NOVEMBER 6., HÉTFŐ Kórházépítés közakarattal Éhesek az emberek. Alig halkulnak semmivé a levegőt rezegtető, delet jelző sziréna hang foszlány ai, máris sietősen bukkannak elő a munkások az épületek közül. Benépesül a barakkebédlő. Egerszalóky Csaba főépítésvezető nincs közöttük. Nevét többször bemondják a hangosbeszélőn, míg irodájába érkezik. — Minden percet ki kell használni, másként ez nem megy! — mondja pátosz nélkül. Óriási, aprólékosan kidolgozott tervrajzot terít az asztalra, ám hirtelen meggondolja magát. — Jöjjön! Megmutatom inkább a már élő terveket. A munka utolsó szakaszába érkeztünk, az objektumok nagyrészét folyamatosan adjuk át partnereinknek. A főépítésvezető kettesével szedi a lépcsőfokokat. — Én megszoktam ezt a tempót. Másként hogy is győzném a hat szint napi har- minc-negy ven&zeri megmászását. A hotel es a sóhajok hídja Az ország egyik legkorszerűbb egészségügyi intézménye 600 millió forintos költséggel épül; generálkivitelezője a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat. — A kistarcsai kórház építésében mintegy ötven vállalat működik közre. A jelenlegi befejező szakaszban, szerte a megyéből, vagy hatszázan dolgoznak — magyarázza. A ma még piros állványerdővel körülvett erkélysórről messzire ellátni. Néhányan már a terméskövet rakják, alakítják kerítéssé, arrébb markológépek emelik, terítik, egyengetik a földet, többen a közlekedési utakat, szegélyeket aszfaltozzák, betonozzák. Kiültetésre várnak a két éve telepített facsemeték. kész már a több száz gépkocsi elhelyezésére szolgáló parkoló. — A nagyberuházás befejezésének lehet szemtanúja — hallom kalauzolom szavait. — Ahol most állunk, ez a kórház IV-es számú épülete; mi hotelnak nevezzük. Földszintjén van a főbejárat, s itt kap helyet a beteg- felvételi iroda, és a büfé. Az első emeleten a személyzeti étterem, a központi öltözők, a könyvtár és az irodák. Fehér márványlépcső vezet az ötödik emeletre, bekukkanthatunk a szinte teljesen kész beteg- és nővérszobákba, a mellékhelyiségekbe. Már minden a helyén: a vízcsapok, a villanyburák, a radiátorok. a beépített szekrények, asztalok. Csillog a szemet nyugtató halványzöld csempe. — Az 580 ágy elhelyezésére alkalmas kórtermeken kívül három osztályos műtő is létesül ebben az épületben: nő- gyógyászati, szemészeti és orr- fül-gége operációkra. Valamennyit természetesen a legkorszerűbb műszerekkel és orvosi készülékekkel szerelik fel — mondja a főépítésvezető. Csőelagút és a iéghidak Ma még nem tudunk átmenni a tréfásan sóhajok hídjá- ként emlegetett függőfolyosón, a beruházás szívébe. Annak nevezi ugyanis Egerszalóky a kórház műtő-diagnosztika Kistarcsai élmények és igaz történetek épületét. Éz kétemeletes, tetején a gépészeti szinttel, ahol az objektum teljes szellőzését biztosító klímaberendezéseket helyezték el. A diagnosztikában már zárt ajtók fogadnak, valamennyin táblácskák. Itt van a gyógyszertár és a sterilizáló a röntgen és számos laboratórium; műtők — három — és az intenzív osztály. — Mi már átadtuk az épületet technológiai szerelésre. Ugyanez á helyzet az egyemeletes, gazdasági épülettel is, amelyben már felszerelték a három gázfűtéses kazánt és a transzformátorházait Néhány hét múlva pedig az 1400 adagos konyhában is le-: hét már főzni. — A három tömb építészetileg szorosan kapcsolódik egymáshoz. A föld alatt a gépészeti átvezetéseket c sőalagút rendszerrel oldottuk meg, a levegőben pedig a szaknyelven nyaktagoknak nevezett zárt folyosóhidakon lehet átmenni az egyik épületből a másikba — jegyzem föl a főépl- tésvezető magyarázatát. Ismét a hotel körerkélyén állunk, ezúttal a már szinte teljesen kész hatodik emeleten. Innen jól látszik az impozáns, száz személyes nővérszálló is. A vezérlő hólódiagram A 21 holdnyi területen — a nemrégvolt, kukoricatáblák helyén — már tizenegy kiszolgálóépület is tető alá került. A köralakú tűz-víztárolók, az oxigénraktár, a gáznyomás szabályozó épülete. S ide kívánkozik még néhány adat: az építkezés során 31 ezer köbméter földet forgattak meg, 15 ezer - köbméter betont és 15 ezer mázsa vasat dolgoztak be, 80 ezer négyzetméter zsaluzat készült. — Miként sikerült mindez három év alatt? Hallatlan szoros együttműködéssel. A kivitelezésben koordinációs háló-diagrammot szerkesztettünk. melynek gyorsított szerkezetépítési program volt az alapja. Ezt havonta ellenőriztük, értékeltük valamennyi résztvevővel. Ugyanakkor, mivel folyamatos tervszolgáltatással kellett dolgoznunk, minden héten egyeztető megbeszélést tartottunk a tervezőkkel, a beruházókkal és a kivitelezőkkel. Sok segítséget kaptunk közvetlenül a Pest megyei pártbizottságtól is. Nemcsak azzal, hogy meghirdették a társadalmi összefogással a kistarcsai kórházért mozgalmat. Munkatársaik részt vettek a szakmai megbeszéléseinken, segítettek, ha baj volt az anyagellátással. A Pest megyei pártbizottság felhívása eredményes volt. Az építkezés első két évében több mint 130 ezer óra társadalmi munkát végeztek a megye szocialista brigádjai, munkásőrei, diákjai. Idén sem csökkent a lelkesedés. Turbucz János, a PÁÉV párt-végrehajtóbizottságának tagja, pártmegbizatásnak kapta a kórházi társadalmi munkások irányítását. — A megye minden részéből jöttek hozzánk segíteni. Jól kellett gazdálkodnunk a felkínált munkáskezekkel. December végi linóié Gazdálkodtak is. Ezt bizonyítja, hogy a tervezett határidőre, december végére végeztek az utolsó simításokkal is. Andrásy Gyulát a harmadik emeleti műtő melletti nővérszobában találjuk a szellőző falazásán. — Mi — mutat koránk gyűlt társaira — Tökölről érkeztünk, a Pest megyei 3-as Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalattól. Két hete dolgozunk itt, egy hónapra jöttünk. Nem mintha nálunk otthon kevés lenne a munka, de megértettük, hogy segítenünk kell. Sztancsik Jakab 22 éve dolgozik kőművesként a PÁÉV- nél. A vállalat kiválói címre is jogosult, tizenegy tagú Vörös október szocialista brigádjával április óta dolgozik Kistarcsán. Az utóbbi napokban nyolcezer négyzetméter padlóbetont terítettek le, s hátra van , még négyezer négyzetméternyi terület. Visszajárok is vannak szép számmal a kórház építésénél. Füleki László asztalos meséli, hogy ő már negyedszer jött el az ikladi Ipari Műszergyárból. A Villanyszerelőipari Vállalat is a kivitelezők segítségére sietett. — A hotelépület alapozása után jöttem a kórházba, jelenleg huszonnégyen vagyunk itt a cégtől — hagyja abba a munkát néhány percre Agócs Zoltán villanyszerelő. — Most már csak az alsó szintek vannak hátra, biztosan készen leszünk időre; december 31-re. Dodii Györgyi A fejlődés záloga: együttműködés P Barátság olaj-, Albertirsa—Vinnyica elektromos távvezeték, Testvériség gázhálózat, Zsiguli-program, Gabcikovó—Nagymaros vízlépcsőrendszer. A KGST-tagországok együttműködésének szép eredményei, jelentős vállalkozásai. Azonban a kapcsolatok szürkébb fejezetei is nem kevésbé fontos részei gazdasági életünknek, mindennapi munkánknak, eredményeinknek. Három Pest megyei üzemben ezeknek a hétköznapoknak az útját kutattuk. Mit kaptak cserébe? Amióta az 1970-es évek elejétől a Csepel Autógyár korszerűsíti termékszerkezetét, gyártmányai háromnegyed részének, az autóbusz-alvázaknak az Ikarus a vevője. A kapacitás fönnmaradó része a szervokormány és a sebesség- váltó gyártásé. Jelentős tételeket vásárolnak belőle a szocialista országok, de ez a 8 milliárdos termelési értéknek mégis csak kis hányada, ráadásul egyszerű kereskedelmi adok-veszek kapcsolat. Ha mindebből azt a következtetést vonnánk le, hogy az autógyár esetében aligha lehet beszélni szoros K GST - ka pcsolato k ró 1, hamisra sikerülne a kép, szögezi le a beszélgetés elején a vállalat kereskedelmi igazgatója, Sági Mihály. A gépjárműipar területén ugyancsak sok hasznát látjuk az együttműködésnek. Ennek köszönhető, hogy a szocialista országokban készülő személy- és teherautók szinte valamennyi típusa kapható nálunk. Másfelől viszont az Ikarus és a Csepel Autógyár kooperációja nyomán készülő autóbuszokból a Szovjetunió például évente ötezret vásárol, s népszerűek ezek a tömegközlekedési eszközök az NDK-ban, Lengyelországban is. A régi Csepel autókat többek között ezért nem volt érdemes tovább gyártani, mert hasonló, általában nagyobb sorozatban készített autótípussal, majd mindegyik szocialista ország rendelkezett. Az évi 5—6 ezer gépkocsihoz lényegében minden részegységet helyben állítottak elő. Ma az 5—6 ezres szériák helyett évi 12 ezer alvázat, körülbelül ugyanennyi váltót, kormány- szerkezetet készítenek. Kell-e bizonyítani, hogy így gazdaságosabbá tehető a termelés, hatékonyabbá a munka, jövedelmezőbbé a gyártás. Hogy mennyi lehetőség van még a kapcsolatok elmélyítésére, csak néhány példát említsünk. Az alvázakhoz szovjet mellső tengelyeket használ a gyár, mint ahogyan több ezer szervokormányt és sebesség- váltót exportálnak. Az elmúlt esztendőben kifejlesztett speciális autógyári járműhöz viszont Lengyelországból szereznek be vezetőfülkéket. Közvetlenül érdekelt az autógyár a ZF sebességváltók gyártásszakosításában is. Erről most folynak tágyalások. Az a megállapodás viszont már megszületett, hogy szovjet vállalattal együttműködve nagy sorozatban készítenek hidro- mechanikus váltókat. A részegységekért, amelyeket Szigethalmon gyártanak, komplett váltókat kapunk cserébe. Barátok a konkurenciánál Virágkorát éli a lenipar. Szerte a világon szívesen vásárolják ezeket a természetes alapanyagú kelméket, nincsenek értékesítési gondjai a Bu- daflax Lenfonó és Szövőipari Vállalatnak sem. Termékeik egyharmada kerül exportra, körülbelül 6—7 millió dollár értékű áru. Szocialista országokba alig-alig szállítanak, mint ahogy az import tételek sem jelentősek. Miért? A kedvező exportlehetőségekkel rendelkező iparágnak a többi szocialista országban is nagy hagyományai vannak, a mienkéhez hasonló termékeket készítenek, hasonló technológiával dolgoznaK, s ugyanazokra a piacokra exportálnak, mint mi. Némi túlzással azt is mondhatjuk, külföldön egymás konAz Albertirsa—Vinnyica 750 Kilovoltos távvezeték hazánkba befutó szakasza kurrénciája az NDK-beli, a lengyel, a csehszlovák és a többi szocialista ország lenipara. (Nem így a Szovjetunió, ahol a világ lentermelésének a 90 százaléka van, de ez teljes egészében a hazai ellátást szolgálja.) Lehet-e ilyen körülmények között KGST-munkamegosz- tásról, együttműködésről beszélni. — Olyannyira — válaszolta Dutka György tanácsadó, a nemzetközi kapcsolatok szakembere, hogy az LSZV fejlődése már el sem képzelhető a Járatlan ösvényen Startol a festékszóró, adtuk hírül néhány hónapja. Külkereskedők, műszaki emberek, s a közvélemény is sokat foglalkozott akkortájt azzal, hogy miért kellett olyan rögös „úton eljutnia a Mechanikai Műveknek a korszerű, nemzetközi kooperációban készülő termék gyártásáig. Ahogy az oknyomozás bebizonyította azért, mert taposatlan ösvényen tört utat a gyár. Olyan nemzetközi együttműködést kellett tető alá hozniuk, amire hazánkban addig nem volt példa. Tőkés cégtől vásárolták meg a korszerű termék licencét, a gyártást azonban egy szovjet vállalattal közösen indították útjára. A Mechanikai Művek számára azért is látszott gyümölcsözőnek az üzlet, mert nagy sorozatban, gazdaságosan tudják ezt a világszínvonalú terméket előállítani. Az üzem ötödik hónapja fennakadás nélkül termel. Túl a kezdeti bosszúságokon, hogyan értékeli az együttműködés eddigi eredményeit, lehetőségeit Heinrich János, a vállalat műszaki igazgatója? — Egy kicsit távolabbról kell kezdenünk a festékszóró gyártás történetét Az olajválság idején szinte egyik napról a másikra kellett megszüntetni, illetve csökkenteni a vállalatnál az egyik legfontosabb termékének, az olajkályhának a gyártását. Átvészeltük ezit az időszakot, de hosszú távon olyan profilt kellett keresnünk, ami biztosítja a vállalat Pest megye a KGST-ben KGST-n belüli együttműködés, a baráti kapcsolatok nélkül. Termékszakosodásról valóban nincs szó. Annál inkább műszaki fejlesztési, gépesítési együttműködésről, információ- cseréről. Onnan kell talán kezdeni, hogy Magyarországon nem gyártanak textilipari gépeket, különösen nem olyanokat, amelyekre a lenfeldolgozásnál szükség van. Az SZTB szövőgépek, és jó néhány más textilipari berendezés, melyeket a Szovjetunió és a szocialista országok állítanak elő, elérik, illetve megközelítik a világszínvonalat, de a tőkés gépeknél összehasonlíthatatlanul olcsóbbak. Érdemes tehát vásárolni azokat Igaz, nem mindig könnyű. Ismeretes, hogy a szocialista országok árucseréjét kontingensek határozzák meg. Ezért egy-egy géptípust már évekkel előre meg kellene rendelni. A textilipar viszont divatcikkeket gyárt, a fejlesztési döntések gyorsan születnek, s ezeket rövid idő alatt meg is kell valósítani. A szakmabeliek azonban segítőkészek, s ezért le lehet rövidíteni, a hosszú, bürokratikus utat. Így egy 1976-ban elhatározott rekonstrukciót a szovjetunióbeli orsai Lenin- rendes lenkombinát segítségével igen gyorsan, egy év alatt sikerült végrehajtani. Kontingensen és terven felül tudták megvásárolni a gépeket, a befejező műveletekhez szükséges gépek kivételével. Ebben viszont a csehszlovák vállalat, a Lnarska Prmeysl Trutnov sietett segítségünkre. Használt, de kiváló állapotban levő be. rendezéseket kutattak fel, ráadásul a tervezettnél olcsóbban. Az együttműködés jó néhány más példáját is felsorolta Dutka György. A napokban lenpozdorja bútorlapgyárat avattak Komáromban. Az üzem indításában, a munkások betanításában lengyel és csehszlovák szakemberek segítettek. A len nagyüzemi gépi betakarításában szlovák tapasztalatokat hasznosítunk, sőt az aratás idején gépeket köl- csönzünk egymásnak. Az LSZV a KGST-kapcsola- toknak nem csupán haszon- élvezője, hanem kezdeményezője, továbbfejlesztője is. Partnereikhez hasonlóan minden tekintetben a testvérvállalatok rendelkezésére állnak, s ezen felül fórumokat is teremtenek az állandó együttműködésre. boldogulását. A nyugatnémet Wagner-féle festékszóró pedig ilyen gyártmány. A hazai építőiparban alig volt ilyen berendezés, exportra is látszott lehetőség. Ahhoz azonban, hogy biztonságos lehessen az értékesítés, biztos piacot kellett keresni. Hasonló tervekkel a Szovjetunióban is foglalkoztak, ésszerűnek látszott tehát a termelési és piaci együttműködés. — Nem szegte-e kedvüket a sok utánjárás, a buktatók? — A vállalkozás életrevalóságát bizonyította, hogy kormányközi szerződés intézkedett a gyártásról. A mi esetünkben arról volt szó, hogy a bürokráciát kellett leküzdeni. Ügy is mondhatnánk, az egyszerűbb kereskedelmi ügyletekhez szok.t hivatalokat kellett felrázni, megmozgatni. S hogy ez snverült, úgy gondolom, azon nemcsak mi nyertünk, hanem mindazok, akik ezután hasonló együttműködést akarnak megvalósítani hazai, tőkés és szocialista országok vállalatai között. — Mit várunk a festékszórótól? Azt hiszem, ez a termék már a vállalat jövőjének egyik legbiztonságosabb pontja. A tervidőszak végén az itt dolgozó kétszáz ember állítja elő a termelési érték negyven, százalékát. — S a többi hatvanat? — Körülbelül 3400 ember. A többi munkásunk. Csulák András
