Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-26 / 279. szám
%Miíap 1978. NOVEMBER 26., VASÄRNAP Kertjeink, játszótereink Beszélgetés egy parktervezővel Akik falun, kisvárosban nevelkedtek, emlékeznek a régi kertre. Titkot rejtett minden bokor, s a falu szélső házai utáni szabad téren ezernyi lehetőség nyílt játékra, focira, birkózásra, vetélkedésre. De sokan emlékezhetnek az egységes utcaképre, a fehérre meszelt vályogházak vagy a kőépületek, -kerítések ritmusára is. Környezetünk ma rohamosan változik. Az új lakótelepek, családi házak képe, a hozzájuk tartozó tér látványa azonban inkább bosszúságot okoz, mint örömöt. Mert egyik oldalon jó, hogy egyre többen költöznek kényelmes otthonba, a másikon viszont rossz, hogy nem használjuk ki a lehetőségeket, amelyeket a környezet alakításakor kihasználhatnánk. Ezt mondja Pirk Ambrus parktervező mérnök is, aki 1969-ben végzett a kertészeti egyetemen, s azóta a kert, a park, a játszótér alakításának számos jó és rossz példáját fényképezte le lakóhelyén, Szentendrén, az ország más részein és külföldön. Tavaly, a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában jelent meg könyve, ötletek a kert berendezéséhez címmel. A falvaktól a lakótelepig — Nem könyvet akartam írni, hanem a kiskertmozgalmat támogató, tanácsadó szolgáltatást szerettem volna szervezni a Dunakanyarban. Erre nem volt lehetőség, az ötleteket, amelyek a kerítések, támfalak, útburkolatok, lépcsők kialakításával foglalkoznak, ezért gyűjtöttem könyvbe. Azért ezeket választottam, mert közvetlenül összefüggenek az épülettel, a vizuális képben azonnal megjelennek. Az egyes fejezetek elején az ősi formálásokkal, az egyszerű falusi környezetben található jó példákkal foglalkozom. — A mai családi házak építőire nem jellemző a környezet egységes formálása. Az emberek nagy része mintha csak a díszes kerítésnek, a tükrös házfalaknak örülne. — A falvak esztétikuma évszázados, egységes, célszerű formálás során alakult ki. Ez is hirtelen változott meg. Elindult a célszerűtlen lakásalaprajzokat, sátortetőket produkáló folyamat. Egy bajai tsz- ben, író—olvasó találkozón mondtam el, hogy az ember akkor nem követ el hibát, ha a környező táj anyagaiból indul ki. A helyben található kőből, fából vagy a vízparti növényekből. Az épület ne váljon el a természetes környezetétől. Ez a terekre is érvényes: lehangoló az Alföldön sziklakertet, szökőkutat látni. — A lakásépítés robbanás- szerű fokozódása törvényszerű .. . — Igen, de az új lakások nagy része ma is magánerőből épül — s a környezetalakítás lehetne korszerű is. Az emberek nagy részét az a szemlélet jellemzi, hogy minden fölösleges növényt ki kell irtani. Sokan ezért nem szeretik a gyepet, s ha lehetőség van rá, megjelenik a vegyes kert, két tő paradicsom 1- - Zött egy őszirózsával. Gödöllőn gyönyörű hársfát fűrészeltek ki, a munkások azt mondták: ez gyom. — Sok szó esik lakótelepeink egyhangúságáról is. — A természeti környezet ide, az aszfaltra is becsempészhető. Egyik nagyvárosunkban végzett vizsgálat szerint a város környékifek a központba, az ottaniak a természetbe vágynak. A városi ember hétvégi házat vesz — a kétféle környezetből összeadódna egy megfelelő, ahová a család nemcsak hét végén járhatna ki. Éppen ezért a kis, telepszerűen elhelyezett családi házak építése lenne korszerű. Itt majdnem any- nyian lakhatnának, mint a magasházakban, az egyes lakások saját zöldterülettel is rendelkeznének, ugyanakkor magasabb lenne a komfortfokozat, gazdaságosabb az ellátás. Lehetőség nyílna közösségi életre, védett játszóterek kialakítására. Persze, ma az igények nagyon vegyesek — ezt jelzik a státuszszimbólum, kerítések, tükrös házfalak — több jó példa kellene. Mozgás és alkotás — Említette a játszótereket. Városainkban kevés van belőlük, még kevesebb a funkcionálisan kialakított. — A játszótérnek a falusi környezet gazdagságát kelle. ne pótolnia, de ezt általában kevés sikerrel teszi. Még a városi családi házak kertje, a kis terület is gazdagabb lehetőséget kínál, mint az átlagos lakótelepi játszótér. A gyerekeknek szinte minden kapcsolatuk megszakadt például az állatvilággal. Svédországban ezért rendeztek be olyan játszótereket, ahol a gyermekek állatokat gondozhatnak, részt vehetnek mindazokban a munkákban, amelyeket a régi paraszti gazdaságokban végeztek. A lelkesedés bizonyítja: a gyerekek igénylik, önként vállalják az ilyen feladatokat. — Az utóbbi években hazánkban is megfigyelhettünk olyan törekvéseket, hogy a játszótér a mozgásigény kielégítésén túl, a vizuális nevelés, a kreativitás fejlesztésének színtere is legyen. — Igen, de a dolog nem a zsebkendőnyi tér berendezésével kezdődik, hanem a városrendezési összefüggések megismerésével, a feltételek megteremtésével. — A gyakorlatban ez mit jelent? — Növelni kell a közös zöldterületet — ezt rendelet is előírja —, s úgy kell kialakítani, hogy az emberek köny- nyen meg tudják és akarják közelíteni. Az út a kisgyermekek és az idősek számára nagy akadály. A játszóterületen pedig arra kell törekedni, hogy ne csak időtöltésre adjon al. kaimat, hanem a tartalmas életvitel kialakulását segítse elő. A gyerekek alapvető igényeire, a mozgás, a felfedezés, az alkotás igényére kell alapozni, kézműves és műhelytevékenység, a kővel, agyaggal való foglalkozás segíti elő az anyag megismerését. A külföldi Robinson-ját- szótereken a gyerekek fából, hulladékanyagból alakíthatják a környezetet. Játékról, komolyan — Mit tesz a parktervező, hogy ezek az elképzelések megvalósuljanak ? — Játszóteret tervezek a szentendrei Szabadság lakótelepre, az építkezés jövőre, a gyermekek évében kezdődik. Dolgozom egy hatrészes tv-műsoron, amely a játszótér kialakításának jó példáit mutatja majd be, s az utolsó simításokat végzem annak a könyvnek a kéziratán, amely a jövő évben jelenik meg. A címe: Játékról, komolyan. P. Szabó Ernő Év végén lejár a türelmi idő Hiányzik a belső ellenőrzés A megyei tanács járási hivatalai rendszeres időközönként törvényességi vizsgálatokat folytatnak a járásban működő gazdálkodó szerveknél. Ezek azt a célt szolgálják, hogy a fogyatékosságokat, az időnként felbukkanó rendellenességeket javaslataikkal is segítsenek megszüntetni. Az állami törvényességi vizsgálatok alkalmával azt nézik meg — egyebek között — a járási hivatalok, hogy a vizsgált szervnél gondos- kodnak-e az ágazatot érintő rendelkezések betartásáról; továbbá: a köztulajdon védelmére hivatott belső ellenőrzés megfelel-e feladatának, a tisztségviselők munkájuk során jogszerűen j árnak-e el, működnek-e a demokratikus fórumok. A közelmúltban a sziget- szentmiklósi Kosárfonó és Vegyes Háziipari Szövetkezetnél folytatott ilyen vizsgálatot a ráckevei járási hivatal műszaki osztálya. Megállapították, hogy a több évtizede működő szövetkezet hibát követett el, amikor túllépve a jóváhagyott alapszabályában meghatározott tevékenységi körét, az ágazati miniszter engedélye nélkül vasipari részleget hozott létre, s megrendeléseket fogadott el a Csepel Autógyártól. A szövetkezet vezetősége eleve tisztában volt azzal, hogy ennek az új részlegnek a megalakításához hiányoznak a jogi feltételek. Hogy legalizálja, utólag próbált engedélyt szerezni a Kohó- és Gépipari Minisztériumtól. A miniszter elutasította a kérelmet, így a részleget hat hónapi működés után felszámolták. Figyelembe véve a szövetkezet eddigi eredményes munkáját, eltekintettek a felelősségre vonástól. A vizsgálatot végzők általában rendben lévőnek találták a szövetkezet gazdasági és szervezeti működését. Találkoztak azonban olyan jelenséggel is, amit azért nem lehet szó nélkül hagyni, mert nem ritka, különösen a viszonylag kis létszámmal dolgozó üzemeknél. A felügyelő bizottság munkaterve jó, de mint megállapították, az ellenőrzés formális és ez a többi bizottság tevékenységére is jellemző. A belső ellenőrzés 1977 júliusától nem működik. Addig a havonta öt napra alkalmazott belső ellenőr munkája jól szolgálta a szövetkezeti vagyon védelmét, figyelme minden lényeges kérdésre kiterjedt és nagy segítséget nyújtott a vezetői ellenőrzés hatékonyabbá tételéhez. Vizsgálta egyebek között a bértételeket is, s a kifogásolható eltérésre felhívta a figyelmet. A belső ellenőr munkája — további vezetői hozzájárulás híján — megszakadt. A járási hivatal figyelmeztette a szövetkezet vezetőit, hogy ez az állapot nem fogadható el*, a belső ellenőr foglalkoztatását az új szövetkezeti jogszabály kifejezetten előírja. A türelmi idő, amit a szövetkezetek egy éve kaptak, 1978. december 31-én lejár, ettől kezdve valamennyi szövetkezet köteles belső ellenőrt alkalmazni. A k'islétszámú szövetkezetek, amelyek nem engedhetik meg maguknak — és ez nem is szükséges —, hogy teljes munkaidőben foglalkoztassanak belső ellenőrt, ezt más szövetkezetekkel közösen is megoldhatják. H..E. Látogatók Az Örkényi Béke Mgtsz nőbizottsága aktívan dolgozik. Tagjai rendszeresen üléseznek, megbeszélik a felmerülő problémákat. A Iányokat- asszonyokat a munkahelyeiken rendszeresen felkeresik, mindenkit meghallgatnak. Rendszeresen találkoznak a gyes-en lévő kismamákkal, látogatják a nyugdíjasokat és a rászoruló öregeket. A képen Spanyhel Jánosné nyugdíjas látogatói: Hrubos Györgyné elnök és Horváth Istvánné, a nőbizottság tagja. Király Krisztina felvétele Bűnözők mm születnek Bizonyára sokan ismerik ezt a kifejezést: lombrózó... A köznapi szóhasználatban azokat a bűnözőket szokták ezzel a jelzővel illetni, akik megrögzött, javíthatatlan bűnözők, akik szinte annak születtek, s miként mondani szokták: csupán ránézésből is adnának nekik tíz évet... A kifejezésnek kriminológiai-történeti alapja van: Cesare Lombrozo, a múlt század végén élt olasz börtönorvos elmélete szerint létemek született bűnözők. Véleménye szerint a hajlam és minden rossz öröklődik... Született bűnözők — ma már egyértelmű tény — nincsenek! Az azonban nem lehet közömbös a társadalom számára, hogy egészen fiatalon hány gyermekből, ifjúból lesz bűnelkövető, hányán kerülnek a lejtőre. Vagy éppen hányán emelkednek fel a züllesztő fertőből és válnak becsületesen élő és dolgozó állampolgárokká ... A veszély létezik Sokan a pesszimistább emberek közül az utóbbi időben vészharangot kongattak és már-már a jövő generációba vetett hitük rejidült meg, mert az elmúlt hónapokban, években történt néhány kirívóbb bűncselekmény, nyelveket fia. talkorúak (vagy a 18. életévüket éppen betöltötték) követtek el. A kirívó, egyedi esetekből azonban általánosítani nem szabad. A szakemberek és a statisztika adatai szerint fiatalkorúak bűnözését ilEgy vidéki közhivatali tisztviselő a helybeli takarékszövetkezetnél kölcsönt akart felvenni. Az igénylőlapot kitöltötte, ráhamisította a hivatal- és a csoportvezető aláírását, majd az intézmény bélyegzőjét is ráütötte. Cselekménye azonban kiderült és fegyelmi büntetésül elbocsátották. A határozat enyhítéséért a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, amely azonban kérelmének nem adott helyt. Ezt azzal indokolta, hogy a tisztviselő hamisításai nemcsak veszélyeztették a hivatal feladatának ellátását, hanem az államigazgatási dolgozókkal szemben támasztott magasabb erkölcsi követelményekkel is összegyeztethetetle- nek. Ezenkívül a bélyegző jogtalan felhasználása és aláírások hamisítása számos visszaélésre ad lehetőséget. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a tisztviselő a munkaügyi bírósághoz fordult. Töredelmesen mindent beismert, csak arra hivatkozott, hogy a fegyelmi büntetés túlzottan súlyos. A bíróság helyt is adott keresetének és havi alapbére 100 forintos csökkentésével sújtotta. A döntés indokolása szerint az okirathamisítás és a visszaélés a bélyegzővel a tisztviselő munkaköri kötelezettségével és hivatali tevékenységével csak távoli kapcsolatban van. Enyhítő körülményként értékelte még őszinte beismerését és tizenötévi kifogástalan munkáját. A jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, a munkaügyi bíróság döntését hatályon kívül helyezte és az elbocsátásról szóló fegyelmi büntetést helybenhagyta. — Fegyelmi eljárásnál a dolgozó javára és terhére szolgáló körülményeket ki kell deríteni és gondos mérlegelésükkel kell a fegyelmi büntetést kiszabni — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. Ebben az esetben a munkaügyi bíróság figyelmen kívül hagyta a tisztviselő által elkövetett fegyelmi vétség súlyát növelő körülményeket, a javára szóló tényezőknek pedig túlzott jelentőséget tulajdonított. A tisztviselő magatartása olyan súlyos fegyelmi vétség, amely- lyel a legszigorúbb büntetés: az elbocsátás áll arányban. Ezt kívánja az egyéni és az általános megelőzéshez fűződő össztársadalmi érdek, és ez alkalmas arra, hogy az illető jövőbeni magatartására kellő nevelő hatást gyakoroljon. A fegyelmi büntetés céljának elérését a munkaügyi bíróság által kiszabott büntetés nem szolgálná. [letően nincs „vész”, ám o ve- I szély létezik és állandó gondot jelent. Az országos statisztikai adatok szerint tavaly több mint 5500 fiatalkorút ítéltek el jogerősen, s ennek mintegy 20 százaléka a visszaeső. Kiugró és jellemző is egyben a vagyon elleni bűncselekmények (a társadalmi tulajdon mellett ideértve a személyi javakat is) rendkívül magas aránya. A tiltott határátlépés kísérlete is viszonylag gyakori (melyből nem lényegtelen következtetéseket lehet levonni a fiatalok erkölcsi szintjére vonatkozóan), s a garázdaságok és testi sértések száma sem elhanyagolható. Rendezetlen környezet Különösen szembetűnő, hogy a fiatalkorú bűnözők többségének — Veszprém megyében például 80 százalékának — rossz, rendezetlen a családi élete, s nagy részük már gyermekkorában is züllött, erkölcstelen környezetben élt. Tulajdonképpen innét kiindulva kell keresni a fiatalkorúak bűnözésének okait és hathatós megelőző intézkedéseket tenni. Mert hiszen: bűnözőnek senki sem születik — esetleg azzá válik. Ilyen szempontból rendkívül jelentős már gyermekkorban a család, a közvetlen környezet. A szülők által elhanyagolt, tehernek számító gyermek értelmi fejlettségben is elmarad a normális és rendezett körülmények közt élő társaitól, s természetesen az iskolában sem tud lépést tartani velük. Különböző kriminológiai vizsgálatok igazolják, hogy a fiatalkorú bűnözők többsége az iskolában megbukott, vagy éppen csak hogy „vette” az akadályokat, s nagyon sokukat irányították gyógypedagógiai iskolába. A feltűnés vágya A munkasiker hiánya, a nem ritka megszégyenítés negatív érzelmeket vált ki a tanulással szemben (sőt a másképpen tanuló éá viselkedő társakkal szemben is), s úgy érzi: ez nem az ő világa! A hasonló sorsú és viselkedésű gyerekek, ifjak társaságát keresi, s ott, köztük akar elismerést és érvényesü. lést szerezni. Aztán már ki is alakul a galeri, vagy csak egy renitenskedő csoport, mfly csupán feltűnési, vagy ki- tűnési vágyból belesodródik különböző bűncselekményekbe. Széles a skála: utcai kö- tözködés, lejmolás, erőszak, lopás, betörés, garázdaság... Munka helyett a könnyelmű életmódot választják, s a pillanatnyi szükségletek és ösztönök által behatárolt élet- szemlélet határozza meg egyéniségüket. A megtévedt fiatalkorúnknak is — mint minden embernek — megvan az a tulajdonsága, hogy szereti a sikerélményt, tehát produkálni akar, tenni, mutatni valamit. Igen ám, csakhogy ezek a sérült lelkivilágú fiatalok a maguk bandaszellemének megfelelően értelmezik már a sikert. Nem a munkában és tanulásban való kitűnés a „menő” dolog. Más jelent náluk elismerést...! Töbször beszéltem olyan 15 —16 éves fiatal bűnelkövetőkkel, akik a — miért tetted? — kérdésre ilyen válaszokat adtak: „Csak” — „Fogadásból” — „Meg akartam mutatni, hogy köztük én vagyok a fej”... Miként a válaszok közt is szerepel: gyakran kötnek fogadást nőkre, egy-egy betörésre, autólopásra, verekedésre ... Mert ez arra az időre célt, elfoglaltságot ad, s ha sikerül a „balhé”, akkor ez a bandában, galeriben roppant nagy tekintélyt jelent. Az érzelmek áthangolása A legalapvetőbb indítékok, okok ismeretében joggal vetődik fel a kérdés: mii lehet tenni...? Mi lehet a fiatalkorúak bűnözésének, a megelőzésnek leghathatósabb módszere? Mit 'tehet a társadalom ... ? Gyakran hallani a pedagógusoktól és társadalmi pártfogóktól, hogy ezeknél a gyermekeknél minden szó, nevelési kísérlet falrahányt borsó. Az értelmi ráhatás önmagában nem is elégséges: többségük eleve bizalmatlanul fogadja a jószándékú meggyőzést, mert úgy érzik, hogy a felnőttek ezt is kötelességből teszik. A bűn útjára tévedt fiataloknak elsősorban az érzelmeiket kell áthangolni ahhoz, hogy később majd értelmükkel befogadják a társadalmi normákat, s megvessék korábbi életmódjukat. Ha ez az „áthangolás” megtörténik, akkor mindegyikük vágyik a normális embert kapcsolatok után. Ezzel lehet elszakítani őket az öreg, addig példaképnek tartott bűnözőktől is. Mert nagyon fontos, hogy) ne feledjük: a torz személyiségjegyek mellett — kisebb-nagyobb mértékben — mindegyikük jellemében találhatók pozitív, kedvező tulajdonságok is. Visszahozó közösség A példák sorát lehetne említeni, amikor a jó környezet, a segítő emberi közösség hozott vissza fiatalkorúakat a bűn útjáról. (Korántsem állítjuk persze, hogy ■ a megvetés, elfordulás és lenézés nem vezethet eredményre.) Nagy kárt okoz az, aki a munkahelyén „kinézi” a kollektívából a börtönből szabadult fiatalt. Ezzel azt az érzést erősíti benne ugyanis, hogy no lám, hiába próbálkozik, itt mégsem tud gyökeret ereszteni, s csak a bűn útján tévelygők közt hívják valakinek. Nincs szándékomban „védelmi hadjáratot” indítani a bűnözők érdekében. Az viszont lény — egy-két kivételtől eltekintve —, hogy a 16—17 éves, egyszer megtévedt fiatalban még van hajlam a jóra, a tiszta életre. A társadalomnak nem közömbös, hogy ezek közül a fiatalok közül hányán válnak megrögzött bűnözőkké, vagy hányán térnek vissza a tisztességes életmódra és keresik munkában, tanulásban a sikert, az elismerést. Józsa Benő 1 Munkaügyi viták Az erkölcsi követelményekről
