Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-26 / 279. szám
1978. NOVEMBER 26.. VASÁRNAP *™rtr -wr ^üngp Kistermelők fóruma Alsónémedin Rövidebb úion a termelőtől a fogyasztóig Kertbarátokat, kistermelőket, kistenyésztőket hívott meg a napokban a Hazafias Népfront alsónémedi községi bizottsága arra a fórumra, amelyen S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsnak titkára tartott előadást a kistermelés gazdasági és kultúrpolitikai jelentőségéről. Szükség van rájuk A fórum elnöke, lhászi József, a dabasi járási pártbizottság első titkára megnyitójában hangsúlyozta, nem mondtak le arról, hogy az 5100 lakosú községben — ahol jelenleg csak szakszövetkezet működik —, tsz alakuljon, de ezt későbbi időpontra halasztották. S. Hegedűs László előadásában rámutatott: — Hosszú ideig az volt, és ma is az agrárpolitikánk álláspontja, hogy a mezőgazdaságban a kisüzemi termelésről át kell térni a központosított, nagyüzemi termelésre, mert a modern eljárások kibontakozása enélkül elképzelhetetlen. A sikerek ellenére még csak a kezdet kezdetén tartunk. Az évek során sok tapasztalatot szereztünk, s ezek azt bizonyították, hogy a népgazdasági termelés egésze érdekében is nem csak a nagy volumeneket kell megbecsülni, hanem a kisebb formátumokat is. A sok kicsi együtt nagy értéket képvisel, s a kisgazdaságokból származó termékek nélkülözhetetlenek ma is, és azok lesznek a jö- jőben is. Természetesen ennek a termelési formának is nagy változásokon kell keresztülmennie. Önmagában is i állásfoglalás — Ez a termelési forma — folytatta az előadó — nem független a nagyüzemi termeléstől, azzal együtt kell működnie. Példaként szoktuk felhozni a hernádi tsz sertés- és baromfitenyésztési módszerét; a nagyüzemben meghonosodott technológiát viszik át a kistenyésztésbe, amely ezáltal jól beilleszkedik a szocialista termelési rendbe. Ez az agrárpolitika hatalmas tartalékokat szabadított fel; gazdasági berendezések, épületek, s főleg olyan munkaerő hasznosul így, amely eddig nem volt lekötve. A kistermelésben létrehozott érték mögött egymillió ember munkája van. Hogyan értékeljük mindennek a politikai hatását? Abból kell kiindulni, hogy ha az emberek, mint Al- sónémediben is, szorgalmás termelő munkával teremtik meg jobblétük anyagi feltételeit, ez már önmagában is politikai állásfoglalás, s ez az anyagi bázis alkalmas arra, hogy megteremtődjön általa a kulturált életforma. Nagy gond, hogy az így felszabadult erők teljes hasznosítására gazdasági berendezkedésünk nem készült fel kellően. Megszoktuk a hiánygazdálkodást, s most a forgalmazás nehézségeivel kell szembenéznünk. Ez nem egyszerűen értékesítési kérdés, de az értékesítést is hatékonyabbá kell tenni, mert a rendszere elavult, elbürokratizálódott. Le kell rövidíteni az utat a termelő és a fogyasztó közöH. s meg kell teremteni egy szélesebb tartósító bázist — mondta befejezésül S. Hegedűs László. A fórum résztvevői ezt követően három korreferátumot hallgattak meg. Illés György, a Közös Üt Szakszövetkezet elnöke arról beszélt, hogy -frá- lyen módszerekkel segítik a tagok gazdaságait, s hogy ennek nyomán pár év alatt megduplázódott a zöldségtermelés. Tavaly bevezették a vágóállat felvásárlást is; míg pár éve két-háromezer, jövőre már hatezer sertést szeretnének átvenni a tagoktól. Támogatni kívánják azokat is, akik bekapcsolódnak a baromfitermelési rendszerbe. Gasparik Pál tanácselnök nagy tapssal fogadott hozzászólásában elmondta, hogy a növekvő állttenyésztési kedv a táp- és takarmányellátási gondok növekedését is magával hozta. A megoldást a szakszövetkezettől és az Áfész- től várják. A növénytermeléssel nincs baj, annál több a zöldségfelvásárlással. Ennek úgy lehetne elejét venni, ha idejében megmondanák a gazdáknak, hogy mit, és miből mennyit termeljenek. Dobrovolni Sándor, az Ccsa és Vidéke Áfész elnöke is azzal kezdte hozzászólását, hogy biztos piacot kell teremteni a zöldárunak.' Tervszerűbb termelést A gazdák közül hárman szólaltak fel. Kiss László nehezményezte, hogy az Áfész az áru nagy részét elviszi Ócsá- ra. Szeretnék továbbá, ha a felvásárlásnál a szakszövetkezet is képviseltetné magát, s ellenőrizné a mérést és az árazást. Szeretnék azt is, ha a marhákat helyben adhatnák át; ösztönző lenne, ha a pénzt egy-két napon belül, s nem egy hónap múlva kapnák meg. Hűtőház kellene a falunak! — mondta Kiss László — társadalmi munkát is vállalnánk. Piróth István a most kapott vetőburgonya minőségére panaszkodott az egész tagság nevében, Lovas Ferenc pedig azt mondta el, hogy hiába a szerződés, ha a fel- vásárlási árak bizonytalanok. Hozzátette: nagyon hiányzik a községben a művelődési ház, a fiatalok az utcán csellengenek. Válaszában S. Hegedűs László elmondta: el kell ismerni, hogy aki ma szerződik, kevesebb biztonsággal termel, mint aki szabadpiacra szánja az áruját, mert ha sok a termés, nem veszik át, ha kevés, kevesebbet kap érte, mint a piacon. Meg kell találni a' módját, hogy az járjon jól, aki szerződik. Ehhez nem elég a hűtőház; a cél az, hogy a termelő és a fogyasztó közvetlenül álljanak egymással szemben. A vetőburgonya minőségét törvényerejű rendelet szabályozza, ezt megszegni visszaélés. Jakab Albert, a HNF községi bizottságának elnöke hozzátette: megvizsgálták a szabványt, s úgy találták, ezen is módosítani kell. Dabason lesz a hűtőház Ihász József bejelentette, hogy a szarvasmarha helyi felvásárlása hamarosan megoldódik. Hűtőház pedig nem Alsónémediben, hanem Dabason épül, húszezer vagon befogadóképességű lesz. A művelődési ház ügye is megoldódik, a pártházat fogják átalakítani. Ha a tervezést meg tudják gyorsítani, hamarosan hozzá lehet kezdeni. Hogy a leendő művelődési házra, és annak nagytermére mekkora szükség van, az ezen az estén is bebizonyosodott. A pártház 120 embert befogadó nagytermében legalább 160-art szorongtak, sokan kiverekedtek. Mindez mutatja azt is, hogy a népfront olyan találkozót kezdeményezett, amely széles körű érdeklődést keltett, mivel az egész lakosság helyzetét, sorsát érintő kérdéseket tűzött napirendre. Hatos Erzsébet Végtelen vizek fűlött Dr. Sárkány Annáról, a budai járási hivatal egészségügyi osztályának vezetőjéről azt hallottam: érdekes, izgalmas ember. Találkozásunkkor, amikor a hallottakra hivatkoztam, elgondolkodott. „Érdekes lennék-e? izgalmas? Nem tudom . .. Hallgasson végig, aztán majd meglátja.»* És mesélni kezdett. Történetét úgy adom most tovább, ahogy én kaptam, egy délelőttőn át a Karinthy Frigyes úti irodában üldögélve, majd az Ipari Szerelvény- és Gépgyár rendelőjében, betegekre várva. Döntse el ki-ki: milyen ember is űr. Sárkány Anna? 4 . Megtalálni a szépséget A család nekem életre szóló indulás volt. A hat testvér a gyerekek szeretetére nevelt: három-gyerekem van. Szüleimtől mindent megkaptam, ök adták kezembe a világirodalmat, később nem volt gond, ha kevesebb idő jutott az olvasásra. Nekik köszönhetem a hitet, amiből eltűnt az Isten, de megmaradt a becsületességre törekvés. Az igény, hogy úgy éljek, hogy mindig bele tudjak nézni a tükörbe. Hat testvér mellett, persze, nem volt helyük az ábrándoknak: dolgozni mentem. Voltam erdőgazdaságban faültető. Följártunk a hegyekbe, nyáron melegünk volt, télen fáztunk, a fiatal fák véresre törték a tenyeremet. Aztán kalauz lettem: két táskával, napi tizenkét órát utaztam a vidéken és örültem, hogy megismernek az emberek. Mert ez volt az erőm: mindenben meg tudtam találni a szépet, s ha ma kalauzként ülnék itt, akkor sem lennék boldogtalanabb. Tanulni nagyon akartam. Elmentem esti gimnáziumba, jelesre érettségiztem. Kellett is a jó bizonyítvány, mert a papírom akkor már benn volt az orvosi egyetemen, Debrecenben. Régi álom volt ez, apám betegségét látva határoztam el: orvos leszek. Az iskolában persze körbecsodál- tak. Az egyetemen is. Főképp, hogy a felvételire utolsó napos kismamaként érkeztem. A fogadtatás, enyhén szólva, bántó volt és az egyetem kapuján kilépve semmit sem adtam a felvételemért. Fölvettek. Közben megszültem, az egyetem fölajánlotta az évhalasztást, de én akkor már lendületben voltam, tanulni akartam. És bizonyítani. Kemény idők voltak. Akkoriban már nem volt egyértelmű erény a munkásszármazás. Ledoktoráltam, Csepelre kerültem, a Királyerdőbe. Legszebb gyakorló orvosi éveim voltak ezek. Az indulás nehézségei, aztán ahogy betegeim napról-napra elfogadtak, végül a mindennapi közös örö- mök-keserűségek ... Akkori, ban két gyerekkel egyik testvérem egyszobás lakásában laktunk, nem kell magyarázni, milyen körülmények között. A betegeim unták meg előbb, ők írták meg értem a lakáskérelmet. A tanács kapott a lehetőségen: nemcsak lakást, állást is ajánlottak. Orvos maradok így kerültem először az igazgatásba, Csepelen, onnan meg ide, a budai járásba. Ez már tudatos választás volt. Megszerettem a munkát, bár lélekben mindig körzeti orvos maradok. Ha csak lehet, kint vagyok a kollégáknál; végigülök egy-egy éjszakai .ügyeletet ... Dolgozott bennem itt is a bizonyítani akarás: nagy feladatot, nagy lehetőséget látok ebben a munkában. Igaz, sok itt a papírmunka; nem nyolcórás állás ez. Sokszor hazaviszem az ímivalót, vagy legalábbis a munka gondját, s otthon is azon töröm a fejem, hogyan csinálhatnánk jobban? Nem is a hagyományos orvosi munkára gondolok, hanem arra a tévé. kenységre, amit egészségnevelésnek hívunk. Ügy szoktam mondani: életre nevelünk. Hiszen már akkor gondoskodunk egy emberről, amikor még meg sem született: a házasságkötés előtti beszélgetésekkel, a terhességi tanácsadással. Előttünk zajlik le életük a csecsemőkortól a sírig, mert még a halál is a mi gondunk. Sajnos, a kezünk megkötött: nehéz feltételek, emberi gyengeségek hátráltatják munkánkat. A fiatalok többsége meggondolatlanul házasodik. Fel sem mérik, micsoda felelősség a másik ember vállalása Könnyedén veszik a szülést is, s a kedvezmények, bizony, nem teszik megfontoltabbá őket. Nagy csábítás az anyagi előny, pedig a három szülés egymásutáni „letudása” káros Kevés az óvoda, a bölcsőde, az asszonyok boldogan élnek a gyes adta lehetőségekkel. De vajon okosan élnek-e? Elnézem a környéken lakó anyukákat és ilyenkor mindig elszomorodom: semmitte. véssél telik a napjuk. Üldögélnek, beszélgetnek, s a renge teg időből a legkevesebb jut a gyerekre. Ügy lehet, elkényel mesítettük a 'fiatalokat. Pótolnak az esték A legfőbb, amit hiányolok: az igazi szeretet a család, a gyerekek iránt. Három gyere, két neveltem és sose fáradtam bele. Meglehet, maradi vagyok, de szeretek főzni, s a legszebb pillanatok azok, amikor összeülünk a gyerekekkel: az egyetemista fiammal, a középiskolás lányommal, s az óvodás fiammal. Ezek az esték mindent pótolnak: a nem látott filmeket, az elmaradt színházi előadásokat és a félbehagyott könyveket. S erőt is adnak ahhoz, hogy éjszakánként elővegyem az orvosi könyveket és felfrissítsem a tanultakat. S hogy hiányzik-e valami? Hát igen, utazni mindig szerettem volna. Nem sikerült. Nehezen hihető, de harmincegyévesen láttam meg a Balatont, külföldön pedig egyáltalán nem voltam. De most, hogy nyugodtább az életem, én is nekiindulok. A nyugati civilizációra nem vágyom, valami egzotikumot szeretnék látni. Kuba, igen, Kuba gyönyörű lehet. Oda elmennék. Vagy Hawaiiba ... Norvégiába, megnézni a fjordokat. Igen, egyszer majd nekiindulok. Fölülök egy repülőgépre és órákig utazom az óceán fölött... Röpülni végtelen vizek fölött, az ugye, csodálatos lehet? Ma^or Árvácska Nagykátai járás A nagykátai járás ünnepi kibővített pártbizottsági ülését Árokszállási István, az MSZMP járási bizottságának titkára nyitotta meg. A megemlékezésen részt vett dr, Ádám Mihály, az MSZMP Pest megyei bizottságának osztályvezetője. Meghívták az ülésre a veteránok között a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett kommunistákat is: Varga József, Varga Józsefné, Gergely József, Juhász János, Faludi Imre és Búzás Lajos nyugdíjasokat. Pataki Márton, az MSZMP járási bizottságának első titkára emlékezett a magyar kommunisták pártalapító tevékenységére, két világháború közötti illegális harcára, majd a felszabadulás utáni szocializmust építő munkájára. Ezt követően Faludi Imre beszélt a felszabadulás előtti pártmunkáról a veteránok nevében, majd Tóth Ferenc, a KISZ járási bizottságának titkára tett ígéretet, hogy a fiatalok tehetségükhöz, tudásukhoz méltóan folytatják az elődjeik megkezdte utat. A hozzászólások után virágcsokrokkal köszöntötték az úttörők az ülés résztvevőit. Ráckevei járás Járásokban, városokban Pártbizottságok ünnepi ülései 1 Ünnepi kibővített járási, városi és nagyüzemi párt- I bizottsági üléseken emlékeztek meg a hét végén a I megye járásaiban, városaiban a Kommunisták Magyar- | országi Pártja megalakulásának 60. évfordulójáról. A I pártbizottsági üléseken részt vettek korunk három nem- i zedékének képviselői: állami és tömegszervezeti veze- | tők, községi és üzemi pártbizottságok, valamint párt- = Vezetőségek titkárai. Jelen voltak a megemlékezéseken | a két világháború között illegalitásban küzdött veterá- § nők és azok a kommunisták, akik a felszabadulás | napjaiban léptek a párt soraiba, valamint a KISZ-fia- • i talok képviselői. Brandler Jánosné, Soltai Gyula, Szalay Mihály, Kelemen Gábor nyugdíjasokat és Szabó Józsefet, a Dunakeszi Hűtőház igazgatóját. Az ülésen elsőként a város úttörői tettek jelentést a párt történetét feldolgozó kutatásaikról. Ezt követően Rónay György, az MSZMP városi bizottságának első titkára emlékezett a kommunista párt megalakításának eseményeire, későbbi illegális harcukra, majd a felszabadulás utáni társadalmat átformáló munkájukra. Az ünnepi pártbizott. sági ülés az Interna honáiéval fejeződött be. Százhalombatta A fiatal iparváros, Százhalombatta kommunistái is ünnepi kibővített pártbizottsági ülésen emlékeztek az évfordulóra. Az ülést, melyen részt vett Nagy Imre, az MSZMP Pest megyei bizottságának alosztályvezetője, Pável Nándor, a városi pártbizottság tagja, a HNF városi bizottságának elnöke, a Ságvári Endre általános iskola igazgató- helyettese nyitotta meg. A megemlékezésre itt is meghívták a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett kommunistákat: Katona Ferenc, Mick János és Csop Ákos nyugdíjasokat. Az ünnepi pártbizottsági ülésen Balázs Gézáné, az MSZMP városi bizottságának első titkára emlékezett a magyar kommunisták hatvanéves mozgalmi munkájára, a pártalapításra, az illegális harc időszakára, majd a fel- szabadulást követő tevékenységére. A megemlékezést követően a városi pártbizottság tagjai egyéb napirendeket tárgyaltak. Megvitatták a tömegszervezetek és mozgalmak pártirányításának városi helyzetét, fejlesztésének feladatait. A téma előadója Horváth György, az MSZMP városi bizottságának titkára volt. Ezután Balázs Gézáné tartott tájékoztatót az MSZMP Központi Bizottsága október 14-i üléséről. Csepel Autógyár A Csepel Autógyár pártbizottsági tagjai, alapszervezeti titkárai, az üzemi négyszög tagjai ünnepi kibővített pártbizottsági ülésen emlékeztek meg a Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakításának 60. évfordulójáról. Az ülésen részt vett Németh Ferenc, az MSZMP Pest megyei bizottságának munkatársa. A jelenlévők külön tisztelettel köszöntötték a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett kommunistát, Jánosi Péter nyugdíjast és az 1919-es vöröskatonát, Simon János nyugdíjast, aki még ma is aktív munkásőr. Ezt követően Fövényesi Ervin, az autógyár pártbizottságának titkára emlékezett a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakítására, a kommunisták későbbi harcaira. A fiatalok nevében Kir- nyán József, a KISZ gyári bizottságának titkára szólalt fel, majd Simon János idézte fel a kommunisták mozgalmi életének eseményeit. A testület tagjai ezután megvitatták a tömegszervezetek és mozgalmak pártirányításának helyzetét, fejlesztésének feladatait. A téma előadója Sarkadi Károly, a gyári pártbizottság PTO-vezetője. V. F A járási hivatal tanácstermében fClamó József, aiz MSZMP ráckevei járási bizottságának titkára nyitotta meg az ünnepi kibővített járási pártbizottsági ülést. A megemlékezésen részt vett Földes István, az MSZMP Pest megyei bizottságának munkatársa. Jelen voltak az ülésen veteránok, a párt régi harcosai, s itt is meghívták azokat a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett kommunistákat, akik a járásban tevékenykedtek: Bakk Károly, Boros Béla, Erdei András, Igaz János, Jánosi Pé- terné, Koczó Ferenc, Koncza István, id. Szabó Imre, Virág Gyula nyugdíjasokat és Kajli Sándort, az ÉGSZÖV szakmunkását. A ráckevei Ady Endre Gimnázium irodalmi színpada mutatta be múltidéző összeállítását, majd Jónás Zoltán, az MSZMP ráckevei járási bizottságának első titkára emlékezett a párt megalakítására, a Tanácsköztársaságot követő fehérterror sötét éveire, a kommunisták felszabadulás utáni építőmunkájára. A megemlékezés résztvevői külön. tisztelettel köszöntötték id. Szabó Imrét, aki 50 esztendővel ezelőtt lépett a kommunisták soraiba. A járási pártbizottság tagjai ezt követően az ülés második napirendi pontjaként megvitatták a tömegszervezetek és mozgalmak pártirányításának helyzetét, fejlesztésének feladatait. A téma előadója Klamó József volt. Dunakeszi Dunakeszin a város kom-' munistái szintén ünnepi kibővített városi pártbizottsági ülésen emlékeztek meg az évfordulóról. Az ülést, melyen részt vett Bata Pál, az MSZMP Pest megyei bizottságának munkatársa, Katona István, az MSZMP városi bizottságának titkára nyitotta meg. Az ülésre meghívták a veteránok között a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett kommunistákat is: Asztalos József, Györki Ádám, Harmati József, Kugyela István, Békekongresszus előtt Baráti találkozó Tápiószecsőn A barátság és internacionalizmus sokszorozhatja meg e békéért küzdők táborának erejét, a nemzetközi együttműködés gyorsíthatja meg a társadalmi-gazdasági haladást. A barátság érzelmi szálai közös célokért folyó munkában, egymás értékeinek megismerése során tovább erősödnek. A decemberi IX. magyar békekongresszus előtt is számos helyen rendeznek a baráti országokról szóló előadásokat és baráti találkozókat. Legutóbb Tápiószecsőn lehettünk résztvevői egy ilyen baráti találkozónak. A Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának szervézésében To Tuongot, a Vietnami Demokratikus Köztársaság magyar- országi nagykövetségének másodtitkárát és munkatársait várta szép számú közönség a művelődési ház klubjában. — Milyen gazdasági, kulturális és szociális eredményeket ért el Vietnam népe a háború befejezése óta? Hogy alakult a két országrész kapcsolata az egyesítés után? Ilyen és hasonló kérdésekre válaszolt To Tuong bevezető szavaiban és az ezt követő kötetlen beszélgetés során. A közönségnek színes nyomású képes folyóiratot osztottak ki, amelyeknek lapozgatása közben részletesebb tájékoztatást kaptak a résztvevők a Vietnam hétköznapjait bemutató írásokból, képekből. A sokat próbált nép optimizmusa csendült ki a kínai nagyhatalmi politika okozta nehézségekről szóló mondatokban: — Bízunk benne, hogy tárgyalások útján renedezhetők a vitás kérdések — hangsúlyozta To Tuong. K. T. I,
